Magyar Ujság, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-23 / 45. szám

Pest, február 22. Politikai szemle. Spanyolországban a nyugalom zavartalan, mintha már a rendes viszonyok beálltak volna. A köztársaság elismertetése a többi kormányok által nem sokára meg fog történni, de ez csak arra fog szorítkozni, hogy a spanyol kormánynyal hivatalos érintkezésbe lépnek, s a végleges elismerést későbbre tartják fenn. A spanyol köztársaság megállapítása legtöbb aggodalmat kelt Portugáliában , de ez még korai, mert a spanyoloknak előbb a belellenséggel kell végezni. A cortes febr. 14-ik ülésében Figueras a követ­kező szavakkal ecseteli a helyzetet: „Mi régóta vagyunk republikánusok, de nem mi vagyunk azok, a­kik a monarchiát megbuktatták. Nem, senki sem ölte meg a monarchiát, hanem önmagá­tól múlt ki. Ferdinanddal a hagyományos monarchia, Izabellával a parlamentáris, és Amadeo lemondásával a demokratikus monarchia szűnt meg élni. Nem mi te­remtettük a köztársaságot, hanem a v­iszonyok , a ter­mészet hatalma, a történelem és az ár,­ mi­nt a társada­lomban vezettek ide. Üdvözöljük a köztársaságot, mint a napot, mely természetszerűleg emelkedik fel hazánk felett.“ A kormány ugyanezen napon következő tvjavasla­­­­tot terjesztett a cortesnak: „1. ez. Amnestia adatik a vétségek minden különb­sége nélkül azon személyeknek, kik republikánus láza­dások, vagy katonasorozási elleni tüntetések miatt pörbe fogattak. A törvényszékek pedig terjeszszék ki ezen amnestiát mindazon tettekre, melyek üldözésre, vagy vizsgálatra okul szolgálhatnak. 2. ez. ügy szintén a sajtó utján elkövetett vétségekre is kiterjesztetik az amnestia. 3. ez. Mindazok, kik az előbbi czikkekben említett vétségek miatt, melyekre amnestia adatott, vizsgálati vagy büntető fogságban vannak, szabad lábra helyezendők a hatóságok vagy bíróságok által s a vizsgálatok megszüntetendők.“ Castellar következő táviratot intézett Garibal­dihoz : „Tábornok! Spanyolországban kikiáltatott a de­mokratikus köztársaság. — Azon pillanatban, midőn a spanyol nép kimondja e határozatot, üdvözli a barát a barátot, az alázatos szolga a köztársaságnak legenda­­szerű hősét.“ Mint Madridból írják, a socialista agitátor, Ruban Donaden Figuerashoz egy táviratot intézett, melyben üdvözli a köztársaságot és a társadalmi „liquidatiót.“ Figueras erre egy igen erélyes hangon tartott választ irt a nevezett agitátorhoz s egyszersmind rendeletet adott ki, hogy Donaden azonnal elfogassák, mihelyt socialisticus agitatiót fog megkezdeni. — A kormány ez erélyes fellépése nagy tetszés szült. A személyközlekedés az észak-spanyol vasutakon megint helyreállt, a vonatokat a perenéken át csapatok kísérik. A carlisták által fenyegetett pontok meg van­nak erősítve, és elegendő hadierők által megrohanás ellen biztosíttattak. Havannai távirat szerint a város nyugodt. A „Tri­­buna“ czímű új lap a köztársaságot proelmálja és ta­nácsolja a f­elkelőknek, hogy a háborúval felhagyva, a köztársasághoz csatlakozzanak, mert különben a repub­likánusokat ellenségeikké teszik. A franczia nemzetgyűlés harminczas bizottságában B'­oglie d'Tezeg 17 én előterjesztette jelentését, mely­nek szövege negyven oldalt tesz. Thiers ellenségei azon­nal tárgyalni akarták azt, de a bizottság többsége a jelentést a köztársaság elnökéhez küldötte, felszólítva őt, hogy nyilatkozzék róla. Ugyancsak a 17-ei ülésben Tallon úr, a jobbközép egy igen tekintélyes Ugra, köz­­vetítő indítványt ten, mely azon követeléseket, melye­ket Dufaure a kormány nevében előterjesztett, s me­lyeket a bizottság ak­ár elvetett, ismét föleleveníti. A 30-as bizottság 18-án tárgyalta az indítvánt, de nem hozott határozatot, mert, közte és a kormány közt ismét megindultak az alkudozások. Thiers ért­esi s­i a bizottságot, hogy Broglie jelentéséről még ma se­m nyilatkozhat k,m­r. a min.-­tanács véleményét akarja be­várni. A bizottság tehát megint várt egy napig s K­­. Dufaure is részt vett az ülésben, mely a kormány és a bizottság közt helyreállította az egyetértést. Dufaure­­nak előr­e elvetett indítványai 15 szóval 11 ellen elfo­gadtattak , a kormány felhivatott, hogy a második kamra felállításáról, a választótörvényről stb. mielőbb javaslatokat terjeszszen a nemzetgyűlés elé. Ennek foly­tán a hosszadalmas és unalmas alkotmány­viszály elin­­tézettnek tekinthető. Az „Union“ vádolja Brogliet és Audifret-t, hogy Thierssel egyezményre léptek és személyes becsvágyó czélokból a nemzetgyűlés feloszlatásába beleegyeztek. A nemzetgyűlés mai ülésében Broglie egy Thiersre nézve igen hízelgő jelentést olvasott fel és mondd: Du faure második indítványa tel­jesen megóvja a nemzet­gyűlés jogait és méltóságát; a tvjavaslat c­élja volt az egyetértés létrehozása, melynek jótéteményeit nemso­kára méltatni fogják. (Te­szél mindkét középről.) A vita csütörtökön lesz, hétfőn, kedden és szerdán nem lesz ülés. A Bar-Limne-per elővizsgálatában kihallgatott tanuk száma 1140-re megy. A haditörvényszék eddig még nincs összeállítva. A Riviere töek erre vonatkozó jelen­tésű 400 lapot tesz ki. A per alig fog véget érni június előtt; mint hallatszik, a tárgyalás helye, hogy Pária újabb izgalmaktól megkíméltessék, egy más vidéki vá­rosba fog áttétetni. A porosz püspökök nem elégedtek meg azzal, hogy tiltakozást nyújtottak be úgy a kormányhoz, mint a képviselőházhoz az egyház­politikai törvényjavaslatok ellen, hanem most egy hasonló tartalmú feliratot intéz­tek Vilmos királyhoz, fejtegetvén, hogy e javaslatok mily nagy mérvben korlátozzák a kath. egyház szabad­ságát, melyet annak megalapítója minden világi felső­­ségtől függetlennek alkotott s hogy a kath. hi­ alapté­telei szerint sem pap, sem hivő nem engedelmeskedhe­tik ily törvényeknek, kérik a királyt, hogy e javaslatok visszavételét parancsolja meg, vagy ha ez nem volna lehetséges, hát tagadja meg azoktól a szentesitést. -------­fr) 45. szám. Vasárnap. Szerkesztői iroda: Egyetem-utcza 4-ik szám, II. emelet. Ide intézendő a lap az állami részét illető minden közle­mény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­sét illető minden közle­mény, n. m. az előfizetési pens, a kiadás korall pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI VII. évfolyam. 1873. február 23. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr. Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám­o­kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. NAPILAP. Két költségvetés egymásután. Parlamentáris életünk csodahajtásai között egy újabb rügy fakadt, mely az államkertészek kiváló kegyében részesül. Azt hiszik róla, hogy a budget fáját fogja termékenyíteni. Képletes szavak nélkül: a kormány elhatározta, hogy a jövő évi költségvetést már most állítja össze úgy, hogy a közös kormány előirányzatával gyara­podva, még ez ülésszak folyamán terjeszthesse a képviselőház elé, Így aztán a jövő évi budget a mostani után lesz megszavazható és nem lesz szükség indemnityre, mint a­mely nélkül a kor­mányzás Magyarországon eddigelé lehetetlennek volt feltüntetve. Ez alkotmányszerű kötelességé­nek teljesítéséért a minisztérium csak annyit ki­ván viszonzásul az országgyűléstől, hogy átalá­­nos vita nélkül kezdje meg a részletes tárgyalást, továbbá, hogy ama tételek fölött, melyek az 1873-i budgetnek megfelelő összeggel lesznek előirányozva, a ház ne kezdjen vitát. Valljuk be, hogy mind a budget korai ösz­­szeállítása, mind az annak beterjesztésével járó kívánság eléggé különös. Nem tudjuk, hogy az el­őbbire nézve az eddigi eljárást illetőleg a kormány lelkiismeretét mennyire terheli a késedelmezés vádja, de azt hiszszük, hogy a költségvetés ily elhamarkodott összeállítása, a­mily helytelen egyrészt, és oly kevéssé fogná másrészt a rendes ügymenetet eredményezni, ha a tárgyalás a fönt jelzett ön­­kénytes budget-cloture nélkül folyna. Nem he­lyeselhetjük pedig, hogy a kormány már az év első hónapjaiban állíttatja össze a budgetet, mivel nem vagyunk képesek kitalálni, mi alapon törté­nik az előirányzat oly időben, midőn nemcsak az 1873-i költségvetés, de még az 1872-i­ zárszám­adások sincsenek meg, a­mely utóbbiak pedig véges elménk szerint egyes egyedül alkalmasak arra, hogy az államháztartás további mérlegének felállítására támpontot nyújtsanak. Ha ez nincs meg, a kormány előirányzata csak megközelí­tőleg sem adhatja kű képét az állam­szü­kséglet és fedezet viszonyainak. A minisztériumok csak átadotában előirányozhatnak kiadásokat és bevé­teleket. Hitelességre egyikök sem számíthat. Ha pedig elég lelkiismeretesek a tárgyalásra kiigazí­tani a már csak időközben is hiányosaknak bizo­nyult czímeket és tételeket, a correcturának való­színűleg nem lesz se hosza se vége s a budget, melyet a ház tárgyalás alá veend, egyátalán nem amaz előterjesztés , melyet a kormány első ízben tett. De mi igazságosabbak akarunk lenni a kor­mány irányában, mint az maga. Elismerjük, hogy költségvetéseink késői tárgyalásának nem a kor­mány volt az oka mindig, hanem okozta azt ama nehézkes gépezet lassú döczögése, mely ez idő szerint a magyar-osztrák birodalom alkotmányos organiskzásának hírében áll s a mely, ha a ma­gyar kormány már elkészült budgetjével, mielőtt az végkép megállapítható lenne, egy delegatio­­nális külön-parlament tárgyalásaival tölti be a közbenső időt. A magyar királyi kormány budgetje ezután gyarapodik a császári és királyi közös miniszté­riumok követelésével s a magy. kir. pénzügymi­nisztérium kezdheti az összeadást, és kivonást élőről, ha ugyan jobbnak nem látja a munkát odáig függőben hagyni. Hogy ily körülmények között Magyarország költségvetése beható, a tárgy horderejének és az érdekek sokaságának megfelelő tárgyalás mellett a kellő időre aligha szabható meg, az nagyon világos. Világo­s annyira, hogy a kormány lidércz­­nyom­ásától szabadulni akarván, azon inparla­mentáris kívánságra vetődött, hogy a törvény­­hozás álljon el az általános vitától és ne tár­gyalja a régi tételeket. Ha a parlamentáris fogalmakkal ellenkező az ily kívánság bármely országban, mennyivel in­kább az nálunk, a­hol sajátképen a budgetvita hivatásának kellene lenni, hogy a szőnyegről le­szorított­ nézeteket kifejezésre segítse, hasznára a közérdeknek és elejét veendő a visszavonás és súrlódás ezeralakú bajainak. Más parlamentekben a minden ülésszak elején megnyíló válaszfelirati vita nyújt erre alkalmat. Nálunk csak minden harmadik évben vagyis min­den országgyűlés elején van kb­. megnyitó be­széd s erre felirati vita. Máshol a minisztereknek ama megszabott kö­telessége, hogy az interpellációkra felelni tartoz­nak, nemkülönben a beadott határozati javasla­tok és indítványok napirendre tűzése, valamint hogy a képviselő bármely incidensből felszólal­hat és előadhatja nézeteit, érthetővé teszik, hogy a budgetviták kevésbé hosszasak mint nálunk, a­hol e részben a házszabályok máskép intéz­kednek. A követelések szerénysége eddigi kabinetje­inknek Andrássytól kezdve Szlávyig nem igen volt dicséretes oldala. Sőt a­hol csak szerét te­hették, a törvényhozással szemben is megkísér­lették, a kormányhatalom kiterjesztését az által, hogy a törvényhozás felügyelete alól és jogköré­ből lehetőleg kivontak mindenhár, valamely ol­dalra alkalmatlanságot szerezhetett volna nekik. Hiszen hogy a számadás a minisztériumra nézve nem valami kellemes dolog, azt úgy is tudhat­tuk, minek ennek erősítésére az a kívánság, hogy az országgyűlés ne vitassa meg általánosságban a költségvetést? Azt is képzeljük, hogy kényel­­mességi szempontból nem utolsó dolog,­­ ha a költségvetés minden régi tétele szó nélkül hely­­benhagyatik. De hát oly nagyon érzi képességét a kormány e bizalom megérdemlésére, hogy már ma óhajtana praejudikáltatni egy pár hó múlva megindulandó s a parlament legfőbb feladatával kapcsolatos tárgyalásnak? Nem hihetjük, hogy e kérdésre maga­s minisztérium habozás nélkül merné kimondani az igent s azért a jövő budget­­tárgyalásra nézve a jobboldali sajtóban fölme­rült ez ajánlatot, nem is tekintjük másnak, mint tapogatózó csápnak, melynek sorsa a kor­mányt rább­andja, hogy indítványának testét, mielőtt azt a nyilvános bírálat elé bocsátja, kel­lően fölszerelje indokaival.Ezektől teszszük egyéb­iránt függővé végmegállapodásunkat a javaslat­tal szemben, melynek — az igaz — egy üdvös oldala van, az t. i. hogy az országgyűlés az in­demnity engedélyezésétől föl lenne mentve. E­rdei Bódog, új országházból. A mai ülés elején Bo­bory Károly, a­ki tudvale­vőkép katholikus lelkész, egy erdélyi re formál­t egy­házkerület kérvényét adta be, a­mi úgy a kérvényezők felvilágosodottsága, mint a benyújtó képviselő szabad­­elvűsége mellett bizonyít. A kérvények lemorzsolása után a n.-kanizsai vizsgálóbíró kérvénye tárgyaltatott, melyben Remete Gézát kiadatni kéri- A mentelmi bizottság, nem lévén a kérvény bizonyítványokkal felszerelve, azt a pótlan­­yok pótlása végett visszaküldetni indítványozta; a ház többsége azonban Győrfy Gyula nézetéhez csatlako­zott, mely szerint a kiadatás megtagadtassék. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszté­rium költségvetésének tegnap megkezdett tárgyalása folytattatván, ebből kiemelendőnek tartjuk, különösen a bécsi világkiállításra vonatkozó tanácskozást, mely­nek részleteit illetőleg azonban országgyűlési tudósí­tásunkra utaljuk tisztelt olvasóinkat.­­ Az új büntető eljárás reformját tárgyazó tör­vényjavaslat részletes tárgyalását Ausztriában befe­jezte a reichsrath urakháza. E tárgyalás három napon át­­ártott, s abban, mondhatni, Ausztria legkitűnőbb jogászai vettek részt, kiknek egész sora ül az urakhá­­zában. A törvényjavaslat behozza az esküdtszéket, az urakháza azonban ezt azon toldalékkal fogadta el, hogy a kormánynak joga van az esküdtszékek működését egy időre, bizonyos területeken, megszüntetni. Több lap reméli, hogy a képr.­ház nem járul hozzá e meg­szorításhoz, mely az osztrák bírói kart azon gyanúnak teszi ki, hogy hajlandóbb lesz a kormány kívonatait meghallgatni, mint az esküdtszék. — Dalmátország elválasztása a karloviczi érsek­ségtől nem tetszik a szerb nemzetiségi lapoknak, s mind a „Zastava,“ mind a „Pancsevacz“ ez ellen ir, sőt való­színű, hogy e kérdés interpellate tárgyául is fog szol­gálni a képv.­házban. A „Zastava“ az uj osztrák érsek­ség felállításának indokait a következőkben keresi: „Politikai természetű indokok hozták létre az uj érsek­séget, melyek a nemzetiségek politikája ellen irányoz­­vák. A Magyarors­ági szerbségnek és románságnak gyengitése, s a dalmátországi szerbségtől és a buko­vinai románságtól való elkülönítése szolgált főindokul: a „dwide e­t impera“ régi elvnek alkalmazása hozta létre az uj g. kel. érsekséget.“ — Bécsből értesülünk, irja a „P. N.“, hogy az ot­tani spanyol követ, ki állomásán meghagyatik, tegnap előtt nyujtá át gr. Andrássy külügyminiszternek Cas­tellar sürgönyét, melyet a lapok már előbb közöltek. A nagyhatalmak kabinetjei, mint levelezőnk értesít, abban egyeztek meg, hogy a tényleges spanyol kormánynyal a diplomatiai összeköttetést az eddigi módon folytatják, de a köztársaság hivatalos elismertetését illetőleg be­várják a helyzet tisztázását.­­ A lengyeleknek a reichsrathban tanúsítandó eljárásukról a bécsi lapok ismét a legkülönbözőbb híre­ket közlik. Jó forrásból arra figyelmeztettünk, hogy a hírek legtöbbje alaptalan. A lengyelek részt fognak venni a delegáció tagjainak megválasztásában, a­mi a legközelebbi pénteken történik, s arról, hogy elhagy­nák a reichsrat­ot, értesült körökben mit sem tud­nak. „P. N.“ — A vasúti bizottság tegnapelőtt tartott ülésében az első gácsországi vasút engedélyokmányának módo­sításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával foglalko­zott. A kérdés, mint tudva van, az, hogy bizonyos pon­tokon a töltések lecsúszásai miatt a pálya vonalán némi­­ változtatás lenne teendő és másfelől bár az ország ha­tárán a két állampályát összekötő alagút nem készül el, a pálya megnyitása addig is, míg az alagút elkészül megengedtetnék, miután a társulat ígérte, hogy közle­kedési módokról az el nem készült részre gondoskod­ni fog. A vasúti bizottság e kérdést függőben hagyta, míg a miniszter a társulattól határozott választ nyer arra nézve, mikor fogja kiépíteni az alagutat. Azután a tiszai vaspálya engedélyokmányának be­­czikkelyezése került napirendre; ez azonban, miután főbb részt pénzügyi kérdés, a pénzügyi bizottsághoz határoztatott áttétetni. Eredeti levelek. Eger, 1873. febr. 14-én. Tisztelt szerkesztő úr! Tegnapi 36. számú lapjában egri XX. jegyű leve­lezője által ,A kormány magasabb közigaz­gatási politikájáról“ czimű czikkben, szemé­lyem egy kemény és igazságtalan támadás czélpontjául vétetett, melyre a közönség iránti tiszteletből úgy hi­vatali állásom iránti tekintetből válaszolni kénytelenít­­tettem, s miután lovagiassága és méltányossági érzete ismert előttem, de mert a hírlapirodalmi becsületes szo­kás is azt hozza magával, hogy a­hol a támadás történt, a védelem is ott találjon tért: teljes reményem van, hogy válaszom, illetőleg c­áfolatomnak helyt adand be­cses lapjában. A tárgy : Vidróczki Márton hires futó, fegyveres betyár, s többszörös katonai szökevény üldözése — ki nem bánt senkit. A vád, hogy ezen ember üldözésébe a királyi ügyész is beavatkozni merészkedett. A megyei közigazgatási hivatal Hevesben, da­czára annak, hogy Vidróczki Márton e megye terüle­tén senkit sem bántott, elhatározta annak kézre kerí­tését. Először hajtó vadászatot tartottak rá együttesen Borsod vármegyével, de bizony siker nélkül, mert a he­ves megyei mikó-falusi biró midőn nála keresték, mint mondják, eldugta a vendégházba, de azért talán most is bíró. Másodszor álöltözetbe bujtattak három pandúrt, ígértek nekik pénzbeli jutalmat, de ez sem használt semmit. Harmadszor, a­kivel Vidróczki érintkezett, azt mind elfogták, nevezetesen Baksáról négy ártatlan embert, Felnémedről hat becsületes polgártársat, ezek között bizonyos Bikki Istvánt, ki Vidróczki testvérét Máriát birván nőül, az üldözött sógora volt és Vidróczki Má­riát, ki Vidróczkinak édes testvére volt. Ezen egyének mind Egerbe szállíttattak, s a ki­rályi ügyészségnek által adattak, s a királyi ügyészség nem kutatta az elfogatás indító okait, hanem midőn a kihallgatás után a letartóztatás szükségtelensége , il­letőleg az egyének ártatlansága kitűnt, minden zaj nél­kül eleresztette az egyéneket, egyszersmind iparkodott megértetni Vidróczki Máriával azt, hogy nem a vér­ségi köteleknél fogva jön letartóztatva és hogy testvé­rét elárulni és a bitóra szolgáltatni nem kötelessége, mely biztatás daczára is Vidróczky Mária kibocsájtása után — azt mondják — a kiállott szégyen és fájdalom miatt, néhány óra alatt hirtelen meghalt. Én ezen dolgokból nem csináltam semmi zajt, saj­náltam a történteket, de meg voltam győződve a köz­­igazgatási hivatalnok jó szándéka és buzgalmáról, s ilyen esetben sokszor alig kerülhető el, hogy a tömeges befogatásoknál ártatlan ne szenvedjen. Ezen időkben történt, hogy Vidróczki Márton bi­zonyos Kévés Andrást ki a maconkai csendbiztos tudo­másával 6s pisztolyaival jött Vidróczki kikémlelésére a parádi időben meggyilkolt. Ezen időkben történt, hogy Egerhez alig fél órai közelségben Bakta és Felnémeden Vidróczki nyilvá­nosan korcsmázott, s 14—16 óra hosszáig dőzsölt, — egyik helyen egy embert baltájával nyomorékká vágott, másik helyen egy uradalmi tiszt házára gyilkos szándék­kal reá tört, egyszersmind ezen időben történt, hogy Gömörből a királyi ügyészséghez értesítés jött, hogy Vidróczki Márton ott nagyobb mérvű rablásokat kö­vet, s a zsákmányt saját fészke közelében harácsolgatja. A panaszok a királyi ügyésznél szaporodtak, — az uradalmi tiszt védelem és biztonsági út az alispánhoz fordult; az alispán a királyi ügyészhez utasitá — a ki­rályi ügyésznek nem lévén rendelkezhető fegyveres ereje — katonát kért, hogy a rabló ellen meglepési el­járást foganatosítson. Egyesített erővel volt gondolatom, és tervemet kö­zöltem a megyét kormányzó főispánnal — az épen je­lenlevő alispánt helyettes főjegyző előtt — közöltem a járás derék, szorgalmas, fáradhatatlan szkk­ójával, érte­keztem a csendbiztosokkal, s miután jeleztetett nálam, hogy Vidróczki 8-án este Apátfalván lesz, ottani meg­lepetését elhatároztam. Ekkor jött a Maczonkai csendbiztos azon hírrel, hogy egy összevágott fejű hullát talált a bátonyi réten, a­kit az össze­csődült nép Vidróczkiénak állított, de sem a ce­ndbiztos, sem legényei nem ismerték fel. Az épen jelenlevő főispán tehát igen helyesen in­tézkedett a talált hulla Egerbe hozatalára, s mivel pe­dig a bizonyosság még nem volt megállapítva arra nézve: váljon az üldözött rabló holtteste-e a talált hulla ? vagy a hatóság félrevezetésére általa elkövetett újabb gyilkosság ? természetes, hogy az apátfalvi ta­lálkát hol ő neki okvetlen jelen kellett volna lenni, meg­vizsgálni el nem mulaszthattam. Mielőtt a katonaságot elindítottam volna, kérdést tettem a főispánnál az iránt, hogy nem volna-e czélra vezetőbb Vidróczki anyját fia holttestének megtekinté­sére meghinni akkor, midőn ott épen szekerek lesznek ? Mert ellenkező esetben az csak Borsod megye útján tör­ténhetik , mi nagyon késedelmes. Ezen kérdésemre he­lyeslő válasz adatott, Vidróczki anyja azonban egy per­céig sem volt fogoly. Már odahaza megmondatott neki, hogy jobb lesz szekéren eljönni, mint majd ha be fog

Next