Magyar Ujság, 1873. május (7. évfolyam, 100-124. szám)

1873-05-30 / 124. szám

nem fegyver által, hanem a jog és igazság erejével visz­­szahódított tartomány, visszacsatolva azonban csak akkor lesz igazán, ha meg fogjuk nyerni s magunkhoz kötni annak lakosságát. A politikában igen helytelen dolog a tényleges viszonyokra Procrustes-ágyat alkal­mazni. Helyesli a tvjavaslat azon intézkedéseit, melyek a határőrvidéki erdők felezésére, a házközösségekre, a területi beosztásra vonatkoznak; igazoltnak találja, hogy némelyik rendelet egészen beczikkelyeztessék, azokra pedig csak hivatkozás történjék, a­melyek más­nemű intézkedéseket is tartalmaznak, mert a megvál­toztatás által csak gyanú keltetnék föl az illető népes­ségben. Mert ne feledjük, hogy nem státusférfiakkal, hanem a néppel van dolgunk. Azt azonban szükségesnek látja, hogy e fontos törvényjavaslatok vezéreszméi meg­­vitattassanak a konferenczián, de folytonos szem előtt tartásával annak, hogy nem valami eszményileg töké­lyesnek alkotása, hanem egy területnek az alkotmá­nyosság számára visszaszerzése képezi feladatunkat. Egyébiránt czélszerűnek vélné azt is, hogy a törvényja­vaslatok előzetes megvitatására egy szűkebb bizottság küldessék ki. Ezen idítvány elfogadtatván, a határőrvidék pol­­gárosítására vonatkozó törvénjavaslatok egy 12 tagú bizottsághoz utasítlatnak. Tagjai e bizottságnak : Per­­czel Béla, Gorove István, Dániel Pál , Joannovics György, Mandics Tivadar, Kondorosy Gy., Schmausz Endre, Vargics Imre, Szilágyi Dezső, Molnár Aladár, Bésán Mihály és Bilics Ignácz. A bizottság jövő szer­dán fogja jelentését az értekezlet elé terjeszteni. — Kerkapoly pénzügyér úr bécsi útjáról írja a „N. fr. Presse“ : ,,A magyar pénzügyminiszter többi közt puhatolta a terrénumot, ha nem lehetne-e az 1874 defic­itet kibocsájtandó magyar állami rente-adóssággal fedezni, s megkisérte hitelműveletét ezúttal az osztrák hitelintézet csoportja segítségével keresztülvinni. Köz­vetítőül fölkéretett báró Wodianer Móricz. Kerkapoly több pénzügyi kapac­itással tanácskozott az 1874-iki defic­it fedezési módja iránt, s egy új kölcsön fölvétele — daczára, hogy legújabb expozéjában drasztikus sza­vakkal ítélte el az örökös adósságcsinálást — általa­­ épen nem hagyatik a kombináczión kívül. Úgy értesül­­­­­ünk azonban, hogy Kerkapoly úr tervei idáig még­­ semmi konkrét alakot nem öltöttek és ő senkit föl nem­­ szólított, hogy kezdeményező lépéseket tegyen. Úgy véljük, hogy a pesti irányadó körök komolyabban ve­szik Kerkapoly kárhoztató ítéletét adósságcsinálásról, mint a pénzügyér maga, s mindent el fognak követni, hogy egyelőre legalább egy új kölcsön kibocsátását megakadályozzák. Kezdik elvégre belátni Pesten, hogy 2 — 3% jövedelmet adó államjavak birtoka 7—7°­0-es­­ adósságok mellett oly anomália, melyen az adófiezetők érdekében mielőbb változtatni kell.“ — A pénzügyi bizottság 28 án délelőtt 10 órakor tartott ülésében a honvédelmi minisztérium költségve­tését tárgyalta. Ebből kiemeljük: VI. czim. Csapatok. A bizottság itt mindenelőtt elvileg megvitatta a 18. lovasszázad felállításának kérdését, és ámbár a je­len mostoha pénzviszonyok közt minden költségtöbb­let megszavazásától tartózkodik, — ha csak az elke­­rülhetlen szükség nem parancsolja — mindamellett is azon okból megszavazza a 18. lovasszázad költségeit, mert ebben megfelelőleg megtakarítást lát a 20. gya­logsági század keret ieianuasanait euraiusziasa ai­ai, melyek a jövő 1874. évben nem állíttatnak fel; a 18. lovasszázad felállítása pedig másfelől a honvédségi in­tézmény fejlesztésére jelentékeny befolyást gya­korol. Nyugdijakra megszavaztatott a 30 ezer főt. A bizottság azonban ki fogja mondani jelentésé­ben az új nyugdíjakra vonatkozólag, mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy a nyugdíjak addig végleg megállapítottaknak nem tekinthetők, míg az államszámszék vizsgálata folytán a ház erre vonat­kozólag határozatot nem hoz. Kijelenti továbbá a bi­zottság, hogy utasítandónak véli e főszámszéket arra, hogy az uj nyugdíjakra vonatkozólag is tartsa szem előtt az 1870. XVIII. t. sz. rendelését a kellő ellenőr­zés és nyilvántartás tekintetében. A rendes fedezet az előirányzat szerint 43593 frtban vétetett föl. A rendkívüli szükséglet 2. Czime lóbeszerzés kerek számra egészittetett ki 132,420 frtban. 4. czim a Ludovika akadémia további javításaira 5000 frt levonással 40,000 frt szavaztatott meg, a többi czim változatlanul elfogadtatván. A bizottság egyszersmind utasítandónak véli a minisztériumot az 1873-iki költségvetés tárgyalása al­kalmával hozott határozat megújításával arra, hogy a megbotránkoztatott egy színészt, Fracasse kapitányt, ki elég vakmerő volt önt e cselekedetében megakadá­lyozni. — Marquis, ön a leghűbb és leglelkiismeretesebb történész, — vágott közbe Vallombreuse. Ez mind szó-­­ ról szóra igaz, és hogy bevégezzük az adomát, e vak- s merőnek mogyorófavesszőt ígértem, — mely büntetés­­ épen az olyanféle embereknek való. — Ha ön úgy véli, hogy nem nagy bűn bohóczo­­kat megveretni, s azok a botot sem érdemlik, melyet a hátukon eltörnek — mondá a marquis egykedvűen — ám legyen, de itt az eset egészen más. Fracasse kapi­tány alatt, ki a többi közt bérenczeit ugyan csak jól megverte, Sigognac báró van, Gascogne tartomány leg­régibb és legtisztább nemességű család egyik ivadéka. Senki sem hozhat fel semmit ellene. — De mi az isten csudáját keres ez a bohócz csa­pat közt ? — kérdé Vallombreuse öve bojtjával játszva, — sejthettem-e egy Sigognac-ot e nevetséges öltözet és veressel bemázolt papirosálcra alatt ? — A­mi első kérdését illeti, arra egy szóval fogok felelni. Köztünk legyen mondva, azt hiszem, hogy a báró igen szerelmes Izabellába, nem tartóztathatván őt vissza kastélyában, e színészcsapathoz állott, hogy őt követhesse. Nem ön fogja ezen szerelmi üldözést rá­­szalni, ki épen ezen hölgyért lángol. — Nem, ezt mind megengedem. De vallja be, hogy nem találhattam ki ezen regényt és Fracasse ka­pitány tette mégis vakmerő volt. — Vakmerő talán szegény színész részéről — vi­­szonzá a marquis — de természetes egy nemes ifjú ré­széről, ki kedvesét félti. Azért is Fracasse kapitány el­dobja álcráját és közbenjárásom által jön,mint Sigognac báró elégtételt kérni a megbántásáért. — De ki áll jót nekem — mondá Vallombreuse — hogy ez állitólagos Sigognac, ki a Matamor szerepeket játsza egy bohócz csapatban, nem valami alsórendü ka­landor, ki a közbecsülésben levő nevet bitorolja ? (Folytatása köv.) Törvényjavaslat a bársági határőrvidék és a titeli zászlóalj polgárosítá­sának törvénybe iktatásáról és a polgárositás folytán szükségessé vált más intézkedésekről. 1. §. Miután ő felsége 1872. junius 9-én kelt leg­felsőbb nyilatkozványával a katonai határőrrendszert a bánsági határőrvidék és a titeli határőrzászlóalj terü­letén megszüntette, s ezen részek Magyarországhoz tör­vényhozási és kormányzati tekintetben tettleg vissza­­csatoltattak, a visszacsatlás törvénybe iktattik, s ezen részek beosztása, közigazgatási és törvénykezési rende­zése és a törvényhozásban való képviseltetése iránt a következők rendeltetnek: 2. §. Az 1. §-ban érintett határőrvidéki részek szá­mára ő felsége által kibocsátott s ezen részekben je­lenleg is érvényben levő legfelsőbb intézkedéseknek, jelesen : a) az 1871. junius 8-án a határőrvidéki városi és falusi községek szervezése iránt kibocsátott törvény s falusi községi rendtartásnak, b) a határőrvidéki népiskolák oktatási ügyeiről, ezen iskolák számbra való tanitók és tanítónők kiképez­­tetéséről, a népiskolákban alkalmazott tanitók jogviszo­nyainak szabályzásáról s a határőrvidéki iskolai fel­ügyeletről szintén 1871. junius hó 8-án kibocsátott sza­bályrendeleteknek, végül c) az 1872. junius 9-én kelt, s a bánsági határőr­­vidék és a titeli zászlóalj területének a katonai köz­­igazgatásból polgári igazgatás alá helyezése iránt ki­bocsátott királyi leirat s ugyanezen napon kiadott ki­rályi rendeletnek mindazon határozatai, melyek nem az 1868. XXX. törvényczikk szerint közös törvényhozás tárgyát képező viszonyokról rendelkeznek, a mennyi­ben azokon a jelen törvény változást nem tesz, jelen ér­vényükben továbbra is megmaradnak. 3. §. A volt román-bánsági ezred és a volt szerb-bán­sági ezred tizenkettedik százada, vagyis a mostani ka­­ransebesi, tergovai, bosoviczai és orsovai szolgabirój­árások Szörény vármegye elnevezés alatt külön önálló törvényhatósággá egyesíttetnek. 4. §. A volt szerb-bánsági ezred kilenczedik, tize­dik és tizenegyedik századának területe, valamint az ezen ezred hatodik századának a Karas folyó balpart­ján fekvő része Jassenova, Dupla és Albián községek­kel, vagyis a jelenlegi fehértemplomi szolgabirói járás Krassó vármegyéhez csatoltatik. 5. §. A volt szerb-bánsági ezred területéből a ha­todik századnak a Karas folyó jobb partján fekvő része, Grebinacz, Oresacz és Lagerndorf községekkel, az ötö­dik és a nyolczadik század, úgyszintén a negyedik szá­zad Károlyfalva és Nikolcze községekkel, végül az ezen ezredben fekvő úgynevezett homok és legelőterület, ezenfelül a volt német-bánsági ezred területéből a tizen­egyedik és a tizenkettedik század, vagyis a mostani ká­­rolyfalvi és kubíni szolgabirói járások Temesvármegyé­­hez csatoltatnak. 6. §. A volt szerb-bánsági ezred többi részei, úgy a vuiu xio»juivz»,-oauod­^i ezreu uiau tíz 0Zd­zd.ua, vag^is a mo»­tani pancsovai, ujfalvi alibunári, antalfalvi és perlaszi szolgabirói járások Torontálvármegyéhez csatoltatnak. 7. §. A titeli zászlóalj (csajkások kerülete), vagyis a mostani titeli és józseffalvi szolgabirói járások Bács- Bodrogh vármegyéhez csatoltatnak. 8. §. Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes vá­rosok mindegyike önálló törvényhatósági joggal ru­­háztatik fel. 9. §. A törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. XLII. törvényczikkely a magyar végvidéki részekre kiterjesztetik az életbeléptetésre vonatkozó következő módosításokkal. 10. §. Szörénymegyében az 1870. XLII. törvény­czikk 91. és 91. §§-ban érintett közgyűlések teendőit a volt román-bánsági ezrednek és a volt szerb-bánsági ezred tizenkettedik századának ezredközségi képvise­lőiből alakítandó közgyűlés teljesíti. 11. §. A végvidéknek Krassó-, Temes-, Torontál-, és Bács-Bodrogvármegyékhez csatolt részeiben az alakulás csak a törvényhatósági bizottság kiegészí­tésére terjedt ki, a­mely oly módon történik, hogy a megyébe bekeblezett végvidéki részek ezredközségi képviselői az illető törvényhatósági bizottság tagjaivá lesznek. Az ily tagok két egyenlő részben a bizottságnak az 1870. XLII. törvényczikk alapján választott többi tagjaival egyidejűleg lépnek ki, az előbb kilépő felerész az ily tagokra külön eszközlendő sorshúzás útján hatá­rozandó meg. A felérintett törvényhatóságokban, mielőtt az első három év leteltével kilépő bizottsági tagok helyébe újak választatnának, az összes bizottsági tagok száma, tekintettel a bekeblezett végvidéki részekre és az 1870. XLII. törvényczikk 21. §-ára újólag megállapítandó s a törvényhatóság választó­kerületekre újólag felosz­tandó, s a kilépett bizottsági tagok helyébe a választás ezen uj alapon történik. A legtöbb adót fizető bizottsági tagok jelenlegi száma a bizottság összes tagjai számának új megállapí­tásáig változatlan marad. Az ily tagok névjegyzékének évi kiigazítása azon­ban már addig is a bekeblezett végvidéki részek figyelem­­bevételével eszközlendő. 12. §. A végvidéki részekben jelenleg járási tiszt­­viselőkül alkalmazott közigazgatási tisztek hivatalu­kat a fenebb elrendelt alakulás után is 1873. év vé­géig és ha ezen időpontig kijelentik, hogy állásukban megmaradni óhajtanak, az ezen §-ban megszabott tiszt­­ujitás bekövetkeztéig megtarthatják. A járási tisztviselői állások tisztújítás alá az ala­kulás után egy­előre nem esnek és pedig Szörény me­­gyében mindaddig, mig a törvényhatósági bizottság választott tagjainak fele új választás alá nem kerül, — a 9. §-ban érintett megyékbe bekeblezett részekben pe­dig azon időpotig, midőn az 1870. XLII. törvényczikk 65. §-a szerint az egész törvényhatóság területén uj tisztviselő-választás fog eszközöltetni. Az időközben megürült állomások a köztörvény­­hatóságok rendezéséről szóló törvény 72. §-a szerint töltetnek be. 13. §. A jelen törvény 8. §-a szerint törvényható­sági joggal felruházott városok szervezetét az 1870. XLII. törvényczikk szabja meg. Karánsebes városára nézve azonban a főispáni tiszttel Szörényvármegye főispánja bizható meg. 14. §. A községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. törvényczikk a magyar végvidéki részekre is kiterjesz­tetik. A jelenleg létező községi képviseletek és elöljáró­ságok azonban a jelen törvény kihirdetését követő há­rom év leteltéig eddigi szervezetükben fentartatnak. E három év letelte után a községek képviselete és elöljárósága a felérintett törvény határozatai szerint szervezendő. 15. §. A Karansebesen, Fehértemplomban és Pan­­csován felállított első folyamodású királyi törvényszé­kek, a karansebesi egyúttal mint bányabiróság is, va­mint a Karansebesen, Boroviczon, Teregován, Ó-Orso­­▼áD, Fehértemplomban, Károlyfalván, Rubinban, Pan­­csován, Perlaszon, Antalfalván, Glogonban, Alibuna­­ron, Titelen és Józseffalván felállított királyi járásbí­róságok az első folyamodási bíróságok székhelyeinek a törvényhozás által leendő végleges megállapításáig je­len hatáskörükkel fentartatnak. A jelen törvény hatálybalépte után kinevezendő birákra nézve az 1869. IV. törvényczikk alkalmazandó, mely törvény 26. §-ban foglalt kedvezmény úgy a vég­vidéki katonai, mint a jelenlegi bíróságoknál alkalma­zott hadbirákra is kiterjesztetik. 16. §. A törvénykezés rendezéséről 1872. év október 8-án kibocsátott igazságügy miniszteri rendelet a tör­vényhozás további intézkedéséig érvényben marad. Addig is azonban felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a már létező és alkalmazható magyar igazságügyi törvények életbeléptetése és az igazságszolgáltatás te­rén szükséges más intézkedéseket a helyi és átmeneti viszonyok figyelembe vétele mellett rendeleti úton meg­tehesse. 17. §. A magyar végvidéki részekben a másodbírói hatóságot a pesti királyi Ítélő­tábla, a legfőbb bírói ha­tóságot pedig a magyar királyi Curia gyakorolja. 18. §. A magyar végvidéki részek országgyűlési képviselete czéljából a választókerületek addig is, mig a törvényhozás a választókerületek arányosabb felosz­tásáról intézkednek, az 1848. V. törvényczikk 5. §-ának határozatai alapján a következőleg rendez­­tetnek. 19. §• A Szörényvármegyébe keblezett volt román­­bánsági ezred és Karansebes városa együtt egy vá­lasztókerületet képez, s küld egy képviselőt. Választási főhely: Karansebes. 20. §. Fehértemplom városa a Szörény-, Krassó- s Torontálmegyékbe keblezett volt szerb-bánsági ezred­del együtt küld egy képviselőt. Választási főhely: Fehértemplom. 21. §. Pancsova város a Temes- és Torontálme­­gyékhez csatolt német-bánsági ezreddel együtt küld egy képviselőt. Választási főhely : Pancsova. 22. §. A 21. és 2­2. §§-ban érintett több törvényha­tóság területéből alakított választókerületekre nézve az összeíró küldöttség azon két tagját, kiknek kiküldése nem a városi törvényhatóságot illeti (1848. V. tvezikk 49. §.), úgyszintén a választási elnököt (1848. V. tör­vényczikk 51. §.) a 20. §-ban érintett kerülethez Temes­­a 21. §-ban érintetthez pedig Torontálmegye központi választmánya küldi ki. Ugyanezen központi választmányok végzik az 1848 ik évi V. tvczikk 12. §. b) 19 — 21., 24., 43. és 46. §§-ban foglalt teendőket is. 23. §. A Bácsvármegyébe bekebelezett titeli zász­lóalj (Csajkás kerület) külön választókerületet képez s küld egy képviselőt. Választási főhely: Titel. Bácsvármegye területére ennélfogva jövőben tizen­egy képviselő esik. 24. §. A magyar törvények, a­mennyiben a 2. §-ban feljannalt legfelsőbb intézkedéseknek a jelen törvény által nem módosított határozataival nem ellenkeznek, a polgárosított magyar végvidéki részekre is kiterjesz­tetnek. Felhatalmaztatik azonban a minisztérium, hogy e törvények életbeléptetésének időpontját, s a helyi és az átmeneti viszonyok által megkívánt végrehajtási módo­zatokat meghatározza. 25. §. Ezen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. Szlávy József s. k. Wen­eh­heim Béla br. s. k. Kerkapoly Károly s. k. Pauler Tivadar s. k. Tisza Lajos s. k. Trefort Ágoston s. k. Zichy József s. k. Szapáry Gyula gr. s. k. Szende Bél­a s. k. Pejacsevics Péter gr. s. k. Pest megye rendkívüli közgyűlése. Budapest, május 28. (Főispáni beiktatás.) Beöthy Lajos alispán d. e. 10 órakor megnyitván a nagy számú bizottmányi ta­gokból álló rendkívüli közgyűlést, előadja, hogy a mai közgyűlés tárgyát képezi az újonnan kinevezett főispán gr. Szapáry István, volt jászkun főkapitánynak, a főispáni székbe való beiktatása, s ezt megelőzőleg fel­olvastatja ő felségének kinevezési okmányát. A főispán fogadására és bevezetésére a következő tagokból álló küldöttséget nevezte ki: idősb Kubinyi Ferencz (elnök) gr. T­e­l­e­k­y Sándor, dr. Podmaniczky Géza, Szil­assy István, Beni­cz­ki Ödön, Iván­ka Imre, Battha Andor, Fáy Béla, Földváry Mihály, Jankovics Miklós, Antos József, Jor­dán István, Blaskovics Albert, Varsányi, Lo­vas­ik, Bárány­i, Bellaagh Imre (főügyész), Koch Gusztáv (szolgabiró), T­e­r­e­b­é­n­y (szolgabiró) Kóka és Dancsa Jenő (polgármesterek.) A bizottság pár percz múlva megjelent a disz­ma­­gyarba öltözött uj főispánnal, kit a közgyűlés zajos éljenekkel fogadott, mire ő elfoglalván székét pár szó­val előadta, hogy ő felsége őt a Pest, Pilis és Solt tör­vényesen egyes, megyék főispánjává legkegyelmeseb­ben kinevezni méltóztatván, hazafiai üdvözletét adja át a megye bizottmányának és leteszi a tiszti esküt. 11- b­e­s főjegyző felolvassa az esküt, melyet a főispán utána elmond. Erre a főispán felolvassa székfoglaló beszédjét. Ki­emeljük belőle a következőket. Mint Pest megye birto­kosa és szülöttje osztozik a megye jó-és balsorsában. Nehéz feladatának, melyre ezúttal kiszemeltetett, csak úgy lesz képes megfelelni, ha a bizottmány támogatni fogja.Teendője lesz felvigyázni arra, miként teljesítik a megye hivatalnokai a reájuk bízott teendőket, másrészt pedig támogatni a megye lakosainak érdekeit, az árvák ügyét szívén hordani, a megye vagyonával való sáfár­kodást ellenőrizni, s a közmunka hováfordítása felett őrködni. Ennek jól felhasználása a közigazgatás lük­tető erre. Elmúlt ama kor, melyben tűz és vas pusztí­tott; ma nemesebb fegyverrel, észszel lehet csak küz­deni, ha valami eredményt várunk. Ma a pártok, melyek egymással szemben állami­ hazafiságban igyekeznek egymáson túltenni, s a párt­szenvedély csak ott dühöng, hol a kellő belátás és hig­gadtság hiányzik. Őt nem vezérli pártszenvedély, mi­dőn székét elfoglalja (éljenzés). Hatalma csak ott kez­dődik, hol a törvény megszűnik. (Éljenzés.) Reméli, hogy az az idő nem fog bekövetkezni, midőn neki ezt kellene igénybe venni. A megye ügyeit érdeklődéssel fogja kisérni és a közöny nem fogja őt a munkásság teréről leszorítani. Szigorúan a törvényhez fog ragasz­kodni, a megye körében fog élni és igyekezni fog, hogy a megye igényeit és várakozását kielégítse. (Éljenzés). 11 k­e­s főjegyző a megye közönsége részéről üd­vözli a főispánt. Mint a megye bizottmányi tagja részt vett eddig a megye ügyeiben, tehát nem idegen s igy ismeri a megyét, mely századok óta nem engedte ma­gát tulszárnyaltatni hazafiságban és a törvényekhez való ragaszkodásában, de viszont nem engedte jogait eltiportatni. A megye ismeri őt tántorithatlan hazafiai jelle­méről, alkotmányos érzületéről, ki csak a zöldasztalnál pártember, de azontúl nem az. Humánus jelleme pedig megyeszerte ismeretes és ennek legközelebbről is igen szép jelét adta. Ezek megkönnyitendik az együttes mű­ködést. Pest megye ezután is a szabadelvűség és törvé­nyesség útján fog haladni, s a megye azon meggyőző­désben él, hogy vele e téren a főispán is karöltve fog járni. Bízik alkotmányos érzületében és tapintatos el­járásában, s remélik, hogy e teremben a higgadt, ko­moly tanácskozás nem fog pártszenvedély által megza­vartatni. Újólag üdvözölvén őt, kéri a magyarok iste­nét, hogy sokáig éltesse őt a haza és a megye javára. (Éljenzés.) Id. Kubinyi Ferencz humoros zamata előadás­sal ismertetvén a megye szervezetét a régi jó időkben, romnak nevezi azt mai állapotában, s azon meggyőző­dését fejezi ki, hogy a főispán e romok közt is az lesz, a­mi egy Szapáry lehet. Régen a megyének a főispán ellen kellett küzdeni, oppositiót teremteni, de ez ma már nem történhetik. Üdvözli a főispánt, kinél jobbat nem is lehetett volna kinevezni. Halász Boldizsár indítványozza, hogy a főispán programmszerű székfoglalója egész terjedelmében jegy­zőkönyvbe igtattassék. Kubinyi Ferencz két indítványt adott be írás­ban. Egyiknek átadásakor így szólt: „A kereszténysé­get veszély fenyegeti a jezsuiták részéről, kiknek fészke Kalocsa“. A kalocsai érsek történetesen épen szomszéd­ságában ült az indítványozónak. A második indítvány egyik művének kiadására vonatkozik. E mű Pest megye kosmographiája 9 kötetben, melyet magyar, német, an­gol, olasz és franczia nyelven akar kiadni, s megkérte a közgyűlést, hogy e művét Pest megyének ajánlhassa. Az indítványok a jövő közgyűlés napirendjére tűzettek. Ezután felolvastatott még Zichy Ferraris Vik­tor gróf lemondási irata, melynek felolvasása után a főispán az ülést 11 órakor eloszlatja. KÜLFÖLD. A franczia nemzetgyűlésből. A versaillesi kamra május 24-ki ülése kiváló tör­téneti jelentőséggel bír s annak lefolyását a követke­zőkben adjuk : Az elnök az ülést 3­,9-kor megnyitja , a miniszte­rek jelen vannak. Elin de Bourdon a jegyzőköny­vet olvassa föl. Bertard a szószékre lép, de csak hosszabb idő múlva bír szóhoz jutni. Szónok azt kívánja a nemzet­­gy­űléstől, hogy engedje meg minden tagjának a jegyző­könyvet vitatni, miután azt hallani nem lehetett, szö­vege pedig hivatalosan közzé még nem tétethetett. É­­­nö­k nem akarja megengedni, hogy Bertauld­­nak egyátalában joga volna, Perier miniszter után köz­vetlenül felszólalni. Egy hang: Ily komoly pillanatokban nem kell vitatkozni. Bertauld: Mindig meg van az a jogunk, hogy közvetlenül a miniszter után szóljunk; senki­nek sincs joga azt kérdezni, hogy miért szólalok fel. (Zaj. Elnök : Az igaz, hogy én Bertauld úrtól kérdez­tem, miért szólal fel. Ő azt mondá nekem, hogy a vita bezárását akarja indítványozni, erre én azt mon­dom, hogy csak a vitázás iránti indítvány ellen szólal­hat föl. Dufaure a szószékre lép. (Átalános mozgás.) Értesíti a nemzetgyűlést, hogy az utolsó gyűlés bezárta után az összes miniszterek a köztársaság elnökéhez mentek, — beadandók lemondásukat, mely el is fo­gadtatott. A köztársaság elnöke szónoknak egy üze­netet adott át, melyet már kézbesített a nemzetgyű­lés elnökének. Elnök. Közlöm a nemzetgyűléssel a hozzám intézett üzenetet. Versailles, 1873. máj. 24. Elnök úr! Van szerencsém a nemzetgyűlésnek, mint a köz­társaság elnöke, lemondásomat benyújtani. Nem szük­séges hozzátennem, hogy a kormány minden kötele­zettségét teljesíteni fogja, míg szabályszerű uton he­­lyettesíttetik. Aláírva A. Thiers. Hosszan tartó mozgás. Changarnier tábornok szót kér. (Ismételt mozgás.) El­n­ö­k: A nemzetgyűlésnek következő indítványt kell előterjesztenem : „Tekintve, hogy Thiers úr, mint a köztársaság elnöke .­­. .“ (gúnyos nevetés a balol­dalon). Egy hang a baloldalon : Tagadjuk, hogy a le­mondás elfogadtatott legyen. Egy más hang: Ez gyalázatos. Több hang: Ki írta alá az indítványt ? Elnök: Engedjék tehát, hogy elolvassam, akkor megtudják azt is, ki írta alá. „Alulírottak indítványozzuk, hogy a nemzetgyű­lés fogjon haladéktalanul Thiers úr utódának válasz­tásához.“— Aláírva: Changarnier, Duc de Broglie. Perle: Ern. ul. Baragnon, Audned de Kerdrel. Egy hang a ba­l o­l­dal­o­n : Ez érdekes. Egy másik hang a baloldalról: V. Henrik, a párisi gróf. Bazaine. Elnök: Önök a többi neveket is akarják tudni ? Engedjék tehát, hogy tovább olvassak: Savory, de Meaux gróf, de Castellane, Rezure tlnok, la Roche­foucauld. Egy hang jobbfelől: Elég, elég! Egy hang balfelől: A lemondásra vonatkozólag még nem hozatott határozat. Elnök: Helyre fogom hozni a mulasztottat. George azt kivánja, hogy nyilatkozzék min­denekelőtt a nemzetgyűlés az iránt, várjon elfogad-e egy lemondást, melyet az egész ország visszautasít.­­ (Élénk tetszés balról.) Joubert a házszabályokra utal, melyek nem en­gedik, hogy a ház egy még el nem fogadott lemondást hallgatással mellőzön. Szónok nem engedheti, hogy megtagadják Thierstől azt, a mit Bordeauxban még Victor Hugónak is megengedtek. Emlékeztet azon szál- MAGYAR ÚJSÁG 1873. MÁJUS 30. szállásolás kérdésének megoldására nézve minél előbb törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ezzel a honvédelmi minisztérium költségvetése befejeztetett. Délután 5 órára újabb ülést határozott a bizottság, melyen a belügyi és földmivelési miniszté­riumok költségvetései vannak kitűzve. A bizottság sza­kadatlanul folytatja tanácskozását, míg a költségvetést el nem végzi.

Next