Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)
1873-06-04 / 127. szám
Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. Ide intézendő a lap mellemi részét illető minden közlemény. Késiratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem utols 4-ik szára, földszint. Ida Intézendő a lap anyagi rámát ilatő minden közlemény, u. m. az eleacetáal pénz, a kladán karos panaszok és a hirdetmény.k. i&7. szaru, «m es’wmsem (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Vll. évfolyam. 1873. Junius 4. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre . 16 frt. — fc·Fél évre . 8 » — · Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 140 ‹ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyitótér: négy hasáb.e petitsor 30 kr. Pest, junius 3. Külföldi szemle. Francziaországban a dolgok gyorsan fejlődnek. A monarchisták álcrájukat elvetették s minden alkalmat megragadnak, hogy a köztársaságot aláássák. E tekintetben a monarchistáknak mindenütt nem is kell nagy nehézségeket leküzdeni. A sok kormányváltozás és hivatalvágy az erkölcsi jellemet és elvhűséget nagyon lazává téve. A kormány siet embereit hivatalokba rakni s az ellenpártra nagy nyomást gyakorol, hogy sorait megritkitsa. Hogy az uralom jelenleg a bonapartisták kezében van, ezt leginkább bizonyítja a nemzetgyülés azon határozata, mely szerint a Vendome szobor régi alakjában ismét föl fog állíttatni. A jelen pillanatban s a dolgok mostani állásában a nemzetgyűlés ama határozata elég világosan földeríti a helyzetet. Az orleanisták és legitimisták egyelőre föltétlenül beleegyeztek a bonapartisták vezérségébe, mert csak ezek bírnak a brutalitás azon kellékével, hogy a köztársaságot kivégezzék. Ez okból Mac-Mahon mindinkább a császáriak és az ezekkel egyesült ultramontánok eszközének tűnik föl. Nagyon valószínű, hogy a köztársaság elnökének a béke biztosítását illetőleg tett ígéretei a kül udvaroknál és nevezetesen Berlinben szintén az oldalról bíráltatnak meg. Lehet, hogy Roucher és Magne opportunitási szempontból bosszúérzelmeik kitörését el fogják napolni, de a helyzet alódi urai, a jezsuiták és Dupanloup Francziaországot illetőleg semmi kíméletet sem ismernek, midőn a kúria és a római hierarchia érdekéről van szó. Hogy az ultramontanusmis mily emberei állnak Francziaországban az ügyek élén, azt a többi közt a következő eset is eléggé bizonyítja. Bourgoing, egykor a vatikánnál volt franczia követ, ki a pápai politika számára megnyeretett, a pápa kivonatára egy fontos követségi állomásra fog kineveztetni. Chigi, a pápai követ múlt pénteken Antonelli egy táviratát közlé Ernőul igazságügyminiszterrel, melyben a pápa a múlt héten Párisban ülésezett kath. gyűlés által szerkesztett fölirat iránt örömét fejezi ki. Az ájtatos fölirat aláírói kijelentik, hogy a Syllabus határozatainak nemcsak szellemileg, hanem magán és közéletüket illetőleg is magukat alávetik. A jobboldal befolyásos tagjai egész erélylyel azon dolgoznak, hogy Chambord gróf, az orleansi herczeg s Eugenia közt a kibékülést létre hozzák. Az első egy később megállapítandó alkotmányt hajlandó elfogadni, a párisi grófot adoptálná s a napoleoni családnak királyi jogokat engedményez. Bonaparte Lajos utódai azon jogot nyerik az orbeánok után a franczia trónra ülni. Ez értelemben élénk tárgyalások folynak. A franczia politikai körökben a legnagyobb változást kétségkívül az a körülmény idézi elő, hogy Mac- Mahon a szabadkereskedelemhez tér vissza. Ez az országban is nagy hatást keltett. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy több mérsékelt köztársasági visszament az orleanista táborba. Valószínű, hogy a ,,Jour des Deb.“ nemsokára szintén szint fog változtatni. Napoleon herczeg egyelőre Milánóban marad , nem fog Francziaországba menni. A külföldi követi állomások is a mostani kormány irányelveit valló emberekkel fognak betöltetni. Leflo pétervári követ helyére Gontaut-Biron fogna kineveztetni. Nagy föltünést keltett Noailles washingtoni franczia követ lemondása, melyet azzal indokolt, hogy a mostani kormányt nem tartja a köztársaság őszinte hívének. Cassagnac a „Pays“-ban egy czikket közöl, melyben az elnök, habár nem is világosan, arra szólíttatik föl, hogy kísértse meg az államcsínyt. A nemzetgyűlés, jövő csütörtökön tart ülést. Schoelcher a halálbüntetés eltörlése tárgyában tett indítványát visszavette. Valóban azon hír, mintha Mac-Mahon a diplomatist testületet fogadta volna. Még az ünnepek alkalmából a diplomaták a külügyminiszternél sem tisztelegtek, miután a kabinetek a kormány iránt nem nyilatkoztak. A spanyol éjszaki kerületekben Dorregaray, Olios Santa Cruz vezérek mintegy 5000 főnyi egyesült seregével ugyanoly számú kormánycsapatok áll szemben. Nouvillas a kormányt a napokban arról értesíte, hogy döntő csapást fog intézni. Erről azonban még a mai napig nem érkezett tudósítást. A karlista lapok azt koholták, hogy seregüknek sikerült a kelepczéből kiszabadulni, sőt némelyek már az összeütközésről is tudnak, mely a kormánycsapatok vereségével végződött volna. E hírekből azonban még eddig úgy sem valósult. A múlt héten Madridban a birminghami munkás meeting küldötttje Bradlangsh tiszteletére lakoma rendeztetek. Az ünnep hőse sajnálatát fejezi ki az ,,Epoca“ azon nyilatkozata fölött, hogy ő csak egy kisebbséget képviselve jött Madridba, miután Anglia azon pártját képviseli, mely a rabszolgaság eltörlését s annyi más demokratikus reformot vitt keresztül a szigetországban. Miután pártja rokonszenvét a köztársaság s különösen a spanyol köztársaság iránt kifejező s a hazájában az ez irányban mindennap több tért nyerő közvéleményt hangsúlyozó, azap erős meggyőződését fejező ki, hogy húsz év eltelte előtt, békés után, az eszme hatalmával Anglia szintén köztársasági leend. Rispa és Garcia Lopez, az engesztelhetlenek két legbefolyásosabb vezére, beszédeikben a békés reformok mellett nyilatkoztak. A lakoma után következett serenádban a föderalisták, számos nemzetőri tiszt s több mások részt vettek. Az angol alsóház múlt hó 27-ki ülésében Denison a kormányhoz azt a kérdést intézi, hogy a nemzeti fogalommal a persa sah látogatásának fontosága Angliában mily módon fog kifejezést nyerni. Gladstone erre azt feleli, hogy a kormány ismeri azon érdekeltséget, melyet e keleti hatalom utazásának a nyugoti országokban tulajdonítanak s azon óhajt táplálja, ez érdekeltségről a maga fogalmát közzé tenni. A sah meghivatott a királyné vendége lenni s Londonba érkeztekor a Buckingham palotában fog lakni. Denison erre kijelenté, hogy az ünnepek után egy feliratot fog indítványozni, melyben a ház mondja ki, hogy a sah utazásának fontosságát kimondva, biztosítja a királynét, hogy kész megtenni mindent, ami a fogadtatáshoz szükséges. Olaszország szabadelvű férfiai, írja a „Liberté“ meglehetnek elégedve a vallásos testületekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának eredményével. Most azonban a figyelmet a clérusra kell fordítani, melyben a pápaság jól szervezett föreje van. Nem tűrhet"" meg továbbra — mond az említett lap — azt a klérust mily a hazai intézményei iránt ellenségeskedéssel viseltetik. Azon éles ellentétnek, mely még most az egyháziak és világiak közt fenáll, idővel el kell múlni. Mindenekelőtt azonban a papságról a zsarnokság nyomasztó igáját kell levenni, melyben a pápa és püspökök által tartatnak. Ausztriában a folyamatban lévő pártmozgalmak még távolról sem engedik sejtetni, hogy a reichsratlei többség mily elemekből fog állni. Minden egyes országban a pártok közti súrlódások hol enyhébbek, hol pedig élesebbek s a kibékülés is nagyon gyakori, mely habár csak személyes tekintetből újra és újra megzavartatik. Annyi tény, hogy a pártok nagy tevékenységet sejtenek. szerint terményeink állapotáról mi is óhajtanánk legalább „megközelítő“ kimutatásokat leírni számokban, súly szerint, mint azt negyedéve tette a kormány kissé később, de oly pontossággal, minővel azóta nem. Kielégetlenül hagyja tudványunkat, mert nem mondja, hogy ezen tudósítások az egész ország művelés alatti területét felkarolják-e vagy nem? Nem mondja, hogy a tudósítások, melyeket számszerűti egyensúlyba tesz vagy egymás ellenébe állít, tényleg egyenlő nagyságú területeket, egyenlő mennyiségű holdakat képviselnek-e? Nem mondja hogy: hány magot ért e rovat alatt „jó“ s hány magot ellenkezője a „rész“ alatt, mig hihetőleg a kettő közt közép számot foglalt el a „közép“ czimü rovat. Négy év előtt meg volt nevezve az elvetett föld s a termény mennyisége: láthattuk mily betermésünk, mennyi kivitelünk lehet. Most még csak az sincs megmondva: körülbelül hogyan állunk az előbbeni évekhez. Pedig a gazda szeme máris meg tudja határozni, hány magot várhat: legalább, vagy legfelebb. És ha a vetőföldek öszszegét tudjuk, mit statisztikai adataink nyomán nagyon megközelíthetünk jelen évre is, akkor ha a jelentések a maximum és minimum számait „mag“ szerint meghatározták volna most ha t. i. a jelentések terjedelmét is egyenként tudnánk, vagy a jelentések ex offle egyenlő területekről szólnának , sokkal helyesebben meghatározhatnánk mázsa szám szerint, mennyi gabonát várhatunk, mint a hivatalos közleményből. Sőt a főösszeget kipuhatolván, határozottan levonhatnánk a vetéshez és fogyasztáshoz kellő összegeket, megmondhatnánk azt is, mennyi jut eladásra, holott így, egyetlen számot sem nyervén alapul, teljes lehetlenség számításokat tennünk. Azt mondja a három említett rovatba csoportosított kimutatás, hogy őszi búzára nézve : 662 jó és 497 közép ellenében 53 rósz; rozsra nézve: 438 jó és 607 közép ellenében 91 rósz; árpára nézve 460 jó és 466 közép ellenében 119 rész; zabra nézve 535 jó és 517 közép ellenében t OH maz áll. Feltévén, hogy itt egyenlő területekről van szó, mit azonban nem gondolunk valószínűnek : kivált búzára és rozsra nézve, a hivatalos jelentések szerint, országszerte igen jó termésnek kellene mutatkoznia, mert ha a „jó“ rovatokba írt számokat a „rosz“ rovatokba írottakkal középszerűvé devalváljuk, vagyis a „jóból“ elveszünk annyit, mennyi „roszmik“neveztetik, akkor általában nagyon jó középszerünk marad, p. o. a búzából 497 középszer és (53 hián 662, azaz) 609 jó; rozsból 601 középszer és (91 hián 438, azaz) 397 jó; továbbá árpából 466 középszer és (119 hián 460, azaz) 341 jó; zabból 517 középszer és (100 hián 535, azaz) 434 jó. Márpedig saját szemeink után ítélve, nem hihetjük, hogy a rosz vetések vagy termények a jóhoz és középszerűhez képest ily kisebbségben álljanak. Megelégednénk átalában a középszerrel, mi körülbelül megfelelne búzára s rozsra nézve az 5 — 6 magnak, — árpára, zabra nézve a 7 — 8 magnak, ha t. i. a jelentések a szokásban lévő kifejezéseket használták. Megelégednénk, ha ezt biztosítva látnánk, — mert ekkor már 30—40 millió mázsányi gabonát eladóra számíthatnánk, s igy elengedhetnénk azt a sok „jó“-t, mi ezenfelül, ha t. i. a „jót“ 40—50 százalékkal többre veszszük a középszerűnél, még 20 — 30 millió mázsányit eredményezhetne, mert ezekből már nem kell levonni a vetésre és fogyasztásra kellő mennyiségeket. De úgy látszik jobban tudják a bécsi tőzsdei kereskedelmi körök, mint saját kormányunk, hogy mennyi eladóra számíthatunk, vagyis számíthatnak ők, mert a tőzsdei értékpapírok devalválására jelentékeny befolyást gyakoroltak a Magyarországon pusztító fagyos, esős napok. Átalában, statisztikai adataink nagyon megbízhatlanok kezdenek lenni: mintha szándékoltatnék a tájékozatlanság megőrzése kivált Magyarországra nézve mindenféle ipari kereskedelmiáru és értékforgalom minőségére s mennyiségére nézve, míg az „észbirodalom“-ról, t. i. Magyarország és Ausztria egybevegyített forgalmáról, mozgalmáról, fogyasztásáról, kiviteléről és behozataláról a bécsi hivatalos kimutatások nyomán meglehetősen határozott fogalmakat szerezhetünk. Pedig, hogy mily fontossággal bírt államháztartásunkra nézve is a termények állapotának lehető kipuhatolása ? Mily szükséges volna előre tudnunk miből, mennyire számíthatunk s minő mérvben kell előkészülnünk egy ismételt kedvezőtlen évre ? Ezt a kormány tagjai s orgánumai szintén jól tudják. Magyarország népeiről különben is nagyon elterjedt azon vélemény, hogy nem takarékosak, a jobb években mit sem tesznek el a rész évek szükségeinek fedezésére, nem igen gyűjtögetnek tőkét, nem tőkésítik gazdasági terményeik különben eladhatlan részeit gazdasági s házi állatok tartása által stb. S van némi igaz a dologban, minek egyik oka azonban tájékozatlanságunk t. i. nem tudjuk, mennyire terjeszkedhetünk. Már kora tavaszszal, sőt még télben is (így volt ez a jelen évben) megkezdik a kereskedelmi lapok tudósításaikat: mily jól állanak a vetések, mily óriási aratásnak nézünk elébe, mily nagymérvű s mily korai kivitelünk leend. Eme hírek befolyása által alább nyomatik a termények ára s lefoglaltatik a leendő, vagy csak várandó nagy termés jórésze olcsó árakon szept.—okt. havában átadva, holott csak a tavasz , illetőleg a nyár és a zsák mutatja meg, hogy minő termésünk van, azon átalános devalvatió után, melyet a fagyok, az árvizek, a szárazság, a jégeső stb. okozni szoktak. Nem lépünk fel itt javaslatokkal. Csak annyit jegyzünk meg, hogy más államok aránylag kevesebb hivatalnokokkal, rendesen sokkal megbízhatóbb adatokat nyernek az év illető szakában a termények állapotáról . Magyarország mint egyedül terményeiből élő ország utalva van, hogy az öntudomás mérvében ne maradjon el más államoktól, kivált pedig a szomszédoktól, kik saját terményeink állapota iránti tájékozatlanságunkat kíméletlenül ki szokták aknázni. — K. — A horvátkérdésre nézve mint tudva van, e napokban várható végleges megállapodás. A regnicoláris küldöttség magyar tagjai ez ügy megoldásában azon alapgondolatból indulnak ki, hogy az minden részletével organicus egészet képez s egyes pontokban A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZÁJA. — Pest, 1873. junius 4. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Théophile. Franuziából fordította G. T. Ant. (64. Folytatás.) Habozik és nem tudja mire határozza magát. Az a bizonytalan remény, mely a szerelmeseket még az utolsó perezben is alig hagyja el, az élethez köti még. A kérlelhetlen nő talán megszelídülhet, legyőzve ezen tántoríthatlan szeretet s imádás által. Meg kell vallani, Leander e magánbeszédet kitanult színész módjára mondá el, hol kétségbeesett lankadtsággal, hol szenvedéllyel s igazán megható volt. Szava reszketett mint a fájdalomtól sújtott emberé, ki a zokogást alig tartja vissza. Midőn sóhajtott, ezt szive mélyéből téve, és oly szelíd, oly megható hangon panaszkodott kedvese kegyetlenségeiről, hogy minden nő haragra gyuladt e barbár Sylvia ellen, fogadván, hogy helyzetében nem lettek volna oly kegyetlenek és nem ejtettek volna kétségbe annyi tulajdonnal megáldott szép pásztort. E szóözön után, mire fülhasítólag tapsoltak, Leander végig nézte a nőket, különösen azokat, kiket magas ranguaknak gondolt, mert nem hagyott föl álmával ; minden csalódásai daczára, most is remélte, hogy egyszer szerettetni fog egy magas rangú hölgy által, szépsége és színpadi tehetségei miatt. Nem egy szemet látott csillogni a könnytől, minden szív hevesen dobogott. Hiúsága elégtételt nyert, de diadalmán nem csodálkozott. Egy színész soha sem csodálkozik azon, kíváncsisága azonban igen fel van ingerelve a da ma tapada által, ki visszahúzódva ült páholyában. Leander ezen álcra alatt rögtön oly rejtélyes szenvedélyt gyanita, mely csak az illedelem miatt kényszerittetik korlátok közt maradni. Forró tekintetet vetett az ismeretlenre, mintegy értésére akarván adni, hogy kitaláltatott. E tekintet, mint az ellőtt nyíl, talált, a nő észrevétlenül hajta meg fejét, megköszönvén a színésznek éles áthatóságát. Az összeköttetés elkezdődött és ezután, mikor csak a játék engedte, sokat jelentő tekintetek váltottak a páholy és színpad közt. Leander az ily mesterségben kitűnő volt, úgy tudta hangját és szemeit irányozni, hogy mikor szerelmi vallomást tett, a nézők közt ülő nők egyike tökéletesen azt hihette volna, hogy csak épen hozzá szól. Midőn Sylvia,kit Szerafin képviselt, szintén a színpadra lépett, Vidaline lovag nem tagadta meg tőle a tapsokat. Vallombreuse herczeg is, kedvezni akarván barátjának, nem restelte két vagy háromszor összecsapni finom fehér kezeit, melyeknek ujjai gyűrűkkel, csillogó gyémántokkal és drága kövekkel voltak diszitve. Szerafin félig meghatta magát a lovag és herczeg előtt és készült elmondani Lygdamonnal azon szép pári beszédet, melyet a műkedvelők legszebbnek találnak az egész darabban. Ahogy Sylvia szerepe kívánja, néhány lépést tett előre, álmélkodva és elmerülten, hogy okot adjon Lygdamon azon kérdésére: Rajta kapom tehát a merengésben. . . Valóban szép volt Szerafin ez andalgó állásban, fejét kissé félre tartva, egyik karja lecsüngve, másik övéhez szorítva. Ezüstcsikó világos zöld szoknyája volt, fekete bársony csokrokkal felhajtva. Halába néhány mezei virágot tett volt, mintha szórakozott kézzel, vigyázat nélkül tépte volna és helyezte volna el azokat. E hajék igen jól állott neki, jobban mint a gyémánt, bár ez nem volt az ő véleménye, de kincses ládájának szegénysége kényszerítette őt jó ízlésre,hogy pásztorné léttére ne cziezomázza fel magát herczegné módjára. Igen kellemesen mondá el azon költői és virágos gondolatokat a rózsákról, zefirről, az erdők szentélyéről, a madarak csicsergéséről, melyekkel Sylvia hamisan megakadályoztatja Lygdamont, hogy szerelméről beszéljen, bár minden szóban megtalálja ez szerelme jelképét és természetes átmenetet kapna, hogy visszatérjen megrögzött gondolatjára. Ezen jelenet alatt, míg Sylvia beszélt, Leandr elég ügyes volt néhány mély sóhajt intézni a rejtélyes páholy felé, és így folyt ez, a darab végéig, mely tapsvihar közt végződött el. Leander gyönyörűen játszott, s mindenki csodálkozott azon, hogy egy ily tökéletes jó színész fajkép nem játszott még az udvar előtt. Szerafin is sok elismerésre talált és megértett hiúsága vigasztalást lelt Vidaline lovag hódolásában, ki, bár nem volt oly hatalmas, mint a bruyrres-i marquis, de ifjú volt és közméltányolásnak örvendett. Lygdimon és Lydias után, Fracasse kapitány kérkedései következtek, melyek szokott hatást gyakoroltak és nagy nevetést, hahotát idéztek elő. Sigognac, Blazius oktatásai és még inkább kitűnő értelme miatt, a legmulattatóbb volt a kapitány szerepében. Zéline szikrázott, mintha meg lett volna villanyozva; a marquis dühösen tapsolt. Oly nagy zajt ütött, hogy az álczás hölgy figyelmét is magára vonta, ki is észrevétlenül vállat vonított és megvetőleg mosolygott bársony álczája mögött. Ami Izabellát illeti, Vallombreuse herczeg jelenléte kissé megzavarta, ki a színpadon jobbra ült. — A közönség is észrevette volna zavarát, ha nem lett volna oly gyakorlott színésznő. Félt, hogy az ifjú valami megsértéssel fogja illeti, vagy roszalását hangosan fogja nyilvánítani. — De félelme oknélküli volt. — A herczeg nem igyekezett őt megzavarni se feszült nézésével, se semmi más módon, sőt mikor megérdemelte, Hiedelemmel meg is tapsolta. — Csak épen mikor a darabban Fracasse kapitány oly helyzetbe jött, hogy fricskákkal, botozásokkal s más méltatlan bánásmóddal illették, különös, alig eltitkolható megvetés kifejezése mutatkozott az ifjú herczeg vonásain; ajkait kevélyen felhúzta két felől, mintha magában pfuj-t mondott volna. De mégis semmit sem fejezett ki hangosan azon érzésekből, melyek izgatták és az egész előadás alatt megtartá büszke, közönyös magatartását. Bár nagyon indulatos volt, mégis mikor egyszer haragján túl esett, igen udvarias volt, semhogy valamit elkövetett volna az udvariasság szabályai ellen, különösen oly egyén ellenében, kivel másnap verekednie kellett. Addig az ellenségeskedés fel volt függesztve, mintegy fegyverszünet volt. Az álczás nő a második darab vége előtt távozott, hgy a tolongást kikerülje és látatlanul érhessen gyaloghintójához, mely a labdázó toron mellett várt reá. Eltűnése meglepte Leandert, ki a színfal mögül vizsgálta a termet és leste az ismeretlen nő mozdulatait. Köpenyt vetve pásztori öltözetére, Leander erre a színészek ajtaja felé rohant, hogy a rejtélyes nőt kövesse. Ha nem siet, elszakad a finom szák mely őket egy percre, egymáshoz kötötte. Bár úgy szaladt, hogy majdnem lélekzetét is elvesztő, midőn kiért, csak a fekete házakat és sötét utczákat látta maga előtt egyegy rezgő lángu fáklya kivételével, mely urát hazakisérő inas kezében lobogott, és melynek viszfénye itt-ott az eső okozta pocsolyákban visszatükröződött. A gyalog hintó, négy izmos ember által vive, már a másik utcába fordult volt és nem vola többé látható. — Mily egy ügyü vagyok — kiálta fel Leander azon őszinteséggel, melylyel néha, a kétségbeesett perezekben szoktunk magunk irányában lenni. El kellett volna hagynom a színpadot az első darab után, rögtön felöltöznöm, s ismeretlen nőmet ajtóban várnom ! Oh s amári ügyetlen ember! Egy főrangú hölgy, mert az volt, szeliden néz reád, majdnem oda van az elragadtatástól álcrája mögött, és még sincs annyi eszed, hogy utána szaladj ? Megérdemlted, hogy csak Maritone-ok és konyhaszolgálók által szerettessel. (Folytatása köv.) A termények állapota. A kereskedelmi minisztériumhoz ápr. 20-tól május 15-ig a termények állapotáról Magyar- és Erdély országból 1282, a Határőrvidékről 64, Horvát- és Szlavonországból 209 összesen 1555 jelentés érkezett, melyek nagyját részletezve a ,,P. N.“ után alább közöljük. Harmadik ilynemű kimutatás ez, mely ugyanannyiszor kielégitlenül hagyja azon vágyat, mi