Magyar Ujság, 1873. július (7. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-15 / 161. szám

Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-ső szám. II. emelet. Ide intéiendt a lap ,aelUnil igemét illető mindet! közle­­mény. Kisiratok s levelek visein nen, adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerte­telektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-otd­a 4-ik szám földszint. Ide Intriendt a lap anyagi részét illett minden kolle­mány, n. m. ai en­ezet.al pene , » kiadás körfü­l pa­­□ sssoli és a hirdetmények 161. szám. M­ARVA (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS N­EMZ­ET(1AZI)AS­ZATI NAPILAP, 1873. Julius 15. Előfizetési ár: vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre ,16 írt. — kr Fél évre Negyed évre 4 » » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Ny­­it tér: négy hasábos petitsor 80 kr­. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ cím­ű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ca. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek július 1-től kezdve: Évnegyedre (július — szept.) . 4 frt — kr. Félévre (julius—decz.) . . . . 8 frt — kr. Három évnegyedre (juh —merc.) 12 frt — kr. Egy hóra.........................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemül ez a 4. szám a „Franklin-Társul­t“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hiv­talába (ezelőtt Heckenast G) intézendők. .! S­e­­­r­k­esz­­­őség. Fest, Julia­ 14. Külföldi szemle. Buffet, a franczia nemzetgyűlés elnöke a múlt pénteki ülésben egy beszédet mondott. E beszéd el­mondására a persa sah tisztelet­ére rendezett katonai szemle indítá. Dicsőrté a hadsereget, még pedig oly fellengős s­avakban, hogy ilyet Francziaországban még eddig senki sem hallott. A beszéd így hangzik : A nemzetgyűlés a boulognei erdőben egy szép és magasz­tos ülést tartott, melynek jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy nem volt vita. Csakis egy párt volt ott jelen. Midőn egy hős hadsereget láttunk magunk előtt, mind­annyian a csodálkozás, a rokonszenv azonos érzelmétől voltunk áthatva s újabb bizalmat merittettünk azon nagy jövőre, mely Francziaországra vár. És ez érzelem nemcsak a szemlénél jelen volt francziákat fogta el, hanem az idegen uralkodó által is ki jön fejezve, kit Francziaország jelenleg hozzá s az országhoz méltó fogadtatásban részesít. Annak illetőségéhez tartozik ugyan, kit a kamra választásával megtisztelt képviselő­jének lenni, a csapatoknak szép maguk tartásáért a megérdemlett elismerést kifejezni. Én azonban azt hi­szem, helyeslésre találok, ha a nemzetgyűlés nevében a megnyugtatás és bizalom ama érzelmeinek kifejezést adok, melyeket azon jelenet látásakor éreztünk, melyet a hadsereg föltüntetett, mely mintája látszik lenni ama hadseregnek, melylyel Francziaország birni fog. A kormány e beszédet kinyomatva, ezer és ezer példányban küldé el a vidékre, hol falragaszokon fog a közönség tudomására hozatni. A beszéd, mielőtt a hivatalos lapban közzététetik, valószínüleg némi vál­toztatáson fog keresztül menni. Francziaországban is van pénzügyi botrány, mely politikai jelleggel bír, miután a mostani kabinet egyik tagja Labouillerie s több mások a jobboldalról abban mint részesek szerepelnek. Ez urak ugyanis mint igaz­gatótanácsosok egy részvénytársulatot rendszeresen tönkretettek, mire a részvényesek bepörölték őket s a szajnai törvényszék teljes kártérítésre ítélte őket. Pa­risban azt hiszik, ha a felsőbb törvényszék az ítéletet szintén helyben hagyja, Labouillerie kénytelen lesz a minisztériumból távozni. Párisban ma megtartják a bastille elfoglalása szo­kott évi ünnepét, melynek alkalmával Gambetta beszé­det fog tartani. A franczia hivatalos lap jelentése szerint az állam­­kincstár 250 millió frankot, mint második negyedet az ötödik milliárdra, beszolgáltatott. Néhány párisi lap szerint a franczia kormány meghagyta a megszállva tartott megyék lakosainak, hogy úgy a német csapatok elvonulása, valamint a franczia katonák bevonulásakor is minden tüntetéstől tartózkodjanak. Lyonban két radikális lap elnyomatott. A napokban a lapokban közlött s lapunkban is megjelent fermán fordítása, mely által a suliin az egyptomi alkirály jogkörét széles­íti. A diplomatiai körökből kiszivárgott hírek szerint az egész fermán koholt. A cortes független középpártja egy kiáltványt bo­csátott ki, melyben kijelentik, hogy kötelességeknek tartják a kormányt támogatni, miután erélyes eszkö­zök kellenek a rend helyreállítására s hogy ők inkább el akarják veszíteni a köztársaságot, hogysem anarchiába essék. Ők meg vannak győződve — mondja a kiáltvány — hogy egyedül a respublica képes az ország pénz­ügyi kérdését megfejteni, s hogy foederatív reformok most már életbe fognak léptettetni. E reformok ered­ménye leend, hogy meg fogják nyugtatni a felső osztá­lyokat, megmentendik a középosztályokat, és munkát fognak adni a munkásoknak, s így lehetetlenné leend a forradalom. A spanyol hivatalos lap közzé teszi egy törvény szövegét, mely a kormányt az alkotmányos szabadság biztosítékainak fölfüggesztésére fölhatalmazza. A tör­vény így hangzik: 1. Tekintve a polgárháborút, mely néhány, külö­nösen a baszk tartományokban valamint Navarrában és Cataloniában uralkodik, a köztársaság kormánya felhatalmaztatik mindazon rendkívüli eszközöket al­kalmazni, melyeket a háború kényszerűsége szükségessé tesz, és melyek a béke visszaállítására szolgálhatnak. 2. A kormány számadást teend a cortesnek arról, hogyan használta fel a jelen törvényben reá ruházott meghatalmazásokat.­­Pótczikkely : A jelen törvényben említett kivéte­les rendszabályok kizárólag Pi­g Margall az elnöklete alatti kormány számára engedélyezetteknek tekintendők. Semmiféle más kormány azokat a cortes külön engedé­lye nélkül föl nem használhatja. A végrehajtó hatalom, mely annak kihirdetésével és keresztülvitelével meg­­bizatik, e szellemben fogja a törvényt értelmezni. Santa Cruz vérengzését a Vatikánban is megsokal­­ták s miután többrendbeli figyelmeztetés sem használt, a pápa papi méltóságától meg akarja fosztani. Az „Imparcial“ szerint Alcay városban nemzet­közi ayuntiamento alakult, mely az ál­ádét agyonlö­vette, és sok házat felgyújtatott és fenyegetődzött, hogy a túszokat főbe löveti, ha a csapatok támadásra ké­szülnek. Perpignan, júl. 11. Sabati 3000 főnyi carlistaban­­dája Ripoli mellett megtámadta Gabrinetz 5000 ember­ből álló csapatját, mely alkalommal utóbbi elesett, és e csapat legnagyobb része a carlisták által elfogatott. Az angolok Afrika keleti partjain levő egyik gyarmatvárosukat, Elminát, fölgyújtották azért, mert ennek nagyobrészt szerecsenekből álló lakói összeját­szottak azon 30.000 emberből álló aschanti szerecse­­nekkel, kik e várost megtámadták. Más szavakkal mondva, ez azt jelenti, hogy az ott fölállított csekély számú katonaság nem birta tovább a várost védelmezni s ezért eltonult onnan a hadi­hajók által védelmezett erősségbe. Elsass-Lotharingiában a kerületi gyűlések össze­hívása augusztus közepén fog megtörténni. A legutóbb véghez ment választásokat egyebek között különsen jellemzi még azon körülmény is, hogy még eddig a nép képviselésére csak a n­yességet tartották alkalmasnak, mostan a képviselőket kizárólag maga a nép köréből választották. A megválasztott képviselők csekély kivé­tellel : gazdák, jegyzők és iparvállalatok birtokosai vagy igazgatói, tehát csupa olyan emberek, kik a nép körében élnek, szükségeit ismerik s maguk is érdekelve vannak. Hogy a választások a franczia érzelmű pártra nézve oly kedvezőtlenül ütöttek ki, az leginkább a fran­cziaországi zilált állapotnak eredménye. Thiers idejé­ben az elsassiak még igen sokat vártak az ifjú köztár­saságtól, de a­mint látták, hogy a mérsékeltebb eleme­ket a túlzó pártok lassanként egészen félre szorítják, a gondolkodóbbak azon meggyőződésre jutottak, hogy sokkal jobb a hatalom és körülmények által alakított, bár fájdalmas viszonyokba belenyugodni, mint a folyto­nosan dulakodó pártok tervei után indulni. Anglia és Oro­szország között a „Manchester Guardian“ értesülése szerint azon egyetértő megállapo­dás jött létre, hogy Persiát mind a ketten semleges te­rületnek fogják tekinteni s bizonyos kikötések mellett biztosítják a sahnak és családjának az ország birtok­­ságát. „Ha efféle megállapodás csakugyan létre jött volna“ írja nevezett lap — „akkor Persia az euró­pai tőke beruházásának épen olyan biztos helye lenne, mint Törökország és Egyiptom . Reuter báró aggoda­lom és nehézség nélkül megkezdhetné jótékony tervét, t. i. a Cyrusok régi birodalmának regenerálását.- -------­ A földadó szabályozása. A földadót tárgyazó miniszteri törvényjavas­latokat az illető bizottság átvizsgálta s azok né­mely pontját megváltoztatta, sőt néhány új sza­kaszt vett fel, melyet a miniszter úr szükséges­nek látott betoldani; azon nagyjelentőségű sza­bályzatot azonban, mely a földadót 30 millióra, földtehermentesítési kárpótlással 42 millióra emeli nem változtatta meg, holott ez annyira in­­dokolhatlan, annyira visszatetsző eljárás, hogy ellene a sajtó nagy része már eddig is felszólalt, a­nélkül, hogy mellette bár­ki is támogató okokat tudott volna felhozni. Pedig, hiában minden aprólékos javítás, gon­doskodás, a termés és gazdálkodási költségek ki­számítása körül, hiában a lehető legnagyobb pon­tosság, részletesség a becslőjárás gazdasági leírása s az osztályok és tiszta jövedelmi fokozatok meg­állapítása körül, melyre a törvényelőkészítő bi­zottság nem is ok nélkü­l nagy súlyt fektetett, a törvényjavaslat alapján kivetendő adó lehet a mostaninál valamivel igazságosabb a mennyiben t. i. arányosabban fog terhelni minden földbirto­kot, de az öszszes földbirtok iránt nem leend mél­­tányosabb, nem leend könnyebb sőt lehet, hogy kedvezőtlen években s az agró megszűntével még elviselhetlenebbé válik, midőn kivitelünk, el­­adnivalónk nem leend a gabonaneműek alantos ára mellett sem. A földadó a megállapított jövedelemnek Ma­gyarországon már­is majd 30 százalékát (29.76.) Erdélyben 22°/0 veszi igénybe, s a földtehermen­­tesítési költségeken kívül csak 241/* millió frtot hoz be. Ha pedig a „szokásos gazdálkodási rend­szer mellett elérhető tiszta jövedelmek minden figyelemre méltó mellékadatoknak, (melyeket az újonnan alkotott 50-ik §. sorol elő) figyelembe vétele után a kívánt 30 illetőleg 42 milliót, vagy talán a mostani 24 illetőleg 37 milliót sem érik el, mit teend a kormány? Ki meri-e mondani, hogy a magyar birodalomban a földadó a „szo­kásos gazdálkodási rendszer mellett elérhető,“ (de azért sokakra nézve kik kellő tőkével, kellő belá­tással nem bírnak vagy családi viszonyaik által a gazdálkodás mesterségében korlátolva vannak mégis: el nem érhető) mivelési ágankénti s hol­danként tiszta jövedelemnek az állam költségei több mint 30 százalékát veszik igénybe. Vagy pedig tetszik nem tetszik, megállapítja, hogy ám­bár egy-egy hold föld megállapított tiszta jöve­delme ennyi és ennyi, de mert a törvényben ki­mondatott, hogy az adóösszeg 20 éven át vál­tozatlanul 42 milliót teend, a földre nagyobb adó vettetik mint mennyi a becslőeljárás, gazdasági osztályzás stb. útján megállapíttatott. Mire való eme nagy apparátussal, nagy költ­séggel járó becslés, ha a 42 milliónak ki kell jönni? Vagy viszont mire való a földbirtok jöve­delmének előbb t. i. becslés előtti megállapítása, ha a becslés alapján tett számításokat akarjuk az adó méltányos alapjául venni ? Megeshetik, hogy a becslőbizottságok által kerületenkint, községenkint, miveléságak szerint s holdankint megállapított „elérhető“ tiszta jö­vedelmek 30 százaléka épen 42 milliót fog tenni. De már akkor az is természetes teend, hogy ezen bizottságok eljárását bár­ki is gyanúsítsa s rész­rehajlással vádolja, miszerint nem a való igazsá­got, hanem a kincstár számára megállapított 42 milliót tartották szemük előtt, ezt vették szám­vetésük zsinórmértékéül. Különben is oly magas összeg, ha ugyan nem a kincstárra, de a birtokos osztályra nézve azon 30 százalék, hogy ha a kormány vagy „állam“ például a tőkepénzes urakra is ily mérvű adót vetne , lenne panasz ellene még Bécsben is annyi, hogy ezen magas adólábat nem tarthatná fen. Pedig a földadónak kellene lennie azon alap­nak, melyhez a más adónemek alkalmaztatnak s adómentesen hagyni a tőke nagy részét akkor, midőn a különben is tulcsigázott földadó jelenté­kenyen emeltetik, ez menthetlen igazságtalan eljárás volna a kormánytól s törvényhozástól egyaránt. Évek óta dicsekednek a jobboldali lapok s képviselők, hogy pénzben, pénz- és hitelintéze­tekben s vállalatokban meggazdagodtunk, hogy száz meg száz millió név szerinti érték lett te­remtve az 1867 iki korszak óta , a takarékpénz­tári betétesek most 160 milliót meghaladnak, a részvények száma két millió s névértéke több mint 400 millió stb. Ugyan kísértse meg tehát a kormány az „állam“ minduntalan fokozott szükségleteit ezen név szerinti értékek millióiból fedezni. Adóztassa meg a tőkét, a tőzsdeüzletet oly mérvben, mint szándékozik megadóztatni a föld­birtokot ; támaszkodjék azon uj milliós urakra, kik milliókat az uj korszaknak köszönhetik, s ne mondja ki, hogy emelni akarja a földadót még akkor is, ha az uj kataster, az uj becslések alap­ján a most beszedett 37 millió­ért nem 22 — 30, hanem talán 30—35 százalék jövedelemhez ta­lálja megfelelőnek, mi pedig épen nem lehetlen, mert bár emelkedett a bevétel, a jövedelem a termelés minden ágazatánál, de még inkább emel­kedtek a kiadások a gazdálkodási üzlethez kellő költségek. Sőt ezeknek még tetemesen kell emel­kedniük, ha ugyan valahára országszerte jó gaz­dasági gépekkel és eszközökkel akarunk dolgozni, mert e részben alig 1/10 résznyi felszereléssel bí­runk a Nyugateurópai népekhez képest. Gazdasági felszerelésünk országszerte hi­ányos, nem tart lépést követeléseinkkel, holott a gabonanövények betegsége sem oly nagymérvű, sem oly pusztító ott, hol kellő gépekkel készít­tetik el a föld, gépekkel vettetik és sorm­üvelés­­sel ápoltatik a gabona, nem oly pusztító, mint ott, hol a csak felületesen művelt földbe sűrűn pazaroltatik a mag, hogy a dudvát is elölje . Ön­fejlődésére nem kaphat elég éltető leget, lég­áramlatot, napsugarat stb. Tekintettel kellene tehát lennünk a földadó szabályzásakor ezen körülményekre, már csak azért is, mert minél inkább kímélve leend a bir­tokos és földmivelő osztály a nagy terhektől, an­nál több költséget fordíthat elmaradt hazai gaz­daságunk felszerelésére, mi aztán az államjöve­delmeket ha nem is egyenes, de mellékes utakon okvetlenül fokozná. Ezért sem tartjuk tehát he­lyesnek a czélzott adóemelést és annak 20 évre leendő kiterjesztését. —­y.— Minthogy,úgy látszik, a kir. Curia abból indult ki, miszerint sajtóügyekben egyátalán a becstelenítő állítá­sok bebizonyítása nem engedtetik meg, de a fenálló mi­niszteri rendelet 7. §-át figyelmen kívül hagyta, midőn a jelen esetben a btk. 491. §-ról van szó, melyet a mi­niszter vétségből vagy szándékból mindeddig nem mó­dosított, és igy­­ezen czikknek mindaddig a bíróságok és felek által követtetni kell, mig az maga rendén meg­­változtatik, semmiségről szó sem lehetvén akkor, midőn sem az eljáró bíróság, sem pedig vádlott a fenálló tör­vényeket és rendeleteket nem sértette meg. Minthogy továbbá jelen esetben mint látszik a semmitőszék a miniszteri utasítás 97. §-a ellenére hi­básan járt el, midőn egy ide nem alkalmazható törvényt alkalmazott és ez által egy újabb eljárást rendelvén el azt , nemcsak a törvények és rendeletek tekintélyét kisebbítette sőt a feleknek, jelesen vádlottnak, oknélküli költséges zaklatást okozott, azonfelül pedig a két peres testvér közötti ingerültséget csak fokozta. Minthogy végül itten nem az eljáró bíróság általi formasértésről, hanem épen maga a semmitőszék általi helytelen törvény alkalmazásról van szó, mely elte­kintve ezen adott esettől elvi fontossággal bír, és a s­emitőszék nincs hivatva törvény vagy rendelet ma­gyarázatára, sőt köteles a fenállók szerint eljárni, ellen esetben a jogbiztonság veszélyeztetik . Ugyanazért nézetünk szerint ily anomáliák korlá­tozása végett sürgős szükségnek mutatkozik . Miszerint a törvények végrehajtása fölött őrködő igazságügyér hatalmánál fogva a kir. Curia mint sem­­mitőszéknek jelzett szabályellenes eljárását rögtön beszüntetni, illetőleg a még ottan levő ügyiratokat felrendelni s azok alapján egy teljes tanácsülésben ho­zandó újabb végzésre utasítani, egyúttal pedig szükség esetében az osztr. b. t. k. 491. §-a módosítása iránt minden kételyek kikerüléséért egy pótrendeletet kibo­­csátani addig is elodázhatlan kötelmének ismerje lenni, mig valahára anyagi és alaki büntetőjogunk törvény­­hozásilag rendezve, és az esküdtszékek általános beho­zatalával a kivételes sajtóügyi intézkedések is a köz­szabadság érdekében megszüntetve lesznek. Mint halljuk az érdekelt vádlott ezen értelemben folyamodott volna az igazság ügyérhez sürgős intézke­désért, melynek eredményét szintén közölni fogjuk. Hogy törvénykészítési mulasztásaink mire vezet­nek kirívó például szolgál az alábbi sajtóügyi eset, melyet a szakközönség kiváló figyelmébe ajánlunk: Közelebbről a kolozsvári esküdtszéki sajtóbíróság­­nál ifj. gr. Haller Ferencznek gr. Haller József elleni rágalmazási ügye tárgyaltatván, — miután a vádlevél az osztrák b. t. k. 491. §-ra volt alapítva, mely czikk szerint vádlottnak a bizonyítás meg van engedve, és igy ezen eset az 1871. május 14-én 1498. sz. a. kiadott igazságügyéri rendelet 7. §-a által módosított 490. §-al nem tartozik egy sorba, gr. Haller Józsefnek a tulaj­­donképeni bizonyítás az eljáró bíróság által megtagad­­tatott és igy csakis a védbeszéd rendén volt kénytelen a tények igazolására szolgáló némely adatokat idézni, a nélkül, hogy bármely okiratot beadott vagy felolvasta­tott volna, mire vádlott egyhangúlag fel is mentetett. Vádló azonban ezen ítélet ellen semmiségi­ panaszt adott be, s annak indokait főleg a jelzett bizonyítás meg nem engedhetőségére fektette, melynek a kir. Cu­ria mint semmitőszék idei julius hó 9 én 10.471/873. sz. a. hozott végzésével helyet adván a törvényes ítéletet megsemmisítette.­­ — A k­leti vasút ügyében azon hírt közli a „P. N.“, hogy a kormány a keleti vasuttársulat igazgatósá­gát egy uj közgyűlés megtartására hivja föl, hogy ez­által a külföldi részvényeseknek is alkalom nyújtásáét jogaik érvényesítésére. Az erre vonatkozó kormánynyi­latkozat közelebb várható.­­ Az oláh keleti patriarcha választásáról írja a „Temesvarer Ztg.“, hogy ez idő szerint csak két püs­pöke van az egyháznak : Ivacskovics Prokop aradi és Popasu János karánsebesi püspök. A konstantinápolyi 2-ik zsinat 17.kánonja értelmében laikus is megválaszt­ható, ha egymás után fölveszi a rendeket. Az ismertebb görög kel. laikusok közül, olyanok, kik a theologiát elvégezték csak a következők: Babes Vincze, Kozma Parthén, Stanesku Imre, Jankuleszku Julián és Man­­giuca Simon, de ezek közül az egyetlen Kozma Partén özvegy, a többiek házasok és csak úgy lehetnek patri­­archává, ha feleségeik beleegyezésével ezektől elvál­nak, a nejeik aztán zárdába lépnek. Az 1869. május 2- án helybenhagyott egyházi alapszabályok értelmében a patriarcha választása 3 hó alatt eszközlendő, s a congresses áll 120 követből, u. m.: 60 az erdélyi érseki megyéből, 80 az aradi és 30 a karánsebesi püspökségből. Az előkészületek megtétele iránt most tanácskozik a konzisztorium, s a választás sept. végén fog megejtetni. — Van Párisban nagy költséggel föntartott nagy­követségünk, van ugyanott továbbá főkonzulságunk, a monarchia kereskedelmi érdekeinek megvédésére van Lajtán túl és Lajtán innen egy-egy keresk. minisztérium, — mindezen sokféle közeg daczára magánúton, egy magánlevelezőtől tudja meg a magyar és az osztrák kereskedő világ, hogy legújabban Páriában sú­lyos csapást mértek gabnakereskedésünkre, t. i. a párisi tőzsdének a gabnaüzletet szabályozó és már a múlt héten kiadott utasításában benne van a világ min­den országának terménye a szállítható áruk közt, csak a magyar gabna van mellőzve. Ez intézkedés horderejét nem kell magyaráznunk főleg most, midőn már jófor­mán bizonyos, hogy Francziaországnak ez évben bevi­telre lesz szüksége nekünk pedig ha nem is rendkívüli nagy, de mégis lesz fölöslegünk, melyet azonban a fön­­tebbi intézkedés kizár a Franciaországba szállítható gabinák sorából. Ez eljárás nagyon magán viseli az ellenséges indulat bélyegét, s azok után a­miket repere­­be vitelünk ellen a franczia hatóságok tettek, nincs helye oly magyarázatnak, mintha csak tévedésből, feledékeny­­ségből záratott volna ki a magyar gabona. — De ha a párisi tőzsde intézkedése meglep, nem kevésbé csodál­kozunk a párisi osztrák-magyar követség és a főkonzul­­ság közönyén, melylyel a dolgot ilyformán alakulni engedte minden óvás, minden fölszólalás nélkül, hogy a hazai kereskedővilágot és a kormányt értesítse, mert úgy kereskedőink, mint kormányunk bizonynyal meg­tették volna kötelességüket. A botrányos mulasztás­, melyet érdekeink francziaországi képviselői elkövettek, még talán helyre lehet hozni, s kormányunk erélyes föllépés által kieszközölheti a párisi tőzsde említett intézkedésének módosítását. Elvárjuk, hogy kormá­nyunk ez ügyben mielőbb megnyugtató közleményt fog érdekelt köreink tudomására juttatni. (Ref.) — Az igazságügyi enquete-ból. Az igazságügymi­niszter f. hó 14. d. u. 5-kor megnyitván az ülést, a tár­gyalás alatt levő kérdésre nézve Horváth Döme azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a kisebbszerű polgári ügyek elintézése legczélszerűbben a szolgali-

Next