Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-16 / 212. szám

mányolni értvén negyedfél századon át sokat rontottak rajtunk, ők oly állapotot eszközöltek számunkra, mely siralmas s melyet rövid néhány év alatt tökéletesen jobbra fordítani nem lehet; ahhoz hosszú idő kivánta­­tik , de meg lehetett volna jelölni az irányt, ki lehe­tett volna tűzni a czélt, föl lehetett volna emelni a haladás a valódi nagy reformok zászlaját, de mit tesz kormányunk ? kölcsönöket vesz föl, adósságokat csinál. Kell-e közgazdálkodásunk nyomorúságos voltá­nak bebizonyítására feltűnőbb példa, mint a szóban levő kölcsön ? A magyar királysági állam területe Fényes sta­tisztikája szerint kerek számban 6000 □ mérföld; Bel­giumé 500; Magyarországot a természet gazdag áldásaival árasztotta el. Belgiumnak csupán kőszénbányái emlí­tésre méltók , és mégis e kis államban van pénz, a min­dennel megáldott nagy Magyarországban pedig nincs pénz, hanem a kis államnak egy bankházától kér köl­csön, és mily föltétel alatt ? oly föltétel alatt, hogy hatszor annyinál többet fizetnek­ vissza bizonyos évek letelte folytán. Meg tudná-e kormányunk bár­melyik tagja mon­­­­dani, vagy ha meg is tudná, bírná-e őszintén bevallani,­­ miért van ama kis országban oly sok pénz, hogy egyes polgárai nemcsak az otthoni szükségletet födezhetik, ha­nem még más országoknak kölcsön is adhatnak ? és miért nincs a nagy magyar államban pénz? A kormány nem felel erre, tehát helyette magam felelek: azért van ott pénz, mert ott az országos gaz­dálkodást jól, czélszerűen folytatják, itt pedig azért nincs pénz, mert az állam­gazdálkodás miserabilis mó­don folytattatik. Nehéz idők álltak be, rendkívüli módhoz kell fo­lyamodni, hogy ez említett kölcsön által Magyarhon meg ne gyaláztassék ; alább előadom javaslataimat, mik szerint kölcsön nélkül is, sőt inkább csak így se­gíthetünk magunkon. Táncsics Mihály: Felhívás, az egyesült magyar gőzhajózási társa­­saság fentartása érdekében. Magyarország polgáraihoz ! A Duna, Tisza és Száva vidéki földmivelést, ipart és kereskedelmet űző lakosaihoz ! Gazdasági jóllét, anyagi haladás ! — ezek a jelen­kor jelszavai. Szellemi úgy mint physikai hatalom csak azon né­pekben van meg és csak azoktól várható, melyek meg­felelő gazdasági szervezettel bírnak. Isten áldása csak akkor válik egy ország igazi, tartós áldásává, ha a munka és a tőke legjobb értékesí­téséhez megvannak a szükséges eszközök. Ezek a mivelődés ismérvei. E mivelődési czél felé törekedtek és törekednek Nyugat-Európa népei és azon arányban, melyben a czélt megközelítik, növekedik nagyságuk és jelentősé­gük is. Ez képezi azon rugót, melynél fogva államok, vá­rosok és községek a maguk határai közt, és úgy az egyes polgárok is megszerzik azon eszközöket, melyek a munka és a tőke legjobb értékesítését, a termékek leg­nagyobb kelendőségét biztosítják. És míg dús jövedelem idején a nemzeti jólét té­nyezőit szaporítani kötelességünk,kedvezőtlenebb idők­ben a meglevőnek fentartására kell törekednünk. E kitartó törekvések és áldozatok jutalma min­denha az államok haladó szellemi és anyagi jóléte volt és lesz. Ez áramlattól Magyarország sem maradt érin­tetlen. Ez ösvényre lépett az állam, és hazánk lakossága szintén arra használá a kivívott politikai önállóságot, hogy a művelődést előmozdítsa és a gazdasági önállósá­got küzdje ki magának. A múlt évek dús aratásai korszakot képeznek ha­zánk gazdasági fejlődésében, mely mindig díszes helyet foglaland el hazánk történelmében. Sokkal tovább éreztük mi a nemzetgazdasági élet függőségeinek következményeit, semhogy a szabad­ság pillanatát oly művek és intézmények létesítésére ne használnák, melyek által munkánk és törekvéseink uraivá lehessünk. Magánvállalatok támadtak, melyek az ország ter­ményeit felmunkálva értékesebb, állami jólétünkre­­ nézve előnyösebb állapotban adták át más népeknek, új iparágak alapíttattak, hogy a belföldi szükséglete­­i­ket olcsóbb árakon lehessen kielégíteni. E helyi tevékenység fejleszthetése czéljából gaz­dasági igényeinknek megfelelő forgalmi eszközök bizto­sítása volt szükséges.­­ A forgalmi ügy önállósága alapja az önálló nem­­zetgazdaságnak . Ez okból a közlekedési ügy terén jelenleg beállott mozgalomnak a legfőbb jelentőséget kell tulajdonís­í­tanunk.­­ Addig a mi érdekeinket és forgalmi szükségletein­ket nem értő egyének és hatalmak uralkodtak Magyar-­­­ország kereskedelme fölött. Mit törődtek azok vele, ha­­ az általuk megszabott magas vitelárakat súlyosan érezte­­ a magyar termelés! Megfontolták-e amaz egyének azt a kérdést,váljon­­ a menetek tekintetében ránk rótt megszorítások és a­­ már Magyarországon kívül fekvő városoknak nyújtott­­ kedvezmények mellett Magyarország és Budapest ke­reskedelme és ipara felvirágozhatik-e ? — Nem. Addig minden mozdulatnál idegen uraknak kellett alárendelnünk magunkat, zsarolásaik előtt meg kellett hajolnunk, mert magunk nem voltunk a gazdasági élet amaz eszközei birtokában. Ez volt jele annak, hogy Magyarország csak gyar­matföld, mi idegen kormányurak szolgái valónk, így volt ez Magyarország vidékén, így pusztáin is! De e részben is elérkezett a szabadság órája. Az állam erejének óriási megfeszítésével vasutakat épített, melyek vezetése magyar kezekre bízatott.­­ Azonban elég csodálatos, épen azon páratlan forgalmi utakon, melyekkel a természet megáldotta Magyaror­szágot : a Dunán, Tiszán és a Száván, elmulasztotta a törvényhozás még csekély költséggel is oly intézményt létesíteni, mely e 417 mértföld hosszúságú vízi utakon a magyar hajózás függetlenségét biztosítani képes len­ne. Ebben közlekedési politikánk egy fő hibáját kell felismernünk. A­mit az állam elmulasztott, azt egyes kis vállala­tok kísérlették meg. Több társulat alakult 500,000 egész 1 millió frt­­nyi csekély tőkével és megkezdék a versenyt a hatal­mas dunagőzhajózási társulattal. Az évtizedek óta élvezett kamatbiztosítás, a ható­anyagban és egyéb segédeszközökben 35 millió értéket képviselő tőkéje daczára e nagy társaság monopolisti­­kus törekvései,vezetésének magyar­ellenes iránya kény­telenek voltak meghajolni a sokat gúnyolt hazai gőzha­­­­­ózási vállalatok befolyása előtt. S így lett, hogy olcsóbb vitelárak folytán, mind élén­­kebbé vált a forgalom, hogy Magyarország polgárai, mint termelők és mint fogyasztók tetemes összegeket takarítottak meg kiadás fejében. A Budapest felé irányuló kereskedelem és forga­lom a vizi után jelentékenyen szaporodott. Míg 1868-ban a Budapesten hajón érkező gabna­­mennyiségek 4.500,000 mázsát tettek az 1865-ben hozot­t 3.000,000 mázsa ellenében, addig 1872-ben a rosz ter­més — daczára 7.400,000 mázsára rúgott a hozatal. Épen úgy a budapesti elviteli és átviteli forgalom is, mely 1868-ban 3.200,000 mázsát tett, 1872. 7.200,000 mázsára emelkedett. Ez emelkedés első­sorban a magyar gőzhajózási társaságok versenye által előidézett árszabály leszállí­tásnak köszönhető. Hogy milyen hatalmas volt e ver­seny a budapest-bécsi vonalra nézve, bizonyítja az, hogy például az osztrák gőzhajózási társaság kénytelen volt árszabályát darab­ szállítmányokra nézve 84 krról 60 krra, tömeges szállítmányokra nézve pedig 56 krról 34 krra leszállítani. Azonkívül a teherszállítmányok tekintetében kedvezmények léptek életbe, úgy hogy jelenleg az említett vonalon a teherdij 25 krt tesz. Csak a lisztből és gabonából vizen Bécsbe szállí­tott 4.200,000 mázsa mellett 1.200,000 frtra rúg a költségkeres­let. Kinek volt ebből haszna? Magyar­­ország összes gazdasági osztályainak. És igy volt ez a forgalom egyéb részeiben is. E szerint fényképen véljük kimondhatni, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaságok fenállása óta 180 millió mázsa vízi forgalom mellett 6 év alatt szállítási költség fejében 18 millió forint takaríttatott meg, és hogy ennyivel gyarapodott a nemzet vagyona. E tények elég hangosan szólnak. Ilyen eredmé­nyek után kell hogy minden polgár saját ügyének te­kintse a magyar gőzhajózás fenállását. Ez irányban jo­gosult a nemzeti lelkesedés ! Az egyes hazai gőzhajózási vállalatok azután mint egyesült magyar gőzhajózási társulat folytatták ez or­szágra oly jótékony működésüket. 5 millió forintot tett a részvényesek által befizetett tőke, és 3 millió forint elsőbbségi kölcsön köttetett a hajóeszközök kiegészí­tése és az ilyen vállalathoz feltétlenül szükséges szén­bányák megvétele czéljából. E társulat 45 gőzhajóval és 164 uszályhajóval, me­­l­­yek 6 millió forint értéket képviselnek, közlekedik Magyarország folyóin, azonkívül az 1 millió forint­­ értékre becsült szabolcsi és somogyi szénbányákat bírja.­­ Vagyonának összes értéke tehát 8 millió forint. A ma­­­­gyar társaság hajószámának jelentőségét legjobban fel i­s tünteti az, hogy az osztrák társaság az osztrák állam részéről 43 évi fenállása óta élvezett nagyszerű ked­vezmények daczára is 1872-ben mindössze 159 gőzha­jóval és 600 uszályhajóval bírt, melyek 23 millió forin­tot képviselnek. Egy ily hatalmas, az állam részéről 8 százalékos subvencióval támogatott vállalattal csak nagy áldoza­tok árán lehetett versenyezni. Magyarországnak éve­ken át kedvezőtlen pénzviszonyai megdrágíták a társa­ság pénzügyi műveleteit, a három évi rész­termés csök­­­­kenti a vállalat jövedelmezőségét, és végre a helyes vezetés hiánya szintén káros befolyással volt a hazai vállalat fejlődésére. E bajokhoz járult még az idei rosz­termés és a nálunk emberemlékezet óta nem tapasztalt pénz­­t válság. A magyar dunagőzhajózási társulat, noha 8 millió forintnyi összes tőkéjének, a leírásokat bele­számítva,­­ 10 százalékát sem vesztette el, a hitelforrások kiapadása­­ folytán ma odajutott, hogy vagy az osztrák dunagőz­hajózási társulatnak fog eladatni vagyona, vagy kény­telen lesz működését beszüntetni és felbomlásnak indulni. Az első eshetőség szégyenteljes, mindkettő káros volta nagy és kiszámíthatlan. Tékozlóhoz hasonlóan pillanatnyi csapások befo­lyása alatt el akarjuk adni fentartásunk legfontosabb,­­ drága eszközeit, hogy azok szolgálatait ezentúl drágáb­­­­ban fizessük. Indolens barbárok módján tönkre akarjuk tenni, megsemmisíteni haladásunk, jövendő tételünk és fejlődésünk egyik szükséges tényezőjét ?! Azon gondolat, hogy egy irányunkban idegen vál­lalattól való elviselhetlen függőség állapota vissza fog állíttatni, ama sejtelem, hogy el fogjuk veszteni az utolsó évek vívmányait, ama kilátás, hogy Magyaror­szág fővárosa a catastrópha által el fogná veszteni ke­reskedelmi fontosságát, az önálló gőzhajózási ügy fen­­állásából folyt előnyös, és a megszűnésével járandó hát­rányok mérlegelése megérlelték az érdekeltek és az ügybarátok kebelében azon meggyőződést, hogy a ma­gyar Dunagőzhajózási társaság megmentéséhez hozzá kell járulnia az ország minden rangú és osztályú la­kosának. Alulírottaknak jutott a szerencse, hogy e fel­adat keresztülvitele érdekében közvetlenül működhes­senek. A jelen viszonyok között bajos e feladat teljesítése. De elvállaljuk azon tudatban, hogy a magyar nemzet cselekedni tud a veszély pillanatában, és hogy az or­szág polgárainak áldozatkészsége ily pillanatban csak a lehetőség határán szokott megállapodni. Ti, kik annyiszor megálltátok helyeteket csata­mezőn, ti e gazdasági harc­ban sem fogtok megtán­­torodni! A fenállás kérdése érinti úgy az államot, mint az egyeseket, de különösen a Duna, Tisza és a Száva partjain fekvő vidékeket. Akár gazdász, akár iparosok, akár kereskedők le­gyünk, — a nemzetgazdasági szervezet láncza egybe­­fűz mindnyájunkat, és az egyiknek veszteségeit vele együtt érzik a többiek is. A drágább szállítás, a csekély forgalom csökkenti a mezőgazdaság jövedelmét. A föld ára alább száll. Ugyanezen ok megdrágítja a nyersterményeket, az ipar termékeinek kelendősége csökken , megérzi az iparos. Az áruforgalom közvetítése kisebb mérvű lesz a vidéken, úgy mint a fővárosban, és a kereskedő elveszti a kereset alkalmát. Ugyane hatások nyilvánulnak a községi életben is, a csekélyebb bevételek megcsökkentik a községi czélokra befolyó jövedelmeket is, és végső elemzésben e hatás tartós befolyást gyakorolt az állam jövedel­mére. Ez a kérdés anyagi oldala. Erkölcsileg pedig alá­ássa a magyar állam tekintélyét, minthogy kereske­delme és forgalma e nagy közlekedési vonalon Bécs felé fog gravitálni és az ott uralkodó politikai befolyások­tól függővé tétetni. Ha úgy áll a dolog, akkor egyikünk ne hárítsa a másiknak válára a megtisztelő feladat terhét! Járuljunk hozzá egyesült erővel azon intézet fentar­­tásához, melynek jótéteményeit mindnyájan élvezzük ! Az egyesült magyar Dunagőzhajózási társulat részvényeseihez intézzük szavunkat mindenek előtt. —­­Tíz évek óta lemondtatok tőkétek jövedelméről. Most pedig, e kedvezőtlenebb pillanatban potom áron egy idegen társaságnak adják e vagyonotokat. Ez által el­vész majdnem egész befizetett tőkétek, elvész a remény hogy jobb viszonyok között annak jövedelmét élvezhet­nétek, és elvész végre azon jótétemény, melyet e válla­lat fenállása Magyarországra nézve képez. Ennek nem szabad történnie! Tegyétek le véleményeitek, jelenjetek meg töme­gesen a szeptember 24-ei döntő közgyűlésen, hogy e vagyonotok, és Magyarország becsülete és jóléte ellen intézett merénylet meghiusíttassék. A ti kötelességtek e vállalatért, melyet jó akara­totok létesített, egy újabb áldozatot hozni. Határozzátok el a szeptember 24-én tartandó köz­gyűlésen, miszerint készek vagytok az öt millió forint­nyi vagyonra való részigéreteket felényire leszállítani. Ez a 200 frtos részvényeknek 100 frtosokra változta­tása által történjék. Az ezen fölül megmaradó­ vagyon­ra, melynek értéke a leglelkiismeretesebb becsű s érint 10 millióra tehető, a szükséghez képest új részvények bocsátandók ki. Ez uj részvényeseknek továbbá adjátok meg a jo­got, hogy a jövedelemből mindenek előtt az ő tőkéjük 6%-os kamata fizettessék, és ti csak azután lépjetek e hason kamat élvezetébe. Az ezen felül megmaradó több­let egyenlő részekben az elsőbbségi részvények birto­kosai és ti közöttetek osztatik meg. Nagy az áldozat, melyet tőletek kivánnak, de gondoljátok meg, hogy kedvezőbb évek kipótol­hatják az elmúltak veszteségeit, és ez által vagyó­­notok ha nem is egészen, de nagyrészben megmenthető. A szállítási vállalatok mindig nagy esélyeknek vannak kitéve. Az osztrák „Lloyd“ részvényei, melyek még csak néhány év előtt 180 frton állottak, ked­ve­z évek folytán ma 500 frton vetetnek ; a „Norddeutsche Lloyd“, mely 1858-ban közel állott a bukáshoz, az ösz­­szes érdekelt osztályok hozzájárulásával megmentetett és jelenleg a törzsrészvényekre 8% jövedelmet hoz. Miért ne történhetnék ez mi nálunk is! Ha a részvényesek elszánják magukat e nagylelkű lépésre és megmentik Magyarország számára ez intéze­tet, akkor a ti mezőgazdák, iparosok és kereskedők, ti megyék és municipiumok a Duna, Tisza, a Száva vidé­kén, kik sokszoros hasznot és előnyt húztatok ez önálló magyar gőzhajózási társaság fenállásából, — akkor ti rajtatok lesz nemzetgazdaságunk e fontos tényezőjének fentartásához filléreitekkel hozzájárulni. Mindnyája élén pedig ti Pestváros képviselői és a magyar főváros összes osztályai adjatok fényes példát az országnak és vegyetek részt a szükségesség és a be­csület e művében. Pénzeteket ezerszeresen megtériten­i éven kint Pestváros jövedelme és megmentettek jelentősége. Rak­partokra, pártszabályozásokra milliókat költetek, most biztosítsátok magatoknak a forgalmat, nehogy amazok puszták és elhagyatottak maradjanak az oktalanság intő példáiképen. Kövessétek mindnyájan, kik tehetitek, a hozzátok intézett szózatot, mert a­mit mi akarunk, az a ti java­tokra szolgál. Mi nem ajándékot kérünk ez ügy számára, hanem csak bizalmat Magyarország és e vállalat jobb jövője iránt. A magyar folyók partjain fekvő összes megyék­hez aláírási íveket küldünk szét az elsőbbségi kötvé­nyekre való aláírás végett. Vegyetek élénk részt benne, mert a ti javatokra szolgál! Ti nagy földbirtokosok ama vidékeken és az egész országban, mutassátok meg, hogy az állam javát szi­geteken viselitek. Vegyetek részt tehetségtekhez és körülményeitekhez képest e nemzeti műben, mely Ma­gyarország jólétének előmozdítására szolgál! Szintúgy ti is, iparos bankok, testületek és keres­kedők, írjatok alá e részvényekre. Hol senki, egy osztály sem zárja ki magát, ott a magyar kormány sem fog hátramaradni, e fontos ke­reskedelem-politikai osztályos tényező fentartásának támogatásában. Ha nagy és kicsiny, gazdag és szegény hozzá fog járulni ez országos ügy támogatásához, ez bizonyságul fog szolgálni a külföld előtt, hogy Magyarország la­kosai kitartással meg tudják jobb idők számára menteni gazdasági intézeteiket, és hogy e nemzet jövőjének nagyságra és jelentőségre van igénye. Ha sikerül az egyesült magyar gőzhajózási társa­ság fentartására szükséges összeget beszerezni, akkor haladék nélkül a társaság gyökeres újraszervezése fog következni, hogy annak fenállása jövőre többé veszé­lyeztetve ne legyen. Reméljük, hogy a jó szándék, mely minket vezé­relt, gyors tettre fogja indítani mindazokat, kikhez szó­zatunkat intéztük. Ha mindennek daczára ez ügy fontossága félreis­mertetnék, ha várakozásunk ellenére a hazai tár­rszág eladás vagy bukás folytán beszüntetné működését, ez esetre csak azon óhajunk van, hogy kevés évek múlva e mulasztás keserűen meg ne boszulja magát a városon és az országon, és hogy akkor, ha majd megint milliók­kal több viteldíjt fogunk fizetni, ha majd Budapest ke­reskedelme egészen tönkre fog menni, hogy Bécsben annál jobban virágozzék, hogy akkor ne legyünk kény­telenek bevallani, miszerint nem úgy cselekedtünk, miként egy culturnépnek cselekednie kellett. Budapest, 1873. szept. 12. A bizottság­­nak egyesítése a munka és tőke közti azon harcz közös­ségének alapján, mely harcznak a munka teljes felsza­badítását kell eredményeznie. A 2. czikk egyelőre függőben hagyatván, a 3. czikk oly értelemben fogadtatott el, hogy minden sectio és foederatio fentartja jeles önkormányzatát, tetszése szerint intézi ügyeit, rendez munkabeszüntetéseket, ön­­állólag szervezkedik és függetlenül állapítja meg a módszert, melyet legczélszerűbbnek tart. A 4. czikk szerint a congressus minden év szept. ha­vának első hétfőjén nyittatok meg. Az 5. czikk a­t határozza, hogy minden foederatió a congressusra egy-egy képviselőt küld, tekintet nélkül tagjai számára. A congressus czélja a 6. czikk szerint, az eszmék tisztázása és az egyes foederatiók évi jelentésének tu­domásul vétele. A congressus csak igazgatási kérdésekben határoz­hat szavazás útján ; elvi kérdések felett nem határozhat szavazással; határozatai nem is kötelezők. Ezen czikk — a hetedik — élénkebb vitára adott alatt alkalmat. Eccarius azt hozza fel ellene, hogy a congressust puszta meetingnél is kevesebbre deval­válja, minthogy még ezek is határozhatnak elvi kérdé­sekben. E szerint a congressus az egyes többé kevésbé jelentékeny szónokok felolvasási termévé válnék. Brousse ez ellen azt hozza fel, hogy a s­ava­­zások a viszály magvát hintenék el az egyes tagok közt. Jankowski azt hiszi, hogy az Internatio­nale csak csökkenti tekintélyét és elégedetlenséget kelt, ha határozatokat hoz , miután e határozatait érvé­nyesíteni vggy sincs hatalma. A congressus a két angol képviselő kivételével egy­hangúlag a fentebb említett értel­­mben fogadta el a czikket. Hosszabb vitát keltett továbbá azon kérdés is, hogy oly országok képviselői, melyekben az internatio­nale, mint törvény szerint eltiltott, csak titkos társulati jelleggel bír, bírhatnak-e szavazati joggal a congres­sman. Néhányan sok consultativ szavazatot javasoltak számukra, a congressus azonban elfogadta Ali­i­ni és Costa nézetét, mely szerint az ily képviselők többet áldoznak az internationale ügyéért és nagyobb ve­szélynek teszik ki magukat, miért is tehát a congres­susra bizatik szavazatképességük esetenkénti meghatá­rozása. A 8. czikk szerint minden congressuson kijelölte­tik azon föd­ratió, mely az illető évben a központi ta­nács surrogatumát fogja képezni, át fogja venni az egyes föderatiók javaslatait a többiekkel való közlés czéljából és a munkabeszüntetéseknél és más ily ügyek­nél közvetítőül fog szolgálni. Végül még a függőben maradt 2. czikk felett foly­tatott vitának ismertetését tartjuk érdekesnek. E czikk ugyanis azt határozta, hogy az Internatio­­nale-ba fölvétethetik, mindenki, a­ki az internationale elveit vallja és védi. Duvarseray ennek ellenében azt indítványozd, hogy a­kik a hírlapíró, orvos, tudor, ügyvéd létekre azon szerencsében akarnak részesülni, hogy az internationale tagjai lehessenek, alakuljanak külön osztálylyá. Verricken ez ellen azt hozá föl, hogy vannak a gazdagabb osztályok közt is férfiak, kik át vannak hatva a munkások követeléseinek jogosult vol­tától, hogy épen az ily emberek voltak azok, kik megálla­pították az Internationalét és vezették mindaddig, míg a munkások saját lábaikon meg tudtak állani. G­uil­­­au­ma azt fejtegeté, hogy a műveltebb osztályból való tagok az egyszerű munkásokra igen jótékony, képző hatást gyakorolnak, fejlesztik és előmozdítják társalgásukkal a munkás osztály értelmiségét. Ugyane nézetet fejte­­g­tő tüzes beszédben az alig 22 éves Costa is, ki azt mondá, hogy a műveit osztályban, hírlapírók és egyéb ilyenek gyakran forradalmibb érzelműek az elfogultabb bornirtabb munkásoknál. B­e­rar­d attól fél, h­gy az intelligensebb elemek a többi munkások felett oligar­­chk­us fölényt fognak gyakorolni és el fogják őket árulni. Vignas azt hiszi, hogy fel kell használni min­den elemet, mely ellensége a gazdag osztálynak. S­p­i­­r­­­qu­e kézimunkás létére határozottan a fejmunkások mellett száll síkra; az oligarchiától nem fél, mert az legfeljebb a kézi­munkások indolenciájának lehetne eredménye; az internationale ügyét a kézi- és fejmun­kások erejének okos combinatiója által lehet csak dia­dalra juttatni. A congressus majdnem egyhangúlag elfogadta ezen nézetet. MAGYAR ÚJSÁG 1873. SZEPTEMBER 16. KÜLFÖLD. Az internationale congressusa Cenfben. Szept. 5. Szemben a 19-ik század centralistikus hajlamával, mely nem érve be a nemzetiségek egységesítésével, faj­politikát inaugurál, mely a tőkét óriási vállalatokba öszpontosítja: a Genfben ülésező munkás-congressus elvetette a centralistikus jelleget, mely nevét oly félel­metessé tette és a társadalom fennállását is fenyegetett­­nek tüntette föl. Az alapszabályokban, melyek a szept. 5-én tartott congressusi ülésben elfogadtattak, vörös fonalként húzódik végig a föderalistikus jelleg, az egyes szövetségek félelme a majorizáltatástól. Ez okból a „Ti­mes“ az egyetemes strike megpendített eszméjét chi­­maorának nevezi és kivihetetlenségét bizonyítja. Az Internationale egységének hatalmas táján az ejtette az első fejszecsapást, hogy a foederalisták és Marxisták közt egyenetlenség kitört, melynek követ­keztében Hales azt indítványozta, hogy a foederalista szövetség a Marx féle Internationaletól való megkülön­böztetés végett változtassa meg nevét, minthogy­­a nagy munkás közönséget a kétféle internationale meg­zavarja és gyanakodóvá teszi. Verricken, Costa, Jankowski ellenben azt hozták fel e terv ellen, hogy „az Internationale“ nevet, a régi zászlót, mely oly félelembe ejtette a tőkepénzeseket, a bourgoisiet, nem kell elhagyni ; míg a munkás­szövet­ség e nevet fel nem vette — mondák — senki sem tö­rődött a munkásokkal; azóta félnek tőle. A congressus e nézetet magáévá tette és elvetette Hales indítványát. A szabályzat 1. czikke igy hangzik : A nemzet­közi munkásszövetség czélja minden ország munkásai­ Kivonat a hivatalos lapból. A kir. igazságügyminiszter Hasznay Sándor megyei Írnokot a tornai járásbírósághoz, Írnokká a szol­noki törvényszékhez aljegyzővé, D­es­s­e­w­f­f­y József ottani joggyakornokot, Pusztay Ferencz nagy­szől­­lősi törvényszéki aljegyzőt taját kérelmére a halmi kir. járásbírósághoz helyezte át, s Dienes Lajost a nagy­szőllősi járásbírósághoz Írnokká, a nagy­bányai törvényszékhez aljegyzővé Fülei Gusztáv ottani irodatisztet nevezte ki. A kereskedelmi minisztérium elnöki irodájának vezetésével Kilényi Hugó elnöki titkárnak szabad­ságon való távolléte alatt dr. Her­rich Károly mi­niszteri titkár bízatott meg. A természetes ásványvizek hitelének és becsének megóvása, úgyszintén a fogyasztó közönség félreveze­tésének megakadályozása tekintetéből, a mesterséges ásványvizek gyártása s eladása körül, az országos köz­­egészségi tanács véleménye alapján, e következők ren­deltetnek : 1. Mesterséges ásványvizek gyártására csak gyógy­szerészek és oly egyének nyerhetnek engedélyt, kik vegytani ismereteiknek tanúbizonyságot adtak. 2. Az e czélra szolgáló gyárak és készülékek, használatuk végleges engedélyezése előtt szakértői vizsgálatnak vettetnek alá, ezenkívül pedig folytonos orvos rendőri felügyelet alatt állanak. 3. Mesterségesen készült ásványvizeket oly elne­vezésekkel, feliratokkal ellátni, melyek bel- vagy kül­földi természetet ásványvizek megjelöléseivel azonosak szigorúan tiltatik. 4. Úgyszintén tiltva van mesterséges ásványvizek számára a természetesekéihez hasonló üvegeket, korsó­kat, dugaszokat, tokokat, bélyegeket sat. használni. 5. Ellenben minden mesterségesen készült ásvány­­viz ezen olvasható, nagy betűkkel nyomott felirattal : „Mesterséges ásványvíz“ és a megfelelő jelzéssel, pél­dául carlsbadi, marienbadi, kereszt-forrás stb. látandó el; a feliraton ezen kívül a gyártónak neve is olvas­ható legyen. 6. Jelen szabályrendelet bármely pontjának figyel­men kívül hagyása az engedélynek azonnali elvesztését vonja maga után. Baranya megyébe kebel­zett Nagy-Harsány köz­ségnek megengedtetett, hogy meglevő két országos vá­sárán túl évenként januárban Szt.­Antal és júniusban Szt.­László hetének mindenkor hétfő és kedd napján még két országos vásárt tarthasson.

Next