Magyar Ujság, 1873. szeptember (7. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-16 / 212. szám
mányolni értvén negyedfél századon át sokat rontottak rajtunk, ők oly állapotot eszközöltek számunkra, mely siralmas s melyet rövid néhány év alatt tökéletesen jobbra fordítani nem lehet; ahhoz hosszú idő kivántatik , de meg lehetett volna jelölni az irányt, ki lehetett volna tűzni a czélt, föl lehetett volna emelni a haladás a valódi nagy reformok zászlaját, de mit tesz kormányunk ? kölcsönöket vesz föl, adósságokat csinál. Kell-e közgazdálkodásunk nyomorúságos voltának bebizonyítására feltűnőbb példa, mint a szóban levő kölcsön ? A magyar királysági állam területe Fényes statisztikája szerint kerek számban 6000 □ mérföld; Belgiumé 500; Magyarországot a természet gazdag áldásaival árasztotta el. Belgiumnak csupán kőszénbányái említésre méltók , és mégis e kis államban van pénz, a mindennel megáldott nagy Magyarországban pedig nincs pénz, hanem a kis államnak egy bankházától kér kölcsön, és mily föltétel alatt ? oly föltétel alatt, hogy hatszor annyinál többet fizetnek vissza bizonyos évek letelte folytán. Meg tudná-e kormányunk bármelyik tagja mondani, vagy ha meg is tudná, bírná-e őszintén bevallani, miért van ama kis országban oly sok pénz, hogy egyes polgárai nemcsak az otthoni szükségletet födezhetik, hanem még más országoknak kölcsön is adhatnak ? és miért nincs a nagy magyar államban pénz? A kormány nem felel erre, tehát helyette magam felelek: azért van ott pénz, mert ott az országos gazdálkodást jól, czélszerűen folytatják, itt pedig azért nincs pénz, mert az államgazdálkodás miserabilis módon folytattatik. Nehéz idők álltak be, rendkívüli módhoz kell folyamodni, hogy ez említett kölcsön által Magyarhon meg ne gyaláztassék ; alább előadom javaslataimat, mik szerint kölcsön nélkül is, sőt inkább csak így segíthetünk magunkon. Táncsics Mihály: Felhívás, az egyesült magyar gőzhajózási társasaság fentartása érdekében. Magyarország polgáraihoz ! A Duna, Tisza és Száva vidéki földmivelést, ipart és kereskedelmet űző lakosaihoz ! Gazdasági jóllét, anyagi haladás ! — ezek a jelenkor jelszavai. Szellemi úgy mint physikai hatalom csak azon népekben van meg és csak azoktól várható, melyek megfelelő gazdasági szervezettel bírnak. Isten áldása csak akkor válik egy ország igazi, tartós áldásává, ha a munka és a tőke legjobb értékesítéséhez megvannak a szükséges eszközök. Ezek a mivelődés ismérvei. E mivelődési czél felé törekedtek és törekednek Nyugat-Európa népei és azon arányban, melyben a czélt megközelítik, növekedik nagyságuk és jelentőségük is. Ez képezi azon rugót, melynél fogva államok, városok és községek a maguk határai közt, és úgy az egyes polgárok is megszerzik azon eszközöket, melyek a munka és a tőke legjobb értékesítését, a termékek legnagyobb kelendőségét biztosítják. És míg dús jövedelem idején a nemzeti jólét tényezőit szaporítani kötelességünk,kedvezőtlenebb időkben a meglevőnek fentartására kell törekednünk. E kitartó törekvések és áldozatok jutalma mindenha az államok haladó szellemi és anyagi jóléte volt és lesz. Ez áramlattól Magyarország sem maradt érintetlen. Ez ösvényre lépett az állam, és hazánk lakossága szintén arra használá a kivívott politikai önállóságot, hogy a művelődést előmozdítsa és a gazdasági önállóságot küzdje ki magának. A múlt évek dús aratásai korszakot képeznek hazánk gazdasági fejlődésében, mely mindig díszes helyet foglaland el hazánk történelmében. Sokkal tovább éreztük mi a nemzetgazdasági élet függőségeinek következményeit, semhogy a szabadság pillanatát oly művek és intézmények létesítésére ne használnák, melyek által munkánk és törekvéseink uraivá lehessünk. Magánvállalatok támadtak, melyek az ország terményeit felmunkálva értékesebb, állami jólétünkre nézve előnyösebb állapotban adták át más népeknek, új iparágak alapíttattak, hogy a belföldi szükségleteiket olcsóbb árakon lehessen kielégíteni. E helyi tevékenység fejleszthetése czéljából gazdasági igényeinknek megfelelő forgalmi eszközök biztosítása volt szükséges. A forgalmi ügy önállósága alapja az önálló nemzetgazdaságnak . Ez okból a közlekedési ügy terén jelenleg beállott mozgalomnak a legfőbb jelentőséget kell tulajdonísítanunk. Addig a mi érdekeinket és forgalmi szükségleteinket nem értő egyének és hatalmak uralkodtak Magyar-ország kereskedelme fölött. Mit törődtek azok vele, ha az általuk megszabott magas vitelárakat súlyosan érezte a magyar termelés! Megfontolták-e amaz egyének azt a kérdést,váljon a menetek tekintetében ránk rótt megszorítások és a már Magyarországon kívül fekvő városoknak nyújtott kedvezmények mellett Magyarország és Budapest kereskedelme és ipara felvirágozhatik-e ? — Nem. Addig minden mozdulatnál idegen uraknak kellett alárendelnünk magunkat, zsarolásaik előtt meg kellett hajolnunk, mert magunk nem voltunk a gazdasági élet amaz eszközei birtokában. Ez volt jele annak, hogy Magyarország csak gyarmatföld, mi idegen kormányurak szolgái valónk, így volt ez Magyarország vidékén, így pusztáin is! De e részben is elérkezett a szabadság órája. Az állam erejének óriási megfeszítésével vasutakat épített, melyek vezetése magyar kezekre bízatott. Azonban elég csodálatos, épen azon páratlan forgalmi utakon, melyekkel a természet megáldotta Magyarországot : a Dunán, Tiszán és a Száván, elmulasztotta a törvényhozás még csekély költséggel is oly intézményt létesíteni, mely e 417 mértföld hosszúságú vízi utakon a magyar hajózás függetlenségét biztosítani képes lenne. Ebben közlekedési politikánk egy fő hibáját kell felismernünk. Amit az állam elmulasztott, azt egyes kis vállalatok kísérlették meg. Több társulat alakult 500,000 egész 1 millió frtnyi csekély tőkével és megkezdék a versenyt a hatalmas dunagőzhajózási társulattal. Az évtizedek óta élvezett kamatbiztosítás, a hatóanyagban és egyéb segédeszközökben 35 millió értéket képviselő tőkéje daczára e nagy társaság monopolistikus törekvései,vezetésének magyarellenes iránya kénytelenek voltak meghajolni a sokat gúnyolt hazai gőzhaózási vállalatok befolyása előtt. S így lett, hogy olcsóbb vitelárak folytán, mind élénkebbé vált a forgalom, hogy Magyarország polgárai, mint termelők és mint fogyasztók tetemes összegeket takarítottak meg kiadás fejében. A Budapest felé irányuló kereskedelem és forgalom a vizi után jelentékenyen szaporodott. Míg 1868-ban a Budapesten hajón érkező gabnamennyiségek 4.500,000 mázsát tettek az 1865-ben hozott 3.000,000 mázsa ellenében, addig 1872-ben a rosz termés — daczára 7.400,000 mázsára rúgott a hozatal. Épen úgy a budapesti elviteli és átviteli forgalom is, mely 1868-ban 3.200,000 mázsát tett, 1872. 7.200,000 mázsára emelkedett. Ez emelkedés elsősorban a magyar gőzhajózási társaságok versenye által előidézett árszabály leszállításnak köszönhető. Hogy milyen hatalmas volt e verseny a budapest-bécsi vonalra nézve, bizonyítja az, hogy például az osztrák gőzhajózási társaság kénytelen volt árszabályát darab szállítmányokra nézve 84 krról 60 krra, tömeges szállítmányokra nézve pedig 56 krról 34 krra leszállítani. Azonkívül a teherszállítmányok tekintetében kedvezmények léptek életbe, úgy hogy jelenleg az említett vonalon a teherdij 25 krt tesz. Csak a lisztből és gabonából vizen Bécsbe szállított 4.200,000 mázsa mellett 1.200,000 frtra rúg a költségkereslet. Kinek volt ebből haszna? Magyarország összes gazdasági osztályainak. És igy volt ez a forgalom egyéb részeiben is. E szerint fényképen véljük kimondhatni, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaságok fenállása óta 180 millió mázsa vízi forgalom mellett 6 év alatt szállítási költség fejében 18 millió forint takaríttatott meg, és hogy ennyivel gyarapodott a nemzet vagyona. E tények elég hangosan szólnak. Ilyen eredmények után kell hogy minden polgár saját ügyének tekintse a magyar gőzhajózás fenállását. Ez irányban jogosult a nemzeti lelkesedés ! Az egyes hazai gőzhajózási vállalatok azután mint egyesült magyar gőzhajózási társulat folytatták ez országra oly jótékony működésüket. 5 millió forintot tett a részvényesek által befizetett tőke, és 3 millió forint elsőbbségi kölcsön köttetett a hajóeszközök kiegészítése és az ilyen vállalathoz feltétlenül szükséges szénbányák megvétele czéljából. E társulat 45 gőzhajóval és 164 uszályhajóval, melyek 6 millió forint értéket képviselnek, közlekedik Magyarország folyóin, azonkívül az 1 millió forint értékre becsült szabolcsi és somogyi szénbányákat bírja. Vagyonának összes értéke tehát 8 millió forint. A magyar társaság hajószámának jelentőségét legjobban fel is tünteti az, hogy az osztrák társaság az osztrák állam részéről 43 évi fenállása óta élvezett nagyszerű kedvezmények daczára is 1872-ben mindössze 159 gőzhajóval és 600 uszályhajóval bírt, melyek 23 millió forintot képviselnek. Egy ily hatalmas, az állam részéről 8 százalékos subvencióval támogatott vállalattal csak nagy áldozatok árán lehetett versenyezni. Magyarországnak éveken át kedvezőtlen pénzviszonyai megdrágíták a társaság pénzügyi műveleteit, a három évi résztermés csökkenti a vállalat jövedelmezőségét, és végre a helyes vezetés hiánya szintén káros befolyással volt a hazai vállalat fejlődésére. E bajokhoz járult még az idei rosztermés és a nálunk emberemlékezet óta nem tapasztalt pénzt válság. A magyar dunagőzhajózási társulat, noha 8 millió forintnyi összes tőkéjének, a leírásokat beleszámítva, 10 százalékát sem vesztette el, a hitelforrások kiapadása folytán ma odajutott, hogy vagy az osztrák dunagőzhajózási társulatnak fog eladatni vagyona, vagy kénytelen lesz működését beszüntetni és felbomlásnak indulni. Az első eshetőség szégyenteljes, mindkettő káros volta nagy és kiszámíthatlan. Tékozlóhoz hasonlóan pillanatnyi csapások befolyása alatt el akarjuk adni fentartásunk legfontosabb, drága eszközeit, hogy azok szolgálatait ezentúl drágábban fizessük. Indolens barbárok módján tönkre akarjuk tenni, megsemmisíteni haladásunk, jövendő tételünk és fejlődésünk egyik szükséges tényezőjét ?! Azon gondolat, hogy egy irányunkban idegen vállalattól való elviselhetlen függőség állapota vissza fog állíttatni, ama sejtelem, hogy el fogjuk veszteni az utolsó évek vívmányait, ama kilátás, hogy Magyarország fővárosa a catastrópha által el fogná veszteni kereskedelmi fontosságát, az önálló gőzhajózási ügy fenállásából folyt előnyös, és a megszűnésével járandó hátrányok mérlegelése megérlelték az érdekeltek és az ügybarátok kebelében azon meggyőződést, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaság megmentéséhez hozzá kell járulnia az ország minden rangú és osztályú lakosának. Alulírottaknak jutott a szerencse, hogy e feladat keresztülvitele érdekében közvetlenül működhessenek. A jelen viszonyok között bajos e feladat teljesítése. De elvállaljuk azon tudatban, hogy a magyar nemzet cselekedni tud a veszély pillanatában, és hogy az ország polgárainak áldozatkészsége ily pillanatban csak a lehetőség határán szokott megállapodni. Ti, kik annyiszor megálltátok helyeteket csatamezőn, ti e gazdasági harcban sem fogtok megtántorodni! A fenállás kérdése érinti úgy az államot, mint az egyeseket, de különösen a Duna, Tisza és a Száva partjain fekvő vidékeket. Akár gazdász, akár iparosok, akár kereskedők legyünk, — a nemzetgazdasági szervezet láncza egybefűz mindnyájunkat, és az egyiknek veszteségeit vele együtt érzik a többiek is. A drágább szállítás, a csekély forgalom csökkenti a mezőgazdaság jövedelmét. A föld ára alább száll. Ugyanezen ok megdrágítja a nyersterményeket, az ipar termékeinek kelendősége csökken , megérzi az iparos. Az áruforgalom közvetítése kisebb mérvű lesz a vidéken, úgy mint a fővárosban, és a kereskedő elveszti a kereset alkalmát. Ugyane hatások nyilvánulnak a községi életben is, a csekélyebb bevételek megcsökkentik a községi czélokra befolyó jövedelmeket is, és végső elemzésben e hatás tartós befolyást gyakorolt az állam jövedelmére. Ez a kérdés anyagi oldala. Erkölcsileg pedig aláássa a magyar állam tekintélyét, minthogy kereskedelme és forgalma e nagy közlekedési vonalon Bécs felé fog gravitálni és az ott uralkodó politikai befolyásoktól függővé tétetni. Ha úgy áll a dolog, akkor egyikünk ne hárítsa a másiknak válára a megtisztelő feladat terhét! Járuljunk hozzá egyesült erővel azon intézet fentartásához, melynek jótéteményeit mindnyájan élvezzük ! Az egyesült magyar Dunagőzhajózási társulat részvényeseihez intézzük szavunkat mindenek előtt. —Tíz évek óta lemondtatok tőkétek jövedelméről. Most pedig, e kedvezőtlenebb pillanatban potom áron egy idegen társaságnak adják e vagyonotokat. Ez által elvész majdnem egész befizetett tőkétek, elvész a remény hogy jobb viszonyok között annak jövedelmét élvezhetnétek, és elvész végre azon jótétemény, melyet e vállalat fenállása Magyarországra nézve képez. Ennek nem szabad történnie! Tegyétek le véleményeitek, jelenjetek meg tömegesen a szeptember 24-ei döntő közgyűlésen, hogy e vagyonotok, és Magyarország becsülete és jóléte ellen intézett merénylet meghiusíttassék. A ti kötelességtek e vállalatért, melyet jó akaratotok létesített, egy újabb áldozatot hozni. Határozzátok el a szeptember 24-én tartandó közgyűlésen, miszerint készek vagytok az öt millió forintnyi vagyonra való részigéreteket felényire leszállítani. Ez a 200 frtos részvényeknek 100 frtosokra változtatása által történjék. Az ezen fölül megmaradó vagyonra, melynek értéke a leglelkiismeretesebb becsű s érint 10 millióra tehető, a szükséghez képest új részvények bocsátandók ki. Ez uj részvényeseknek továbbá adjátok meg a jogot, hogy a jövedelemből mindenek előtt az ő tőkéjük 6%-os kamata fizettessék, és ti csak azután lépjetek e hason kamat élvezetébe. Az ezen felül megmaradó többlet egyenlő részekben az elsőbbségi részvények birtokosai és ti közöttetek osztatik meg. Nagy az áldozat, melyet tőletek kivánnak, de gondoljátok meg, hogy kedvezőbb évek kipótolhatják az elmúltak veszteségeit, és ez által vagyónotok ha nem is egészen, de nagyrészben megmenthető. A szállítási vállalatok mindig nagy esélyeknek vannak kitéve. Az osztrák „Lloyd“ részvényei, melyek még csak néhány év előtt 180 frton állottak, kedvez évek folytán ma 500 frton vetetnek ; a „Norddeutsche Lloyd“, mely 1858-ban közel állott a bukáshoz, az öszszes érdekelt osztályok hozzájárulásával megmentetett és jelenleg a törzsrészvényekre 8% jövedelmet hoz. Miért ne történhetnék ez mi nálunk is! Ha a részvényesek elszánják magukat e nagylelkű lépésre és megmentik Magyarország számára ez intézetet, akkor a ti mezőgazdák, iparosok és kereskedők, ti megyék és municipiumok a Duna, Tisza, a Száva vidékén, kik sokszoros hasznot és előnyt húztatok ez önálló magyar gőzhajózási társaság fenállásából, — akkor ti rajtatok lesz nemzetgazdaságunk e fontos tényezőjének fentartásához filléreitekkel hozzájárulni. Mindnyája élén pedig ti Pestváros képviselői és a magyar főváros összes osztályai adjatok fényes példát az országnak és vegyetek részt a szükségesség és a becsület e művében. Pénzeteket ezerszeresen megtériteni éven kint Pestváros jövedelme és megmentettek jelentősége. Rakpartokra, pártszabályozásokra milliókat költetek, most biztosítsátok magatoknak a forgalmat, nehogy amazok puszták és elhagyatottak maradjanak az oktalanság intő példáiképen. Kövessétek mindnyájan, kik tehetitek, a hozzátok intézett szózatot, mert amit mi akarunk, az a ti javatokra szolgál. Mi nem ajándékot kérünk ez ügy számára, hanem csak bizalmat Magyarország és e vállalat jobb jövője iránt. A magyar folyók partjain fekvő összes megyékhez aláírási íveket küldünk szét az elsőbbségi kötvényekre való aláírás végett. Vegyetek élénk részt benne, mert a ti javatokra szolgál! Ti nagy földbirtokosok ama vidékeken és az egész országban, mutassátok meg, hogy az állam javát szigeteken viselitek. Vegyetek részt tehetségtekhez és körülményeitekhez képest e nemzeti műben, mely Magyarország jólétének előmozdítására szolgál! Szintúgy ti is, iparos bankok, testületek és kereskedők, írjatok alá e részvényekre. Hol senki, egy osztály sem zárja ki magát, ott a magyar kormány sem fog hátramaradni, e fontos kereskedelem-politikai osztályos tényező fentartásának támogatásában. Ha nagy és kicsiny, gazdag és szegény hozzá fog járulni ez országos ügy támogatásához, ez bizonyságul fog szolgálni a külföld előtt, hogy Magyarország lakosai kitartással meg tudják jobb idők számára menteni gazdasági intézeteiket, és hogy e nemzet jövőjének nagyságra és jelentőségre van igénye. Ha sikerül az egyesült magyar gőzhajózási társaság fentartására szükséges összeget beszerezni, akkor haladék nélkül a társaság gyökeres újraszervezése fog következni, hogy annak fenállása jövőre többé veszélyeztetve ne legyen. Reméljük, hogy a jó szándék, mely minket vezérelt, gyors tettre fogja indítani mindazokat, kikhez szózatunkat intéztük. Ha mindennek daczára ez ügy fontossága félreismertetnék, ha várakozásunk ellenére a hazai tárrszág eladás vagy bukás folytán beszüntetné működését, ez esetre csak azon óhajunk van, hogy kevés évek múlva e mulasztás keserűen meg ne boszulja magát a városon és az országon, és hogy akkor, ha majd megint milliókkal több viteldíjt fogunk fizetni, ha majd Budapest kereskedelme egészen tönkre fog menni, hogy Bécsben annál jobban virágozzék, hogy akkor ne legyünk kénytelenek bevallani, miszerint nem úgy cselekedtünk, miként egy culturnépnek cselekednie kellett. Budapest, 1873. szept. 12. A bizottságnak egyesítése a munka és tőke közti azon harcz közösségének alapján, mely harcznak a munka teljes felszabadítását kell eredményeznie. A 2. czikk egyelőre függőben hagyatván, a 3. czikk oly értelemben fogadtatott el, hogy minden sectio és foederatio fentartja jeles önkormányzatát, tetszése szerint intézi ügyeit, rendez munkabeszüntetéseket, önállólag szervezkedik és függetlenül állapítja meg a módszert, melyet legczélszerűbbnek tart. A 4. czikk szerint a congressus minden év szept. havának első hétfőjén nyittatok meg. Az 5. czikk at határozza, hogy minden foederatió a congressusra egy-egy képviselőt küld, tekintet nélkül tagjai számára. A congressus czélja a 6. czikk szerint, az eszmék tisztázása és az egyes foederatiók évi jelentésének tudomásul vétele. A congressus csak igazgatási kérdésekben határozhat szavazás útján ; elvi kérdések felett nem határozhat szavazással; határozatai nem is kötelezők. Ezen czikk — a hetedik — élénkebb vitára adott alatt alkalmat. Eccarius azt hozza fel ellene, hogy a congressust puszta meetingnél is kevesebbre devalválja, minthogy még ezek is határozhatnak elvi kérdésekben. E szerint a congressus az egyes többé kevésbé jelentékeny szónokok felolvasási termévé válnék. Brousse ez ellen azt hozza fel, hogy a savazások a viszály magvát hintenék el az egyes tagok közt. Jankowski azt hiszi, hogy az Internationale csak csökkenti tekintélyét és elégedetlenséget kelt, ha határozatokat hoz , miután e határozatait érvényesíteni vggy sincs hatalma. A congressus a két angol képviselő kivételével egyhangúlag a fentebb említett értelmben fogadta el a czikket. Hosszabb vitát keltett továbbá azon kérdés is, hogy oly országok képviselői, melyekben az internationale, mint törvény szerint eltiltott, csak titkos társulati jelleggel bír, bírhatnak-e szavazati joggal a congressman. Néhányan sok consultativ szavazatot javasoltak számukra, a congressus azonban elfogadta Aliini és Costa nézetét, mely szerint az ily képviselők többet áldoznak az internationale ügyéért és nagyobb veszélynek teszik ki magukat, miért is tehát a congressusra bizatik szavazatképességük esetenkénti meghatározása. A 8. czikk szerint minden congressuson kijelöltetik azon födratió, mely az illető évben a központi tanács surrogatumát fogja képezni, át fogja venni az egyes föderatiók javaslatait a többiekkel való közlés czéljából és a munkabeszüntetéseknél és más ily ügyeknél közvetítőül fog szolgálni. Végül még a függőben maradt 2. czikk felett folytatott vitának ismertetését tartjuk érdekesnek. E czikk ugyanis azt határozta, hogy az Internationale-ba fölvétethetik, mindenki, aki az internationale elveit vallja és védi. Duvarseray ennek ellenében azt indítványozd, hogy akik a hírlapíró, orvos, tudor, ügyvéd létekre azon szerencsében akarnak részesülni, hogy az internationale tagjai lehessenek, alakuljanak külön osztálylyá. Verricken ez ellen azt hozá föl, hogy vannak a gazdagabb osztályok közt is férfiak, kik át vannak hatva a munkások követeléseinek jogosult voltától, hogy épen az ily emberek voltak azok, kik megállapították az Internationalét és vezették mindaddig, míg a munkások saját lábaikon meg tudtak állani. Guilauma azt fejtegeté, hogy a műveltebb osztályból való tagok az egyszerű munkásokra igen jótékony, képző hatást gyakorolnak, fejlesztik és előmozdítják társalgásukkal a munkás osztály értelmiségét. Ugyane nézetet fejtegtő tüzes beszédben az alig 22 éves Costa is, ki azt mondá, hogy a műveit osztályban, hírlapírók és egyéb ilyenek gyakran forradalmibb érzelműek az elfogultabb bornirtabb munkásoknál. Berard attól fél, hgy az intelligensebb elemek a többi munkások felett oligarchkus fölényt fognak gyakorolni és el fogják őket árulni. Vignas azt hiszi, hogy fel kell használni minden elemet, mely ellensége a gazdag osztálynak. Spirque kézimunkás létére határozottan a fejmunkások mellett száll síkra; az oligarchiától nem fél, mert az legfeljebb a kézimunkások indolenciájának lehetne eredménye; az internationale ügyét a kézi- és fejmunkások erejének okos combinatiója által lehet csak diadalra juttatni. A congressus majdnem egyhangúlag elfogadta ezen nézetet. MAGYAR ÚJSÁG 1873. SZEPTEMBER 16. KÜLFÖLD. Az internationale congressusa Cenfben. Szept. 5. Szemben a 19-ik század centralistikus hajlamával, mely nem érve be a nemzetiségek egységesítésével, fajpolitikát inaugurál, mely a tőkét óriási vállalatokba öszpontosítja: a Genfben ülésező munkás-congressus elvetette a centralistikus jelleget, mely nevét oly félelmetessé tette és a társadalom fennállását is fenyegetettnek tüntette föl. Az alapszabályokban, melyek a szept. 5-én tartott congressusi ülésben elfogadtattak, vörös fonalként húzódik végig a föderalistikus jelleg, az egyes szövetségek félelme a majorizáltatástól. Ez okból a „Times“ az egyetemes strike megpendített eszméjét chimaorának nevezi és kivihetetlenségét bizonyítja. Az Internationale egységének hatalmas táján az ejtette az első fejszecsapást, hogy a foederalisták és Marxisták közt egyenetlenség kitört, melynek következtében Hales azt indítványozta, hogy a foederalista szövetség a Marx féle Internationaletól való megkülönböztetés végett változtassa meg nevét, minthogya nagy munkás közönséget a kétféle internationale megzavarja és gyanakodóvá teszi. Verricken, Costa, Jankowski ellenben azt hozták fel e terv ellen, hogy „az Internationale“ nevet, a régi zászlót, mely oly félelembe ejtette a tőkepénzeseket, a bourgoisiet, nem kell elhagyni ; míg a munkásszövetség e nevet fel nem vette — mondák — senki sem törődött a munkásokkal; azóta félnek tőle. A congressus e nézetet magáévá tette és elvetette Hales indítványát. A szabályzat 1. czikke igy hangzik : A nemzetközi munkásszövetség czélja minden ország munkásai Kivonat a hivatalos lapból. A kir. igazságügyminiszter Hasznay Sándor megyei Írnokot a tornai járásbírósághoz, Írnokká a szolnoki törvényszékhez aljegyzővé, Dessewffy József ottani joggyakornokot, Pusztay Ferencz nagyszőllősi törvényszéki aljegyzőt taját kérelmére a halmi kir. járásbírósághoz helyezte át, s Dienes Lajost a nagyszőllősi járásbírósághoz Írnokká, a nagybányai törvényszékhez aljegyzővé Fülei Gusztáv ottani irodatisztet nevezte ki. A kereskedelmi minisztérium elnöki irodájának vezetésével Kilényi Hugó elnöki titkárnak szabadságon való távolléte alatt dr. Herrich Károly miniszteri titkár bízatott meg. A természetes ásványvizek hitelének és becsének megóvása, úgyszintén a fogyasztó közönség félrevezetésének megakadályozása tekintetéből, a mesterséges ásványvizek gyártása s eladása körül, az országos közegészségi tanács véleménye alapján, e következők rendeltetnek : 1. Mesterséges ásványvizek gyártására csak gyógyszerészek és oly egyének nyerhetnek engedélyt, kik vegytani ismereteiknek tanúbizonyságot adtak. 2. Az e czélra szolgáló gyárak és készülékek, használatuk végleges engedélyezése előtt szakértői vizsgálatnak vettetnek alá, ezenkívül pedig folytonos orvos rendőri felügyelet alatt állanak. 3. Mesterségesen készült ásványvizeket oly elnevezésekkel, feliratokkal ellátni, melyek bel- vagy külföldi természetet ásványvizek megjelöléseivel azonosak szigorúan tiltatik. 4. Úgyszintén tiltva van mesterséges ásványvizek számára a természetesekéihez hasonló üvegeket, korsókat, dugaszokat, tokokat, bélyegeket sat. használni. 5. Ellenben minden mesterségesen készült ásványviz ezen olvasható, nagy betűkkel nyomott felirattal : „Mesterséges ásványvíz“ és a megfelelő jelzéssel, például carlsbadi, marienbadi, kereszt-forrás stb. látandó el; a feliraton ezen kívül a gyártónak neve is olvasható legyen. 6. Jelen szabályrendelet bármely pontjának figyelmen kívül hagyása az engedélynek azonnali elvesztését vonja maga után. Baranya megyébe kebelzett Nagy-Harsány községnek megengedtetett, hogy meglevő két országos vásárán túl évenként januárban Szt.Antal és júniusban Szt.László hetének mindenkor hétfő és kedd napján még két országos vásárt tarthasson.