Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-25 / 246. szám

3. §. A vasuttársulatok nem jogosítják az 1. és 2. § ban megszabott kötelezettségek alól szerződések, egyezmények vagy bármi rendszabályok ürügye alatt kibújni. Oly szerződések, melyekben ez megkiséreltetik érvénytelenek. 4. §. A tényleges állítások valódisága felett a tár­gyalás összes tartalmának figyelembevétele mellett, a törvényszék saját meggyőződése szerint szél. A törvény által kijelölt szabályok az eskütétel s a nyilvános ok­iratok a hivatalos vallomások iránt érintetlenül marad­nak. Az iránt, hogy szükséges-e valamely tényálladék igaz vagy nem igaz voltához az eskütétel, mint szintén az iránt, hogy valamely kár megítéléséhez mennyiben szükséges annak hivatalos s szakértők általi megállapí­­tása, szintén a törvényszék­itél. 5. §. A kár fokozata, mint szintén az iránt, hogy mi módon s mily mérvben adandó kárpótlás a tör­vényszék szabad belátása szerint szél. Ha a két fél közt a tőke iránt egyetértés nem jöhet létre, jö­vedék adandó. A kötelezett a jövedék alábbszál­­lítását vagy megszüntetését követelheti, ha azon viszonyok, melyek alapján a kár fokozata megállapít­­tatott, megváltozott. Viszont a kárpótlást élvező, ha kárpótlási igényét a 6-ik §-ban kijelölt idő alatt érvényre emelte, minden időpontban követelheti kár­pótlása fokozását, ha azon viszonyok melyeken ez meg­­állapíttatott, megváltoztak. Sőt ha a kártérítésre köte­lezettnek vagyoni állása megzavarodik, utólagosan is követelheti annak biztosítását és fokozását. 6. §: A kártérítési igényjog a baleset napjától szá­mítandó 2 év alatt elévül. Azoknak, kiknek a meghalt eltartással tartozott volna követelésük haláluk napján elévül. A kárpótlási igény a kiskorúak s ezekkel egyen­jogú személyek irányában is elévül a kijelölt időponton túl, kivévén a visszahelyezési esetet. Illetékes bíróság az ezen törvényben alapított kártérítési igény megítélésében azon vidék törvény­széke, melyen a baleset történt. — A főpolgármester választása ügyében tegnap este a redoute kis termében értekezlet tartatott, melyen a Ráth Károlyt főpolgármesteréül óhajtó bizottsági ta­gok mintegy 160-an jelentenek meg. Az értekezletet Busbach Péter megnyitván, előadja, hogy a szű­kebb bi­zottság, mely eddig Ráth Károly megválasztása érde­­kében­ működött, csak akkorra vélte a bizottsági tago­kat nagyobb értekezletre összehívandónak, midőn az eredmény lehetőleg­ biztosítva lesz. Szóló constatálja, hogy a szűkebb bizottság, noha csak azokra reflektált, kiknek szavazatára biztosan lehet számítani, a többsé­get biztosítottnak látja és ezért az értekezlet kezébe teszi át az ac­iót. Ez eredmény, szóló szerint a követ­kező : a 4-ik kerületből Ráth Károly számára biztosít­­va van 42 szavazat, az 5-ikből 49, a 6 és 7-ből 85, a 8-ból 10, a 9-ből 29.­­ A Duna jobb partján levő ke­rületekben, hol Házmán mellett élénk izgatás indult meg, s nem akart a szűkebb bizottság föllépni, de bi­zalmas és megbízható értesülés szerint 20 szavazat on­nét is várható. Szóló határozottan kijelenti, hogy e számba csak azok vannak beleértve, kik becsületszóval vagy aláírással ígérték, hogy Ráthra szavaznak. Ezek­nek száma már is 235 re megy , az abso­lut többség pedig körülbelül 197. Mindazáltal szükségesnek tartja szónak , hogy minél nagyobb erélylyel a lehető legnagyobb többség biztossíttassék Ráth Károly­­nak. Az értekezlet azután megalakulván , Bus­­bacht elnökké és Toperczert jegyzővé választotta. E közben több Buda városi bizotts­ tág, köztük Ál­­dássy és Andaházy megjelent, kiket a gyűlés zajos él­jenzéssel fogadott. Hosszabb eszmecsere után, melyben Áldássy többi közt felemlité, hogy Budán eddig, Ház­mán egyik legbuzgóbb kortese szerint­­ nem is telje­sen 100 szavazat van biztosítva Házmán számára, ab­ban történt megállapodás, hogy mindegy­ik jelen volt tisztének fogja tartani a lehető legnagyobb tevékeny­séget kifejteni. Végül elhatároztatott, hogy Vécsey az alakuló közgyűlésen azon indítványt fogja előterjesz­teni, hogy a szavazatok beadására három órai időköz engedtessék. Ezzel az értekezlet Ráth élénk éljenzése mellett eloszlott. (R.) — A nagy kölcsönre vonatkozólag, melynek meg­kötése elég fáradságba kerül, a „Deutsche Zeitung“­­ban a következő pesti táviratot olvassuk : „Némely (bécsi) hírlap jelentése a magyar köl­csön megkötéséről koholmány. Weninger visszaté­rése előtt Londonból semmi sem fog történni. A bé­csi és berlini csoport közt teljes egyetértés van s Han­semann úr, a berlini diskonto-társaság tagja, Weningert Londonba kísérte. Weninger a magyar kormány részé­ről is el van látva fölhatalmazásokkal.“ Hansemann úr utazását Weningerrel Londonba, lapunk hírének — a berlini alkudozások sikeréről — méltán indirekt megerősítéséül vehetjük, mondja a „Röf.“ Ha Weninger Berlinből rosz hírekkel ment volna el, Hansemann úr aligha ajánlkozik kísérőjéül. Az izraelita községhez. elnökök gyűlése mint kö­zöttük múlt julius hóban megválasztotta az „állandó bizottság tagjait“ melynek fölügyelete alatt fölállítandó orsz. rabbi-képezde álland. Az orsz. izr. iroda elnöksé­gének fölterjesztése alapján a kultuszminiszter ur a vá­lasztás eredményét jóváhagyólag tudomásul vette, és ezenkivül még a megválasztott bizottsági tagok mind­egyikéhez következő serkentő leiratot intézett: „A császári és apóst, királyi felsége f. é. máj. hó 6-án kelt legfölsőbb elhatározással megengedni mél­­tóztatott, hogy az 1856. évi márczius 29-én és 1869. évi junius hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározásaihoz képest Budapesten egy izraelita rabbiképző intézet az izr. országos iskolaalap költségén, az általam tett javaslat értelmében fölállíttassék. Ezen intézet igazgatását közvetlenül egy igazgató vezetendi, ki egyszersmind tanár és a tanári testület elnöke, a főfelügyeletet közvetve egy vezénylőbizott- ság gyakorolja, mely jogosítva lesz első esetben a ké­­pezde igazgatóját és a szükségelt rendes tanárokat ki­nevezni, jövőre pedig kötelezve minden tanári állomás betöltése alkalmával előbb a tanártestületet véleménye nyilvánítása végett meghallgatni; föntartatik egyéb­iránt az általán minden egyházra kivétel nélkül törvé­nyesen biztosított állami főfelügyeleti jog gyakorlásán kívül a m. kir. vallás- és oktatásügyi miniszternek mérvadó befolyása az ezen képző és tudományos inté­zethez kinevezendő, kivált pedig a világi tantárgyak előadásával megbízandó tanárok megerősítésére, vala­mint a szervezési alapszabályzat és a tanterv megálla­pítására is. Első rendben pedig a vezénylő bizottság teen­dőihez fog tartozni, önkor­mányzatilag előkészíteni és megtenni mindazt, mi ezen képző intézet létesítése, szervezése és berendezése czéljából szükségesnek mu­tatkozik. Tudomásul vévén az izr. ker. elnökök által f. évi július havában tartott tanácskozmány folytán az ezen --------------------------------­A horvátországi pénzügyi bizottság tanácskozá­sai. Zágrábból, október 21-ikéről írják a ,,P. N.“-nak: „A pénzügyi bizottság ma d. e. 9-től 1-ig ülést tartott, melyben az 1874-iki előirányzat vétetett tárgyalás alá. A bizottság tagjai szép számmal vannak jelen. A kormányt Mazuranits bán, Muhics osztályfőnök, Jur­­kovics és Krenjavi osztály­tanácsosok és Raschits szám­­tanácsos képviselők. Elnök: Smaic, előadó: Muzler. Mazuranics kije­lenti, hogy több helyütt levonásokat és törléseket fog javaslatba hozni, hogy az egyensúly a rendes budget­­ben helyreállítassák. (Élénk helyeslés.) Ezután elvileg kimondatik, hogy a bizottság csak azon előirányzott, de még meg nem szavazott lakbé­reket fogja az országgyűlésnek elfogadásra ajánlani, melyek a 2000 frt fizetéssel nem bíró hivatalnokok számára irányoztattak elő; továbbá, hogy az előirány­zott jutalmazások és segélyezésekből csak azok egy harmadát fogja megszavazni. Tárgyalás alá vétetvén a budget részletei, elhatá­roztatott, hogy csupán azon tételek fognak felolvas­tatni, melyek a korábban megállapított budgettől kü­lönböznek, vagy melyekre nézve a kormány javaslatot terjeszt elő. A központi vezetés czímében egy erdőügyi előadó részére 1800 főt irányoztatik elő. Ezen tétel több ízben töröltetett már s jelenleg is annak törlése indítványoz­­tatott. A bán felszólalása folytán ezen összeg meg­szavaztatott, a kormány azonban egyúttal felszólittatni határoztatott, hogy ezen állomást rendszeresítse. A lakbérekre előirányzott összegből a fentebb idé­zett elvi megállapodásnak megfelelőleg 4877 frt töröl­tetett. A 20 ezer frtban előirányzott rendelkezési alapot Mazuranics bán felére leszállíttatni indítványozza, mi­után azt hiszi, hogy ezen összeg elég leend. Azon 4 ezer frtot azonban, mely ezen alapból már kiadatott, de az országgyűlés által meg nem szavaztatott, póthi­tel útján kéri fedeztetni. (Élénk helyeslés.) A „megyék“ czimén dijnokokra előirányzott ösz­­szeget több bizottsági tag felére kívánta leszállíttatni , miután azonban felemlíttetett, hogy a szegény emberek szorgalmasan dolgoznak, s mégis túl vannak halmozva munkával, a bizottság az indítványt elvetette. A lepoglavi fegyházra 20 ezer főt irányoztatik elő. Voncsina figyelmezteti a kormányt, hogy ezen fegyházban nagy a rendetlenség s hiányzik a kellő szi­gor és felügyelet, így egyebek között felemlíti, hogy a szállítások bérlője korcsmát állított fel a fegyház ud­varán, melyben a fegyencz utolsó krajczárjától meg­­fosztatik. Számos képviselő igazolja ezen állítást. Mazuranics megígéri, hogy vizsgálatot fog ezen ügyben elrendelni. Az előirányzott 20.000 frt tö­röltetik. H­orv­át utasíttatni kívánja a kormányt, hogy az irgalmasok által vezetett zágrábi kórházat vizsgál­tassa meg és ellenőriztesse. Ezen indítvány elfogad­tatott. A marhavész elfojtására teendő intézkedések czél­jából 20.000 frt szavaztatott meg. A bizottság befejezte a belügyi költségvetés tár­gyalását.­­ A „Bácskaer B.“ következő, mint állítja, hi­teles közleményt hozza a délmagyarországi megyék új felosztásáról: A minisztertanács terve szerint az egye­sült Bács-Bodrog megye elnevezése szerint két megyére, Bácsra és Bodrogra, osztatnék, de oly módon, hogy a két ősi vár, Bács és Bodrog, melyek közül az utóbbi Zombor és Bezdán közt fekszik, Bácsmegyébe esnék. Bácsmegye határa Pestmegye s a Kis-Kunság mellett nyúlna el Palánkáig, míg Bodrogmegy­e a tiszai koronás kerületet, a titeli zászlóaljat és a többi nyugati részeket foglalja el. Bodrogmegye székhelye Szabadka lesz, Bácsmegyéé pedig Zombor marad. A négy sza­bad királyi város : Baja, Szabadka, Zombor és Újvidék ezután is önálló törvényhatóság marad, Újvidék váro­sának környéke e terv szerint jövőre nem Bács-, hanem Bodrogmegyéhez fog tartozni. A szétosztás sorsa éri Torontálmegyét is, melynek déli része a volt német-bánsági határőrezreddel képez­zendi Három(?)megyét, Nagybecskerekkel mint szék­várossal. A kikindai kerület megszűnik önálló törvény­­hatóságot képezni, s Torontálmegye fönmaradó részei­vel alkotja az uj Torontálmegyét, melynek uj székvá­rosa még nincs kijelölve, mert Nagy-Kikinda ellen különböző okok harczolnak. A még alig alakulóban levő Szörénymegye szin­tén megszűnik, mert a volt illyr-bánsági ezred a volt oláh-bánsági ezred egy részével s Temesmegye déli részével együtt uj vármegyét fog képezni, melynek neve még nincs meghatározva, székhelye azonban Ver­­secz lesz. Szörénymegye fönmaradó része Krassó me­­gyébe kebeleztetik, ez pedig viszont területének északi részét Aradmegyének engedi át. KÜLFÖLD: Bazaine père. Versailles, okt, 18. A kihallgatás egy óra után kezdődik. A terem tömve van közönséggel. Elnök: Nem kapott ön október 24-dikén Fri­gyes Károly hgtől levelet, melyben az mondatik, hogy a régensség nem látszik kedvező alapot nyújtani a bé­kealkudozások folytatására? Vádlott: Igen. Elnök: Nem formulázott ön Changarnier tábornok közvetíté­­sével feltételeket, melyek azonban nem fogadtatta el ? Vádlott: úgy van. Elnök : Nem őrizte ön meg azon jegyzőkönyveket, melyek Cissey tábornok alkudozásai­ról a német főhadiszállással felvétettek . Vádlott: Nem. Elnök: Midőn önnek tudomására jöttek az ellenség bé­kefeltételei, nem tette-e ön magának azon kérdést, vár­jon ennél talán czélszerűbb volna a kirohanás? Vád­lott: A kirohanás akkor már lehetetlenség volt.Elnök: Nem terjesztett­e ön csapatai között az ostrom utolsó napjaiban demoralizáló híreket? Vádlott: Nem. Elnök felolvastatja a 21-én tartott haditanács jegyzőkönyvét, melyet csak maga Bazaine írt alá. — Ön tehát elvál­lalta azért a teljes felelősséget? Vádlott: A felelősség kizárólag engem illetett. Elnök: Miért létetett a kapi­­tulatióban különbség a katonák és a tisztek közt, any­­nyiban, hogy ez utóbbiak tetszésére bízatott, vájjon hadakozó feleknek tekintik-e magukat? Vádlott azt feleli, hogy a tiszteknek szabadságot akart e tekintet­ben biztosítani. Elnök: Miért nem romboltatta le ön az erősség falait? Vádlott: Ezt nem tehettük, mert körül voltunk zárolva. Különben is szokatlan és emberfeletti munkát igénylő elhatározás lett volna ez. Azután nem lehetett tudni, hogy e vár az ellenség birtokába kerül. Elnök: Miután oly szigorúak voltak a feltételek, nem gondolt ön arra, hogy meg kellene semmisíteni a hadikészleteket? Vádlott: Nem foszthattam meg ma­gunkat hadikészleteinktől. Elnök : De a capitulatió pil­lanatában ? Vádlott: Akkor már kezeim meg voltak kötve. Elnök figyelmezteti vádlottat, hogy a hadisze­rek között voltak a zászlók is. Nem parancsolta ön meg világosan hogy azok elégettessenek ? Vád­lott : Igen, Soleil tábornoknak. Elnök : Hogy tör­ténhetett mégis, hogy e parancs nem foganatosít­­tattatott ? Vádlott: Nem tudni, mindenesetre megfog­hatatlan hanyagság volt. Elnök: Miért adott ki ön egyátalában ily parancsot ? Vádlott: Mert zászlók el­égetése mindnyájunk érdekében volt. Elnök: Tehát Soleil tábornok nem az ön parancsára adta ki azon ren­deletet, melynél fogva az egyes csapatparancsnokok a zászló megőrzésére felszólíttattak. Vádlott: Nem. El­nök : De miért nem adta ön a csapatoknak tudtára, mi­dőn az izgatottság Soleil intézkedése folytán mindin­kább terjedt a katonák között, hogy a parancs tévedé­sen alapszik? Vádlott: Minden intézkedésem lassan és hanyagul teljesíttetett. Az elnök ezután felsorolja azon részleteket, me­lyek a zászlókat illetőleg a vádlevélben említtetnek. A vádlott feleletei az eddigi modorban vannak. Egyebek között egy levél olvastatik fel, melyben a marsall által tett correctiók láthatók. E levélben az mondatik, hogy egy zászló sem égetett el, hanem vala­mennyi az arzenálban őriztetik. Elnök azon kérdést intézi vádlotthoz, vájjon nincs-e valami megjegyzése, mielőtt a tárgyalás tovább folytattatnék? A vádlott panaszt terjeszt elő az enquete bizottság ellenében, mert a bizottság csak egy ízben akarta őt kihallgani. Az elnök kijelenté, hogy csupán a tárgyalás folyamára vonatkozhatnak netaláni meg­jegyzései. A marsall ezután a császárnak hozzá intézett leve­lét olvassa fel, melyben a sajnálkozását fejezi ki perbe­­fogatása felett. A levél néhány bókot foglal magában a marsall iránt. Kormánybiztos: Én a vádlotthoz néhány kérdést kívánnék intézni. Az első a Sedannál ejtett és elszabadult foglyokra vonatkozik, kik neki Metzbe hi­reket vittek; a másik pedig azon törzskari tiszt nevére vonatkozik, ki neki Tourból nejének adressét áthozta. Bazaine azt feleli, hogy nejének adressét egy német lapból tudta meg legelőbb s nem emlékszik ama tiszt nevére, ki azt csak később hozta meg. Pourcet­tick még azt kérdezi, hogy közölte-e Bazaine hadtestparancsnokaival Bismarck hg. ama kí­vánságát, hogy az alkudozások előtt adja fel Metz erő­deit.­­ Erre Bazaine úgy tétovázva igennel felel. Erre az ülés feloszlattatott és további tárgyalás okt. 20-ra tűzetett ki. Az ülésnek 2 óra 30 perczkor lett vége és a hall­gatóság izgatottan távozott a teremből. Főleg nagy ha­tást tettek az elnök szavai, melyekkel Bazainet a zász­lók iránti kötelességére figyelmeztette. Maga a vádlott is igen meghatottnak látszott elvesztvén eddigi hideg­­vérűségét. Francziaország mostani helyzetének átalakítására vonatkozó iratokat közöljük sorrendben a történtek egymás utáni fejlődésének ismertetéséül. Első sorban áll a jobboldal programmja, mely így hangzik : „A válság közepette, melyben annyi megpróbál­tatás után állunk, annyi bizonytalanság és veszély között, - - a nemzetgyűlés különböző töredékei már tudatták az országgal azt, a­mit gondolnak és­­ akarnak. Részünkről mi is kötelességet vélünk teljesíteni az­által, hogy megmondjuk az országnak, hogy mit gondolunk és akarunk. Mi minden időben az ország áldozatkész szolgái voltunk. A háború fájdalmas emlékei ezt fennen han­goztatják. Midőn a nemzet szerencsétlenségei kiállása után a becsületes emberekhez fordult, kérve őket, hogy egyesüljenek a caesarismus és a demagógia ellen, a mi feleltünk felhívására. Bordeauxban hozzájárultunk a mostani kormány­­alakításához, de a­nélkül, hogy a jövőnek praejudikál­­tunk volna, főleg azt kívánva tőle, hogy tartsa fen a rendet és a közbiztonságot és egyesülve a nagy conser­­vativ párttal, kövessen conserv­itiv polikát. A­mit kivántunk tőle az első naptól kezdve, azt kívánjuk ma is és fogjuk kivánni ezután is a nélkül, hogy megfeledkeznénk az eszélyről és a békülékeny szellemről, melyet nekünk a körülmények komolysága parancsol. Hívek maradtunk mindig a nekünk adott mandá­tumhoz, folytonos törekvéseink tárgya az volt, hogy megóvjuk az országot új catastropháktól, előmozdítsuk jóllétét és biztosítsuk jövőjét. Egy praecarius békét fentartani a felszínen, igen kevés volna. Egy nagy nemzet nem élhet napról-napra, örökösen kitéve az események fordulatainak és az elő­­reláthatlan meglepetéseknek: szükséges, hogy jövőjét biztosítsa és annak ura legyen. Kötelességünk megmondani Francziaországnak, hogy szerintünk miként vethet véget, isten segítségé­vel, a szerencsétlenségnek és miként nyerheti vissza szövetségek útján ama rangot, mely őt Európában meg­illeti. Mi a monarchiát az ország természetes kormányá­nak tartjuk, a monarchia alatt pedig értjük a hagyomá­nyos és örökletes monarchiát. Ez alkotta Francziaor­­szágot és ez adott neki századokon át állandóságot és nagyságot. 1789-ben maga haladt a reformok élén; 1814-ben megalapította a szabadságot s ezzel egyide­jűleg megóvta a terület sérthetlenségét. Ezeket köszön­hetjük a monarchiának — ily emlékek és remények lel­­kesitnek minket, midőn a conservativek közötti unióra törekszünk. Egy örökletes, képviseleti, alkotmányos monarchia biztosítja az országnak azt, hogy saját ügyei vezetésé­ben interveniáljon m­a ezenkívül a miniszteri felelős­ség által biztosít minden szükséges (!) szabadságot: politikai, polgári és vallási szabadságot; a törvény előtti egyenlőséget; mindenkinek szabad hozzájuthatá­­sát minden hivatalra, méltóságra; biztosítja a munkás­osztályok sorsának békés és folytonos javítását. Ez azon monarchia, melyet mi akarunk. Egyébiránt annyira tisztelve országunkat, mint a hogy szeretjük, nem várunk egyebet, mint a nemzet megbizottainak szabadon nyilvánított szavazatát. — „Február, 17. 1872.“ A jobb közép e programaihoz való hozzá­járulását a következő nyilatkozatban fejezte ki: „Köszönjük a közleményt, melyben részeltettek és szerencséseknek érezzük magunkat csatlakozhatni a hazafiság amaz érzelmeihez, melyek önöket azon fontos lépésre bírták, melyet velünk közöltek. Mi egyesültünk, hogy véghez vihessük közösen a béke és társadalmi consolidáció művét s e tekintetben mi is elmondjuk önökkel, hogy „nem várunk egyebet, mint a nemzet megbízottainak szabadon nyilvánított akaratát. Valamint önök, úgy mi is hozzájárultunk a mos­tani kormány alkotásához. A­mit akkor követeltünk tőle, azt követeljük most is. Mi tiszteljük ama colle­­gáink érzeményeit és reményeit kik a conservatív köz­társasághoz csatlakoznak, de másfelől azt hiszszük, hogy jogunk és kötelességünk ki is mondani meggyő­ződésünket, mely a tapasztaláson alapul és hazánk legmagasabb érdekei által van sugalmazva. Mi is em­lékeztetjük az országot azon szolgálatokra, melyeket tett és még tehet az alkotmányos monarchia, melynek önök helyesen mutatták ki alapjait, melyeket önök öszhangzatba igyekeztek hozni a régi és a modern Francziaországgal. Mi is azt tanácsoljuk Francziaországnak, hogy ez után keresse üdvét, midőn az alkotmányi megoldások órája ütni fog.“ Az „Union“ Chambord gróf közlönye a salzburgi alkudozások alkalmából a következő nevezetes sorokat, írta: „Ki kell jelentenünk, hogy a salzburgi értekezlet után az utolsó félreértések is, melyek Chambord gróf és Francziaország között fenállottak , ki vannak egyenlítve. Chambord gróf, rendithetlenül állván a nemzeti jog terén, melynek traditióit eddig is erélyesen fentar­­totta, a nemzetgyűlés szemében elvének teljes felségé­ben és integritásában tűnik fel, mely, mint mindig mondottuk, oly csodálatos módon egyezteti ki a király jogát a nemzet jogaival és mely az előbbiekből az utób­biak hathatós biztosítékát alkotja. Engedményekről szó sem lehet. Szükséges joggal bírni, hogy feltételeket lehessen szabni, hogy így azon képesség eléressék, melynek alapján engedni, vagy oc­­trogálni lehet. Az idegen földön levő Chambord gróf semmit sem enged, és nem octrogál semmit, mert nem tűz ki semmit. És mi hozzá teszszük, hogy szen napon, midőn ő Francziaország királya lesz, nem fog kelleni semmi áldozatokat hoznia, sem pedig követelnie. Mert itt is van valami magasabb, mint a király akarata, a nemzetgyű­lés kívánsága és a pártok törvénye, és ez a monarchi­kus jog, mely a királynak és az országnak egyetértése; a királynak, a ki uralkodik és kormányoz, és az ország­nak, mely szabadon nyilvánítja kívánságait. Ez alapokon fog megköttetni az új uniós szerződés a királylyal és az országgal.“ MAGYAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 25. vezénylő-bizottság Fölállítása iránt létrejött, és az izr. országos iroda utján hozzám följelentett közös megál­lapodást, megkeresem uraságodat részemről is, misze­rint mint kijelölt bizottsági tag a vallás-, tudomány-, és művelődés szent ügyének érdekében beavatott isme­reteivel és tapasztalataival e fontos hivatásban szokott buzgósággal eljárni, és a rabbi­képző intézet és főta­­noda czélszerű szervezésére annak a héber vallástan tisztasága szintúgy mint a haladó tudomány követelte oktatásrendszer alapján biztosítandó fölvirágzására er­­nyedetlen közreműködni szíveskedjék. Budapest, okt. 17. Trefort Ágoston, s. k. — Az esperességi kerületek állítólagos nyi­latkozatai. Némely esperességi kerületek Deák Ferencz jun. 28-diki beszéde ellen irányzott tiltakozására, me­lyeket a „M. A.“ közölt, a „M. Politika“ a következő megjegyzéseket teszi: „A mozgalmat sem egész egy­házmegyék, sem egyetlen püspök nem sajátították el. Nem is titok, hogy püspökeink az egész fölhevülést ki motiválatlannak, ki pedig tapintatlannak tartják,­­ kárhoztatják, ha azt helyzetüknél fogva nyíltan nem is tehetik. „Azonban teljes tisztelettel bátorkodunk megje­gyezni, hogy a mozgalom fejlődésének természeténél fogva a főméltóságú püspöki kar kénytelen leend előbb vagy utóbb állást foglalni, nehogy incompetens befo­lyások által oda tereltessék a vita, a­hová azt tereltetni a püspöki kar sem magasabb belátásánál, sem hazafisá­­gánál fogva nem akarhatja. Az ily mozgalmak a fölidé­zett ellenmondások által úgy elmérgesedhetnek, s oly arányokat vehetnek, hogy az elmulasztott pillanaton túl a legnagyobb bölcsesség is elveszti reájuk befo­lyását. Kivonat a hivatalos lapból. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előter­jesztésére, a vasvár-szombathelyi székes­káptalanban Nagy János pápóczi perjel-és zalaegerszegi főespe­resnek az őrkanonokságra és őrségi főesperességre, to­vábbá Puli György utolsó kanonoknak és alsó-lendvai főesperesnek a pápóczi perjelségre és zalaegerszegi fő­esperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megürült utolsó kanonokságra és alsó-lendvai főesperességre Königmajer Károly, Szt.-Miklós­­ról nevezett madocsai czimzetes apátot és zalaegerszegi alesperes-plébánost nevezem ki. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi október hó 20-án. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter özvegy B­a­r­b­a­r­ó Leonárdné szül. Fischbach Sarolta tanító­nőt a szabadkai állami tanítónőképezdéhez ideiglenes minőségben segédtanítónővé nevezte ki. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 24. — A Liszt jubileumra már nagyban foly­nak az előkészületek; a nagybizottság tegnap délelőtt tartott ülést, s miután az ünneplendőnek születés­napja alkalmából üdvözlő táviratot küldött, meghatározta az ünnepély programmját, mely a következő ,nov. 1-jén küldöttség megy Liszt elé Váczig vagy esetleg Eszter­gomig, melyben a művész tisztelői mind résztvehetnek. 2 - án este hat órakor perenade Liszt Ferencz haltéri lakása előtt, két katonai zenekar Liszt Ferencz há­rom művét: a magyar roham-, a Göthe-és a koronázási indulót fogja előadni, este 8 órakor estély a Hungári­ában. 9-én délelőtt a Gobbi Henrik „Liszt kantaté“-ja előadva a Liszt-egylet által a redoute kisebb termében ugyanakkor adatik át ünnepélyesen a 2500 frt értékű arany babérkoszorú is. Délután 5 órakor a Krisztus oratórium előadása a vigarda nagy termében Richter János karnagy vezetése alatt a fővárosi zeneegyletek és körök közreműködésével. 10-én délután 2 órakor a Hungária szállodában és este díszelőadását a nemzeti színházban, Goethe „Egmond“-ja Beethoven zenéjével.­­ A pesti központi ellenzéki kör tegnap tartott bizottmányi ülésében dr. Vitava József in­dítványára elhatározta, hogy a kolerában elhaltak ár­vái számára a tagok között gyűjtést rendez, a begyűj­tendő pénzt Darajanichné rendelkezésére bocsá­­tandván.­­ Kovács József pesti ügyvéd saját és gyer­mekei vezetéknevét ,,Kendeffy“-re változtatta.

Next