Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-25 / 246. szám
3. §. A vasuttársulatok nem jogosítják az 1. és 2. § ban megszabott kötelezettségek alól szerződések, egyezmények vagy bármi rendszabályok ürügye alatt kibújni. Oly szerződések, melyekben ez megkiséreltetik érvénytelenek. 4. §. A tényleges állítások valódisága felett a tárgyalás összes tartalmának figyelembevétele mellett, a törvényszék saját meggyőződése szerint szél. A törvény által kijelölt szabályok az eskütétel s a nyilvános okiratok a hivatalos vallomások iránt érintetlenül maradnak. Az iránt, hogy szükséges-e valamely tényálladék igaz vagy nem igaz voltához az eskütétel, mint szintén az iránt, hogy valamely kár megítéléséhez mennyiben szükséges annak hivatalos s szakértők általi megállapítása, szintén a törvényszékitél. 5. §. A kár fokozata, mint szintén az iránt, hogy mi módon s mily mérvben adandó kárpótlás a törvényszék szabad belátása szerint szél. Ha a két fél közt a tőke iránt egyetértés nem jöhet létre, jövedék adandó. A kötelezett a jövedék alábbszállítását vagy megszüntetését követelheti, ha azon viszonyok, melyek alapján a kár fokozata megállapíttatott, megváltozott. Viszont a kárpótlást élvező, ha kárpótlási igényét a 6-ik §-ban kijelölt idő alatt érvényre emelte, minden időpontban követelheti kárpótlása fokozását, ha azon viszonyok melyeken ez megállapíttatott, megváltoztak. Sőt ha a kártérítésre kötelezettnek vagyoni állása megzavarodik, utólagosan is követelheti annak biztosítását és fokozását. 6. §: A kártérítési igényjog a baleset napjától számítandó 2 év alatt elévül. Azoknak, kiknek a meghalt eltartással tartozott volna követelésük haláluk napján elévül. A kárpótlási igény a kiskorúak s ezekkel egyenjogú személyek irányában is elévül a kijelölt időponton túl, kivévén a visszahelyezési esetet. Illetékes bíróság az ezen törvényben alapított kártérítési igény megítélésében azon vidék törvényszéke, melyen a baleset történt. — A főpolgármester választása ügyében tegnap este a redoute kis termében értekezlet tartatott, melyen a Ráth Károlyt főpolgármesteréül óhajtó bizottsági tagok mintegy 160-an jelentenek meg. Az értekezletet Busbach Péter megnyitván, előadja, hogy a szűkebb bizottság, mely eddig Ráth Károly megválasztása érdekében működött, csak akkorra vélte a bizottsági tagokat nagyobb értekezletre összehívandónak, midőn az eredmény lehetőleg biztosítva lesz. Szóló constatálja, hogy a szűkebb bizottság, noha csak azokra reflektált, kiknek szavazatára biztosan lehet számítani, a többséget biztosítottnak látja és ezért az értekezlet kezébe teszi át az aciót. Ez eredmény, szóló szerint a következő : a 4-ik kerületből Ráth Károly számára biztosítva van 42 szavazat, az 5-ikből 49, a 6 és 7-ből 85, a 8-ból 10, a 9-ből 29. A Duna jobb partján levő kerületekben, hol Házmán mellett élénk izgatás indult meg, s nem akart a szűkebb bizottság föllépni, de bizalmas és megbízható értesülés szerint 20 szavazat onnét is várható. Szóló határozottan kijelenti, hogy e számba csak azok vannak beleértve, kik becsületszóval vagy aláírással ígérték, hogy Ráthra szavaznak. Ezeknek száma már is 235 re megy , az absolut többség pedig körülbelül 197. Mindazáltal szükségesnek tartja szónak , hogy minél nagyobb erélylyel a lehető legnagyobb többség biztossíttassék Ráth Károlynak. Az értekezlet azután megalakulván , Busbacht elnökké és Toperczert jegyzővé választotta. E közben több Buda városi bizotts tág, köztük Áldássy és Andaházy megjelent, kiket a gyűlés zajos éljenzéssel fogadott. Hosszabb eszmecsere után, melyben Áldássy többi közt felemlité, hogy Budán eddig, Házmán egyik legbuzgóbb kortese szerint nem is teljesen 100 szavazat van biztosítva Házmán számára, abban történt megállapodás, hogy mindegyik jelen volt tisztének fogja tartani a lehető legnagyobb tevékenységet kifejteni. Végül elhatároztatott, hogy Vécsey az alakuló közgyűlésen azon indítványt fogja előterjeszteni, hogy a szavazatok beadására három órai időköz engedtessék. Ezzel az értekezlet Ráth élénk éljenzése mellett eloszlott. (R.) — A nagy kölcsönre vonatkozólag, melynek megkötése elég fáradságba kerül, a „Deutsche Zeitung“ban a következő pesti táviratot olvassuk : „Némely (bécsi) hírlap jelentése a magyar kölcsön megkötéséről koholmány. Weninger visszatérése előtt Londonból semmi sem fog történni. A bécsi és berlini csoport közt teljes egyetértés van s Hansemann úr, a berlini diskonto-társaság tagja, Weningert Londonba kísérte. Weninger a magyar kormány részéről is el van látva fölhatalmazásokkal.“ Hansemann úr utazását Weningerrel Londonba, lapunk hírének — a berlini alkudozások sikeréről — méltán indirekt megerősítéséül vehetjük, mondja a „Röf.“ Ha Weninger Berlinből rosz hírekkel ment volna el, Hansemann úr aligha ajánlkozik kísérőjéül. Az izraelita községhez. elnökök gyűlése mint közöttük múlt julius hóban megválasztotta az „állandó bizottság tagjait“ melynek fölügyelete alatt fölállítandó orsz. rabbi-képezde álland. Az orsz. izr. iroda elnökségének fölterjesztése alapján a kultuszminiszter ur a választás eredményét jóváhagyólag tudomásul vette, és ezenkivül még a megválasztott bizottsági tagok mindegyikéhez következő serkentő leiratot intézett: „A császári és apóst, királyi felsége f. é. máj. hó 6-án kelt legfölsőbb elhatározással megengedni méltóztatott, hogy az 1856. évi márczius 29-én és 1869. évi junius hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározásaihoz képest Budapesten egy izraelita rabbiképző intézet az izr. országos iskolaalap költségén, az általam tett javaslat értelmében fölállíttassék. Ezen intézet igazgatását közvetlenül egy igazgató vezetendi, ki egyszersmind tanár és a tanári testület elnöke, a főfelügyeletet közvetve egy vezénylőbizott- ság gyakorolja, mely jogosítva lesz első esetben a képezde igazgatóját és a szükségelt rendes tanárokat kinevezni, jövőre pedig kötelezve minden tanári állomás betöltése alkalmával előbb a tanártestületet véleménye nyilvánítása végett meghallgatni; föntartatik egyébiránt az általán minden egyházra kivétel nélkül törvényesen biztosított állami főfelügyeleti jog gyakorlásán kívül a m. kir. vallás- és oktatásügyi miniszternek mérvadó befolyása az ezen képző és tudományos intézethez kinevezendő, kivált pedig a világi tantárgyak előadásával megbízandó tanárok megerősítésére, valamint a szervezési alapszabályzat és a tanterv megállapítására is. Első rendben pedig a vezénylő bizottság teendőihez fog tartozni, önkormányzatilag előkészíteni és megtenni mindazt, mi ezen képző intézet létesítése, szervezése és berendezése czéljából szükségesnek mutatkozik. Tudomásul vévén az izr. ker. elnökök által f. évi július havában tartott tanácskozmány folytán az ezen --------------------------------A horvátországi pénzügyi bizottság tanácskozásai. Zágrábból, október 21-ikéről írják a ,,P. N.“-nak: „A pénzügyi bizottság ma d. e. 9-től 1-ig ülést tartott, melyben az 1874-iki előirányzat vétetett tárgyalás alá. A bizottság tagjai szép számmal vannak jelen. A kormányt Mazuranits bán, Muhics osztályfőnök, Jurkovics és Krenjavi osztálytanácsosok és Raschits számtanácsos képviselők. Elnök: Smaic, előadó: Muzler. Mazuranics kijelenti, hogy több helyütt levonásokat és törléseket fog javaslatba hozni, hogy az egyensúly a rendes budgetben helyreállítassák. (Élénk helyeslés.) Ezután elvileg kimondatik, hogy a bizottság csak azon előirányzott, de még meg nem szavazott lakbéreket fogja az országgyűlésnek elfogadásra ajánlani, melyek a 2000 frt fizetéssel nem bíró hivatalnokok számára irányoztattak elő; továbbá, hogy az előirányzott jutalmazások és segélyezésekből csak azok egy harmadát fogja megszavazni. Tárgyalás alá vétetvén a budget részletei, elhatároztatott, hogy csupán azon tételek fognak felolvastatni, melyek a korábban megállapított budgettől különböznek, vagy melyekre nézve a kormány javaslatot terjeszt elő. A központi vezetés czímében egy erdőügyi előadó részére 1800 főt irányoztatik elő. Ezen tétel több ízben töröltetett már s jelenleg is annak törlése indítványoztatott. A bán felszólalása folytán ezen összeg megszavaztatott, a kormány azonban egyúttal felszólittatni határoztatott, hogy ezen állomást rendszeresítse. A lakbérekre előirányzott összegből a fentebb idézett elvi megállapodásnak megfelelőleg 4877 frt töröltetett. A 20 ezer frtban előirányzott rendelkezési alapot Mazuranics bán felére leszállíttatni indítványozza, miután azt hiszi, hogy ezen összeg elég leend. Azon 4 ezer frtot azonban, mely ezen alapból már kiadatott, de az országgyűlés által meg nem szavaztatott, póthitel útján kéri fedeztetni. (Élénk helyeslés.) A „megyék“ czimén dijnokokra előirányzott öszszeget több bizottsági tag felére kívánta leszállíttatni , miután azonban felemlíttetett, hogy a szegény emberek szorgalmasan dolgoznak, s mégis túl vannak halmozva munkával, a bizottság az indítványt elvetette. A lepoglavi fegyházra 20 ezer főt irányoztatik elő. Voncsina figyelmezteti a kormányt, hogy ezen fegyházban nagy a rendetlenség s hiányzik a kellő szigor és felügyelet, így egyebek között felemlíti, hogy a szállítások bérlője korcsmát állított fel a fegyház udvarán, melyben a fegyencz utolsó krajczárjától megfosztatik. Számos képviselő igazolja ezen állítást. Mazuranics megígéri, hogy vizsgálatot fog ezen ügyben elrendelni. Az előirányzott 20.000 frt töröltetik. Horvát utasíttatni kívánja a kormányt, hogy az irgalmasok által vezetett zágrábi kórházat vizsgáltassa meg és ellenőriztesse. Ezen indítvány elfogadtatott. A marhavész elfojtására teendő intézkedések czéljából 20.000 frt szavaztatott meg. A bizottság befejezte a belügyi költségvetés tárgyalását. A „Bácskaer B.“ következő, mint állítja, hiteles közleményt hozza a délmagyarországi megyék új felosztásáról: A minisztertanács terve szerint az egyesült Bács-Bodrog megye elnevezése szerint két megyére, Bácsra és Bodrogra, osztatnék, de oly módon, hogy a két ősi vár, Bács és Bodrog, melyek közül az utóbbi Zombor és Bezdán közt fekszik, Bácsmegyébe esnék. Bácsmegye határa Pestmegye s a Kis-Kunság mellett nyúlna el Palánkáig, míg Bodrogmegye a tiszai koronás kerületet, a titeli zászlóaljat és a többi nyugati részeket foglalja el. Bodrogmegye székhelye Szabadka lesz, Bácsmegyéé pedig Zombor marad. A négy szabad királyi város : Baja, Szabadka, Zombor és Újvidék ezután is önálló törvényhatóság marad, Újvidék városának környéke e terv szerint jövőre nem Bács-, hanem Bodrogmegyéhez fog tartozni. A szétosztás sorsa éri Torontálmegyét is, melynek déli része a volt német-bánsági határőrezreddel képezzendi Három(?)megyét, Nagybecskerekkel mint székvárossal. A kikindai kerület megszűnik önálló törvényhatóságot képezni, s Torontálmegye fönmaradó részeivel alkotja az uj Torontálmegyét, melynek uj székvárosa még nincs kijelölve, mert Nagy-Kikinda ellen különböző okok harczolnak. A még alig alakulóban levő Szörénymegye szintén megszűnik, mert a volt illyr-bánsági ezred a volt oláh-bánsági ezred egy részével s Temesmegye déli részével együtt uj vármegyét fog képezni, melynek neve még nincs meghatározva, székhelye azonban Versecz lesz. Szörénymegye fönmaradó része Krassó megyébe kebeleztetik, ez pedig viszont területének északi részét Aradmegyének engedi át. KÜLFÖLD: Bazaine père. Versailles, okt, 18. A kihallgatás egy óra után kezdődik. A terem tömve van közönséggel. Elnök: Nem kapott ön október 24-dikén Frigyes Károly hgtől levelet, melyben az mondatik, hogy a régensség nem látszik kedvező alapot nyújtani a békealkudozások folytatására? Vádlott: Igen. Elnök: Nem formulázott ön Changarnier tábornok közvetítésével feltételeket, melyek azonban nem fogadtatta el ? Vádlott: úgy van. Elnök : Nem őrizte ön meg azon jegyzőkönyveket, melyek Cissey tábornok alkudozásairól a német főhadiszállással felvétettek . Vádlott: Nem. Elnök: Midőn önnek tudomására jöttek az ellenség békefeltételei, nem tette-e ön magának azon kérdést, várjon ennél talán czélszerűbb volna a kirohanás? Vádlott: A kirohanás akkor már lehetetlenség volt.Elnök: Nem terjesztette ön csapatai között az ostrom utolsó napjaiban demoralizáló híreket? Vádlott: Nem. Elnök felolvastatja a 21-én tartott haditanács jegyzőkönyvét, melyet csak maga Bazaine írt alá. — Ön tehát elvállalta azért a teljes felelősséget? Vádlott: A felelősség kizárólag engem illetett. Elnök: Miért létetett a kapitulatióban különbség a katonák és a tisztek közt, anynyiban, hogy ez utóbbiak tetszésére bízatott, vájjon hadakozó feleknek tekintik-e magukat? Vádlott azt feleli, hogy a tiszteknek szabadságot akart e tekintetben biztosítani. Elnök: Miért nem romboltatta le ön az erősség falait? Vádlott: Ezt nem tehettük, mert körül voltunk zárolva. Különben is szokatlan és emberfeletti munkát igénylő elhatározás lett volna ez. Azután nem lehetett tudni, hogy e vár az ellenség birtokába kerül. Elnök: Miután oly szigorúak voltak a feltételek, nem gondolt ön arra, hogy meg kellene semmisíteni a hadikészleteket? Vádlott: Nem foszthattam meg magunkat hadikészleteinktől. Elnök : De a capitulatió pillanatában ? Vádlott: Akkor már kezeim meg voltak kötve. Elnök figyelmezteti vádlottat, hogy a hadiszerek között voltak a zászlók is. Nem parancsolta ön meg világosan hogy azok elégettessenek ? Vádlott : Igen, Soleil tábornoknak. Elnök : Hogy történhetett mégis, hogy e parancs nem foganatosíttattatott ? Vádlott: Nem tudni, mindenesetre megfoghatatlan hanyagság volt. Elnök: Miért adott ki ön egyátalában ily parancsot ? Vádlott: Mert zászlók elégetése mindnyájunk érdekében volt. Elnök: Tehát Soleil tábornok nem az ön parancsára adta ki azon rendeletet, melynél fogva az egyes csapatparancsnokok a zászló megőrzésére felszólíttattak. Vádlott: Nem. Elnök : De miért nem adta ön a csapatoknak tudtára, midőn az izgatottság Soleil intézkedése folytán mindinkább terjedt a katonák között, hogy a parancs tévedésen alapszik? Vádlott: Minden intézkedésem lassan és hanyagul teljesíttetett. Az elnök ezután felsorolja azon részleteket, melyek a zászlókat illetőleg a vádlevélben említtetnek. A vádlott feleletei az eddigi modorban vannak. Egyebek között egy levél olvastatik fel, melyben a marsall által tett correctiók láthatók. E levélben az mondatik, hogy egy zászló sem égetett el, hanem valamennyi az arzenálban őriztetik. Elnök azon kérdést intézi vádlotthoz, vájjon nincs-e valami megjegyzése, mielőtt a tárgyalás tovább folytattatnék? A vádlott panaszt terjeszt elő az enquete bizottság ellenében, mert a bizottság csak egy ízben akarta őt kihallgani. Az elnök kijelenté, hogy csupán a tárgyalás folyamára vonatkozhatnak netaláni megjegyzései. A marsall ezután a császárnak hozzá intézett levelét olvassa fel, melyben a sajnálkozását fejezi ki perbefogatása felett. A levél néhány bókot foglal magában a marsall iránt. Kormánybiztos: Én a vádlotthoz néhány kérdést kívánnék intézni. Az első a Sedannál ejtett és elszabadult foglyokra vonatkozik, kik neki Metzbe hireket vittek; a másik pedig azon törzskari tiszt nevére vonatkozik, ki neki Tourból nejének adressét áthozta. Bazaine azt feleli, hogy nejének adressét egy német lapból tudta meg legelőbb s nem emlékszik ama tiszt nevére, ki azt csak később hozta meg. Pourcettick még azt kérdezi, hogy közölte-e Bazaine hadtestparancsnokaival Bismarck hg. ama kívánságát, hogy az alkudozások előtt adja fel Metz erődeit. Erre Bazaine úgy tétovázva igennel felel. Erre az ülés feloszlattatott és további tárgyalás okt. 20-ra tűzetett ki. Az ülésnek 2 óra 30 perczkor lett vége és a hallgatóság izgatottan távozott a teremből. Főleg nagy hatást tettek az elnök szavai, melyekkel Bazainet a zászlók iránti kötelességére figyelmeztette. Maga a vádlott is igen meghatottnak látszott elvesztvén eddigi hidegvérűségét. Francziaország mostani helyzetének átalakítására vonatkozó iratokat közöljük sorrendben a történtek egymás utáni fejlődésének ismertetéséül. Első sorban áll a jobboldal programmja, mely így hangzik : „A válság közepette, melyben annyi megpróbáltatás után állunk, annyi bizonytalanság és veszély között, - - a nemzetgyűlés különböző töredékei már tudatták az országgal azt, amit gondolnak és akarnak. Részünkről mi is kötelességet vélünk teljesíteni azáltal, hogy megmondjuk az országnak, hogy mit gondolunk és akarunk. Mi minden időben az ország áldozatkész szolgái voltunk. A háború fájdalmas emlékei ezt fennen hangoztatják. Midőn a nemzet szerencsétlenségei kiállása után a becsületes emberekhez fordult, kérve őket, hogy egyesüljenek a caesarismus és a demagógia ellen, a mi feleltünk felhívására. Bordeauxban hozzájárultunk a mostani kormányalakításához, de anélkül, hogy a jövőnek praejudikáltunk volna, főleg azt kívánva tőle, hogy tartsa fen a rendet és a közbiztonságot és egyesülve a nagy conservativ párttal, kövessen conservitiv polikát. Amit kivántunk tőle az első naptól kezdve, azt kívánjuk ma is és fogjuk kivánni ezután is a nélkül, hogy megfeledkeznénk az eszélyről és a békülékeny szellemről, melyet nekünk a körülmények komolysága parancsol. Hívek maradtunk mindig a nekünk adott mandátumhoz, folytonos törekvéseink tárgya az volt, hogy megóvjuk az országot új catastropháktól, előmozdítsuk jóllétét és biztosítsuk jövőjét. Egy praecarius békét fentartani a felszínen, igen kevés volna. Egy nagy nemzet nem élhet napról-napra, örökösen kitéve az események fordulatainak és az előreláthatlan meglepetéseknek: szükséges, hogy jövőjét biztosítsa és annak ura legyen. Kötelességünk megmondani Francziaországnak, hogy szerintünk miként vethet véget, isten segítségével, a szerencsétlenségnek és miként nyerheti vissza szövetségek útján ama rangot, mely őt Európában megilleti. Mi a monarchiát az ország természetes kormányának tartjuk, a monarchia alatt pedig értjük a hagyományos és örökletes monarchiát. Ez alkotta Francziaországot és ez adott neki századokon át állandóságot és nagyságot. 1789-ben maga haladt a reformok élén; 1814-ben megalapította a szabadságot s ezzel egyidejűleg megóvta a terület sérthetlenségét. Ezeket köszönhetjük a monarchiának — ily emlékek és remények lelkesitnek minket, midőn a conservativek közötti unióra törekszünk. Egy örökletes, képviseleti, alkotmányos monarchia biztosítja az országnak azt, hogy saját ügyei vezetésében interveniáljon ma ezenkívül a miniszteri felelősség által biztosít minden szükséges (!) szabadságot: politikai, polgári és vallási szabadságot; a törvény előtti egyenlőséget; mindenkinek szabad hozzájuthatását minden hivatalra, méltóságra; biztosítja a munkásosztályok sorsának békés és folytonos javítását. Ez azon monarchia, melyet mi akarunk. Egyébiránt annyira tisztelve országunkat, mint a hogy szeretjük, nem várunk egyebet, mint a nemzet megbizottainak szabadon nyilvánított szavazatát. — „Február, 17. 1872.“ A jobb közép e programaihoz való hozzájárulását a következő nyilatkozatban fejezte ki: „Köszönjük a közleményt, melyben részeltettek és szerencséseknek érezzük magunkat csatlakozhatni a hazafiság amaz érzelmeihez, melyek önöket azon fontos lépésre bírták, melyet velünk közöltek. Mi egyesültünk, hogy véghez vihessük közösen a béke és társadalmi consolidáció művét s e tekintetben mi is elmondjuk önökkel, hogy „nem várunk egyebet, mint a nemzet megbízottainak szabadon nyilvánított akaratát. Valamint önök, úgy mi is hozzájárultunk a mostani kormány alkotásához. Amit akkor követeltünk tőle, azt követeljük most is. Mi tiszteljük ama collegáink érzeményeit és reményeit kik a conservatív köztársasághoz csatlakoznak, de másfelől azt hiszszük, hogy jogunk és kötelességünk ki is mondani meggyőződésünket, mely a tapasztaláson alapul és hazánk legmagasabb érdekei által van sugalmazva. Mi is emlékeztetjük az országot azon szolgálatokra, melyeket tett és még tehet az alkotmányos monarchia, melynek önök helyesen mutatták ki alapjait, melyeket önök öszhangzatba igyekeztek hozni a régi és a modern Francziaországgal. Mi is azt tanácsoljuk Francziaországnak, hogy ez után keresse üdvét, midőn az alkotmányi megoldások órája ütni fog.“ Az „Union“ Chambord gróf közlönye a salzburgi alkudozások alkalmából a következő nevezetes sorokat, írta: „Ki kell jelentenünk, hogy a salzburgi értekezlet után az utolsó félreértések is, melyek Chambord gróf és Francziaország között fenállottak , ki vannak egyenlítve. Chambord gróf, rendithetlenül állván a nemzeti jog terén, melynek traditióit eddig is erélyesen fentartotta, a nemzetgyűlés szemében elvének teljes felségében és integritásában tűnik fel, mely, mint mindig mondottuk, oly csodálatos módon egyezteti ki a király jogát a nemzet jogaival és mely az előbbiekből az utóbbiak hathatós biztosítékát alkotja. Engedményekről szó sem lehet. Szükséges joggal bírni, hogy feltételeket lehessen szabni, hogy így azon képesség eléressék, melynek alapján engedni, vagy octrogálni lehet. Az idegen földön levő Chambord gróf semmit sem enged, és nem octrogál semmit, mert nem tűz ki semmit. És mi hozzá teszszük, hogy szen napon, midőn ő Francziaország királya lesz, nem fog kelleni semmi áldozatokat hoznia, sem pedig követelnie. Mert itt is van valami magasabb, mint a király akarata, a nemzetgyűlés kívánsága és a pártok törvénye, és ez a monarchikus jog, mely a királynak és az országnak egyetértése; a királynak, a ki uralkodik és kormányoz, és az országnak, mely szabadon nyilvánítja kívánságait. Ez alapokon fog megköttetni az új uniós szerződés a királylyal és az országgal.“ MAGYAR ÚJSÁG 1873. OKTÓBER 25. vezénylő-bizottság Fölállítása iránt létrejött, és az izr. országos iroda utján hozzám följelentett közös megállapodást, megkeresem uraságodat részemről is, miszerint mint kijelölt bizottsági tag a vallás-, tudomány-, és művelődés szent ügyének érdekében beavatott ismereteivel és tapasztalataival e fontos hivatásban szokott buzgósággal eljárni, és a rabbiképző intézet és főtanoda czélszerű szervezésére annak a héber vallástan tisztasága szintúgy mint a haladó tudomány követelte oktatásrendszer alapján biztosítandó fölvirágzására ernyedetlen közreműködni szíveskedjék. Budapest, okt. 17. Trefort Ágoston, s. k. — Az esperességi kerületek állítólagos nyilatkozatai. Némely esperességi kerületek Deák Ferencz jun. 28-diki beszéde ellen irányzott tiltakozására, melyeket a „M. A.“ közölt, a „M. Politika“ a következő megjegyzéseket teszi: „A mozgalmat sem egész egyházmegyék, sem egyetlen püspök nem sajátították el. Nem is titok, hogy püspökeink az egész fölhevülést ki motiválatlannak, ki pedig tapintatlannak tartják, kárhoztatják, ha azt helyzetüknél fogva nyíltan nem is tehetik. „Azonban teljes tisztelettel bátorkodunk megjegyezni, hogy a mozgalom fejlődésének természeténél fogva a főméltóságú püspöki kar kénytelen leend előbb vagy utóbb állást foglalni, nehogy incompetens befolyások által oda tereltessék a vita, ahová azt tereltetni a püspöki kar sem magasabb belátásánál, sem hazafiságánál fogva nem akarhatja. Az ily mozgalmak a fölidézett ellenmondások által úgy elmérgesedhetnek, s oly arányokat vehetnek, hogy az elmulasztott pillanaton túl a legnagyobb bölcsesség is elveszti reájuk befolyását. Kivonat a hivatalos lapból. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére, a vasvár-szombathelyi székeskáptalanban Nagy János pápóczi perjel-és zalaegerszegi főesperesnek az őrkanonokságra és őrségi főesperességre, továbbá Puli György utolsó kanonoknak és alsó-lendvai főesperesnek a pápóczi perjelségre és zalaegerszegi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megürült utolsó kanonokságra és alsó-lendvai főesperességre Königmajer Károly, Szt.-Miklósról nevezett madocsai czimzetes apátot és zalaegerszegi alesperes-plébánost nevezem ki. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi október hó 20-án. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A vallás- és közoktatási m. k. miniszter özvegy Barbaró Leonárdné szül. Fischbach Sarolta tanítónőt a szabadkai állami tanítónőképezdéhez ideiglenes minőségben segédtanítónővé nevezte ki. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, október 24. — A Liszt jubileumra már nagyban folynak az előkészületek; a nagybizottság tegnap délelőtt tartott ülést, s miután az ünneplendőnek születésnapja alkalmából üdvözlő táviratot küldött, meghatározta az ünnepély programmját, mely a következő ,nov. 1-jén küldöttség megy Liszt elé Váczig vagy esetleg Esztergomig, melyben a művész tisztelői mind résztvehetnek. 2 - án este hat órakor perenade Liszt Ferencz haltéri lakása előtt, két katonai zenekar Liszt Ferencz három művét: a magyar roham-, a Göthe-és a koronázási indulót fogja előadni, este 8 órakor estély a Hungáriában. 9-én délelőtt a Gobbi Henrik „Liszt kantaté“-ja előadva a Liszt-egylet által a redoute kisebb termében ugyanakkor adatik át ünnepélyesen a 2500 frt értékű arany babérkoszorú is. Délután 5 órakor a Krisztus oratórium előadása a vigarda nagy termében Richter János karnagy vezetése alatt a fővárosi zeneegyletek és körök közreműködésével. 10-én délután 2 órakor a Hungária szállodában és este díszelőadását a nemzeti színházban, Goethe „Egmond“-ja Beethoven zenéjével. A pesti központi ellenzéki kör tegnap tartott bizottmányi ülésében dr. Vitava József indítványára elhatározta, hogy a kolerában elhaltak árvái számára a tagok között gyűjtést rendez, a begyűjtendő pénzt Darajanichné rendelkezésére bocsátandván. Kovács József pesti ügyvéd saját és gyermekei vezetéknevét ,,Kendeffy“-re változtatta.