Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-19 / 266. szám
Szerda. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-ső szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. 306. szám, VII. évfolyam. MAGYAR (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP, 1873. Nov. 19. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czímű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. et. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.— decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetésik postautalvány utján legczélszerűbben eszközölhetök és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hilylapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. szerkesztőség. Budapest, november 18. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés szombati ülésében Laboulaye a 15-ös bizottság előadója jelentését Changarnier-nek Mac Mahon hatalmának meghosszabbítása tárgyában tett indítványára vonatkozólag előterjeszti. A jelentés azt mondja, hogy Francziaország nemcsak elnököt, hamm állandó kormányt is kiván s azután fölhívja a conservativeket, hogy mondjanak le a monarchikus ábrándokról s szervezzék a köztársaságot. Ezután indítványozza Pétncz Kázmér ismeretes javaslatának elfogadását. Erre a bizottság kisebbsége terjesztette be ellenindítványát, mlyet valószínűleg a kormány is pártolni fog. A nemzetgyűlés az indítványokat tegnapi ülésében tárgyalta. Szombaton az Aube és Seine-Inféreure megyékben mint előre látható volt, a republikánus jelöltek megválasztottak. Az előbbiben Saussier tábornok, az utóbbiban Valazé tábornok. A „Courrier de Paris“ jelentése szerint a baloldaal és szélső baloldal elhatározták, a nemzetgyűlést elhagyni s ezáltal a föloszlatást provokálni, ha a kamra nem venné rögtön tárgyalás alá az alkotmányjavaslatokat. Angliában a ,,, me rale“pírt nagy tevékenységet fejt ki. A dublini értekezlet nem volt ugyan oly nagyszerű, mint előre hirdették, de azért mégis eléggé jelentékeny tüntetés volt. Constatálták, hogy a külön írországi parlament kérvényére 24—25:00 aláírást gyűjtöttek. Az aláírók, mint mondják, az ország csontját és velejét képviselik. Mitchel Henry parlamenti tag indítványára, határozatot fogadott el a gyűlés, melyben örömét fejezi ki az agitatió sikere fölött. Indítványozó a szövetség kormány mllett beszélt, s kifejezést adott azon nézetének, hogy az angol államférfiak nem követtek volna el annyi hibát, nem estek volna annyi tévedésbe, ha a celta elem jobban lett volna képviselve a parlamentben s a kormányban. Butt ismeretes „Home-Rule“ agitátor kijelentette, hogy nemsokára ki fog tűnni, hogy daczára a 73 éves szolgaságnak s a demoralizáló példáknak, az ír nép tiszta maradt, a megérdemli a nemzetek becsülését. A dániai új választások eredménye az ellenzék javára kedvezően eldőlt. A radikálisok teljes számmal megjelentek a választási küzdtéren. Kopenhágában az ellenzék vezérei egy kivételével mind megválasztottak. A folksthing 102 tagja közt az ellenzék ismét 53 szavazattal fog rendelkezni. A viszály e szerint a király által pártolt kabinet és a folksthing közt ezután még élesebb leend. Az oroszországi tatárok nem igen hajlandók az általános hadkötelezettséget viselii, s ifjaik, nevezetes a Krímből, idegen útlevelek, sőt míg útlevelek nélkül is, tömegesen Törökországba szöknek. Hír szerint ilynemű szökevények száma közel már 7000-re rúg, mely körülmény, mint hogy már a tauriai félszigetet a legutóbbi orosz török háború után körülbelül kétszázezer tatár hagyta el, komoly aggodalmakat kelt az orosz lapokban s ezeknk nézete szerint, ha szigorú rendszabályok életbe nem léptetnek, várható, hogy Krímben nemsokára kézi munkahiány miatt a földművelés és iparüzlet lehetetlenné válik. Az Amur vidékén a közigazgatási gyarmatosítás, kedvező éghajlat s a talaj termékenységének daczára sehogy sem akar sikerülni az oroszoknak. Itt egy külön gyarmatosítási bizottság létezett, mely pár év alatt 500,000 rubelt költött el czéljaira, s mindamellett a gyarmatok nemcsak nem gyarapodtak, hanem még évről-évre pusztulnak, mert a gyarmatok, kik a tartomány természeti viszonyainak hiányos ismerete folytán alkalmatlan helyeken telepíttetnek le, annyit sem bírnak termeszteni, ami saját mindennapi szükségleteikre elkerülhettek Ezen bajnak két fő oka van: a gyakori vízáradások, melyek egész gyarmatokat mindenestől sepernek el, s több évi erőmegfeszítés gyümölcseit pár óra alatt teszik tönkre,és az anyaországból az igen költséges száraz után Szibérián és érkező iparczikkek mesés drágasága. Az oroszok koreai, japáni és cidai bevándorlókra számítottak, de e tekintetben reményük nem teljesült. Most az illető bizottság számos földbirtokot a kincstárnak adott vissza, s Przevalsky biztos egyebek közt azt is hozta indítványba, hogy még a kozák gyarmatotokat is más helyekre át kell szállíttatni. Katkov közlönye pedig az orosz csendes tengeri hajóraj szaporítását sürgeti, ebben látván a gyarmatosítási ügy felvirágzásának egyik fő feltételét. A porosz pénzügyminszter az országgyűlés elé terjeszté az 1873 diki bevételek és kiadások kimutatását. A szaporodott bevételek folytán 1874-re 12'/2 millió felesleg marad; a hadikártérítésből 173/4 millió marad, jövedelmező czélokra fordítható pénz. Az államadóssági teher 80 millióval keresbedett; az 1874-diki költségvetésben a bevételi többlet 11/2 milliót tesz a 23/10 millió kiadási többlettel szemben, és a kormány az 1874-ik évben nem fog törleszteni a rendkívüli adósságokból semmit, ellenben beruházási czélokra rendkívüli kiadások fejében 333/10 milliót kér. A „Nordd. Ztg.“ közli, hogy a nancy-i püspök pásztorlevele miatt, mely a népet imádságra szólítja fel Metznek és Strassburgnak Francziaországgal való újraegyesítése végett, és a mely a német kerületekben is felolvastatott, a franczia kormánynál lépések tétettek. A franczia kormány ez alkalomból bebizonyíthatja, hogy a jó egyetértés ily fenyegetését nem helyesli. Az államminiszteriumban a polgári házasságra vonatkozó törvény részletes tárgyalásával foglalkoznak. Tolcsva, 1873. nov. 12. Talán a pénzszőzséreket megreszkettető bécsi krach óta nem igen látott a világ egy-egy tragico humorisztikusabb esetet felmerülni, mint ami a magyar országgyűlés egyik pártjának, a középbalnak keblében most mutatkozik. A látvány egészen hasonlít a holdfogyatkozáshoz, midőn a csak nem rég teljesen fényben ragyogott égitest perczenként szűkebb szűkebb kört képez, s végre mint kisded félperccz csillámlik fel a messze távolban. Ha nem sújtaná mélyen lelkemet ezen szoraorító esemény, s kedvem volna továbbfolytatni a hasonlatosságokat,elmondanám az egyszeri pataki deákok történetét is, mikor a már egyszer saját magok által megpiszkolt gyümölcsrakáshoz visszatérve, először egy a halmaztól távolkább eső szemet, mint nem piszkost, s azután a másikat és harmadikat, — s igy csendesen az egész rakást ették meg. Hat évig találta a középbal, a jobboldali 1867-ki kiegyezkedési adákat piszkosoknak; — hat esztendeig gyalázta a jobboldal állását s annak elveit; — hat esztendeig hirdették azt Isten és világ előtt a nemzetre vég veszélyt hozónak, — s ime ma azt határozza; —minek ugyan titoknak kellett volna maradni, — hogy ezzel az általa mi mindennek el nem nevezett ellenségével, — kész összeölelkezni s vele egy coalitionális minisztériumba is belépni, — s Majthényi Dezső tollával hirlapilag kinyilatkoztatja, hogy minden a mit eddig tett helytelen volt, — s a mit eddig előttünk szegény választók előtt hirdetett, az mind merő tévelygés volt, s a szerep mit eddig vitt, nem volt egyéb, mint a bámészkodó fancsali feszület hű majmolása. Tudtommal nincs a parlamentek élettörténetében feljegyezve párja ezen esetnek, az annyira gúnynyal emlegetett utasításos országgyűlésekében még kevésbé, mert Rakovsky Menyhérték meg tudtak halni, utasításokért, de azt elhallgatni nem, hogy egy jelentékeny párt, mely ha összesen, de egyes tagjai politikai hitvallásához a nemzet nagy része annyi szép reményét fűzé, egy pár tagja kedvéért, széthullva, mint az oldott kéve, önmaga tegye magát hasznavehetetlenné, s önmaga tegye magát ellenségeinek gúny tárgyává. S mindezt miért? ezen egy szóért „taktika“, és lássuk Csernátony ezen taktikáját. Nincs az istennek oly házasodhatnám tolakodó agg legénye, ki több üres kosarat kapott volna belé szerelmesnek képzelt kedvesitől, mint a mennyit már a középbal kapott a kormánypárttól , a Csernátony által megkísértett indítványai után; egy éve hogy fut oly szekér után, mely őt fel nem akarja venni; egy éve már, hogy kapaszkodik oly szekér saraglyájához, melynek kocsisa már többször visszacsapott suhogósával, — mondván, — „öcsém ! ne figurázz, még letalálsz valami kedves portékámat lopni a bakról.“ Ilyen politika lehet az utczai porban futkosó gyermekeké, de komoly politikai párté, soha. Mikor ezelőtt egy évvel egyik vagy másik jobboldali barátom arra figyelmeztetett engem, hogy tegyek le azon, most már látom kivihetetlen vágyamról, hogy a két ellenzéki árnyalat egyesüljön, mert a középbal sokkal közelebb áll a kormánypárthoz, mint a 48 ashoz, hogy az ellenzék maga se szervezné, hogy többségbe jöjjön a választásoknál, vagy a képviselőházban; mindig a guta ütéssel határos bosszúságba hoztak; ma már ha efféléket említenek meg előttem, nem jövök többé oly nagy indignátióba. „Mi középbáli képviselők, — raondá nekem többször szegény házamnál, Istenben boldogult báró Lusinszky Pál, — nem vagyunk egyebek, mint tárcra hajtó kopó, bizonyos uraknak a miniszteri állás vadászatánál“, bántott a megboldogult öreg pessimismusa, a Csernátony bevallott taktikája után hinni kezdem, hogy az aggkorú hazafi jobban ismerte a veséket. Mezősy László. — Az „Ellenőr“ azért, hogy a Bihar az Ugrón beszédét közlötte s a nov. 7-ki balközépi határozatot roszalta, kijelenti, hogy azt nem tekinti többé balközépinek. A Bihar, reméljük, azon balközép excommunicatiójával, melyet az „Ellenőr“ képvisel, bizonyosan nem gondol, sőt inkább alkalmasint tisztességnek tekinti azt. Olyantól excommunicáltatni, aki maga excommunikálva van minden igazi baloldali által, csak becsületére válhatik a nyáradi lapnak. A Deákpárt tegnapi értekezlete elé a párt a legnagyobb érdekeltséggel tekintett. A kör tagjai majdnem teljes számmal jelentek meg. Deák Ferenc 7, beteges állapota miatt nem lehetett jelen . — jelen volt azonban Csengery Antal, kit vajmi régen nem látott a kör. Az értekezlet 5 órától 8ra-ig tartott, s közben félóráig elnyúló beszédek is mondattak. Tudósításunk csak a legfőbb pontok kiemelésére szorítkozik. Mihajlovics az adóhátralékok ügyében tett kérdést, mire a pénzügyminiszter felelt. Tarnóczy Gusztáv felpanaszolta, hogy a kölcsönről szóló törvényjavaslat nem terjesztetett előbb a párt elé, említi, hogy a párt tagjai nem játszhatják a „szavazógépek“ szerepét. Kerkapoly a javaslat azon körülményeinek elősorolásával felelt, melyeket vasárnapi lapunk említett. Következett a kormány előterjesztése a bankkérdésben. Kerkapoly pénzügyminiszter ugyanis fölemlíté Simonyi Ernőnek a ház holnapi ülésében kifejtendő bankindítványát s arra kérte a pártot, hogy ez ne fogadtassák el tárgyalásra. Azzal végezte szavait, hogy a helyzet közelebb fog tisztáztatni. Prileszky Tádé a miniszter e szavait a pénzügyi helyzetre értvén, kiemeli annak sürgősségét, hogy a helyzet minél előbb tisztáztassék. Nem lát abban veszélyt, ha ez indítvány most tárgyaltatik. Tavaszi Endre hasonló nézetben van. Úgyszintén gr. Csáky Tivadar, míg Zsédényi Ede azt fejti ki, hogy az önálló nemzeti bank felállítása most (Simonyi tudvalevőleg azt indítványozza, hogy a ház utasítsa a kormányt az önálló nemzeti bank felállítására) lehetetlenség. Itthon nincs pénz, külföldről nem kapunk. Tarnóczy az önálló nemzeti bank mellett szól. Csengery Antal erre az értekezlet legfeszültebb figyelme között szólalt fel. Azok—úgymond — túlbecsülik az önálló nemz. bank jelentőségét, kik abban óvszert keresnek minden válság ellen. Válságok ott is vannak, ahol önálló bak létezik. A bankügy rendezésének fontosságát azonban részéről is természetesen elismeri. De jelenleg ez ügy tárgyalása alig bírhatna más, mint elméleti értékkel. Ez helyén van egyletekben, a sajtóban , de nincs helyén a törvényhozásban. Az ország előtt most legégetőbb feladat: a pénzügyi helyzet rendezése s e feladat körül egyesülni kell minden párt s a pártok minden árnyalatának. E feladat teljesítését — nézete szerint — igen helytelen volna válságokkal megszakítani. De azért nem akarná a bankügy megoldását sem elodázni. Azt ajánlaná tehát, hogy Simonyi Ernő indítványa ne tárgyaltassék, de a kormány jelentse ki, hogy a bankkérdésben még ez ülésszak alatt előterjesztést tesz a háznak.—Csengery szavai és indítványa zajos helyesléssel fogadtattak. Kerkapoly miniszter csatlakozik Csengery indítványához, hogy a bankkérdésben ő vagy a kormány még ez ülésszak alatt előterjesztést tesz a háznak,s ezt a holnapi ülés alkalmával, a házszabályok által megszabott formában, be is fogja jelenteni. Máriássy Béla a bankügy minél előbbi megoldását sürgeti. Szlávy min. elnök felel Tarnóczynak, ki annak részletezését kérte, hogy miért nem alkalomszerű most a bankügy tárgyalása. A ház tagjainak ezt érezni kell. A min. elnök beszéde további folyamában kifejezé, hogy sokan csalódásban vannak az önálló nemz. bünk felett, mert a kinek nincs hitele, annak az önálló bank sem kölcsönözhetne. Gorove István általános figyelem s helyenként nagy tetszés által kisérve szól. Beszéde elején Zsedényivel polemizál, ki az önálló bankot úgy definiálta, hogy 200 millió ezüstöt kellene beszerezni s ezen alapon ugyanennyi bankjegyet kibocsátani. Ezt szónok helytelen defínitiónak tartja. (Szedényi tagadja, hogy ezt mondta volna.) Ami a bankügyét illeti, tagadja a pénzügyminiszter azon állítását, hogy az önálló bank az állam pénzügyeire nem volna befolyással. Van befolyással közvetve, mert emeli az adóképességet, előmozdítja az általános hitelügyet. Szónok elfogadja Csengery indítványát, de nem helyeselheti a kormány azon eljárását, hogy a bankügyben két év óta semmi előmenetel sem történt. Helyteleníti e kérdés oly felállítását is, mintha az Ausztria érdekeivel ellenkeznék. Meg kellett volna győződtetni Ausztriát, hogy az önálló magyar bank nem ellenkezik Ausztria anyagi érdekeivel; ha a kiegyezési mű megkötésekor azon meggyőződés felkeltésére, hogy a magyar anyagi érdekek nincsenek ellentétben az osztrák anyagi érdekekkel, nem fektettetett volna súly , soha nem létesül a kiegyezés. Az önálló magyar bank ellen kifogása lehet némely bécsi hatalmasságnak, de ezekkel meg kell küzdeni. Az osztrák népek anyagi érdekeivel ez nincs ellentétben s ha a kérdés is ily szempontból tárgyaltatik, az bizonyára több sikert mutathatna fel, mint amennyit most felmutathat. Végre arra kéri a kormányt, hogy ne hozza kényszerhelyzetbe a pártot , vagyis ne akkor terjeszsze majd elő a bank ügyét, midőn majd nem lehet mást tenni , mint az előterjesztést elfogadni. A kormány ezt elkerülheti, ha érintkezik a párt által választott bankbizottsággal, mely ép azért választatott, hogy a kormányt a párt nézeteivel érintkezésben tartsa. A kormány eddig a bizottságot teljesen ignorálta. Két kapoly miniszter felel Gorovénak. Azt tartja, hogy a bankügyét legczélszerűbb lett volna a kiegyezés megkötésekor megoldani. Mi azonban csak akkor gondolunk a bankra, mikor nincs pénz. A kormány a bankügygyel sokat foglalkozott, van megállapított terve, s ezt a parlamentáris formák között közli majd a párttal és a házzal. Ezzel az értekezlet, mely Csengery indítványát elfogadó, véget ért. A Fehértemplom közgyűlése, a „P. L..“ sürgönye szerint, bizalmi feliratot határozott intézni a legközelebb megejtett képviselőválasztás alkalmából a miniszterelnökséghez, melyben az fog hangsúlyoztatni, hogy a fehértemplomiak nem osztják a megválasztott képviselő nézeteit. Bissingen gróf Fehértemplom díszpolgárává neveztetett ki. A kereskedelmi törvényjavaslat megbirálására összehívott enquete november 15-én tartott ülésében a tervezet 12. czikkét némiirályi módosítással elfogadta, úgy, hogy elvileg elfogadtatott, hogy a kereskedelmi jegyzékbe történt bejegyzések (ideértve a változásokat és törléseket is) amennyiben a törvény egyes esetekre nézve ellenkezőt nem rendel, egész kiterjedésükben hírlapok útján haladéktalanul közzéteendők. A czikknek ezen kikezdésével egyesíttetnék a múlt ülésben elfogadott azon elvek kimondása, hogy a közhírré tételre a kereskedelmi minisztérium által kiadandó központi céglap szolgáland : ez alkalommal Horn ismételten követelte, hogy a közhírré tételre a vidék szempontjából az illető vidéki lapok is rendeltessenek el, de indítványa elvettetett. A czikk második és harmadik kikezdése külön szakasz gyanánt csekély irályi módosítással fogadtatott el s következőleg hangzik : harmadik személyek irányában a kereskedelmi jegyzékbe történt bejegyzések az érintett közzététel napja utáni nappal bírnak foganattal. A megtörtént közzététel nem tudásával senki sem mentheti magát. Stoja novics Horvátország szempontjából ki akarja mondani, hogy a nő hozománya s általában a házassági egyezmények bejegyzése a kereskedelmi jegyzékekben eszközölhető legyen. Apáthy utal a közjegyzői törvényjavaslatra, melyben kimondatik, hogy a házassági egyezmények közjegyzőknél kötendők s igy a kereskedő mindig birtokában lesz a hiteles okmánynak, melylyel neje igényeit érvényesítheti. Tóth egyszerűen azt kívánná fölvetetni, hogy a női hozományok bejegyzésének jogi foganatja iránt a csődtörvény intézkedik. Hodossy szerint akkor kellene intézkedni, hogy a női hozomány csak akkor bír kereskedőknél harmadik személyek ellenében hatálylyal, ha bejegyeztetett, de mily sorban nyer kielégítést csőd esetében, ez iránt az idő szerinti csődtörvények fognának intézkedni. A vita folyamában különösen B róde fejtette ki azon viszás helyzetet, melyet a kereskedelmi törvény elfoglalna, ha e tekintetben intézkednék. Szavazás alá bocsáttatván a kérdés, 11 szavazat 11 szavazattal szemközt, az indítvány mellett, illetőleg ellene nyilatkozott s igy az elnöklő miniszter ur döntött a kérdésben s az indítványt elvetendőnek találta. A 13. czikk irálya változásokkal ily alakban fogadtatott el: A czég azon név, amely alatt a kereskedő üzletét folytatja, s melyet aláírásául használ. A 14. czikknél azon elv került vita alá, váljon a czégválasztási szabadság vagy a czég igazság vétessék-e föl a törvénykönyvbe. A tervezet szerint ugyanis a kereskedő más jogainak sérelme nélkül bármily nevet használhat ezégül, holott a német törvény szerint a kereskedőnek ezége saját polgári és keresztneve. A kifejlődött heves vitában mindenekelőtt Daruváry küzdött a német törvény elve mellett, nem talál solid okot, miért választhasson a kereskedő saját neve helyett mást, e szabad választás csak a szédelgést mozdítja elő, e fölfogást osztja Korizmics is. Ezzel ellenkezőleg B ro d e fölhoz példákat, hogy létezhetnek okok, melyek tényleg a kereskedőt czégénél más nevek használatára kényszerítik, így a más névvel való fölcserélése esetében, vagy ha valakinek neve bélyegzett, pl. rokonainak cselekvénye folytán , továbbá úgynevezett tárgyi cégek (Sachenfirmen) nem is választhatók a német kereskedelmi törvény szövegelése mellett, ami pedig mindenesetre nem indok. Ugyanígy nyilatkozik Horn, ki egyébiránt a törvényben ez elvet külön kimondatni nem találja szükségesnek, miután az, ha ellenkező nem rendeltetik, magában érthető. Ez elvet pártolja még Schnierer, Ary, Matlekovics és Hodossy. — ellene szólnak Wahrmann, Kochmeister, Harkányi és Harics. Miután Apáthy szintén a czégválasztási szabadság elvét kifejező tervezetet védte, a kérdés szavazás alá bocsáttatik, s a többség a tervezet ellen s a német törvény szelleme mellett nyilatkozott. A Pénzügyőr úr tegnapelőtt benyújtott kölcsöntörvényjavaslatának változatlan elfogadása a képviselőház által azonos volna Magyarország pénzügyi öngyilkk va, Horn Ede. — A kormányválság előjeleit véljük kiolvasni a „Pesti Napló“ következő soraiban : „Ami a kormányt illeti, az megállapodott elhatározásaiban, s ha a pénzügyminiszter a kölcsön tárgyaltatását minden körülmény között befejezi, — ezzel csak egy fontos kötelességet teljesít.“ Sokan fontosságot tulajdonítanak annak is, hogy Sennyei báró tegnap Gödöllőn volt. „Hon.“ — Hibaigazítás. Tegnapi főczikkünkben egy sajtóhiba csúszott be, melyet ezennel kijavítunk. A második hasáb alján e helyett , hogy egyizben, az 1848 - ki országgyülés után, már kormányhivatalt vállalt (Ghyczy) ez olvasandó : „az 1844 ki országgyűlés után.“