Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-21 / 268. szám

268. szám. VII. évfolyam. Péntek. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellem­i részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. (GYORS­POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. IMfflllTMIBimMlim ..... r, "i .-n- i.Tniilv ' mi*íAB 'i - ni'tMiirfíTiiH iií iilfifr' 1873. Nov. 21. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR DJ SAG“ czirati politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetéseket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők.­ ­ szerkesztőség, Budapest, november 20. Külföldi szemle Versaillesban Francziaország sorsa fölött a koczka még most sem dőlt el. A keddi ülés folyamáról nagyon rövid tudósítások érkeztek­. A meghatalmazás meghosz­­szabítására vonatkozó indítvány általános tárgyalása az napra volt kitűzve, mindenekelőtt azonban a pártok indítványaik ismétlésével igyekeztek pártállásaikat je­lezni. A bizottság többsége, miután a kormánynyal való kiegyezés kísérlete meghiúsult, ragaszkodott ja­vaslatához, a bonapartisták pedig a plebiscitum indít­ványt még egyszer formulázták. Az orleanisták Castel­­lane-t küldték a szószékre, hogy Mac­ Mahon követe­lését támogassa, a legitimisták pedig Chesnelong által azt a nyilatkozatot tetették, hogy Mac Mahon hatalmá­nak meghosszabbítását csak azon feltétel alatt szavaz­zák meg, hogy Francziaország természetes kormány­alakja a monarchia. Végül a kormány részéről az üzenet­­ben foglalt követelések mellett Ernell igazságügymi­niszter szólalt föl. A „Liberté“ jelentése szerint Mac-Mahon lemon­dásával akar fenyegetni az esetben, ha a nemzetgyű­lés a hatalmi meghosszabbítást nem szavazná meg hét évre, a­mint ő kívánja. A bonapartisták Eschasseriaux indítványához továbbra is ragaszkodni fognak. Az ellenzék állítása sz­rint a kormány az üzenetbe a „suspensive“ szót utólag tette bele. A republikánus lapok Mac Mahont hevesen meg-A köztársaság elnökének üzenete, melyet Broglie a nemzetgyűlés e hó 17 -i ülésében fölolvasott !igy hangzik : Azon pillan­atban, midőn a tanácskozás ha­talmam meghosszabbítására vonatkozólag kezdetét ve­szi, azt hiszen, tartozom önök előtt kifejteni azon biz­tosítékokat, melyek e nagymérvű feladat elvállalása következtében általam nyújtandók. Miniszter úreim utasítva vannak önök előtt politikámat képviselni , de ha tekintélyem, személyes felelősségem szóba hoza­­tik, nem vonhatom ki magam azon kötelezettség alól, nézettemet önök előtt nyilvánítani. Francziaország, mely tartósságot kíván, nem értené meg az oly kormányt, mely föltételeknek és kikötéseknek volna alá­vetve. (Egy hang balfelől: Ez meggyalázása Francziaország­­nak ! Egy másik hang : Ez vérlázasztó!­ A meghosz­­szabbítás fölötti tanácskozást az alkotmányos törvé­nyek meghozataláig elnapolni vagy ezen határozatnak alávetni, ez annyit tenne, mint néhány nap alatt két­ségbe venni, a­mi most elhatároztatott. Én inkább mint bárki más óhajtom az egyetértést, de hatalmon a jö­vendő törvényeinek ily alárendeltsége következtében nem lenne-e bizonytalan? (Zaj balfelől.) Ha csupán hajlamomat követem, nem kértem volna önöket hatal­mam meghosszabbítására. (Balfelől zaj. Buffet elnök : Önök megsértik az illemet. Később nézetét mindegyik szabadon kimondhatja, most azonban hallgassák meg az elnök szavát kellő tisztelettel.) Én e gyűlés számos tagja kívánságának engedtem, midőn a tíz évre való meghosszabbítást pártoltam; érettebb megfontolás után azonban a hét évi idő­tartamot elégségesnek vélem. (Balfelől nyugtalanság ) Ha a nemzetgyűlés azt hiszi, hogy azon állásban, melyre fölemelt, még némi szolgá­latot tehetek, a rám ruházott hatalmat a conzervatív érdekek megvédésére fogom használni, melyeket meg­győződésem szerint a nemzet többsége is pártol. Mac Mahon­ez üzenete, egy párisi távirat szerint, átalánosan megbotránkozást szült s azt a kamrában valamint azonkívül oly eszköznek tekintik, mi által a nemzetgyűlésre nyomás gyakoroltathassák. Az üzenet kibocsátásának okául ezt mondják : Raoul Duval és több tagja a mérsékelt jobboldal­nak módosítványt készültek benyújtani, mely szerint az elnöki hatalom csak 3 évre lenne meghosszabbítandó. A szélső jobboldal tétovázott s irtózni kezdett az or­leanisták kelepczéjétől. A bonapartisták hajthatatlanok voltak. E közben Monti, Chambord, gróf titkára, egy jegyzéket tett közzé, mely a „Roy“ meglepetésének ad kifejezést, hogy a magát royalistának nevező pártcso­port beleegyezett az elnöki hatalom meghosszabbítá­sába, mely Mac Mahon akarata ellenére is, lehetővé teszi az Uzurpatiót. — Az orleanisták terveit denun­­tiáló ezen jegyzék utólagosan a„Liberté“-ben jelent meg. Mind e zavarokhoz járult még az is, hogy Ordinaire, Lecroy s még két republicani képviselő a hatalom­meghosszabítási kérdés elnapolására készült indítványt tenni, mely indítvány szerint e kérdés csak a Bazaine­­per befejezése után lett volna felveendő, mely perben Mac­ Mahon még eddig ki nem derített szerepet játszik. Ily körülmények között pressióhoz kellett nyúlni, kény­szerhelyzetbe hozni a bomladozó többséget. Erre volt szánva Mac Mahon merev üzenete. Broglie eszközölte ki ezt, az Orleans herczegek tanácsára. Az üzenet felol­vasása után oly felháborodás ragadta meg a nemzet­gyűlés karzatainak s a ház előtt összecsoportosult né­pet, hogy lázadás kitörésétől kezdtek tartani. A nemzetgyűlés szavazata még mindig bizonyta­lan. A republikánusok nagy része már most az elnöki hatalom meghosszabbítását minden alakban elveti és nagy erőfeszítést fejt ki a javaslatok megbuktatására. Spanyolországi tudósítások szerint a„Virginius“ ügyben még eddig semmi újabb lépés sem történt. Mad­ridból érkezett táviratok szerint a cubai kormányzó e hó­t ikén táviratilag tudósította a madridi kormányt, hogy a „Tornado“ hadigőzös a „Virginiust,“ midőn épen a cubai felkelők számára legénységet és hadisze­reket szállított, mint kalózhajót megtámadta s elfogta.­­ A madridi kormány ugyancsak távirati uton elren­delte, hogy a foglyok kivégeztetése felfüggesztessék. E rendelet azonban, a távirdai összeköttetés meglévén szakítva — elkésve s és akkor érkezett Cubába, mikor már negyven elítéltet kivégeztek. Az éj­zak-amerikai köztársaság madridi képvise­lője „Virginius“ elfogatásának hírére rögtöni elégtételt követelt a spanyol kormánytól azon ürügy alatt, hogy az elfogott hajó amerikai lobogót viselt. Elégtételt a kormány nem ígérhetett, míg nem nyer kielégítő tájé­kozást az iránt, mily körülmények között történt az ese­mény, s foglal-e magában lobogósértést, vagy nem. Az érkezett tudósítások nem olyanok, hogy a „Tornado“ vagy a cubai hatóság tette feltétlenül elíté­lendő lenne. A madridi kormány e szerint ragaszkodik a törvényszerű szabályokhoz s csak úgy kész az Egye­sült­ Államok reclamatióját tekintetbe venni, ha az igaz­­ságnak megfelel. Ha azonban a reclamatió jogos köve­telés határain túl lépne, akkor a kormány jogára tá­maszkodva, semmihez sem adja beleegyezését, ami Spa­nyolország méltóságát sértené. Cartagenában a föllázadt katonák, az önkénytesek s fegyenczek már régóta viszálykodnak s most már nyil­ván összeütközésre került köztük a dolog, miután a a városból erős puskalövöldözés hallatszott. A fegyen­­czek, mintegy ezerötszáz ember, a hajókat hatalmukba kerítették. Midőn Pesznar ezredes katonáival a fegyen­­czeket a hajók átadására fölszólította, ezek az ágyukat a város felé irányozták. Roque Rocia, a junta elnöke, halálosan beteg; a junta directive ujáalakulásánál Gal­vez Antal kerekedett fölül, ki a lázadók közt még a legeszesebb. A lázadók a hajókat sietnek fölszerelni, hogy az ostromzáron keresztül törjenek s élelmi­szert hozzanak; a városban azonban ezt azon czélból látják tétézni, hogy a junta szerzeményeivel tovább álljon , azután a hajót eladja. A lázadók a hajókon a franczia lobogót akarják használni, mert ez esetben, mint mond­ják, senki sem bánthatja őket. Londoni hírek szerint Brigtdnek, egy nem­ré­giben közzé tett levele a Gladstone minisztériumot pártoló polgári osztálynál mély benyomást tett. A „free land“ (szabad föld) szavak magyarázatáról van szó, miket a miniszter a nyilvánosság előtt tartott beszédei­ben több ízben használt. Végre is számos felszólalások által sarokba szorítva, a miniszter kénytelen volt San­­dersnek levélben felelni s neki megmondani, mit ért e fentebbi kifejezés alatt. Bright szerint e szavak „free land“ mindenek előtt is az első­szülöttségi törvény el­törlését jelentik, valamint a helyettesítő birtok­rend­szer korlátozást, végre azon jog kiterjesztését, hogy földet, birtokot minden angol pol­ár szerezhessen vagy eladhasson. Míg a polgárság Bright levelének olvasására örömre fakad, az aristokratia s még azok is, kik a mos­tani minisztériumot pártolják, nem találnak eléggé al­kalmas szavakat a miniszter nyilatkozatának rászólá­­sára. Sőt Brightot már a párisi comramnisták közé so­rolják s a miniszterelnöknek azt tanácsolják, hogy távolítsa el a kormányról e veszélyes férfiút, ki még az állam hajóját is veszélyezteti. A „Birzev, Viedomosti“ világosan kimondja, hogy a khivai hadjárat által az oroszok működése Közép- Ázsiában még nincs befejezve. A nevezett expedíczió csak kezdete volt egy újabbnak. Oroszország sem meg nem állapodhat r­, sem nem hátrálhat s egyedül ideigle­nesen pihenhet, azután pedig előrenyomul, míg oly ha­tárok birtokába nem jut, melyek által az orosz terüle­tek nyugalma és biztonsága állandóvá lesz. Czikkiró nézete szerint az első csapást a Kaspi-tenger déli részén tanyázó harczias és számos turkomán faja te­­kinczek ellen kell intézni, kik szüntelen rablásaik által nemcsak magát a khinai oázist, hanem Per­zsiát és Oroszországot egyaránt nyugtalanítják. A két utóbbi állam érdeke kivánja, hogy a tekineteket egye­­stetett erővel ártalmatlanokká tegyék. Szerző arra utal, hogy erről Pétervárott a persa sahnak ottani időzése alatt már szó volt, s a combinált hadjáratot jövő ta­­vaszszal helyezi kilátásba. A siker kétségtelen, mert ezen új expeditió aránytalanul könnyebb, mint vala a­khivai és czélja is közelebb áll. Azon gyanúsítás, hogy­­ Oroszország veszélyezteti az európai polgárosodást, a­­ lap szerint már oly elkopott phrazis, melynek nincs már­­ hatása s bármit mondjanak ellenségei, az orosz biroda­lom, ha akarná is, nem tartóztathatja többé vissza a Közép-Ázsia belsejébe irányult lépteit. deczember 2-a Magyarországon bármely testület, bár­mely polgár által megünnepeltessék, emlékeztetvén arra, hogy Ferencz József ő felsége nem 1848-ki decz. 2-a, hanem csak 1867-ki jun. 18-a óta uralkodik tör­vényesen Magyarországon. De minthogy e felszólalás úgy látszik a pusztában hangzott el, most arra intjük a mi drágalátos osztrák­magyarjainkat, hogy óvakodjanak legalább attól, hogy ezen indítványt a képviselőház elé terjeszszék. Mert ha igen, magukra vessenek ha oly dolgokat fognak ott hallani, melyeket sem ők, sem mások nem igen fognak szeretni. Ez a hyperloyalitási buzgóság, azon kívül hogy a legvilágosabb törvénysértés, a legnagyobb ügyetlen­­ség egyszersmind ezen urak, helyesebben udvaronczek részéről. Mi nem szeretünk bizonyos kényes dolgokat emlegetni, de ha provokálnak, legyenek meggyőződve, hogy semmi­féle tekintetek nem fognak arra bírni, mi­szerint hallgatva tűrjük, hogy Magyarország alaptör­vényei ignoráltassanak, s a nemzeti érzelem, a nemzeti méltóság megbántassék.­zéktől jön, ellenkező leend az övével, mely a bankügy megoldását közös ügygyé akarja tenni s megoldásának eszközlését épen az osztrák n. bank kezeibe adni. A pénzügyminiszter beszédének fő czélja mint látjuk ez hogy t. i. a bank ügyét a magyar törvényhozás önállólag ne tárgyalhassa és az osztrák n. bank kiváltságának kiterjesztése s ille­tőleg megnjitása nélkül meg ne oldahassa. Ezen czél, ezen terv azonban határozot­tan ellenkezik a közvélemény, a közérdek eddigi elég világos elég átalános nyilatkozatai­val. A pénzügyér úr tehát tegnap határozottan ellenkező álláspontra lépett az ország közvéle­ményével és közérdekeivel , mi annál keve­sebbé vezethet a kérdés békés és Magyarország jogainak s érdekeinek megsértése nélkül leendő megoldására, minél inkább erőtetve leend a mi­niszter és csekély többsége által. íme, itt állunk most a bankügy kérdésében. A kormány jól tudhatja az ország közvéleményét, jól ismerheti ennek érdekeit s annál nagyobb veszélybe döntheti a hazát minél inkább ragasz­kodni fog tegnap jelölt álláspontjához. —..— — A jelszó ki van adva a kormány által: a „P Napló“ és „P. Lloyd“ ma egyszerre hoznak czikkeket deczember 2-ának ünneplése érdekében, s mint halljuk, a Deákkörben is készül ez iránt előterjesztést tenni nem tudjuk, melyik tagja a minisztériumnak, úgyhogy félünk, a képviselőház is fel fog szólíttatni szerencse­­kí­vonatainak tolmácsolására ezen évforduló alkal­mából. Mi már két ízben szólaltunk fel az ellen, hogy a pénzü­gyér beszéde a bankügyben. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter úr teg­napi beszédében, hogy Simonyi Ernő képviselő­nek a bankügyben tett javaslatát háttérbe szo­ríthassa, egy kérést és egy biztosítást intézett a házhoz. Azt mondá a pénzügyér úr, hogy legyen meggyőződve a t. ház, a bankügy neki sem fek­szik kevésbé szívén mint Simonyi képviselő úr­nak , és mégis kérte a bankügy tárgyalásának elhalasztását 1) azért, mert: „a mostani helyzet kedvezőtlenebb az ügynek, mint volt az eddig lefolytak bármelyike“; 2) mert: „az ügynek előbb apitulálhat mondja: ha akkor tárgyaltatik, mikor az kellőleg elkészítve lesz“ — mert: „ezen előkészítés kötelessége a kormányon van.“ Hogy pedig a törvényhozás ne gondolja, mintha az ed­dig elmúlt hat év után még hat évig halogatni akarná a kormány a terv „elkészítését“, meg­ígérte pénzügyér úr, hogy az idevonatkozó elő­terjesztést még ez ülésszak folyama alatt meg­­teendi. Ezen ígérete akart lenni azon „biztosítás“, melyet a pénzügyér ur készpénzül akar vétetni a ház által, s melynek alapján a ház néhány sző­­nyi többségével csakugyan elodáztatta a bank­ügy kérdésének tárgyalását. Pedig hát az iránt biztosíthatja-e az országot a pénzügyér úr, hogy azon időpont, melyben valahára csakugyan a ház asztalán leend a sok­szor sürgetett előterjesztés, nem leend kedve­zőtlenebb az ügynek, mint p. o. épen a mostani? Egy önálló magyar jegybanknak elsőrendű, legnagyobb s kibékíthetlen lábellenes ellensége az osztrák nemzeti bank. Bármily kedvezők legyenek az európai pénz­­piac­ok mozgalmai Magyarországra nézve, az osztrák nemzeti bank az, mely legjelentékenyebb akadályokat lökhet az „önállás“ valóságos létesí­tése ellenében, épen a barátság színe alatt, mi­szerint t. i. ő maga ajánlkozik hogy „önálló“ (?) bankot állít Magyarországon. Azt pedig, hogy az osztrák u. bank Magyar­­ország kormánya, pénzforgalma és hitelviszo­nyai irányában soha sem birt nagyobb hatalom­mal, mint most, midőn az országnak i­. e. 80 millió litot adott már kölcsön, melynek rögtön visszakövetelése által irtózatos zavarokat idéz­hetne elő; most, midőn a nagy lábra állított ál­lamháztartást s vele együtt a jelenlegi kormányt csak az ő segélyével lehet fentartani — a pénz­ügyér az sem vonhatja kétségbe. Nem is áll az, mintha a magyar államköl­csön az osztrák n. bank kiváltságainak megújí­tásával s Magyarországra leendő kiterjesztésé­vel szoros kapcsolatban nem volna. Sőt minden körülmény oda mutat, hogy a pénzügyér úr egy­részt azért nem tarthatta kedvezőnek a jelen időpontot a bankügy tárgyalására, mert előbb a kölcsönt akarja megkötni. Másrészt köztudomású dolog, hogy a magyar és osztrák kormány a bankügyben kölcsönös alkudozásokat folytatnak, és bizonyos, most még határozottan nem tud­ható, de magyar és osztrák részről egyező ja­vaslatokat fog előterjeszteni: a magyar az or­szággyűléshez , az osztrák a reichsrathoz — még ez ülésszak folyamán. Természetes tehát, hogy a bankügy Magyar­­országon és Ausztriában együttesen, egyönte­tűen szándékoltatik megoldatni , midőn az osz­trák n. bank szerződését meg kell újítani — mert széttépését csak igen jelentékeny zavarok árán lehetne eszközölni — mi pedig Magyaror­szágra nézve a ki­s­e­b­b rész lenne. Azért halogatta a magyar kormány a bank­ügy tárgyalását, hogy viszonyainkat ide érlel­hesse. És azért tiltakozik pénzügyér úr minden oly javaslat ellen, melyet nem a kormány készít, mert jól tudja, hogy a javaslat kivált ha az ellen­. A mai „Ellenőrben“ C­s­ernátony egy czik­­sorozatot kezd, melynek czime : „A balközép Ghyczy­­vel szemben.“ Az első számban, mely csak bevezetésül szolgál, t. szerkesztőtársunk meglehetősen czikornyás körülírás­sal azt mondja, hogy ha meg lehetne győződve, hogy Ghyczy Kálmán csak azért vált ki a balközépből, hogy más után más párttal érvényesítse mostani nézeteit, ak­kor tovább is hallgatna. S habár most sem mondja ugyan, hogy Ghyczy Kálmán nyilatkozatának nem le­hetne az a magyarázata, azért még­sem lehet pártja (a Tisza-féle balközép) állásának, méltóságának és igazá­nak vindikálását függővé tenni a legüdvösebb­­nek bizonyulható titok és számítás kedvéért sem. Kü­lönben is, ha Ghyczy eljárása valóban tervszerű volt és titkot rejt, az általa— Csernátony által — előadandó vélemény nem hogy gátul szolgálna számításai­nak megvalósítása ellen, de sőt egyengeti ezen meg­­valósulhatás útját stb. Vagyis, Csernátony helyeselné Ghyczy kilépését, programmja elhagyását, ha a Deák-párttal valóban egyesülne, s az ő — Csernátony — észrevételei nem csak hogy akadályoztatni nem fogják ezen szándékát, sőt inkább előmozdítani azt. Szép tőle, valamint az is igen szép, hogy mai czikkében is mint már előbb több­ször, azt mondja, hogy most már parlamentáris politikával bír a balközép, a­miből következik, hogy eddig min birt avval, igazat adva ekkér maga részéről a jobboldali lapoknak, a­melyek éveken át örökké azt kiabálták, hogy az ellenzék nem bir parlamentáris alap­pal, a mi miatt Csernátony és lapja mindannyiszor oly mérgesen meg szokta volt támadni azokat. Csak szép az a megtérés ! — A magyar és osztrák kölcsön rendeltetése fe­lett okoskodván az öreg „Presse“, következő párhuza­mot vonja : Az osztrák kölcsön nagyszerű segélyeszköz leend, mely helyreállítja a levert hitelt, ipart és keres­kedelmet. Ezek új vért kapnak, mely ha viszsza fog a kölcsön csatornáin ömleni, könnyű dolog leend az adós­ságot letörleszteni, ha valamely magas­ feladat p. o. a valuta helyreállítása nem leend általa megkísértve. Az osztrák­ kölcsön czélja forgalomba hozni a hiányzó üzleti tőkét, míg a magyar­ kölcsön a deficitek fedzésére szolgál most és a jövő évben. A magyar kölcsön tör­lesztése sokkal nehezebb feladat, mert a kormány a szerződés szerint, valószínűleg kényszerülve lesz az államvagyonok elidegenítése által róni le a 76,5 milliót 5 év alatt. A módozatokra nézve : a magyar kölcsön feltételei már meg vannak határozva ; az osztrák­ köl­csön feltételeit még nem tudjuk , annyi azonban bizo­nyos, hogy az osztrák­ kölcsön De­ Pretis ur mai (19) előterjesztése szerint sokkal olcsóbb leen, mint a ma­gyar kölcsön. Ausztria valódi ezüst-kölcsönre szerző­dött , Magyarország névleges arany kölcsönt kap s az ezek közt létező jelentékeny különbséget felesleges volna kiemelnünk stb. Nevezett lapnak csak az fáj, hogy a magyar és osztrák kölcsön különleges megkötése némileg a „dua­­lismus“-ra emlékeztet, melyben azonban nem igen van „paritás“ — mert a látszólagos dualismusnak Magyar­­ország ugyancsak megadja az árát.­­ A Franko-hungarian bank igazgatótanácsa mint hírlik elhatározta kötelezettségei következetes ki­­bonyolítását, vagyis a liquidatiót. Az orsz. közp. taka­rékpénztár részvényeinek eladása, a közgyűlés jóváha­­gyásának fentartásával, de­végzett tény. A zsilvölgyi kőszénüzlet s a Nákó-féle ház eladása iránt folynak az alkudozások. Az Erlanger-házzal szőtt viszonyok ren­dezése folyamatban van s függő kötelezettségek bizto­sítása végett a banknak elfogadmányok adattak a vas­úti kocsigyár és romániai dohányüzlet alapján. — Az egy­ magyar gőzhajózási társulatnak, mint a ,,P. Lt.“ értesül, a magyar kormány, sajnálata kifeje­zései mellett tudatta, hogy : a vállalat fentartása végett tőle kért segélyt nem adhatja meg. — A pénzügyi bizottság tegnapi ülésében, a pénz­ügyminiszter előterjesztő a kölcsön szükséges voltának részleteit, és a jelenlegi pénzügyi helyzetet, a folyó év, valamint a jövő év előrelátható defic­itjét is előtüntető indokolását. A pénzügyi helyzet ezen elijesztő képének

Next