Magyar Ujság, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-25 / 271. szám

271 UlftSSBlBBéfKA SäS® Iü»ild. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1 -só szám. II. emelet Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bei mentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m­. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. szám. ■g VII. évfolyam.m 1873. Nov. 25. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve : Egy évre . 16 Zrt.— kr Félévre 8 » — » Negyed évre 1 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttér: négy hasábos petitsor 80 kr. Előfizetési fölhívás „MAGYAR ÚJSÁG“ czimű politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetésük folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megnyitni, hogy lapunk szétkül­dése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pár­tolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek november 1-től kezdve: Két hóra (nov.—decz.) . . . . 2 frt 80 kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány utján legczélszerűb­­ben eszközölhetők és Budapestre egyetemutcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hír­lapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast Gr.) intézendők. A szerkesztőség. Budapest, november 24. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés 19-iki döntő üléséről a következő tudósítás fekszik előttünk. Az ülés délután 5 órakor Broglie indítványára fölfüggesztetett s este 9 órakor lett ismét megnyitva. A teremben oly zaj van, hogy Broglienak hoszabb ideig várni kell, mig szóhoz bir jutni. Broglie alelnök minden személyes támadást, mely a minisztérium ellen van intézve, hallgatással kíván mellőzni s más­különben is a kabinet védelmét más pil­lanatra hagyja. Csak azon szemrehányás ellen kell a minisztériumnak már ma tiltakozni, mintha a köztár­saság elnökének háta mögé bujt volna. E szemrehá­nyást a bizottság teszi s mégis Ő volt az, mely a mi­nisztérium kikerülésével egyenesen az elnökhöz for­dult. Ily körülmények közt az elnöknek szólni kellett, mert különben egy alkotmányos monarcha tekintélyét vette volna föl. A miniszter ezután más alakban Depeyre indo­kait ismétle. Az elnök nem dictator, hanem a többség conservatív eszméinek szolgája leend. A 3 szakasz bi­zalmatlanságot jelent, legyen az akár az elnök, akár a nemzetgyűlés ellen irányozva. Kétségbe vonássanak a „leyális katona“ szavai, ki oly határozottan kijelenté, hogy az alkotmányos törvények azonnal életbe fognak léptettetni ? Szóló csak sajnálni tudja azokat, kik Fran­­cziaországot nem tartják szerencsésnek oly nagy férfiú­val bírhatni. (Balfelől: ezek üres szavak.) Tartózkod­janak a bizalmat gyengíteni, melyben a marsall része­sül, mert e bizalom csak az ország javára van. Oly előőrsön áll, hol önökkel s önökért a társadalmi veszé­lyekkel daczol. (Balfelől: Ez az udvaroncz hangja.) Önök alig tettek egy lépést, hogy az országnak va­lami jót tegyenek, ne semmisítsék meg előbb műve­ket, mielőtt hozzá fogtak volna. (Helyeslés jobbfelől s itt-ott a balközép soraiból, miből kivehető, hogy ki lesz a győztes.) Grévy Broglie és Depeyre-nak kíván vála­szolni. Visszaélnek — mond — a gyűlés souve­­rain hatalmának indokával. Egyedül a nemzet souve­­rain. Önök csak meghatalmazottjai, kikre a nemzet a souverainitás egy részét bizta. A legfölsőbb hatalom, melyet önök fölállítanak, a dolog természete szerint s ha nem is mondják ki, csak ideiglenes reend, míg az alkotmány által nincs megerősítve. Miért nem akarnak tehát 3 hónapig várni, miután különben a hat év úgyis csak ideiglenesség ? Ha komoly szándékuk volna az alkotmány­javaslatot tárgyalni, a bizottsági javasla­tot nem utasítanák vissza, de hiában ragadják maguk­hoz a jogot a jövő elé vághatni, az önök műve nem fog elismertetni. (Helyeslés balfelől.) Midőn ezt mondom, nem hivatkozom a fölkelésre, hanem csak constatálom, hogy oly törvényt alkotnak, mely utódaikat nem köt­heti. Az önök mindenhatósága szerint végre ha úgy akarnák még a törvényhozó hatalmat is kinevezhet­nék. (Helyeslés balfelől.) Douhet például a konventet hozza föl. Én nem hiszem, hogy a konvent e háznak pél­dául szolgálhat. Az eddigi helyzet törvényes s a kor­mány erős volt, mert e ház volt támasza s vele szoro­san össze volt kötve. Nincs ok e viszonyon változtatni, mig a jelenlegi nemzetgyűlés munkájával el nem ké­szült. Erőt s tartósságot nem lehet egy kormánynak ígérni, melynek törvényessége kétségbe vonatik. Ha valamit akarunk, kell véglegeset teremtenünk. (Jobb­felől: Ezt akarjuk !) Nem mondom, hogy az önök szán­déka rosz, de rosz szándékkal sem lehetne másképen eljárni. Önök is elismerik, hogy az ország köztársasá­got akar; ezt a választások megerősítik minden alka­lommal. Hogy önök nem akarják a köztársaságot, ez ellen nem lehet ellenvetést tenni, ehhez joguk van ; de eltértek joguktól, ha az országnak az önök szerinti kor­mányt nem adhatnak s az ő választása szerinti kormányt nem akarják megadni.(Helyeslés balfelől.)Egyszer mégis eljövend a nap, midőn ismét választóik előtt fognak meg­jelenni, mert végre is a jó alkalomra nem várhatnak önök itt örökre. Menyivel jobb volna tehát megbízatásukat a nemzetnek visszaadni. Depeyre indítványa viszályra és forradalomra vezet, ki a felelősséget ezért magára vál­lalja, az szavazzon mellette; én részemről határozottan tiltakozom az oly veszedelmes javaslat ellen. (Zajos tetszés balfelől.) Prax-Paris még szólni akar, de a vita befejezte­tik. 11 órakor megtörténik a szavazás a Depeyre ellen­A szombati ülésben az elnök rendre utasította Irányi Dánielt azért, mert ez — egy balközépi kihívás folytán — azt állította, hogy az­nap csakis a 48-as párt védelmezte az ország törvényeit. Sok helytelen tettet jegyzett már fel a krónika Bittó úr elnökségéről, ennél helytelenebbet, indokolat­lanabbat aligha. Hogyan! Hát már azt sem lenne szabad mondani, hogy ő vagy ama párt védi csak a törvényt bizonyos konkrét esetben ? Hiszen ezt mindenik kell hogy állítsa magáról, valahányszor a másiknak törvénysértést vet szemére. Vagy akkor is mindenik védi a törvényt, t. elnök úr ? Nem is szolgálhat Bittó úrnak mentségül egyéb, mint egyrészt az, hogy saját erőltetése és tapintatlan­sága miatt többször megrovatván, ingerült hangulaton volt s­­zólőtehetsége e miatt megzavarodott; másrészt pedig az, hogy a jobboldali urak alkalmasint unszolták őt, fejtene már ki egyszer több erélyt. A minek követ­keztében azután az első szónoknak neki esett s ezen akarta kitüntetni elnöki erélyét, habár arra legkisebb ok sem forgott fen. Neki esett annak, akiről ellenfelei is megismerik, hogy mindig higgadtan szól s a parla­mentáris formákat tiszteletben tartja. Azonban, valamint az igazságos megrovás az el­nöki székből senkire nézve sem lehet közönyös, úgy az igazságtalan csak annak fejére eshetik vissza, a­kitől eredt. Nem fog tehát ártani, ha az elnök jövőre nagyobb részrehajlatlansággal több higgadtságot egyesít, csak így lehetvén remélnünk, hogy úgy a tanácskozási ren­det és méltóságot meg fogja őrizni, mint igazságos íté­leteket hozni. Javaslatának első szakasza a hét évi meghosszabítás 383 szavazattal 317 ellen elfogadtatik. Waddington Laboulaye 2-ik szakaszát mint módosítványt magáévá teszi. Lefèvre-Pantalis: Ez anyit tenne, mint az egyik kézzel adni, a má­sikkal elvenni. Waddington javaslata elvettetik. Léon Say a bizottsági javaslat értelmében indít­ványozza, hogy a 30-as bizottság megválasztassék, mert csak így előzheti meg komoly vita. Ez is elvettetik. Végre Depeyre egész javaslata 378 szavazattal 310 ellen elfogadtatik. A többséggel 16 balközépi szavazott, 8-an nem szavaztak. A bonapartisták közül 8-an szava­ztak az ellenzékkel, 5-en nem szavaztak. Parisból 22-ről távírják , Mac-Mahon el van határozva, Brogliet a minisztériumban megtartani, hogy ez által az orleanisták érdekei melletti bizonyíté­kát adják s esetleg azok működését előmozdítani. Ennek következtében a minisztérium megalakítása nagyon meg van nehezítve. Ernőül és Labouillerie ki­vételével a többi miniszterek tárczáikat meg akarják tartani, e mellett Decares mint külügyi, Goulard mint belügyi, Depeyre mint igazságügyi s­­porton mint kereskedelmi miniszter belépte a kabinetbe valószínű, Baragnon belügyi államtitkár lenne. Hatvan párisi kereskedő, kik az alkudozások alatt a királyi udvar részére teendő szállításokért versenyez­tek, Changarnierhez mentek kérni, hogy indítványozza a monarchia visszaállítását. Changarnier erre azt vála­­szolá, hogy neki mint tábornoknak először a hadmive­­leti tervet kell elkészíteni s az ellen hibáit kiismerni s e javaslat beadására a kedvező alkalmat meg fogja ra­gadni. Ez esemény, mely a hatalmi meghosszabbitás utáni napon történt, a közönségre kedvezőtlen benyo­mást tett, mert ez azt bizonyítja, hogy a monarchisták cselszövényeiket folytatni fogják. Az angol parlament megnyitása febr. 5-re elha­­lasztatott. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a kormány kerüli, hogy a cubai ügy bonyodalmakra, sőt talán há­borúra adjon okot. Az írországi négyezer kath. pap közül csak 420 csatlakozott a particuláris mozgalomhoz s a 3150 pro­testáns lelkész közül csak 20 tévé azt. Budapest, nov. 24. Sokszor vétett a kormány és az őt támogató párt az ország alaptörvényei ellen, s nem egy ízben adta, a képviselőház elnökével együtt an­nak bizonyságát, hogy tapintathiányban szen­ved, soha inkább mint a szombati napon tartott ülés alkalmával. Ha már ignorálására mutatott úgy az or­szág alaptörvényei mint a nemzet érzületének s egyszersmind tapintatlanságra az, hogy — a kormány felhívására — indítvány létetett a jobboldal részéről a jövő dec­ember 2-ának a képviselőház részéről megünneplésére, annyival inkább pedig mert arról, hogy a 48-as párt azt ellenezni fogja, kellőképen értesülve voltak : mennyivel nagyobb tapintatlanságot tanúsított a jobboldal és a ház elnöke az által, hogy az in­dítványt a házszabályok ellenére rögtön keresz­tülhajtatni kívánták, s még csak azt sem akar­ták megengedni, hogy a tárgyalás más­napra halasztassék. Ezen erőltetés nélkül meg lett volna kímérve a képviselőház azon zajos jelene­tektől, a­melyeknek a nov. 22-iki ülésben tanúi voltunk. Mert nem egyéb rágalomnál azon állítás, mintha a 48-as párt botrányt keresett volna. Sőt ellenkezőleg, az e tárgyban tartott értekezletén egyhangúlag elhatározta nem csak azt, a­mi egyébiránt magától értetik, hogy a fejedelem személye felől a legnagyobb tisztelettel fog szó­lani, hanem azt is, hogy a kérdésnek csupán tör­vényes oldalát fogja megvilágítani s a lehető legnagyobb mérsékletet tanúsítani. De a jobboldalnak, hatalma érzetében, tet­szett, házszabályt és méltányosságot félretéve a kisebbséget jogaiból kiforgatni, a ház elnöke pe­dig, a­kinek a házszabályok részrehajlatlan őré­nek kellene lennie, ezen taktikát maga részéről is támogatta, Így és ezért keletkezett a kisebb­ség sor­ában ingerültség, s a­mi abból nem ke­­vésbé természetesen következik, egy-egy élesebb szó, a­melyet különben közvetlenül csakis egy­­egy balközépi képviselőnek sértő megjegyzése illetőleg Bittó úrnak erőltető eljárása idézett elő. A­mi egyébiránt a vita érdemét illeti, mi annak megítélését bátran az olvasó hazafias kö­zönségre merjük bízni. Előtte fekszik ellenindít­­ványunkon kívül minden beszéd, mely padjaink­ról elmondatott. Ezekből minden kétséget kizáró módon meggyőződhetik, hogy mi nem a koronás király sérthetetlen személye ellen tüntetni, nem a neki tartozó tiszteletet tőle megtagadni akar­tuk s azt nem is tettük, hanem egyszerűen ha­zánk alaptörvényei, hazánk alkotmánya érdeké­ben szót emelni tartottuk kötelességünknek. — Sajnos dolog, mert az alkotmányos érzület ha­nyatlására mutat, hogy ebbeli föllépésünket né­melyek a koronás király iránti tiszteletességnek bélyegezni nem átallják. Hát annyira jutottunk már, hogy a Magyar­­ország alaptörvényeire való hivatkozás, a­me­lyekre maga a fejedelem is megesküdött, a feje­delem elleni tisztelethiánynak neveztethetik, még akkor is, midőn ezen magyarázatnak nemcsak maga az általunk tett indítvány, hanem minden egyes szónoknak a nyilatkozata is határozottan és világosan ellenmond ? A­ magyar nemzet, mint helyesen mondá Perczel Béla, koronás és alkotmányos királyai iránt mindig a legnagyobb lojalitás sőt odaadással viseltetett , de még le­­gyászosabb napjaiban is történetünknek soha em áldozta fel az ország jogait puszta s helyte­len illemtekinteteknek. Ezt és csakis ezt megaka­­dályoztatni akartuk mi ezúttal is, míg a többség, mely tegnapelőtt nem csupán a jobboldal hanem a Tisza-féle balközépből is alakult, ezen vélt illemtekintetet emelte az ország törvényei, a nemzet érzelmei fölé. S midőn a dolog igy és nem másképen áll, akár ők és lapjaik, be nem érve a győzelemmel, még gyanúsítani és gyalázni mernek, különös virtuositást fejtve ki ezen mesterségben az „Ellenőr“, ismeretes phraseologiájával s az át­­pártoltaknál sokásos dühvel támadván még régi bajtársait. Csak rajta urak a megkezdett után! Mi is tovább haladunk a magunkén, nem törődve a jogfeladók megszaporodott számával, és csak az ország törvényeit, a nemzet akaratát, érzel­meit, és saját önzetlen meggyőződésünket kö­vetve. Hiába igyekeznek önök visszariasztani. Minket sem a hatalom parancsszava, sem a több­ség által gyakorolt erőszak, sem gúny és gyanú­sítás, sőt, ha úgy esnek, maga az üldözés sem fog megtántorítani, mint nem képesek megtántorí­­tani az igaz és szilárd férfiút még a beomló világ romjai sem. ORSZÁGGYŰLÉS. Póttudósítás a képviselőház november 22-én tar­tott üléséből. A szombati ülés folyamát, melyben a jobboldal a balközéppel az uralkodónak kifejezendő hódolat­nyil­vánítás tárgyában tett indítvány rögtöni tárgyalását erőszakolta, egész terjedelmében közöljük, a­mire az ol­vasók figyelmét fölhívjuk. Perczel Béla indítványozza, hogy ő felsége ural­kodása 25-ik évének szerencsés betöltése alkalmából a képviselőház egy , a ház elnökéből s ezenfelül a ház­nak 24 tagjából álló küldöttséget bízzon meg, hogy ő felsége előtt a képviselőháznak szerencsekivonatát kó­doló tisztelettel fejezze ki. Kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat ma­gáévá tenni. (Helyeslés jobbfelől.) László Imre: T. ház ! Van szerencsém a most elő­adott indítványnyal szemben a ház asztalára ellenin­­dítványomat leten­ni. Elolvasom, méltóztassanak meg­hallgatni. (Olvassa:) Elleninditvány. Tekintve azt, hogy Magyarország királyai, ural­kodói jogokat törvényesen csak akkor gyakorolhatnak, midőn az 179°­.-ik III. t. ez. szerint a királynak halá­lától hat hónap alatt törvényszerűen megkoronáztattak, s az alkotmány s törvények megtartására magokat es­küvel is kötelezték. E nélkül Magyarország királyi székének elfoglalása, s annak következtében az uralko­dás nem egyéb, mint a királyi hatalomnak törvény elle­nesen gyakorlása. Tekintve azt, hogy ő felsége Ferencz József ausz­triai császár s Magyarország királya 1848. év deczem­ber 2-án nem az öröködést szabályozó 1723. I., II. és III. t. czikkekben megállapított módon, s feltételek alatt foglalta el az uralkodó hatalmat s ennélfogva Ma­gyarország törvényes királya nem is lehetett, mint ezt az 1861. országgyűlés felirataiban világosan ki is nyi­latkoztatta, elmondván, minő feltételekhez köti a trón­­öröködést azon állami alapszerződés, mely Magyaror­szág trónját az uralkodóháznak átadta, elmondván, hogy a nemzet ezen jogokhoz minden időben szorosan ragaszkodott, és ezen feltételek mellett szállott a ma­gyar korona minden magyar királyra, ki az örökösö­dési törvény óta Magyarország trónjára lépett. Csak II. József volt az, ki magát meg nem koronáztatta, s uralkodott absolut hatalomm­á, de Magyarszág törvé­nyes királyának soha el nem ismertetett. Tekintve, hogy ha a magyar országgyűlés az 1848. deczember 2-án kezdődött uralkodás feletti örömét, és ez alkalomkor szerencsekivánatait fejezné ki, az ugyan­­azonos volna az azon időtől fogva 1867-ig folytatott absolut uralom elismerésével, a törvényhozás által tett ily lépés pedig egy igen veszélyes előzményt képezne, melyből azt is lehetne következtetni, hogy Magyaror­szág törvényhozása elállott s a jövőre lemond mind­azon biztosítékokról, melyekkel a trónörökösödési tör­vény a nemzet alkotmányos jogait megóvni szükséges­nek látta. Tekintve, hogy Magyarországon a 18 éven túl foly­tatott absolut hatalomhoz oly emlékek is vannak kötve, melyekre az országgyűlés fátyolt vetett, de a­melyeket a nemzet el nem felejtett, és melyeknek ily módon­ em­lékezetbe hozása országszerte a legfájdalmasabb érzést fogná ébreszteni. A képviselőház, ő felsége 25 évi uralkodása al­kalmából küldöttségileg kifejezendő szerencsekívána­­tai iránt tett indítvány mellőzésével napirendre tér. Elnök : T. ház ! Azt hiszem a ház véleményének adok kifejezést, midőn azt merem állítani, hogy a t. ház a beadott indítvány felett azonnal kíván hatá­rozni. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás a szélsőba­lon és felkiáltások: a házszabályok nem engedik.) Holly Ignácz : A házszabályok 99-ik és 100-ik szakaszai igy szólnak: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvényalkotását czélozza, felvételi ideje meghatároztatok s az alatt kinyomatván, a tagok közt szétosztatik. A felvételre kitűzött napon az indítványozó kifejti inditványát s a ház érdemleges tárgyalás nélkül szava­zás útján elhatározza, ha várjon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e vagy ne.“ (Felkiáltások jobbról: Tovább! tovább! Tessék a 101-ik szakaszt is olvasni!) Elnök: A házszabályok 120-ik szakasza előbb meg­említvén, hogy az ülés kezdetén mi történjék, így szól: „A ház mindezek miként és mikor leendő felvételéről és tárgyalásuk módjáról azonnal vagy máskor határoz­hat. (Helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a szélsőbalol­dalon.) A házszabályok ezen §-a értelmében bátor va­gyok a t. ház előtt feltenni azon kérdést . . . (Zaj és felkiáltások a szélsőbalon : Nem kell feltenni a kérdést! Németh Albert és Csanády Sándor felállnak és szólni akarnak. Zajos felkiáltások a jobboldalon: Az elnököt félbeszakítani nem szabad! Rendre! Rendre!) Németh Albert: A házszabályokhoz kívánok szó­lani. (Zajos felkiáltások jobbról: Rendre. Az elnököt nem szabad beszéde közben félbeszakítani! Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk az elnököt!) Elnök: A t. képviselő úrnak tökéletes jogában áll a házszabályokhoz szólni, kérem azonban, méltóztas­­sák előbb meghallgatni, mit mondani akarok. A 120-dik szakasz azt mondja, hogy valamely in­dítványnak mikor leendő felvételére és tárgyalása mód­járól azonnal vagy máskor is határozhat a ház. E §­ ér­telmében bátor vagyok feltenni a kérdést, hogy most kívánja-e a t. ház tárgyalni a beadott indítványokat, vagy máskor? (Helyeslés a jobbon, felkiállttsok : Most. Zajos ellenmondás a szélső balon.) Németh Albert: T. ház! Nem tartozom azok közzé, a­kik olajat öntenek a tűzre. Tanúsítottam ezt 3 év leforgása alatt az­által, hogy a­z. elnök úrnak so­hasem adtam alkalmat arra, hogy szavamba vágjon, an­nál kevésbé előadásomban bármely szóért figyelmez­tessen, még kevésbé pedig, hogy rendre utasítson. Méltóztassanak megengedni: ezen indítványt par­lamentáris életünkben a legkomolyabb momentumnak tartom, és miután annak tartom, azt kellő higgadtság­gal, és azon érzelmekhez való pietással, melylyel azt Perczel Béla képviselő tette, kívánom pertradtáltatni. Én a házszabályokra hivatkozva tiltakozom az olyan feltevés ellen, hogy ily fontos dolgot csak úgy keresztül surrantani lehessen a házban. (Ellenmondás jobbfelől). Ez nemcsak nem lehet, de nem is szabad, tiltja maga komolysága a tett indítványnak és tiltja a parlamentáris illem, tiltja a képviselőház méltóságá­nak érzete. Én tiltakozom az ellen, hogy ily nagy fon­tosságú, nagy horderejű indítvány egy pár perc­ alatt, — hogy úgy mondjam, — keresztül lopassék e házban. (Élénk mozgás a jobbon.) Azért a házszabályok 99-ik szakaszára hivatkozva, azt kívánom, hogy ennek értel­mében járjunk el; nem volt tehát igazsága az­ elnök úr­nak, midőn oly praecipitative a kérdés fölött határoz­­tatni óhajtott. Ez, te­hát a nem dolognak rendje; én az elnök úr ezen eljárása ellen tiltakozom és újólag kívá­nom a házszabályok 99-ik §-a értelmében a kinyoma­­tást és szabályszerű tárgyalást. (Helyeslés szélsőbal­­felől.) Elnök : T. ház! Midőn én a házszabályok 120. §-át a t. ház előtt felolvastam, csupán azt akartam con­­statálni, miként ezen szakasz világos szavai szerint a t. házat illeti meg a jog, határozni a felett, hogy egy in­dítványt azonnal kiván-e tárgyalni, vagy máskor. Mél­tóztassék a t. ház bölcsesége szerint határozni. (He­lyeslés jobbról.) Madarász József: T. ház ! Tökéletesen igaza van a ház t. elnökének abban, hogy a 120. §. szerint a kép­viselő­háznak joga van a beadott indítványok felől, azok tárgyalási módjáról és mikénti felvételéről azon­nal, vagy máskor határozni, hanem bocsásson meg a ház t. elnöke, én önmagának a t. elnök úrnak az alkot­mányos vitatkozás iránti érzületére hivatkozom, hogy azon házszabályok feljogosítják-e a ház t. elnökét arra, hogy midőn egy kérdés iránt, mielőtt a kérdés feltétet­nék, meglátszik már, hogy itt az a tanácskozás tár­gyává akar tétetni, hogy most határozzon-e a ház, vagy nem, már előbb az elnöki székből történjék oly nyilat­kozat, miként én azt látom, hogy a ház többsége azon

Next