Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-01 / 1. szám

lános nyomor, az üres kincstár, országos hite­lünk megfogyatkozása felelnek a kérdésre. S midőn a jelen országgyűlés megnyílt, mi­lyen ígéreteket tdnek a nemzetnek ! S mi telje­sült abból a mit ígértek ? Mi ugyan keveset reméltünk, de még e ke­vésből is alig teljesült valami. A határőrvidék polgárosításán és a kibékülé­sen kívül Horvátországgal, mely eredményeket, mivel igazságosak vagyunk , elhallgatni nem akarjuk,­­ alig van a mivel dicsekedniük le­hetne. Pedig a reformok országgyűlésének hí­­resztelték eleinte a mostanit. Van ellenben igen sok a mi fájdalom és boszusággal tölt el minden hazafit, s miért pedig őket és csak is őket lehet kárhoztatni. Mi nem sokat vártunk — mondok — s azért a csalódás sem oly keserű reánk nézve, mint lehet azokra, a kik hittek a szép szavaknak. Nem sokat vártunk mert az alap, a melyen állanak, kormány és ezt támogató többség, nagy reményekre nem jo­gosított, és mert az embereket is, a­kikkel dolgunk van, jól ismertük. Kisszerű emberek a­kik hasonló eszközökkel élnek, inkább a ré­z alap és saját hatalmuk megerősítésére gondolva, mint az or­szág, a haza boldogítására. De még e csekély­­várakozásnak se voltak képesek megfel­eni. Ki­sebbeknek bizonyultak mint a minőknek hittük, pedig elég kis mértéket illesztettünk volt hoz­­zájuk. De azért ők másra, a viszonyokra, az egész­­országgyűlésre, az egész nemzetre kenve a ma­guk hibáit, tovább is uralkodni akarnak. Javu­lást fogadnak szóval, de nyomban utána meg­mutatják, hogy nem javultak semmiképen. S a nemzet? A nemzet elégedetlen és zúgolódik, de csak egyenként és gyenge szóval, s van még a­ki azt várja, hogy majd csak jobbra fordulnak a dol­gok ezen emberek alatt is. Mi pedig azt állít­juk, hogy ezek újra csalatkozni fognak. A közös ügyes alapon s a mostani többség uralma mellett nem fog, legalább lényege­sen nem fog javulni a nemzet sorsa és nem ja­vulhat. A 21-es bizottság oly kevéssé fogja azt esz­közölni mint nem eszközölte minden gazdálko­dási ígéretei mellett a kormány és a pénzügyi bi­zottság. Toldozgatás és foltozgatás lesz az egész a­mit javasolni fog és semmi egyéb. Előre mondjuk, mert előre tudjuk. Tudjuk pedig, mert ismerjük nem csak a helyzetet, hanem az embe­reket is. Egy dolog segíthetne csak rajtunk, ha lenne a nemzetben akarat és elhatározás ennek valósí­tására. S ez egy dolog: a közös ügyek eltörlése mellett, az ország függetlenségének helyreállí­tása s oly férfiaknak a közügyek élére állítása, a­kik ismerik is az ország bajait s erőt és bátorsá­got is éreznek magukban azoknak orvoslására. Ámde hol vannak ők, ezen férfiak? Azoknak egy nagy része, a­kik erre készek­­ voltak, belefáradt a küzdelembe, s részint vég­leg elejtette a zászlót, a­mely alatt addig har­­czolt, részint összegöngyölítette azt, ez is amaz is az ellenféllel szövetkezni hajlandó. Ezt tette a Tisza-párt, amazt Ghyczy Kálmán kövesed ma­gával. Szomorú esemény, talán szomorítóbb a többi csapásnál. Csak mintegy negyvenen maradtak meg az ország függetlenségének alapján, hívek elveik­hez és eltökélve a további küzdelemre. Negy­venen az országházban, mert azon kívül az ön­állóság barátjainak száma csak növekedett az utolsó évek alatt. Milliók és milliókra megy azoknak száma, a­kik velünk együtt azt hiszik, hogy Magyarország csak teljes önállóság mellett épülhet ki bajaiból s fejlődhetik egészségesen szellemi és anyagi tekintetben. Csak­hogy e mil­liók nem elég hangosan, nem elég erősen nyilat­koztatják ebbeli óhajtásuk, ebbeli akaratukat. Pedig a mi urainkkal szemben, a­kik a sóhajok és fohászokra nem igen hajtanak, utoljára is erős hangon kell szólani. Jogos és méltányos az a­mit a nemzet óhajt s az itt is, a melyen a kitűzött czélra törekszik, alkotmányos és törvényszerű. Azért hangosan lehet, s mert máskép meg nem értenek, hango­san kell is szólani. Hangosan Budapest s épen úgy Bécs felé fordulva. Oly hangosan, hogy ne csak meghallják de meg is értsék jól. A magyar nemzet nem kívánja senki másét, de a magáét nem engedi. A magyar nemzet békében akar élni a vele egy fejedelem alatt álló szomszéd birodalommal, de annak a maga érdekeit tovább feláldoztatni nem akarja. A magyar nemzet fen akarja tartani a pragmatica sanctióból eredő kapcsot, de a nagy­­hatalmiság kedvéért maga összeroskadni nem akar. A magyar nemzet nemzet akar lenni s hazáját, Magyarországot az államiság minden kellékeivel felruházva akarja látni. A magyar nemzet okosan és fokozatosan akar haladni és fejlődni, de haladni és fejlődni igenis akar, a maga geniusához s a kor szelle­méhez képest, s nem akarja tovább tűrni, hogy idegen érdek, szűkkeblűség, kiváltság és rész­akarat útját állják. Ha így szól a nemzet és elég hangosan, meg fogják hallgatni, de szólnia kell és pedig han­gosan, szólnia kell, hogy sorsa jobbra forduljon, hogy a sok rész esztendőre elvégre jobb idők kö­vetkezzenek. Jó aratást az isten adhat csak, sza­badságot a nemzet adhat magának. S ha ez lesz, a többi hiányt pótolni, a többi bajt orvosolni, nem lesz nehéz feladat. S a nemzet akar szabad lenni, mert élni akar. S mivel ezt tudjuk, nem esünk kétségbe a jövő felett. Félre a kishitüek, a csüggedökkel, akarat és bátorság atyámfiai s az év, a melynek küszöbén állunk, jobb leend annál, a mely sírba száll. — A képv.­ház tanügyi bizottsága jan. 13-án kezdi meg ismét üléseit. — A határőrvidéki erdőüzleti társulat kijelenti, hogy a lapokban tegnap és ma megjelent mindazon közlemények, melyek a társulat által állitólag tett bi­zonyos egyességi ajánlatokra vonatkoznak, semmi alap­pal sem bírnak. — A határőrvidéki erdőüzleti társulat vezérigazgatósága. — A m. k. egyetem könyvtárnoki állomásáról ér­demdús nyelvbuvárunk Toldy Ferencz lemondott. He­lyébe a tanács Horváth Árpád tanár urat ajánlja a kor­mánynak. A könyvtár az uj rendszernek megfelelőleg egészen át fog szerveztetni a nevezetes uj vételekkel fog gyarapittatni. A régi egyetemi könyvtárépületbe befalazott kőfaragvány-régiségek pedig áttétetnek a nemzeti múzeumba. Az egyetem és a nagyszombati papnövelde között 1723 óta folyamatban levő, a hontmegyei bozóki ura­dalomra vonatkozó pör is tegnapelőtt Esztergomban egyesség utján kiegyenlittetett. Vonatkozik e pör mintegy 6000 hold erdő s 16 helység úr­bériségére, mely vagyont eddig is a papnövelde bírta, de az egyetemnek évi 7404 váltóforint haszonbért fizetett. A peregyesség szerint az egyetem alapja kap 117,500 frt névértékű úrbéri kötvényt, a nagyszombati papnöveldéé marad az erdő és 52,000 frt úrbéri kötvény. Az egyetem az alkuval jól járt mint b­ilijük, a bibornok-érsek igen méltányos fölfogást tanúsított. Végül megjegyezzük, hogy Trefort miniszter ren­deletet bocsátott ki, miszerint ezentúl a zsidó jogtudo­rok is letehessék a kánonjogi vizsgát s viselhessék a ju­ris utriusque doctor czimet, mely grádust nemcsak a jövőben szigorlatot tevő, de a már graduált zsidóhitü jogtudorok is pótlólag megszerezhetik. (Ref.) — Az orvos-sebészi clinika felállitására vonatkozó törvényjavaslat elkészült s a min. tanács helyben ha­gyását is kinyerte. A clinica az üllői uton levő egye­temi telken fog felállittatni s mint halljuk, 400,000 frtba kerül. Ez összeg az egyetemi vagy a tanulmányi alapból vétetik kölcsön. ,,P. N.“ Eredeti levelek. Pécs, deczember 18. T. szerkesztő úr! A lapokban olvastán, hogy f. hó 14-én Kerkápolyi pénzügyminiszter a Deák-kör­­ban tartott beszédében állítja, miszerint az adóhátralé­kok behajtására elkövette a lehetőt, de bajaink fő oka az, hogy nálunk szokás kivonnunk magunkat az állam iránti kötelezettségek teljesítése alól. Ezen vád már többször mondatott az országház­ban is, pedig nem igaz! Ideje már, hogy a nemzet az ily meggondolatlan, vagy szándékos arctulcsapások ellen tiltakozzék, mert a nagy adóhátralékoknak nem a fizetés nem akarás az oka, hanem: 1-szer az adótúlterheltetés, 2-szor a vialismus, 3-szor a pénzügyminiszter maga. Bebizonyítom. Az első okot mint általánosan ismeretest mellő­zöm, kezdvén a 3 ik, mint legterhesebb kifejtésén. A pénzügyminiszter, hogy minél több kortesei le­gyenek, teremtette az adóvégrehajtói intézményt, és ki­vette az adóbehajtás gondozását a közigazgatási hiva­talnokok kezeiből. Ezeket a fogd meg szerepre de­­gredálta, és felhatalmazta az úgynevezett adóvégre­hajtókat, hogy minden hátralékban lévő forint után 2, illetőleg 4 krajcrárt szedhessenek költségül. Tessék most jól figyelni. Minden évnegyedben elrendeli a k. k. finanzdi­­rektion egész kerületében az adóexecutiót. El is megy az adóvégrehajtó és pedig olyan faluba, a­hol épen akkor valami névnap, búcsú, disznótor, va­dászat, vagy más ilyen ivási alkalom kínálkozik — kivált ha a faluban sok balpárti lakik — hol megtörtént lakmározás után aztán be-benéz a legszegényebb la­kosok gúny­hóiba,és ott — no de nem irom le m­i­t és mi­ké­p­e­n szokott ő pasasága ott exe­quálni. Ugyan­akkor kap az adóhivatal kerületének min­den jegyzője az adóhivataltól következő ukázt. .... szám. .. jegyzőségnek. Miután az adóvégrehajtás elrendeltetett, felhivom jegyző urat, hogy N. községnek 3600 frt adóhátralék után járó végrehajtási költséget, minden forint után 4 krajcrárt és így összesen 144 forintot, nyolcz nap alatt az adóhivatalnak küldje be, különben az a jegy­zőn és a bírón megvétetni fog. X ellenőr Y adószedő. Hogy tetszik ? ott se volt az adóvégrehajtó, nem is jön oda, és mégis minden forint adóhátralék után 4­0 krajczár végrehajtási költséget kell fizetni a község­­i­nek. A szegény jegyző és a bíró hajtsák be az adót ! ingyen, a­mint lehet. Tessék most velem számítani. Egy adó­hivatali kerületben van például 60000 frt.­­ adóhátralék, mely után 4 krajczárral számitatva min­­­­den évnegyedben, megvétetik a községeken 2400 frt. adóvégrehajtási költség és igy egész évben kerekszám­­ban 10000 forint. Az hagyján, ha a végrehajtó a 2400 forint költségnek megfelelő 60000 frt adóhátralékot be­hajtotta volna. De nem hajtotta be. Legfelebb néhány­­ szegény ördögöt exequált és talán pár 100 forintot haj­tott be. Nem is kapja meg az adóexecutor minden fo­rint után a 4 krajczárt, de ki osztozik vele ? azt bizo­nyosan nem tudom, de a fentebbi okát sejtetni engedi. Menjünk tovább: a viri­­­isták a faluban úgy­mint a törvényhatóságban a helyzet urai. Ők utasítják az adóvégrehajtót arra, hogy melyik szegény ördögöt kell exequálni, magukat és gazdagabb sógoraikat, ko­máikat pedig nagy bölcsen kihagyják e kellemetlenség­­ alól-s ! De ostobák is lennének a k. k. Steuerbeamterek és­­ a Steuerexecutorok, ha az adóhátralékokat behajta­nák. Hiszen azzal egy nagyon érték­ű fejős tehenet öl­nének meg, mely nekik minden forint adóhátralék után évenként 12 krajezárt hoz. Némely helyen pedig 18 krajezárt, mert egy-két hétig gyakorolják a szelidebb adóvégrehajtást 2 krjával minden frt után, és midőn a jegyző azt befizette, akkor jön a 4 krajezáros execu­­tió, mi minden évnegyedben 6, és így évenkint 24 kraj­ezárt behoz minden forint után. Nemde ez jó geschaft ? 24 krajezár minden adó­hátralék forint után, és pedig azonnal a jegyző által behajtva, azonkívül még 6 krajczár késedelmi kamat. MAGYAR ÚJSÁG 1874. JANUÁR 1. — Ezzel bizony könnyen lehetne idővel a deficzitet megszüntetni, mert ime 50 millió forint adóhátralék per 30 kraj­zár költség és kamat évenként 15 millió. Ezt­­ tehát a pénzügyminiszter úr becses figyelmébe ajánlom. Ne is vesződjék a pénzügyminiszter úr az adóbesze­déssel, hanem minden negyed­évben küldjön minden jegyzőnek egy ukázt mint fentebb említettük és akkor meg fogja látni, hogy pár év múlva, nagyobb lesz az executionals költség, mint az adó maga. És pedig min­den negyed­évben 8 nap alatt behajtva : „külön­ben az a jegyzőn és a bírón megvétetni fog.“ Ha megengedi tisztelt szerkesztő úr, szolgálhatok még olyan adatokkal, melyek világosan bizonyítják, hogy a Bach-korszak féle adópátensek ro­szabbí­­tása és törvényesitése által a nemzet adóképes­sége systematice tönkre tétetik. Tisztelettel vagyok Gareis József mérnök, lakik jelenleg apácza-utcza 4 ik szám. Volcz-Vidék, 1873. decz. végén. Tisztelt szerkesztő ur!­­ »Tempora mutantur et nos mutamur­e in illis.­ Hova jutottunk, hol vagyunk ? . . . Ma már nem jogfeladás, hanem az árulás van napi­renden; — igaz, hogy nincs is már mit feladni. — Kibe bízzék hát a szegény nép : ingadozás mindenütt, a politikai kártya minden egyes lapja már kijátszva, az a, b, c, minden egyes betűjéni változatosság ledarálva , valóban el lehet mondanunk, hogy a rombolás még alapnak való maradványokat is alig hagyott fel. De van egy,­­ még maradt egy. És ha mind elvet csendnek is vezér férfiaink , ha ők változtak, tudják meg, hogy mi is változtunk, meg­szűntünk jó­hiszemű közönség lenni, lassan lassan be­látjuk, hogy csak egy kiindulási pont van, melyen a magyar nemzet jogait érvényesítheti, s ezen kiindulási pontot egy szóval jelezzük ,,n e gy vo n n y o tc z.“ Nem is várunk mi semmiféle coalitio vagy fu­­s i­o-tól, de még a jelenlegi kormánytól is semmi jót; önérdek, — hatalomvágygyá degradálta magát a haza­­fiság. Ézsay lencséje értékéig esett az le, — mert hát csakugyan szűk időket élünk, s egy tál lencse nem meg­vetendő eledel, — s él ,dó minden. — Örömmel tekintettünk évek előtt és Buda vára felé, bíztunk honatyáinkban ; most pedig sirva nézünk egymásra, midőn a rész gazdálkodás miatt szenvedett adóvégrehajtások folytán üresek lesznek istállóink, csű­reink , zsebünk már régebben árendába lévén adva. Bizony, bizony ha az ember úgy mindent felfon­tol, nem tudom milyen fogadtatásba fognak részesülni egy némely hazatért képviselőink ? Egy a népből. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház decz. 30-iki ülésében a szünet után következett a szentesített törvényczikkek kihir­detése. S­z­­­á­v­y József miniszterelnök bemutatja az 1874-ki államköltségvetésről szóló ,ő felsége által szen­tesített törvényczikket. A törvényczikk kihirdettetvén, a főrendiházhoz határoztatik átküldetni. A szentesítés alá terjesztett többi törvényczikkek a holnap 12 órakor tartandó ülésben fognak kihirdet­­tetni. * •*. Ezzel az ülés véget ért A főrendi­ház déli 2 órakor ülést tartott, melyben az államköltségvetésről szóló törvényc­ikk szintén ki­­hirdettetett. A képviselőim// dec­sember 31-iki üléséből. Déli 12 órakor. Elnök Perczel Béla megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, minden észrevétel nélkül el­fogad­tatik. Szlávy miniszterelnök a ház által legújabban el­fogadott törvényjavaslatok szentesítését jelenti be a háznak.­­ A törvényj­avaslatok szentesítése egyenként kihir­­dettetvén, azok e czélból a főrendiháznak is megkül­detnek. Elnök boldog új évet kivánva a háznak, az ülést feloszlatja. Ülés vége 1 óra 20 perczkor. Budapest főváros bizottságának közgyű­lése. Dec­ember 30. Ráth Károly bizottsági tag indítványt terjeszt elő az iránt, hogy a közgyűlés a hadsereg felszerelési szükségleteinek beszerzése tárgyában a közös hadügy­minisztérium által közzétett hirdetésben foglalt s a magyar ipar érdekeire nézve hátrányos feltételek meg­változtatása iránt az országgyűlésnél közbenjárjon. In­dítványának támogatására a hirdetésben foglalt rövid határidőt s azon körülményt említi fel, hogy az abban megszabott feltételek mellett a kis ipar részvétele egyál­talában lehetetlenné tétetik. Az indítvány az iparbizottsághoz utasítta­tik. Az árvabizottság egy tagjára 85 szavazattal Wimmer Antal választatott meg. Ezután a fővárothoz telkének szabályozása czéljá­­ból egy bizottság határoztatik kiküldetni. A főváros területén esküdtszéki képességgel biró tagok összeírása czéljából kiküldött bizottság jelentése jóváhagyó tudomásul vétetik. Bednarsch János bizottsági tag lemondván, helyette Kan Ágost póttag hive­tik meg, Köller Károly a katonai és adóbizottsági tagságról lemondván, helyette a főpolgármester ajánlatára Halbauer Nándor választatott meg. Miután a jövő évi budget előreláthatólag csak jövő évi márcziusban lesz megállapítható, a közgyűlés felha­talmazza a tanácsot, hogy a jövő év első három havá­nak szükségleteit a tényleges állapot szerint fedezhesse. E szükséglet összesen 1.375.767 írtban állapíttatik meg. Egyúttal a tanács felhatalmaztatok hogy a város min­dennemű jövedelmeit szedhesse és kezelhesse. Egyidejűleg elhatároztatott, hogy jövő évi január elsejétől kezdve a főváros egész területén a bor- és pá­linkamérést kisebb kfr. haszonvételek engedélyi és mé­rési díjai egyöntetűleg lesznek kezelendők és kiveten­­dők. A tanács e tekintetben előterjesztett tűze­des javas­lata elfogadtatik. Tárgyalás alá vétetvén a pénz- és gazdasági bi­zottság s a tanács előterjesztése a fővárosi vagyon bér­beadásánál követendő eljárás szabályozása iránt, elha­tároztatott, hogy a 200 frtig terjedő értékek bérbeadá­­­­sánál a nyilvános árverés mellőzhető; az ezer fr­tig­­terjedő értékeknél az árverési feltételek a tanács által a gazdasági bizottság egyetértésével állapíthatók meg, az eredmény azonban mindkét esetben a közgyűlésnek bejelentendő. Az ezer ftot meghaladó értékekre nézve a közgyűlés fentartja magának az árverési feltételek megállapítását is. Végül Morfin ellenző felszólalása daczára elfogad­tatott a tanács azon javaslata, hogy jövő január hó el­sejétől kezdve a főváros egész területén átiratási díjak fejében 1 százalék, s e mellett az eddig Pesten fenál­­lott engedélyi díjak szedessenek. Törvényjavaslat a földadó szabályozásáról. (A képviselőház földadó-catasteri bizottságának szöve­gezése szerint.) I. FEJEZET. Általános határozatok. 1. A földbirtok arányos megadóztatása czéljából a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme ezen törvény rendeletei szerint újból kinyo­­moztatik és általános földadó-cataster készíttetik. 2. §. A földadó azon évtől kezdve, melyben a jelen tör­­­­vény szerinti adókivetés életbe lép, minden földrész­letre a tiszta jövedelem ugyanazon százalékában vette­tik ki. Az adószázalék megállapításánál az évenként kiál­lítandó állami földadó harminc­ millió p. é­­srtban ve­endő fel. Az így megállapitott adószázalék húsz évig válto­zatlan marad. 3. §. A földtehermentesítési alap javára ezen állami földadóhoz még negyven százaléknyi járulék vettetik ki.­­ A határőrvidéki részek ebbeli mentessége fenn­­tartatik. 4. §. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földbirtok, a­mennyiben nem adómentes (5. §.), habár tényleg más czélra fordíttatik is. 5. §. A földadó tárgyát nem képezik: a) folyók, patakok, tavak és mocsárak, ez utóbbiak akkor, ha sem legeltetésre, sem gyékény- vagy nádvá­gásra nem használtathatnak ; b) a közutak, állandó dülőut­ak, utczák és köz­terek ; c) a beépitett h­áztelkek és az udvarok ; d) szállításra használható és vízművekre szolgáló csatornák, ha hatósági jóváhagyással készültek , mű­szakilag felülvizsgálva vannak ; e) az 1871. XXIX. és XL. törvényczikkek értel­mének megfelelőleg készült s hivatalosan felülvizsgált védtöltések; f) temetkezési helyek; g) országos vagy közhatósági kezelés alatt álló oly .kertek, melyek tudományos, közhasznú, vagy jóté­kony intézetek czéljára közvetlenül szolgálnak ; h) a közhatóságok vagy gazdasági, erdészeti és más hasonczélu egyesületek által közczélokra, nem pe­dig kereskedésre fentartott, — úgyszintén a tanitási czélokra szolgáló fa- és szőlőiskolák ; i) a várerőditések által elfoglalt területek; k)a véderdők. 6. §. Ideiglen adómentesek : a) a 1868. XXV. törvényc­ikk 7. és 8. §§-ai alap­ján ideiglenes adómentességet nye­rt földrészletek a le nem járt adómenteségi idő­tartamára ; b) oly földterületek, melyek a jelen törvény sze­rinti adókivetéskor még földadó tárgyát nem képezték, s utóbb csak rendkívüli költséggel váltak gazdaságilag használhatókká ezen időponttól fogva 15 évig ; c) erdősítések a föltétlen erdőtalajhoz tartozó, más­nemű művelésre tartósan nem használható területeken, jelesen: futóhomokon, köves vagy vízmosásos silány szántóföldeken vagyó legelőkön, erdei kopár tisztásokon, az erdősítés befejezésétől kezdve, az erdősítés nehézsé­géhez és költségességéhez mérten 20—40 évig. A letarolandó erdőtalaj újra befásításával e kedvez­mény nem jár. d) Új telepitvényeknél a telepitvényhez tartozó földek, ha a telep legalább ötven családból áll­­hat, ha ötvennél kevesebb, de legalább 10 családból áll, kií­rom évre; e) oly szőllőterületek, melyeken a tőkék kivesztek, vagy rendes forgón kívül kivágattak, és melyek a talaj megforgatása után újból beültettek, a régi szőlőtőke ki­irtásától hat évre. A változás, melyen az adómentesség alapszik, an­nak bekövetkeztétől számítandó egy év alatt az adóhi­vatalnál bejelentendő, különben az adómentességi igény elenyészik. Az adómentességi időszak a változást követő nap­tári évvel kezdődik. 7­ §. A földadó a földbirtokot t­eheli és annak tényle­ges birtokosa által fizetendő. (Folytatása következik.) Kivonat a hivatalos lapból. Tajcev­ic Márk, a verőcz­emegyei törvényszék elnökének, a törvénykezés terén szerzett érdemei elis­meréséül a III. osztályú vaskoronarend díjmentesen adományoztatott. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a veze­tése alatti minisztérium számvevőségéhez Kunszt Lajos ottani számtisztet számtanácsossá ; Dolánszky Antal ottani számtisztet kiadóvá és irattárnokká; — L­ü­s­k­e Ferencz, B­o­ó­c­z Lajos, Szepessy István, Keleti Mátyás, Perleberg Vilmos, M­uchmayer Ferencz és B­u­k­o­v­s­z­k­y János ottani Il-sod oszta­­tályu számtiszteket I-ső osztályú számtisztekké; — G­s­ad­a Lajos belügyminisztériumi, Schatz Róbert, W­i­lf­er József, Jalsovszky József, Bei­win­fs­ler Károly, Jozitz Miklós, Tomcsányi Lajos kebelbeli és Szilágyi Gyula igazságügyminiszté­­riumi számtiszteket és Kalina Ernő gyógyszerészt II. oszt. számtisztekké; Peschko Jenő lottóhivatali segédtisztet, Gr­öger Ferencz és Szabó Dávid kel.

Next