Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-03 / 2. szám

2. szám Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám. 2. emelet. ]I de intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény.. . Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a­­kiadás kürfili pa­naszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1874. Jan. 3. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. —­ kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. 7 Budapest, január 2. Külföldi szemle. A franczia miniztertanács, úgy látszik, más fonto­sabb ügy hiányában múlt kedden azon viszály kiegyen­­lítésével foglalkozott, mely a versaillesi püspök és a párisi érsek közt támadt, hogy közölök melyik legyen .•A az első, ki az új évi üdvözletét Mac Mahonnak megviszi. Egyúttal szóba jött Aumale herczegnek tolakodó ma­gaviselete is. A­ nemzetgyűlés az italok és olajra kivetett újabb adót elfogadta. Magne pénzügyminiszter több szemrehá­nyásra­­azt feleli, hogy a földbirtokra nem kíván újabb ad­ó kivetni, de erre is kényszerítve lesz a legközelebbi költségvetés alkalmával, ha a hadi törvény teljesen ke­resztül vitetik. A nemzetgyűlés jan. - ig elnapolta magát. Párisban az újév napja minden fölemlítésre méltó tény nélkül múlt el Azon hír, hogy a Civita­ Vecchiá­­ban állomásozó franczia hadihajó ki fog onnét hivatni,­­ megczdfoltatik., Párisból 29-ről a­ következőket irják : Mac-Mah­on ügye, nem a legjobban áll. Aumale herczeg el van határozva, hogy nem fog tovább várni s az alkotmányos törvényjavaslat vitája valószínűleg meghozza a várt alkalmat, az orleanista ujjakat moz­gásba hozni a magentai herczeget a magánéletnek visszaadni. Ez utóbbi a cselszövényt erélyes föllép­és által kétségkívül meghiúsíthatná, de ehhez hiányzik nála a szükséges bátorság. A köztársaság elnöke — mert egyelőre így nevezi magát a monarchisták nagy boszúságára — nem jellem. Nem egyéb szalmabábu­­nál, mert különben a bonapartista­­propagandának, mely mindinkább merészen föllép, és úgy véget vetett volna, mint az orleanista cselszövényeknek, melyet eddig­ még támogatott is. Deeazes már átlátta volna, hogy Mac Mahonnal semmit sem lehet kezdeni s a még né­hány hét előtt ellenséges lábon állt két herczege a ka-­­binetnek ismét közeledtek egymáshoz. Ma már Mac- Mahon hétéves uralmáról sok bizonyossággal el lehet mondani, hogy alig fog hét hónapig tartani. Ezek ko­mor kilátások Francziaországra nézve, ki fogja meg­menteni a társadalmi megmentők kezéből. A szeren­csétlen ország ki van­­téve azon veszélynek, hogy ha megmenekszik a bonapartista Charybdistól, hogy az orleanista Scyllába sodortassák, és a versaillesiaie az országot előzetesen oly módon fogják tudni békéba verni, hogy erélyes ellenállásra gondolni is alig lehet. Az olasz parlamentben a következő törvényjavas­lat tárgyalása kezdetett meg : 1) A p­olgári házasság meg kell hogy előzze az egyházi szertartás szerint kötöttet. A polgári házas­ságra vonatko­ó bizonyítványok ingyen áll­ít­tatnak ki. 2) Bármely szertartású pap, a­ki a polgárilag kötött há­zasság előtt a feleket egyházilag megáldja, 200—500 lire-re menő pénzbírsággal, ismétlés esetében pedig 2 — 6 hónapig terjedhető fogsággal büntettetik. 3) A házas felek, melyek az 1. §. ellen vétnek, 100 — 500 lire pénzbírság alá esnek. 4) A 2. és 3 §-ban említett bün­tetések nem alkalmaztatnak,, ha a felek három hó le­telte alatt polgárilag egybe kelnek. 5) Mindazok, a­kik egyházilag kötnek vagy kötöttek házasságot és ezután nem kelnek össze polgárilag is,elvesztik mindazon igé­nyeket, melyeket a kötött házasság következtében tör­vényileg érvényesülni akarnának. 6) A csak egyházilag kötött házasságok azon naptól kezdve, melyben köttet­tek, teljes érvényre emelkednek, ha e törvény kihirde­tése napjától számítva négy hó alatt azokat a polgári egybekelés követi. A másik javaslat, mely még kevéssel a karácsony előtt már mindkét kamara által elfogadtatott s még csak a promulgatiot várja, véget vet a 18 évesnél ifjabb (mindkét nemű) gyermekek eladásának oly czélokra, hogy kóborlással összekötött üzleteknél (kötéltár,ero­­tok, állatsereglet stb.) használtassanak. A törvény tiltja, hogy valaki 18 évesnél fiatalabb egyéneket fogadjon szolgálatába az említett czélra (kivéve saját gyerme­keit.) Ha valaki csalás, vagy erőszak által ily fiatal egyé­neket kerít vagy keríttet hatalmába s azokat Olaszor­szág határain belül használja 3-5 évi fogsággal bün­tettetik, 5-7 évi fogsággal suttatik pedig akkor, ha a gyermekek külföldre vitettek. Sőt a tüntetés 10 évi fogságra emeltetik, ha a gyermekek külföldre vitettek és ott kegyetlen bánásmódban részesittettek, vagy pe­dig­­­áhagy­attak. Egy madridi távirat szerint don Carlos navarrai bandákkal és az alavaiak egy részével folyó hó 28-án elhagyta Vergarát és Bilbaónak indult. A portugalet­­tei kikötő és Desierto erőd védelme és élelmezése biz­tosítva van. A carlisták 50 töltött golyót szórtak Por­­tugalletteba és tegnap Desierto felé fordították ágyúi­kat. Carthagenában tegnap nagy tűz ütött ki, mire robbanás következett. Azt hiszik, hogy egy fregatté gyűlt meg. -- Tegnap a tábornokok összegyűltek, hogy a helyzet fölött tanakodjanak. Serrano azt kívánta, hogy Mariones tánok helyére mást küldjenek. A „Schlesische Volkszig.“ jelenti. Egy plébániai állás be nem töltése miatt a kultuszminiszter az érsek­­fizetését (12.000 tallér) lefoglalta mindaddig, míg a plébánia az 1873 május elsei egyháztörvény értelmé­ben be­­m lesz töltve. A német birodalmi gyűlés jövő ülésszaka nemigen lesz érdekes, mint a „Prov. Corr.“ írja. A birodalmi kato­na­­törvény, mely már az utolsó ülésszakban beterjesz­tetett, de még nem tárgyaltatott, fog a kormány által az alkotmányos fórumokon keresztülhajtatni. Ez leend­ő jövő ülésszak legfontosabb tárgya, a törvényhozás egyéb teendői pedig, mint a sajtótörvény és más sür­gősebb javaslatok, továbbá az 1875. évi államháztartás is a birodalmi gyűlés őszi ülésszakára maradnak. De e katonai előterjesztés is élénk vitára fog alkalmat adni, mivel a klerikálisok kijelenték, hogy a katonai szolgá­lati idő megrövidítését fogják indítványba hozni, s ez esetben támogatni fogják őket a délnémetországi sza­badelvűek is. Konstantinápolyból jelentik, hogy Szerbia képvi­selője átadta a török kormánynak a vasutak csatlako­zására vonatkozó jegyzéket, melyet a többi nagy­hatal­mak is támogattak, ez ügy kedvező elintézése várható. Éjszak-Amerika egy hivatalos irat által a Suez csatorna bizottság határozatát elfogadá. A mai naptól kezdve lapunk ismét reggel jelenik meg, s így az előző egész nap eseményeit s az egész országgyűlést fogja magában foglalni. Kossuth levele. A honvédmenház bizottsága, mint arról olvasóink emlékeznek, nem rég felhívást tett közzé, melyben 80 honvéd ellátása végett 10 írtjával való adakozásra hívja fel a hazafiakat. Ilyen felhívást Kossuthhoz is juttatván, a dicső honvédsereg dicső megalkotója kö­vetkező levélben válaszolt reá : Krivácsy József, hon­véd tűz az ezredes urnak: Pesten. 28. via Berthol et Turin, deczember 14-én, 1873. Ezredes ur! _ Vettem folyó hó 6-ról kelt levelét, melyben felszólít, hogy a honvédmenházba felvehető 1848/9-ki 80 rokkant honvéd ellátására az orszá­gos honvédgyűlésen tett, s (igen helyesen) elfo­gadott indítványának valósításához évenként tíz forinttal hozzájárultak. Köszönöm ezredes úrnak, hogy levelével al­kalmat nyújtott az elsők közt lehetni, kik a hon­­védeink iránt mélyen érzett hálatartozás oltá­rára fillérjeiket letehetik. Szolgáljon e levelem kötelezvényül, hogy a honvédmenházi ellátás pénztárába, a­míg élek, évenkint húsz forintot fizetni fogok. Fiaim is, megbíztak, jelentsem ki nevükben, hogy ők is kötelezik magukat e czélhoz évenkint tiz-tíz, tehát együtt húsz forinttal hozzá­járulni. E kötelezéshez képest, a közelgő 1874-iki évre tartozott 40 forintot ide rekesztve megküldöm. Nagyon szomorú, mondhatnám a történe­lemben példátlan dolog az , h­ogy a magán­ada­kozás filléreihez kelljen ily ügyben folyamodni, mivelhogy a nemzet mint nemzet, be nem vál­totta ígéretét, melyet a nemzet becsülete kezes­sége alá helyezett, midőn az enyészettel fenyege­tett haza védelmére hű fiainak vérét, életét igénybe vette. S a szomorúság — nehogy többet mondjak — melyet e phoenominális szószegés­nek, bármely körülmények közt­­, nem­ lehetne fel nem költenie, csak növekedhetik, ha meggon­doljuk, mi bőkezű­leg, sőt mi pazarul kezeltetett hét év óta az ország háztartása ; mi bő mértékben kijutott abból boldognak, boldogtalannak, a ki csészéjét a nemzet pénze szökőkútjának alája tartá ; jutott mindenkinek, még azoknak is, kik a muszkát nyakunkra hozták, csak a haza védel­mében megcsonkult honvéd az, kinek e pazarul dobált milliók özönéből egy árva csepp sem jutott. Igaz, az idők nagyon megváltoztanak s a vál­tozott időkkel változnak emberek is. Az öröktől öröklött hagyományos irány, mely hazánk függetlenségének védelmében, a már múló­félben lévő nemzedéket oly magasztos ön­­feláldozásra lelkesítette, nem tartozik többé az újkor irányai közé. Hogy ez új irányok újszerű bölcsesége nem szereti a múltak emlékét, mely a jelenre árnyé­kot vet, az meglehet. Hiszen rég megírta Kölcsey a völgyben ülő korról, hogy , Őse saslakára, szédeleg, ha néha feltekint.“ Hanem azért a hon és szabadság harczaiban megroncsolt Belizárt csak még sem kellett volna koldulni hagyni, bár hős alakjának emlékezete nem kedves is. Igaz, az a bizonyos valami, mit politikának neveznek, bő takaró. Sok lólábat lehet vele fe­­dezgetni, mely a sarkantyú mellől ki-ki üti ma­­gát, sok arczot eltakarni, mely a takaró nélkül elpirulna. De én nem hiszem, hogy a hálás kegyeletet megtagadni jó politika lehessen, én tagadom, hogy van, vagy lehet oly politikai tekintet, mely a megtagadást akár kívánná, akár menthetné. Szerencsétlen nemzet az, a­mely csak a má­nak él, s nem kér tanácsot politikájába a jöven­dőtől is. Az óra rohan, kinek van markában a gondviselés kezeslevele, hogy az ítélet el nem következik? S ha elkövetkezik s vele a veszély, melylyel a hideg engedelmesség nem, hanem csak a hamvaiból feléledő szent lelkesedés áldozat készsége birkózhatik meg, ők akkor azok, kik ezt megérik, újra fognak hallani tengert és he­gyeket, eget és földet ígérő kecsegtetéseket; de ki fog hinni egy oly nemzet szavának, mely azt ily kiáltó hálátlansággal megszegé?! Senki! —­ senki ! Nem­, — én azt nem hiszem, hogy a meg­torló fátumnak ily kihívása jó politika. Ellenben tudom, hogy nemzetnél mindég teljesedik az a­mit Geothe megirt : „Jede Schuld rächt sich auf Erden“. Hanem ez mind haszontalan beszéd , tudom. A vérző szív jaj kiállásának a távolból, ép úgy mint a béna honvéd mankójának otthon, nincsen a tőzsdén kelete. Én már nem reméltem, hogy a nemzet valaha megtegye, a­mit ekkorig megtagadott, s különö­sen most bizony nem fogja megtenni, midőn a rohamos pazarlások által, nem valamely rend­kívüli körülmények nyomása alatt, hanem hábo­­rútlan béke sima idején, rövid hét év alatt a tönk örvényének szélére jutott. Kétszázhét millió forint bevétel mellett 78 millió deficzit s maga a deficzit több, mint a mennyivel a 48 —49-ks nemzedék hadsereget te­remtett, ruházott, fegyverzett, táplált, fizetett, a hazát két nagy birodalom támadása ellen vé­delmezte, várakat szerelt fel, és látott el évekre, az ország minden közigazgatási költségeit fe­dezte, s nemcsak mindennemű fegyver- és had­szerelési gyárakat hozott létre, de még vasutat is épített. Nem csodálkozom, hogy azon korszak emlékezete nem kedves dolog. Bizony sokan vannak, kikhez vezeklés ille­nék, hogy csészéjüket a szökőkutnak alája zárták. No! a 25 év előtti szabadságharcz csonka romjai ezek közé nem tartoznak. Az ő lelkiisme­retüket nem terheli annak tudata, hogy a köny­­nyekkel áztatott száraz kenyérhéj, melylyel éh­ségüket enyhiték, volt a szalmazsák, mely a teve hátát megtöré. Ez az öntudat is valami. Hanem mert a dolgok akként állanak a mint állanak, nagyon igaz, hogy nem marad más hátra, mint a magán adakozás kísérlete. S mert az ön indítványára a honvédgyűlés által elfogadott terv nem nagy tőkéket veszen igénybe, miszerint kamatjaiból a csaknem üre­sen tátongó honvédmenházat benépesítse, hanem csak évenként oly csekély adakozást kíván, hogy száz meg száz­ezerekü­l, ne mondjam milliókul vannak a hazában, kik azt még csak meg sem éreznék, nem lehet teljes méltánylattal el nem ismernem, hogy az eszme nagyon tapintatos, na­gyon gyakorlatias színezetű. Ha lesz-e sikere ? ! Egy idő óta annyi sok történik hazánkban a mi azon fájdalmas felkiáltásra késztet , hogy nemzetünkben nem ismerek nemzetünkre, misze­rint odáig jutok, hogy már alig merek remény­leni. Hanem e kísérlet oly természetű, s ha már annyira elveszték a tények erejüket, a szavak ér­telmüket, hogy a legszentebb tartozás késő s tö­redékes apasztgatását áldozat nevével kell meg­tisztelnünk, a kisérlet oly kis áldozatot s a nem­zet milliói köréből oly kevesektől veszén igénybe, miszerint csak azt mondhatnám, szégyenelnem kellene, hogy magyarnak születtem, ha még e kisérlet is meghiúsul. Kérem az istent, múljék el terén a keserűség­nek e pohara. És legyen nekem, ki annyi jogos reményt láttam ködfátyolképkinté szétfoszlani, legyen ne­kem e kétely megbocsátva, mely­et imádságra ösztönöz. Ha hon lennék, eljárnék házról házra kol­dulni a hon és szabadság koldusainak számára. De a száműzött csak fillérjeit nyújthatja, csak áldást kívánhat a honvédmenházi bizott­mány nemes igyekezetéhez, s áldást azokra, akik kérését meghallgatják. E kívánattal küldöm önöknek üdvözletemet. Kossuth Laajos, s. k. U. i. Nagyon jól teszik önök, hogy a törvény­­hatóságokhoz is folyamodnak. Hiszen azokat s különösen a megyéket a könyörületes hazafiság indulatán kívü­l a helyzet hasonlata is ösztönöz­heti, úgy mint a­mivé vannak téve a megyék is romok a magyar szabadság eszmeterén „rokkant institutiók“! Talán m­egkönyörülnek a rokkan­takon. Hanem ha szabad tanácsot adnom, ezzel ne érjék be önök s ne állapodjanak meg a nyilvá­nos felszólításnál. — A­mi mindenkinek szól, keveseknek szól. Forduljanak önök a nemzet vagyonosabb osztályainak tagjaihoz egyenként. Ez nem lehet nehéz, miután a­ hivatalos vagyo­­nosságot a „virilisek“ lajstroma evidentiában tartja, s azt könnyű lesz törvényhatóságról tör­vényhatóságra megszerezni. * * * Midőn nagy hazánkfia fentebbi levelét, melyet Krivácsy ezredes másolatban adott át nekünk, kö­zöljük, minden további szó részünkről feleslegessé vált és csak egy kötelesség hárul minden hazafival együtt , reánk is s az adott példának a követése. Miért is alál­irt ezennel kötelezi magát, hogy a honvédmenház ja­vára évenkint 10 frtot fog a bizottság rendelkezésére bocsátani. Irányi Dániel: Ugyanez alkalommal azt is megemlítjük, hogy gr. Zichy Nép. János 150 frtot küldött a honvéd­menházi bizotságnak, 15 évre előre akarván ily módon leróvni az elvállalt kötelezettséget. Posner Károly Lajos úr pedig egy arany albumot ajándékozott a bizottságnak, oly czélból, hogy abba az adakozók nevei bejegyeztessenek. Vajha minél előbb megtelnék ! — A­mit régóta, mondhatni elejétől fogva szemére hánytunk a balközépnek, a vezérek iránti szerfölötti deferencziát, annak újabb bizonyságát találjuk azon be­­szédben, a­melyet Vár­ad­y Gábor, mint a fkör elnöke, új év napján intézett a tisztelgő testület nevében Tisza Kálmánhoz. Jelesül azon „ünnepélyes ígéretet“ tette maga és barátjai részéről neki, „hogy mikép a múltban tették, a jövőben is kitartással, összetartással fogják őt követni útjain.“ Tehát nem az elveket, nem a programmot, hanem az embert fogják követni. Eddig is a volt a baj, hogy embert nem pedig az elvet követték, látjuk is hova jutottak el ez után. S jövőre is ezt szándékoznak tenni. A­mi azon örömét illeti a balközépi kör elnökének, mely szerint az elpártolások után most már annál tö­­mörültebb a párt, azt ugyan alig lehet indokoltnak hinnünk, annál kevésbé pedig, minél inkább emberek és nem elvek, változ­atlan elvek vezérlik a pártot. Feleletében Tisza említette ugyan, hogy hívek ma­radjanak elveikhez, de egyúttal a feletti sajnálatát is kifejezte, mely szerint a jobboldal nem akar velük „egy közös téren“ egyesülői, ha csak elveiket elvetve, belé nem olvadnak. Hanis jobboldal! Mindamellett a balkö­zép vezére „tovább is azon az úton fog haladni, — mondja — a melyet mint helyest maga elé tűzött“ vagyis az elvek elméleti fentartása mellett a joboldal­­lal való „egyesülésre egy közös téren­ fog törekedni. Ne csak törekedjék, ha kedve tartja, mi pedig a megbukta­tására fogunk törekedni ezután is. — A közelebb Budán tartott min. értekezletről a „Deutschs Zeitungénak a következőket írják: Bizo­nyára önöknél is gyanút ébreszthettek azon, minden látszólagos indok nélkül világgá bocsátott hivatalos dementik, melyek az itt egybegyűlt miniszterek tanács­kozásaira vonatkoztak, s könnyen jön az ember azon hiedelemre, hogy tulajdonképen mégis más forgott szó­ban, mint a­mit előzetesen hihetett a közvélemény. E miniszteri értekezleteken mindenekelőtt administratív ügyek,­­ különösen a katonabeszállásolás és nyugdíja­zás kérdése jöttek szőnyegre, de főtárgyát a tanácsko­zásnak, legalább az itteni kormánypárt körében elter­jedt h­írek folytán, a közös hadügyi budget képezte, és a tekintetben a többi tárgyakra nézve jelzett teljes egyet­értés a miniszterek között épen nem volt teljesnek ne­vezhető. A magyar miniszterek épen nem voltak meg­elégedve a Kulin báró által kilátásba helyezett 4 millió­nyi megtakarítással és ezt nem is igen titkolták, sőt egy lépéssel még tovább mentek s már azon időpontra nézve is tettek tájékozó észrevételeket, melyben a közös költ­ségek tekintetében a monarchia két fele között új meg­állapodás fog történni. Természetes, hogy egyelőre a dolog csak ennyiben maradt, az osztrák miniszterek óvatosan kerülték ezen ügy érdemleges szóbahozatalát. Mindemellett, ha a jelek nem csalnak, e törekvés leg­közelebb egy más téren fog rá ható alakot ölteni, s ne csodálkozzunk a felett, hogy itt nemsokára agitatio indul meg, melynek czélja a 65-ös bizottság által 1867-ben megállapított hozzájárulási arány tárgyalás alá vételében áll. A szerződés megújítása mindenesetre nagy nehézségekkel lesz összekötve, s a parlamentaria erőket a monarchia mindkét felében hosszú időre dere­kasan igénybe fogja venni.­­ A „Wiener Tagblatt“ pedig a többi között azt állítja, hogy a magyar kor­mány a katonai laktanyák építését a közös budgetből indítványozta fedeztetni, a­mit azonban az osztrák miniszterek elleneztek s az osztrák felfogás emelkedett érvényre. Azon hírét a „Deutsche Zeitungénak , mintha quota megállapításáról is lett volna szó a miniszteri ta­nácsban, a „P. N.“ a valósággal ellenkezőnek mondja, minthogy tudomása szerint, ez ügy a budai tanácskozá­sok alkalmával szóba sem jött. — A kormány működése köréből a legújabb hír,­­ írja a P. N. — hogy a keleti vasút elsőbbségeinek ügyé­ben a prolongationális üzlet megköttetett. Az eddigi consortium a prolongation az állam minden újabb meg­­terheltetése nélkül, jan. 31-kéig terjeszti ki. Remény van, hogy az elsőbbségeket azon consortium veszi át, mely a legutóbbi kölcsönt köté, s az e czélból folyta­tandó tárgyalásokra Weninger igazgató ma délben, Szlávy miniszterelnök pedig holnap Bécsbe utazik.­­ A Kár­oly­város­ fiumei vasút építési vál­lalkozói által követelt kárpótlás utalványozását, mint a „P. C.“ írja, a kormány elrendelte, noha az csak a tel­jes lebonyolítás után volna esedékes. A kormány ugyanis a 700 ezer frtnyi óvadékot elégséges biztosí­téknak tekinti; a vállalkozók követelése körülbelül 800 ezer frtra rúg. Ugyan e­lőnyomatú lap jelenti, hogy a kormány az észak-nyugati vasút építése czéljából akkoriban Straussberg által letett 600 ezer frtnyi óva­déknak visszafizetését rendelte el. A győr-soproni vasút engedményesének Erlanger bárónak a prioritások ki­bocsátása és a két végponton építendő pályaudvarokra, nézve lényeges könnyítések engedtettek. Vili, évfolyam.

Next