Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-03 / 2. szám
2. szám Szombat. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. 2. emelet. ]I de intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.. . Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, akiadás kürfili panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. 1874. Jan. 3. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 » 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. 7 Budapest, január 2. Külföldi szemle. A franczia miniztertanács, úgy látszik, más fontosabb ügy hiányában múlt kedden azon viszály kiegyenlítésével foglalkozott, mely a versaillesi püspök és a párisi érsek közt támadt, hogy közölök melyik legyen .•A az első, ki az új évi üdvözletét Mac Mahonnak megviszi. Egyúttal szóba jött Aumale herczegnek tolakodó magaviselete is. A nemzetgyűlés az italok és olajra kivetett újabb adót elfogadta. Magne pénzügyminiszter több szemrehányásraazt feleli, hogy a földbirtokra nem kíván újabb adó kivetni, de erre is kényszerítve lesz a legközelebbi költségvetés alkalmával, ha a hadi törvény teljesen keresztül vitetik. A nemzetgyűlés jan. - ig elnapolta magát. Párisban az újév napja minden fölemlítésre méltó tény nélkül múlt el Azon hír, hogy a Civita Vecchiában állomásozó franczia hadihajó ki fog onnét hivatni, megczdfoltatik., Párisból 29-ről a következőket irják : Mac-Mahon ügye, nem a legjobban áll. Aumale herczeg el van határozva, hogy nem fog tovább várni s az alkotmányos törvényjavaslat vitája valószínűleg meghozza a várt alkalmat, az orleanista ujjakat mozgásba hozni a magentai herczeget a magánéletnek visszaadni. Ez utóbbi a cselszövényt erélyes föllépés által kétségkívül meghiúsíthatná, de ehhez hiányzik nála a szükséges bátorság. A köztársaság elnöke — mert egyelőre így nevezi magát a monarchisták nagy boszúságára — nem jellem. Nem egyéb szalmabábunál, mert különben a bonapartistapropagandának, mely mindinkább merészen föllép, és úgy véget vetett volna, mint az orleanista cselszövényeknek, melyet eddig még támogatott is. Deeazes már átlátta volna, hogy Mac Mahonnal semmit sem lehet kezdeni s a még néhány hét előtt ellenséges lábon állt két herczege a ka-binetnek ismét közeledtek egymáshoz. Ma már Mac- Mahon hétéves uralmáról sok bizonyossággal el lehet mondani, hogy alig fog hét hónapig tartani. Ezek komor kilátások Francziaországra nézve, ki fogja megmenteni a társadalmi megmentők kezéből. A szerencsétlen ország ki vantéve azon veszélynek, hogy ha megmenekszik a bonapartista Charybdistól, hogy az orleanista Scyllába sodortassák, és a versaillesiaie az országot előzetesen oly módon fogják tudni békéba verni, hogy erélyes ellenállásra gondolni is alig lehet. Az olasz parlamentben a következő törvényjavaslat tárgyalása kezdetett meg : 1) A polgári házasság meg kell hogy előzze az egyházi szertartás szerint kötöttet. A polgári házasságra vonatkoó bizonyítványok ingyen állíttatnak ki. 2) Bármely szertartású pap, aki a polgárilag kötött házasság előtt a feleket egyházilag megáldja, 200—500 lire-re menő pénzbírsággal, ismétlés esetében pedig 2 — 6 hónapig terjedhető fogsággal büntettetik. 3) A házas felek, melyek az 1. §. ellen vétnek, 100 — 500 lire pénzbírság alá esnek. 4) A 2. és 3 §-ban említett büntetések nem alkalmaztatnak,, ha a felek három hó letelte alatt polgárilag egybe kelnek. 5) Mindazok, akik egyházilag kötnek vagy kötöttek házasságot és ezután nem kelnek össze polgárilag is,elvesztik mindazon igényeket, melyeket a kötött házasság következtében törvényileg érvényesülni akarnának. 6) A csak egyházilag kötött házasságok azon naptól kezdve, melyben köttettek, teljes érvényre emelkednek, ha e törvény kihirdetése napjától számítva négy hó alatt azokat a polgári egybekelés követi. A másik javaslat, mely még kevéssel a karácsony előtt már mindkét kamara által elfogadtatott s még csak a promulgatiot várja, véget vet a 18 évesnél ifjabb (mindkét nemű) gyermekek eladásának oly czélokra, hogy kóborlással összekötött üzleteknél (kötéltár,erotok, állatsereglet stb.) használtassanak. A törvény tiltja, hogy valaki 18 évesnél fiatalabb egyéneket fogadjon szolgálatába az említett czélra (kivéve saját gyermekeit.) Ha valaki csalás, vagy erőszak által ily fiatal egyéneket kerít vagy keríttet hatalmába s azokat Olaszország határain belül használja 3-5 évi fogsággal büntettetik, 5-7 évi fogsággal suttatik pedig akkor, ha a gyermekek külföldre vitettek. Sőt a tüntetés 10 évi fogságra emeltetik, ha a gyermekek külföldre vitettek és ott kegyetlen bánásmódban részesittettek, vagy pedigáhagyattak. Egy madridi távirat szerint don Carlos navarrai bandákkal és az alavaiak egy részével folyó hó 28-án elhagyta Vergarát és Bilbaónak indult. A portugalettei kikötő és Desierto erőd védelme és élelmezése biztosítva van. A carlisták 50 töltött golyót szórtak Portugalletteba és tegnap Desierto felé fordították ágyúikat. Carthagenában tegnap nagy tűz ütött ki, mire robbanás következett. Azt hiszik, hogy egy fregatté gyűlt meg. -- Tegnap a tábornokok összegyűltek, hogy a helyzet fölött tanakodjanak. Serrano azt kívánta, hogy Mariones tánok helyére mást küldjenek. A „Schlesische Volkszig.“ jelenti. Egy plébániai állás be nem töltése miatt a kultuszminiszter az érsekfizetését (12.000 tallér) lefoglalta mindaddig, míg a plébánia az 1873 május elsei egyháztörvény értelmében bem lesz töltve. A német birodalmi gyűlés jövő ülésszaka nemigen lesz érdekes, mint a „Prov. Corr.“ írja. A birodalmi katonatörvény, mely már az utolsó ülésszakban beterjesztetett, de még nem tárgyaltatott, fog a kormány által az alkotmányos fórumokon keresztülhajtatni. Ez leendő jövő ülésszak legfontosabb tárgya, a törvényhozás egyéb teendői pedig, mint a sajtótörvény és más sürgősebb javaslatok, továbbá az 1875. évi államháztartás is a birodalmi gyűlés őszi ülésszakára maradnak. De e katonai előterjesztés is élénk vitára fog alkalmat adni, mivel a klerikálisok kijelenték, hogy a katonai szolgálati idő megrövidítését fogják indítványba hozni, s ez esetben támogatni fogják őket a délnémetországi szabadelvűek is. Konstantinápolyból jelentik, hogy Szerbia képviselője átadta a török kormánynak a vasutak csatlakozására vonatkozó jegyzéket, melyet a többi nagyhatalmak is támogattak, ez ügy kedvező elintézése várható. Éjszak-Amerika egy hivatalos irat által a Suez csatorna bizottság határozatát elfogadá. A mai naptól kezdve lapunk ismét reggel jelenik meg, s így az előző egész nap eseményeit s az egész országgyűlést fogja magában foglalni. Kossuth levele. A honvédmenház bizottsága, mint arról olvasóink emlékeznek, nem rég felhívást tett közzé, melyben 80 honvéd ellátása végett 10 írtjával való adakozásra hívja fel a hazafiakat. Ilyen felhívást Kossuthhoz is juttatván, a dicső honvédsereg dicső megalkotója következő levélben válaszolt reá : Krivácsy József, honvéd tűz az ezredes urnak: Pesten. 28. via Berthol et Turin, deczember 14-én, 1873. Ezredes ur! _ Vettem folyó hó 6-ról kelt levelét, melyben felszólít, hogy a honvédmenházba felvehető 1848/9-ki 80 rokkant honvéd ellátására az országos honvédgyűlésen tett, s (igen helyesen) elfogadott indítványának valósításához évenként tíz forinttal hozzájárultak. Köszönöm ezredes úrnak, hogy levelével alkalmat nyújtott az elsők közt lehetni, kik a honvédeink iránt mélyen érzett hálatartozás oltárára fillérjeiket letehetik. Szolgáljon e levelem kötelezvényül, hogy a honvédmenházi ellátás pénztárába, amíg élek, évenkint húsz forintot fizetni fogok. Fiaim is, megbíztak, jelentsem ki nevükben, hogy ők is kötelezik magukat e czélhoz évenkint tiz-tíz, tehát együtt húsz forinttal hozzájárulni. E kötelezéshez képest, a közelgő 1874-iki évre tartozott 40 forintot ide rekesztve megküldöm. Nagyon szomorú, mondhatnám a történelemben példátlan dolog az , hogy a magánadakozás filléreihez kelljen ily ügyben folyamodni, mivelhogy a nemzet mint nemzet, be nem váltotta ígéretét, melyet a nemzet becsülete kezessége alá helyezett, midőn az enyészettel fenyegetett haza védelmére hű fiainak vérét, életét igénybe vette. S a szomorúság — nehogy többet mondjak — melyet e phoenominális szószegésnek, bármely körülmények közt, nem lehetne fel nem költenie, csak növekedhetik, ha meggondoljuk, mi bőkezűleg, sőt mi pazarul kezeltetett hét év óta az ország háztartása ; mi bő mértékben kijutott abból boldognak, boldogtalannak, a ki csészéjét a nemzet pénze szökőkútjának alája tartá ; jutott mindenkinek, még azoknak is, kik a muszkát nyakunkra hozták, csak a haza védelmében megcsonkult honvéd az, kinek e pazarul dobált milliók özönéből egy árva csepp sem jutott. Igaz, az idők nagyon megváltoztanak s a változott időkkel változnak emberek is. Az öröktől öröklött hagyományos irány, mely hazánk függetlenségének védelmében, a már múlófélben lévő nemzedéket oly magasztos önfeláldozásra lelkesítette, nem tartozik többé az újkor irányai közé. Hogy ez új irányok újszerű bölcsesége nem szereti a múltak emlékét, mely a jelenre árnyékot vet, az meglehet. Hiszen rég megírta Kölcsey a völgyben ülő korról, hogy , Őse saslakára, szédeleg, ha néha feltekint.“ Hanem azért a hon és szabadság harczaiban megroncsolt Belizárt csak még sem kellett volna koldulni hagyni, bár hős alakjának emlékezete nem kedves is. Igaz, az a bizonyos valami, mit politikának neveznek, bő takaró. Sok lólábat lehet vele fedezgetni, mely a sarkantyú mellől ki-ki üti magát, sok arczot eltakarni, mely a takaró nélkül elpirulna. De én nem hiszem, hogy a hálás kegyeletet megtagadni jó politika lehessen, én tagadom, hogy van, vagy lehet oly politikai tekintet, mely a megtagadást akár kívánná, akár menthetné. Szerencsétlen nemzet az, amely csak a mának él, s nem kér tanácsot politikájába a jövendőtől is. Az óra rohan, kinek van markában a gondviselés kezeslevele, hogy az ítélet el nem következik? S ha elkövetkezik s vele a veszély, melylyel a hideg engedelmesség nem, hanem csak a hamvaiból feléledő szent lelkesedés áldozat készsége birkózhatik meg, ők akkor azok, kik ezt megérik, újra fognak hallani tengert és hegyeket, eget és földet ígérő kecsegtetéseket; de ki fog hinni egy oly nemzet szavának, mely azt ily kiáltó hálátlansággal megszegé?! Senki! — senki ! Nem, — én azt nem hiszem, hogy a megtorló fátumnak ily kihívása jó politika. Ellenben tudom, hogy nemzetnél mindég teljesedik az amit Geothe megirt : „Jede Schuld rächt sich auf Erden“. Hanem ez mind haszontalan beszéd , tudom. A vérző szív jaj kiállásának a távolból, ép úgy mint a béna honvéd mankójának otthon, nincsen a tőzsdén kelete. Én már nem reméltem, hogy a nemzet valaha megtegye, amit ekkorig megtagadott, s különösen most bizony nem fogja megtenni, midőn a rohamos pazarlások által, nem valamely rendkívüli körülmények nyomása alatt, hanem háborútlan béke sima idején, rövid hét év alatt a tönk örvényének szélére jutott. Kétszázhét millió forint bevétel mellett 78 millió deficzit s maga a deficzit több, mint a mennyivel a 48 —49-ks nemzedék hadsereget teremtett, ruházott, fegyverzett, táplált, fizetett, a hazát két nagy birodalom támadása ellen védelmezte, várakat szerelt fel, és látott el évekre, az ország minden közigazgatási költségeit fedezte, s nemcsak mindennemű fegyver- és hadszerelési gyárakat hozott létre, de még vasutat is épített. Nem csodálkozom, hogy azon korszak emlékezete nem kedves dolog. Bizony sokan vannak, kikhez vezeklés illenék, hogy csészéjüket a szökőkutnak alája zárták. No! a 25 év előtti szabadságharcz csonka romjai ezek közé nem tartoznak. Az ő lelkiismeretüket nem terheli annak tudata, hogy a könynyekkel áztatott száraz kenyérhéj, melylyel éhségüket enyhiték, volt a szalmazsák, mely a teve hátát megtöré. Ez az öntudat is valami. Hanem mert a dolgok akként állanak a mint állanak, nagyon igaz, hogy nem marad más hátra, mint a magán adakozás kísérlete. S mert az ön indítványára a honvédgyűlés által elfogadott terv nem nagy tőkéket veszen igénybe, miszerint kamatjaiból a csaknem üresen tátongó honvédmenházat benépesítse, hanem csak évenként oly csekély adakozást kíván, hogy száz meg százezerekül, ne mondjam milliókul vannak a hazában, kik azt még csak meg sem éreznék, nem lehet teljes méltánylattal el nem ismernem, hogy az eszme nagyon tapintatos, nagyon gyakorlatias színezetű. Ha lesz-e sikere ? ! Egy idő óta annyi sok történik hazánkban a mi azon fájdalmas felkiáltásra késztet , hogy nemzetünkben nem ismerek nemzetünkre, miszerint odáig jutok, hogy már alig merek reményleni. Hanem e kísérlet oly természetű, s ha már annyira elveszték a tények erejüket, a szavak értelmüket, hogy a legszentebb tartozás késő s töredékes apasztgatását áldozat nevével kell megtisztelnünk, a kisérlet oly kis áldozatot s a nemzet milliói köréből oly kevesektől veszén igénybe, miszerint csak azt mondhatnám, szégyenelnem kellene, hogy magyarnak születtem, ha még e kisérlet is meghiúsul. Kérem az istent, múljék el terén a keserűségnek e pohara. És legyen nekem, ki annyi jogos reményt láttam ködfátyolképkinté szétfoszlani, legyen nekem e kétely megbocsátva, melyet imádságra ösztönöz. Ha hon lennék, eljárnék házról házra koldulni a hon és szabadság koldusainak számára. De a száműzött csak fillérjeit nyújthatja, csak áldást kívánhat a honvédmenházi bizottmány nemes igyekezetéhez, s áldást azokra, akik kérését meghallgatják. E kívánattal küldöm önöknek üdvözletemet. Kossuth Laajos, s. k. U. i. Nagyon jól teszik önök, hogy a törvényhatóságokhoz is folyamodnak. Hiszen azokat s különösen a megyéket a könyörületes hazafiság indulatán kívül a helyzet hasonlata is ösztönözheti, úgy mint amivé vannak téve a megyék is romok a magyar szabadság eszmeterén „rokkant institutiók“! Talán megkönyörülnek a rokkantakon. Hanem ha szabad tanácsot adnom, ezzel ne érjék be önök s ne állapodjanak meg a nyilvános felszólításnál. — Ami mindenkinek szól, keveseknek szól. Forduljanak önök a nemzet vagyonosabb osztályainak tagjaihoz egyenként. Ez nem lehet nehéz, miután a hivatalos vagyonosságot a „virilisek“ lajstroma evidentiában tartja, s azt könnyű lesz törvényhatóságról törvényhatóságra megszerezni. * * * Midőn nagy hazánkfia fentebbi levelét, melyet Krivácsy ezredes másolatban adott át nekünk, közöljük, minden további szó részünkről feleslegessé vált és csak egy kötelesség hárul minden hazafival együtt , reánk is s az adott példának a követése. Miért is alálirt ezennel kötelezi magát, hogy a honvédmenház javára évenkint 10 frtot fog a bizottság rendelkezésére bocsátani. Irányi Dániel: Ugyanez alkalommal azt is megemlítjük, hogy gr. Zichy Nép. János 150 frtot küldött a honvédmenházi bizotságnak, 15 évre előre akarván ily módon leróvni az elvállalt kötelezettséget. Posner Károly Lajos úr pedig egy arany albumot ajándékozott a bizottságnak, oly czélból, hogy abba az adakozók nevei bejegyeztessenek. Vajha minél előbb megtelnék ! — Amit régóta, mondhatni elejétől fogva szemére hánytunk a balközépnek, a vezérek iránti szerfölötti deferencziát, annak újabb bizonyságát találjuk azon beszédben, amelyet Várady Gábor, mint a fkör elnöke, új év napján intézett a tisztelgő testület nevében Tisza Kálmánhoz. Jelesül azon „ünnepélyes ígéretet“ tette maga és barátjai részéről neki, „hogy mikép a múltban tették, a jövőben is kitartással, összetartással fogják őt követni útjain.“ Tehát nem az elveket, nem a programmot, hanem az embert fogják követni. Eddig is a volt a baj, hogy embert nem pedig az elvet követték, látjuk is hova jutottak el ez után. S jövőre is ezt szándékoznak tenni. Ami azon örömét illeti a balközépi kör elnökének, mely szerint az elpártolások után most már annál tömörültebb a párt, azt ugyan alig lehet indokoltnak hinnünk, annál kevésbé pedig, minél inkább emberek és nem elvek, változatlan elvek vezérlik a pártot. Feleletében Tisza említette ugyan, hogy hívek maradjanak elveikhez, de egyúttal a feletti sajnálatát is kifejezte, mely szerint a jobboldal nem akar velük „egy közös téren“ egyesülői, ha csak elveiket elvetve, belé nem olvadnak. Hanis jobboldal! Mindamellett a balközép vezére „tovább is azon az úton fog haladni, — mondja — a melyet mint helyest maga elé tűzött“ vagyis az elvek elméleti fentartása mellett a joboldallal való „egyesülésre egy közös téren fog törekedni. Ne csak törekedjék, ha kedve tartja, mi pedig a megbuktatására fogunk törekedni ezután is. — A közelebb Budán tartott min. értekezletről a „Deutschs Zeitungénak a következőket írják: Bizonyára önöknél is gyanút ébreszthettek azon, minden látszólagos indok nélkül világgá bocsátott hivatalos dementik, melyek az itt egybegyűlt miniszterek tanácskozásaira vonatkoztak, s könnyen jön az ember azon hiedelemre, hogy tulajdonképen mégis más forgott szóban, mint amit előzetesen hihetett a közvélemény. E miniszteri értekezleteken mindenekelőtt administratív ügyek, különösen a katonabeszállásolás és nyugdíjazás kérdése jöttek szőnyegre, de főtárgyát a tanácskozásnak, legalább az itteni kormánypárt körében elterjedt hírek folytán, a közös hadügyi budget képezte, és a tekintetben a többi tárgyakra nézve jelzett teljes egyetértés a miniszterek között épen nem volt teljesnek nevezhető. A magyar miniszterek épen nem voltak megelégedve a Kulin báró által kilátásba helyezett 4 milliónyi megtakarítással és ezt nem is igen titkolták, sőt egy lépéssel még tovább mentek s már azon időpontra nézve is tettek tájékozó észrevételeket, melyben a közös költségek tekintetében a monarchia két fele között új megállapodás fog történni. Természetes, hogy egyelőre a dolog csak ennyiben maradt, az osztrák miniszterek óvatosan kerülték ezen ügy érdemleges szóbahozatalát. Mindemellett, ha a jelek nem csalnak, e törekvés legközelebb egy más téren fog rá ható alakot ölteni, s ne csodálkozzunk a felett, hogy itt nemsokára agitatio indul meg, melynek czélja a 65-ös bizottság által 1867-ben megállapított hozzájárulási arány tárgyalás alá vételében áll. A szerződés megújítása mindenesetre nagy nehézségekkel lesz összekötve, s a parlamentaria erőket a monarchia mindkét felében hosszú időre derekasan igénybe fogja venni. A „Wiener Tagblatt“ pedig a többi között azt állítja, hogy a magyar kormány a katonai laktanyák építését a közös budgetből indítványozta fedeztetni, amit azonban az osztrák miniszterek elleneztek s az osztrák felfogás emelkedett érvényre. Azon hírét a „Deutsche Zeitungénak , mintha quota megállapításáról is lett volna szó a miniszteri tanácsban, a „P. N.“ a valósággal ellenkezőnek mondja, minthogy tudomása szerint, ez ügy a budai tanácskozások alkalmával szóba sem jött. — A kormány működése köréből a legújabb hír, írja a P. N. — hogy a keleti vasút elsőbbségeinek ügyében a prolongationális üzlet megköttetett. Az eddigi consortium a prolongation az állam minden újabb megterheltetése nélkül, jan. 31-kéig terjeszti ki. Remény van, hogy az elsőbbségeket azon consortium veszi át, mely a legutóbbi kölcsönt köté, s az e czélból folytatandó tárgyalásokra Weninger igazgató ma délben, Szlávy miniszterelnök pedig holnap Bécsbe utazik. A Károlyváros fiumei vasút építési vállalkozói által követelt kárpótlás utalványozását, mint a „P. C.“ írja, a kormány elrendelte, noha az csak a teljes lebonyolítás után volna esedékes. A kormány ugyanis a 700 ezer frtnyi óvadékot elégséges biztosítéknak tekinti; a vállalkozók követelése körülbelül 800 ezer frtra rúg. Ugyan előnyomatú lap jelenti, hogy a kormány az észak-nyugati vasút építése czéljából akkoriban Straussberg által letett 600 ezer frtnyi óvadéknak visszafizetését rendelte el. A győr-soproni vasút engedményesének Erlanger bárónak a prioritások kibocsátása és a két végponton építendő pályaudvarokra, nézve lényeges könnyítések engedtettek. Vili, évfolyam.