Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-29 / 23. szám

Budapest, január 28. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés elfogadta a katonai pap­ságra vonatkozó előterjesztést. Marcous (Audemnegir) választása igazoltatott, Gavardie heves ellenzése da­czára, ki Gambettával élénk vitát folytatott. A franczia közoktatásügyi miniszter, hir szerint, egy újabb köriratot intézett a püspökökhöz, melyben sokkal élesebb hangon, mint az első körirat tévé, inti őket, hogy ne vegyenek részt a politikai izgatásokban, mert az ily kicsapongók a törvény szigorával fognak büntettetni. Londonban a tegnapra hirdetett ultramontán elle­nes meeting a Jameshallban nagy számmal megjelen­tek által megtartatott. Egy határozat lett egyhangúlag elfogadva, melyben kifejezés adatik azon rokonszenv­­nek, melyet a brittek Németországnak az ultramonta­­nismus ellen folytatott küzdelme iránt éreznek. Mint említettük, Gladstonenál e hó 23-án egy munkásküldöttség járt, arra­­gérve, őt, hogy a jövő ülésszakban terjeszszen elő egy tvjavaslatot, melynek czélja lenne a grófságokban lakó munkásokra is na­gyobb mérvben kiterjeszteni a választási szabadságot. Gladstone erre így felelt: „Önök a törvény amaz anomáliájára figyelmez­tetnek engem, hogy míg megadja a nép egyik értelmes osztályának a választási szabadságot, másfelől meg­vonja azt a hasonló foglalkozású osztálytól. Nem aka­rok a törvény taglalásába bocsátkozni, ez messze ve­zetne. Hanem egy kérdést intézek önökhöz, hiszik-e önök, hogy a választási szabadság kiterjesztése iránti vágy kizárólag csak egy politikai párt sajátja s hiszik-e, hogy ugyanezt óhajtják a conservativek, értem a con­­servativ munkásokat?“ Arch: A vidéki munkások a szavazati jogot nem párt tekintetből követelik. Shipton: A választási jog kiterjesztése iránti re­­volutio egy oly congressuson hozatott, melyen minden városból és különböző árnyalatú munkások vettek részt. Gladstone: Ha véleményemet akarják önök tudni, én kimondom, hogy azon vidéki munkások, kik most a választási jognak kiterjesztését kérik, szavaza­taikat a conservativeknek fogják adni. De nem is ezt az oldalát akarom vizsgálni a kérdésnek, az önök véle­ménye szempontjából akarom tekinteni, hogy t. i. álta­lános a kívánság, hogy e kérdés minden politikai te­kinteten kívül hagyassák. Önök azt hangoztatják, hogy jelenleg a grófságok nincsenek oly híven képviselve, mint a városok. Hang­­súlyozták, hogy a grófságoknak több joguk van a kép­viseletre a parlamentben s hogy az egyenlőtlenséget a választási szabadságnak a grófságokra való szélesebb kiterjesztése által lehetne megszüntetni. Önök ismerik nézetemet e tekintetben. Más alkalmakkor már nyilat­koztam s ahhoz nincs többé, mit adjak. A­mit mi mindenekelőtt megkívánunk, még ezen is hasonló kérdésekben határoznánk, az, hogy a köz­­szellem kissé érlelődjék. Én azt hiszem, hogy a kérdés, melyre önök ma figyelmemet fölhívták, nem foglalkoztatta eléggé az országot, mert habár a testületek, melyeket önök kép­viselnek, az ország nagy részét teszik ki, még sem ké­pezik az egész közönséget. Ily nagy kérdéseket nem le­het gyors változtatásokkal megoldani.­­• Önök észre­­vehették, a­mint én is kénytelen vagyok naponta ész­revenni, hogy mily nagy akadályok gátolják folyton a gyors haladást ily kérdések megoldásánál. A képviselő­­ház nagyon korlátozott időviszonyok közt dolgozik s a teendők, melyek reá várnak, oly számosak,a­minekkel még soha sem foglalkozott egy kamara sem. Épen ezért mielőtt hozzá­fogna egy ily kérdéshez, számot kell vetnie magával teendőinek átalános helyzetéről, a többi munka sürgősségének fokáról és a közvélemény többsé­géről. Gondolnunk kell arra is főleg, hogy az önök ál­tal fölvetett kérdés a politikai pártok szenvedélyén kívül hagyassák.­­ Nem szabad felednünk továbbá a parlament ifjúságát vagy agg korát, a kormány gyen­geségét vagy erejét. Mindezen tekintetek elégségesek meggyőzni a kor­mányt arról, hogy ne határozza el magát, hogy ily kér­désekkel foglalkozzék, s hogy mindenek felett ily kér­désekhez csak akkor foghat, ha elég erősnek érzi magát azok megldására. Ez csak akkor történhetik, ha a kor­mánynak elég oka van hinni, hogy ily kérdésekkel eredményre juthat, midőn ez idő megérkezik, foglal­kozni fog a kérdéssel. Én most csak a magam nevében beszéltem, de úgy kollegáim, mint magam részére fentartom, hogy mielőtt valamely kérdés tárgyalásához fognánk és erre felhasz­nálnánk a kedvező alkalmat, alaposan megvizsgáljuk az ország helyzetét.“ A német birodalmi sajtótörvényjavaslat 21. § a a felelősségről ezeket rendeli: „Ha valamely nyomtat­ványban büntetésre méltó cselekmény foglaltatik, a szer­kesztő, kiadó, nyomdász, bizományos vagy a terjesztő büntettetik a bűnösre mért büntetéssel a nélkül, hogy bűnrészességeket bebizonyítani kellene. Ha a közzététel a szerző akarata ellenére történt, a felelősség a szer­kesztőt vagy a kiadót éri.“ — Végül határozottan ki van mondva a javaslatban a hirlap­, naptár és hirdetési dijak eltörlése. — A bizottság javaslatba hozza, hogy e törvény 1874. jul. 1-én lépjen érvénybe. A belga külügyminiszter a képviselők kamarájá­ban azon interpellációra, igaz-e a „D. Telegraph“ híre Bismark jegyzékéről, azt válaszolja, hogy a külföldi sajtó informatiói tévesek, Németország nem intézett Brüsselbe jegyzéket; a miniszter azt hiszi, hogy a haza érdekének szolgál, ha ismétli elődének a sajtóhoz in­tézett azon felszólítását, hogy az legyen mérsékelt és részrehajlatlan ; ő ezt kényszer nélkül és csak azon te­kintetekből teszi, melyekkel az igazságérzet, a szom­széd hatalmakhoz való viszonynak tartozik és azon óhaj következtében, hogy azoknak Belgiumhoz való jó viszo­nyát szilárdítsa. Konstantinápolyi lapok pétervári tudósítása sze­rint Ignatieff tábornok vissza fog térni, hogy a portá­nál követség­ állomását elfoglalja. X * *.x 23. szám. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok­ tere 1-fő szám, 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen le­velek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő­­a lap anyagi részét illető minden közle­mény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli pa­naszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. HMB 3BSX VIII. évfolyam. 1874. Jan. 29. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt.— kr Fél évre. »— » Negyed évre« -- » Egy hónapra 1 V 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. — A 48-as párt ma, csütörtökön, délután 0 órakor ülést tart. — A képviselőház valamennyi osztálya f. hó 29-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : A keleti vasút. — Kecskeméten, mint táviratilag értesültünk, Mocsár­y Lajos lesz a baloldal jelöltje, s az ottani el­­lenzék egyhangúlag tette a jelölést. Igen örvendünk azon, hogy Kecskem­ét visszaadja a képviselőháznak azon férfiút, ki a valódi ellenzék egységesítésének s tömörítésének hive­s tolmácsolója, s igy az állami ön­állóság s függetlenség egyik fáradhatlan bajnoka s munkása. S midőn most már Kecskemét városának ellenzéki polgárai kijelölték: arra vagyunk bátrak kérni s figyel­meztetni, hogy egyszersmind egész erővel oda munkál­kodjanak, hogy a jelölést érvényesítsék is, s igy meg ne szűnjenek egy pillanatig is sürgetni polgártársaikat, hogy a választás napján mindenki megjelenjen a sza­vazáshoz. A roskadozó bűnös, 1. Budapest, jan. 28. A szánalom bizonyos nemével olvastuk át az „Ellenőr“ mai czikkét, melyben Kossuth Lajos" levelének, különösen Csernátony működését illető részére — igyekszik mentegetődzőleg vá­laszolni, s magát, mint a kézmosó Pilatus, min­den felelősség alól tisztára mosni. Szegény Csernátony, méltó volna most egy Kaulbach ecsetére, hogy megörökítse benne a mardosó lelkiismeret tehetetlen tépelődését, megörökítse a bűn súlya alatt roskadozónak, s önnön mentegetődzései silányságaiba kapkodó­­nak alakját. Reá is el lehet mondani most azt, a­mit T­i­­tus Livius a Saranisekre mond, — bár érzi a legyőzött kínját — „nec suis, nec externis viri­bus jam stare poterant, tam­en hello non absti­­m­ebant“, — mégis harczra emeli karját. Kétségkívül, a lélek kétségbeesésének tüne­tei azok, melyek Csernátonynál épen úgy mint egykor a Samniseknél jelentkeznek, s az bizonyos, hogy a Samnisek főpapja Ovius Paccius szelleme és áldása kíséri útjában Csernátonyt a Samnisek élén, vagy jobban mondva valóságos Ovius Paccius beszél be­lőle, ki bár földhöz juttatott, de csakhamar talpra kelve jelenik meg az ártatlanság fehér mezébe öltözve, forgóval és kócsagtollas sisak­ján — mint az „önérzet szerény hivalkodásának“ jelképe , kezében hírhedt elvhűségének ara­nyával bevont pajzszsal. Csakhogy régen meg­mondotta még Papirius, a Samniseknek : „Non enim cristas vulnera facere, et picta atque aurata scuta transite romanum pileum“. * Csernátony Kossuth Lajos levelében csak­hamar megtalálta az őt illető részt. Mint tükörbe tekintett bele, s mihamar meglátta saját alakját, úgy a mint azt másfél év óta önmaga m­ázolgatta előttünk. Egy szentről beszélik, hogy 40 esztendeig nem látta arczát tükörben. Midőn egyszer véletlenül 40 esztendő múlva tükörbe tekintett, életmódja által összemarczangolt alakján oly annyira m­eg­­borzadt, hogy e miatt közeli halála követke­zett be. Csernátony — úgy látszik — másfél év óta szintén nem nézett tükörbe. S most, a­mint Kossuth Lajos egy darabkát elébe tartott, egész borzalommal riad vissza, — s összevissza kiabál, hogy ez nem ő, hiszen ő nem volt ilyen soha; persze nem , csak raásfélév óta ilyen, azóta pe­dig nem nézett tükörbe. Mit mond Kossuth, a balközépről, s ha már Csernátony magára értette — Csernátonyról ? közöljük szó szerint : „Felhozatik az, hogy ez idő szerint úgy sem lehetne az ellenzék közjogi elveinek értékesíté­sére semmi sikeres lépést tenni, tehát nem árt aludni hagyni az elveket, s e képtelen sophisma támogatásában még gúnyhoz is folyam­odtak ! Egy szóvivőtök, (kitől megvallom, annyi impie­­tast nem vártam volna) lyukas mogyoróropogta­­tásnak csúfolta a nemzet elvesztett államisága jaj kiáltását, a­mit még akkor is tiszteletben kel­lene tartani, ha a nemzeti jellem sülyedő bárká­járól egyetlen egy hang „unter Larven die ein­zige fühlende Brust“ kiáltaná is.“ Hát nem hű előadása ez a tényeknek? ország­világ tanúskodik róla. Ott van a nov. 7-iki hatá­rozat, mit tartalmaz az ? és kinek sürgetésére ho­zatott azon ominosus határozat ? Nem Cserná­tony úr abban a főmester ? De Cs. úr úgy látszik, tudja a közönséges példabeszédet: si fecisti nega, s mint a korcsmá­­ros a vallatásnál, ő is „borért“ jár oda, vagy kedvencz csemegéjéhez fordul a lyukas mogyo­róhoz, s diskurál rég múlt időkről, melyekre nézve már szintén a rég múlt időkben meg is kapta a választ. . És ily kalandos elbeszélés után végre így szól: „És most — ámbár nehéz a transitió az ily kicsinyes dologról egy terhes vádra — kérdem minden elfogulatlan embert, sőt — a m­elior in­­formatió összes ügyiratainak iménti előterjesz­tése után — magát Kossuthot is, hogy ugyan hol van azokban „impietas“ más, mint a „Magyar Újság“ esetlen okoskodásai irányában? s ugyan, melyik szó, tétel vagy eszme jogosíthat fel bár­kit is a feltevésre, hogy én a nemzet jogai irányá­ban feladást tanácsoltam volna vagy tanácsol­hatnék bár­mikor és bármi részben is.“ A „Magyar Újság“-ban meg volt felelve an­nak idejében, Csernátony úr minden okosko­dására érdemlegesen; mi azokat hasáb számra bizony nem idézzük most újra elő, hiszen mos­tani előadása is elég arra, hogy ez a ferdítés, a köpenyforgatás művészeten újra rajta kapja az ember. Mit mond Kossuth fentebb idézett sorai­ban, s mit kérdez Csernátony, hasonlítsa ösz­­sze a szíves olvasó, s akkor ítéljen Cs­­ur ferdítő ügyessége felett. „Felhozatik az, hogy ez idő szerint úgy sem lehetne az ellenzék közjogi elveinek értékesíté­sére semmi sikeres lépést tenni, tehát nem árt aludni hagyni az elveket“ írja Kossuth Lajos, s mondja meg ország-világ, nem jól van itt kife­jezve a balközép s Csernátony úr taktikai talál­mánya, melyet másfél év óta hozott forgalomba? És midőn Kossuth ezt, s nem többet mond , Cs. ur szemrehányólag kérdi őt, „melyik szó, tétel, vagy eszme jogosíthat fel bárkit is a feltevésre, hogy én a nemzet jogai irányában feladást tanácsoltam volna, vagy tanácsolhatnék ? Nem tanácsolták önök a feladást, az igaz, ezt Kossuth sem mondja, hanem tanácsol­ták önök az elvek félretételét, elaltatását. És midőn Cs. úr így beszél, ferdítésének ki­törött lábára állva, a „könnyelműség“ vádjával merészli illetni azon férfiút, ki hazájának szent ügyét , lelke egész megfontolásával hordja keblén. Ki másfél év óta csak a ferdítés kenyeréből tengeti torzszülöttje silány életét, a ki csak most is, e vesszőparipán igyekszik kinyargalni elvte­­lensége iszapjából, nem tarthat igényt, hogy ki­fejezései komoly beszámítás alá vétessenek. Ámde lássuk a folytatást. .. Vs mely valóban égető szükség — segíteni, egy rövid idő műve lenne csak. ■* A 2-ik a melyen minden nagyobbszerű reform behozatala nélkül segíteni kellene, a végrehajtói intézmény, különösen a kis lefizetéseket illető­leg. Hogy ezen intézmény mennyire hátrányos, azt az igazságügyminiszter úr legjobban tudhatja, mert ez ellen felszólaltak már maguk a királyi törvényszékek is, a többek között a budapesti kereskedelmi- és váltó törvényszék 16975. sz. a. felterjesztésében, hol hoszabb alapos indokolás mellett statistice ki van mutatva, hogy 1872-iki ügyforgalomban, a kézbesítés a feleknek mint­egy 60000 ftba került, holott ez azelőtt legfeljebb összesen 5000 fttal fizetett szolgák által épen oly jól, és a czélnak megfelelőleg eszközöltetett, és most is eszközölhető volna. Ki­mutattatik ugyan­ott, hogy ezen végrehajtói intézkedés, jelen módozatában, a­z igaz­s­ág­sz­ol­gál­­tatás haladása indokából, jelen tör­vénykezési eljárás mellett, mely tö­mérdek kézbesítést tesz szükségessé, fen nem tartható. És mégis ennek daczára fentartatik, hogy miért? azt senki nem tudhatja, hacsak nem azért, hogy némely, ily kézbesítésre alkalmazott végrehajtó, a felektől 3—4000 frtot évenként kereshessen, olyan munkáért, mit az 500 ftos hivatalszolga, épen oly rendesen elvé­gezni képes, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy a je­lenlegi végrehajtók is sokszor szolgák vagy se­gédek által teljesítetik, lassan-lassan, bekezdik látni illető helyeken is, hogy a közönség az adót fizetni alig képes, ha még ily mellékkiadásokkal terheltetik, a bélyeg illeték is felemeltetik, arra tökéletesen képtelenné lesz. Ajánljuk tehát ezen dolgokat a t. törvény­hozó testület bölcs figyelmébe. Kühner Ignácz, Budapest, jan. 27-én. A közvélemény kezd hangosan nyilatkozni az igazságszolgáltatás némely kiváló hibái ellen — s bár a Horvát Boldizsár által behozott szeren­csétlen igazságügyi reformok, egy lánczolatát ké­pezik a czélszerűtlen, és időszerűtlen intézmé­nyeknek, melyek tarthatatlansága iránt a jogász világ, már hangosan nyilatkozott, van azok kö­zött két olyan kérdés, melynek megváltoztatása még egy részről igen égető, úgy más részről, melyeken igen könnyen, hogy ne mondjam egy tolvonással lehetne segíteni. Az 1-ső a bírósági és közhivatalnokok fizeté­sének 300 f­on fölüli lefoglalása, mely iránt a jan. 26-iki országgyűlésen már interpellatio is adatott be a miniszterelnök úrhoz, s bár várva várjuk már erre is a feleletet, de nem hagyhat­juk megjegyzés nélkül, hogy a gyakorlat, a való, még sokkal roszabb, mint maga az interpelláló képviselő úr által előadva lett, s ezt figyelembe ajánljuk, mert a fenálló gyakorlat szerint, a hi­vatalnokoknak nemcsak 300 fton felüli fizetése, hanem lakbére, drágasági pótléka s minden ju­taléka lefoglaltatik. Mi magában véve a legna­gyobb igazságtalanság s képtelenség, mert a lakbérilletmény természetbeni lakás helyett adatik, s mig a természetben lakást senki le nem foglalhatja, micsoda jogi következetesség az, hogy az a helyett adott lakbér általán lefoglalható le­gyen, s mig például a pest­ megyei tisztviselő természetbeni lakását senki le nem foglalhatja, addig a­ fővárosi tisztviselő lakbéráltalánya, a hitelező részére lefoglaltatik, továbbá, köztudo­mású dolog, hogy az állam a fölsőbb hivatalno­koknak, különösen a fölsőbb bírósági bírói kar­nak azért adott nagyobb fizetést, hogy gond nél­­kül élhessenek s függetlenségöket fentarthassák, és mégis más részről megengedi, hogy a felsőbb bírónak 4000 vagy 5000 frt fizetéseinek 300 fton fölüli része csak úgy lefoglaltassék, mint a 400 ftos gyakornoknak. Szerény véleményünk szerint ha a végrehaj­tást szenvedő közhivatalnok fizetésének V3-ad része lefoglaltatik, lakbérét semmi esetre ide nem értve, ez a legczálszerűbb intézkedés, mert így a hitelező is nyer kielégítést, és a hivatalnok­nak is marad annyi, hogy aránylag állásához, egy­harmadával összeszorítva megélhessen, s ezen — A jogügyi bizottság II. ülése jan. 27-én. Jelenlevők: elnök, jegyző, miniszter, Horváth, Schmausz, Matolay, Lázár, Gaál, Hammersberg, tárgy : közjegyzőség. A 176. §. (régi 174) a miniszter által indítványo­zott és a többség által elfogadott következő 2-ik be­kezdéssel : „A közjegyző minden általa kezelt ügyletekre nézve a bélyeg és illeték­­törvény megtartásáért elsősorban fe­lelős“­n megtoldatott, míg ellenben Lázár ezen in­tézkedést az önálló pénzügyi törvényekbe tartozónak és itt megemlíteni fölöslegesnek véli. A 177. §. (régi 175.) első bekezdése változatlanul, 2-ik bekezdése pedig Horvát B. indítványára követ­kező szerkezetben fogadtatott el. „Más követelés miatt a biztosíték csak a most érintett igényeket ill­ett­ő elsőbbségi jog sérelme nélkül foglal­ható le, s a kielégítés csak a 44—46. §-ban előszabott eljárás szerint eszközöl­hető.“ A 178. §. (régi 176.) a többség által elfogadta­tott, csak Matolay, Lázár és Gaál kívánták a kir. ügyész beavatkozását kihallgatni. A 179—180. §. (régi 177—178.) változatlan ma­radtak. A 181. §. (régi 179.) első bekezdésének 6-ik so­rában eljárás helyett jog létetett, és a 2-ik bekezdés a birák szóig ezen czikkben hagyatott, mig ugyan ezen bekezdésnek többi része önállólag A 182. §. vétetett föl. A 183-192. §. (régi 180-189.) némi irályi és hivatkozási kiigazításokkal elfogadtattak. A 193. §. (régi 190.) a többség által 3 évi elévü­lés mellett elfogadtatott, mely czikket Gaál, Lázár és Hammersberg egészen kihagyatni véltek, nem akarván ily mellékesen az anyagi jogon változtatni, kik azon­ban az elvi megállapodás után szintén a 3 évhez já­rultak. A 194. §. (régi 191.) a többség által elfogadta­tott, a mig ellenben az előadó az elnököt is a jegyzői kamarából, Matolay, Gaál és Lázár pedig az egész fe­gyelmi bíróságot csakis a jegyzői kamarából kívánták alkottatni, a bíróságokat ily teendőkkel elfoglalni sem czélszerűnek, sem a kamara hatáskörével és tekinté­lyével megegyezőnek nem találván. A 195—196. §. (régi 193—193.) változatlan ma­radtak. A 197. §. (régi 194.) egyhangúlag elfogadtatott, egyedül Lázár kívánta a közjegyző ok nélküli zaklatása és az elnöki felelősség könnyítése tekintetéből az első bekezdés 2—3 sorai közé ezen tételt, lehetőleg a fölfügesztendő közjegyző előleges ki­hallgatása után­ beigtattatni. A 198-200. §. (régi 195-197.) némi irályi mó­dosítással változatlanul maradtak. Itt előadó indítványára, és Lázár által a tehetetlen közjegyzők, úgy özvegyeik és árváik lehető segélyezése érdekében tett fölszólalásra tekintettel, a következő új czikk egyhangúlag elfogadtatott : 201. §. A pénzbírságok a közjegyzői kamara által évről évre meghatározandó jótékony czélra fordítandók. A 202. §. (régi 198.) maradt. A 203. §. (régi 199.) első bekezdése változatlan, a 2-ik bekezdés 1-ső sorában szokatlanul helyett­­rend­ — A képviselőház elnöki irodáját több figyelemre kérjük s a jövőben ne feledje el lapunknak is megkül­deni az értesítést, hogy a képviselőház hosszabb vagy rövidebb ideig tartó szünet után mikor tart ülést.

Next