Magyar Ujság, 1874. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-29 / 23. szám
Budapest, január 28. Külföldi szemle. A franczia nemzetgyűlés elfogadta a katonai papságra vonatkozó előterjesztést. Marcous (Audemnegir) választása igazoltatott, Gavardie heves ellenzése daczára, ki Gambettával élénk vitát folytatott. A franczia közoktatásügyi miniszter, hir szerint, egy újabb köriratot intézett a püspökökhöz, melyben sokkal élesebb hangon, mint az első körirat tévé, inti őket, hogy ne vegyenek részt a politikai izgatásokban, mert az ily kicsapongók a törvény szigorával fognak büntettetni. Londonban a tegnapra hirdetett ultramontán ellenes meeting a Jameshallban nagy számmal megjelentek által megtartatott. Egy határozat lett egyhangúlag elfogadva, melyben kifejezés adatik azon rokonszenvnek, melyet a brittek Németországnak az ultramontanismus ellen folytatott küzdelme iránt éreznek. Mint említettük, Gladstonenál e hó 23-án egy munkásküldöttség járt, arragérve, őt, hogy a jövő ülésszakban terjeszszen elő egy tvjavaslatot, melynek czélja lenne a grófságokban lakó munkásokra is nagyobb mérvben kiterjeszteni a választási szabadságot. Gladstone erre így felelt: „Önök a törvény amaz anomáliájára figyelmeztetnek engem, hogy míg megadja a nép egyik értelmes osztályának a választási szabadságot, másfelől megvonja azt a hasonló foglalkozású osztálytól. Nem akarok a törvény taglalásába bocsátkozni, ez messze vezetne. Hanem egy kérdést intézek önökhöz, hiszik-e önök, hogy a választási szabadság kiterjesztése iránti vágy kizárólag csak egy politikai párt sajátja s hiszik-e, hogy ugyanezt óhajtják a conservativek, értem a conservativ munkásokat?“ Arch: A vidéki munkások a szavazati jogot nem párt tekintetből követelik. Shipton: A választási jog kiterjesztése iránti revolutio egy oly congressuson hozatott, melyen minden városból és különböző árnyalatú munkások vettek részt. Gladstone: Ha véleményemet akarják önök tudni, én kimondom, hogy azon vidéki munkások, kik most a választási jognak kiterjesztését kérik, szavazataikat a conservativeknek fogják adni. De nem is ezt az oldalát akarom vizsgálni a kérdésnek, az önök véleménye szempontjából akarom tekinteni, hogy t. i. általános a kívánság, hogy e kérdés minden politikai tekinteten kívül hagyassák. Önök azt hangoztatják, hogy jelenleg a grófságok nincsenek oly híven képviselve, mint a városok. Hangsúlyozták, hogy a grófságoknak több joguk van a képviseletre a parlamentben s hogy az egyenlőtlenséget a választási szabadságnak a grófságokra való szélesebb kiterjesztése által lehetne megszüntetni. Önök ismerik nézetemet e tekintetben. Más alkalmakkor már nyilatkoztam s ahhoz nincs többé, mit adjak. Amit mi mindenekelőtt megkívánunk, még ezen is hasonló kérdésekben határoznánk, az, hogy a közszellem kissé érlelődjék. Én azt hiszem, hogy a kérdés, melyre önök ma figyelmemet fölhívták, nem foglalkoztatta eléggé az országot, mert habár a testületek, melyeket önök képviselnek, az ország nagy részét teszik ki, még sem képezik az egész közönséget. Ily nagy kérdéseket nem lehet gyors változtatásokkal megoldani.• Önök észrevehették, amint én is kénytelen vagyok naponta észrevenni, hogy mily nagy akadályok gátolják folyton a gyors haladást ily kérdések megoldásánál. A képviselőház nagyon korlátozott időviszonyok közt dolgozik s a teendők, melyek reá várnak, oly számosak,aminekkel még soha sem foglalkozott egy kamara sem. Épen ezért mielőtt hozzáfogna egy ily kérdéshez, számot kell vetnie magával teendőinek átalános helyzetéről, a többi munka sürgősségének fokáról és a közvélemény többségéről. Gondolnunk kell arra is főleg, hogy az önök által fölvetett kérdés a politikai pártok szenvedélyén kívül hagyassák. Nem szabad felednünk továbbá a parlament ifjúságát vagy agg korát, a kormány gyengeségét vagy erejét. Mindezen tekintetek elégségesek meggyőzni a kormányt arról, hogy ne határozza el magát, hogy ily kérdésekkel foglalkozzék, s hogy mindenek felett ily kérdésekhez csak akkor foghat, ha elég erősnek érzi magát azok megldására. Ez csak akkor történhetik, ha a kormánynak elég oka van hinni, hogy ily kérdésekkel eredményre juthat, midőn ez idő megérkezik, foglalkozni fog a kérdéssel. Én most csak a magam nevében beszéltem, de úgy kollegáim, mint magam részére fentartom, hogy mielőtt valamely kérdés tárgyalásához fognánk és erre felhasználnánk a kedvező alkalmat, alaposan megvizsgáljuk az ország helyzetét.“ A német birodalmi sajtótörvényjavaslat 21. § a a felelősségről ezeket rendeli: „Ha valamely nyomtatványban büntetésre méltó cselekmény foglaltatik, a szerkesztő, kiadó, nyomdász, bizományos vagy a terjesztő büntettetik a bűnösre mért büntetéssel a nélkül, hogy bűnrészességeket bebizonyítani kellene. Ha a közzététel a szerző akarata ellenére történt, a felelősség a szerkesztőt vagy a kiadót éri.“ — Végül határozottan ki van mondva a javaslatban a hirlap, naptár és hirdetési dijak eltörlése. — A bizottság javaslatba hozza, hogy e törvény 1874. jul. 1-én lépjen érvénybe. A belga külügyminiszter a képviselők kamarájában azon interpellációra, igaz-e a „D. Telegraph“ híre Bismark jegyzékéről, azt válaszolja, hogy a külföldi sajtó informatiói tévesek, Németország nem intézett Brüsselbe jegyzéket; a miniszter azt hiszi, hogy a haza érdekének szolgál, ha ismétli elődének a sajtóhoz intézett azon felszólítását, hogy az legyen mérsékelt és részrehajlatlan ; ő ezt kényszer nélkül és csak azon tekintetekből teszi, melyekkel az igazságérzet, a szomszéd hatalmakhoz való viszonynak tartozik és azon óhaj következtében, hogy azoknak Belgiumhoz való jó viszonyát szilárdítsa. Konstantinápolyi lapok pétervári tudósítása szerint Ignatieff tábornok vissza fog térni, hogy a portánál követség állomását elfoglalja. X * *.x 23. szám. Csütörtök. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám, 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendőa lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. HMB 3BSX VIII. évfolyam. 1874. Jan. 29. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . 16 frt.— kr Fél évre. »— » Negyed évre« -- » Egy hónapra 1 V 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. — A 48-as párt ma, csütörtökön, délután 0 órakor ülést tart. — A képviselőház valamennyi osztálya f. hó 29-én d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : A keleti vasút. — Kecskeméten, mint táviratilag értesültünk, Mocsáry Lajos lesz a baloldal jelöltje, s az ottani ellenzék egyhangúlag tette a jelölést. Igen örvendünk azon, hogy Kecskemét visszaadja a képviselőháznak azon férfiút, ki a valódi ellenzék egységesítésének s tömörítésének hives tolmácsolója, s igy az állami önállóság s függetlenség egyik fáradhatlan bajnoka s munkása. S midőn most már Kecskemét városának ellenzéki polgárai kijelölték: arra vagyunk bátrak kérni s figyelmeztetni, hogy egyszersmind egész erővel oda munkálkodjanak, hogy a jelölést érvényesítsék is, s igy meg ne szűnjenek egy pillanatig is sürgetni polgártársaikat, hogy a választás napján mindenki megjelenjen a szavazáshoz. A roskadozó bűnös, 1. Budapest, jan. 28. A szánalom bizonyos nemével olvastuk át az „Ellenőr“ mai czikkét, melyben Kossuth Lajos" levelének, különösen Csernátony működését illető részére — igyekszik mentegetődzőleg válaszolni, s magát, mint a kézmosó Pilatus, minden felelősség alól tisztára mosni. Szegény Csernátony, méltó volna most egy Kaulbach ecsetére, hogy megörökítse benne a mardosó lelkiismeret tehetetlen tépelődését, megörökítse a bűn súlya alatt roskadozónak, s önnön mentegetődzései silányságaiba kapkodónak alakját. Reá is el lehet mondani most azt, amit Titus Livius a Saranisekre mond, — bár érzi a legyőzött kínját — „nec suis, nec externis viribus jam stare poterant, tamen hello non abstimebant“, — mégis harczra emeli karját. Kétségkívül, a lélek kétségbeesésének tünetei azok, melyek Csernátonynál épen úgy mint egykor a Samniseknél jelentkeznek, s az bizonyos, hogy a Samnisek főpapja Ovius Paccius szelleme és áldása kíséri útjában Csernátonyt a Samnisek élén, vagy jobban mondva valóságos Ovius Paccius beszél belőle, ki bár földhöz juttatott, de csakhamar talpra kelve jelenik meg az ártatlanság fehér mezébe öltözve, forgóval és kócsagtollas sisakján — mint az „önérzet szerény hivalkodásának“ jelképe , kezében hírhedt elvhűségének aranyával bevont pajzszsal. Csakhogy régen megmondotta még Papirius, a Samniseknek : „Non enim cristas vulnera facere, et picta atque aurata scuta transite romanum pileum“. * Csernátony Kossuth Lajos levelében csakhamar megtalálta az őt illető részt. Mint tükörbe tekintett bele, s mihamar meglátta saját alakját, úgy a mint azt másfél év óta önmaga mázolgatta előttünk. Egy szentről beszélik, hogy 40 esztendeig nem látta arczát tükörben. Midőn egyszer véletlenül 40 esztendő múlva tükörbe tekintett, életmódja által összemarczangolt alakján oly annyira megborzadt, hogy e miatt közeli halála következett be. Csernátony — úgy látszik — másfél év óta szintén nem nézett tükörbe. S most, amint Kossuth Lajos egy darabkát elébe tartott, egész borzalommal riad vissza, — s összevissza kiabál, hogy ez nem ő, hiszen ő nem volt ilyen soha; persze nem , csak raásfélév óta ilyen, azóta pedig nem nézett tükörbe. Mit mond Kossuth, a balközépről, s ha már Csernátony magára értette — Csernátonyról ? közöljük szó szerint : „Felhozatik az, hogy ez idő szerint úgy sem lehetne az ellenzék közjogi elveinek értékesítésére semmi sikeres lépést tenni, tehát nem árt aludni hagyni az elveket, s e képtelen sophisma támogatásában még gúnyhoz is folyamodtak ! Egy szóvivőtök, (kitől megvallom, annyi impietast nem vártam volna) lyukas mogyoróropogtatásnak csúfolta a nemzet elvesztett államisága jaj kiáltását, amit még akkor is tiszteletben kellene tartani, ha a nemzeti jellem sülyedő bárkájáról egyetlen egy hang „unter Larven die einzige fühlende Brust“ kiáltaná is.“ Hát nem hű előadása ez a tényeknek? országvilág tanúskodik róla. Ott van a nov. 7-iki határozat, mit tartalmaz az ? és kinek sürgetésére hozatott azon ominosus határozat ? Nem Csernátony úr abban a főmester ? De Cs. úr úgy látszik, tudja a közönséges példabeszédet: si fecisti nega, s mint a korcsmáros a vallatásnál, ő is „borért“ jár oda, vagy kedvencz csemegéjéhez fordul a lyukas mogyoróhoz, s diskurál rég múlt időkről, melyekre nézve már szintén a rég múlt időkben meg is kapta a választ. . És ily kalandos elbeszélés után végre így szól: „És most — ámbár nehéz a transitió az ily kicsinyes dologról egy terhes vádra — kérdem minden elfogulatlan embert, sőt — a melior informatió összes ügyiratainak iménti előterjesztése után — magát Kossuthot is, hogy ugyan hol van azokban „impietas“ más, mint a „Magyar Újság“ esetlen okoskodásai irányában? s ugyan, melyik szó, tétel vagy eszme jogosíthat fel bárkit is a feltevésre, hogy én a nemzet jogai irányában feladást tanácsoltam volna vagy tanácsolhatnék bármikor és bármi részben is.“ A „Magyar Újság“-ban meg volt felelve annak idejében, Csernátony úr minden okoskodására érdemlegesen; mi azokat hasáb számra bizony nem idézzük most újra elő, hiszen mostani előadása is elég arra, hogy ez a ferdítés, a köpenyforgatás művészeten újra rajta kapja az ember. Mit mond Kossuth fentebb idézett soraiban, s mit kérdez Csernátony, hasonlítsa öszsze a szíves olvasó, s akkor ítéljen Csur ferdítő ügyessége felett. „Felhozatik az, hogy ez idő szerint úgy sem lehetne az ellenzék közjogi elveinek értékesítésére semmi sikeres lépést tenni, tehát nem árt aludni hagyni az elveket“ írja Kossuth Lajos, s mondja meg ország-világ, nem jól van itt kifejezve a balközép s Csernátony úr taktikai találmánya, melyet másfél év óta hozott forgalomba? És midőn Kossuth ezt, s nem többet mond , Cs. ur szemrehányólag kérdi őt, „melyik szó, tétel, vagy eszme jogosíthat fel bárkit is a feltevésre, hogy én a nemzet jogai irányában feladást tanácsoltam volna, vagy tanácsolhatnék ? Nem tanácsolták önök a feladást, az igaz, ezt Kossuth sem mondja, hanem tanácsolták önök az elvek félretételét, elaltatását. És midőn Cs. úr így beszél, ferdítésének kitörött lábára állva, a „könnyelműség“ vádjával merészli illetni azon férfiút, ki hazájának szent ügyét , lelke egész megfontolásával hordja keblén. Ki másfél év óta csak a ferdítés kenyeréből tengeti torzszülöttje silány életét, a ki csak most is, e vesszőparipán igyekszik kinyargalni elvtelensége iszapjából, nem tarthat igényt, hogy kifejezései komoly beszámítás alá vétessenek. Ámde lássuk a folytatást. .. Vs mely valóban égető szükség — segíteni, egy rövid idő műve lenne csak. ■* A 2-ik a melyen minden nagyobbszerű reform behozatala nélkül segíteni kellene, a végrehajtói intézmény, különösen a kis lefizetéseket illetőleg. Hogy ezen intézmény mennyire hátrányos, azt az igazságügyminiszter úr legjobban tudhatja, mert ez ellen felszólaltak már maguk a királyi törvényszékek is, a többek között a budapesti kereskedelmi- és váltó törvényszék 16975. sz. a. felterjesztésében, hol hoszabb alapos indokolás mellett statistice ki van mutatva, hogy 1872-iki ügyforgalomban, a kézbesítés a feleknek mintegy 60000 ftba került, holott ez azelőtt legfeljebb összesen 5000 fttal fizetett szolgák által épen oly jól, és a czélnak megfelelőleg eszközöltetett, és most is eszközölhető volna. Kimutattatik ugyanott, hogy ezen végrehajtói intézkedés, jelen módozatában, az igazságszolgáltatás haladása indokából, jelen törvénykezési eljárás mellett, mely tömérdek kézbesítést tesz szükségessé, fen nem tartható. És mégis ennek daczára fentartatik, hogy miért? azt senki nem tudhatja, hacsak nem azért, hogy némely, ily kézbesítésre alkalmazott végrehajtó, a felektől 3—4000 frtot évenként kereshessen, olyan munkáért, mit az 500 ftos hivatalszolga, épen oly rendesen elvégezni képes, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy a jelenlegi végrehajtók is sokszor szolgák vagy segédek által teljesítetik, lassan-lassan, bekezdik látni illető helyeken is, hogy a közönség az adót fizetni alig képes, ha még ily mellékkiadásokkal terheltetik, a bélyeg illeték is felemeltetik, arra tökéletesen képtelenné lesz. Ajánljuk tehát ezen dolgokat a t. törvényhozó testület bölcs figyelmébe. Kühner Ignácz, Budapest, jan. 27-én. A közvélemény kezd hangosan nyilatkozni az igazságszolgáltatás némely kiváló hibái ellen — s bár a Horvát Boldizsár által behozott szerencsétlen igazságügyi reformok, egy lánczolatát képezik a czélszerűtlen, és időszerűtlen intézményeknek, melyek tarthatatlansága iránt a jogász világ, már hangosan nyilatkozott, van azok között két olyan kérdés, melynek megváltoztatása még egy részről igen égető, úgy más részről, melyeken igen könnyen, hogy ne mondjam egy tolvonással lehetne segíteni. Az 1-ső a bírósági és közhivatalnokok fizetésének 300 fon fölüli lefoglalása, mely iránt a jan. 26-iki országgyűlésen már interpellatio is adatott be a miniszterelnök úrhoz, s bár várva várjuk már erre is a feleletet, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy a gyakorlat, a való, még sokkal roszabb, mint maga az interpelláló képviselő úr által előadva lett, s ezt figyelembe ajánljuk, mert a fenálló gyakorlat szerint, a hivatalnokoknak nemcsak 300 fton felüli fizetése, hanem lakbére, drágasági pótléka s minden jutaléka lefoglaltatik. Mi magában véve a legnagyobb igazságtalanság s képtelenség, mert a lakbérilletmény természetbeni lakás helyett adatik, s mig a természetben lakást senki le nem foglalhatja, micsoda jogi következetesség az, hogy az a helyett adott lakbér általán lefoglalható legyen, s mig például a pest megyei tisztviselő természetbeni lakását senki le nem foglalhatja, addig a fővárosi tisztviselő lakbéráltalánya, a hitelező részére lefoglaltatik, továbbá, köztudomású dolog, hogy az állam a fölsőbb hivatalnokoknak, különösen a fölsőbb bírósági bírói karnak azért adott nagyobb fizetést, hogy gond nélkül élhessenek s függetlenségöket fentarthassák, és mégis más részről megengedi, hogy a felsőbb bírónak 4000 vagy 5000 frt fizetéseinek 300 fton fölüli része csak úgy lefoglaltassék, mint a 400 ftos gyakornoknak. Szerény véleményünk szerint ha a végrehajtást szenvedő közhivatalnok fizetésének V3-ad része lefoglaltatik, lakbérét semmi esetre ide nem értve, ez a legczálszerűbb intézkedés, mert így a hitelező is nyer kielégítést, és a hivatalnoknak is marad annyi, hogy aránylag állásához, egyharmadával összeszorítva megélhessen, s ezen — A jogügyi bizottság II. ülése jan. 27-én. Jelenlevők: elnök, jegyző, miniszter, Horváth, Schmausz, Matolay, Lázár, Gaál, Hammersberg, tárgy : közjegyzőség. A 176. §. (régi 174) a miniszter által indítványozott és a többség által elfogadott következő 2-ik bekezdéssel : „A közjegyző minden általa kezelt ügyletekre nézve a bélyeg és illetéktörvény megtartásáért elsősorban felelős“n megtoldatott, míg ellenben Lázár ezen intézkedést az önálló pénzügyi törvényekbe tartozónak és itt megemlíteni fölöslegesnek véli. A 177. §. (régi 175.) első bekezdése változatlanul, 2-ik bekezdése pedig Horvát B. indítványára következő szerkezetben fogadtatott el. „Más követelés miatt a biztosíték csak a most érintett igényeket illettő elsőbbségi jog sérelme nélkül foglalható le, s a kielégítés csak a 44—46. §-ban előszabott eljárás szerint eszközölhető.“ A 178. §. (régi 176.) a többség által elfogadtatott, csak Matolay, Lázár és Gaál kívánták a kir. ügyész beavatkozását kihallgatni. A 179—180. §. (régi 177—178.) változatlan maradtak. A 181. §. (régi 179.) első bekezdésének 6-ik sorában eljárás helyett jog létetett, és a 2-ik bekezdés a birák szóig ezen czikkben hagyatott, mig ugyan ezen bekezdésnek többi része önállólag A 182. §. vétetett föl. A 183-192. §. (régi 180-189.) némi irályi és hivatkozási kiigazításokkal elfogadtattak. A 193. §. (régi 190.) a többség által 3 évi elévülés mellett elfogadtatott, mely czikket Gaál, Lázár és Hammersberg egészen kihagyatni véltek, nem akarván ily mellékesen az anyagi jogon változtatni, kik azonban az elvi megállapodás után szintén a 3 évhez járultak. A 194. §. (régi 191.) a többség által elfogadtatott, a mig ellenben az előadó az elnököt is a jegyzői kamarából, Matolay, Gaál és Lázár pedig az egész fegyelmi bíróságot csakis a jegyzői kamarából kívánták alkottatni, a bíróságokat ily teendőkkel elfoglalni sem czélszerűnek, sem a kamara hatáskörével és tekintélyével megegyezőnek nem találván. A 195—196. §. (régi 193—193.) változatlan maradtak. A 197. §. (régi 194.) egyhangúlag elfogadtatott, egyedül Lázár kívánta a közjegyző ok nélküli zaklatása és az elnöki felelősség könnyítése tekintetéből az első bekezdés 2—3 sorai közé ezen tételt, lehetőleg a fölfügesztendő közjegyző előleges kihallgatása után beigtattatni. A 198-200. §. (régi 195-197.) némi irályi módosítással változatlanul maradtak. Itt előadó indítványára, és Lázár által a tehetetlen közjegyzők, úgy özvegyeik és árváik lehető segélyezése érdekében tett fölszólalásra tekintettel, a következő új czikk egyhangúlag elfogadtatott : 201. §. A pénzbírságok a közjegyzői kamara által évről évre meghatározandó jótékony czélra fordítandók. A 202. §. (régi 198.) maradt. A 203. §. (régi 199.) első bekezdése változatlan, a 2-ik bekezdés 1-ső sorában szokatlanul helyettrend — A képviselőház elnöki irodáját több figyelemre kérjük s a jövőben ne feledje el lapunknak is megküldeni az értesítést, hogy a képviselőház hosszabb vagy rövidebb ideig tartó szünet után mikor tart ülést.