Magyar Ujság, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1874-02-01 / 26. szám

ezen eljárást helyeselte, azt törvényesnek declarálta. Én te­hát, csak egy útmutatót ismerek a helyes eljárás megítélésére, s ez a törvény. A váltótörvényszéki be­jegyzésre nézve az 1840. évi XVIII. t. sz. 3. fejezeté­nek 61. §-a azt mondja: „A választmány (vagy az igazgatótanács , az mindegy) a gyűlésben szótöbbség­gel elfogadott és a választmány által aláírt társasági alapszabályokat a kereskedési czímmel együtt a váltó­­törvényszéknél a váltótörvénykönyv II. része 3-ik fe­jezete értelmében a társaság nevében bejegyezteti.“ Tehát nem ő felsége által szentesített, nem a mi­niszter által helyben hagyott, hanem a gyűlés által szó­többséggel elfogadott alapszabályokat jegyezteti be. A váltótörvénykönyv 2-ik részének 3-ik fejezete ezeket mondja: „A részvény­társulatoknál csak a válaszmány jelenend meg, t. i. a váltótörvényszék előtt, mely a társa­ság üléséből kiadott bejegyzési felhatalmazást előmuta­­tandja. (halljuk !) Arra tehát, hogy a váltótörvényszéknél a bejegyzés megtörténhessék,szükséges, hogy az igazgató­tanács a részvényesek gyűléséből kelt bejegyzési felha­talmazást a váltótörvényszéknek bemutassa. (Úgy van­­ szélső bal felől.) Ez az én meggyőződésem sze­rint nem történt meg. A miniszter úr nagy sajnála­tomra azt mondja, hogy dr. Vay Miklós úr által a vál­tótörvényszékhez beadott kérvény a törvényes kellé­kekkel el volt látva. Én azonban azt nem látom át, hogy az a törvényes kellékekkel lenne felruházva. A t. miniszter úr felemlítette, hogy ő expediáltatta magá­nak a váltótörvényszéktől ezen okmányt; én is expe­­diáltattam s azt látom, hogy a váltótörvényszék a tör­vények ellenére járt el és magát e­zközévé tette mind­azon károsításoknak, melyek a keleti vasút részvénye­sein elkövettettek. (Úgy van­ szélső balfelől. Halljuk) Ezért a váltótörvényszéknek azon bírái, a­kik ebben eljártak, törvényes felelősségre vonhatók és nézetem szerint vonandók is. Ezen kérelem a­helyett, hogy a törvény rendelete szerint megkívánt részvényesek gyű­léséből kelt felhatalmazást mutatná be, a hozzácsatolt irományokban bemutatja Pesten 1869. febr. 15-én a m. kir. szab. keleti vasút első igazgatótanácsosa leendő tagjainak saját ideiglenes irodájukban az „Európához“ czimzett szállodában 45. szám alatt tartott ülésében felvett jegyzőkönyvnek kivonatát.(Derültség.)Ila­t, ház! (Halljuk!) néhány úri­ember egy vendéglőben összejön és szereti magát persvadeálni azzal, hogy ő egy nagy társulatnak, mely több mint 50 millió frt készpénzzel rendelkezik, igazgatótanácsosa lesz, és mint olyan gyű­lést tart és azután belebocsátkozik oly lépések megté­telébe, melyek kezébe szolgáltatják azon 50 s néhány millió feletti rendelkezést, ez oly eljárás, te­hát, mihez hasonlót nehezen hiszem, hogy a jelen szédelgési korban Európa bármely országának, vasúti építkezési krónikájából bárki is felhozhatna. (Helyeslés szélső­bal­oldalon.) Hol van ezen jegyzőkönyvben a felhatalmazás a bejegyzésre, a­melyben a világon nincsen más, mint­hogy dr. Vay Miklós úr ő nagy méltósága, mint korel­nök az ülést megnyitván — megjegyzem t. ház, s ezt valóban csodálom, hogy az ülés délelőtt tartatott meg — Bocskay Ignácz úr indítványára dr. Vay Miklós el­nöknek és dr. Bánffy Albert a leendő igazgatótanács al­­elnökének véglegesen megválasztattak. (Derültség.) Az indítvány elfogadtatván, dr. Vay Miklós elnöki székét elfoglalta. Ez van t.­hát a jegyzőkönyvben és egy szó­val sem több, és ezen jegyzőkönyv pótolja azt, melynek az 1840. XVIII. t. sz. rendelete szerint a társaság vá­lasztmányi gyűléséből kell felhatalmazásnak kellene lenni. És ezen okmányt nevezi azután az igazság­ügyminiszter úr elégségesnek arra, hogy a váltótörvény­­szék törvényesen eljárhasson és helyesli ezen váltótör­vényszék eljárását. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Gyönyörű dolog!) A miniszter úr, az egész ügyben, mint minden más ember is a­ki ezen ügyet a nyilvánosság vagy a tör­vényhozás elé hozta, minden okoskodását az alapszabá­lyokra alapítja. Igen, de ez alap törvényellenes, érvény­telen, semmis, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) tehát mindaz, a­mit reá épít, semmis és törvényellenes. Azt mondja: ezen alapszabályok 54. szakasza sze­rint az első közgyűlés csak a vasút építése után meg­tartatni rendeltetett. Igaz, az alapszabályok szerint igen­is, de kérdem az igazságügy miniszter urat, szabad-e egy társaságnak oly alapszabályokat alkotni, vagy a kormánynak a társaság részére oly alapszabályokat odzzogálni — mert ez petrogálása az alapszabályoknak — melyek a fenálló törvények rendeleteivel egyenesen ellenkeznek. De mi czélja volt és lehet az alapszabá­lyok azon intézkedésének, hogy azt mondja, hogy a köz­gyűlés csak a vaspálya kiépítése után tartassák ? Tehát akkor lépjenek a részvényesek azon lehetőségbe, hogy vagyonuk felett rendelkezhessenek és az eljárást ellen­őrizhessék, midőn a vagyon már leköttetett. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Te hát! Nem akarok praeoccupálni a mai vitának, mely épen ezen intézkedések érvényessége felett kell hogy nagy részben megforduljon, hanem csak egyálta­lában mondhatom, hogy a­mily köszönettel vettem a t. miniszter urak azon készségét, hogy válaszoltak, és oly aggodalommal tölt el azon módja a válasznak, melyben azt előadták. Ennélfogva én a miniszter urak válaszát helyesléssel és megnyugvással nem fogad­hatom el, hanem kérem a t. házat annak napi­rendre tűzését elrendelni. (Helyeslés bal felől.) Pauler Tivadar igazságügyminiszter : Röviden kívánok a t. képviselő úrnak felelni. Constatkroztam a tényeket, constatkroztam úgy, mintázok a váltótörvény­széki iratokból felderíthetők és általam észlelhetők vol­tak. Azt mondtam, a kérvény megfelelt a XVIII. t. sz. 55. §. minden kellékének és annak alapján járt el a váltótörvényszék. Második feleletemben pedig vilá­gosan megérintettem azt, hogy a bejegyzés nem azon jegyzőkönyv alapján történt, hanem történt a megerő­sített alapszabályok és az igazgatótanácsnak a kijelölést helybenhagyó kormányrendelet alapján, tehát nem azon jegyzőkönyv alapján azt világosan megérintette. Ezt csak adott válaszom felvilágosításául jegyez­tem meg. (Helyeslés:) Elnök: Méltóztassanak azok, kik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, felállani. (megtörténik) A többség tudomásul veszi. Trefort miniszter felel Majoros I.-nak az egye­temi építkezés ügyében tett interpellátiojára. Majoros István. Azt mondotta a tisztelt miniszer úr, hogy interpellation! nem vonatkozik a kérdéses épületre, melyet megjelöltem, s­ ebben igaza van a t. mi­niszter úrnak, de azért nem hazudták­ meg, mert mind­azon épületeknél hasonló visszaélés követtetett el ah­hoz, melyet válaszul a miniszter úr írásból felolvasott, azért elősorolom mindazon dolgokat, melyek ily ter­mészetűek, de egy kis figyelmet és csendet kérek a háztól. (Elnök: csenget) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy sehol és soha nyilvános lapokban a szokott mó­don kiírva egyetlen árlejtést sem eszközöltetett a mi­nisztérium, hanem vannak megbízottjai, kik közül van egy bizonyos Skalnitzky nevű, a­ki annyira ismeri a miniszter úr embereit (Derültség a szélső baloldalon) azon örökös Gregerseneket és Neuschlossokat, hogy azok nélkül nem is képzelheti, hogy az asztalos tudó­­sítáos­ó e az iparművészet, ezeken túl terjeszkedhetnék. A kérdéses épületre, melyre nézve engem a minisz­ter úr meghazudtolni akart Neuschlosz 13V­0­0-al ol* csobban ígért vállalkozni az egyik épületre, a másikra 16%%-al olcsóbban. De e két épületre feladatott Nagy István ajánlata, mely 16­­40-t­al ígérte olcsóbban végezni a munkát és ez ajánlat m­ellőztetett. (Olvassa az aján­latot.) Most következik tulajdonkép interpellátiomnak azon része, mely annak sarkpontja. Az ajánlati okmány, melyet felmutatni bátor voltam, a következő hátirattal láttatott el, mely hitelesen tanúsítja, hogy nem szoktak a minisztériumok nyilván­os árverést tartani és a con­­currencziát igénybe venni. A házirat így szól:„Ezen zárt ajánlati tárgyalásra a czég felhiva nem lévén, ajánlata fel nem bontathatott“. Aláírva a bizottság, kérdem már most a miniszter úrtól és a t. háztól, várjon ha az állam számára takarékos­kodni akarunk, ha tökéletes munkát akarunk kiállítani és kívánjuk, hogy a deficit ne szaporodjék, mihez na­gyon értenek a miniszter urak, úgy az egyik mint a másik: ekként kell-e eljárni a nyilvános munkák kiadá­sánál. De ha már megtörtént a dolog, módjáb­an állt a miniszter úrnak az elkövetett hibát helyre hozni , mert akkor m­ég nem volt ratifikálva a szerződés és eljárha­tott volna úgy, mint egy ízben Deáky Lajos interpellá­­ciója folytán történt, hogy t. i. a visszaélés utólagosan az által orvosoltatott, hogy új árverés rendeltetett el, és az államnak a concurrentia folytán nem volt kára. Én mint előre is említtettem, egész sorozatát ismerem a visszaéléseknek, melyek a minisztériumok egyik másik osztályában az állam kárára elkövettetnek. (Egy német nyílt levelet olvas fel Sehhehausból Lamotte vagy Tonette aláírással). Elnök : A­­. képviselő úr már hosszasan igénybe veszi a képviselőház figyelmét, azon kérést intézem hozzá, szorítkozzék tisztán magára a dologra. Majoros István: Én csak felvilágosítást adtam a miniszter úrnak. Egyébiránt a miniszter úr által felol­vasottakat nem értettem meg teljesen, arra bővebben nem válaszolhatok, s csak annyit jegyzek meg, hogy az ő válasza az általában felhozott adatok ellenében leg­kevésbé sem tekinthető c­áfolatnak és engem ki nem elégít. Azért én, miután a rosz kormányzat és rész ke­zelés következtében az állam pénztára már teljesen ki van merítve, s deficittel dolgozik, arra kérem a t. házat, hogy vegye figyelembe a birtokomba levő adatokat, melyek a folytatott rosz gazdálkodás feltüntetésére szolgálnak, a­miért is kérem a t. házat, méltóztassék a miniszter úr válaszának tárgyalására határnapot ki­tűzni, a­mikor is én a helytelen gazdálkodás bebizonyí­tására okmányokat fogok felhozni. A válaszszal nem vagyok megelégedve.­­ (A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát.) Napirend : a kérvények mellőzésével a keleti vas­­útügyi törvényjavaslat. A képv.­ház VIII. osztályának külön véleménye felolvastatik. Zsédenyi E. Számításokat tesz. Azonban mondja: addig, míg az elrendelt vizsgálatot be nem terjesztették, a keleti vasút pénzügyi helyzetét számszerűleg megál­lapítani nem lehet, maga az igazgató­tanács e tekintet­ben valódilag nincsen tájékozva. A minisztérium a keleti vaspályát a teljes tönkre jutástól meg akarná óvni. Erre nézve ajánlotta volna azon eljárást, melyet az osztrák kormány a lemberg­­czernoviczi vasúti­ társulattal követett. Most mondja, minden alapos részletes tájékozás nélkül az államot 17 millió költséggel terhel­ni, hol sem a hozott áldozat eredményét, sem a tovább hozott áldozatok sorát előre nem láthatjuk, annyi volna, mint fejünkre egy már­is torlódott pénzügyi bajok halmazát saját kezeinkkel te­tőzni. (Igaz, úgy van­­ balfelől.) Éhez hazám iránti köte­lesség érzetem öntudatában nem járulhatok és igy a benyújtott törvényjavaslatot részletes tárgyalás alap­jául el nem fogadhatom. (Hosszas élénk helyeslés bal­felől és a jobbközép több padjáról.) G h­y­c­zy K. A javaslatot tárgyalás alapjául sem fogadja el. A Il-ik sorozatú kötvények érvényességét csak bírói úton lehet tárgyalni s meghatározni. A ke­leti vasút ügyének elintézésére csak egy módot ismer: ez a részvényesek ezen pálya irányábani viszonyainak végleges rendezése. Ezen viszonyok rendezése nélkül minden más eljárás csak bonyolítja a dolgot, ha pedig azok rendeztetnek, megszűnik a prioritások érvényessé­gének kérdése. Ennélfogva következő határozati javas­latot teszi: Mondja ki a ház, hogy a beterjesztett törvényja­vaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el , de a minisztériumnak oly javaslatait, melyek a keleti vasút ügyének, minden iránybani végleges rendezését lehetővé teendik, — a vizsgálatra kiküldött bizottságok jelentése által felderítendő minden jogoknak, követelé­seknek, s az illetők feleletre vonásának fentartásával — készséggel tárgyalás alá veendi. (Élénk helyeslés a kö­zéppárt tagja részéről.) (Vége köv.) várakozáson nem marad alul. A szenvedély érzékitésé­­ben egyike a legnagyobb mestereknek, megkapó realis­­tikus fölfogása és kivitele pedig az újdonság varázsá­val bir. — Nyugta. Alólirt ezennel bizonyítom, hogy a honvédmenház javára Lantocztól a „Magyar Újság“ szerkesztősége által 20 frtot (húsz forintot) mai napon átvettem, ezen összeg újságok utján is nyugtáztatni fog. — Budapest, 1874. január 30-án. — Krivácsy J­ó­z­s­e­f. — Eredeti személyleirások. Wir­disch­­grätz irodájából most kerülnek napvilágra azon nyo­mozó levelek, melyek a 49-iki menekültekre vonatkoz­nak. Kossuthné igy van jellemezve: „Nagylelkű, büszke, megvetést kifejező tekintettel, gyermekeivel együtt utazik. Ruházatát nem lehet körülményesen le­írni, de mindenesetre elegáns.“ — Mészáros, a had­ügyminiszter így jellemeztetik : , Külalakja méltóság­teljes, különben csendesnek látszik.“ — Furcsán jel­lemezték Madarász­t: „Úgy néz ki, mint egy kö­zönséges czigány, gyors beszédű, dühös természetű, de dühét csillapítani tudja.“ — Nyáry Pál szemé­lyét így írják le: „Ruhája különféle, de különösen a frakkot szereti.“ Kossuth titkárát Nagyot pedig igy : „Nagyokat lép és kabátja alatt tőrt hordoz.“ — Öngyilkosság szerelemből. Egy fiatal mérnök, tegnap délelőtt a Rókus-kórházból jött ki, hol kedvese, egy betegápolónő leánya, hullájától vett örök búcsút. Kijövet bérkocsiba ült és a százház felé hajta­tott. Alig haladt azonban a kocsi néhány lépésre, mi­dőn két lövés dördült meg; a kocsis benézett a kocsiba és rémülve látá, hogy a fiatal ember, ki nagyon szivére vette kedvese halálát, szíven lőtte magát. — Patikárus Ferkó népszenész siremlékére újabban adakoztak: Berkes Lajos Irén, gróf Bathtyány Elemér 25 frt. b. Orczi Elek 10 frt. Pázmándi Béla 10 frt. Jankovics Aladár 15 frt. Továbbá tisztelettel kévetnek, különösen a vidéki népszenész urak, miszerint jövő hó 19-ig ivei két bárminő eredménynyel is be­küldeni szíveskedjenek ők­vétlenül. Vasvári Kovács Jó­zsef, bizottsági jegyző. — Táborszky és Porsch zeneműkiadásá­ban megjelent: „Gondüző“ gyorapolka Deutschtól, ára 50 kr., „Követel, tartozik“ rezgő polka Deutschtól. 50 kr. 44. A nemzeti színházban pénteken este először adatott „Plumet úr öröksége“ czímű vígjáték Barriere­s Capendytől. A sikert illetőleg legtalálóbban kifejezi a benyomás által keltett nyilatkozat, hogy mi­kor az ember végig nézte a darabot, azt mondja rá: bolondság. Nem unatkoztat, de nem is szórakoztat úgy, hogy a mű belbecse nyomokat hagyna a visszaemléke­zésre. Azt mondják, hogy miért hozták szinre? Hát azon az útón, mint sok más kevés értékű darab, ez is fölkanyargott a színpad deszkáira. Hogy „Plumet örökségé“-nek alapeszméje nem uj, ez még a legkisebb hiba volna; de hogy oly ala­kot, mint Plumet ur, az életben nem lehet találni, és már mélyebb vágású rovást érdemel. Plumet gazdag tőkepénzest unokahuga, ennek férje, unokaöcscse s ennek neje s egy másik unoka­öccse körülveszik, hogy hízelgéseikkel elhalmozzák, hanem titokban mindegyik a maga kezére dolgozik s Plumet urat forgatják a maguk előnyére. Egy ember van, ki szereti Plumet urat, keresztfia, hanem e szeretet sem jár ingyen, mert a fiatal ember arra kéri az öreget, hogy legyen érte jótálló 100 ezer frankig, hogy irodát nyithasson s megnősülhessen. A rokonok ezt megakadályozzák. A fiatal ember jegyese úgy fog ki a rokonokon, hogy Plumet urat eltávolítja körükből falura, s mikor ez sikerül, ott rábeszéli a nő­sülésre s mert egy éltes kisasszony attól nem vonako­dik, az eljegyzés megtörténik. Plumet megveszi a fa­lusi jószágot, jegyesére íratja. Az eladással meg­bízott ügyvéd ezt tudatja a rokonokkal, kik nagy sietve megérkeznek, hanem ezek azt színlelik, hogy örülnek a házasságnak. Hogy azonban az öreget a házasságtól visszatartsák, megbízzák a nyers unoka­­öcst, hogy az beszélje le szándékáról. Ez erre rááll, de netra rokonai, kiket a haszonlesőknek tart, hanem saját érdekében. A viasznál is könnyebben idomítható Plumet csakugyan erről is lehagyja magát beszéltetni. De most a visszautasított Clemence két mogorva nagybátyja áll elő, két nyugalmazott katona , kik folyton ve­szekednek , de egymás nélkül még sem tudnak meg lenni. A két nagybátya az öreggel kurtán elbánnak s ez a modor megtetszik az unokaöcsnek s ő is a kor­holók részére áll, így aztán a házasság létrejö, a ke­reszttül megkapja a 100 ezer frankot, a rokonok terve pedig füstbe megy. Plumet úr ide-oda forgatása képezi a vígjáték anyagát, hanem mert ez nagyon gyakran előfordul, vége felé unalmas kezd lenni. Vannak benne egyes részletek, melyek derültséget keltenek, melyek azonban inkább a vastag ecsetelés, mit a szellemdusság rovására esnek. Az előadás elég összevágó volt s különösen Szi­geti József és Feleki játéka emelték a hatást. Szigety Imre, Tamásy a két aggastyán s Benedek az ügyvéd szerepében nagyban hozzájárultak a siker emeléséhez. Gábor Irma kisasszony nem igen tudta kiemelni, a csel­­szörénykedő lányt, míg Kassainé (Clemence) szerepé­ből csinált anyit, a mennyit e kis szerepből csinálni lehet. Iiális előlegek 87-52 milliót tesznek, a miből Ausztriára 58 94, Magyarországra 28-58 millió esik. Az 1872. végéig a magyar kincstár által adott előle­gekben, nem számítva a refundált összegeket és a 4%-os kamatokat, a magyarországi vasutak a követ­kező számok szerint részesültek. És pedig: az első erdélyi vasuttársulat kapott 4.048.540 frtot az alföldi „ az éjszakkeleti „ a kassa-oderbergi „ a m. kir. államvasutak a pécs-barcel _ „ a keleti ,, a nyugati „ az arad-temesvári „ az e. magy.-gácsorsz. „ — Uj tá­v­i­rd­a-áll­o­m­á­s­o­k. Az apahidai, koloskarai, virágosvölgyi, gyércsi, héjasfalvai, erkedi, bennei, kapzai, homoródi, alsórákosi, ágostfalvai, apá­­czai, földvári, botfalui és brassói vasúti távirdaállomá­­sok a magyar-keleti vasútvonalon magánsürgönyök felvételére is felhatalmaztattak.­­ A nagy­károlyi „önsegélyző népbank“ ügyében Novák Gusztáv vezérigazgató tudatja a kö­zönséggel, miszerint a „Népbank“ iránt fenálló — megfeszített erőlködés daczára megingatni nem tudott bizalmat s hitelének erősbitését — mint ezelőtt, úgy ezután is folytonosan fokozni kötelességének ismeri, egyszersmind a nagyérdemű közönséget felkéri, hogy a „népbankot“ eddig tanusított támogatásukba és bi­zalmukba ezután is részesíteni szíveskedjék. ff 3,452.043 ff ff 2,400.000 ff ff 2,242.512 ff ff 1,550.000 ff f> 1,203.964 ff ff 1,100.000 ff ff 854,666 ff ff 411.153 ff ff 270.071 ff MAGYAR ÚJSÁG 1874. FEBRUÁR 11 Kivonat a hivatalos lapból. A m. kir. pénzügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnök Vaskó Ferencz pénzügyőri üzemrészt pénzügyőri biztossá, Wiesel Zsigmond II. osztályú számtisztet adóhivatali ellenőrré nevezte ki. A pécsi kir. pénzügyigazgatóság H­é­r­e­g­i Gézát VI. oszt., G­y­őr­f­y Jánost pedig VII. oszt. adótisz­tekké nevezte ki. A nagy-szebeni m. kir. pénzügyigazgatóság Do­hai Gyula számtisztet, Benedek Sombor pénzügyőr­ségi sremrészt, Nagy Lázár, Gut Róbert adóhiva­tali gyakornokokat, végül Mátyás Dénes és Nagy Áron, jelölteket, VII. osztályú adótisztekké nevezte ki. A telekkönyvi hatósággal felruházott bánffyhu­­nyadi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság mű­ködését az 1874-ik évi január 27-ikén 39,167/1873. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet szerint, folyó évi márczius 1-én kezdi meg. ÚJDONSÁGOK. Budapest, január 31. — A magyar tudományos akadémia I-ső nyelv- és széptudományi osztálya február 3-án (keddon) ülést tart, melynek tárgyai a következők: I. Szilágyi István 1. t. „Az állítólagos Rákóczi codexről. Olvassa Szilády Áron levelező tag. II. Dr. Ring Mihály „A Catull kéziratokról különös tekintettel a nemzeti mú­zeum Catull kézirataira.“ III. Hunfalvy Pál r. t. „A Nyelvtudományi közlemények legújabb füzetének ismertetése.“ — Megjelent a magy. tud. akadémiai alma­nach csillagászati és közönséges naptárra­, ára­­ írt. — Rossi a kitűnő tragicus társulatával néhány nap múlva a fővárosba jön, hogy a „Variétés“ színház­ban pár előadást rendezzen. Kedden fogja tartani első fellépését „Othello“-ban. A közönség Agyaimét itt fel­hívni fölösleges. Hőseit megelőzte a hir, s arait nyújt, a KÖZGAZDASÁG. — A magyar és osztrák va­lutaknak 1872-dik végéig nyújtott kamatbiztositási előlegek, ide nem számítva a 4%-os kamatokat, a „Presse“ szá­mítása szerint már 68 és fél milliót értek el. A kamat­­garantia czimén ugyanis a két állam részéről a követ­kező összegek előlegeztettek: Ausztr. Magyarsz. Együtt 1867. végéig 14.13 4­57 18-70 mill.fi­t Ehhez járult 1868. 1.36 0.13 1-49 ff ff „ 1869. 343 0-92 4-35 ff f­f „ 1870. 6-02 2.34 8.36 ff ff „ 1871. 7.96 4 72 12.68 ff ff „ 1872. 13-53 9 51 2304 ff 46-43 22-19 68-62 mill.frt. Ezen 68.62 millióból 1869-ben az Erzsébet nyugati, a csehországi nyugati,s a tiszavidéki társulat tartozásai­kat részvényekben és kötvényekben megtérítették, a­miből Ausztriára 7-58, Magyarországra 4-57, összesen 12-15 millió esett. Eszerint kamatbiztositási előlegül 1872. végén fönmaradt Ausztriában 38-85, Magyar­­országon 17-62, összesen 56.47 millió. A 4%-os kamatok 1873. végeig tesznek Ausztria javára 4­29, Magyarország részére 1-21, összesen 5-5 milliót vagy az előlegezett tőkével együtt, Ausztria ré­szére 4314, Magyarország részére 18­83, összesen 61,97 milliót. 1873-ra kamatgarantia czimén előirányozva volt Ausztriában 15­80, Magyarországon 9-75, összesen 25-55 millió s ha ez összegek kifizettetnek, akkor a 4%-os kamatokkal együtt 1873. végén a vasúti garan­ Napi üzlet. Budapest, jan. 31. A nap nagyrészén át permetezett a havas­ eső, darával vegyest s erősen fújt a szél. A kocsi utakon a közlekedés elnehezült; gabona nem is érkezett s a gabonacsarnokban mint rendesen szom­baton, igen csekély mérvű üzlet volt; adás-vevés hiva­talos jegyzés végett be sem lett jelentve. Szerződések azonban köttettek, búzára 8 frt 10 — 15 kr; zabra tavaszkor átadva 2 frt 30 kr, ily áron ada­tott el 5000 mérő 50 fontonkint, tengerire, a bánság­ból (5000 v. m.) 4 frt 97 krjával. Repcze, rozs és árpa nem jött forgalomba. Az értéktőzsdén eladottak : magyar els. köl­csön 83-25, szőlőváltság kötv. 72.58, földhitelintézeti záloglevelek 86.50 — 75, magyar hitelr. 40*50—42-25, földhitelr. 58-50—58-75, municip. 29*50, anglo 36-50, takarék és hitel 60-50 — 60-75, orsz. közp. 74, pesti közúti 120 írtjával kötve. NEMZETI Ig SZÍNHÁZ. Buda-Pest, vasárnap, február 1-én. A vén bakancsos és fia a huszár. Eredeti népszinmír dalokkal 3 szakaszban. Kezdete 7 órakor. budai várszínház. Buda-Pest, vasárnap, február 1-én. «2 « «K­K. Eredeti vigjáték 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Felelős szerkesztő: Szederkényi Nándor. TÁVIRATOK. Berlin, jan. 31. A „Nord. Ztg.“ mai száma visszautasítja azon szemrehányást, mintha a kor­mány a szomszédos államok ügyeibe magát bele­ártaná s a sajtószabadságot elnyomni igyekeznék; constatálja továbbá, hogy a papságnak minden államban van hivatalos és félhivatalos sajtója, melyet a kormány ellenséges hatalom sajtó­jaként kell hogy tekintsem; a béke érdeké­ben szükségesnek tartja, hogy a szomszéd ál­lamok világi ügyekben a pápaság szolgáivá ne legyenek. Nem fog semmi barátságos és udvarias eszmecsere Francziaország és Belgiummal meg kisérletlenül maradni, hogy azok souverainitá­­sukat megerősítsék. Bécs, jan. 31. A császár Pétervárra febr. 11- én délután fog utazni. Bécs, jan. 31. A burgerbizottság elfogadta azon indítványt, mely az uj építkezéseket, me­lyek 1874. kezdetnek s jövő évben bevégeztet­nek, 25 évre; a folyó év előtt megkezdett s jövő évben bevégzetteket pedig 15 évre adóm­entes­­séggel felruházza. A pénzügyminiszter zajos helyeslés közt megígérte, hogy az adótörvény reformjáról még ez ülésszak alatt javaslatot ter­jeszt be. Mi­lleu­Cll, jan. 31. A császár az éjjel vissza­indult Bécsbe. Versailles, jan. 30. A nemzetgyűlés megkez­dette az új adók feletti átalános tárgyalást. A pénzügyminiszter hosszú beszédben ajánlja ja­vaslatát, melynek czélja az, hogy a bevétel és kiadás közti súlyegyen biztosíttassék, s sajnálko­zását fejezte ki a fölött, hogy a bizottság az általa ajánlt adókat nem fogadta el. A tárgyalás hol­nap folytattatik. Bécs, jan. 31. Hitelrészvény 210.—__Angol-osz­trák 159.50. — Galicziai 228.50.------Lombard 161.50 Államvasut 36. 50 — Tramway 175.--. — Rente 69.65 Hitelsorsjegy 170.50. — 1860. 106.50 — Napoleon d’or 903.—. — 1864. 141.------Arany 536.—. — Ezüst 107.------Frankfurt 95.60 — London 112.75 —.­­Porosz pénzutalv. 169.------Unió-Bank 138.75. — Tö­rök­ sorsjegy 47.—. — Altt. építő bank 85.50 — Angol építő bank 93.—. Bécs, jan. 31. M. földteherm. kötv. 76 75. Magy. vas. kölcsön 99.40. Salgó-Tarján 101.—. Anglo-Ma­­gyar 36. —. Magy. hitel. 141.—. Franko magyar b. 34.50. Magy. záloglevél 86.—. Alföld 143.—. Erdély 133.—. Magy. éjszak-kel. vas. 107.50. Magy. kel. vas. 48.50. Kel. vasúti elsőb. kötv. 65. —. Magy. sorsjegy 82.75. Tiszai vasút 203.—. Magy. földhitel 58.50. Mu­nicipal-Bank. 28.50.

Next