Magyar Ujság, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1874-02-14 / 36. szám
selőházhoz beadott felirata, mert eltekintve azon mindenkit megdöbbentő körülménytől, hogy a törvényjavaslat elsősorban kívánatosabbnak tartja délmagyarországon a Vojvodina határainak helyreállítását, mint a jó magyar nemzeties politika kultiválását, például, Csanád megyében oly törvényhatóságot akarna eltörölni, amely nemcsak történelmi múltjánál, hanem jelenlegi társadalmi, szellemi és anyagi állásánál fogva is a törvényjavaslat alap-és kiindulási elveink mind adózvenynyiségre mind népszámra és területre nézve minden tekintetben megfelel, mert Csanád megye egyenes államadója 720,000 frt, tehát tetemesen nagyobb mint a javaslat megállapított alapelvei szerint jövőre minden törvényhatóságtól megkívántató 500,000 frt, és egész administratiója államadójának csak 7’/.2% veszi igénybe. De másrészről e megye megszüntetése által Makóban egy tiszta magyar város lenne tönkre téve, melynek haladása az ipar, kereskedelem és közművelődés terén meglepőleg fejlődő. Nem akarunk soká időzni az illustrátiónál, ha nem gondolja kiki méltó megbotránkozásának kifejezését következő statistikai adatokból szóljanak tehát a számok. Csanád megye székhelye Makó városának évi államadója 127,908 ft 71 kr, adóemelkedése 1867—1873 időke , tehát 6 év alatt, 28,910 ft 43 kr, a múlt évben bélyeg és illetékekben 90,302 ft 94 kr volt közvetett adója, ide nem számítván a fogyasztási adót és dohánytőzsde jövedelmét, két virágzó pénzintézetei, ipara, kereskedése és földmivelésének évi forgalma 14 844,717 frt 98 kr, a múlt évi telekkönyvi forgalma 3.672,402 frt 94 kr, és ami nagy fontosságú a makói távírda múlt évben 11,556 db sürgönyt eszközölt. Miután pedig kétségtelen, hogy az esetben, ha Makó városa megszűnne megye székhelye és így kereskedelmének központja lenni, a legszebb virágzásnak induló jó magyar város fejlődésében megakasztatnék, nem indokolatlan tehát reményünk, hogy a törvényhozás — melynek elsősorban nemzetinek kell lenni — m htó megbotránkozással fogja e legszentebb érdekeket sértő törvényjavaslatot elvetni. Kelet-Szatmár, febr. hó. A véletlen utamat az avasi román testvérek közé vezető. Csak az, melyet az országút melletti községekben láttam, hideg borzadálylyal lepte meg idegemet. Hallottuk, de most meggyőződtünk a romos tájéról, amely önkénytelenül eszünkbe juttatja a tatárpusztítást. Láttuk erre a kiéhezett arczokat, a félig holtakat, kiknek számát elsorolni nem tudjuk ; Elég legyen annyit mondanunk, hogy egy hold föld ára 2 írt, de ennyiért sem talál vevőre, munkája a szegény népnek nincsen, barmait elvitte az adóhajtó, kitéve a legvégső ínségnek, mely a perzsi véhséghez hasonló lesz pár hét alatt. Daczára ennek, nem egy, hanem két adóhajtó foglalkozik jelenben is a 16 községben, hogy a megmaradt valamit potom áron eladathassa. Meg kell említenem azt is, hogy a borzasztó intéget és nyomort látva a kerülti szbitó, hivatalos jelentést tett az alispánnak, csak attól tartunk, míg az ilyen jelentések fel és leküldetnek, (mert ez nem tárcza kérdés) addig ki tudja, hány családapa vagy az éhhalál áldozata lesz, vagy a szükség által bűn elkövetésére kényszeríttetik. Figyelmeztetjük a kormányt, és ha megkívánja, kérjük és így kegyesen mint emberek, mint kik érezni tudunk, vegye tekintetbe a nép nyomorát, szüntesse be a végrehajtást, és sietőleg nyújtson bármi után segélyt az éhező népnek, mert azt előre is megjövendölhetjük, hogy az ily eljárásnak megmérhetlenek szoktak lenni következményei, mitől isten óvjon. Isten és ember előtt egyedül a kormányt fogja sújtani a felelősség. J. M. Sziget Szent-Miklós, febr. 13. Egy kis olvasókör alakuló félben lévén, annak részére Csenki József úr járatja saját költségén a „Magyar Ujság“-ot, jár még az „Igazmondó“ „Vasárnapi Újság“ és a „Mezei Gazda.“ Most egy gyűjtést is tettünk az 1848 —9-iki elaggott honvédek javára, melyre is adakoztak : Kincses János 10 kr, Csenki József 1 frt, Török Benjámin 50 kr, Kincse István 10 kr, Simon István 10 kr, Andrásy Pál 20 kr, Sz. Kocsis Pál 10 kr, K. Tóth Pál 10 kr, Simon Benő 10 kr, H. Simon József 10 kr, Arany Bálint 18 kr, Fábián József 20 kr, K. Tóth Sándor 10 kr, Kerepesi István 5 kr, Fülöp Károly 10 kr, ifjú Andrásy János 10 kr, Bai Gábor 10 kr, Török Bálint 10 kr, I. Fodor János 10 kr, Kincseimre 10 kr. Mely is, 3 frt 61 kr összegben, kézbesítés végett a „Magyar Újság“ szerkesztőjének adatott át. * A 3 frt 61 kr összeg kézbesittetvén, általunk a honvédmenház bizottságának küldetett át, s a nyugtát közölni fogjuk. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal a derék adakozóknak nyilvános köszönetünket fejezni ki, hogy csekély vagyonukból, siettek filléreiket letenni, a 48/9-iki harczosok felsegélésére. Íme, a szegény nép tiszteletreméltó adománya mellett, nem igen olvassuk különösen a nagy birtokok urainak áldozatkészségét, a 48/9-iki rokkantak felsegélyezésére. Botrányos lepség ez, de annál szebb a dicsőbb a szegény népre, mely filléreivel átápolja rokkant vitézeit történelmünk nagy korszakának. Szerkesztő: Borsodmegye közgyűlése, Miskolcz, febr. 11-én. E hó 9-én tartott borsodmegyei közgyűlés, egy érdekű volt, a mennyiben e megye leghívebb támoga- tója lévén a deákpárti rendszernek — az ott felmerült indítványok megvitatása s elfogadásával , mintegy jelezte azt, hogy a rendszer lejárta provizoriális idejét, s vissza kell térni az önállóság, s önkormányzat azon intézményeire, melyek egyedül biztosítják a hazat kifelé, s befelé jövendő jólétét és szabadságát. Valóban örömmel kell constatálni országszerte, a felmerülő jelenségeket, melyek a gondosabb körültekintést, s lelkiismeretesebb érdeklődést tanúsítják az ország állami ügyei körül, melyek eddig, bizony csak az érdekhajhászat körmei között tengettek. Borsod megye említett közgyűlése, nagy érdeklődéssel vette kezdetét. A bizottsági tagok oly nagy számmal jöttek be, milyen számmal még eddig nem jelentek meg. 396 bizottsági tag közül jelen volt 240. Mára főispáni meguitó beszéd, magán hordozta a szellemet, mely a közgyűlést mindvégig vezérelte. Előadta jól átgondolt beszédében, a jelen helyzet bonyolult viszonyait, megemlékezett az ország szomorú anyagi helyzetéről, a ebből kifolyólag arról, hogy azon MAGYAR ÚJSÁG 1874. FEBRUÁR 14. meggyőződés naponta erősbülni látszik , miszerint bajaink kutforrása leginkább azon czentralisztikus irányban kereserdő, mely minden hatalmas — az államkormányzat öszpontositó körébe sodort, s így megbénitván az önkormányzatot, bonyolult, nehézkes, nagy költséggel járó kormányzati apparátut alkotott. — Utalt az országos 21-es bizottság működésére, mely szinte ez irányban látszik keresni a bajt, s hogy eljöttnek látja az időt, midőn a megyék régi tágabb körű önkormányzata újra életre fog hivatni, s közéletünk, a haza javára uj életet nyerend. A főispán megnyitó beszéde, s a szokásos alispáni jelentés után — mely természetesen szintén szokásosan azt tartalmazta, hogy minden rendben van: két megürült állomás töltetett be. Megválasztatott az egri járás alsó szakaszának szolgabirójául Hosszufa-usi Dezső, első aljegyzőül Molnár Bertalan, 2-ed aljegyzőül Miklós László. Érdekesebb tárgy volt ezután az állandó választmány előterjesztése, a megyék rendezése tárgyában. Az állandó választmány hangsúlyozta azt, hogy a megyerendezés kérdése a megyék meghallgatása nélkül, közmegnyugvással nem intézhető. Ez elv el is lett fogadva s igy Szapáry gróf tervezete itt is megbukott. E kérdésnél, hosszabb eszmecsere fejlett ki, mert sokan, a tervezett rendelkezésnek még elvi jóváhagyását sem akarták elfogadni. Azonban kellő felvilágosítás adatott, hogy szükséges a határok kiigazitása, de nem azon módon s alakban, imnt azt a miniszteri tervezet tartalmazza s igy létre jött az egyetértés. Végre következett a gyűlés fő mozzanata, a körözvényben már előre jelzett indítvány a megyék önkormányzata tárgyában. Melczer Gyula tévé az indítványt, hosszas bevezetéssel, következő pontokban adta elő : 1) Kívánja, hogy az árvaügy és hagyaték teljes elintézése egész a perkérdésig a megyére ruháztassék, s a szolgabitó jogköre akkép szélesbittessék, hogy a 100 forintig terjedő, nyomban tisztába hozható keresetekben érvényes ítéletet hozhasson s azt végre is hajthassa, a felebbezés csak birtokon kivül engedtetvén meg az alispáni bírósághoz — mely az alispán, főjegyző és tisztiügyészből állna. 2) Kívánja a háziadó kivetése és behajtás jogának a megyékre való ruházását, valami az állami adók behajtását. 3) Kívánja az állam útvonalaknak vámmal összekötve a megyék gondozására bizását. 4) A népnevelés ügyének, a megyékre bizását a tanfelügyelői intézménynek , mint eredménytelennek megszüntetését. — Végre revisto alá vételét a községi és megyei törvényeknek. Az indítvány sok téves nézetet foglal ugyan magában, mint például téves és hsonlólag félszeg felfogás az, hogy a szolgabirónak csak 100 frtig terjedő törvénykezési jog adassék. Egyébiránt most csak tudomásul veszszük a mozgalmat, a bővebb tárgyalást, majd későbbre tartjuk fel. Utána D o e s ch a 11 Gábor szólott. Ő tovább kíván menni, s a megyék régi autonóm jogkörét, a követutasítási joggal kívánja visszaállítatni. Ez meg már a czélon is túllő, mint megjegyezték reá. Az indítványt elvileg ellenezte Somogyi és részben Orczy Gyula, ki most a centralizáció embere lett, aki azonban a megboldogult „Pesti Hírnök“ idejében, a régi megyei intézmény híve volt,illetőleg Török Jánossal, úgynevezett municipalista volt. Orczy után Mocsáry Lajos szólalt fel, s örömét fejezve ki a felett, hogy megyénkben, az önkormányzatot illetőleg változtak a nézetek, habár minden pontját nem is tartja helyesnek, mégis üdvözli az indítványozó nézeteit, mert azokban látja, hogy hazánk viszonyai felett, a nézetek, érdekeink értelmében, nagyban változtak. Az indítvány Mocsáry Ljos formulázása szerint azután, 4 pontban összefoglalva, részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott, s itt is a szöveg megállapíttatván, kérvény alakjában az országgyűléshez, pártolás végett a többi megyékhez fog elküldetni. Érdekesnek tarjuk még felemlíteni, hogy a folytatólagosan tartott közgyűlésen, Doleschall Gábor az országgyűlés feloszlatására nézve is tett indítványt; megyénk azonban még ennyire nem haladt a politikai éles látás terén. Miskolcz városát magát nagyban érdekelte még, kir. várossá emeltetését tárgyazó kérvényének tárgyalása. Miskolcz kir. város akar lenni. Azonban ezt a megye közönsége nem pártolta, s a megye közönsége egyhangúlag elfogadta az állandó választmánynak szán nézetét, hogy indokoltan adattassék elő az, hogy Miskolcz városának a megyéből való kiszakítása míg a városra semmi nevezetes előnyöket nem hozna, a megyére épen veszteségnek s károsnak volna tekinthető, s miután Miskolcz ipara, kereskedelme, közélete fejlésének az eddig fennálló kapocs épen nem állja útját, habár elismeri is azt, hogy az önállóságra hivatottságai bir — a kötelék eltépését csakis magasb állami szempontoknak rendelhetné alá, — ennek szüksége azonban nem forogván fel. — Miskolcz városa kérvényét nem pártolhatja. A nap eseménye. A mai napon, alig van egyéb tartózni való, néhány hírnél, mely csak azért jött, hogy nyomtalanul tova is rebbenjen. Adjuk a híreket úgy, amint veszszük. A „Lloyd“ például tiltakozik az ellen, mintha ő Szapáry- vagy Zichy- minisztériumot óhajtana. A „Reform“ az új kabinetről világgá szárnyaló ezerféle hireket dementirozza s jellemzi igyen . Komolyság, férfias erkölcs és számitó ész nincs ebben a miniszterfaragásban egy mákszem. Kapkodás az egész, egyéb semmi. A csodálatos az, hogy nem gyermekeszt diákok, vagy hirsóvár zsurnalizták, hanem hivatásszerű politikusok foglalkoznak e játékkal. Miniszterek, akik miniszterek akarnak lenni, a kik a kormányokat Csinálni szokták volt és azon magasabb fajta kortesek, kik miniszterjelöltjeik mellett izgatni nemes sportnak vélik : mindezen elemek most már hajtást rendeznek miniszterekre. Mindenben azonban csak egy bizonyos : hogy Szlávy pár hét múlva leköszön, hogy ki jön utána, az majd csak akkor fog komolyan tárgyaltathatni, ha az udvar Budán lesz. Addig hát türelem. Az „Ellenőr“ az „Ung. Corr.“ azon hírét tgadja, mintha Ghyczy vagy Tisza hajlandók lennének Lónyayval egő kabinetbe lépni. A „Baloldal“ egy jobboldali tekintélyes képviselő sorait adja ki jelentékeny helyen minden megjegyzés nélkül, melyben ez a Tisza-Ghyczy-Sennyey minisztérium mellett nyilatkozik. A „Középpárt“ a „Magyar Politika“ ellen nyilatkozik , mely a koaliczió eszméjét halvaszülöttnek mondta. Positiv hírt a „Magyar Politika“ közöl, mely igy szól : Politikai körökben hirlik, hogy a jelenlegi cabinet erősen működik azon, hogy ő felségének Szent-Pétervárról visszatértekor már nemcsak lemondásával, hanem az új kormány megalakítására is kész tervvel lép Angol vélemény a párbajról. Nem állítunk semmi újat, ha azt mondjuk, hogy az angol közvélemény már évtizedek óta határozottan elkárhoztatta a párbajt. Igaz ugyan, még a jelen század elején széltében divatozott Nagy-Brittanniában is ezen, úgynevezett, lovagias szokás; de végre a haladó korszellem befolyása, a valódi humanizmus terjedése és főleg ama józan, higgadt, gyakorlati világnézet, mely az angolt annyira jellemzi és faját úgyszólván a földurára teszi, lassanként kifejtette a nemzetben azon meggyőződést, hogy (mint Cobden Richárd egy alkalommal mondá, midőn őt egy pár gunyoros kifejezéséért a parlamentben egy tüzes tegernagy párbajra kihívta) a vágásban és lövésben nincs semmi logika, hogy a párbaj abszurd életkockáztatás az illő elégtétel kilátása nélkül, hogy tulajdonképen nem a sértett fél, hanem a sértő szenved csorbát becsületében, állásában, a közbecsülésben; és hogy nem a harcz bizonytalan esélye, hanem egyedül a vétség őszinte beismerése teheti jóvá az elkövetett sérelmet. Van Angolhonban még egy másik igen hathatós óvszer a párbaj ellen, és ez a gentleman czím, a gentleman állás, a gentleman szellem. Aki egyszer a gentleman elnevezést kiérdemelte magának, arról feltételeztetik, hogy sem szóban, sem tettben nem követhet el olyasmit, ami a közerkölcsiség , az illem, a kölcsönös becsülés és türelem szabályaival lekevésbé ellenkeznék. A gentleman leginkább védi tulajdon becsületét az álal, hogy más becsületét tiszteletben tartja, és nem lehet a társas életben sújtóbb erkölcsi büntetés, mintha a közvélemény valakiről azt mondja, hogy nem gentlemanhoz illő módon viselte magát. E szerint minden angol igyekszik a gentleman elnevezés, mint a legmagasabb társalmi kitüntetést magának megszerezni, mert ekként meg van nyerve a biztos útlevél a bejutásra a mivelt világba. És valóban alig van nagyobb büszkesége egy angolnak, bármily magas állása legyen is, mint polgártásai által „perfect gentleman“-nek tartatni. Már most ha néha mégis megesik, — mert ki tudná az emberi gyarlóságokat mind kiirtani, a szenvedélyeket mindig megfékezni , hogy valamely nehéz sértés követtetik el valaki becsületén, a közvélemény — ezen elfogadott és egyetlen becsület birósága az angol nemzetnek — roszaló verdietjének egész súlyát érezteti a megsértővel és őt olyannak tekinti, ki a sértés elkövetése által kasztot veszített, méltatlanná tevén magát a gentleman nevének viselésére. . Rendesen siet is a szenvedélyéből kijózanodott sértő a megsértettnek az egyetlen elégtételt megadni amit tőle a közvélemény észszerűleg követelhet, és ez nem más, mint hibájának nyilvános elismerése és a bocsánatkérés. Ott van amn felül a törvény is, mely más mód hiányában megadja a megsértett félnek az elégtételt. — Angolhonban oly nagy a tisztelet a törvények és azok végrehajtói iránt, hogy az ottani polgár, minden álszemérem mellőzésével, teljes megnyugvással fogadja el az itéletet. A bíró komolyan megdorgálja a sértőt és felszóltja őt a bocsánatkérésre és barátságos kézszorításra; komolyabb esetekben pedig néhány shilling pénzbírságban marasztalja el és csak igen ritkán kíván a sértő féltől substantiális biztosítékot arra, hogy egy vagy félévig nem fogja megkísérteni a megsértett irányában a közbéke megszegését. A kimondott ítéletbe nincs ki készséggel bele ne nyugodnék. Egyszerűn nevetségessé válnék az és azonfelül maga ellen indítaná a mivelt világ ítéletét, ki valamely becsületsértést párbajjal kívánna kiegyenlíteni. Az ijjily embert — mert hében korban ilyen különerök is akadnak még Albion ködös éghalata alatt — a közvélemény hóbortos Don Quixotte-nak kiáltja ki, soha sem tévesztvén szem elől azon elvet, hogy az elégtételt nem szabad a vak esetre bízni, legkevésbé pedig éltet vagy test tagot viadal által veszélyeztetni. Aki vissza akarja szerezni kockáztatott gentleman hírét és állását, az igyekezni fog őszinte szívvel bevallani hibáját, mert az Urat csupán illeti a boszú, mondja az angol, az embert pedig a megbocsájtás vagy ballépésének beismerés. A 60-as években egy feltűnő becsületsértési eset adta elő magát Londonban. Két parlamenti tag ugyanis hazafelé ballagván az ülésből, mely rendesen éjfél után végződik, összezörrent valamely tárgy felett, mely összezörrenést meglehet egy pár felesleges pohár sherry vagy port bor hatalmasan elősüthette. A kemény szavalat csakhamar ökülharcz, ezt pedig bírókra kelés és kölcsönös földre tiprás követte. — És mit tett a sértettnek hitt fél a mint a nap felviradt a piszkos utczai csatára? Első teendője volt vádat emelni a rendőri bírónál, hogy törvényes elégtételt szerezzen magának a személyén elkövetett gentleman ellenies elbánásért. Az ellenfél, egy főúri család tagja, megjelenvén a törvényszék előtt a bíró azt, valamint ellenfelét keményen lehordta és őket kölcsönös bocsánatkérésre és kézszorításra késztette, amely után az egész ügy mindenki által teljesen kiegyenlítettnek tekintetett. Meg fog-e nálunk valaha a humanizmus e szelíd szelleme honosulni ? El fogja-e ismerni a magyar gentleman, hogy az erkölcsi bátorságnak nem csekély foka kívántatik ahhoz, hogy valaki nyíltan beismerje hibáját és azért őszintén bocsánatot kérjen — valamint, hogy a megbocsájtás véres visszatorlás nélkül az önmegtagadás hősiességével határos ? — Mi úgy hiszszük, igen! — Nem könnyű dolog lesz ugyan eleinte kibontakozni az évszázados előítéletek, az álszégyen, a személyes hiúság bilincseiből, és azon eszmével megbarátkozni, hogy nincs oly neme a becsületsértésnek, mely ellen nem lehetne orvoslást találni az elkövető beismerésében vagy a törvények szakaszaiban, anélkül, hogy az ultima ratio-hoz, kard vagy pisztolyhoz kellene nyúlni. Hja, kiáltanak fel sokan, de mit fogna ám a világ mondani, ha a dolog nem a megszokott módon találna elintéztetni ? Tehát hallassa magát ezen világ, más szóval a közvélemény, tegye ez meg az első határozott lépést a jelen állapot javítására, a párbaj epidémiájának csökkentésére és végleges megszüntetésére. Egy ily lépés valóban már meg is történt azon indítvány folytán, mely e napokban az írók és művészek társaságában létetett és el is fogadtatott. Ez egy becsületbíróság megválasztását tűzte ki czélul, mely hivatva lesz a körében előforduló viszályokat észszerűleg elintézni. Kövesse e példát az országgyűlés. Állítson fel részéről szintén egy becsületbíróságot és kötelezze azon tagokat, kik között élesebb személyes kérdések merülnének fel, ügyeiket ezen bíróság eldöntésére bízni. Nem szenved kétséget, hogy a jó példa hatni fog az egész országban, és hogy hasonló bíróságok megalakítása mindenhol utánzásra fog találni. Végül legyen szabad egy adomát idéznünk annak jellemzésére, mily gyermekség, triviális okok adhatnak gyakran alkalmat párbajokra, jön a korona elé. Úgy értesülünk, hogy a kormány oly utódot óhajtana a maga helyére, ki tekintélyével a jelenlegi országgyűlésben erős pártot lenne képes maga körül toborzan, hogy a parlament feloszlatása minden áron kikerültessék. Nemrégiben történt, hogy két egyén utazott együtt a vaspályán. Nevezzük őket Haladó és Maradó uraknak. Maradó urnak az a szerencsétlensége volt, hogy kiállhatlan bűzt terjesztett el maga körül, mely lehetlenné tette, hogy H. hosszabb ideig közelében maradhasson. Ezen okból H. a legtávolabb eső ülést foglalta el, mint M. látván, ingerülve kérdé, mi birta H.-t az eltávozásra. Ez őszintén, noha sajnálattal valló be szaglási érzékének kénységét, mire M. annyira felbőszült, hogy rögtön kihívta H.-t párbajra. Mind a kettő continentális ember lévén, H. kénytelen volt a kihívást elfogadni. Mielőtt azonban a döntő lépés megtörtént volna, N. megkísérlette a helyzetet kellőleg megvilágítani és ellenfelét kapacitálni, mondván : Hs ön engem meglő, azért ön még mindig büdös fog lenni; ha pedig én lövöm önt le, akkor ön még büdösebbé válik , azért én nem hiszem, hogy önnek testi baját pisztolylövések elháríthatják. Ezen érvelés megtette kellő hatását. A párbaj elmaradt, H. és M. urak barátok lettek, természetesen megtartván mindig egymás között a kellő távolságot. Egy országgyűlési képviselő. Kivonat a hivatalos lapból. — Ódor Rudolf és Peőcz Elek titkárok valóságos osztálytanácsosokká, dr. Faschó-Moys Sándor titkár tiszteletbeli osztálytanácsossá, Walheim János és Grünwald Bernát tiszteletbeli titkárok pedig valóságos miniszteri titkárokká kineveztettek. — A m. kir. belügyminisztériumhoz Urszinyi Dezső tiszteletbeli fogalmazó valóságos fogalmazóvá neveztetett ki. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter Magyar György bodrogszerdahelyi községi iskolai tanítót a csörgői állami elemi népiskolához egyelőre ideiglenes minőségben tanítóvá nevezte ki. A kir. igazságügyminiszter a belényesi kir. járásbírósághoz végrehajtóvá Cosma Mihály belényesi aljegyzőt nevezte ki. Alsó Répa és Liget községek a tekei adóhivatal kerületéből elválasztattak és a szászrégeni adóhivatalhoz csatoltattak. Az 1870. évi magyar nyeremény-kölcsön sorjegyek XV. sorshúzásának törlesztési tervszerű határideje, vagyis f. évi február hó 15. napja vasárnapra esvén, az említett sorhúzás f. évi február hó 14-én, vagyis szombaton d. e. 9 órakor fog a m. k. lottóigazgatóság helyiségeiben megtartatni. ÚJDONSÁGOK. Budapest, február 13. — Simonyi Ernő beszéde megjelent külön lenyomaton. Egy példány ára 10 kr. 100 példány 8 frt, 50 példány 4 frt, 25 példány 2 frt. Vidékre utánvét mellett megrendelhetők. A pesti „Központi ellenzéki kör“ választmánya a szerdai ülésében bevette a kör tagjai közé: Brunner Károly kereskedőt, Makai Imre ügyvédet és Dohai Antal s Rátonyi János orsz. képviselőket. A választmány egyúttal rendes választmányi tagokat ezen póttagokat igazolta, u. m. Fromm Antalt, Madarász Józsefet, Garay Bélát, a fv. Nagy Istvánt, Végh Endrét és Weil Simont. Tegnap két gyűlés tartatott az ügyvédi rendtartás ügyében. Az egyik gyűlést az ügyvédjelöltek a megyeház nagy termében tartották. Mintegy 200- an lehettek jelen. Többen szóltak a szőnyegen lévő kérdéshez s a hosszú vita után elhatároztatott , egy 13 tagból álló bizottság megválasztása, mely az országgyűléshez intézendő kérvényt fogja elkészíteni, hogy a törvényjavaslat sérelmes pontjai megváltoztassanak, az a pont pedig kihagyassék, mely a négyévi gyakorlatot azokra is kiterjeszti, kik azt már megkezdték. E bizottságból egy szűkebb bizottság lesz választandó, mely az ügy állását az igazságügyminiszter s az egyes képviselőknek földeritse. Végre a kérvény 500 példányban leendő kinyomatása elhatároztatott s a csatlakozásra az országban lévő összes jelöltek fölszólitandók. — Az egyetemi hallgatók gyűlésén vagy 500-an voltak jelen. A tanácskozás zajosan folyt. De hisz az nem is lehet másképen, midőn annyi fiatal ember van együtt. Elhatároztatott, hogy egy 9 tagú bizottság a képviselőházhoz benyújtandó kérvényben fejtse ki a következő pontokat : 1. hogy az igazságügyi miniszter által az ügyvédi rendtartás tárgyában a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat 115. §-a oda módosíttassék, hogy e javaslat 5. §-a csak azokra bírjon kötelező erővel, akik az említett javaslatnak törvényerőre emelkedése után következő tanévekben lépnek a jogi pályára; 2. hogy a 13. §. akkép változtattasék meg, hogy az ügyvédek, illetőleg a kincstári és jogalapítványi ügyészségek csak akkor tegyenek a mellettük alkalmazott ügyvédjelöltek magaviseletéről az ügyvédi kamaráknak jelentést, mikor más ügyvédhez mennek, vagy pedig joggyakorlatukat befejezték. A megválasztott 9 tagú bizottság szombaton tartja első ülését. Budapest fővárosa 7-ik választó kerületének polgárai közt szándékoznak alakítani, melynek czélja a kerület polgárait egyesítni, ügyeit barátságos után nemcsak tisztázni, hanem azokat a kerület érdekében a végrehajtás és pajtáskodás mételyező befolyásától is megóvni. Az egyesület a rend és szabadság szigorú őre kíván lenni, a személyes érdekeket mellőzni óhajtja s tagjaitól kölcsönös tiszteletben tartást és őszinteséget követel. Ez után sokat remél a ki elérhetni. A hiúbb, melynek czime „Budapest 7-ik választó kerülete polgárainak őre“, ideiglenesen a kertész- és dohány-utcza sarkán levő Weisz-házban tartja gyűléseit. Fölvétel iránt Kaschnicz Gyula (dohány-uteza 24. sz. alatt) és Mosánszky E. uraknál (Kerepesi-ut 6-ik sz. a.) jelentkezhetni. Egy bécsi távirat szerint Nyiry Józsa a döblingi tébolydában meghalt. Nyiry évek előtt a főváros egyik legkeresettebb ügyvéde volt, s a társaséletben is kiváló szerepet játszott. A minisztériumok megalakulásásakor a közlekedési minisztériumban osztálytanácsos lett, s az országgyűlésen Bars megye újbányai kerületét képviselte. Pár év előtt megőrült, s ekkor Döblingbe szállították. Perényi Aladár, képzett és mivelt férfi, elhunyt tegnap a fővárosban 34 éves korárában, s Nagy-Szőllősön, a családi sírboltba fog eltemettetni. A belügyminiszter jóváhagyta a fővárosi közgyűlése azon határozatát, hogy ezentúl csak minden két hétben tart ülést. — Nagy megbotránkozással ir a „Nagy. ..“ a Nagyváradon az állam által épített akadémia és gymnáziumi épületről, mely noha 300 ezer forintba fog kerülni, a várostól távolléte miatt s alacsony, zsinnélküli külsejével nem való annak, aminek szánva van.