Magyar Ujság, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1874-02-26 / 46. szám
Csütörtök, 1874. Febr. 26. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. 2. emelet. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerőseiktől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. . . Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre . Il frt. — kr Fél évre . 8 » — » Negyed évre 4 » — » Egy hónapra 1 v 40 » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyílttéri négy hasábos petitsor 30 kr. ...... ..■WOMB— Buda-Pest, február 25. Külföldi szemle: Francziaországban is vannak kishitű politikusok. Ledru-Rollin képviselőjelölti fölléptetése egész mozgalmat idézett elő. A conservatív republikánusok megijedtek, hogy a monarchisták Ldru-Rollin megválasztása esetén még reactionáriusabb eszközökhöz fognak nyúlni a köztársaság megbuktatására. Ennek következtében a köztársasági párt különböző töredékei a múlt héten három tagból álló küldöttséget menesztettek Ledru-Rollinhez s felkérék, hogy a párt érdekében utasítsa vissza a felajánlott jelöltséget. De az egykori népszónok kijelente, hogy kötelességének tartja a kormány részéről fenyegetve levő általános szavazatjogot a nemzetgyűlésben védeni. Ennek következtében az újabb hírek szerint a köztársasági párt Ledru Rallin ellenében külön jelöltet fog felállítani, hogy ez által megcáfolja a monarchisták által terjesztett azon hírt, hogy a republikánusok Lodru-Rollinnal, az ismert communista vezérrel solidaritásban állanak. Thiers levelet intézett Lepetit köztársasági jelölthöz, melyben helyesli ennek választóihoz intézett körlevelét, kijelenti, hogy a monarchia lehetetlen és csak okos, békítő köztársaság vihető egyedül keresztül, a fájdalmas állapotból való kibontakozás egyedüli eszközéül a conservatív republikánusok megválasztását jelöli ki, hogy a nemzetgyűlés fölviágosíttassék, de meg ne ijesztessék ; végül megcáfolja a ,,Times” ama hírét, mintha Németország a franczia püspökök körlevelei miatt újabb jegyzéket bocsátott ki. Az angol lapok a lefolyt választásról újabb adatokat közölnek. Ezek szerint az egész alsóház 658 képviselőből áll. Megválasztatott összesen 653, egy képviselő két helyen jön megválasztva s igy a parlamentnek jelenleg összesen 652 tagja van. Négy választókerület parlamenti határozat következtében ez idő szerint meg van fosztva a választás jogától. A megválasztottak közül 178 egyhangúlag jön megválasztva, 466 választás ellen panasz adatik be. Pártállás serint 351 tag a coservativ, 302 tag a szabadelvű párthoz tartozik; ez utóbbihoz az ír szélsőpárt is hozzá van számítva. A kormány többsége 49 főre megy. Az egyesült királyságokban beadatott öszszesen 2.485.153 szavazó, melyből 891.936 szavazat a megbukott jelöltekre esett s igy a mostani alsóházat 1.593,347 választó választotta, mi az 1868. parlamenthez képest mintegy fél milliónyi szavazatnövekedést mutat 1863. febr. havában az egyesült királyságokban összesen 2.645,554 beirott választó volt. Birodalmi jelzálog bank. Bécsből a bankjegyek hazájából, honnan épen tegnap kaptuk az osztrák n. bank üzletkimutatását, miszerint a múlt pénz szűk évben forgalma 8.140,405,809.772 — vagyis több mint 8 milliárd frtot s tiszta bevétele 13.885,249.85*/a — vagyis majdnem tizennégy millió forintot tett, ma a P. Ll. a papirgazdagság és papirgazdálkodás eme kitűnő orgánuma, következő távirati tudó- A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1874 február 25 — Erkel-ünnepély a színházban. A nemzeti színházban kedden „Hunyady László-a nagy magyar opera előadása alkalmából megható ünnepély tartatott, melyben a közönség a nemzet nevében babérkoszorúval s hálája és nagyrabecsülése minden jeleivel tisztelte meg Erkel Ferenczet, ki a nemzeti színház megnyitása, 37 év óta, buzgó karnagya volt a zenekarnak, eme dicsőített műve szerzésével pedig bebizonyító, mit később többi műveivel is igazolt, hogy nemcsak művész , nemcsak kitűnő zenetanár és karnagy, hanem kitűnő költő a zeneművészet legmagasb terén, és kitűnő hazafi, mert nemzeti zenénket bevezette az operaházakba, felemelte a dél - nyugateurópai zeneiskolák színvonalára s nemzeti történelmünk dicsőbb mozzanatait tüntetve, élesztve fel uj, eszményített alakokban , bő tanulságot nyújt a későbbi nemzedéknek a múlt idők nemesb, hazafiasb érzelmeiből. A tegnapi nagy, diszes közönség tapsviharral fogadta Erkel megjelenését, nem feledte elismerését kifejezni Doppler irányában sem, kit a nyitányban előforduló fuvola-solo alkalmából zajosan megtapsolt, ki pedig szintén jó szolgálatokat tett volt nemzeti intézetünknek, mint karvezető és egy, annak idejében közkedvességű opera (Wanda) szerzője. Erkel könyv nélkül vezette a zenekart. A nyitány s aztán az első felvonás teljes korrectséggel sikerülte után a második felvonáskor : a nemzeti színház összes személyzete állt előttünk, díszesen, a nemzeti zene nagy mesterének hódolva s tisztelegve, mit a nagy közönség maga részéről tapsokkal, éljenekkel, fejbólintgatással és felállással nyilvánított. A diszes kör közepén Erkel Felekyné s Tannemé által vezetve jelent meg s Szigligeti Ede által következő beszéddel üdvözöltetett: „Kedves barátom, legrégibb pályatársam! A nemzeti színház ma téged ünnepel. Íme az opera és dráma, e két testvér művészet képviselői, igaz tisztelőid, szerető testvéreid vesznek körül, a jó magyar közönség előtt, mely riadó tapsokkal annyiszor kisérte lángeszed diadalait. Mélyen megindulva állunk előtted, mintha szíveinket nagy tartozás nehéz súlya nyomná; s ha saját könyeidtól nézhetsz, nem egy szemben láthatsz csillogó könyeket, — de hidd el, ezek öröm könyek, s e néma hallgatás is az öröm kitörő viharának előcsendje; mert megértük, mit kezdetben remélni sem mertünk : megértük teremtő lángeszed egyik szülöttének kétszázaddá megjelenését, a harmincz év után is ifjú erőben, sitást hozza: „A követek házában számos tag által aláírva ma egy javaslat osztatott ki: egy birodalmi jelzálog-bankról, mely birodalmi jelzálog-jegyeket bocsátana ki egy milliárd erejéig, mint kényszerforgalmú pénzjegyeket.“ Már hogy a „birodalmi“ szó alatt Ausztriában henfoglalva, bár még nem egészen megemésztve, Magyarország is alatta értetik, azt eme fizetési eszköz nagymérvéből is kell következtetnünk, s a múlt évtizedek történelméből bőven megérthettük már, hogy a jó bécsiek ilyen hitelnyitások alkalmával nem szokták csupán maguk számára csinálni az adósságokat, vagy ha netalán a kölcsönt csupán magukra költik is el, gondolkodnak aztán, hogy Magyarország ott legyen a „jótállás“ és „teherviselés“ megosztásakor. Természetes tehát, hogy minket is közelről érdekel eme milliárdnyi „függő adósság“ annyival inkább mert hiszen enek jegyeit, habár törvényhozás utján nem oktrojálhatná is reá Magyarországra, az itt uralgó pénzszükség már nyakunkba nyomta s miután ezen milliárd hitele ép oly törvényesen (!) fedeztetnék a folyvást jó erőben tartott 800,000 szurony ereje által, mint fedeztetik a már régebben függő s Magyarország együttes jótállása alá helyezett 400 millió kölcsönt: természetes, hogy nem igen válogatnánk benne, hanem elfogadnánk fizetési eszközül országszerte, kivált ha a magyar törvényhozás is kimondaná, hogy az törvényes fizetési eszközül a kincstár részére is elfogadtatnék, mert a kincstár aztán ezzel eszközölhetné fizetései nagy részét Bécsben. Lám mily gyorsan felfogták a jelzálog-bankjegyek eszméjét a jó bécsiek, elsőrendben önmagukra nézve, mert hiszen a haszon ebből szintén főkép csakis az övék volna s e közben elmondhatnák aztán, hogy: segítnek ők Magyarországon is, megmutatják, hogy van pénz elég, ha t. i. pénznek tekintjük a „fakovát“ is Meg akarják mutatni ők, hogy Magyarországnak nincs szüksége önálló jegybankra, melynek hitelét s üzletét már csupán eme milliárdnyi üreslap forgalma által is tönkretehetnék. Sőt talán meg akarják szabadítni a 400 millió függő adósság terhétől az osztrák nemzeti bankot is (mint mikép tervben van most Olaszországban a bankok ilynemű megszabadítása az államnak előlegezett adósságok erejéig) és talán még valóban megérhetjük, hogy az osztrák n. bank képes lesz alapkötelezettségei teljesítésére „saját bankjegyei“ irányában s tán épen összefüggésben van már az osztrák bank azon működése is, miszerint forgalmi jegyeit vaskövetkezetességgel vonja be, nagymérvben vonja meg: az ipari kereskedelem táplálásától néhány hét óta, ragyogó varázsfényben, hódító üde bájjal, milyennel csak a halhatatlan égő lények s a halhatatlan művek szoktak viszatérni. De ez nem minden érdeme művednek. Másutt az idők csendes folyamában merülnek fel a remekművek, mint hosszú kezdet, lassú fejlődés, gondos ápolás s kedvező időjárás után az ősznek későn érő gyümölcsei, de a te remekműved hirtelen tűnt fel, mint villám, de nem tűnt el mint a villám; ragyog most is, világit, gyújt; s míg a müszlés el nem idegenül, míg a magyar hangok s magyar érzések magyar szivekben viszhangzani képesek, nem fog leáldozni soha. Ez a zeneszerző érdeme; a zeneigazgatóé nem kisebb. Mi boldogtalan, kegyetlen, dúló harczokban pajzsa voltunk más nemzetek művészi s irodalmi fejlődésének, s midőn a hosszú, átétt álomból felriadtunk, csak azt láttuk, hogy mindennel elkéstünk, s ha újra élni akarunk, mindent rögtönöznünk kell. Téged a jó szerencse adott nekünk, téged jó szellemed sugall, midőn társa lettél ez intézet szellemi és művészi alapitóinak. Áldás emlékükre, kik a múzsáknak e templomot épitették; de légy meggyőződve, a bölcsek tudják, hogy a fényes csarnok a művészeteknek csak az, mi a porhüvely volt Prometheus emberének az égi szikra nélkül. Te az égi szikrával akkor voltál éltető szelleme ez intézet operájának, midőn maga az intézet is a lét vagy nemlét kérdése volt. De több is voltál: igaz hazafi, arról tanúskodnak nemzeti szellemű müveid, s müveidnek hazafias tárgyai. Hive voltál nemzetednek, s mert érezted, hogy rád itthon vala szükségünk, köztünk maradtál, a hirt, dicsőséget itthonn kerested s itthonn találtad meg. Ezért ünneplünk mi téged művedben, ezért koszorúzunk meg, s meg vagyunk győződve: a meg nem hamisított közvéleménynek s a nemzeti közérzületnek vagyunk tolmácsai. Fogadd ez emléket társaidtól, tegye értékesebbé az, hogy az opera és dráma, e két testvérművészet együtt adja — szeretete és tisztelete jeléül, de nem bucsuemlékul, mert bár a sok gonddal járó s kevés elismeréstől követett igazgatásról lemondták közreműködésedet sem az intézettől, sem derék utódodtól nem vonod meg. — Ne is pihenj jól kiérdemelt habáraidon; de szenteld legtöbb idődet, szenteld még mindig ifjú szellemi eredőt a zeneirodalomnak; mert midőn múzsádnak áldozol, hazádnak s nemzetednek is áldozol. Hogy ezt tehesd, örvendj az életnek, s hitben, dicsőségben folyvást növekedj. Isten tartson meg ! Isten áldjon meg !“ E beszéd után Richter egy babérkoszorút nyújtott át az ősz zeneköltőnek, ki egészen el volt érzékenyülve. A nagy közönség szintén elérzékenyülve szűnni Hanem hát, eme új milliárd, tulajdonkép egy új hitel, új függő adósság volna, melyről első rendben is tudnunk kellene: kire, mire akarják ezt betáblázni a bécsi urak? A reichsrath szakállára, vagy az osztrák állami vagyonokra, vagy épen az államadók alapjára — Ausztria területére s a mennyiben majd talán a magyar törvényhozás is reákanyarodnék (mi ellen előre is tiltakozunk) azaz, ha kimutathatnák, hogy ime ama birodalmi jelzálog-bankjegyek majd Magyarországon is forgalomba jönnek — reánk is betábláztatnék ? Ugyan kérdjük, reménylik-e a reichsrath urak, hogy eme milliárdnyi üreslapot még valaha beválthatják igaz jó pénzért? Vagy gondolják tán, hogy ezeket is csak úgy meg lehetne égetni egykor, mint megégették a magyar jó bankjegyeket? E kérdésekre majd csak a javaslat bővebb ismerete felelhet meg, melyet a bécsiek most még az ő kedves „Pester Lloyd“-jukkal sem tudattak. Nem feszegetjük most tehát a valószínűségeket. Csupán csodáljuk, hogy épen a bécsiek jöttek ezen nagyszerű hitelművelet ily formán eszközlésének eszméjére, holott nektek az ő nemzeti bankjuk, kivált ha Magyarországról végképp kitiltatnék vagy szoríttatnék (jobb s több fizetési eszközök által) teljesen eleget tehetne , és egyszersmind figyelmeztetjük őket, hogy ne igyekezzenek ily módon Magyarországról gondoskodni. Vagyis tegyenek le azon szándékról, mely pedig ugy látszik náluk most is háttérben áll, hogy Magyarországot ilyen hitelműveletekbe bevonhatják s igy buktathatják meg nálunk az önálló jegybank s a pénzügyi önállás iránti határozott, jogos közkivánságot. K. — A képviselőház február 26-kán d. e. 10 órakor ülést tart. — Kecskeméten, az érkezett távirati tudósítás szerint, Mocsáry Lajos egyhangúlag lett megválasztva. Üdvözöljük Kecskemét derék polgárait azon elhatározásukért, hogy a képviselőháznak, s az elvhű ellenzéknek e jeles tagját visszaadták a közéletnek, hol hű munkássága s buzgalmával hivatva van sok szolgálatot tenni a hazának ! — A „Magyar Polgár“ fővárosi levelezője P. Szathmáry Károly orsz. képviselői hangon jónak látja a szélsőbalnok országgyűlés feloszlatási szándékát,mely ezúttal egy szerényebb és szegényebb alakban, (mint kérvény) jelent meg, mind alaki, mind tárgyi tekintben a legnagyobb sületlenségnek nevezni. Elhiszszük, hogy bármely uj választási törvény mellett Szathmáry úr a november 7-ei Tiszapárttal együtt nem igen bízik nem akart elismerése jeleinek nyilvánításával. Azután az előadás folyt, gyakran megszakítva tapsviharok s „újra“ kiáltások által, minek következtében a táncz egyrésze s Hauck Minnie vagyis Grata Mária gyönyörű soloja ismételtetett. Általában minden szerep kitűnőség volt betöltve. Odry mint Gara kitűnő jelentőségre emelte gyönyörű baritonjával e szerepet. „Hunyady László“ 200-ik előadása tehát még egyrészt valóságos díszelőadás volt, másrészt a mellett tanúskodott, hogy a magyar nemzet jobbjai most is tudnak lelkesülni a régenmúlt „dicsőbb napok“ s történelmi emlékek és a most élő jelesebbek iránt. Bossi emlékkönyvébe. A fővárosi művészi világ nagyon sivár. Élünk egyik napról a másikra. Elmúltak a régi jó idők, midőn egy magyar művészi tehetség föllépte elég volt arra, hogy Thalia temploma megteljék hívekkel. Pedig e tehetségekből egy-kettő még most is megvan, s hanem elnyűtték, szélnek eresztették a magyar jelleget, a lelkesítő magyar érzelmet, a buzdító nemes tettekre hevitő szavak csengése helyett az emberek szívesebben hallják a pénz pengését. Mentünk fokról-fokra, így jutottunk el oda, hogy amink van, azt semminek sem veszszük, s hogy legyen mégis mit bámulni, a művészet háttérbe szorításával, a művész arra valóvá lett, hogy a festékes vászonozik-czakkos képeit magyarázza lóháton vagy saját lábán, a szerint, amint a hatást emelni vélik. Sok embernek ez tetszik. Azt mondják, hogy ez az állapot nagyon jövedelmező. S aztán nem is kerül sem fejtörésbe, sem megerőltetésbe. Pedig hát ez tán a művészet ponyvairodalmi korszaka, vagy „festékes bögre“ művészete lenne vagy mi. Ha ez így tart, Tatár Péter koldusbotra jut a hatalmas versenytárs fölülkerekedése miatt. Mert ilyen az áramlat, az emberek szépen bele is nyugodtak. Hisz hallgatni arany, a mai világban pedig olyan sok üres tárcza van, a jó békesség kedvéért hadd teljék ez. Minek is perpatvaroskodni. De az emberek egyszerre mozogni kezdenek. Összedugják a fejüket , úgy sugdosnak. Vájjon mit történt? Semmi. Egy kórborló talján komédiás játszik ott abban a messze eső német színházban. Vigye az ördög! Majd bizony bolond a vármegye, hogy olyan messze kutyagoljon az ember, méghozzá az egész karatyolásból egy szót se lehessen érteni. Hisz van nekünk magyar nemzeti színházunk, majd elmegyünk oda, ha valamit újat látunk kifestve. Hogy hát miért nem járunk gyakrabban? Mintha bizony Hedvig királyné vén lovát s az A kormányválság kérdése újra napirendre jő az „Ellenőr“ szerint. Már közli is a jövő történetét imigy : „a király pénteken érkezik vissza Bécsbe, hacsak valami változás nem történik az utazási tervben. Valószínű tehát, hogy Szlávy kormányelnök úr szombaton vagy vasárnap már beadja a kabinet lemondását ő felségének. Ennek folytán a jövő héten indulnak meg komolyan azon nagy horderejű tanácskozások, melyeknek eredményétől hazánk helyzete jobbra vagy roszabbra fordulhat. A királyt és gr. Andrássy Gyulát hétfőn vagy kedden várják Budára, hol ő felsége addig marad, mig az új kabinet megalakul.“ A keleti vasút tárgyában az albizottság indítványa folytán a következők fognak kihallgattatni : a kormány részéről gr. Mikó, Gorove és Tisza Lajos volt közlekedési miniszterek ; Hollán Ernő, gr. Szapáry Gyula volt közlekedési államtitkárok s Hieronymy jelenlegi államtitkár , továbbá gr. Lónyay s Kerkapoly volt pénzügyminiszterek, úgyszintén Thomen, Weninger (szakértő) Hideghéthy, Fakch, Rohrmüller urak, s a keleti vasút ig. tanácsa, valamint az angol-osztrák bank, s illetőleg ennek igazgatója, Mayer úr. Warringot illetőleg majd akkor hoznak határozatot ha mindezen személyiségeket kihallgatták. Tervben volt egyes ig. tanácsosok és kormánybiztosok kihallgattatása is, de ezt elejtették, minthogy az ig. tanács egyetemlegesen felelős, a kormánybiztosokért pedig a kormány viseli a felelősséget. — A „Pesti Napló“ mai számában az újdonsági rovatban hozza a következő nyilatkozatot: „Nyilatkozat. Lapunk országgyűlési tudósítója a következő nyilatkozat közzétételére keresett meg bennünket: A ..M. U.“ (értsd„Magyar Újság“) Borlea Zsigmond beszédének általam közlött kivonatára reflectálva, idézi nevezett képviselő beszédét gyorsírási feljegyzés nyomán. E szerint Borlea Zsigmond azt momja, hogy a nemzetiségi képviselők sohasem jelentették ki, hogy a 48-as párthoz tartoznak és a 48-as párt se licitál, gyanúsítván a nemzetiségeket, hogy ,,a többi pártokkal concurrentiát tarthasson.“ Az általam közlött kivonat úgy tünteti fel a dolgot, hogy a 48-as párt a nemzetiségi képviselők hozzászámításával akarja tagjainak számát nagyítani, hogy így a többi pártokkal concurrentiát tarthasson. Az idézett szöveg átolvasása után magam is meggyőződtem, hogy a kivonat más értelmet tulajdonít Borlea úr szavainak. Ennek oka azonban nem egyéb, mint egyszerű tévedés, mely abból származott, hogy midőn Borlea úr a házban meglehetős zaj között a „48-as párt“ részéről történt liczitatióról szólt, hogy így e párt „a többi pártokkal concurrentiát tarthasson“, ugyan e mondatban előforduló „gyanusítás“ helyett „nagyobbítást“ hallván, azon poros vásznakat érdemes volna minden nap megnézni. Majd ha lesz fris paripa, új falu, vagy város, azt majd megnézzük. Tehát nem a művészet bír vonzerővel? No meg csak tűz kellene ! Lányainkat a csókolás mesterségének megtanulására viszszük el. Mert a papa meg a mama a csókolózásból még sem adhat oktatást otthon. Hanem a sok ebből is elveszi az ember kedvét, s otthon nem is igen ízlik. Ilyen forma beszédeket lehetett hallani. Persze ezt meg az a talián komédiás nem értette, mert különben fölszedte volna sátorfáját s mihamarább elmegy a czitromfák hazájába. Nem ismerve ezt a hangulatot, előadásait megkezdte Az első este bámulatosan csekély közönség előtt. A második, harmadik előadáskor még mindig egész zárt széksorok üresek voltak s a páholyok mindegyikének szintén nem jutott gazdája. De már ekkor az emberek nem beszéltek a talián komédiásról. Hanem az ismerősök találkozva, azt kérdezték egymástól: láttad-e Rossit? Ez így ment néhány napon át. Akkor azután azt lehetett hallani, hogy milyen nagy színész az a Rossi, így legtovább emlegették. A dicséretnek nem volt se vége se hossza. De már ekkor azt is keveselték. Hisz Rossi nemcsak nagy színész , még annál is több. Valami más. Akadt aztán egy pár ember, aki kisütötte, hogy hisz Rossi művész! No lám, mi lett a talán komédiásból ? Persze erre fokozatosan kellett rájönni, hisz a mi közönségünket anyira elszoktatták az ilyen félétől. Pedig hát Rossi nem is ígért fát-fát, ördögöt-poklot, narancs-erdőt, pálmaligetet. Mindennek látásával senkit sem kecsegtetett. Az egyszerű színlapok hirdették fölléptét csupán, mégpedig német bekezdéssel, hogy „Deutsches Theater“, a színház mégis megtelt a zsúfolásig a magyar közönséggel, még pedig milyen díszes közönséggel. Ez a művészet hatalma. Szinte jól esett tapasztalni, hogy a művészet iránti érzék mégsem pusztult ki a mi közönségünkből, csak legyen ki föl tudja villanyozni. Rossi ünnepelt, vendég lett a fővárosi körökben. A magyar írók és művészek jártak elől a kitüntetésben. Ha róluk megfelejtkeznek, legalább igy halljanak ő róluk is. S ha most távozik körünkből, ne csak jó hírnevét hagyja hátra nekünk, hanem azt a szellemet is, mely a művészetre s művészet iránt hevit és lelkesit. Ha ez leend itt létének eredménye, művészetének hatalma kétszeres okból lesz előttünk felejthetlen: ügy lesz-e? (meh.) a választók további megnyerésében, és épen azért szeretné a kormányrajuthatást sült galambnak tekinteni, mit bizony az annyiszor hangoztatott Csernátony-féle taktikával nem kellett volna kezükből kiszalasztni és az ellenzék óhajtott tömörülését oly könnyelműen meghiúsítani.