Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-23 / 117. szám

I Buda-Pest, május 21. A tegnapi képviselőházi ülés a pünkösdi ün­nepekre elnapold magát, s így zárülése vola a husvét és pünkösd közötti munkaidénynek, melyről el lehet mondani az egyszeri uzsorásról feljegyzett igen jellemző emlék­sorokat: „fukar volt min­den jóra, csak saját önzésére volt bőkezű, de mások verejtékéből.“ A húsvét és pünkösd közötti képviselőházi munkaidényre is valóban ráillenek e szavak. Mily fukarságot tanúsított képviselőházunk saját né­pünk érdekeivel szembe, ott van feljegyezve azon szavazásban, melylyel elutasíttatott a pénzügyi vál­ság s az Ínség­ügyben intézkedést sürgető határo­zati javaslata Iványinak. Hiszen pusztulunk, veszünk, maholnap, mint oldott kéve hull szét nem­zetünk , hiszen kezdve a legelső kereskedőtől, s legszolidabb gazdától, a legutolsó zsellérig, min­denki anteusi harczot vív az élet nyomorúságával, mely állami intézményeinkből származik le a köz­élet terére, a társadalmi élet piaczára. Hiszen a forgalmi élet összekötő kapcsa az ipar s kereske­delem éltető véredénye s tápláló forrása, a hitel, kiapadt, s midőn naponként a magán uzsora rom­boló hatásait észleljük, szokásosan regisztráljuk azt is , hogy a legutolsó kisvárosi önse­gélyző egylet is 12 százlék­ra kölcsö­nöz, és még e perc­entre sincs elég kiadni való pénze. De azért a képviselőház többsége nem látta helyén figyelmére méltatni az állam népének ezen nem saját hibájából eredő nyomorúságos helyze­tét, melyre nézve igen találó jellemzés volt az, hogy maholnap az egész országban az ál­lammal együtt fizetésképtelenség áll be. Ily viszonyok között, — közbevetőleg legyen mondva — bámulattal kell fogadnunk Ghyczy Kál­mánnak a 76 milliós kölcsön tárgyalása alkalmával mondott észrevételét, hogy az osztrák nemzeti bank pesti fiók­intézeténél 6 millió van készletben, h­ogy— mint Ghyczy folytatá, van ott pénz elég; nincs semmi baj, nincs pénzhiány. Megengedjük, hogy az a 6 millió ott hever az osztrák nemzeti bank pesti fiók­intézeténél. Sa­játságos, hogy midőn az ország minden része pénz­hiányról panaszkodik, midőn a takarékpénztári 12­/0 kamatfizetést kegyelemnek tartja a kölcsönöző, az osztrák nemzeti bank pesti fiókjában Ghyczy szerint 6 millió hever. Különös jelenség, melynek megfejtését Ghyczy úrtól, kinek köte­lessége az ország pénzügyi betegségének figyelése , gyógymódjának alkalmazása, — mindenesetre el­várnék. Egyébiránt e sajátságos körülményre majd visszatérünk még más alkalommal, most csak úgy közbevetőleg említettük fel. Míg képviselőházunk, saját népünk érdekét ily kevés, sőt épen semmi figyelemre sem méltató, tehát fukaron bánt el azzal a mi legmelegebb ér­deklődését igényelte: a kényelműségig bőkezű volt ott, hol a többség saját énje, saját uralmának ér­deke forgott szóba. A többség küldöttje a delegáczió, mi figye­lemre sem méltatá hazánk anyagi helyzetét, s mint­ha az ország tejben-vajban úszó Kánaán földje lenne, megszavazott sorba mindent a közös ügy, s önhatalma fentartása érdekében; — oh itt, rendkí­vüli bőkezűség jellemezte — a nép megbízottait, érdeke képviselőit,­ bőkezű volt a közös hadsereg költségeinek megszavazásánál, s még csak az sem jutott eszébe e nagy számok összevetésénél, hogy az óriási tételek megszavazása, országunk jelen körülménye között nem egyéb, mint „gazda nél­küli számolás.“ A többség nem kevésbé bőkezű volt, a 76 mil­liós kölcsön megszavazásánál. Egy nap alatt 7­6­­ millió kölcsönt dobott a nemzet vállaira. Megdöbbentő haladás ez, a romlottság útján. Midőn a nemzet valódi érdekeit, az adózó nép ba­jait mi figyelemre sem méltatja többségünk; midőn a nép anyagi romlása előtt szemet huny, s a két­ségbeejtő helyzet javítására szükségtelennek jelenti ki az intézkedést; midőn tehát „pusztulunk s ve­szünk “ — megszavazza a delegáczió a közös költ­séget a bécsi közös miniszterek akarata szerint, a mi bajaink figyelembevétele nélkül; megszavazza többségünk a 76 milliós kölcsönt, gazdálkodása to-­­­vábbi fentartására s folytatására . . . kell-e ennél több, rövid pár hét alatt? Összesítsük a húsvét — pünkösd közötti mun­ka gyümölcsét; első: nyílt kimondása annak, hogy a többség nem akar intézkedni az országos pénz- s hitelválság megszüntetése, vagy legalább enyhítése tárgyában; második: megszavazása minden közös­ügyi kiadásnak, a közös ügyek fedezésére, akkor, mikor maholnap megevő falatja nem lesz népünk­nek; harmadik — ez a koronája — nehogy a rend­szer, pénzhiány miatt zavarba jöjjön: megszavazása, a 76 milliós kölcsönnek, melyből egy évig lesz vig­­ság — lakodalom s gondtalan élet az ország kor­mányzatában; ha elfogy? hát gondoskodjék magá­ról a jövendő, hogy és miképen akar megélni. Ily szép gyümölcsöt termett a husvét — pün­kösd közötti idő. Keserű bsz’ az, de ott a „füge“ is, melyet többségünk nyújt az ország népének, — melynek cseréjébe viszonozza majdan a választó nép is azt, hogy hagyja őket jövendőre otthon — babot ültetni. — A képviselőház mai ülésében P a 1l a v i­c i­n­i Ede őrgróf a főrendiház jegyzője átnyujtá az 1873-dik XXXIII. t. czikkben megállapított 153 millió frtnyi köl­csön második felének felvételéről szóló s a főrendiház által elfogadott törvényjavaslatot. A törvényjavaslat szokott módon fog ő felsége szentesítése alá bocsáttatni. Elnök pedig felhatalmazást kért, hogy ezen törvény ki­hirdetése végett holnap ülést tarthasson, mi megadat­ván, holnap már át küldetik a főrendekhez, szintén ki­hirdetés végett. Ez aztán az igazi gőzerővel alkotott törvény. _________ VIII. év­fol­yam­ 117. szám. Szombat, 1874. Május 23 Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illeti minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el.­­ Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: n»t hasát*» petit­sor egyszeri hirdetése 18 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. — Egil­tér : három hasábos petit­­sor S0 kr. Eredeti levelek: Eszeny (Szabolcs megye) május 20. Május 2-ra virradóra kivirított gyümölcsfáinkban tetemes kárt okozott az erős dér,a­mely fagynak is be­illett. De még ez hadján lett volna,­­ hanem a­ május 15-én kezdődött hideg esőzés, 16-án oly esős és oly hi­deg nagy széllel volt kapcsolatban, hogy nem csak gyü­mölcsfáink virágait, hanem még gályáit is leverte, gabo­náinkat lefektette; sőt ezen felül 17-re viradóra, ide az eszenyi nagy erdőségre, más falvakból hajtott juhok, marhák és ménesekben is nagy kárt tett, melyet érintet­lenül nem hagyhatok, — megfagyott 82 db juh, ló, csikó és szarvasmarha összesen vagy 35 db. A Tisza oly nagy, hogy a két töltés alig tartja. A Latorcza annyira szét áradt, hogy a marhák legelőit mindenütt elvette, s a marhák istállóra szorultak. — Egész ma reggelig foly­tonos hideg esőzés volt. Ma kezd kissé tisztulni. — Ínség és nyomornak nézünk elébe. — Isten derítsen jobb idő­ket reánk s édes hazánkra! Sz. J. Kisújszállás, máj. 21. A tél nálunk is nagyrészben hideg és száraz volt. A tavasz szelekben bővelkedett; márcz. 15-dikén hó volt, melyet csak máj. 12-dikén követett az első eső. Ez idő alatt a vetések nagyrészben kivesztek, a meg­marad­tak pedig nagyon silányak úgy annyira,hogy a terméshez kötött remény bennünket, majd nem végkép elhagyott. Május 12-dik óta azonban gyakrabban ismétlődő esőzés következtében újulni látszanak vetéseink, s velők éledni kezd reményünk. De nem igy van ez a szőlős és gyü­mölcsös kertekkel miket a fagy tökéletesen elpusztított. Ezekre most már a legjobb időjárás mellett sem lehet számítani. Május 16-ikán és 17-dikén folytonosan esett nálunk a hideg eső, minek a közlegelőn lévő barmok közül igen sok esett áldozatul. Gulya és ménes ismét beszorult a jászolyra. Az eső még 18—19-dikén is permetezett. A kukoricza vetések valahára kikeltek, de nagyon gyomo­­sodnak, mert a szárazságban nőtt gyomokat, most újab­bak szaporítják. Átalában : Noha a nedves időjárás jótékonyan hat a meglévő veteményre, nagy reményt azért még­sem fűzhetünk a terméshez. Hálát adnánk a gondviselésnek, ha megmen­tene a siralmas helyzettől az állam segélytől, mire a kormány most tehetlen. Egyébiránt igen üdvös volna, ha a kormány föl­hagyva eddigi gazdálkodásával, minden tekintetben jó­zanabb politikát követne, nem csak Ausztria, de saját országa, Magyarország érdekében, a pénz és közgazdá­­szatunk rendbehozatalával megmenteni e haza népét, a végelszegényedéstől. _________ N. A. Putka-Helmecz, május 19. Bármennyire legyen is áthatva községünk, a leg­újabb kor haladási szellemétől, bármennyire igyekezzék is szelleme és vagyona fejlődésére hatni, bármennyire igyekezzék a tudatlanság, emberi gyarlóság, s ezzel egybefűzött szolgaság rabbilincseit széttörni, és szelle­mének szabad röptét adni. Minden törekvése hasztalan erőpazarlás. Mert igyekezetének útját vágja, szelleme szabad röptének szárnyát szegi a mai mostoha körül­mény. E mostoha körülmény a mezei gazdálkodásunkra kedvezőtlen időjárás, különösen a késői tavaszi fagyok. Nálunk május 1-én és 2-án nagy hó volt, azóta hideg havas eső esik, mely miatt a fagy által érintetlenül hagyott kevés termény sem gyarapodhatik. Sok helyen a földbirtokos az elvetett magot sem kapja vissza. Kevesen lesznek olyanok, kik saját termé­nyükkel újig be fogják érhetni, még kevesebben azok, kik a szükségletükön felüli többletet a kereskedelem­nek átadhatják. Hátha e termény többletet idegenek, kikkel a versenyt pénzhiány miatt ki nem állhatjuk, megveszik s hazánkból kiviszik, mi fog történni akkor ? beköszön a terményválság, az élelmezési válság, mely a pénzválsággal karöltve a legnagyobb ínséget, éhenha­­lást, sőt társadalmunk komolyabb megrázkódását von­hatja maga után. Itt az idő, hogy tegyen a kormány. Itt az idő, hogy szűnjék meg nézni és halgatni összedugott kézzel s a kőszívű ember hidegségével, a népek millióinak ínségét s jajkiáltásait. Itt az idő, hogy vegye elejét a bajnak, mely államunk testét veszélylyel fenyegeti. Mindenekelőtt állítsa­­fel a kormány az önálló jegybankot, s ezzel ébreszsze fel nemzetgazdaságunkat krízises zsibbadságából. Állítsa fel a kormány országunk önálló vámterületét, tiltsa meg a gabna kivitelt,*) hogy ne ragadhassák ki a szegény néptől idegenek a betevő falatot. Mert ne téveszsze a kormány szem elől azon társadalmi sark igazságot, hogy „nem a nép van a kormányért, hanem a kormány a népért.“ Sz. Gy. A Delegáczió is megy h­aza. Szerencsés utat kívánhatunk nekik, a delegátus uraknak. A fagy mellett, ők voltak ez idő szerint, legna­gyobb szerencsétlenségei az országnak, mert a­mit a fagy meghagyott, az ő szavazásuk pusztítja el. Egy országra, két ily nagy csapás egyszerre, még­is csak sok. Mert az egész delegácziónál is intéz­ményt, nem tekinthetjük egyébnek, mint csapásnak, ha még oly nagyon magasztalja is azt Dr. Giskra német delegatus úr, úgy inter pocula, ott a Margit-szigeten. Ez idei kérészéletét a delegácziónak egyes mozza­natokban, időnként ismertettük. Tegnapelőtt virágzott a Margitszigeti fényes ebéden, ma bevégezte pályafutását, s volt — nincs. Csak egy maradt meg utánna : azon óriási teher viselése, melyet a közös ügy érdekében, oly gyorsan, s oly rövid idő alatt szavazott meg, hogy mire fel­­lélegzik az ország, már készen van a száz milliós számla — fizetés végett. Soha nemzet érdekeivel, könnyelműebben nem bántak el, mint most hazánkéval elbánták a delegátus urak. Semmi tekintet, semmi figyelem nem vezető lép­teikben, — s mintha reájuk nem is tartoznék az, hogy ők is e haza gyermekei, s mint ilyeneknek még is csak van némi kötelességük a közös anya iránt is : előttük csak a bécsi hadügyminisztérium akarata volt az irány­adó, csak a közös ügy volt az a drága oltár, melyre ők készek feláldozni a nemzet utolsó csepp vérét is------­„vitam et sangvinem.“ Mire e sorok az olvasó kezei között vannak, a de­legáczió is bevégezte ez idei pályáját, ünnepi ajándé­kul hagyva a fagy által sújtottaknak, mintegy száz egyné­hány millió­ért — fizetendő közösügyi kiadást. Köszön­jük az ajándékot, kívánjuk, hogy soha se lássuk többé összeülni hazánk földén, hanem lássuk a nemzet képvi­seletét önállóan, függetlenül, minden idegen beavatko­zástól menten intézni országunk ügyeit. Mi ezt kíván­juk viszonzásképen útravalóul a delegátus uraknak, úgy a német mint a magyarnak. Kik azon jobboldali képviselő urak, kik nem kívántak intézkedni a nemzet pénz-­s hitelválsága ügyében? Azon jobboldali képviselő urak névsorát, kik az ország siralmas s nyomorúságos helyzetében nem kíván­tak intézkedést, s leszavazták a 18-iki ülésben Iványi határozati javaslatát, hogy a kormány utasíttassék rész­letes tervezet készítésére, a jelen pénzügyi zavarok megszüntetésére — ezennel közöljük , hogy lássa az or­szág népe, kik azon urak, kik legnagyobb bajában — a faképnél hagyják, s az ünnep alatt elmélkedhessék fe­lette, hogy jövőre méltónak fogja-e találni bizalmára? „Nem“-mel szavaztak: Csáky Tivadar gr., Cse­­meghy Károly, Cséry Lajos, Csillag László, Czóbel Al­bert, Dálnoky Barna, Dániel Ernő, Divald Adolf, Eitel Frigyes, Eötvös Károly, Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Faik Miksa, Fern Imre, Földváry János, Földváry Mik­lós, Frölich Gusztáv, Giczey Samu, Ghyczy Kálmán, Goda Béla, Gozman János, Hajós János, Halassy Gyula, Harkányi Frigyes, Harkányi Károly, Havas Sándor, He­gedűs János, Hodossy Imre, Hoffmann Pál, Hollán Ernő, Horánszky Nándor, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváth Gyula, Horváth Károly, Horváth Lajos, Hor­­ n) Ezek iránt a magyar országgyűlés most nem intézkedhet­nék önállóan, ha akarna sem, s a gabonakivitel szabadsága mellett nyomó­sabb érveket lehet felhozni. ..

Next