Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-30 / 122. szám
Vill. évfolyam. 122. szám. Szombat, 1874. Május 30. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal. Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illeti minden közlemény. Kéziratok ■ levelek Tisza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kisektől fogadtatnak el. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben kárhez küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évre .... 8 „ — „ Egy évre • . 16 „ — , Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hwábM petitser egyszeri hirdetése IS kr, többször 9 kr. Bálregdij minden hirdetésért külön 80 kr.— ngiktér : három hasábos petitser 30 kr. Előfizetési feltételek a „Magyar Ujság“-ra : Junius 1-től decz. végéig (7 hó) 9 frt — kr. Junius 1-től aug. végéig (3 hó) 4 frt — kr. Junius hóra............................1 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A választási törvény. ív. A benyújtott javaslat azon részére, melyben a ház értékének házbér vagy házosztályadó kimutatásával igazolása terveztetik, idéztük a „Pesti Napló“ bírálatát. Senki nem mondhatja, hogy e lap talán a kormányjavaslat ellen küzd. De ismerve adótörvényeinket, különösen a házbér és házosztályadóra vonatkozókat is , mégsem állhatta meg szó nélkül, azon szédelgést, mely a törvény bázisán e javaslat életbeléptetésével, a törvény valódi értelme s annak szelleme kijátszására annyira elfogta a kormány kedélyét. A „Pesti Napló“ felszólalt, s helyettünk kimutatta azt, hogy a ház 300 frtos értéke kimutatására, nem lehet házbér - vagy házosztályadó tabelláihoz fordulni, mert a szerint egy és ugyanazon értékű, de három különböző ház, majd 2 frt, majd 3 frt, majd 3 frt 20 kr stb., adó alá esik , s igy róezen anomáliák miatt, a törvényes jog ellenére, bárki megfosztathatik választási jogától, melyet pedig a 48-iki törvények biztosítanak, s melyet hamis magyarázattal végrehajtani, hatalmunkban állhat, de jogunkban — nem. Ismételjük , hogy a törvényhozásnak sem áll jogában a polgárokat politikai jogaitól magyarázat czímen megfosztani. A nagy emlékű 48-iki törvényhozás, őszintén bevallotta ezt, azon nyilatkozattal, melylyel a régi nemesség politikai jogait érintetlenül hagyta. „Politikai jogot azoktól elvonni, kik annak élvezetében vannak, a törvényhozás, feladatának nem tartja.“ Várjon feladatának tartja a mostani törvényhozás azt, hogy a házbér — vagy házosztályadó tabellája erejével, kizárja az illetőt a jogból, kinek háza 300 frt értékű , de háza talán nincs kellőképen felvéve, vagy ama bonyolult házosztályadó rendszerénél fogva, az illető ház nincs pontosan osztályozva ? Aki ismeri a házbéri házosztályadó törvény sötét labyrinthjét, az tudja, hogy nem született még meg az a magyar ember, ki ennek üregeivel, s hierográfjaival tisztába legyen; mert egy zavaros átfordítása ez az osztrák törvénynek, mely alkottatott az osztrák államház viszonyaihoz képest, melynél tudjuk, hogy egészen más építési szakosztály rendezési szokás van mint nálunk , s így a mi ott talán jó és helyes, nálunk minden tekintetben rész. Ezen törvény tehát, a valódi érték kimutatására, sem nem helyes, sem nem igazságos, melyet látva a „Pesti Napló“, azon óhajtását fejezi ki, hogy a ház értékének igazolására, elsősorban ne az adókimutatás rendeltessék, hanem igazolhassa ki-ki háza értékét oly okmánynyal, mely a valódi érték igazolására, mindig teljes hitelű. Csak azon csodálkozunk, hogy midőn nevezett lap, ily szépen demonstrálja a fennálló adótörvény czélba vett alkalmazásának helytelenségét, a ház értéke kimutatására; nincs semmi szava, egyéb érték,s jövedelemnek az épen oly helytelenül fennálló adóalapra utalt kimutatási tervezete ellen ! Hiszen minden adótörvényünkre ez áll. Ugyan vagyunk bátrak kérdezni a törvényjavaslat szerzőit, az adó alapján mernének-e valamely birtokvételbe bocsátkozni ? És ha ezt nem tenné meg senki, és ha azon embert kinevetné mindenki, aki birtoka értékét adója alapján tűzné ki a vásárló elébe , várjon hogy és miképen jöhet most a kormány azon tervezetre, hogy a szavazati jogot megadó birtok értékét a földadóval megrótt 16 főt tiszta jövedelemmel igazoltassa? Már előbbi számunkban fejtegettük azt, hogy az egyenes adó kivetésénél nálunk nem a valódi érték, s a valódi jövedelem az irányadó, hanem az összes állami szükségletből, az egyenes adózásra vetendő összeg az alap, s ez összeg csak részleteztetik s arányosittatik az egyes birtok értéke s jövedelméhez. A rendes adózás alapjául kétségkívül az érték s valódi jövedelemnek kellene szolgálni, de nálunk az állami kiadás nem az állam polgárainak értéke szerint készül, azaz, hogy annyit adnánk ki, mint amennyit igazságosan bevenni képesek vagyunk, hanem készül, — mint a delegáczió elnöke párbeszédében kifejezte magát— „magasabb szempontokból“ ; az állam érdeke, s képessége csak alárendelt kérdés. Ily alapon álló adózási kulcsot, érték bizonyítására rendelni, nem egyéb, mint egy „rejtett szándék“, a jogfosztás keresztülvitelére törvényes bázis czímen. Valamint a házbér s ház osztályadóval nem igazolható a ház valódi értéke; úgy nem igazolható a földadó jövedelemmel a földbirtok értéke, s az 77-ed telekhez való hasonlósága, s valamint a „P. N.“ szerint a házbér- s házosztályadóval leendő igazolás elrendelésével, igen sok fog megfosztatni érdemlett s törvénynyel biztosított jogától, mert háza tényleg megéri a 300 frtot, sőt többet is,holott az adózási tabella labyrinthjében elveszett, úgy a föladó jövedelmi kimutatással is sok fog elesni jogától, a helytelen s nem a földbirtok valódi értékes jövedelmének megfelelő jövedelmi adóösszeg erejénél fogva. Ugyanez áll a kézművesek, gyárosok stb. képességi igazolására is, az új javaslat szerint. A kivetett jövedelmi adóösszegek kategóriák szerint osztatnak fel, s mint a hátbéradónál, épen oly bonyolult itt is az adó kivetésének alapja. A 48-iki törvény, minden mesternek biztosított szavazati jogot, ki állandólag egy segéddel dolgozik. A mai időben s a mai katonaköteles viszonyok között, még a kis segéddel szokott dolgozni, az sem vallhat be a jövedelmi adózáshoz, állandó segéddel dolgozást, mert tudjuk azt, hogy erről a viszonyoknál fogva biztosítva nincs. A legelső mesterek maradnak segéd nélkül; nem akaratjuk folytán, hanem a körülményeknél fogva. Segédje berendeltetik hadi szolgálatra, s üzlete segéd nélkül marad hetekig, sőt hónapokig. Tudja ezt mindenki, ki az iparos osztály jelen körülményeivel ösmerős. Ilyen viszonyok között, kivánhatni-e, hogy kézműves, az állandó egy segéddel dolgozást, a jó magas jövedelemadó alá bejelentse, akkor mikor az állandóság a körülményeknél fogva nincs biztosítva? És nincs az iparos osztálynak tagja, ki azért azt mondaná, hogy üzlete nem az állandó segéddel dolgozók kategóriájába esnék. Egészen más a jövedelmi adózás kiindulási alapja, s egészen más a 48-iki törvények választási jogot adó elve, mely itt sem zavarható össze az adózási kategóriákkal, épen úgy mint a házbéri házosztályadónál; s valamint ott, hibás felvétel folytán nem fosztathatik meg senki jogától — a „Pesti Napló“ helyes megjegyzése szerint — úgy itt sem fosztathatik meg a kézműves, a hibás jövedelmi adó alappal szavazati jogától azért, mert roszul, vagy talán nincs felvéve jövedelmi adó alá, ha ő különben igazolni tudja, hogy üzletét egy segéddel folytatja. Elvetendő tehát a javaslat azon tervezete, hogy a választói képesség igazolása az előírt módon, adókimutatással igazoltassák. Meghamisítása volna ez, a 48-iki választói törvénynek, mert a fennálló adótörvény az ott felvett értékek, s képességek igazolására semmiképen sem szolgálhat alapul, s így a javaslat azon indokolása, hogy ezzel a „48-ik törvények által megállapított cenzus szabatosítása czéloztatik, a legnagyobb félrevezetést foglal magában mint azt, ugyancsak maga a javaslat indokolása, fényesen demonstrálja végsoraiban. „Összes adózási viszonyaink, a közel kilátásba helyezett adóreform törvények által átalakulásnak néznek elébe, hiányzanak azon adatok, melyek egy új cenzus felállításának alapjául szolgálhatnának — mondja a javaslat átalános indokolása. No már kérem, világosan bevallani azt, hogy egy új cenzus felállításának helyes alapja meghatározása most lehetetlen, s akkor mégis azt állítani, hogy a 48-iki cenzus „szabatosíttatik“ csupán azon előterjesztéssel, mely a 48-iki érték kimutatást, egyszerűen az adóalapra fekteti, s az adóalapra helyezi át, — mégis csak merész beszéd a józan ész előtt. Mit tesz a javaslat? Tessék megolvasni pontjait, a 48-iki cenzust, az adórendszerre fekteti, azon adórendszerre, melyről az indokolás nyíltan bevallja, hogy egy igazságos új választási cenzus alkotásához, alapul nem szolgálhat. Új alkotáshoz alapul nem szolgálhat, hanem szabatosításhoz igen. A javaslat tervezői csakugyan egy ujjal sem érintik az anyát, hanem a ködmönt úgy vágják a földhöz, hogy a benne levő anya halt szörnyet. Szederkényi Nándor: — Az inkompatibilitási bizottság, az elnök Gorove betegsége miatt, most annak lakásán tartja üléseit. A véleményes előterjesztés, melyet a „P. N.“ oly nagy nyomatékkal emel ki, hogy Horváth Lajos előadó munkája, mintha más szakbizottságoknál nem az előadók készítenék a jelentést, bár azokat a „P. N.“ nem apostrophálja oly nagyon — szombaton délután fog hitelesíttetni. — Mármarosból érkeznek a legszomorubb hírek. Csak tegnapelőtt jeleztük, hogy ott már az éhhalál is szedi áldozatait. Az ottani lap most következőleg ír: „az éhségnek olyan jelei is mutatkoznak megyénkben, hogy az elültetett krumplit éjjel kiszedik a földből s ellopják. A tolvajlások minden irányban napirenden vannak. Egyik éjszaka egy urmezei földbirtokos éléskamráját verték fel s elvittek mindent. Más éjjel egy vasut-őrnek tehenét hajtották el, s lakásától nem meszszire leölvén, szétvagdalták s a fején kívül többik részét magokhoz vették. Az a 35 ezer forint, mit a kormány ínségeseinknek kölcsönképen utalványozott, meg sem látszik. Bizony baj van a nép között. A külpolitikai világból egy berlini lap azt említi fel, hogy a madridi köztársasági kormánytól jegyzék érkezett az osztrák-magyar külügyérhez, hogy a spanyol köztársasági kormánynál levő félhivatalos képviselete a monarchiának, hivatalossá változtattassék át, s ezzel a madridi köztársasági kormány elismerése mondassák ki. Ugyanezen lap szerint, a bécsi külügyér ezt tenni nem hajlandó. De ha Don Carlos üzenné már Madridból, hogy a trónon ül, ezt valószínű, hogy mihamar sietne külügyérünk elismerni. — Nem Horváth Lajos kezeszennye az új választási törvényjavaslat: e felett tépelődik most a „Lloyd“, mintha valaki nagyon gondolna vele, hogy kinek kezeszennye? Horváth Lajosé-e vagy más jobboldali lángészé. ______ — Tegnap megemlítettük azt, hogy a bécsi „Deutsche Zeitung“ egyik czikkében azon nézetének ad kifejezést, hogy itt volna az ideje, hogy az osztrák tartományok az 1867-iki egyezmények súlyos kötelékeiből menekednének, s erre alkalmul a valuta és a bank kérdés rendezését ajánlja. Jól beszél a szomszéd, valóban itt volna az ideje, hogy már ők is gondolkoznának a felett , hogy egymás nélkül is megélhetünk mi igen jól, és békességesen, s azonfelül jó szomszédok is maradhatunk , mert nem ér az semmit, hogy a mi adósságcsinálásunk még majd nekik okozzon kárt; világért sem akarunk másoknak kárt okozni, ezért kívánjuk mi, hogy hagyjanak ők minket magunkra, ők is maradjanak magukra, s ne közös ügyeskedjünk semmiben. Mindenesetre érdekel tudni bennünket az, hogy a valuta és bank kérdését mint érti a szomszéd, hogy akkor ezekben vele egyetérthetünk. _________ Szándékos vakság. Minő szerepet visz a fővárosi kereskedelem az ország közkereskedelmi mozgalmaiban s mely okok idézték elő a fővárosi kereskedelem hanyatlását, mi pedig az egész ország kereskedelmi viszonyaira kihat? Ezen kérdések megoldására volt kiküldve a fővárosi közgyűlés által egy szakbizottság, melynek feladata lenne az ország kereskedelmi s közgazdasági viszonyait, kivált Ausztriával szemben, mely majdnem láthatlanul emészti fel életnedveinket s módokat, eszközöket, intézményeket hozni javaslatba, melyek nyomott, elferdített viszonyaink megszüntetésére, bajaink orvoslására vezetnének.