Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1874-06-02 / 124. szám
ritása kétséget sem szenved, hogy egy időre elegendőnek látszanék. De csakis látszanék mert e jó pénzt mielőbb elnyelné a drága kormányzat, elnyelné az osztrák nemzeti bank, elnyelnék a közösügyes kiadások s az államadósságok. Tetemesen enyhíthetnénk tehát talán egy két évre is hitelválságunkat; megnyugtatnék a kormány élete; fentartatnék a nagylábra állított közösügyes államháztartás s nagyszerű osztrák armádia. Hanem elvégre is, eme forgópénz, termelésünket, adózási képességünket csak igen kevés részben emelhetné s nem tenné képessé arra, hogy a már 200—210 millióra menő „rendes kiadásokat“ elviselhesse az ország, holott valódi tiszta jövedelme alig megy 120 —130 millióra. Eme surrogatum tehát „gyökeres orvoslatot“ nem hozhatna be sem közgazdaságunkba, sem államháztartásunkba, melynek egész szerkezetét újra kell berendeznünk „kisebb lábra“ — különben soha sem eszközölhetünk valódi gyökeres orvoslást. Állami vagyis közjogi szempontokból pedig, bizony nagyon mellékutakon kerülgető csekély mérvű eljárás volna ez. Helyesen mondja a „Hon“ hogy ne leplezzük el a czélokat. Ki kell mondani, hogy e törvényjavaslat előlépést akar tenni a magyar önálló jegybank felállításához, hogy: ház oly törvényjavaslatban, mely, mint a szőnyegen forgó, a magyar pénzérték alkotását s a bankkérdés megoldását czélozza, ezt tisztán és határozottan ki kell fejezni. Tudja meg a kormány határozottan a nemzet akaratát, hogy azt félremagyarázhassa, s érezze magát indíttatva, hogy annak érvényt szerezzen.“ Magyarország törvényhozása még nem mondott s nem is mondhat le az országot megillető pénzügyi önállás jogáról. Ezt nem kell titkolnunk, ezt ki kell mondanunk a nagyhatalmi osztrák nemzeti bank ellenében is nyíltan s határozottan. Vagyis a magyar törvényhozásnak teljes jogérzettel önállólag kell eljárnia a pénzügyi s jegybankügyi önállósításban, mint mikép az egy államhoz jogos és méltó s így midőn egyrészt önállítása módja és eszközei felett tanácskozik, másrészt tisztába kell hoznia viszonyait a tényleges hatalmat bitorló osztrák nemzeti bank üzletével. Intézkednie kell, hogy ezen intézet el ne nyomhassa az ország jogos igényeit s jogosított intézkedéseit. Intézkednie kell, hogy az esetre ha az oszták n.bankintézet hazánkban még ezentúl is a hódító nagyhatalmiság ellenséges szerepét akarja folytatni , jegyei oly mérvben érvénytelenné váljanak nálunk, amily mérvben sikerül Magyarországnak az, hogy e téren valahára visszaszerezze természetszerinti állami jogait. Ezen jogok kellő mérvben visszaszerzéséhez azonban, úgy látjuk épen nem elegendő sem egyik sem másik javaslat, mert ezek egyike sem bízik abban, hogy a mostani kormány vagy törvényhozási többség „indíttatva érezze magát“ arra, hogy „a nemzet akaratának,s az ország érdekeinek Bécs ellenében is érvényt akarjon szerezni. Egy „önálló jegybank“, adóhátralékok alapjában különben is csak nagyon gyenge, gyarló intézmény lehet. Egy országnak, mely rendes kiadásait 200 millió írtra teszi, s melynek államvagyona legalább 500—600 millió frt. becsértékkel bir, erősebb alapokra, nagyobb mérvű pénzintézményeket kell állítania. S ha a kormány és országgyűlési többség ehet a kellő utakat s módokat megtalálni nem akarja, elsőrendben is ezen nem akaráson kell segíteni. K. Eredeti levelek. Sályi, (Szatmárm.) május. 27. Csak röviden akarom vázolni a nálunk uralkodó s újból ismét mutatkozó nyomort. Őszi vetéseinket a téli hó nélküli fagy nagy részt semmivé tette. A helyenként megmaradt sovány szálak a folytonos száraság miatt nem nőhettek, elanyira, hogy a ki elvetet tíz köblöt, számit ötre. De erre is csak az, aki vetéseit ki nem szántotta vagy vetőmag hiánya miatt parlagnak nem hagyta. A tengeri és köles egy részben elfagyott, másik része a folytonos hideg miatt elrothadt. Tavaszbuza, árpa stb. intéseink közt oly arányt állíthatunk fel, hogy akinek húsz köblös tavaszi vetése van, árpája, búzája alig lesz valami néhány köböl. Már most, elmondhatjuk mit eszünk mit velünk ? És miből ruházkodunk ? Bocsánat hátul hagytam az elsőt : miből fizetjük az adót ? Igaz, hogy kapunk még kevés birtokunkra, ha nincs túlterhelve, 100 forintot 150-es kamatra s ebből kifizethetjük az adót; de hát azután miből élünk ? És mikor heverjük ki a mostani áldozatokat ? A belügyminiszter úr fennhangon hirdeti, hogy nincs ínség mert az 1’2 millió ínséges kölcsön sem kiosztható. Nem ám, de nem azért, hogy szükségök ne volna rá, a megyéknek, hanem mert az ínségesek nagy része oly szegény emberekből áll kik átalában sem ingó sem ingatlan vagyonnal nem bírnak. Négy éven át tönkre ment a gazdaközönség nagy része, ezeknek már ma hitelök az uzsorásoknál sincs. A MAGYAR ÚJSÁG 1074! JUNIUS. 2. tiszta vagyonnak is ott állanak már, hogy kölcsön nélkül nem bírják beszerezni szükségletet; hogy válaljon tehát másokért olyan terhet a mit ínséges, vagyontalan embertársa nem tudna visszatéríteni ? Hogy minő bajok következhetnek ezen állapotból, elláthatja a ki akarja. Látnia kellene azt a kormánynak is. K. L. szántóvető. Az országháziból- Buda-Pest, június 1. A mai ülésben, folytattatok az ügyvédi rendtartás feletti vita. Már a törvényjavaslat vége közeledett, midőn az átmeneti intézkedés kérdése forgott fenn. A törvényjavaslat átmeneti intézkedésül csak annyit vélt tenni, hogy a jogvégzettek, s akik most már gyakorlaton vannak, nem kényszeríttetnek a törvényjavaslat retortáin eljutni az ügyvédi diploma elnyeréséhez, hanem a fennálló gyakorlat szerint teendik az ügyvédi vizsgát, s nyerik a diplomát. Várady Gábor azon véleményben volt, hogy a megszavazott törvény diplomaszerzési minden retortáját nem igazságos, s nem is méltányos a most tanfolyamban levő ifjakra kiterjeszteni, most az abból származó teher méltánytalanul zavarhatja össze az érdemetlenül sújtott s már ezen pályán levő ifjak számadásait. A t. czikkhez kívánta tétetni, hogy a most tanfolyamon levő ifjak, csak két évi gyakorlat után, azonban tudor oklevéllel nyerhetik meg az ügyvédi diplomát, Lázár Ádám indítványa volt a legméltányosabb, hogy tudori díszlevél nélkül is nyerhessék meg a most jogot tanuló ifjak az ügyvédi diplomát. Kautz Gyula indítványozta ezek ellenében, hogy elég lesz e kedvezményt kiterjeszteni, a most utolsó 1 évet járó jogászokra. Erre következett az egyetemi tanárok, párbaja, Kautz ellen részben, s Várady indítványa javára. Vecsey Tamás oly érzékenyen fejtegető s indokolá Várady indítványa helyességét, hogy megérdemli, hogy tanítványai, az ő érdekeiket ily lelkesen képviselő tanárukat ezért megtapsolják majd az iskolában. A Hoffman is igyekezett tanítványai tetszését kiérdemelni, de oly jezsuistikus körmönfontsággal, hogy ez már kezd Hoffman úrnál, nagyon jellemzővé lenni. A vita széles mérvet öltött, s az ellenzék zömének sikerült megnyerni a csatát a törvényjavaslat „mindent az élő ügyvédeknek“ — szellemű kívánságával szembe, s Várady indítványa többséggel elfogadtatott. Az ülés holnap folytattatni fog. Tárgya a gyakorlati bírói vizsgáról szóló törvényjavaslat. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 1-én. Elnök bemutatja Udvarhelyszék, Abaúj megye, Sopron városa, Gömör megye és Zala megye kérvényeit, mely utóbbi az önálló földmvelési minisztérium felállítását tárgyazza. Jelenti, hogy Szontagh Pál, Somogyin, tabi kerületében megválasztatott. Bobory K. magánkérvényt nyújt be az administrácziónál előforduló rendetlenségek példája képen. Nagy Gy. interpellácziót intéz a kormányhoz: „Szándékozik-e a trónbeszéd ígéretét beváltani és a főrendiház reformjáról törvényjavaslatot tenni?“ Bartal Gy. miniszter 129.000 frt. póthitelt kér jelen évre a mértékrendszer életbeléptetése végett felállítandó hitelesítő hivatalokra. Napirend: az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat. A 112-ik §-nál Csiky S. módosítvány tesz, mely 75 szavazat ellenében 61 szavazattal kisebbségben maradt. A 114-ik §-nál Várady S. tesz következő módosítványt, pótlékul a szakasz végére: „A jelen törvény életbeléptetésekor a jogi tanfolyamot már megkezdett ifjak akkor bocsátandók az ügyvédi vizsgára, ha kimutatják, hogy a jogtudorság elnyerése után két évig joggyakorlaton voltak.“ Várady Gy. következő érvekkel támogatta indokolását : Én megzavartam a három évi joggyakorlatot, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az ügyvédi pályára juthatás megkönnyítése nem áll sem az igazságszolgáltatás, sem az állam, sem átalában a közmorál érdekében; sőt, ha tekintjük a mi viszonyaikat, ha tekintjük azon nagy áramlatot, mely bizonyos káros állapotnak jelzője, melynél fogva aránytalan nagyszámmal tódulnak ifjaink az ügyvédi pályára, én még nagyobb megnehezítéseket is czélszerűnek és szükségeseknek tartatnék. Megszavaztam azt is, hogy a jogtudori oklevél megszerzése egyik feltétele legyen az ügyvédi pályára bocsátásnak, mert nézetem szerint az ügyvédség magasabb qualifikácziót igényel, mint átalában a bírói állás, mindamellett, hogy t. igazságügyi miniszter úr e tárgyra vonatkozó érvelésében a dolgot egy kissé szépítve, simítva, a bírák érdekéből azt más sziliben tüntette fel és nem akarta elismerni, hogy magasabb qualifikáczió kívántatik az ügyvédtől, mint átalában a bírótól; tette ezt bizonyosan a bírói tekintély fentartása érdekéből, de bizonynyal igazat fog nekem adni, hogy magasabb qualifikáczió szükségeltetik az ügyvédnél mint a bírónál már csak azért is, mert a pernek, első bírája ő, mert az ügyvéd képzettségétől, alapos tudományától, hogy ne mondjam becsületességétől is sok, talán minden függ az igazságszolgáltatás terén elsősorban. Ezeket tehát csak azért kívántam röviden megjegyezni, hogy kimutassam, miszerint én nem vagyok barátja, az ügyvédi pályára jutás nagyon megkönnyítésének, mert én nem úgy tekintem az ügyvédséget, mint amelyeknél a kenyérkeresethez juthatás állana elsősorban, hanem első sorban áll igenis az igazságszolgáltatásnak, tehát az államnak érdeke. (Helyeslés jobb felől). Azonban tehát, ez azon vonal, ameddig elmehetek, azon szélső vonal, amelyen túl nem volnék hajlandó menni. Nem kívánok a törvény intézkedésének visszaható erőt adni, pedig bizonynyal visszaható erőt adunk ezen különben czélszerű intézkedésnek akkor, ha a három évi joggyakorlatot kiterjesztjük azokra is, akik már tényleg a jogi pályán vannak. Azon szülők vagy gyámok, kiknek fiai, gyámoltjai a jogi pályára léptek, számot vetettek magukkal; előttük állott két évi joggyakorlat, és most midőn a törvény visszahatólag a hároméves joggyakorlatot fogja elrendelni, igen sok esetben meg fog történni, hogy vagy a 3 évi joggyakorlattal viszszariasztva, vagy az anyagi körülmények által kényszerítve azon ifjak egy része a fél pályán fog megállapodni, és ez által a pálya nem végzett ifjaknak, tehát a pálya nem végzett proletároknak hazánkban — fájdalom — elég nagy száma, még szaporíttatni ,fog. A jelzett szorításból nem származik sérelem azokra nézve, kik csak a törvény szentesítése után léptek a jogi pályára, mert azokra áll a törvény : volenti non fit iniuria. Figyelmeztetem a t. házat, hogy egy megszorítást én is meghagytam indítványomban, amely egybevág a jogügyi bizottság javaslatával, t. i. hogy jelenleg a jogi pályán lévő ifjak kötelesek a jogszigorlatokat letenni, és csak ezután bocsátassanak az ügyvédi vizsgára, azon szempontból indulva ki, hogy ez az illetőknek hatalmunkban áll, ez az ő képességük, képzettségüktől és szorgalmuktól függ, hanem az idővel nem rendelkezhetnek oly szabadon; a 3 évi joggyakorlat minden esetre visszaható alkalmazása volna a törvénynek, és ezt én nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak. Várady módosítása felett éles vita támadt. A módosítás mellett példás súlyos érveket hozott fel Simonyi E. mondván : Nem ismerek jobb és képzettebb ügyvédi kart, nem ismerek Európa socziális viszonyai közt magasabban álló ügyvédi kart, mint az angolt. Ott semmi vizsga nincs senki sem kérdezi bir-e képzettséggel; ott bizonyos számú juridikus terminusokat megtart, bizonyos számú ebédeken jelen van, beíratja magát és miután ily bizonyos számú hivatalos ebédet megevett, ügyvédnek teszik. (Derültség) Ott nincs sem tudorság, sem 4 évi praxis,, sem semmi, de van becsületesség, Charakter, van jellem, s van azután oly szilárd sociális állásuk, a minő Európában sehol nincs. Van műveltség, képzettség, tudomány! (Helyeslés a szélsőbalon) Én tisztelettel hajlok meg azon ügyvédi és bírói kar előtt, mert ott a számos résztörvény daczára, az igazságszolgáltatás mégis leghelyesebben, a legigazságosabban gyakoroltatik. Hogy ez így van, ezt az angol ügyvédi és bírói karnak lehet tulajdonítani. Én a jellemet akarom nevelni az ügyvédben, nem pedig biztosítani számára a díjak szerzését, hogy más ember ne kaphato, hitt csak ő. Hg, ezt akarjuk, mondjuk tisztán, hogy a most létező ügyvédeknek monopóliumuk legyen, s azoknak adót fizessünk. Hiszen a törvényhozás 7 év óta nem csinált egyebet, mint az ügyvédi kart segítette. Ha emelte volna morális erejét helyeselném, de emelte vagyonilag, erkölcsileg pedig ma is ott áll, mint állott azelőtt, mert azt törvényben emelni nem lehet. Eme §-hoz szintén módosítványt adott be Lázár Á. és Kautz Gy. melyek azonban mellőztetvén Várady Gy. módosítványa 82 szavazat ellenében 92 szavazattal, a ház elfogadta. A következő §. eredeti szövege elfogadtatván, e tárgyalás bevégeztetett, hanem még néhány §. a központi bizottságnál van újabb szövegezés végett mely a holnapi ülésben lesz felolvasandó. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a Gyakorlati bírói vizsgáról s ezután a hamis bukás iránt követendő eljárás tárgyalása tűzetett ki. A választási törvény az osztályok pénteken d. e. 10 órakor tartandó ülésében fog felvétetni. A botrányos ügy. A keleti vasút ügyének megvizsgálására kiküldött vasúti- és pénzügyi bizottságok ma folytatták a kihallgatást. A bizottságok tagjai meglehetős számmal foglaltak helyet a nevezetes zöld asztal körül, melyre a nagy terjedelménél fogva híres Ticborne per irományait is túlhaladni igyekező nyilatkozatok a kihallgatottak által föltaláltattak. Hogy ez irat halmaztól, melyhez képest a gordiusi csomó nagyon nagyon is szabályos szabályos gombolyag, a mostani generátió képes lesz-e kiokoskodni azt, amit keres, ez igen nagy kérdés. A képviselőház tagjai közül hallgató közönségnek csak egy-kettő jött el. Ezek is mihamarább ott hagyták a bizottságot, kihallgatással és nyilatkozatokkal együtt. Szörnyű unalmas dolog, kivált ha az ember arra gondol, várjon megéri a végét annak, amit előtte hosszadalmasan fölolvasnak. A bizottság tagjaira is a szép nyári délután nagyobb vonzerővel bírt, amiért is ha a fölhangzó csizma csikorgás után a zöld asztalhoz tévedt az ember szeme, látta, hogy a nádszék üressége fokozza az unalmat, mely Paczolayt szundikálásra készti s a ki szemben ül az ablakkal, az legalább szemeivel gyönyörködik a museum kert által képviselt természetben. A nagy unalomban csak Harkányi jegyezget szorgalmasan, bizonyosan azt számítgatja, milyen lesz a termés, mert a vasúti dolog most már nem igen érdekli, haragszik minden vasútra, mert a magyar nyugati vasút legutóbbi közgyűlésén kisorsoltatván, nem kellett többé izgatótanácsosi tagnak. Hát biz az is lehet akkora baj, mint itt ülni s nyilatkozatokat hallgatni. A mai kihallgatás azt a meggyőződhetést eredményezte elsősorban, hogy Kerkápoly és Tisza volt miniszterek Olaszország enyhe levegőjéből friss virulós egészségben tértek vissza. Ha előbb jönnek haza, a keleti vasútügy úgy sem lett volna előbbre mozdítva, így legalább a szórakozás és az egészség a nyereség. Ez pedig többet ér gyakran egy ország várakozásánál. Az első felolvasó Kerkápoly volt, követe Tisza. Nyilatkozataik nem sok világosságot derítettek az egész ügyre. Az egészből az volt kivihető, hogy nagyon kár