Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1874-06-02 / 124. szám

ritása kétséget sem szenved, hogy egy időre elegen­dőnek látszanék. De csakis látszanék mert e jó pénzt mielőbb elnyelné a drága kormányzat, el­nyelné az osztrák nemzeti bank, elnyelnék a közös­ügyes kiadások s az államadósságok. Tetemesen enyhíthetnénk tehát talán egy két évre is hitelválságunkat; megnyugtatnék a kormány élete; fentartatnék a nagylábra állított közösügyes államháztartás s nagyszerű osztrák armádia. Hanem elvégre is, eme forgópénz, termelésünket, adózási képességünket csak igen kevés részben emelhetné s nem tenné képessé arra, hogy a már 200—210 millióra menő „rendes kiadásokat“ elviselhesse az ország, holott valódi tiszta jövedelme alig megy 120 —130 millióra. Eme surrogatum tehát „gyökeres orvoslatot“ nem hozhatna be sem közgazdaságunkba, sem ál­lamháztartásunkba, melynek egész szerkezetét újra kell berendeznünk „kisebb lábra“ — különben soha sem eszközölhetünk valódi gyökeres orvoslást. Állami vagyis közjogi szempontokból pedig, bizony nagyon mellékutakon kerülgető csekély mérvű eljárás volna ez. Helyesen mondja a „Hon“ hogy ne leplezzük el a czélokat. Ki kell mondani, hogy e törvényja­vaslat előlépést akar tenni a magyar önálló jegy­bank felállításához, hogy: h­áz oly törvényjavaslat­ban, mely, mint a szőnyegen forgó, a magyar pénz­érték alkotását s a bankkérdés megoldását czélozza, ezt tisztán és határozottan ki kell fejezni. Tudja meg a kormány határozottan a nemzet akaratát, hogy azt félre­magyarázhassa, s érezze magát in­díttatva, hogy annak érvényt szerezzen.“ Magyarország törvényhozása még nem mon­dott s nem is mondhat le az országot megillető pénzügyi önállás jogáról. Ezt nem kell titkolnunk, ezt ki kell mondanunk a nagy­hatalmi osztrák nemzeti bank ellenében is nyíltan s határozot­tan. Vagyis a magyar törvényhozásnak teljes jog­érzettel önállólag kell eljárnia a pénzügyi s jegy­­bankügyi­ önállósításban, mint mikép az egy államhoz jogos és méltó s így midőn egyrészt önállítása módja és eszközei felett tanácskozik, másrészt tisztába kell hoznia viszonyait a tényleges hatalmat bitorló osztrák nemzeti bank üzletével. Intézkednie kell, hogy ezen intézet el ne nyomhassa az ország jogos igényeit s jogosított intézkedéseit. Intézkednie kell, hogy az esetre ha az oszták n.bank­intézet hazánk­ban még ezentúl is a hódító nagyhatalmiság ellen­séges szerepét akarja folytatni , jegyei oly mérvben érvénytelenné váljanak nálunk, amily mérvben si­kerül Magyarországnak az, hogy e téren valahára visszaszerezze természetszerinti állami jogait. Ezen jogok kellő mérvben visszaszerzéséhez azonban, úgy látjuk épen nem elegendő sem egyik sem másik javaslat, mert ezek egyike sem bízik ab­ban, hogy a mostani kormány vagy törvényhozási többség „indíttatva érezze magát“ arra, hogy „a nemzet akaratának,s az ország érdekeinek Bécs ellenében is érvényt akarjon szerezni. Egy „önálló jegybank“, adóhátralékok alap­jában különben is csak nagyon gyenge, gyarló in­tézmény lehet. Egy országnak, mely rendes kiadá­­­­sait 200 millió írtra teszi, s melynek államvagyona legalább 500—600 millió frt. becsértékkel bir, erő­sebb alapokra, nagyobb mérvű pénzintézményeket kell állítania. S ha a kormány és országgyűlési többség ehet a kellő utakat s módokat megtalálni nem akarja, elsőrendben is ezen nem akaráson kell segíteni. K. Eredeti levelek. Sályi, (Szatmárm.) május. 27. Csak röviden akarom vázolni a nálunk uralkodó s újból ismét mutatkozó nyomort. Őszi vetéseinket a téli hó nélküli fagy nagy részt semmivé tette. A helyenként megmaradt sovány szálak a folytonos száraság miatt nem­ nőhettek, elanyira, hogy a ki elvetet tíz köblöt, számit ötre. De erre is csak az, aki vetéseit ki nem szántotta vagy vetőmag hiánya miatt parlagnak nem hagyta. A tengeri és köles egy részben elfagyott, másik része a folytonos hideg miatt elrothadt. Tavaszbuza, árpa stb. intéseink közt oly arányt állíthatunk fel, hogy a­kinek húsz köblös tavaszi vetése van, árpája, búzája alig lesz valami néhány köböl. Már most, elmondhatjuk mit eszünk mit velünk ? És miből ruházkodunk ? Bocsánat hátul hagytam az elsőt : miből fizetjük az adót ? Igaz, hogy kapunk még kevés birtokunkra, ha nincs túlter­helve, 100 forintot 150-es kamatra s ebből kifizethetjük az adót; de hát azután miből élünk ? És mikor heverjük ki a mostani áldozatokat ? A belügyminiszter úr fenn­hangon hirdeti, hogy nincs ínség mert az 1’­2 millió ínséges kölcsön sem kiosztható. Nem ám, de nem azért, hogy szükségök ne volna rá, a megyéknek, hanem mert az ínségesek nagy része oly szegény emberekből áll kik átalában sem ingó sem ingatlan vagyonnal nem bírnak. Négy éven át tönkre ment a gazdaközönség nagy része, ezeknek már ma hitelök az uzsorásoknál sincs. A MAGYAR ÚJSÁG 1074! JUNIUS. 2. tiszta vagyonnak is ott állanak már, hogy kölcsön nél­kül nem bírják beszerezni szükségletet; hogy válaljon tehát másokért olyan terhet a mit ínséges, vagyontalan embertársa nem tudna visszatéríteni ? Hogy minő bajok következhetnek ezen állapotból, elláthatja a ki akarja. Látnia kellene azt a kormány­nak is. K. L. s­z­á­n­t­ó­v­e­t­ő. Az országháziból- Buda-Pest, június 1. A mai ülésben, folytattatok az ügyvédi rendtartás feletti vita. Már a törvényjavaslat vége közeledett, mi­dőn az átmeneti intézkedés kérdése forgott fenn. A tör­vényjavaslat átmeneti intézkedésül csak annyit vélt tenni, hogy a jog­végzettek, s a­kik most már gyakorla­ton vannak, nem kényszeríttetnek a törvényjavaslat re­­tortáin eljutni az ügyvédi diploma elnyeréséhez, hanem a fennálló gyakorlat szerint teendik az ügyvédi vizsgát, s nyerik a diplomát. V­á­r­a­d­y Gábor azon véleményben volt, hogy a megszavazott törvény diplomaszerzési minden retortá­­ját nem igazságos, s nem is méltányos a most tanfolyam­ban levő ifjakra kiterjeszteni, most az abból származó teher méltánytalanul zavarhatja össze az érdemetlenül sújtott s már ezen pályán levő­­ ifjak számadásait. A t. czikkhez kívánta tétetni, hogy a most tanfolyamon levő ifjak, csak két évi gyakorlat után, azonban tudor­­­ oklevéllel nyerhetik meg az ügyvédi diplomát,­­ Lázár Ádám indítványa volt a legméltányosabb,­­ hogy tudori díszlevél nélkül is nyerhessék meg a most­­ jogot tanuló ifjak az ügyvédi diplomát. Kautz Gyula indítványozta ezek ellenében, hogy­­ elég lesz e kedvezményt kiterjeszteni, a most utolsó 1­­ évet járó jogászokra. Erre következett az egyetemi tanárok, párbaja, Kautz ellen részben, s Várady indítványa javára.­­ Vecsey Tamás oly érzékenyen fejtegető s indokolá Várady indítványa helyességét, hogy megérdemli, hogy tanítványai, az ő érdekeiket ily lelkesen képviselő­­ tanárukat ezért megtapsolják­­ majd az iskolában. A Hoffman is igyekezett tanítványai tetszését kiérde­melni, de oly jezsuistikus körmönfontsággal, hogy ez már kezd Hoffman úrnál, nagyon jellemzővé lenni. A vita széles mérvet öltött, s az ellenzék zömének sikerült megnyerni a csatát a törvényjavaslat „mindent az élő ügyvédeknek“ — szellemű kívánságával szembe, s Várady indítványa többséggel elfogadtatott. Az ülés holnap folytattatni fog. Tárgya a gyakor­lati bírói vizsgáról szóló törvényjavaslat. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 1-én. Elnök bemutatja Udvarhelyszék, Abaúj megye, Sop­ron városa, Gömör megye és Zala megye kérvényeit, mely utóbbi az önálló földm­­velési minisztérium felállítását tárgyazza. Jelenti, hogy Szontagh Pál, Somogyin, tabi kerületében megválasztatott. Bobory K. magán­kérvényt nyújt be az administrá­­cziónál előforduló rendetlenségek példája képen. Nagy Gy. interpellácziót intéz a kormányhoz: „Szán­dékozik-e a trónbeszéd ígéretét beváltani és a főrendi­ház reformjáról törvényjavaslatot tenni?“ Bartal Gy. miniszter 129.000 frt. póthitelt kér jelen évre a mértékrendszer életbeléptetése végett felállítandó hitelesítő hivatalokra. Napirend: az ügyvédi rendtartásról szóló törvény­­javaslat. A 112-ik §-nál Csiky S. módosítvány tesz, mely 75 szavazat ellenében 61 szavazattal kisebbségben maradt. A 114-ik §-nál Várady S. tesz következő módo­­sítványt, pótlékul a szakasz végére: „A jelen törvény életbeléptetésekor a jogi tanfolyamot már megkezdett ifjak akkor bocsátandók az ügyvédi vizsgára, ha kimutat­ják, hogy a jogtudorság elnyerése után két évig joggya­korlaton voltak.“ Várady Gy. következő érvekkel támogatta indo­kolását : Én megzavartam a három évi joggyakorlatot, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az ügyvédi pályára jut­­hatás megkönnyítése nem áll sem az igazságszolgáltatás, sem az állam, sem átalában a közmorál érdekében; sőt, ha tekintjük a mi viszonyaikat, ha tekintjük azon nagy áramlatot, mely bizonyos káros állapotnak jelzője, mely­nél fogva aránytalan nagyszámmal tódulnak ifjaink az ügyvédi pályára, én még nagyobb megnehezítéseket is czélszerűnek és szükségeseknek tartatnék. Megszavaz­tam azt is, hogy a jogtudori oklevél megszerzése egyik feltétele legyen az ügyvédi pályára bocsátásnak, mert nézetem szerint az ügyvédség magasabb qualifikácziót igényel, mint átalában a bírói állás, mindamellett, hogy t. igazságügyi miniszter úr e tárgyra vonatkozó érvelésé­ben a dolgot egy kissé szépítve, simítva, a bírák érdeké­ből azt más sziliben tüntette fel és nem akarta elismerni, hogy magasabb qualifikáczió kívántatik az ügyvédtől, mint átalában a bírótól; tette ezt bizonyosan a bírói tekintély fentartása érdekéből, de bizonynyal igazat fog nekem adni, hogy magasabb qualifikáczió szükségeltetik az ügy­védnél mint a bírónál már csak azért is, mert a pernek, első bírája ő, mert az ügyvéd képzettségétől, alapos tu­dományától, hogy ne mondjam becsületességétől is sok, talán minden függ az igazságszolgáltatás terén első­sorban. Ezeket te­hát­­ csak azért kívántam röviden megje­gyezni, hogy kimutassam, miszerint én nem vagyok ba­rátja, az ügyvédi pályára jutás nagyon megkönnyítésének, mert én nem úgy tekintem az ügyvédséget, mint a­me­lyeknél a kenyérkeresethez juthatás állana első­sorban, hanem első sorban áll igenis az igazságszolgáltatásnak, tehát az államnak érdeke. (Helyeslés jobb felől). Azon­ban te­hát, ez azon vonal, a­meddig elmehetek, azon szélső vonal, a­melyen túl nem volnék hajlandó menni. Nem kívánok a törvény intézkedésének visszaható erőt adni,­­ pedig bizonynyal visszaható erőt adunk ezen különben czélszerű intézkedésnek akkor, ha a há­rom évi joggyakorlatot kiterjesztjük azokra is, a­kik már tényleg a­ jogi pályán vannak. Azon szülők vagy gyámok, kiknek fiai, gyámoltjai a jogi pályára léptek, számot ve­tettek magukkal; előttük állott két évi joggyakorlat, és most midőn a törvény visszahatólag a három­éves jog­­gyakorlatot fogja elrendelni, igen sok esetben meg fog történni, hogy vagy a 3 évi joggyakorlattal viszsza­­riasztva, vagy az anyagi körülmények által kényszerítve azon ifjak egy része a fél pályán fog megállapodni, és ez által a pálya nem végzett ifjaknak, tehát a pálya nem végzett proletároknak hazánkban — fájdalom — elég nagy száma, még szaporíttatni ,fog. A jelzett szorításból nem származik sérelem azokra nézve, kik csak a tör­vény szentesítése után léptek a jogi pályára, mert azokra áll a törvény : volenti non fit iniuria. Figyelmeztetem a t. házat, hogy egy megszorítást én is meghagytam indít­ványomban, a­mely egybevág a jogügyi­ bizottság javas­latával, t. i. hogy jelenleg a jogi pályán lévő ifjak kötele­sek a jogszigorlatokat letenni, és csak ezután bocsátas­­sanak az ügyvédi vizsgára, azon szempontból indulva ki, hogy ez az illetőknek hatalmunkban áll, ez az ő képes­ségük, képzettségüktől és szorgalmuktól függ, hanem az idővel nem rendelkezhetnek oly szabadon; a 3 évi joggyakorlat minden esetre visszaható alkalmazása volna a törvénynek, és ezt én nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak. Várady m­ódosítása felett éles vita támadt. A mó­dosítás mellett példás súlyos érveket hozott fel S­i­m­o­­ny­i E. mondván : Nem ismerek jobb és képzettebb ügyvédi kart, nem ismerek Európa socziális viszonyai közt magasabban álló ügyvédi kart, mint az angolt. Ott semmi vizsga nincs senki sem kérdezi bir-e képzettséggel; ott bizonyos számú juridikus terminusokat megtart, bizonyos számú ebédeken jelen van, beíratja magát és miután ily bizo­nyos számú hivatalos ebédet megevett, ügyvédnek te­szik. (Derültség) Ott nincs sem tudorság, sem 4 évi praxis,, sem semmi, de van becsületesség, Charakter, van jellem, s van azután oly szilárd sociális állásuk, a minő Európában sehol nincs. Van műveltség, képzett­ség, tudomány! (Helyeslés a szélsőbalon) Én tisztelettel hajlok meg azon ügyvédi és bírói kar előtt, mert ott a számos rész­törvény daczára, az igazságszolgáltatás még­is leghelyesebben, a legigazságosabban gyakoroltatik. Hogy ez így van, ezt az angol ügyvédi és bírói karnak lehet tulajdonítani. Én a jellemet akarom nevelni az ügyvédben, nem pedig biztosítani számára a díjak szer­zését, hogy más ember ne kaphato, hitt csak ő. Hg, ezt akarjuk, mondjuk tisztán, hogy a most létező ügyvédek­nek monopóliumuk legyen, s azoknak adót fizessünk. Hiszen a törvényhozás 7 év óta nem csinált egyebet, mint az ügyvédi kart segítette. Ha emelte volna morális erejét helyeselném, de emelte vagyonilag, erkölcsileg pedig ma is ott áll, mint állott azelőtt, mert azt törvény­ben emelni nem lehet. Eme §-hoz szintén módosítványt adott be Lázár Á. és Kautz Gy. melyek azonban m­ellőztetvén Várady Gy. módosítványa 82 szavazat ellenében 92 szavazattal, a ház elfogadta. A következő §. eredeti szövege elfogadtatván, e tárgyalás bevégeztetett, hanem még néhány §. a központi bizottságnál van újabb szövegezés végett mely a holnapi ülésben lesz felolvasandó. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirend­jére a­ Gyakorlati bírói vizsgáról s ezután a hamis bukás iránt követendő eljárás tárgyalása tűzetett ki. A vá­lasztási törvény az osztályok pénteken d. e. 10 órakor tartandó ülésében fog felvétetni. A botrányos ügy. A keleti vasút ügyének megvizsgálására kiküldött vasúti- és pénzügyi bizottságok ma folytatták a kihall­gatást. A bizottságok tagjai meglehetős számmal foglal­tak helyet a nevezetes zöld asztal körül, melyre a nagy terjedelménél fogva híres Tic­borne per irományait is túl­haladni igyekező nyilatkozatok a kih­allgatottak által föltaláltattak. Hogy ez irat halmaztól, melyhez képest a gordiusi csomó nagyon nagyon is szabályos szabályos gombolyag, a mostani generátió képes lesz-e kiokoskodni azt, a­mit keres, ez igen nagy kérdés. A képviselőház tagjai közül hallgató közönségnek csak egy-kettő jött el. Ezek is mi­hamarább ott hagyták a bizottságot, kihallgatással és nyilatkozatokkal együtt. Szörnyű unalmas dolog, kivált ha az ember arra gondol, várjon megéri a végét annak, a­mit előtte hosszadalma­­san fölolvasnak. A bizottság tagjaira is a szép nyári dél­után nagyobb vonzerővel bírt, a­miért is ha a fölhangzó csizma csikorgás után a zöld asztalhoz tévedt az ember szeme, látta, hogy a nádszék üressége fokozza az unal­mat, mely Paczolayt szundikálásra készti s a ki szemben ül az ablakkal, az legalább szemeivel gyönyörködik a museum kert által képviselt természetben. A nagy una­lomban csak Harkányi jegyezget szorgalmasan, bizonyo­san azt számítgatja, milyen lesz a termés, mert a vasúti dolog most már nem igen érdekli, haragszik minden vasútra, mert a magyar nyugati vasút legutóbbi közgyű­lésén kisorsoltatván, nem kellett többé izgatótanácsosi tagnak. Hát biz az is lehet akkora baj, mint itt ülni s nyilatkozatokat hallgatni. A mai kihallgatás azt a meggyőződhetést eredmé­nyezte első­sorban, hogy Kerkápoly és Tisza volt mi­niszterek Olaszország enyhe levegőjéből friss viruló­s egészségben tértek vissza. Ha előbb jönnek haza, a keleti vasútügy úgy sem lett volna előbbre mozdítva, így legalább a szórakozás és az egészség a nyereség. Ez pedig többet ér gyakran egy ország várakozásánál. Az első felolvasó Kerkápoly volt, követe Tisza. Nyilatkozataik nem sok világosságot derítettek az egész ügyre. Az egészből az volt kivihető, hogy nagyon kár

Next