Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-15 / 159. szám

' [.1 KjLk A *4 # Vyf f f yv** *, Vili. évfolyam. 159. szám. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelük vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Hs' ♦ Szerda, 1874. Julius 15. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — .. Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petit­­sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 80 kr. —­ggik­tér : három hasábos petit­­sor 30 kr. Buda-Pest, július 14. G­h­y­c­z­y Kálmán pénzügyminiszter, mint­egy óra hosszant tartó beszédben, akarta ma kapa­citálni a házat, hogy a tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslat, mi kívánni valót sem hagy hátra; hogy az, kiválóan hasznos az országra, kereskedel­mére, iparára, forgalmára; hogy a törvényjavaslat egy régi óhajtását teljesíti a hazának, mely a kelet­tel való összeköttetés létrehozatalában áll; hogy még hazánkra nézve nagyfontosságú államilag is, mert a két egymás támogatására utalt s rokontalan népfaj, a magyar és román közvetlen összekötteté­sét idézi elő, s valóságos testvérekké fűz össze ben­nünket. Gondolom, nincs senki a házban, a­ki a kelet­tel való összeköttetést ne tartaná nagy fontosságú­nak iparunk és kereskedelmünk érdekeire; olyan sincs, a­ki a magyar és román nemzet legbensőbb testvéries barátság létrehozatalát ne óhajtaná ilyen összeköttetés létesítése által;­­ hiszen a hazánk érdeke a főszempont mi előttünk is; épen e nézet­ből, e nagyfontosságú érdek mindennekfeletti tekin­tetéből kell küzdenünk a törvényjavaslat ellen, mely épen hazánk ipara s kereskedelmi érdekeit teszi tönkre, s örökre megsemmisíti különösen akkor, midőn G­h­y­c­z­y Kálmán által is beis­mert nagyfontosságú közlekedési háló­zatot egy oly társulatnak adja át, mely nemcsak, hogy nem magyar , hanem kizárólag Ausztria érdekeit cultiválja; ezen vasútvonal megnye­rése által pedig, a keleti kereskedelmet készül ki­zárólag Bécsnek biztosítani, hogy Bécs érde­keit kelet felé dirigálja, s elvonja Németor­szágtól, mely megfelelő kárpótlást, a keleti ke­reskedelem dús piaczáért ugyan neki adni soha sem fog. Hiszen, mi is akarjuk az összeköttetést, leg­bensőbb óhajtásunk s vagyunk ennek létrehozatala. Hat éve hajtjuk már ezt mi is, s a keleti vasút ki­egészítése országos érdekű kérdés. Csakhogy a mi­kéntje a dolognak, ez helyez bennünket a kormány­nyal egyenes ellentétességbe. úgy, a­mint a törvényjavaslat előadja, az ösz­­szeköttetést semmi esetre sem akarhatjuk; s ezt, te­gye szívére kezét G­h­y­c­z­y Kálmán, ő sem akar­hatná, ha a kölcsön revolvere nem volna oda sze­gezve mellére: „vasutat, vagy éltedet!“ Hogy nincs oly desperát ügy, melyet védeni ne lehetne, bebizonyította ma Ghyczy Kálmán. Azonban hideg és rideg, s e mellett vontatott, unal­mas, álmosító előadása, egy órán keresztül, azt iga­zolta, hogy a rész ügynek védelme, igen hálátlan munka, a fényes elmék részére is. A legnagyobb tételeket jóformán dilemmákkal akarta megoldani, azonban kisült a periódusok végzésénél, hogy a dilemmák útjait azért állította fel maga előtt, hogy azok közül a legkönnyebb s legsimább talajon, végkép elosonjék a hallgató figyelme előtt, megoldatlanul hagyva a csomót,mint az ott van most is beszédében, különösen a diffe­­rentiális tarifák magyarázatánál, s a pressió kérdésénél, melyet egyenesen tagadni nem mervén, s nem tudván, úgy hagyta el a faképnél, hogy ezt csak másodrangu kérdésnek állította fel, s ez alak­ban mást is vár a feleletre, melyet ugyan Ghy­­c­z­y­t­ő­l, megkapni aligha fog. Az ellenzék, szemére hányta a kormánynak a kölcsönpressióját,e vasút kierőszakolásánál,s a kény­szerhelyzetet, melyben áll a ház a kérdéses vasútra nézve. G­h­y­c­zy Kálmán, elégnek találta, ügyvédi rabulistikával azt mutogatni, hogy mily üdvös e vasúti összeköttetés az országra. Ha üdvös, hát ak­kor mi szükség van arra, hogy a kormány melléhez szegezve látjuk Rothschildék pisztolyát, úgy annyira, hogy a kölcsön realizálása teljesen ettől tétetett függővé? Vagy Rothschildék csupa jószándék­ból akarnak minket, e vasúti összeköttetés üdvössé­gére kényszeríteni? Ezt akarja velünk elhi­tetni G­h­y­c­z­y Kálmán, mint a fanatikus inqui­sitor barát elakará hitetni a siró leánynyal, hogy szüleit csupán azért égették el a máglyán, hogy a mennyország örömeibe juttassák el, mielőbb. — Ghyczy Kálmánt megéljenzé a jobboldal be­széde végeztével, hiszen a máglya tüze kialvásával is voltak sokan, kik hittek az inquisitornak, s va­lóban irigyték az elégettek boldogságát a mennyor­szágban. Constatálnunk kell azt is, hogy Ghyczy egész beszéde alatt, mély lehangoltság volt a jobb­oldalon. Nincs ott ember, ki meggyőződéséből he­lyeselné a törvényjavaslatot, s erről nyíltan vissz­hangoznak a folyosók. És még­is megszavazzák? Hát mit tudjunk csinálni, válaszolja a rideg kö­f­zöny, mely maholnap kész megszavazni saját halá­los ítéletét, csak az biztositassék, hogy ő leszen az utolsó, s addig kormányon marad. — Táviratilag jelentik Karloviczról, hogy a szerb egyházi congressus igazoló bizottsága megalakulván s munkálatait nagyrészt befejezvén, ma nyilvános ülés fog tartatni, melyen a választási elnök fog megválasztatni. — Rochefort „Lanternéjének“ újabb füzete ismét megjelent. Leginkább a bonapartistákkal foglalkozik benne, kik most Francziaországban nagy propagandát fejtenek ki. Különösen a journalistákat vásárolják meg, s mint írja, hosszú névsorral szolgálhat, kik a bonapar­­tisták fizetett írói. A kaledoniai deponáltak ügyével is bővebben foglalkozik. Az angol sajtó egy része ugyanis feladatává tette, Rochefort állításait a foglyok sor­sáról meghazudtolni. Most Rochefort több esetet beszél, hogy a szökést megkísérlő foglyokat agyon­­korbácsolák. Érdekesen beszéli el, Louise Michel volt tanítónő történetét, kit vele eg­y hajón vittek Ka­­ledóniába. „Útközben fagyasztó hideg égaljon voltunk. Louise Michel többi társnőivel fegyencz ruhában ott ült a vasas fedélzeten, harisnya s czipő nélkül, mert a fegyencz ruházat eddig nem terjed ki. A szegény nő ki volt téve a halálos betegségnek, míg a kapitány ész­­revévén helyzetét, harisznyát s egy szőrczipőt hozott részére. “ Elbeszéli aztán, hogy a „Feneion“ nevű hajón a deportáltak családjához tartozó 20 gyermek közül 10 éhen veszett el, s az „Orne" hajón 500 deportáltból 400 halt el a rosz elbánás következtében.­­ A keleti vasút ügyében az albizottság, mely igen szorgalmasan dolgozott, valószínűleg még e hónap­ban terjeszti elő jelentését a pénzügyi és vasúti bizott­ságoknak. A jelentésen K­o­r­i­z­m­i­c­s László és S­z­e­n­t­­pá­ly Jenő urak dolgoznak.­­ A választási törvényjavaslatot illetőleg írja a „Napló“, hogy a kormánykörökben mit sem tudnak olyan szándéklatról, miszerint a választási javaslat tár­gyalása elhalasztatnék az őszre, s az országgyűlés most, a vasúti törvényjavaslat letárgyalásával eloszlattatnék. Egyszersmind alaptalannak jelent ki minden hírt, mely az elhalasztásról szól. Lehet, hogy a kormány körében, különösen a bel­ügyminiszter körében, ilyen hírről mi tudomás sincs. Az is lehet, hogy a hírhedt Tóth Vilmosféle agyonbe­szélt törvényjavaslat volt előadója, gróf S­z­a­p­á­r­y , ki közbevetőleg legyen mondva, eredetileg benyújtott törvényjavaslatára, épen úgy nem ismer reá, mint a pille régi hernyó alakjára , bedugta füleit a hírek előtt, s igy se hallani se látni nem akar : mindannak da­czára, biztosan constatálhatjuk azt, hogy a törvényjavas­lat tárgyalásának abba­hagyása, komolyan discutiáltatik a folyosókon, s valószínű, hogy az a hír, a házban is meg fog fordulni komoly tárgyalásképen. Ne gondolja azonban azt a „Napló“, hogy talán, mi sürgetjük azt nagyon, mi készek vagyunk kötelességünk teljesítésére, melegben úgy mint hidegben. De e szán­déklat, épen a „Napló“ pártjában kelt életre, hol mint tapasztasztaltuk, vannak még a közügy iránt érdeklet­tek, kik megdöbbenve látják a jobboldali pártszenve­délyt dühöngeni,s azt hiszik, hogy az idő tán egy kissé le fogja hűteni, a dühöng­ök vandal rom­bolási vágyát, melyet most féktelen rohammal akarnak kielégíteni a választási jogok összetiprásával. Tehát ezek óhajtják az elnapolást. „Hiába nem lehet ezekkel a „kielégíthetlenekkel“ bírni“ — mondják. Ma reggelre csak ötvenezer szavazójogát emésztették fel reggelire, ebédre kell vagy kétszer annyi — hát estére ? Legjobb lenne most haza küldeni őket, hogy ott­hon, látván eddigi művek hatását — talán kissé megsze­lídülnének. ______ Bécsi nemzetközi gabonavásár. Igenis, nemzetközi gabona és vetemény vá­sárt hirdet a bécsi börze elnöksége 1. év augusztus hó 12—13 napjaira, a bécsi kertészeti társulat he­­­­lyiségeibe. Mi lelte ezen urakat ? kérdezi az­ olvasó. Ausztria terményeit akarják elárusítani, melyek a szükséglet kielégítéséhez a legjobb években sem elegendők. Vagy tán épen Magyarországét, mely­nek nemzetközi gabona­vásárja augusztus hó 3-án leend Buda-Pesten ? Úgy látszik a sógorok Magyarországot mindig benne értik az ő Ausztriájukban s arra számítnak, hogy Magyarországnak ez idén bőven lesz nem­csak annyira, hogy őket az éhenhalástól meg­mentse, hanem valamivel többre s eme többletet össze akarják vásárolni talán épen augusztus 3-án Buda-Pesten, hogy belőle nagyszerű nemzetközi gabonavásárt csináljanak 13-án Bécsben a Park­­ringen! Lám mily élelmesek — a máséból s mily tu­datlanoknak hiszik Nyugateurópa gabonakereske­dőit . .. Felteszik ezekről, hogy még annyira sem ismeretesek a kereskedelmi viszonyok ábéczéjében, miszerint tudnák, hogy a termelőtől magától sok­kal olcsóbban lehet terményeit bevásárolni, mint­sem azon nagyszájú uraktól, kik elsőrendben is sa­ját szükségleteiket és meg az ő 10—12 9/0 nyere­ményeiket akarják kielégíteni. Vagy oly nyomo­rult áron akarják a bécsi urak Magyarország ter­ményeit beszerezni, hogy az ő nyereményeik mel­lett is „jó vásárt“ csaphassanak a külföldi keres­kedők? Nem akarják megengedni még azt sem, hogy Magyarország legalább gabonái elárusításá­­ban maga lábán járjon — Ausztria mellőzésével. Azt hiszik, hogy lapjaiknak sikerült már Magyar­­ország birtokosainak hitelét annyira lerontani, hogy a külföldi vevő ne is merészeljen magyar em­berrel szóba eredni s magát a magyar törvények „játékának“ kitenni, hanem csakis a bécsi urakkal szerződjék. Sajnos, hogy némely magyar ember, kivált a nagybirtokos már most is kész vagy kényszerítve van szép jó búzáját mázsánkint 580—582 krért el­ígérni s mert Buda-Pesten még ily ár mellett sem lehetne az ország eladó terményeinek csak néhány százalékát sem elárusítani, a bécsiek előnyben vannak: az osztrák n. bank présseiben bizakodnak. Nyomott ez már nektek elég papiros pénzt s nyom­tat még 60 -70 milliót, mert hiszen ennyit vont meg mostanában a közforgalomtól. A magyar bir­tokosok azonban gondolják meg, hogy a külföldi vevő szívesen fizet arany és ezüst pénzzel. Kérje­nek ilyet a bécsiektől is, habár kissé alkalmatlan a kezelése. Igaz jó terményért méltán követelhet igaz jó pénzt a termelő, s ha a bécsi urak győzik arany és ezüsttel , ám legyen övék a termény. Ma­gyarországnak átalában nagy szüksége van most a jó érczpénzre. A bécsi urak mintha a 6 milliárd frank hadi­­sarca az ő szekrényeikbe folyt volna be, sőt mintha a sedani csatát ép ők nyerték volna meg, mint programmjukból látszik nemcsak Magyarország ter­ményeit akarják áruba bocsátani, hanem sok más országokét, melyekkel Nyugateurópa gabonakeres­kedő házai sokkal közelebbi összeköttetésben álla­nak mintsem a bécsiek. Kimutatást ígérnek ugyanis a) Osztrák-Ma­­gyarország b) Poroszország c) Szászország d) Ba­jorország e) Würtemberg f) Baden g) Francziaor­­szág h) Belgium és Hollandia i) Románia, sőt épen k) Oroszország „aratási eredményeiről“, holott ki­vált Szibéria vidékein augusztus 13-án még épen nem fognak készülődni az aratáshoz , s az orosz kormány aligha adhat kellő tájékozást a déli vidé­kekről is — önmagának. Másoknak pedig nem igen szokott szíves előzékenységekkel szolgálni. Ne ámítsák tehát a világot vagyis önmagukat a bécsi urak az ő nemzetközi gabona- és vetemény­­vásárukkal. Hirdethetnek ha épen tetszik nemzet­közi burgonya, répaczukor és almabor vásárt, mert ezekben Ausztria bővelkedik, de gabonavásárunkat ne rontsák meg idétlen ígéreteikkel. Ne számítsa­nak arra, hogy Oroszország vagy Románia termé­nyeivel a magyar terményeket egyhamar háttérbe szoríthatják, habár Kievből s Romániából az illető

Next