Magyar Ujság, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)
1874-07-15 / 159. szám
' [.1 KjLk A *4 # Vyf f f yv** *, Vili. évfolyam. 159. szám. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelük vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Hs' ♦ Szerda, 1874. Julius 15. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — .. Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön 80 kr. —ggiktér : három hasábos petitsor 30 kr. Buda-Pest, július 14. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter, mintegy óra hosszant tartó beszédben, akarta ma kapacitálni a házat, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, mi kívánni valót sem hagy hátra; hogy az, kiválóan hasznos az országra, kereskedelmére, iparára, forgalmára; hogy a törvényjavaslat egy régi óhajtását teljesíti a hazának, mely a kelettel való összeköttetés létrehozatalában áll; hogy még hazánkra nézve nagyfontosságú államilag is, mert a két egymás támogatására utalt s rokontalan népfaj, a magyar és román közvetlen összeköttetését idézi elő, s valóságos testvérekké fűz össze bennünket. Gondolom, nincs senki a házban, aki a kelettel való összeköttetést ne tartaná nagy fontosságúnak iparunk és kereskedelmünk érdekeire; olyan sincs, aki a magyar és román nemzet legbensőbb testvéries barátság létrehozatalát ne óhajtaná ilyen összeköttetés létesítése által; hiszen a hazánk érdeke a főszempont mi előttünk is; épen e nézetből, e nagyfontosságú érdek mindennekfeletti tekintetéből kell küzdenünk a törvényjavaslat ellen, mely épen hazánk ipara s kereskedelmi érdekeit teszi tönkre, s örökre megsemmisíti különösen akkor, midőn Ghyczy Kálmán által is beismert nagyfontosságú közlekedési hálózatot egy oly társulatnak adja át, mely nemcsak, hogy nem magyar , hanem kizárólag Ausztria érdekeit cultiválja; ezen vasútvonal megnyerése által pedig, a keleti kereskedelmet készül kizárólag Bécsnek biztosítani, hogy Bécs érdekeit kelet felé dirigálja, s elvonja Németországtól, mely megfelelő kárpótlást, a keleti kereskedelem dús piaczáért ugyan neki adni soha sem fog. Hiszen, mi is akarjuk az összeköttetést, legbensőbb óhajtásunk s vagyunk ennek létrehozatala. Hat éve hajtjuk már ezt mi is, s a keleti vasút kiegészítése országos érdekű kérdés. Csakhogy a mikéntje a dolognak, ez helyez bennünket a kormánynyal egyenes ellentétességbe. úgy, amint a törvényjavaslat előadja, az öszszeköttetést semmi esetre sem akarhatjuk; s ezt, tegye szívére kezét Ghyczy Kálmán, ő sem akarhatná, ha a kölcsön revolvere nem volna oda szegezve mellére: „vasutat, vagy éltedet!“ Hogy nincs oly desperát ügy, melyet védeni ne lehetne, bebizonyította ma Ghyczy Kálmán. Azonban hideg és rideg, s e mellett vontatott, unalmas, álmosító előadása, egy órán keresztül, azt igazolta, hogy a rész ügynek védelme, igen hálátlan munka, a fényes elmék részére is. A legnagyobb tételeket jóformán dilemmákkal akarta megoldani, azonban kisült a periódusok végzésénél, hogy a dilemmák útjait azért állította fel maga előtt, hogy azok közül a legkönnyebb s legsimább talajon, végkép elosonjék a hallgató figyelme előtt, megoldatlanul hagyva a csomót,mint az ott van most is beszédében, különösen a differentiális tarifák magyarázatánál, s a pressió kérdésénél, melyet egyenesen tagadni nem mervén, s nem tudván, úgy hagyta el a faképnél, hogy ezt csak másodrangu kérdésnek állította fel, s ez alakban mást is vár a feleletre, melyet ugyan Ghyczytől, megkapni aligha fog. Az ellenzék, szemére hányta a kormánynak a kölcsönpressióját,e vasút kierőszakolásánál,s a kényszerhelyzetet, melyben áll a ház a kérdéses vasútra nézve. Ghyczy Kálmán, elégnek találta, ügyvédi rabulistikával azt mutogatni, hogy mily üdvös e vasúti összeköttetés az országra. Ha üdvös, hát akkor mi szükség van arra, hogy a kormány melléhez szegezve látjuk Rothschildék pisztolyát, úgy annyira, hogy a kölcsön realizálása teljesen ettől tétetett függővé? Vagy Rothschildék csupa jószándékból akarnak minket, e vasúti összeköttetés üdvösségére kényszeríteni? Ezt akarja velünk elhitetni Ghyczy Kálmán, mint a fanatikus inquisitor barát elakará hitetni a siró leánynyal, hogy szüleit csupán azért égették el a máglyán, hogy a mennyország örömeibe juttassák el, mielőbb. — Ghyczy Kálmánt megéljenzé a jobboldal beszéde végeztével, hiszen a máglya tüze kialvásával is voltak sokan, kik hittek az inquisitornak, s valóban irigyték az elégettek boldogságát a mennyországban. Constatálnunk kell azt is, hogy Ghyczy egész beszéde alatt, mély lehangoltság volt a jobboldalon. Nincs ott ember, ki meggyőződéséből helyeselné a törvényjavaslatot, s erről nyíltan visszhangoznak a folyosók. És mégis megszavazzák? Hát mit tudjunk csinálni, válaszolja a rideg köfzöny, mely maholnap kész megszavazni saját halálos ítéletét, csak az biztositassék, hogy ő leszen az utolsó, s addig kormányon marad. — Táviratilag jelentik Karloviczról, hogy a szerb egyházi congressus igazoló bizottsága megalakulván s munkálatait nagyrészt befejezvén, ma nyilvános ülés fog tartatni, melyen a választási elnök fog megválasztatni. — Rochefort „Lanternéjének“ újabb füzete ismét megjelent. Leginkább a bonapartistákkal foglalkozik benne, kik most Francziaországban nagy propagandát fejtenek ki. Különösen a journalistákat vásárolják meg, s mint írja, hosszú névsorral szolgálhat, kik a bonapartisták fizetett írói. A kaledoniai deponáltak ügyével is bővebben foglalkozik. Az angol sajtó egy része ugyanis feladatává tette, Rochefort állításait a foglyok sorsáról meghazudtolni. Most Rochefort több esetet beszél, hogy a szökést megkísérlő foglyokat agyonkorbácsolák. Érdekesen beszéli el, Louise Michel volt tanítónő történetét, kit vele egy hajón vittek Kaledóniába. „Útközben fagyasztó hideg égaljon voltunk. Louise Michel többi társnőivel fegyencz ruhában ott ült a vasas fedélzeten, harisnya s czipő nélkül, mert a fegyencz ruházat eddig nem terjed ki. A szegény nő ki volt téve a halálos betegségnek, míg a kapitány észrevévén helyzetét, harisznyát s egy szőrczipőt hozott részére. “ Elbeszéli aztán, hogy a „Feneion“ nevű hajón a deportáltak családjához tartozó 20 gyermek közül 10 éhen veszett el, s az „Orne" hajón 500 deportáltból 400 halt el a rosz elbánás következtében. A keleti vasút ügyében az albizottság, mely igen szorgalmasan dolgozott, valószínűleg még e hónapban terjeszti elő jelentését a pénzügyi és vasúti bizottságoknak. A jelentésen Korizmics László és Szentpály Jenő urak dolgoznak. A választási törvényjavaslatot illetőleg írja a „Napló“, hogy a kormánykörökben mit sem tudnak olyan szándéklatról, miszerint a választási javaslat tárgyalása elhalasztatnék az őszre, s az országgyűlés most, a vasúti törvényjavaslat letárgyalásával eloszlattatnék. Egyszersmind alaptalannak jelent ki minden hírt, mely az elhalasztásról szól. Lehet, hogy a kormány körében, különösen a belügyminiszter körében, ilyen hírről mi tudomás sincs. Az is lehet, hogy a hírhedt Tóth Vilmosféle agyonbeszélt törvényjavaslat volt előadója, gróf Szapáry , ki közbevetőleg legyen mondva, eredetileg benyújtott törvényjavaslatára, épen úgy nem ismer reá, mint a pille régi hernyó alakjára , bedugta füleit a hírek előtt, s igy se hallani se látni nem akar : mindannak daczára, biztosan constatálhatjuk azt, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának abbahagyása, komolyan discutiáltatik a folyosókon, s valószínű, hogy az a hír, a házban is meg fog fordulni komoly tárgyalásképen. Ne gondolja azonban azt a „Napló“, hogy talán, mi sürgetjük azt nagyon, mi készek vagyunk kötelességünk teljesítésére, melegben úgy mint hidegben. De e szándéklat, épen a „Napló“ pártjában kelt életre, hol mint tapasztasztaltuk, vannak még a közügy iránt érdeklettek, kik megdöbbenve látják a jobboldali pártszenvedélyt dühöngeni,s azt hiszik, hogy az idő tán egy kissé le fogja hűteni, a dühöngök vandal rombolási vágyát, melyet most féktelen rohammal akarnak kielégíteni a választási jogok összetiprásával. Tehát ezek óhajtják az elnapolást. „Hiába nem lehet ezekkel a „kielégíthetlenekkel“ bírni“ — mondják. Ma reggelre csak ötvenezer szavazójogát emésztették fel reggelire, ebédre kell vagy kétszer annyi — hát estére ? Legjobb lenne most haza küldeni őket, hogy otthon, látván eddigi művek hatását — talán kissé megszelídülnének. ______ Bécsi nemzetközi gabonavásár. Igenis, nemzetközi gabona és vetemény vásárt hirdet a bécsi börze elnöksége 1. év augusztus hó 12—13 napjaira, a bécsi kertészeti társulat helyiségeibe. Mi lelte ezen urakat ? kérdezi az olvasó. Ausztria terményeit akarják elárusítani, melyek a szükséglet kielégítéséhez a legjobb években sem elegendők. Vagy tán épen Magyarországét, melynek nemzetközi gabonavásárja augusztus hó 3-án leend Buda-Pesten ? Úgy látszik a sógorok Magyarországot mindig benne értik az ő Ausztriájukban s arra számítnak, hogy Magyarországnak ez idén bőven lesz nemcsak annyira, hogy őket az éhenhalástól megmentse, hanem valamivel többre s eme többletet össze akarják vásárolni talán épen augusztus 3-án Buda-Pesten, hogy belőle nagyszerű nemzetközi gabonavásárt csináljanak 13-án Bécsben a Parkringen! Lám mily élelmesek — a máséból s mily tudatlanoknak hiszik Nyugateurópa gabonakereskedőit . .. Felteszik ezekről, hogy még annyira sem ismeretesek a kereskedelmi viszonyok ábéczéjében, miszerint tudnák, hogy a termelőtől magától sokkal olcsóbban lehet terményeit bevásárolni, mintsem azon nagyszájú uraktól, kik elsőrendben is saját szükségleteiket és meg az ő 10—12 9/0 nyereményeiket akarják kielégíteni. Vagy oly nyomorult áron akarják a bécsi urak Magyarország terményeit beszerezni, hogy az ő nyereményeik mellett is „jó vásárt“ csaphassanak a külföldi kereskedők? Nem akarják megengedni még azt sem, hogy Magyarország legalább gabonái elárusításában maga lábán járjon — Ausztria mellőzésével. Azt hiszik, hogy lapjaiknak sikerült már Magyarország birtokosainak hitelét annyira lerontani, hogy a külföldi vevő ne is merészeljen magyar emberrel szóba eredni s magát a magyar törvények „játékának“ kitenni, hanem csakis a bécsi urakkal szerződjék. Sajnos, hogy némely magyar ember, kivált a nagybirtokos már most is kész vagy kényszerítve van szép jó búzáját mázsánkint 580—582 krért elígérni s mert Buda-Pesten még ily ár mellett sem lehetne az ország eladó terményeinek csak néhány százalékát sem elárusítani, a bécsiek előnyben vannak: az osztrák n. bank présseiben bizakodnak. Nyomott ez már nektek elég papiros pénzt s nyomtat még 60 -70 milliót, mert hiszen ennyit vont meg mostanában a közforgalomtól. A magyar birtokosok azonban gondolják meg, hogy a külföldi vevő szívesen fizet arany és ezüst pénzzel. Kérjenek ilyet a bécsiektől is, habár kissé alkalmatlan a kezelése. Igaz jó terményért méltán követelhet igaz jó pénzt a termelő, s ha a bécsi urak győzik arany és ezüsttel , ám legyen övék a termény. Magyarországnak átalában nagy szüksége van most a jó érczpénzre. A bécsi urak mintha a 6 milliárd frank hadisarca az ő szekrényeikbe folyt volna be, sőt mintha a sedani csatát ép ők nyerték volna meg, mint programmjukból látszik nemcsak Magyarország terményeit akarják áruba bocsátani, hanem sok más országokét, melyekkel Nyugateurópa gabonakereskedő házai sokkal közelebbi összeköttetésben állanak mintsem a bécsiek. Kimutatást ígérnek ugyanis a) Osztrák-Magyarország b) Poroszország c) Szászország d) Bajorország e) Würtemberg f) Baden g) Francziaország h) Belgium és Hollandia i) Románia, sőt épen k) Oroszország „aratási eredményeiről“, holott kivált Szibéria vidékein augusztus 13-án még épen nem fognak készülődni az aratáshoz , s az orosz kormány aligha adhat kellő tájékozást a déli vidékekről is — önmagának. Másoknak pedig nem igen szokott szíves előzékenységekkel szolgálni. Ne ámítsák tehát a világot vagyis önmagukat a bécsi urak az ő nemzetközi gabona- és veteményvásárukkal. Hirdethetnek ha épen tetszik nemzetközi burgonya, répaczukor és almabor vásárt, mert ezekben Ausztria bővelkedik, de gabonavásárunkat ne rontsák meg idétlen ígéreteikkel. Ne számítsanak arra, hogy Oroszország vagy Románia terményeivel a magyar terményeket egyhamar háttérbe szoríthatják, habár Kievből s Romániából az illető