Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-16 / 211. szám
egyes megyék széjjeltépése, s mintegy erőszakolt meggyilkolása által. Természetes fejlődésünk hatalmas tényezői a megyei életben vannak letéve, s a megyei önkormányzati szellem hivatott arra is, hogy a szerte ható érdekeken nyugvó partiális s nemzetiségi államfenyegető terveket megsemmisítse. Nálunk nincs községi élet, s bármennyire óhajtanák is azt a községi széles autonómiák barátai, nálunk szó sem lehet még most arról, hogy a fősúlyt a községi életre helyezzük, mert az alkotó tényezők nem a községi, hanem a megyei autonóm életben gyökereztek meg, s még mindig ott vannak. Kivált most, midőn minden oldalról az állami kormányzat nagy gépezete kijavításáról van szó, a legnagyobb tapintatlanság lenne, csupán a quóta kedvéért tagolni széjjel egyes megyéket, kebelezni ide-amoda, holott a meglevők tapintatos megerősítése hozza meg csupán a kívánt czél elérésére, a kedvező sikert. Most az egész országban folyik a megyék kikerekítésének tárgyalása. Egyes megyékben lelketlen önző érdekek is nyernek kifejezést, s tolakodnak felszínre. Minden megyének meg van a maga kapzsija, s ez most tátott szájjal fenyeget mindent elnyelni. Arra való a közvélemény, hogy az ily tátott szájuakat visszakergesse semmiségük sötét odújába. A megyék pedig szóljanak, nyíltan, őszintén, a felszólalásuk csak az önkormányzat szeretete melletti nyilatkozat, mely egyik legfőbb biztosítéka az országnak arra, hogy a nép kebelében hatalmasan fellobog még a szabadság s az önkormányzat év szeretete. Eredeti levelek: Dunapataj, szeptember 14. Kerületünk tisztelt képviselője Szederkényi Nándor, képviselői kötelességéhez híven, megjelent választói körében, hogy az országgyűlés lefolyt dolgait megismertesse választóival, s számadását előterjeszsze. Örömünkre szolgált szeretett képviselőnk ezen lelkiismeretes eljárása, s azt kívánjuk, bár minden kerület képviselője ilyen lenne, akkor — hiszszük, hogy ülne a közös ügy végórája mihamar. De t. képviselőnk is meg lehet elégedve választónépével, mert nem hiszem, hogy van képviselő, ki tiszteltebben s elismerőbben fogadtatott volna, mint ő mindenütt, ahol megfordult. Dunapatajon a hó 5 én jelent meg, s 6-án délután a városház előtt tartó beszámoló beszédét, a közönség átalános megelégedése között. Mintegy másfél óráig beszélt, s midőn végre, észre sem vettük, hogy ennyi idő telt el. Beszédének egy része közölve volt, s igy most annak ismertetésébe sem bocsátkozom. Este társas öszszejövetel volt, hol szívből üdvözöltük képviselőházunk buzgó tagját. Dunapatajról Ordosra, innen Lakra, Szentbenedekre és Úszódra ment képviselőnk, mindenütt a legszivélyesebben fogadtatva, mindenütt terjedelmesen ismerteté az ország állását, s valóban sokat tanult a nép, sokban okult, s erősödött felvilágosító, lelkesítő beszéde folytán. Azt lehet mondani, hogy ha volt is vé g ÁRCZA. A fcabola-polyánai havason, a Kabilán. A ki a kabola-polyánai fürdőben időzik, el ne mulaszsza, hacsak teheti, a fürdő fölötti havasra, a Kabi-lára fölmenni. E hegyes vidék nagyszerűségéről csak ott nyerhetni valódi fogalmat. De mielőtt a leíráshoz kezdenénk, mondjuk el, mit jelent a fönnemlített havas neve. Kabila orosz vagyis ruthén szó, és azt jelenti: anyaló. Épen a havas mellett van egy kisebb hegy, azt úgy nevezik: Zserebecz, mely magyarul azt jelenti: csikó. Ebből is látszik, hogy a Kabila — magyarosan Kaboa — az itteni hegyek között a legnagyobb. Pólyán a annyit teszen: nyaraló, azon térség értetvén alatta, mely a havasok tetején szokott lenni, hova gyakran nyaralni szoktak menni marháikkal a pásztorok. Julius 23-án, reggel 8 órakor, egy hét személyből álló vegyes társaság, megindult a kabola-polyánai fürdőből, Kabilára menendő. Szép volt az idő, nyári enyhe meleg, s a mellett üde reggeli jég. A hegyek közt létezni szokott dús harmatot már fölszikkasztá a nyári nap melege, s a gyaloglás annál kellemesebb jön. A fürdői sétakerten át kezdődött meg a hegyi út, mindig emelkedvén, s a park magaslatára érve, a korláton túl, tovább jön az emelkedés folytatva. Először fa nélküli hegyoldalon vezetett az út, azon helyeken, hol az itteni gyémántokat szokták keresni, amit most a társaság figyelembe se vett, magasabb, följebb törekvő vágyai lévén. Majd illatos rétre fordult a jól megjárt gyalog ösvény, s tovább árnyas lombozatok alá jutott. Minél melegebben sütött a nap, annál kellemesebb, hűsebb helyeken vezetett a kanyargó hegyi utacska, mindig fölfelé. Olykor csalitokon kellett keresztül menni, melyek páfrán erdőnek mondható bozóttal valának benőve, mintha csak az ősnövényzetnek maradványai lettek volna. Följebb megint óriási szálas fákból álló erdőkoszorún visz keresztül az ösvény, oly árnyas helyeken, hogy a napsugár alig törhet rajta keresztül, s csakis a dús koronájú fák csúcsait aranyozza meg. Keresztül haladva a sötét árnyu bükk-erdőn, ritkás helyeken megy át a meredélyes út, s a nap délfelé közelgő sugarai, égetők kezdenek lenni. — De mint a Schiller „Kezesség“ czimü költeményében, itt is mutatkozott enyhülés. Az út mellett emelkedő, lombos fákkal beárnyalt mohos sziklából, a legtisztább forrás csörgedez! A vihar által tövéből kicsavart, ledőlt fákra ülve, megtelepedett a vidám társaság s kis pihenés után élvezte a hideg, és kimondhatlanul üdítő forrásvizet s mint egy új életet nyerve, tovább folytaták az utat. *) Az erdőkoszorún túl, egészen kopár, fa nélküli hely tűnt elő. A társaság már azt hitte, hogy a havas tetőn van, mivel az rendesen csak füves benőtt szokott lenni. És itt már a kilátás is mutató, hogy minő magasban vannak. A fürdői völgygyel szemben levő apsai nagy hegysor, mintha alászállott volna, oly kicsinynek tűnt fel. S már több hegy is kezdett felemelkedni mögötte. Garayként: „Hegy után hegy,.. .feldugá nyakát, fejét.“ Már látszott a festői erdő csoportokkal dús Suporka völgye, ezüst hullámzású folyója, s a mellette kanyargó országuttal. Kelet felé feltűnt Kaszó-Polyána, s közel hozzá gyönyörű fiatal fenyves erdő s észak-keletről a fehér pataki nagy havas, szeszélyes hegycsoportok közül kiemelkedve. A vezető azonban csakhamar felvilágositá az elbűvölt társaságot, hogy még nincsenek ám a legtetőn, s hogy tulajdonképen csak most értek a havas aljába. Ezen kopár hegyoldalon a földmivelés nyomai látszanak. Zab és rozs vetés, burgonya és tengeri tűnt fel, s majd mindenik táblácska körül kerítve. A kerítések némelyikén csudálatos emberi alak fából kifaragva, mintha lőni akarna, puskáját czélzásra tartva. A vezető megmagyarázá, hogy ezen faragott emberek a medvék elrömítésére vannak a kerítésekre helyezve! — Ez eredeti ötlet mutatja, hogy minő kevés ember járhat azon magaslaton, ha a medvék valódi embereknek tarthatják ezen torz alakokat. De a mellett valóban bámulatos ezen egyszerű falusi nép ügyessége, hogy mégis mennyire találóan tudja durva műszereivel az emberi alakot utánozni. Egy pár kunyhót is lehet látni, mellette veteményes kerttel, melyben káposzta, saláta, a nagy szárazság daczára is, elég szépen tenyészett. S a mi legmeglepőbb volt, e 2000 lábnál magasabb vidéken, hogy igen dúsan termő vad cseresznyefák tenyésztek, édes gyümölcscsel megrakva. Az ösvény hirtelen kanyarodik, s egyszerre csak óriási sziklafal mered a meglepett utasok elé. — Ez a „Kobila“ legfőbb csúcsa, még csak erre kell felmenni s a tetőn vagyunk ! — mondá a vezető. A társaság elcsudálkozott, hogyan lehet azon iszonyú meredélyre felmenni! Hanem „okkal móddal“ mint ahogy Virág káplár mondá, mégis csak fel lehet arra kapaszkodni. Nagy segítség a havasra való menésben, a légy maga. Minél feljebb megy az ember, annál könnyebb a levegő, s annál üdítőbb, mintegy szárnyakat kölcsönöz a magasba emelkedőnek. S minél nehezebbnek látszik az út, annál nagyobb tűzzel tör a haladó előre, mintha kevésbbé földinek érezné magát. És minő meglepetés, minő rendkívüli élvezet jutalmazá, a Kobila tetejére érkezett utasokat! Csak a költő nyelvével lehet az első benyomást kifejezni: .........................milyen isteni A csillagok szomszédságából A nagy világra letekinteni. Az a boldog hegy, ott uralkodik Királyi széke dicső magasan, A kelő nap első sugáriból, Tesz homlokára arany koronát, S a lemenő palástul adja Rá végsugárinak bíborát. *) Az úti társaság egyik fiatal női tagjának nevéről: „Mika forrás“ czimet nyert, az enyhitő kútfő. MAGYAR UJSÁG 1874. SZEPTEMBER 17. reménykülönbség, az most egészen elsimult, s még az ellenfél is meggyőződött, hogy a kerületnek hit, s a népérdeknek lelkes képviselője a mi képviselőnk. Kalocsán e hó 8-án tartá beszédét képviselőnk, a városháza udvarán, délelőtt 11 órakor. Egy kissé zavarólag hatott, a mintegy félórával ezelőtt kiütött tűz. Egy ház kigyuladt. Ez rövid idő óta, a harmadik eset. A város derék tűzoltói egy pillanat alatt ott termettek a vész helyén, s lefegyverezték az elemet. Az oltás közben lárma keletkezett, hogy egy legény benn van egyik beégett szobában. Egyik bátor tűzoltó behatolt, azonban a roppant füstben mit sem talált, s visszatért. Ismét bement s csakugyan megtalálta a földön fuldokló szabó segédet, ki ládája kihozatala végett ment be, azonban a nagy füst elfojtás összerogyott. Délutánra meghalt. Nem voltak képesek életrehozni többé. Temetésén az egész tűzoltósereg részt vett. Kalocsa, nem nagy város, s ime tűzoltó testülete van. Tanuljanak a nagyobb városok. Kalocsáról Fokü községébe rándult ki képviselőnk, hol nem kisebb örömmel fogadtatott, mint másutt. Pedig az egész község választásakor pár kivételével ellene szavazott. Képviselőnk meggyőződhetett arról, hogy irányába a bizalom, csak növekedőben van. 10-én Kis-Kőrösre rándult át, hol a városi elöljáróság sok előzékenységével találkozott, s tapasztalhatta, hogy Petőfink szülőföldje ma is a hazafias lelkesedés színhelye, s a város méltó bölcsője volt, szabadság dalnokunknak. Itt mulatott vasárnapig, mikor is 11 órakor a Petőfi szobornál tartó beszámoló előadását, nagy számú hallgatóság előtt. Szombaton azaz 12-én Vadkertre ment, s ott délután 4 órakor szép számú közönség előtt beszélt, s ismételt éljenzések szakiták félbe meggyőző előadását, s a község népe meleg rokonszenvének kíséretében távozott tovább. Ilyen elösmertetést aratott képviselőnk útjában, mely elösmertetés a hazafias elvek, s lelkiismeretes működés jutalma. Egy polgár. Az aradi honvéd-egylet értesítése. Az aradi honvéd-egylet által az országos honvéd-egyleti gyűlésbe megválasztott küldötteknek névsorai dr. Aradi István, Dániel Béla, egyleti elnök, Haász Sándor, Lukácsy Miklós, Nagy József, Tiszti Lajos egyleti első alelnök. Póttagokul: Barabás Péter, Hets János, Junga Károly, Némethy Károly egyleti első jegyző, Schiller Károly, Urbányi János, Vertán István egyleti másod alelnök. Az aradi honvédegyletnek az országos honvédegyleti gyűlés és emlékünnepélyre vonatkozó eddig tett intézkedései: A vegyes bizottság, mely aradvárosi törvényhatósági és aradi honvéd-egyleti tagokból áll, szervezett augusztus 17-én három szakbizottságot, nevezetesen : I. Szállásolási és fogadtatási albizottságot. Elnök: Urbányi János; tagjai: Barabás Péter, Dániel Béla, Hatos István, Péczely Ferencz, Pollák Ignácz. II. Ünnepélyt rendező albizottságot: Elnök : Lukácsy Miklós; tagjai: Dr. Aradi István, Dániel Béla, Hamedli Ferencz, Nagy József, Némethy Károly, Péterffy Antal, Prinner Samu. III. Diszebédet rendező albizottságot: Elnök: Prinner Samu; tagjai: Brunhuber Sándor, Bóra Béla, Gruber Ede, Vertán István. Nevezett albizottságok kiegészítése az illető elnökökre bízatott. A három albizottságnak eddig tett intézkedéseiről szóló jelentés. 1. A szállásolási és fogadtatási bizottság a központi bizottság által szeptember 20-ig elkészítendő leérkező vendégek névsora alapján kezdendi meg működését. 2. A diszebédet rendező bizottság érintkezésbe tette már magát a „fehér kereszt,“ szálloda bérlőjével, melynél fogva a diszebéden résztvevőket értesíthetjük, hogy egy terítéknek ára 3 forint. 3. Az ünnepélyt rendező bizottság folytonos összeköttetésbe helyezvén magát a pesti országos honvéd-egylet központi bizottságával azon intézményeket hozta érvényre, hogy a) az Aradra ránduló honvéd-egyletek küldöttei a vasutakon és gőzhajókon díjleszállítási kedvezményekben részesíttessenek; végre ,) hogy az ország honvéd-egyleteinek meghívása a központ által eszközöltessék. Továbbá intézkedett már az ünnepélyt rendező bizottság egy a főtéren felállítandó díszsátor felállításáról, melyben a gyászmise megtartandó lesz. Ennek eszközlése Vertán István másod alelnökre bízatott, ki e czélból több helybeli iparossal érintkezett már, s mint jelentéséből kitűnik, említett díszhelyiség legközelebb fog fölépíttetni. A gyászmise végeztével tartandó alkalmi egyházi beszédet Varga Ferencz, gyoroki plébános úr volt székes vállalni; az aradi vértanuk kivégzési helyén tartandó emlékbeszéd Tiszti Lajos egyleti tagra bízatott. A gyászmise alkalmával közreműködő zene- és énekkar szervezése és vezetésére Hendl József ur a helybeli kath. egyház régensbortja kéretett föl, ki szives volt az egylet ajánlatát elfogadni. Preizinger József ur helybeli községi tanár egy halár-testület szervezésére ajánlkozott. Krispin József ur egy,a gyászmisét kisérő filharmonikát volt szives felajánlani. — Mise közben fog a helybeli izr. hitközség ifjúsági énekkar egy Grünzweig Ármin ur, izr. régens chori által szerkesztett dallamot előadni. A gyászmisén való pontificálása helybeli t. Minorita-rendű atyák által a radnai t. plébániai személyzetének közreműködésével fog eszközöltetni. Nagy József egyleti tagnak indítványára a vértanuk kivégzési helyének méltó jelzésére egy kő pyramis fog felállitni. Az indítványnak foganatosítása Dániel Béla ur, egyleti elnökre bízatott, ki már lépéseket tett, hogy a pyramis az emlékünnepélyre elkészíttessék. A Tiszti Lajos, egyleti első alelnök úrtól a „Honvédmenház könyvében“ megjelent „A tizenhármak kivégeztetése“ czimü történelmi rajz ki fog nyomatni s az emlékszobor javára elárusittatni. A nyomatásra Réthy Lipót ur, helybeli nyomdatulajdonos vállalkozott. Legközelebb az aradi honvéd-egyletnél igazolt 1848/9-diki honvédek névsora fog kinyomatni. A hatóságokhoz és testületekhez a meghívások jelenleg menesztetnek. Aradon, 1874. évi szeptember hó 14-én. Közli: Némethy Károly, honv.-egyl. első jegyző. _________ Francziaország, Bazaine elszökése alkalmából indított pr tárgyalása e hó 14-én vette kezdetét Brassóban, s hogy hamarább vége legyen, mindennap két ülés leend. A vizsgálat nem volt képes kideríteni, vájjon létezik-e egyetértés a vádlottak között Bazaine szökésére nézve, de az kiderült, hogy Bazaine kötélhágcsón menekült, s szökése éjjelén visszavonult ugyan Viliette ezredessel szobájába, de aztán elősegítve a sötét éj által, leszállott a hágcsón és alant már várta neje és sógora. A szökés előtt néhány nappal Bazaine a börtön erkélyén egy sátorszerű hajlékot emeltetett. Czélja az volt, hogy szökésekor ez is eltakarja őlt az őrök szemei elől. Valakinek okvetlen tartania kellett a kötélhágcsót, s ezt csak Viliette ezredes tehette. Bazainellé asszony azon állítása tehát, hogy a kötélhágcsó felső része az épületben meg lett volna erősítve, valamihez kötözve, koholmány s csak arra való, hogy Villette-et kimentse. Az egész szökés egy