Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-16 / 211. szám

egyes megyék széjjeltépése, s mintegy erőszakolt meggyilkolása által. Természetes fejlődésünk hatalmas tényezői a megyei életben vannak letéve, s a megyei önkor­mányzati szellem hivatott arra is, hogy a szerte ható érdekeken nyugvó partiális s nemzeti­ségi államfenyegető terveket megsemmisítse. Nálunk nincs községi élet, s bár­mennyire­­ óhajtanák is azt a községi széles autonómiák bará­tai, nálunk szó sem lehet még most arról, hogy a fősúlyt a községi életre helyezzük, mert az alkotó tényezők nem a községi, hanem a megyei auto­nóm életben gyökereztek meg, s még mindig ott­­ vannak. Kivált most, midőn minden oldalról az állami kormányzat nagy gépezete kijavításáról van szó, a legnagyobb tapintatlanság lenne, csupán a quóta kedvéért tagolni széjjel egyes megyéket, kebelezni ide-amoda, holott a meglevők tapintatos megerősí­tése hozza meg csupán a kívánt czél elérésére, a kedvező sikert. Most az egész országban folyik a megyék ki­­kerekítésének tárgyalása. Egyes megyékben lelket­len önző érdekek is nyernek kifejezést, s tolakod­nak felszínre. Minden megyének meg van a maga kapzsij­a, s ez most tátott szájjal fenyeget min­­­­dent elnyelni. Arra való a közvélemény, hogy az ily tátott szájuakat visszakergesse semmiségük­ sö­­tét odújába. A megyék pedig szóljanak, nyíltan, őszintén, a felszólalásuk csak az önkormányzat szeretete melletti nyilatkozat, mely egyik legfőbb biztosítéka az országnak arra, hogy a nép kebelében hatalma­san fellobog még a szabadság s az önkormányzat é­v szeretete. Eredeti levelek: Dunapataj, szeptember 14. Kerületünk tisztelt képviselője Szederkényi Nándor, képviselői köte­lességéhez híven, megjelent választói körében, hogy az országgyűlés lefolyt dolgait megismertesse választóival, s számadását előterjeszsze. Örömünkre szolgált szeretett képviselőnk ezen lelkiismeretes eljárása, s azt kívánjuk, bár minden kerület képviselője ilyen lenne, akkor — hiszszük, hogy ülne a közös ügy végórája mihamar. De t. képviselőnk is meg lehet elégedve választó­­népével, mert nem hiszem, hogy van képviselő, ki tisztel­tebben s elismerőbben fogadtatott volna, mint ő min­denütt, a­hol megfordult. Dunapatajon a hó 5 én jelent meg, s 6-án dél­után a városház előtt tartó beszámoló beszédét, a közön­ség átalános megelégedése között. Mintegy másfél óráig beszélt, s midőn végre, észre sem vettük, hogy ennyi idő telt el. Beszédének egy része közölve volt, s igy most annak ismertetésébe sem bocsátkozom. Este társas ösz­­szejövetel volt, hol szívből üdvözöltük képviselőházunk buzgó tagját. Dunapatajról Ordo­sra, innen Lakra, Szent­­benedekre és Úszódra ment képviselőnk, minde­nütt a legszivélyesebben fogadtatva, mindenütt terjedel­mesen ismerteté az ország állását, s valóban sokat tanult a nép, sokban okult, s erősödött felvilágosító, lelkesítő beszéde folytán. Azt lehet mondani, hogy ha volt is vé­­ g Á­R­C­Z­A. A fcabola-polyánai havason, a Kabilán. A ki a kabola-polyánai fürdőben időzik, el ne mu­­laszsza, hacsak teheti, a fürdő fölötti havasra, a Kab­i-­l­á­r­a fölmenni. E hegyes vidék nagyszerűségéről csak ott nyerhetni valódi fogalmat. De mielőtt a leíráshoz kezdenénk, mondjuk el, mit jelent a fönnemlített havas neve. Kabila orosz vagyis ruthén szó, és azt jelenti: anyaló. Épen a havas mellett van egy kisebb hegy, azt úgy nevezik: Zserebecz, mely magyarul azt jelenti: csikó. Ebből is látszik, hogy a Ka­bila — magyarosan K­a­b­o­­­a — az itteni hegyek kö­zött a legnagyobb. Pólyán a annyit teszen: nyaraló, azon térség értetvén alatta, mely a havasok tetején szo­kott lenni, hova gyakran nyaralni szoktak menni mar­háikkal a pásztorok. Julius 23-án, reggel 8 órakor, egy hét személyből álló vegyes társaság, megindult a kabola-polyánai fürdő­ből, Kabilára menendő. Szép volt az idő, nyári enyhe meleg, s a mellett üde reggeli jég. A hegyek közt létezni szokott dús harmatot már fölszikkasztá a nyári nap me­lege, s a gyaloglás annál kellemesebb jön. A fürdői sétakerten át kezdődött meg a hegyi út, mindig emelkedvén, s a park magaslatára érve, a korlá­ton túl, tovább jön az emelkedés folytatva. Először fa nélküli hegyoldalon vezetett az út, azon helyeken, hol az itteni gyémántokat szokták keresni, a­mit most a társaság figyelembe se vett, magasabb, följebb törekvő vágyai lévén. Majd illatos rétre fordult a jól megjárt gyalog ös­vény, s tovább árnyas lombozatok alá jutott. Minél me­legebben sütött a nap, annál kellemesebb, hűsebb helye­ken vezetett a kanyargó hegyi utacska, mindig fölfelé. Olykor csalitokon kellett keresztül menni, melyek páfrán erdőnek mondható bozóttal valának benőve, mintha csak az ős­növényzetnek maradványai lettek volna. Följebb megint óriási szálas fákból álló erdő­koszorún visz ke­resztül az ösvény, oly árnyas helyeken, hogy a napsugár alig törhet rajta keresztül, s csakis a dús koronájú fák csúcsait aranyozza meg. Keresztül haladva a sötét árnyu bükk-erdőn, ritkás helyeken megy át a meredélyes út, s a nap délfelé kö­zelgő sugarai, égetők kezdenek lenni. — De mint a Schiller „Kezesség“ czimü költeményében, itt is mutat­kozott enyhülés. Az út mellett emelkedő, lombos fákkal beárnyalt mohos sziklából, a legtisztább forrás csörgedez! A vihar által tövéből kicsavart, ledőlt fákra ülve, megtelepedett a vidám társaság s kis pihenés után él­vezte a hideg, és kimondhatlanul üdítő forrásvizet s mint egy új életet nyerve, tovább folytaták az utat. *) Az erdő­koszorún túl, egészen kopár, fa nélküli hely tűnt elő. A társaság már azt hitte, hogy a havas tetőn van, mivel az rendesen csak füves benőtt szokott lenni. És itt már a kilátás is mutató, hogy minő magasban vannak. A fürdői völgygyel szemben levő apsai nagy hegy­sor, mintha alászállott volna, oly kicsinynek tűnt fel. S már több hegy is kezdett felemelkedni mögötte. Garay­­ként: „Hegy után hegy,.. .feldugá nyakát, fejét.“ Már látszott a festői erdő csoportokkal dús Suporka völgye, ezüst hullámzású folyója, s a mellette kanyargó ország­­uttal. Kelet felé feltűnt Kaszó-Polyána, s közel hozzá gyönyörű fiatal fenyves erdő s észak-keletről a fehér pa­taki nagy havas, szeszélyes hegycsoportok közül kiemel­kedve. A vezető azonban csakhamar felvilágositá az elbű­völt társaságot, hogy még nincsenek ám a legtetőn, s hogy tulajdonképen csak most értek a havas aljába. Ezen kopár hegyoldalon a földmivelés nyomai lát­szanak. Zab és rozs vetés, burgonya és tengeri tűnt fel, s majd mindenik táblácska körül kerítve. A kerítések némelyikén csudálatos emberi alak fából kifaragva, mintha lőni akarna, puskáját czélzásra tartva. A vezető megmagyarázá, hogy ezen faragott embe­rek a medvék elrömítésére vannak a keríté­sekre helyezve! — Ez eredeti ötlet mutatja, hogy minő kevés ember járhat azon magaslaton, ha a medvék va­lódi embereknek tarthatják ezen torz alakokat. De a mellett valóban bámulatos ezen egyszerű falusi nép ügyessége, hogy mégis mennyire találóan tudja durva műszereivel az emberi alakot utánozni. Egy pár kunyhót is lehet­ látni, mellette vetemé­nyes kerttel, melyben káposzta, saláta, a nagy szárazság daczára is, elég szépen tenyészett. S a mi legmeglepőbb volt, e 2000 lábnál magasabb vidéken, hogy igen dúsan termő vad cseresznyefák tenyésztek, édes gyü­mölcscsel megrakva. Az ösvény hirtelen kanyarodik, s egyszerre csak óriási sziklafal mered a meglepett utasok elé. — Ez a „Kobila“ legfőbb csúcsa, még csak erre kell felmenni s a tetőn vagyunk ! — mondá a vezető. A társaság elcsudálkozott, hogyan lehet azon iszo­nyú meredélyre felmenni! Hanem „okkal móddal“ mint a­hogy Virág káplár mondá, mégis csak fel lehet­ arra kapaszkodni. Nagy segítség a havasra való menésben, a lég­y maga. Minél feljebb megy az ember, annál könnyebb a levegő, s annál üdítőbb, mintegy szárnyakat kölcsönöz a magasba emelkedőnek. S minél nehezebbnek látszik az­ út, annál nagyobb tűzzel tör a haladó előre, mintha kevésbbé földinek érezné magát. És minő meglepetés, minő rendkívüli élvezet ju­­talmazá, a Kobila tetejére érkezett utasokat! Csak a költő nyelvével lehet­ az első benyomást kifejezni: .........................milyen isteni A csillagok szomszédságából A nagy világra letekinteni. Az a boldog hegy, ott uralkodik Királyi széke dicső magasan, A kelő nap első sugáriból, Tesz homlokára arany koronát, S a lemenő palástul adja Rá végsugárinak bíborát. *) Az úti társaság egyik fiatal női tagjának nevéről: „Mika forrás“ czimet nyert, az e­nyhitő kútfő. MAGYAR UJSÁG 1874. SZEPTEMBER 17. reménykülönbség, az most egészen elsimult, s még az ellenfél is meggyőződött, hogy a kerületnek hit, s a nép­érdeknek lelkes képviselője a mi képviselőnk. Kalo­csán e hó 8-án tartá beszédét képviselőnk, a városháza udvarán, délelőtt 11 órakor. Egy kissé zavarólag hatott, a mintegy félórával ezelőtt kiütött tűz. Egy ház kigyu­­ladt. Ez rövid idő óta, a harmadik eset. A város derék tűzoltói egy pillanat alatt ott termettek a vész helyén, s lefegyverezték az elemet. Az oltás közben lárma kelet­kezett, hogy egy legény benn van egyik beégett szobában. Egyik bátor tűzoltó behatolt, azonban a roppant füstben mit sem talált, s visszatért. Ismét bement s csakugyan megtalálta a földön fuldokló szabó segédet, ki ládája ki­hozatala végett ment be, azonban a nagy füst elfojtá­s összerogyott. Délutánra meghalt. Nem voltak képesek életrehozni többé. Temetésén az egész tűzoltósereg részt vett. Kalocsa, nem nagy város, s ime tűzoltó testülete van. Tanuljanak a nagyobb városok. Kalocsáról F­o­k­­­ü községébe rándult ki képvi­selőnk, hol nem kisebb örömmel fogadtatott, mint má­sutt. Pedig az egész község választásakor pár kivételé­vel ellene szavazott. Képviselőnk meggyőződhetett ar­ról, hogy irányába a bizalom, csak növekedőben van. 10-én Kis-Kőrösre rándult át, hol a városi elöljáróság sok előzékenységével találkozott, s tapasz­talhatta, hogy Petőfink szülőföldje ma is a hazafias lel­kesedés színhelye, s a város méltó bölcsője volt, szabad­ság dalnokunknak. Itt mulatott vasárnapig, mikor is 11 órakor a Petőfi szobornál tartó beszámoló előadását, nagy számú hallgatóság előtt. Szombaton azaz 12-én Vadkertre ment, s ott délután 4 órakor szép számú közönség előtt beszélt, s ismételt éljenzések szakiták félbe meggyőző előadását, s a község népe meleg rokon­­szenvének kíséretében távozott tovább. Ilyen elösmertetést aratott képviselőnk útjában, mely elösmertetés a hazafias elvek, s lelkiismeretes mű­ködés jutalma. Egy polgár. Az aradi h­onvéd-egylet értesítése. Az aradi honvéd-egylet által az orszá­gos honvéd-egyleti gyűlésbe megválasztott küldötteknek névsorai dr. Aradi István, Dániel Béla, egyleti elnök, Haász Sándor, Lukácsy Miklós, Nagy József, Tiszti La­jos egyleti első alelnök. Póttagokul: Barabás Pé­ter, Hets János, Junga Károly, Némethy Károly egyleti első jegyző, Schiller Károly, Urbányi János, Vertán Ist­ván egyleti másod alelnök. Az aradi honvéd­egyletnek az országos honvéd­egyleti gyűlés és emlékünnepélyre vonatkozó eddig tett intézkedései: A vegyes bizottság, mely aradvárosi tör­vényhatósági és aradi honvéd-egyleti tagokból áll, szer­vezett augusztus 17-én három szakbizottságot, neveze­tesen : I. Szállásolási és fogadtatási albizottságot. Elnök: Urbányi János; tagjai: Barabás Péter, Dániel Béla, Ha­tos István, Péczely Ferencz, Pollák Ignácz. II. Ünne­pélyt rendező albizottságot: Elnök : Lukácsy Miklós; tagjai: Dr. Aradi István, Dániel Béla, Hamedli Ferencz, Nagy József, Némethy Károly, Péterffy Antal, Prinner Samu. III. Diszebédet rendező albizottságot: Elnök: Prinner Samu; tagjai: Brunhuber Sándor, Bóra Béla, Gruber Ede, Vertán István. Nevezett albizottságok kiegészítése az illető elnö­kökre bízatott. A három albizottságnak eddig tett intézkedéseiről szóló jelentés. 1. A szállásolási és fogadtatási bizottság a központi bizottság által szeptember 20-ig elkészítendő leérkező vendégek névsora alapján kezdendi meg mű­ködését. 2. A diszebédet rendező bizottság érintkezésbe tette már magát a „fehér kereszt,“ szálloda bérlőjével, melynél fogva a diszebéden résztvevőket értesíthetjük, hogy egy terítéknek ára 3 forint. 3. Az ünnepélyt ren­dező bizottság folytonos összeköttetésbe helyezvén ma­gát a pesti országos honvéd-egylet központi bizottságá­val azon intézményeket hozta érvényre, hogy a) az Aradra ránduló honvéd-egyletek küldöttei a vasuta­kon és gőzhajókon díjleszállítási kedvezményekben ré­­szesíttessenek; végre ,) hogy az ország honvéd-egy­leteinek meghívása a központ által eszközöltessék. Továbbá intézkedett már az ünnepélyt rendező bi­zottság egy a főtéren felállítandó díszsátor felállításáról, melyben a gyászmise megtartandó lesz. Ennek eszköz­lése Vertán István másod alelnökre bízatott, ki e czélból több helybeli iparossal érintkezett már, s mint jelenté­séből kitűnik, említett díszhelyiség legközelebb fog föl­­építtetni. A gyászmise végeztével tartandó alkalmi egyházi beszédet Varga Ferencz, gyoroki plébános úr volt székes vállalni; az aradi vértanuk kivégzési helyén tartandó emlékbeszéd Tiszti Lajos egyleti tagra bízatott. A gyászmise alkalmával közreműködő zene- és énekkar szervezése és vezetésére Hendl József ur a hely­beli kath. egyház régensb­ortja kéretett föl, ki szives volt az egylet ajánlatát elfogadni. Preizinger József ur helybeli községi tanár egy ha­­lár-testület szervezésére ajánlkozott. Krispin József ur egy,a gyászmisét kisérő filharmonikát volt szives felaján­lani. — Mise közben fog a helybeli izr. hitközség ifjúsági énekkar egy Grünzweig Ármin ur, izr. régens chori által szerkesztett dallamot előadni. A gyászmisén való pontificálása helybeli t. Minori­ta-rendű atyák által a radnai t. plébániai személyzeté­nek közreműködésével fog eszközöltetni. Nagy József egyleti tagnak indítványára a vér­tanuk kivégzési helyének méltó jelzésére egy kő pyra­­mis fog felállitni. Az indítványnak foganatosítása Dá­niel Béla ur, egyleti elnökre bízatott, ki már lépése­ket tett, hogy a pyramis az emlékünnepélyre elkészít­tessék. A Tiszti Lajos, egyleti első alelnök úrtól a „Hon­­védmenház könyvében“ megjelent „A tizenhármak kivégeztetése“ czimü történelmi rajz ki fog nyomatni s az emlékszobor javára elárusittatni. A nyomatásra Réthy Lipót ur, helybeli nyomdatulajdonos vállal­kozott. Legközelebb az aradi honvéd-egyletnél igazolt 1848/9-diki honvédek névsora fog kinyomatni. A hatóságokhoz és testületekhez a meghívások je­lenleg menesztetnek. Aradon, 1874. évi szeptember hó 14-én. Közli: Némethy Károly, honv.-egyl. első jegyző. _________ Francziaország, Bazaine elszökése alkalmából in­dított p­r tárgyalása e hó 14-én vette kezdetét Brassó­­ban, s hogy hamarább vége legyen, mindennap két ülés leend. A vizsgálat nem volt képes kideríteni, vájjon léte­zik-e egyetértés a vádlottak között Bazaine szökésére nézve, de az kiderült, hogy Bazaine kötélhágcsón mene­kült, s szökése éjjelén visszavonult ugyan Viliette ezre­dessel szobájába, de aztán elősegítve a sötét éj által, le­­szállott a hágcsón és alant már várta neje és sógora. A szökés előtt néhány nappal Bazaine a börtön erkélyén egy sátorszerű hajlékot emeltetett. Czélja az volt, hogy szökésekor ez is eltakarja őlt az őrök szemei elől. Vala­kinek okvetlen tartania kellett a kötélhágcsót, s ezt csak Viliette ezredes tehette. Bazainellé asszony azon állítása tehát, hogy a kötélhágcsó felső része az épületben meg lett volna erősítve, valamihez kötözve, koholmány s csak arra való, hogy Villette-et kimentse. Az egész szökés egy

Next