Magyar Ujság, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)
1874-09-11 / 207. szám
Vill. évfolyam. 207. szám. Szombat, 1874. Szeptember 12 Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. c mm iJM o Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házból kÜldvt Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 * — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat butbon petitsor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 0 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr.— Nyilttér : három huábea petitsor 30 kr. Külföldi kölcsön és a valuta A magyar földhitelintézet csak i. e. 40 millió frtot adhatott eddigelé az ország magánbirtokosainak, kiknek 40 millió holdnyi termőföldje testvérek közt is megérne pár ezer millió frtot, s Ghyczy pénzügyér úr magas röptű terve szerint e föld évi adója meg fogja haladni a 40 millió frtot. A magyar földhitelintézet igazgatósága belátta, hogy ily birtokhoz aránylag az ő segélye kicsiny és drága, mert nagyobb kamatot igényel, mint menynyit a földbirtok rendes viszonyok közt évenként behozhat. Érczkamatú zálogleveleket bocsátott tehát ki a magyar földhitelintézet pár millióig, és pedig „arany lábon“, miszerint a kölcsönadók az ezüst valuta ingadozásai miatt sem szenvedhetnek kárt. Még kevesebbé szenvedhetnek ők kárt, ha az osztrák valuta régi kerékvágásába 65—70%-ra leesik, vagyis az agio 30—32%-el emelkedik, mert hiszen a kamatfizetéseknek érezpénzben kell tétetniük. Hogy pedig eme pár millió kölcsön olcsóbb legyen, mint mennyiért az osztrák urak az ő papirospénzüket adni szeretik, az intézet megbízottai megkeresték Berlin, Frankfurt és a Svájcz pénzhatalmait. Siker koronázta lépéseiket, s most már van örömzaj széles Magyarországon, hogy ime külföldről is kaptunk pénzt, mely zálogleveleink vételére eddigeléppen nem mutatott hajlamot; kaptunk 5%-re, miszerint a birtokos csak 6°/0 fizet, s ezzel már törlesztve is leend tartozása. Igenis, csak 56%-be kerül e kölcsön mindaddig, amíg az osztrák érték a jelenleginél alább nem esik vagyis az agió fel nem szökken. És ki állhat arról jót, hogy az agió ismét 20—25—30 stb. százalékra nem szökken s ott nem marad évtizedekig, mint volt p. o. az ötvenes években. Nem is valami nagy dicsőség pár ezer milliót érő fekvőbirtokra épen csak egy pár milliónyi kölcsön pénzt kapni. Ezzel az országon segítve nem leend. Segitve volna a külföldi tőkék ily módon behozása által pár száz millióig. De — tessék csak megkísérleni. Ez már nem járja, ugye? Nem ám, mindaddig míg a valuta helyreállítva nincs, mert egyrészről a magyar ember nagyon meggondolja, mily nehéz dolog Magyarországon „aranylábú“ kamaton járni— holott a közéletben ismagul sem láthatunk aranyat — érezpénzt. Másrészt a külföldi pénzhatalmak is meggondolják, hogy ha a valuta a mostani közös ügyes boldogság ködképének szétfoszlása következtében megbomlik, nagy veszteséget szenvedhet a kölcsönvevő, mert a gazdasági termények ára nem szokott arányt tartani az agró emelkedésével s a különben sem nagy nyereményt ígérő kölcsönt majd csak per utján lehet visszafizettetni. Teljesértékű magyar államjegyekért örömest ígérhetné a földbirtokos, hogy 5—6% kamatot és törlesztést arányban fizetget, mert hiszen ha e jegyeknek valóban „teljes“ értékük volna, elvégre még jobban megszerezhetnénk azokat a különben alkalmatlan érczpénznél , mint tettük ezt egykor, a 30-as, 40-es években még az osztrák bankjegyekkel is. De hogyan lehessen Magyarországon teljes értékű, bármiféle hitelpapír, ha egyetlen fizetési eszközünk nem más mint osztrák nemzeti bankjegy ? Ezen jegyekért a jó bécsiek bármikor is könnyen kifoszthatják az egész országot minden aranyától és ezüstjétől, a közösügyes kincstár hordója pedig különben is feneketlen lévén, ami érczpénz egyszer odamegy, az nem igen kerül többé vissza, így állunk pénz s hitel dolgában most, és így fogunk állani mindaddig, amíg a valuta helyre nem állíttatik. De, hát ki, mikor, hogyan állítsa ezt helyre. Talán épen Magyarország, melynek leginkább szüksége volna a külföldi pénzre s szilárd hitelviszonyra ? A bécsi kormány úgy látszik eme hiedelemben él, mert ime hét év óta egy lépést sem tett a valuta helyreállítása végett. S mit mond erre a magyar kormány ? Nagy bölcsen hallgat s Ghyczy pénzügyér már régibb nyilatkozataiban is kilátstásba tette, hogy Magyarország ebben segédkezni fog, ha t. i. lesz miből. A dolgok mai állása nyomán azonban Ghyczy pénzügyér úr is beláthatja, hogy az akarat épen nem egy a cselekedettel. Ausztria nem szorult reá Magyarország jótállására a függő államadósságokra nézve. A magyar országgyűlési többség ugyan kiterjesztette jótállási szándékát, de be nem válthatja, s nem is szükséges Ausztria helyett fizetnie, miután Ausztria az ő kormánya által csinált függő adósságot könnyedén consolidálhatja, s így az osztrák nemzeti bankot azok terhétől fölmentheti; amikor aztán az osztrák nemzeti bank azonnal kényszeríthető leend arra, hogy jegyeiért készpénzzel fizessen; vagy mint oly intézet, mely kötelezettségeinek megfelelni épen nem képes, liquidáljon. A valuta helyreállítása tehát nem a mi feladatunk, hanem azoké, akik azt elrontották, s illetőleg a bécsi kormányé, mely köteles feladatának megfelelni egyrészt Ausztria népei érdekében, kiknek nemzetközi kereskedelmét az érték bizonytalansága megbénította, másrészt az ú. n. nagyhatalmi állás vagy közvédelem érdekében, melyet csak rendezett pénzügy alapján lehet föntartani. S ha a bécsi kormány eme feladatát teljesítni vonakodik, az csak ismét azt tanúsítja, hogy Magyarországot nagyban bele akarják vonni a fundatió terheinek viselésébe. Bele akarják vonni még azon 80 millió lerovásába is, melylyel az osztrák kormány az osztrák banknak tartozik, s mely 80 millió már benne szerepel azon óriási adósságban, melynek quótáját fizetjük. Megfizeti eme 80 milliót az osztrák nemzeti bank magamagának, mondják, ha kiváltsága meghosszabbittatik és Magyarországra is kiterjesztetik vagy 20—30 évre. Köszönjük szépen, nem kérünk az ilyféle jótékonyságból mit sem. Tessék dolgait elintézni az osztrák kormánynyal és tessék hozzá látni, hogy kötelezettségeit valahára teljesíthesse. Magyarországnak csak oly banktársulattal lehetne alkudoznia, mely kötelezettségét teljesíteni szokta, vagy legalább akarja. Vagy ugyan látott-e valaha a nagy világ egy kiváltságos „birodalmi“ bankot, mely évtizedeken át fizetésképtelen; fizetésképtelensége által megrontja a valutát Ausztriában és Magyarországon, s a legkedvezőbb időkben sem tesz egy lépést sem, hogy kötelezettségeinek megfelelhessen. Sőt íme most arra spekulál, hogy eme „nem-fizetek“-féle kiváltsága még évtizedekre kiterjesztessék és törvényesíttessék. Ily viszonyok közt valóban csodálni lehet, hogy a külföldiek adnak csak pár milliót is aranyban, holott száz meg száz millióra volna szükségünk. Magyarország kényszerhelyzetbe van szorítva. Meg van fosztva forgó pénzétől s hitelétől, hogy kegyelemnek vehesse, ha majd az osztrák nemzeti bank előáll, hogy ő a 80 milliót elengedi. Pedig előkell állania már tervével, mert a határidő lejár, s a kiváltság meghosszabbítás (szerintünk inkább a liquidálás) előkészületeit munkába kell vennie. Avagy szándékosan idéztetett elő és tartatik föl e kényszerhelyzet — az osztrák nemzeti bank kedvéért? Ezt már meg sem akarjuk föltenni még azokról sem, kik pedig látszólag szándékosan odázzák ad graecas calendas a bankügy megoldását. —K.— — A minisztertanács most a budgettárgyalásokkal fog foglalkozni s csak ezeknek bevégeztével terjeszti elő Ghyczy adójavaslatait, mondja a „P. N.“ — Prágában a „Cseh“ szerint a püspöki küldöttség vezére, Schwarczenberg bibornok, igy szólt ő felségéhez : „A katholika szentegyház örök idők óta sok üldöztetést állott ki; véreseket s nem véreseket, mai nap is oly üldöztetések érik, melyek nem véresek ugyan, de annál veszedelmesebbek. A szentegyház, ezen nem lehet kételkedni, túl fogja élni ez üldöztetéseket is; de e veszélyben ezerek juthatnak az örökös romlásra. Hogy e szerencsétlenek száma ne legyen olyan nagy: — ezért ajánljuk a katholikus egyházat és magunkat felséged oltalmába s egyszersmind megragadjuk az alkalmat, hogy felségedet s a felső dynastiát újólag megtörhetlen hűségünkről biztosítsuk. “ Ő felsége e szavakra következőleg felelt: „Köszönöm az irántam és házam iránti hűségek kijelentését. Én, mint katholikus, bizonyára hódoló tisztelettel viseltetem a szentegyház iránt, s ha nem is mutathatok fel nagy érdemeket az egyház körül, gondoskodásom bizonyára mindig arra irányult, hogy az ügyek ne forduljanak még roszabbra, mint ahogy most állanak, s jövőre is erőmhöz képest arról fogok gondoskodni, hogy a kath. egyházat ne érje semmi bántalom.“ A magyar-román határon a határsértések minduntalan előfordulnak. Csak a minapában történt ily eset, mely miatt a külügyminiszter, mint biztosítottak, erélyesen interveniált, s egy vegyes vizsgálóbizottság kiküldetése terveztetett. Legújabban Csíkszeredáról táviratilag tudósítják a „Reform“-ot, hogy a moldvaiak hatszázan betörtek Csikszék határán; a hatóságok táviratilag honvédség kirendelését kérték a belügyminisztertől. — A hivatalos levelek bérmentesítése. A közlekedési minisztérium figyelmezteti a vasúttársulatokat, hogy a törvényhatóságok hivatalos leveleit még az esetben is feltétlenül elfogadni kötelesek, ha azok borítékán az idézett szabályrendelet értelmében megkívántató záradékok kitéve nem volnának, mely esetekben egyébiránt a postabér megtérítése annak rovására esik, aki a záradékot a levél borítékára rávezetni elmulasztotta. Az idézett rendeletet pedig, mely múlt év aug. 24-ikéről való s a belügyminisztertől származik, a hivatalos lap újólag közli, s mivel a törvényhatóságok tisztviselőinek szükséges tudnivaló, közöljük mi is. A magántársulatok és magánfelek közhatóságokkal és portomentes hivatalokkal váltott levelezéseikre nézve, csak az esetben élvezik a portomentességet, ha a levelezés nem az illetők ügyeiben és érdekében, hanem állami vagy közszolgálati ügyben folyik, és ha ezen körülmény a borítékon a czimirat (adresse) alsó jobb sarkán szemben eső helyen az ügy megnevezése mellett, e czélra megállapított záradékokban ki van fejezve. Azon levelezések számára, melyek közhatóságoktól közszolgálati ügyekben magánfelekhez intéztetnek, következő záradék állapíttatott meg:Portómentes közszolgálati, iskolai, közegészségi, statistikai stb. ügyben.“ Magánfelektől közszolgálati ügyben közhatóságokhoz intézett levelezések számára pedig: „Hivatalos felszólítás folytán“ iskolai, közegészségi stb. ügyben portómentes, mely záradékok, hogy a kezelő postahivatalok sokfelé igénybe vett figyelmét ki ne kerüljék, mindig véres vagy kék trónnal aláhúzandók. Az ily záradékkal el nem látott, magánfelekhez intézett vagy azoktól eredő levelezések a portával meg fognak terheltetni azon fél rovására, ki a szabályszerű záradék kitételét elmulasztotta. Ellenben ezen záradék illetéktelen (az illető felek érdekében váltott levelezésekre való) alkalmazása a postajövedék szándékos megcsonkításának fog tekintetni, mely pénzügyi kihágás gyanánt megtoroltatik. Minthogy gyakran fordulnak elő panaszok egyes felek részéről, hogy közhatóságoktól a panaszlókat nem érdeklő ügyekben hozzájuk intézett levelezésekért postadíjt kénytelenek fizetni, mely panaszok a levelezések fölszerelésénél követendő vigyázat által könnyen mellőzhetők : a földművelés, ipar és kereskedelmi m. k. minisztérium megkereséséhez képest felhívom a törvényhatóságot, utasítsa kiadóhivatalát és alattas közegeit, hogy magánfelekhez és magántársulatokhoz intézett levelezéseket, ha közügyekben folynak, az említett záradékkal, ha pedig az illető felek ügyében és érdekében folynak, a „Hivatalos“ szócskán kívül még ezen megjegyzéssel „Portaköteles“ lássak el. Az 1848—49 ki honvéd-egyleteknek. Tisztelt bajtársak! A múlt évi országos honvéd-gyűlés egyhangú határozatánál fogva az idei honvéd-gyűlés folyó évi október hó 6-án Aradon fog megtartatni. A kitűzött határnap egybeesvén a 13 aradi vértanú negyedszázados évfordulójával, határozatta jön, hogy ez alkalommal a kegyelet adóját rójuk le azoknak, kik a magyar nemzet függetlenségi harcában dicsteljesen közreműködve, a győzelem babérját nagy tetteik virágaival étték, és kik a haza függetlensége és államiságának életükkel áldozván, ragyogó példák gyanánt tündökölnek az utókor előtt! Vértanúink dicső kimúlásának emlékére tehát gyásztisztelet lesz tartva, melyre nézve fölkérjük bajtársainkat minél számosabban megjelenni, hogy megemlékezésünk annál tömegesebben s fényesebben nyilatkozzék. Az aradi honvéd-egylet szállásolási bizottsága a városi hatóság és polgárok szíves közreműködése mellett az ünnepélyre érkezők elszállásolásáról gondoskodni fog, miért is fölkérjük az aradi honvéd-egyletnek mielőbb azon honvéd-bajtársaink névjegyzékét elküldeni, kik oda elmenni szándékoznak. A vaspályával érkezők jelentkezzenek a szállásolási bizottságnál az indóháznál, a kocsin érkezők pedig a főkapitányi hivatalnál.