Magyar Ujság, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-09 / 230. szám
kölcsön-consortium vezetője tegnap délelőtt, tehát az aláírás második napján táviratozott azon helyekre, ahol dáírás volt nyitva, hogy az aláírások elfogadását szüntessék meg, miután a kölcsön tetemesen felüljegyeztetett. — Ugyanily túljegyzést jelentett a frankfurti távsürgöny. Egyátalában úgy látszik, ez eredmény leginkább a németországi pénzpiacoknak köszönhető, ami annál jelentékenyebb, mivel hogy a német birodalmi kormány, mely e kölcsön első feléből 12 milliót vállalt el, ez alkalommal nem vett részt az aláírásban. Frankfurtban és Kölnben hír szerint több jegyeztetett alá 100 millió forintnál. A bécsi piacon szintén nagy érdeklődés mutatkozott a magyar kölcsön iránt Valamennyi kiváló bank tetemes összegekkel jelentkezett az aláírásra. A pesti piacon 3.380.000 főt jegyeztetett, tehát négyszer annyi, mint a múlt tavaszszal nyitott aláírásnál,amikor 860,250 írtra rúgott csak a jegyzések összege. A most jegyzett összegben az első hazai takarékpénztár 600,000, a magyar földhitelintézet 550,000, a magyar biztosító társaság 400,000, a Pannónia viszontbiztosító intézet 100.000 írttal figurát. A többi aláíró a kereskedői és polgári osztályhoz tartozik. Szomorú jelenség az, hogy a magyar nagybirtok egyátalán nem látszik képviselve lenni az aláírásnál. Pedig tudjuk, hogy a kormány külön felhívásokat intézett úgy a nagyobb egyházi javadalmak élvezőihez, mint a nagyobb birtokosokhoz. Sem a magas clerus, sem az aristokratia köreiből nem találkozik egy név sem az alázottak között. A vidék egyátalán tartózkodott az aláírástól. E szerint ez a kölcsön is idegen jellegű lesz. Az eredmény — ettől eltekintve — minden esetre örvendetesnek mondható s numerusokban beszélő biztos jele annak, hogy a pénzpiaczok elveszett bizalma ismét felénk fordul s megingott hitelünk szilárdabb lábon kezd állani. Az Ínség Hevesmegyében. A Tárna mellől. „Hát mit végeztek az urak a megyén“ — kérdezé fuvarosom a múlt gyűlésből hazautaztamban. No majd csak lesz segítség — válaszolok neki. „Bizony végezzenek is valamit az urak — folytatá — mert különben baj lesz a szegénység között.“ Nos, mi baj lenne, viszonzom. Hiszen statárium van hirdetve. „Jó is lesz, ha már most faragják ki az akasztófa oszlopait“—végző komor hangnyomattal. Nem is gondolják önök az inség iszonyát, mely sok községben már is szedi áldozatait. Halnak az emberek. A nép között az van elterjedve, hogy éhségben halnak meg azok. Pedig még a szép ősz első napjaiban vagyunk, s még mindig van egy falat kenyere az embereknek. Hogy a hangulat milyen, fentebb jeleztem. A kormány körében rák módra halad a kölcsönügye. A nép elveszti bizalmát s türelmét. Két havi tárgyalás után még most sincs eredmény. A pénzügyminiszter intézkedéséről a hivatalos lap hozott felvilágosítást, hogy az adóexecutió megszüntetésére már is történt utasítás. Annyit mondhatok, hogy midőn ezt a hivatalos lapban olvastam, Tarna-Erken javába folyt a zálogolás. És mit foglaltak? Kérdem az executort. Lovat, tehenet. Hát búzát nem ? „Azt nem, mert az egész községben csak két véka búzát találtam.“ * Ezen sorokat egy magánlevélből közöljük. Szerk. Az országos honvédegylet közgyűlése. (Saját tudósítónktól.) Arad, okt. 7. A reggeli órákban a városligeti helyiség termében gyűltek össze a honvédegyletek küldöttei az országos közgyűlés megtartása végett. Képviselve volt 30 honvédegylet 77 köldött által. Gáspár András tábornok 10 órakor rövid beszéddel nyitá meg az ülést. Örömét fejezte ki afölött, hogy daczára azon körülménynek, hogy a gyűlés nem a központban tartatik, arra oly szép számmal megjelentek. Azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy számos bajtárs az Aradon elhunytak iránti tiszteletét kifejezendő jött el távoli vidékekről. Meghatva gondol vissza azon időre, midőn egy sorban küzdött azokkal, kik a boszu áldozatai lettek s kikhez a barátság láncra is fűzé. Szerencsésnek tartja magát, hogy neki jutott a szerencse 25 év múlva a régi bajtársak ülésén elnökölhetni. Kívánja, hogy a barátság köztük továbbra is megmaradjon. Ezzel az ülést megnyitódnak jelente. Az elnök beszéde zajos tetszéssel fogadtatott. Komlósy Pál jegyző olvassa központi országos bizottság jelentését és a megvizsgált számadást E szerint a honvédmenház vagyona október 1-jént tét 37,140 frt 38 krajczárt. A számadás tudomásul vétetik s a pénztárnoknak a fölmentés megadatik. Székely Benedek indítványozza, hogy Kossuth Lajosnak üdvözlő távirat küldessék. A távirat igy hangzik : „Az 1848—49-iki honvédek országos nagygyűléséből. A 13 tábornok martyromságot szenvedett egy negyed évszázados napját Aradon ünnepelve, határtalan ragaszkodásuk és hazafius tiszteletük kifejezését küldik Magyarország volt kormányzójának.“ Szóba hozatott, hogy a tett adakozásokból több küldemény nem érkezett rendeltetése helyére. Erre vonatkozólag indítványoztatott, hogy a tévedést ki kell puhatolni. Ez ügyben az intézkedéssel a menház bizottsága lett megbízva. Molnár János indítványozza, hogy a szabadságharczban elvérzettekért minden évforduló napján gyász isteni tisztelet tartassák. Ez iránt a külön intézkedés fölösleges lévén, az indítvány tudomásul vétetett. Elnök indítványozza, hogy első helyen jegyzőkönyvileg a városi hatóságnak mondassák köszönet a szives fogadtatásért s Arad város polgárságának. Az indítvány zajos éljenzéssel elfogadtatott. Fölolvastattak az üdvözlő táviratok. Zenta, Nagy- Kikinda, Tolna, Nagy-Becskerek, Győr s Brassóból, Kassáról és Borsodmegyéről levélben fejezték ki üdvözletüket az ottani régi honvédek. Mikor Zsigmond a még eddig minden évben eredmény nélkül megtett indítványával áll elő, hogy a honvédmenház vagyona csatoltassék a kormány által kezelt országos honvédsegélyző tőkéjéhez. Krivácsy József fölszólalására az indítvány elvettetik s a honvédmenház vagyonának külön kezelése továbbra is fentartandónak elhatároztatik. Indítványoztatott, hogy a 25-iki évforduló nap emlékére érmek vezessenek, melyek eladatván, a tiszta jövedelem az Aradon állítandó szobor tőkéjének gyarapítására fordíttassék. Hosszabb vita után elhatároztatott, hogy ez ügyben a bizottság intézkedjék. Mikor sajnálatát fejezi ki, hogy a veszprémi honvéd-egylet nincs képviselve, mert ez egyletnek 40.000 frt tőkéje van s lehet, hogy hajlandó volna az érmek vezetéséhez szükséges összeget előlegezni. E tárgyban a veszprémi egylet nyilatkozatra fog felszólíttatni. Krivácsy indítványozza, hogy az érmek elárusítása a Mayer festő által bemutatott Kossuth képpel együttesen történjék. Nem fogadtatott el. Kovács Ignácz azt kérdezi, hogy azon terület, melyen az aradi vértanuk ideiglenes síremléke áll, megvásárolható-e ? Lukácsy előtte szólott aggodalmát azon föltevéssel véli eloszlatni, hogy ama telket Arad városa megszerzi. Haas százados Lukácsy szavait úgy kéri módosíttatni, hogy a telket nem a város, hanem az aradi honvéd egylet vegye meg. Az indítvány ily értelemben elfogadtatik s a kivitellel az aradi honvédegylet megbizatik. Krivácsy hangsúlyozva fejezi ki azon kívánságát, hogy a honvédegyletek továbbra is fenmaradjanak, mert testületi fellépésük az ügyre nézve sikeresbb eredményű leend s az erkölcsi elismerést nyomatékosabban lehet követelni. Az indítvány zajos helyesléssel elfogadtatott azon hozzáadással, hogy a már kevés életjelt adó egyletek fölszólittatnak a tömörülésre s hogy ez ügy iránt nagyobb érdekeltséget tanúsítsanak. Komlósy a biharmegyei honvédegylet nevében üdvözlé az elnököt, amit ez a jelen voltak éljenzései közt megköszön. Ezután Komlósy párbeszédet tart, melyben kiemeli, hogy nem a régi sebeket föltörni jöttek össze, hanem azért, hogy kegyelettel áldozzanak a hősök emlékének. Az elnök - választmány tagjai viselt tisztükről lemondanak. Gáspár András egyhangúlag megválasztatott elnöknek, noha öregségét hozva föl okul, nem akarta ezt elfogadni. A szülni nem akaró éljenés azonban az iránta való bizalom s ragaszkodásról meggyőzvén, az elnökséget elfogadja. Erre hozzá fogtak a szavazáshoz. Az eredmény ez : Elnök: Gáspár Endre. Az elnök : Földváry Albert, Szathmáry Mihály. Jegyző: Mikár Zsigmond, Gánóczy Flóris. Válaszmányi tagok: Borbély Sándor, Bellaágh Imre, Chorin Zsigmond, Csiky Sándor, Dobos József, Feleki Miklós, Zóy Henrik, Ivánka Imre, Krivácsy József, Komáromy Alajos, Majoros István, Magolay Etele, Mednyánszky Sándor, Németh Albert, Nizsalovszky Antal, Oszeczky Antal, Patay István, Pethes Vilmos, Sréter Lajos, Sebestyén József, Schneider Antal, Tassy- Becz László, Várady Gábor, Tisza László, Szénásy, Menyhárt, Ludvigh, Németh János Domahidy István, Dőry János. A szavazás alatt a jelen voltak csoportokban lefényképeztették a debreczeni 13 honvédet s a menházból jelen volt négy honvédet. Krivácsy az okt. 7-én tartott gyűlést azzal akarja megörökíteni, hogy ha a régi honvédek közül már egy sem lesz többé esetben, a menház alapból 31 honvéd gyermeke neveltessék. Haas elfogadja az indítványt, de mert az alapszabályokat vita nélkül nem szabad változtatni, azt a jövő közgyűlésre kéri halasztatni, de előbb a szándékolt változtatás a hírlapokban köztudomásra hozassék. Elhatároztatott, hogy a hondrémenház az alapításkor kifejezett rendeltetés számára továbbra is fentartatik. Hogy mi történjék a menházzal, ha nem lesz többé senki, ki oda fölvétessék, erről a központi bizottság fog véleményt készíteni s azt a jövő évi közgyűlésen előterjesztendő A régi honvédzászlók ezután a menházba fognak adatni megőrzés végett. Ezzel az ülés véget ért. A karzaton középszámmal volt a hallgató közönség, köztük több hölgy. A múlt év deczember 20-iki határozatával a városi hatóság a párbér adót erőszakkal életbe léptette, melyet a „Magyar Újság“ folyó évi 7 1-ik számában már ismertettem, mely szerint az első virilis épen úgy 1 frt 20 krt fizet, mint a legutolsó napszámos, hanem a törvényhatóság még e felett sem döntött. Csupán annyit, hogy közgyűlési tárgyak közé sorozta. Átmegyek e törvénytelen párbérről a legközelebbi szeptember 21-iki képviselő gyűlésünk határozatára, melyet pótköltségvetés czímen hozott, s rögtön a törvényhatósághoz küldték jóváhagyás végett. De én is rögtön folyamodtam ellene. Ez mintegy 3000 frt katona pótadó, ebből minden állam adó forint után 10 kr esik mindenkire, ezt egy kissé helyesebb kaptafára húzták mint a párbért. Ennek története ez. Szeptember utolján egy huszár század, a hatodik ezredből téli szállásra jött hozzánk, a lómennyiség fele elszállásoltatott a katonai istállóban, egy negyed résznek a község házánák istállóba lett volna helye , de azt kiváltságos hatóságunk fentartotta a majdan érkező vendégeiknek, mit tettek hát? közköltségre közistállókat béreltek, azokat felszerelték, főtiszti lakokat szintén béreltek, mert viriliseinknek derogál főtisztnek s lovának szállást és istállót adni, fizetéses szállásmestert is fogadtak, szóval 3000 frt a költség, ezt ki akarják vetni (katonai pótadó czimen) államadó irányában minden különbség nélkül, hogy ha a törvényhatóság a kilógó lólábára tapos majd. És mindaz akkor történik, midőn a községi jövedelemből , mintegy 5000 forint felekezeti kiadásokra fordíttatik. Holott a községi törvény szerint, előbb a községi kiadások fedezendők. A községi törvény 119. §-a pedig elrendeli, hogy a község kiadása annak jövedelméből fedeztessék, sőt a 113. § és a 120. §-ok azt is elrendelik mik legyenek azon kiadások, melyet a község jövedelméből köteles fedezni. Szerencsétlen község az, a népe még szerencsétlenebb, melynek 15.000 ezer frt évi jövedelme van, — mégis a képviseletje örökké azon működik, hogy rakhasson több és több terhet a szegény nép vállára. Deficitet csinál, párbért erőszakol, katona pótadót vet ki, így nem is csoda, ha a község állami hátralékáért most is egy állandó adóvégrehajtó mellé még hármat rendelt a pénzügyőrség. — Mindezekre elmondhatjuk mi jászapátiak, hogy nem csupán államilag vagyunk csehül, hanem községileg is. A tisztelt olvasó tájékozása végett elmondom a szállásolás ügyét. Az itteni virilisek és tehetősek a szoros kertjükből kihordták istállójukat tanyának, a házuknál lévőt pedig tiszti lovaknak nem akarják adni, hasonlóan a pókháló által lakott két-három heverő szobájukat tiszti laknak. Mindezek felmentésére kellett a képviselő testnek közös istállót, közös tisztilakokat, és közös főzést közköltségen felállítani, és bérelni. De másik oldala is van a képnek. A kisebb birtokosság még nem csinálta tanyának istállóját, nagy része még inkább tartaná saját portáján és istállójában a katonát és lovát, mivel így sem sok ideig kellene ezeket aránylag tartani, mint pótadót fizetni. Aztán azt a szabályt hozták, hogy aki altiszti lakba egy-két darab bútort ad, az nem ad szállást, fekhelyet a katonának, a szegény nép azt nem teheti, s ezzel az egy-két darab bútor adással mentik fel a kvártélyadás vagy fekvés alól a gazdagabbakat, a szegényebb tartja a katonát. Nem úgy édes virilis és főjegyző úr, hanem ha az 5, 10, 20, 30 ftos államadójú polgárok látják el fekhellyel a katonát saját házuknál, akkor önök fizessék a 3000 frtot Ez az osztó igazság Ez a rend. Egyik a katonának ad lakhelyet adjon a másik a lónak, akkor nem is kell katona pótadót kivetni, s rendben lesz minden. De pótadót is vetni ki, katona fekhelyet is adni, ez kétszeres fizetés. Ha a törvényhatóság és törvényhozás, a katona beszállásolási terhet államadó arányában róná ki, fogadom egy pár év múlva minden városban , sőt minden nagyobb községben lenne laktanya Magyarországon, s nem lenne oly igazságtalan beszálldás, mint most Jász-Apátin ez folyamatban van. — Őszinte tisztelője, Tathy István. MAGYAR UJSÁG 1374. OKTÓBER 9. Milyen a kaona beszállásolás Jász- Apátin. Szíveskedjék becses lapjában soraimnak tért nyitni, hogy elmondjam minő igazságtalanul, s részrehajlással szállásolják itt el a katonákat, s hogy a hatóság és képviselőtestület miképen igyekszik megőrizni népünket a községi pótadótól, népünknek kárára. KÜLFÖLD. Németország. Amim volt német követ elfogatása foglalkoztatja most a külföldi sajtót. A berlini ..Börs. Cours.“ ezeket irja: „Az elfogatási rendszabály tagadhatlan, igen kellemetlen hatást gyakorol. Azon férfi, ki a császár és Bismarck bizalmát oly mérvben bírta, hogy azon megbízást kapta, hogy a szövetséges kormányokat a béke alkudozásoknál képviselje, ki később követté neveztetett ki. Francziaországban, mint közönséges gonosztevő elfogatik, börtönbe záratik, az általa lakott termek, anyóssának termei is kimotoztatnak, és senki sincs többé tekintettel az „okmánysikkasztással“ vádolt hajdani hivatalnokra. Az egész ügy az önkény, önfejűség és kíméletlenség hatásával bír. De ezúttal azon érzet, melylyel a gyengébb iránt viseltetünk, nem állhat meg a tények higgadt felfogása mellett. Arnim gróf, kinek jogosult, vagy jogosulatlan dicsvágyát Bismarck hg. eljárása vérig sérté, a birodalmi kanczellár által bizalmasan és privatim hozzá intézett levelek birtokában van; ő azokat német követi minőségében kapta és vonakodik kiadni, állítólag azért, mert magánlevelek. Ezen ürügy gyermekes. Nem hiszszük, hogy a levelekben hallétről, vagy sportról van szó, hanem igenis hiszszük, hogy azokat a külügyi politika vezetője intézte egyik legjelentékenyebb eszközéhez hivatalos ügyekben. E levelek nézetünk szerint hivatalos okmányok jellegét viselik magukon, s legkevésbé tekinthetők magánleveleknek és nem képezhetik a czímzett tulajdonjogának tárgyát. A büntető törvénykönyv gondoskodik az okmányok ilyetén elsikkasztásáról s a birodalmi kanczellári hivatal megkeresésére a törvény egész szó-