Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1874-11-21 / 267. szám
A tényállás ez. A színház melletti sarok, vagyis Westermayer-féle házat még a múlt években megvette a belügyminisztérium, a színházi országos és magánalap vagyonból — a színház részére. Már akkor önkényszerűen járt el a belügyminiszter, hogy a színházi alapítványokat, ilyen ház vásárlására fordította, s így az alapot, mely részben készpénz, részben értékpapírok, másra fordította át, anélkül, hogy arra a képviselőház által, mely a színház jövedelmeit a költségvetésbe vetette fel, miután kiadásait is az fedezi — felhatalmaztatott volna. Azonban az utólagosan bejelentetvén — tudomásul vétetett. A belügyminiszter ezzel nem elégedett meg, hanem a színháznak még meglevő alapítványaiból, hozzá fogott a szögletház felépítéséhez, melyről most Zsedényi előadó azt jegyzi meg, hogy a felépülendő ház értéke, nemcsak hogy nem felel meg a belefektetett tőkének, hanem, annyi jövedelmet, mint amennyit a belefektetett érték hozott — hozni nem fog, s így a nemzeti színház subventióját emelni kell majd, s ezzel az ország terhe, a belügyminiszter önkényszerű Csáky-szalmaféle gazdálkodásával, súlyosodni fog. Parlamentáris s logikai consequentiája e tényállásnak az , hogy a belügyminiszter, jogosítva nem lévén kénye-kedve szerint a pénzt házépítésbe fordítani, mely ismét, önkényszerű számításokon alapulhat, s ha tette, tette ezt anyagi s erkölcsi felelősségére, s hogy az építésbe fordított érték biztosítva nincs, a miniszter vagyona a jótálló. Ez a parlamentáris fogalom, melyet elvitatni nem lehet. Szapáry belügyminiszter , védelmére hozta önkényszerű eljárásának azt, hogy ő ily eljárásra az eddigi gyakorlat által vélte magát feljogosítottnak, s vele egy értelemben volt az egész minisztertanács , melynek jóváhagyás végett bejelentő az építési tervet. (Az eddigi gyakorlat az, hogy az állam vagyona Csáky-szalmája, melyet mindenki a szerint csépel, amint neki tetszik. Gyönyörű egy gyakorlat, s még ilyenre hivatkozik egy miniszter, ki magát felelős, parlamentáris miniszternek nevezi.) Erre megeredt az eszmék árja, s hallottunk ismét, mint a hivatalos lap Ugye tárgyalásánál, sajátságos elvek vitatását, melyből annyi világos lett, hogy csak a körülforgott, miként lehetne kisütni a belügymiszterre az absolutóriumot, s miként lehetne fátyolt vetni ez újabb botrányra, mely úgy látszik csak egy szalmaszál Augias istállójából. Horváth Lajos, összecsapja kezeit a belügyminiszter eljárása felett, elítéli azt; azután — miután megtörtént — fátyolt vett rá. (Ugy-ugy. Huszonöt esztendeje, hogy hányják a múltak bűneire a fátyolt, és mindig csak fátyolt. íme a sok fátyol — már szemfedőjévé lesz a nemzetnek.) Wahrmann azt kívánja a ház által kimondatni , hogy az állam ingós ingatlan vagyonának eladása vagy átváltoztatásához, mindig a ház jóváhagyása szükséges. Csodálkozva említi fel például, hogy most a kormány, a „Kund“-féle telket eladja. Hogy miből vette ezt a kormány, mai napig sem tudja. Emlékszik, hogy 3 évvel ezelőtt kérdeztek tőle, van-e tudomása, arról hogy a kormány e telket megvenni készül ? ő ezt nem hitte, mert nem képzelte, hogy micsoda pénzen veszi meg azt a kormány. Ma, azt olvassa, hogy e telket most újra eladja a kormány. Ilyen gazdálkodás csak nálunk történhetik. S o m s s ich igen helyesen fejtegeti, hogy oly határozatra, mely a Parlamentarismus lényegéből önkényt folyik,szükség sincs. A kormány minden tettéért felelős. Ha most az mondatik ki, amit Wahrmanns többen sürgetnek, mire fog az engedni következtetést ? Hogy eddig kénye-kedve szerint tehetett a kormány mindent,s azért nem volt felelős. Hasonlólag fejtegeti ezt Simonyi E., hogy a budget tárgyalása involválja azt magába, hogy a kormány gazdálkodása mindig parlament előtt forog. A budgetben benfoglaltatik a kormány minden ténye az ország vagyonossága körül. Itt hagyatik helybe a tény, vagy felelősségre vonatik a miniszter. Zsedényi is követeli a miniszteri felelősséget, csakhogy azt teszi hozzá, hogy az mindig illustrius ott, hol pénzről van szó. Elmondja, hogy az iglói praeparandia építésénél a kultuszminiszter önkényszerűleg járt el, s midőn figyelmeztette, hogy „ezért felelni fogsz“ , a miniszter azt válaszolta, hogy igenis erszényemmel felelek érte. Az építés csakugyan roszul ütött ki. A kultuszminisztert felhívta, hogy tessék megtéríteni saját zsebéből a kárt. Most a kultuszminiszter mindenféle kifogásokhoz nyúl. (így is lesz az mindig, míg Zsedényi maga is csak a tudomásul vétel mellett van. Tessék nem leplezni a bűnt, hanem rámutatni, s kérlelhetlenül követelni a bűnhődést, s majd meglátja Zsedényi úr, hogy nem lesz hiába való a beszéd.) Csak Liptay Béla báró takargatja a minisztert, hogy az eddigi gyakorlat szerint járt el, s igy most őt ezért felelőssé tenni nem lehet. (Persze, Liptay szerint, eddig szabad vásár volt Budán.) Hosszú vita után, melyben a tagok közül csak Kis Lajos volt a hallgató, szavazattöbbséggel az lett elhatározva, hogy a miniszter házépítési gazdálkodását részletes vizsgálat alá veszi a bizottság, s véleményt mond felette. Szapáry miniszternek nem tetszett a dolog, bár nyugodt lehet, hogy a pénzügyi bizottság többsége felfogja menteni. Még a horvát miniszter tárcája vizsgáltatott át. Valaki azt kérdezte, hogy mi dolga van a horvát miniszternek ? Széll Kálmán, úgy fejtette meg, hogy tanácsot ad a horvát dolgokban. Méreg drága tanács. 43 ezer írtba kerül. Valaki indítványozta, hogy nőnek itt külön miniszteri tanácsos, s külön osztálytanácsos, töröltessék az osztálytanácsos. Pejacsevics miniszter, egy jámbor öreg úr, ki semmiért 12 ezerért fizetést kap, arra kérte a bizottságot,hogy töröljék inkább a minisztertanácsosi állomást. A bizottság szívesen ráállott a kívánságra. Pár ezer forint megtakarittatott. MAGYAR LJLNG 1674. NOVEMBER 21. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 20-án. Elnök Perczel B. jegyzők Széll, Beöthy. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök kérvényeket nyújt be : Győr, Kecskemét, Szeged városától, Küküllő megyétől. Kérvényt nyújt be továbbá Steiger Gy. a főváros VII. kerület polgári körétől, melyben panaszolják, hogy 86.000 lélek után csak egy képviselőt választhatnak s kérik a törvényhozást, utasítsa a belügyminisztert törvényjavaslat készítésre, mely szerintem a városrész képviselete helyesebb arányba hozassék —a többiekkel. Ezen kívül benyújtja az orsz. posta artisztikai folyamodását fizetési pótlékért. Kérvényt nyújt be: Teleszky I. Nagy-Várad összes iparosai s kereskedői részéről az iparkamrák eltörlése végett; D uovics E. a budapesti ügyvédegylet kérvényét az új adótörvényjavaslat ellen. Interpellátiót intéz az igazságügyminiszterhez Kassay Ignácz: 1) Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszéknél több, mint 5000 függőben levő telekkönyvi ügyet mielőbb a hitel emelésére a kereskedés, ipar, a város és szék javára elintéztetni és főleg: 2) Szándékozik-e az igen t. igazságügyi miniszter úr a segesvári kir. törvényszék zilált helyzetén egy tekintélyes város, szék és hozzácsatolt megye érdekében minél előbb segíteni? Széll K. mint a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a városi főispáni hivatal eltörlése iránt. Szeniczey Ö. mint a központi bizottság előadója beterjeszti ezen bizottság jelentését a főrendiház azon módosításai iránt, melyeket ez a választási törvényeken tett. Horváth L. ugyancsak a központi bizottság jelentését a főrendiház azon javaslatai iránt, melyeket ez az összeférhetlenségi törvényeken tenni kíván. Schmausz E. ugyancsak a központi bizottság jelentését a főrendiház módosításai iránt a kir. közjegyzőkről szóló törvényeken. Elnek javaslatára a főrendiház ezen módosítványai a hétfőn i. e. 10 órakor tartandó ülésben vétetnek tárgyalás alá. Szapáry Györ. két törvényjavaslatot nyújt be 1. a megyei hazadéról; 2. a nyilvános betegápolási költségekről. Elnyomatnak, a 15 tagú bizottságnak átadatnak, mely a hétfőre kitűzött 3 tárgy letárgyalása után fog megválasztatni. Ülés vége 1 óra 25 p. Ezen számadd ok a belügyminiszterhez csak azon esetben terjesztendők fel felülvizsgálat végett: a) ha a közgyűlésnek a megyei számadásra vonatkozó hatuozata a belügyminiszterhez felebbeztetik, vagy, b) ha a főispán a megyei számadás felülvizsgálata iránt a belügyminiszterhez indokolt felterjesztést tesz, s ennek alapján a belügyminiszter a számadást felkivánja, 11. §. Azon esetre, ha az államadó valamely nagyobb mérvű csapás folytán hosszabb időn át egész vidéken be nem szedethetik, s emiatt a megyei házi adó sem folyik be, a törvényhatóságok a kormánytól előleget kérhetnek, melynek megadása iránt a bel-és pénzügyminiszter határoz. Törvényjavaslat a megyei házi adóról. I. FEJEZET. A megyei házi adó kirovása és beszedése és a törvényhatóságoknak nyújtandó államsegély. 1. §. A vármegyék, székek, kerületek és vidékeknek az 1870 : XLII. sz. által biztosított önmegadóztatási joga 1875-ik év június 1-jétől fogva lép életbe. 2. §. A közbiztossági költségek a tényleges szükséglet alapján ezentúl is az állampénztárból fognak fedeztetni azon törvényhatóságoknál is, melyekben eddig a többi közigazgatási költségekkel együtt számoltattak el. Ezen kiadások az előbbi §-ban említett határidőtől fogva elkülönítve lesznek elszámolandók. 3. §. A közigazgatási, árva és gyámhatósági egyéb költségek fedezésére a megyei törvényhatóságoknak az 1. § ban megjelölt határidőn túl ez eddigi tényleges szükséglet fele, az állampénztárból segély gyanánt fog kiszolgáltatni. Az eddigi szükséglet az 1872, 1873, 1874-ik évek tényleges eredménye szerint szálliittatik ki s ennek alapján az államsegély a megyei törvényhatóságok részére a belügyminiszter által állapittatik meg. Ezen államsegélyt túlhaladó összes közigazgatási, árva és gyámhatósági költségeiket háziadó kivetése utján a törvényhatóságok fedezendik. 4. §. A háziadó a törvényhatóság területén fizetett egyenes államadók után százalékokban vettetik ki s az államadóval együtt szedetik be. 5. §. A megyei törvényhatóságoknak a költségvetés megállapitására és a háziadó kivetésére vonatkozó határozatai csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtatnak végre. 6. §. A rendezett tanácsú városok az 1870. XLII. , t. sz. 12. §-a értelmében a megyei központi közös kölz- sség azon részéhez járulnak, mely a 3. §-ban megálla- I pított államsegély által fedezve nincs. 7. §: A házi-adó az egyes adófizetők egyenes állam adójának 10°/0-t felül nem haladhatja. Magasabb pótadó kivetését rendkívüli körülmények közt a törvényhatóság felterjesztése alapján a belügyminiszter kivételesen megengedheti. 1. § A jelen törvény 3. §-a alapján megállapított államsegély a törvényhatóságoknak előleges havi őszietekben fog az állampénztárból kiszolgáltatni. A törvényhatóság által kivetett házi adó pedig a törvényhatóságoknak a székhelyen levő adóhivatal által utólagosan minden hó 5-én azon arányban adatik ki, amelyben a törvényhatóság területén fizetendő egyenes adók az előző hónap alatt befolytak. 9. §. A közbiztossági költségekről vezetett számadások felülvizsgálat végett minden év végével a belügyminiszterhez terjesztendők fel, s ezekre nézve a végleges felmentést a belügyminiszter adja meg. 10. §: A közigazgatási útra és gyámhatósági költségekről vezetett számadások a megyei állandó választmány által vizsgáltatnak meg véglegesen, s ennek jelentése alapján a felmentést a törvényhatóság közgyűlése adja meg. II. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 12. §. Azon megyei törvényhatóságok, melyek a 3. §-ban megállapított államsegélyen felül közigazgatási szükségleteiket a területükön fizetett egyenes államadó 10%-ának kirovásával sem képesek fedezni , — más törvényhatóságokkal egyesítendők, ilyenek Árva, Liptó, Turócz, Torna, Ugocsa, Kraszna, Zaránd és Felső-Fehér vármegyék, Kővár és Naszód vidéke, Maros, Aranyos és Udvarhelyszékek. Ezen egyesítés iránt külön törvény fog intézkedni. 13. §. Ha a háziadó behozatala folytán más megyei törvényhatóságok is kívánnak valamely szomszéd megyével egyesülni, ezen szándékukat a belügyminiszternek jelentik be; a belügyminiszter ezen egyesítés iránt az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása után külön törvényjavaslatot terjesztene a törvényhozás elé. 14. §. A 12., 13 .§§. értelmében egyesített törvényhatóságok részére kiadandó államsegély összegét a 3. §. értelmében kiszámított tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter állapítja meg. 15. §. Felhatalmaztatnak a megyei törvényhatóságok, hogy az 1870 : XLII. t. sz. alapján megállapított szervezési szabályzataikat ezen törvény intézkedéseihez képest módositassák. Ezen módosításra vonatkozó határozatok csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtahatnak végre. 16. §. Az 1875. évi államköltségvetésbe felvett 3.080.000 írtból fedezendők a törvényhatóságok közbiztossági költségei az egész évre, azok közigazgatási, árva- és gyámhatósági költségei pedig az év első felére. Ezen összeget az egyes törvényhatóságok közt a tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter osztja fel. 17. §. Az 1875. év második felére közigazgatási, árva és gyámhatósági költségek fele, a törvényhatóságoknak ezen törvény 3. §-a értelmében az állampénztárból fog kiszolgáltatni. II. §. A megyei törvényhatóságok tartoznak az ezen törvény értelmében kivetendő házi-adó összegét, s legkésőbb 1875. év ápril 1-ig a belügyminiszterhez jóvá- hagyás végett felterjeszteni. A belügyminiszter által jóváhagyott házi-adó az 1875-ik évre vettetik ki, s annak fele az adóhivatalok által azon arányban, a mint beszedetik, a közigazgatási költségek fedezésére a törvényhatóságoknak kiszolgáltatik, a másik fele az állampénztárba fizettetik azon költségek megtérítése fejében, melyeket az állampénztár ezen év első felében a 3. §. értelmében megszabott összegen felül a törvényhatóságoknak előleg gyanánt kiszolgáltatott. 19. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénzügyminiszter bizatik meg. KÜLFÖLD Francziaország. A nemzetgyűlés nemsokára megfogja kezdeni működését. A minisztertanács már alkotmánytörvényekkel és az elnöki üzenettel foglalkozott; az utóbbinak szövege még nincs megállapítva, állítják, hogy a minisztérium a septenatus szervezését a nemzetgyűlés feladatának tekinti. Mac-Mahon kormánya feladatának tartja a republikánus lapokat folyton üldözni. Nemrégiben a „Republicain de la Loir“ vidéki lapnak áltatott meg a nyilvános elárusítás. A „Rappel“ a lefoglalt lapokról következő statistikát állít össze : 1873 május 24-ike óta (tehát mióta Thierst megbuktatták) a „morális rend kormánya“ 28 hírlapot megszüntetett, 20-at felfüggesztett, 165-nek pedig eltiltotta a nyilvános elárusítást. A megszüntetett 28 lap közül 27 republikánus volt, a felfüggesztett 20 lap közül 16 republikánus, 3 legitimista és 1 bonapartista volt; 165 lap közül pedig,melytől elvonatott a nyilvános elárusítás 161 republikánus, 2 bonapartista és 2 legitimista volt. A Rep. Franchise1 a pártok alakulásairól szólva, a jobb és balközép között emlegetett közeledést, vagy egyesülést lehetetlennek mondja. Az is csak légből kapott hír, hogy Mac-Mahon most a baloldal felé hajlanék. A négy hónapi szünidő alatt a pártközi viszonyokban ezért semmi sem változott, minden a régiben maradt, az ország kíváncsian kérdi, hogy mi javulás történt a belállapotokban ? De semmi választ nem kap. Hanem ez nem is szükséges, az ország beszélt a választásokkor, kifejezte akaratát, kijelentette, hogy köztársaságot akar. És tegyenek bármit is a rendszerek feltalálói, nem fogják elkerülhetni a balközép által föltett dilemmát: köztársaság vagy a kamara feloszlatása. A német birodalmi gyűlésben a bankjavaslat feletti szavazás eredménye heves jzeneteket idézett elő, minek következtében Forkenbeck elnök állásáról leköszönt, de új választás tartatván innét megválasztatott, miután Bseler képviselő kijelentette, hogy a leköszönt elnököt nem akarta sérteni. E nyilatkozatot a kamara két alelnöke vitte meg Forkenbecknek, ki ezután elfogadta állását. ______