Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1874-11-21 / 267. szám

A tényállás ez. A színház melletti sarok, vagy­is Westermayer-féle házat még a múlt években megvette a belügyminisztérium, a színházi országos és magánalap vagyonból — a színház részére. Már akkor önkénysze­­rűen járt el a belügyminiszter, hogy a színházi alapítvá­nyokat, ilyen ház vásárlására fordította, s így az alapot, mely részben készpénz, részben értékpapírok, másra for­dította át, a­nélkül, hogy arra a képviselőház által, mely a színház jövedelmeit a költségvetésbe vetette fel, mi­után kiadásait is az fedezi — felhatalmaztatott volna. Azonban az utólagosan bejelentetvén — tudomásul véte­tett. A belügyminiszter ezzel nem elégedett meg, hanem a színháznak még meglevő alapítványaiból, hozzá fogott a szögletház felépítéséhez, melyről most Z­s­e­d­é­n­y­i előadó azt jegyzi meg, hogy a felépülendő ház értéke, nemcsak hogy nem felel meg a belefektetett tőkének, ha­nem, annyi jövedelmet, mint a­mennyit a belefektetett érték hozott — hozni nem fog, s így a nemzeti színház subventióját emelni kell majd, s ezzel az ország terhe, a belügyminiszter önkényszerű Csáky-szalmaféle gazdál­kodásával, súlyosodni fog. Parlamentáris s logikai consequentiája e tényállás­nak az , hogy a belügyminiszter, jogosítva nem lévén kénye-kedve szerint a pénzt házépítésbe fordítani, mely ismét, önkényszerű számításokon alapulhat, s ha tette, tette ezt anyagi s erkölcsi felelősségére, s ho­­gy az épí­tésbe fordított érték biztosítva nincs, a miniszter vagyona a jótálló. Ez a parlamentáris fogalom, melyet elvitatni nem lehet. S­z­a­p­á­r­y belügyminiszter , védelmére hozta önkényszerű eljárásának azt, hogy ő ily eljárásra az eddigi gyakorlat által vélte magát feljogosítottnak, s vele egy értelemben volt az egész minisztertanács , melynek jóváhagyás végett bejelentő az építési tervet. (Az eddigi gya­korlat az, hogy az állam vagyona Csáky-szalmája, melyet mindenki a szerint csépel, a­mint neki tet­szik. Gyönyörű egy gyakorlat, s még ilyenre hivatkozik egy miniszter, ki magát felelős, parlamentáris minisz­ternek nevezi.) Erre megeredt az eszmék árja, s hallottunk ismét, mint a hivatalos lap Ugye tárgyalásánál, sajátságos elvek vitatását, melyből annyi világos lett, hogy csak a körül­­forgott, miként lehetne kisütni a belügymiszterre az absolutóriumot, s miként lehetne fátyolt vetni ez újabb botrányra, mely úgy látszik csak egy szalmaszál Augias istállójából. Horváth Lajos, összecsapja kezeit a belügymi­niszter eljárása felett, elítéli azt; azután — miután megtörtént — fátyolt vett rá. (Ugy-ugy. Huszonöt esz­tendeje, hogy hányják a múltak bűneire a fátyolt, és mindig csak fátyolt. íme a sok fátyol — már szemfedő­jévé lesz a nemzetnek.) Wahr­mann azt kívánja a ház által kimondat­ni , hogy az állam ingó­s ingatlan vagyonának eladása vagy átváltoztatásához, mindig a ház jóváhagyása szük­séges. Csodálkozva említi fel például, hogy most a kor­mány, a „Kund“-féle telket eladja. Hogy miből vette ezt a kormány, mai napig sem tudja. Emlékszik, hogy 3 év­vel ezelőtt kérdeztek tőle, van-e tudomása, arról hogy a kormány e telket megvenni készül ? ő ezt nem hitte, mert nem képzelte, hogy micsoda pénzen veszi meg azt a kormány. Ma, azt olvassa, hogy e telket most újra el­adja a kormány. Ilyen gazdálkodás csak nálunk történ­hetik. S o m s s i­c­h igen helyesen fejtegeti, hogy oly hatá­rozatra, mely a Parlamentarismus lényegéből önkényt fo­lyik,szükség sincs. A kormány minden tettéért felelős. Ha most az mondatik ki, a­mit Wahrmanns többen sür­getnek, mire fog az engedni következtetést ? Hogy eddig kénye-kedve szerint tehetett a kormány mindent,s azért nem volt felelős. Hasonlólag fejtegeti ezt S­i­m­o­n­y­i E., hogy a budget tárgyalása involválja azt magába, hogy a kormány gazdálkodása mindig parlament előtt forog. A budgetben benfoglaltatik a kormány minden ténye az ország vagyonossága körül. Itt hagyatik helybe a tény, vagy­­ felelősségre vonatik a miniszter. Z­s­e­d­é­n­y­i is követeli a miniszteri felelősséget, csakhogy azt teszi hozzá, hogy az mindig illustrius ott, hol pénzről van szó. Elmondja, hogy az iglói praeparan­­dia építésénél a kultuszminiszter önkényszerűleg járt el, s midőn figyelmeztette, hogy „ezért felelni fogsz“ , a miniszter azt válaszolta, hogy igen­is erszényemmel felelek érte. Az építés csakugyan roszul ütött ki. A kul­tuszminisztert felhívta, hogy tessék megtéríteni saját zsebéből a kárt. Most a kultuszminiszter mindenféle ki­fogásokhoz nyúl. (így is lesz az mindig, míg Zs­edé­ny­i maga is csak a tudomásul vétel mellett van. Tessék nem leplezni a bűnt, hanem rámutatni, s kérlelhetlenül követelni a bűnhődést, s majd meglátja Z­s­e­d­é­n­y­i úr, hogy nem lesz hiába való a beszéd.) Csak L­i­p­t­a­y Béla báró takargatja a minisz­tert, hogy az eddigi gyakorlat szerint járt el, s igy most őt ezért felelőssé tenni nem lehet. (Persze, L­i­p­t­a­y szerint, eddig szabad vásár volt Budán.) Hosszú vita után, melyben a tagok közül csak K­i­s Lajos volt a hallgató, szavazat­többséggel az lett elhatározva, hogy a miniszter házépítési gaz­dálkodását részletes vizsgálat alá veszi a bizottság, s véleményt mond felette. Szapáry miniszternek nem tetszett a dolog, bár nyugodt lehet, hogy a pénzügyi bizottság többsége fel­fogja menteni. Még a horvát miniszter tárc­ája vizsgáltatott át. Valaki azt kérdezte, hogy mi dolga van a horvát minis­z­­ternek ? Széll Kálmán, úgy fejtette meg, hogy taná­csot ad a horvát dolgokban. Méreg drága tanács. 43 ezer írtba kerül. Valaki indítványozta, hogy nőnek itt külön miniszteri tanácsos, s külön osztálytanácsos, töröltessék az osztálytanácsos. Pej­acsevics miniszter, egy jámbor öreg úr, ki semmiért 12 ezer­ért fizetést kap, arra kérte a bizottságot,hogy töröljék inkább a miniszter­­tanácsosi állomást. A bizottság szívesen ráállott a kíván­ságra. Pár ezer forint megtakarittatott. MAGYAR L­JLNG 1674. NOVEMBER 21. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 20-án. Elnök Perczel B. jegyzők Széll, Beöthy. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök kérvényeket nyújt be : Győr, Kecskemét, Szeged városától, Küküllő megyétől. Kérvényt nyújt be továbbá Steiger G­y. a fő­város VII. kerület polgári körétől, melyben panaszolják, hogy 86.000 lélek után csak egy képviselőt választhat­nak s kérik a törvényhozást, utasítsa a belügyminisztert törvényjavaslat készítésre, mely szerint­em a városrész képviselete helyesebb arányba hozassék —a többiekkel. Ezen kívül benyújtja az orsz. posta artisztikai folyamo­dását fizetési pótlékért. Kérvényt nyújt be: Teleszky I. Nagy-Várad összes iparosai s kereskedői részéről az iparkamrák el­törlése végett; D u­­­o­v­i­c­s E. a­ budapesti ügyvédegy­let kérvényét az új adótörvényjavaslat ellen. Interpellátiót intéz az igazságügyminiszterhez Kassay Ignácz: 1) Szándékozik-e a segesvári kir. törvényszéknél több, mint 5000 függőben levő telekkönyvi ügyet mi­előbb a hitel emelésére a kereskedés, ipar, a város és szék javára elintéztetni és főleg: 2) Szándékozik-e az igen t. igazságügyi miniszter úr a segesvári kir. törvényszék zilált helyzetén egy te­kintélyes város, szék és hozzácsatolt megye érdekében minél előbb segíteni? Széll K. mint a pénzügyi bizottság előadója beter­jeszti a bizottság jelentését a városi főispáni hivatal el­törlése iránt. Szeniczey Ö. mint a központi bizottság előadója beterjeszti ezen bizottság jelentését a főrendiház azon módosítás­ai iránt, melyeket ez a választási törvénye­ken tett. Horváth L. ugyancsak a központi bizottság jelenté­sét a főrendiház azon javaslatai iránt, melyeket ez az összeférhetlenségi törvényeken tenni kíván. Schmausz E. ugyancsak a központi bizottság jelen­tését a főrendiház módosításai iránt a kir. közjegyzők­ről szóló törvényeken. Elnek javaslatára a főrendiház ezen módosítványai a hétfőn i. e. 10 órakor tartandó ülésben vé­tetnek tárgyalás alá. Szapáry Gy­ör. két törvényjavaslatot nyújt be 1. a megyei hazadéról; 2. a nyilvános betegápolási költsé­gekről. Elnyomatnak, a 15 tagú bizottságnak átadatnak, mely a hétfőre kitűzött 3 tárgy letárgyalása után fog megválasztatni. Ülés vége 1 óra 25 p. Ezen számadd ok a belügyminiszterhez csak azon esetben terjesztendők fel felülvizsgálat végett: a) ha a közgyűlésnek a megyei számadásra vonat­kozó hatu­­ozata a belügyminiszterhez felebbeztetik, vagy, b) ha a főispán a megyei számadás felülvizsgálata iránt a belügyminiszterhez indokolt felterjesztést tesz, s ennek alapján a belügyminiszter a számadást felki­­vánja, 11. §. Azon esetre, ha az államadó valamely na­gyobb mérvű csapás folytán hosszabb időn át egész vi­déken be nem szedethetik, s e­miatt a megyei házi­ adó sem folyik be, a törvényhatóságok a kormánytól előleget kérhetnek, melynek megadása iránt a bel-és pénzügymi­niszter határoz. Törvényjavaslat a megyei házi adóról. I. FEJEZET. A megyei házi adó kirovása és beszedése és a törvény­­hatóságoknak nyújtandó államsegély. 1. §. A vármegyék, székek, kerületek és vidékek­nek az 1870 : XLII­­. sz. által biztosított önmegadózta­­tási joga 1875-ik év június 1-jétől fogva lép életbe. 2. §. A közbiztossági költségek a tényleges szük­séglet alapján ezentúl is az állampénztárból fognak fe­deztetni azon törvényhatóságoknál is, melyekben eddig a többi közigazgatási költségekkel együtt számoltat­tak el. Ezen kiadások az előbbi §-ban említett határidőtől fogva elkülönítve lesznek elszámolandók. 3. §. A közigazgatási, árva és gyámhatósági egyéb költségek fedezésére a megyei törvényhatóságoknak az 1. § ban megjelölt határidőn túl ez eddigi tényleges sz­ük­séglet fele, az állampénztárból segély gyanánt fog kiszol­gáltatni. Az eddigi szükséglet az 1872, 1873, 1874-ik évek tényleges eredménye szerint szálliittatik ki s ennek alap­ján az államsegély a megyei törvényhatóságok részére a belügyminiszter által állapittatik meg. Ezen államsegélyt túlhaladó összes közigazgatási, árva és gyámhatósági költségeiket háziadó kivetése ut­ján a törvényhatóságok fedezendik. 4. §. A háziadó a törvényhatóság területén fizetett egyenes államadók után százalékokban vettetik ki s az államadóval együtt szedetik be. 5. §. A megyei törvényhatóságoknak a költségvetés megállapitására és a háziadó kivetésére vonatkozó hatá­rozatai csak a belügyminiszter jóváhagyása után hajtat­nak végre. 6. §. A rendezett tanácsú városok az 1870. XLII. , t. sz. 12. §-a értelmében a megyei központi közös kölz- s­ség azon részéhez járulnak, mely a 3. §-ban megálla- I pított államsegély által fedezve nincs. 7. §: A házi-adó az egyes adófizetők egyenes állam­­­­ adójának 10°/0-t felül nem haladhatja. Magasabb pótadó kivetését rendkívüli körülmé­nyek közt a törvényhatóság felterjesztése alapján a bel­­ügym­inis­zter kivételes­en megengedheti. 1. § A jelen törvény 3. §-a alapján megállapított államsegély a törvényhatóságoknak előleges havi ősz­ietekben fog az állampénztárból kiszolgáltatni. A törvényhatóság által kivetett házi­ adó pedig a törvényhatóságoknak a székhelyen levő adóhivatal által utólagosan minden hó 5-én azon arányban adatik ki, a­melyben a törvényhatóság területén fizetendő egyenes adók az előző hónap alatt befolytak. 9. §. A közbiztossági költségekről vezetett száma­dások felülvizsgálat végett minden év végével a belügy­miniszterhez terjesztendők fel, s ezekre nézve a végle­ges felmentést a belügyminiszter adja meg. 10. §: A közigazgatási útra és gyámhatósági költ­ségekről vezetett számadások a megyei állandó választ­mány által vizsgáltatnak meg véglegesen, s ennek jelen­tése alapján a felmentést a törvényhatóság közgyűlése adja meg. II. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 12. §. Azon megyei törvényhatóságok, melyek a 3. §-ban megállapított államsegélyen felül közigazgatási szükségleteiket a területükön fizetett egyenes államadó 10%-ának kirovásával sem képesek fedezni , — más­­ törvényhatóságokkal egyesítendők, ilyenek Árva, Liptó, Turócz, Torna, Ugocsa, Kraszna, Zaránd és Felső-Fehér vármegyék, Kővár és Naszód vidéke, Maros, Aranyos és Udvarhelyszékek. Ezen egyesítés iránt külön törvény fog intézkedni. 13. §. Ha a háziadó behozatala folytán más megyei törvényhatóságok is kívánnak valamely szomszéd megyé­vel egyesülni, ezen szándékukat a belügyminiszternek jelentik be; a belügyminiszter ezen egyesítés iránt az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása után külön tör­vényjavaslatot terjesztene a törvényhozás elé. 14. §. A 12., 13 .§§. értelmében egy­esített törvény­­hatóságok részére kiadandó államsegély összegét a 3. §. értelmében kiszámított tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter állapítja meg. 15. §. Felhatalmaztatnak a megyei törvényhatósá­gok, hogy az 1870 : XLII. t. sz. alapján megállapított szervezési szabályzataikat ezen törvény intézkedéseihez képest módosi­tassák. Ezen módosításra vonatkozó határozatok csak a belügy­miniszter jóváhagyása után hajta­hatnak végre. 16. §. Az 1875. évi államköltségvetésbe felvett 3.080.000 írtból fedezendők a törvényhatóságok közbiz­tossági költségei az egész évre, azok közigazgatási, árva- és gyámhatósági költségei pedig az év első felére. Ezen összeget az egyes törvényhatóságok közt a tényleges szükséglet alapján a belügyminiszter osztja fel. 17. §. Az 1875. év második felére közigazgatási, árva és gyámhatósági költségek fele, a törvényhatósá­goknak ezen törvény 3. §-a értelmében az állampénztár­ból fog kiszolgáltatni. II. §. A megyei törvényhatóságok tartoznak az ezen törvény értelmében kivetendő házi-adó összegét, s legkésőbb 1875. év ápril 1-ig a belügyminiszterhez jóvá-­­ hagyás végett felterjeszteni. A belügyminiszter által jóváhagyott házi-adó az­­ 1875-ik évre vettetik ki, s annak fele az adóhivatalok­­ által azon arányban, a mint beszedetik, a közigazgatási­­ költségek fedezésére a törvényhatóságoknak kiszolgál­­tatik, a másik fele az állampénztárba fizettetik azon költségek megtérítése fejében, melyeket az állampénz­tár ezen év első felében a 3. §. értelmében megszabott összegen felül a törvényhatóságoknak előleg gyanánt ki­szolgáltatott. 19. §. Ezen törvény végrehajtásával a bel- és pénz­ügyminiszter bizatik meg. KÜLFÖLD Francziaország. A nemzetgyűlés nemsokára meg­fogja kezdeni működését. A minisztertanács már alkot­­mánytörvényekkel és az elnöki üzenettel foglalkozott; az utóbbinak szövege még nincs megállapítva, állítják, hogy a minisztérium a septen­atus szervezését a nem­zetgyűlés feladatának tekin­ti. Mac-Mahon kormánya feladatának tartja a re­publi­­kánus lapokat folyton üldözni. Nem­régiben a „Republi­­cain de la Loir“ vidéki lapnak áltatott meg a nyilvános elárusítás. A „Rappel“ a lefoglalt lapokról következő statistikát állít össze : 1873 május 24-ike óta (tehát mióta Thierst megbuktatták) a „morális rend kormánya“ 28 hírlapot megszüntetett, 20-at felfüggesztett, 165-nek pedig eltiltotta a nyilvános elárusítást. A megszüntetett 28 lap közül 27 republikánus volt, a felfüggesztett 20 lap közül 16 republikánus, 3 legitimista és 1 bonapar­­tista volt; 165 lap közül pedig,melytől elvonatott a nyil­vános elárusítás 161 republikánus, 2 bonapartista és 2 legitimista volt. A Rep. Franchise1­ a pártok alakulásairól szólva, a jobb és balközép között emlegetett közeledést, vagy­­ egyes­ülést lehetetlennek mondja. Az is csak légből ka­­­­pott hír, hogy Mac-Mahon most a baloldal felé h­ajlanék. A négy hónapi szünidő alatt a pártközi viszonyokban ezért semmi sem változott, minden a régiben maradt, az ország kíváncsian kérdi, hogy mi javulás történt a belálla­potokban ? De semmi választ nem kap. Hanem ez nem is szükséges, az ország beszélt a választásokkor, kifejezte akaratát, kijelentette, hogy köztársaságot akar. És tegyenek bármit is a rendszerek feltalálói, nem fog­ják elkerülhetni a balközép által föltett dilemmát: köz­társaság vagy a kamara feloszlatása. A német birodalmi gyűlésben a bankjavaslat feletti szavazás eredménye heves j­zeneteket idéze­tt elő, mi­nek következtében Forkenbeck elnök állásáról lekö­szönt, de új választás tartatván innét megválasztatott, miután B­seler képviselő kijelentette, hogy a leköszönt elnököt nem akarta sérteni. E nyilatkozatot a kamara két alelnöke vitte meg Forkenbecknek, ki ezután elfo­gadta állását. ______

Next