Magyar Ujság, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)

1874-11-25 / 270. szám

Vill. évfolyam. 270. szám. Szerda, 1874. November 25. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben háshoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — , Félévre .... 8 * — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése II kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — fitter : három hasábos petitsor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal:vlegyeháztól 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok a levelek vissza nem adatnak. — Bár mentetlen levelek csak ismerdékesektől fogadtatnak el. Budapest, november 24. A képviselőház tegnapi ülésében elfogadta a főrendeknek a választási törvényjavaslaton tett azon módosítását, mely szerint az, ki valamely választói névjegyzékbe beírva nincs , képviselőnek nem választható. E rendelkezés által Magyarország legnagyobb polgára, a nemzet büszkesége, a nép reménye : Kossuth Lajos ki van zárva a választhatók sorából. A kit az egész ország hazafias részének bizodalma környez tántoríthatlanul, a kire az összes nemzet zöme-java reményteljesen függeszti szemeit , az nem szorul ugyan arra, hogy egy kerület országgyűlési képviselőjének megválassza. De a nép, melyet felszabadított, a nemzet, melyet önfentartási harczában vezérelt, tartozik nem neki, — neki többel adós — tartozik önmagának azzal, hogy jótevőjét, büszkesége és reménye tárgyát azon egyetlen kitüntetésben részesítse, törvényesen részesíthesse, amelylyel ez időszerint rendelkezik, önmagának tartozik — mondom — ezzel a nemzet, hogy a hálátlan megfeledkezésnek vádja ne érhesse. Kossuth Lajost eddig is minden választások alkalmával egyik másik kerület megválasztotta képviselőjének , megválasztotta mindamellett hogy tudta, hogy nagy hazánkfia a választást nem fogja elfogadni. A mely kerület ezt tette, önmagát tisztelte meg s a nemzet hálájára tette magát érdemessé. Ezután is, előre tudom, így fog tenni nem egy kerület. De hogy ezt a most hozott új törvény értelmében érvényesen tehesse, elkerülhetlenül szükséges, hogy jelöltje az ország valamely kerületében (mindegy akármelyikben) a választók sorába fölvétetett legyen. Ezt kell tehát mindenek előtt lehetővé tennünk. Miképenügy, hogy valamely városban legalább három lakrészből álló házat vegyünk számára, azt nevére írassuk s az érte járó adót megfizessük. Az eszme nem enyém, egyik barátomé, de én mint czélszerűt örömest felkaroltam. S meg vagyok győződve, fel fogja azt karolni minden hazafi, daczára a súlyos anyagi körülményeknek, amelyek az országra nehezednek. Szegény a nép, de nem lehet oly szegény soha, hogy hálaadójának egy részét legalább ne siessen leróni az iránt, aki őt a századokon át szolgaként műveit föld urává tette, sőt minél szegényebb, minél reménytelenebb, kell hogy bírhassa, kell hogy magáénak mondhassa azt, a ki egy jobb jövőnek reményhorgonya. A „Magyar Újság“ szerencséjének fogja tartani az e czélra szánt adakozásokat elfogadni, az „Egyetértés“ kétségen kívül nem kevésbé. Talán más lapok is. A 48-as és a függetlenségi párt pedig — bizonyos vagyok benne — gondoskodni fog a begyűlt összegnek a kitűzött czélra leendő fordításáról. Fogjunk tehát hozzá, Kiki tehetségéhez képest. A legkisebb adomány is kedves lesz a jók előtt, a krajczárok nem kevésbé mint a forintok. Én ezennel tíz forinttal járulok a Kossuthháza megvételéhez. Irányi Dániel. — Az adóügyi bizotság, tegnap este befejezte a vasúti szállítások megadóztatásáról szólójavaslatot. Az egészen elfogadtatott a többség által. Holnap a vadászati adójavaslat vétetik tárgyalás alá. — A budai m. kfr.. pénzügyigazgatóság, még most sem tudja, hogy a megyéknek most csak alispánja s nem első, második alispánja van. Pestmegyéhez most azon átiratát, melyben tudatja,hogy Sípos Antal gödöllői kir. végrehajtó hivatalától felfüggesztetett,—az „első alispánhoz“ czimezve küldötte. Nem tudnak azok az urak semmit — csak azt tudják, hogy egy nagy meddő terhe az országnak el kell őket törölni. — A román metropolita választása ügyében, a király leirata tegnap küldetett a congressushoz. P opesti választása visszautasittatik, így uj metropolita választás fog eszközöltetni. A „Magyar Újság“ szerkesztősége ezennel 20 forintot ir alá. — A levegő telve van combipártiókkal — s oly terhes az, hogy a legközelebbi napok, nagy válságok kezdetét nyithatják meg.Egyet-mást, mi is el fogunk mondani. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy jobboldali körökben komolyan foglalkoznak, egy Tisza minisztérium alakításával, s e végből a magánértekezések sürűen tartatnak, melyet — ha a dolog megérik — egy nyílt értekezlet savellójával koronáznának meg. Buda-Pest, nov. 24. Az eszmék mindig jobban kezdenek izzókká lenni. Úgy látszik mintha égővé akarna változni a föld a jobboldal lábai alatt. A 13-ik óra közeledik, s csoda-e , ha részben a lelkiismeret furdalása, részben a fejvesztettség, mint forgó szél kapnak össze, s előidézik az eszmék — boszorkány tánczát. Valóban az eszmék boszorkánytáncza az, mely most naponként fel-felmerül az események felszínére , s zavaros forgásban tanúsítja, hogy — valóban nagy baj lehet a keresztutakon. Meg volt mondva még 1867-ben, hogy nem jó letérni az egyenes útról, s különösen veszélyes a közös ügy keresztútjára térni. Ott hömpölyög most a forgó szél, a keresztúton, karikára forgatja az ideák felvert porát , s akiknek szemei vannak, még azok sem képesek látni a zűrzavaron át. Úgy látszik az egész jobboldalon , egyedül Ghyczy Kálmán tudja magát tájékozni, az átalános rémület közepette. Ő tudja egyedül mit akar. Még a múltkor elismertük róla, hogy következetes — baloldali elveihez. Igen, ha a nemzet többsége ragaszkodik a közös ügyhöz — akkor, miért háborog ? ölelje magához Ghyczy Kálmánt, s köszönje meg, hogy csak szíjat hasit hátából, s nem nyúzza meg elevenen. Majd rá kerül erre is a sor. Azt szeretnék mi tudni, hogy azok, akik a közös ügyet oly ne nyúlj hozzám mákvirágnak tartják, mert zavarodtak össze oly nagyon Ghyczy javaslatai felett. Hát nem tudhatták ők azt jó előre, hogy ily eszközök szükségét fogja megteremteni a közös ügy ? Évekkel ezelőtt nem jövendölte ezt meg a balodal s maga Ghyczy Kálmán? Hasztalan beszélnek, nem az emberekben volt egyedül a hiba; a rendszer következménye az,melylyel ma küszködnünk kell. Ma azt szeretnék bizonyítgatni, hogy tulajdonképen az emberekben volt minden hiba, mely a bajt előidézte. Az igaz, ha a korhadt oldalú hajó a habok áldozata lesz, annak kétségkívül a hajó kormányosa, s legénysége az oka legfőképen. Miért ültek a korhadt oldalú hajóba, s a kormányos miért biztatgatta erre embereit ? Tudni kellett volna azt, hogy lyukas hajóval nem lehet vizen járni. Szerencsét próbáltak? Jó, most nyakig úsznak a fenyegető habok között — az igaz, velünk együtt, kik intettük, hogy hálátlan jövendője lesz &■', osztrák atyafiságnak, s kérve kértük , hogy ne adják fel erős várunkat, jogaink s igazságunk istenségét. Hanem az túlhalad még is minden méltányos fogalmat, hogy a jobboldal, minden bűneinek osztályos részesévé akar tenni bennünket is. Ez uraim nem járja. Akkor midőn önök a lencsés tál tartalmát falatozták Ezsau éhségével s falánkságával, nem osztozkodtunk a tál tartalmán. Akkor, midőn önök a konczokat osztogatták, nem részesítették a mi embereinket sokszor jogosan érdemlett osztályrészben sem. Emlékszünk tisztán, fenhéjázva tekintgettek a bőség szaruja mellől, s gúnyolódva dobálták önök életeiket: „mi építettük a házat mi is élvezzük hasznát“ — odaírtuk a ház falára akkoron „memento móri,“ s ma, midőn a ház falai nyakuk közé omlanak, mi jogon akarnak ezért felelőssé tenni bennünket is? Ültünk mi az önök dúsan terített asztalához ? Ettünk önökkel egy tálból cseresznyét? Azzal kérkedtek — ha tetszik a „Reform“-nak fel is olvassuk szavait ; egyformán beszéltek a „Pesti Napló“-val — hogy önök alkották a dicső rendszert, s a dicsőségben épen úgy mint a felelősségben az egészet saját maguknak tartják fel. Hanem, bezzeg nem úgy beszélnek már most mint azelőtt. Ránk fogják, hogy a bajnak mi is okai vagyunk. A dicsőségben és a konczokban velünk osztozkodni nem akartak. Hanem a felelősség terhét szívesen dobják a mi vállainkra is. No ez már a mily lovagiatlanság, ép oly gyávaság is. Ez jellemzi magát a pártot, mely nem dicsekedhetik különösebb jellemmel, s igy nem tudom, hogy számolhat-e a jövendőben egy másik Gyulay Pálra, ki majd megénekelje bennük a „bukott hőst.“* _ * * Forrongnak az eszmék, jeleztük soraink elején. A Deákpárt talpa alatt égni látszik a föld. A „Pesti Napló“ mai számában „egy kitűnő parlamenti“ tagtól (Somssich Pál) pár sort közöl, e czku alatt „Számoljunk a tényekkel.“ És hogyan számol el Somssich úr a tényekkel, midőn lefestette a rettegett jövőt, melyről azt írja, hogy még nagyobb áldozatokat fog követelni tőlünk? Valami rendkívüli eszközökről beszél, melyek előadását a kormányférfiaktól várja. „Rendkívüli eszközök.“ Az ördögben még a „Pesti Napló“ is elsáppadt rája, s egy szuszra a következő revelátiókat adja elő: „Csütörtökön a képviselőház tagjainak nagy része, minden pártkülönbség nélkül értekezletet tart, melynek czélja az adó alá eddig nem vont vagy hiányosan megrótt termőterületek adó alá vonását még a jövő évben, a cataster kiigazítása útján kieszközölni. A fentebb említett „rendkívüli eszközök ”dójában is, melyek ideiglenesen, a rendszeres adóreform létesítéséig alkalmazásba vétetnének, országgyűlési körökben több tervet vitatnak. Ilyenek lennének : a fennálló adókra alkalmazandó s meghatározott számú évekre szorított rendkívüli magasabb pótlékok, továbbá a miniszternek adandó felhatalmazás, vagy az átalános jövedelmi adó behozatala. E tervek a közelebbi napokban bizonyára határozottabb alakot fognak ölteni. Hogy ez érintett eszmék közül melyiket, vagy ezeken kívül mit ért a 1. felszólaló a „rendkívüli eszközök“ alatt, azt adandó alkalommal kétségkívül ki fogja fejteni,amire ezúttal föl is kérjük.“ * Ugyanakkor, midőn a „P. N.“ parlamenti tagja, „rendkívüli eszközökről“ beszél, a „Hon“ hasábján az a kisértet jelenik meg, melytől a „Hon,“ míg az „Ellenőr“ lepedőjén mászkált annyira irtózott: a „coalitió“ kisértete. Honnan e változás? Saul jelent meg a „Honban“ vagy Pál ? A „Hon“ most coalitió után imádkozik. Megérjük, hogy most az „Ellenőr“ lesz e kérdés „Honja.“ „Parlamenti megoldás“ — ez a „Hon“ jelszava. „Csak 30 ember“ az ára. Potom 30 ember. — „Van-e a jobboldalnak 30—40 embere, ki Tiszához csatlakozik“ — ezt kérdi a „Hon— s mi azt kérdjük a „Hontól,“ hogy ezzel meg van mentve a haza ? Az a kérdés, hogy hol kezd Tisza a dologhoz? Ha úgy folytatja, amint tegnap kezdette, — akkor Tisza épen úgy fog járni mint Ghyczy s társai. A „Hon“ a jövendő urának nevezi Tisza mellett Sennyeyt, a provisorium „bukott hősét.“ Nem irigyeljük Tisza szerencséjét, hogy a jövendőn Senynyeyvel mérkőzik. Csak 30 ember is el van nyerve a pálma Sennyey felett. Képzelhetni, mi kilátása van a nemzetnek ily pálma gyümölcséből. Rettenetes bünhödés vár a nemzetre, mely megtagadta 167-ban múltját, apái emlékét, s a szent örökséget, mely ősei drága vérével van megszentelve. A bünhödés elkerülhetlennek látszik. Nagy az — és megérdemlőt. Magad készited — édes nemzetem — sorsod e szomorú végzetét. Légy erős, érdemlett sorsod elviseléséhez. A megváltás szomorú napjaira fel fog virradni—a hajnal, ha erős s állhatatos maradtál. A pénzügyi congressus eredménye. A pénzügyi congressus mint lefolyt tárgyalásából láthatjuk nem felelt meg azon országos feladatnak, melyet tőle vártunk. Nem is tanácskozott a felett , hogyan nélkülözhessék és nélkülözhesse átalában Magyarország az osztrák nemzeti bank romlott hitelét, mely sem elegendő mennyiségű, sem elég jó és olcsó nemzetközi fizetési eszközt nem képes forgalomba bocsátni Ausztria számára sem, melyért létesittetett, s annál kevésbé Magyarország számára, melynek érdekei ellen harcol, holott innen húzza nyereményei jó részét.