Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-02 / 276. szám

HU. évfolyam 276. szám. Szerda, 1874. Deczember 2 Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — , Félévre .... 8 „ — » Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési díj: hm hutbo. petit­sor egyszeri hirdetése II kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. — 5 lyik­tér , három hasábos petit­sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeköztér 9-dik szám ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak el. Ő felsége többi országai­ gy­ám­kodása. Azt mondja a közösügyes törvény 54-ik §-a hogy : „ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, ő felsége többi országaiban i­s minél előbb tettleg életbe lép, kész azt mit ten­nie szabad s mit az ország önállása és alkotmányos jogainak sérelme nélkül tehet, a törvény szabta kö­telesség mértékén túl is, méltányosság alapján megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az absolut rendszer eljárása ösz­­szehalmozott , ő felsége többi orszá­gainak jólléte s azzal együtt Magyaror­szágé is össze ne roskadjon. Megtette tehát a Deákpárt s illetőleg az or­szággyűlési többség azon veszedelmes lépést, Ausz­tria jólétéért, hogy az osztrák államadósságoknak majdnem 13 része terhét átvállalta , melyet pedig azon félalkotmányos állapotban, melybe 1867-ben jutott, elviselni nem képes. Nem képes mert gyar­matviszonyba hozatott „ő felsége többi országaival“ minélfogva ezek nem 30 hanem i. e. 300 millió frt hasznot húztak idáig Magyarországból évenkint. S hogyan hálálják meg „ő felsége többi or­szágai“ ezen óriási haszonélvezetet? ....A ki hinni nem akarja, hogy a legnagyobb gonosz indu­lattal ? olvasgassa meg a bécsi lapokat. A bécsi urak aggódnak ugyan Magyarországért, félnek hogy a kormány fizetésképtelenné válik és szeretnék Magyarországot megsegíteni,saját érdekeik végett. De mikép ? Mi módon ? Nem úgy, hogy a méltányosság alapján átvállalt terhekből az osztrák szelvényadó behozatala után feleslegesen fizetett milliókat leszámítolnák s kimondanák, hogy miután Magyarország 7 év alatt évenkint 6 millióval töb­bet fizetett mintsem méltányossági szempontokból őt megillette volna, tehát az 1875. évre nem fizet semmit, sőt 1876-ra is kevesebbet mint kilátásba tétetett stb. Nem is úgy, hogy felajánlanák az osz­trák nemzeti bankjukat : nyomjon a magyar kor­mánynak is pár száz millió frtot, mint szokott volt a német kormánynak, midőn az valóban fizetéskép­telenné vált, holott a magyar kormány pár jó ter­més s az ország jogainak viszszanyerése után köny­­nyen viszszafizethetné azt a „fedezetlen“ értéket.... Hanem azon tanácskoznak : hogyan kellene vagy lehetne Magyarország jövedelmeit lefoglalni? Ho­gyan lehetne Magyarország jogait ismét elkobzani; hogyan lehetne ott ismét „német dictaturát“ állí­tani, mely ad hoc betömhetné a bécsi urak s idegen pénzkirályok száját. Csupán ilyféle hálára és segélyre számíthatunk „ő felsége többi országai“ részéről. Pedig a német dictaturát már épen azon urak, kik most javaslatba hozták, megkisérlették Magyarországon s mi lett a sikere? Jól emlékezhetnek rá. Gondolnák meg ezen urak, hogy a német elem uralma nemcsak Magyarországban, hanem „ő felsége többi országaiban“ is gyűlöletessé s tarthatlanná vált; hogy tehát alkotmányos életre van szüksége mai világban minden műveit, vagy a műveltségre igényt tartó nemzetnek. Gondolnák meg, hogy az alkotmányosságot „ő felsége többi országai“ is tu­lajdonkép Magyarországnak köszönhetik; és Ma­gyarország, bármily veszélybe hozta is a közös­ügyes kormány , élni fog még akkor is, amidőn az osztrák királyságok és tartományok némelyik ré­sze, természetes nehézkedési törvényénél fogva tart­­hatlanná válik. Magyarországra nézve viszont a jó (?) szom­szédok eme törekvései halaszthatlanul szükségessé teszi , hogy a közös ügyek mielőbb szüntessenek meg; a közös activák rögtön választassanak szét; a közös terhek ürügye alatt fizetett felesleges milliók létessenek számításba, mely számítás alapján egy fillér lefizetése nélkül le lehet róni az 1876-iki osz­trák államadóssági járulékokat. Szükséges továbbá, hogy az országgyűlési többség, megtagadván az in­­demnitit, államháztartásunk tételeinek gyökeres átalakítását munkába vétesse stb. szóval álljon valahára önlábaira , nehogy „ő felsége többi or­szágai“ gyámkodására valóban rá­szoruljon. -y.— — A zárszámadási képviselőházi bizottság teg­napi ülésében igen élénk vitára adott alkalmat egy té­tel, mely az 1868-iki zárszámadásban előforduló 99.000 frt tulkiadást tünteti elő. Az államszámvevőszék jelenté­sének ide vonatkozó része így szól: „E túlkiadás (I 9,200 frt 15 kr) miután a képviselőháznak 1870. évi ápril 1-én a hetes bizottság inditványa folytán keletkezett 1707 szám alatti határozatával megszavazott fölmentés nem erre terjesztetett ki, az országgyűlés utólagos jóváha­gyását várja.“ A bizottság többsége a fölmentést ajánlja, a kisebbség külön véleményt terjeszt elő. — A választási törvény szentesítése folytán a bel­ügyminiszter következő körrendeletét bocsátá­m ki a vá­lasztók összeírásának előmunkálata végett. Az 1848. V. t. ez. és az erdélyi II. t. ez. módosításáról és kiegészíté­séről szóló törvény folyó hó 30-án az országgyűlés mind­két házában kihirdettetvén, az a­ kihirdetést követő 15 nap múlva lép hatályba. Ezen törvény 117. §-a szerint minden törvényható­ság és város, mely külön országgyűlési képviselőt küld, az általam kitűzendő határidőn belül, a törvény 17. és 20. §§-ai értelmében alakítandó központi választmány megválasztására van hivatva; a 60. §. értelme szerint pedig a központi választmányok azon városi törvényha­tóságokban is alakítandók, melyek valamely megyei tör­vényhatóság községeivel vegyes választó­kerületet ké­peznek. Minthogy szükségesnek tartom, hogy az ország­gyűlési képviselő-választók összeírás és az ennek alapján összeállítandó állandó névjegyzékek elkészítése iránt a törvényben előírt munkálatok a törvény hatályba lépte után azonnal foganatba vétessenek : kellő tájékozás és miheztartás végett értesítem a méltóságodat, hogy a köz­ponti választmány megválasztására a folyó évi dec­em­­ber hó 15-től 22 ig terjedő időközt tűzöm ki, s ennél­fogva felhívom méltóságodat, hogy az erre hivatott köz­gyűlést akként szíveskedjék egybehívni, hogy az a köz­ponti választmányok megválasztása iránt a törvényható­ságokhoz kibocsátandó rendeletem folytán, a törvény végrehajtására szükséges intézkedéseket a fennemlített időközben megtehesse. Buda­pest, dec­ember 1. Az adóügyi bizottság mai ülésében, M­á­r­f­f­y pénzügyi tanácsos, egy szövegezést olvasott fel, a tegnapi vita folytán az évi járadékok adópercent­jei meghatározásához, mely újabb vitát idézett elő. K­a­u­t­z azt ajánlja, hogy a járadékoknál kisebb, de progressív adó állíttassák fel, mert akkor a bevallá­sok inkább megtörténnének. Ghyczy K. azt mondja, hogy nem merte megtenni a leszállításomért akkor any­­nyi adóalap sem lesz bevallva. Irányi D. pártolja Kautzot s az özvegyi tartást illetőleg úgy emlékezik, hogy tegnap erre nézve 5 százalék állapíttatott meg. M­o­c­s­á­r­y L. azt jegyzi meg, hogy tegnap áta­­lában véve a járadékok más kategóriák alá vetettek, mint a tőkekamat adó , mire elnök azt feleli, hogy ké­sőbb más lett a megállapodás. Tisza K. állítja, hogy végleges megállapodás nem volt. S­e­n­ti­g­e­m is ezt bi­zonyítja, és arra kéri a bizottságot, hogy csakis a szülők és gyermekek közötti viszonyra szorítsa engedékeny­ségét. Elnök is úgy értette, hogy a kivételt a bizottság csakis ezekre tette. Tisza K. constatálja, hogy az el­vi kérdés igen is eldöntetett, de a részletek fölött maradt nyitva a kérdés. Ghyczy K. egy új szöveget olvas fel, mely szerint az özvegyi és a szülők és gyermekek (unokák) közötti viszonyból eredő életjáradék 5°/0-al lenne megrovandó ; ez azon módosítással, hogy ugyanez áll, ha az a szülők által átengedett ingatlanokból szár­mazik, — többek közbeszólása és hosszas vita után el­­fogadtatik. Az 5-ik §. változatlanul elfogadtatik. A 6-dik §-nál F­a­­ k a „rendszerint“ szót ki kívánja hagyatni, mert az adott alkalmat arra, hogy a magyar állampapírok is ide értessenek, — ez elfogadtatik. A 7-ik §-nál Ghyczy K.-nak van azon indít­ványa, hogy az adótörvények kirovására történjék hivat­kozás. A 9. §. elfogadtatik. Ezzel e törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett. Következik a nyilvános számadással tartozó vállalatok és egyletekre vonat­kozó törvényjavaslat tárgyalása. Fáiknak már e czímre is van kifogása, mert ő e társulatokat csak egy szempontból kívánja tekin­tetni, mert ő az egyes iparűzők és az ily vállalatok kö­zött nem lát különbséget, mert itt ezek egy bizonyos nyereség reményéből egyesült erkölcsi személy. S rá a törvényjavaslat azt a benyomást teszi, hogy a miniszter itt kétszeresen akar ugyanazon adó­tárgyat megrovatni. Kihagyás is van , például a bizto­sító társulatok,­­ ha pedig ide vannak értve, akkor egyetlen biztosító társulat sem fog létezhetni. Ő tehát a czímet nem tartja szabatosnak. Ghyczy K. úgy fogta föl a dolgot, hogy e tár- I sulatok is a kereseti adó rovatába esnek ugyan s ezekre nézve az fenn is tartandó; de minthogy kormányi föl-­­­ügyelet alá esnek, külön törvény által vélte szabályozni. Kettős megadóztatás nem volt czélja, a bányákat azért hagyta ki, mivel ott más szabályok alkalmazandók. — A turócz-sz.-mártoni gymnasium ellen megindí­tott vizsgálat eredményeként egyelőre a következő há­rom tényt közli a „Hon“ : 1. A turócz-szt.-mártoni iskola nem az evangéliumi egyházi, hanem magántársulati. 2. Concret adatokat ellenök nem lehetett bebizonyítani. 3. A magyar nemzetiség ügye ezen helyen épen a magyarok árulása folytán a legszomorubban áll. Különben alkal­milag felemlítjük, hogy a vizsgálat a tót Matica ellen is elrendeltetett. — Mollináry tábornok, mint a „P. N.“ írja, köze­lebb néhány napot Buda-Pesten töltött, hogy a kormány­nyal a határőrvidéki erdők értékesítése ügyében tanács­kozzék. Ghyczy pénzügyminiszternek a bizottságokban való elfoglaltatása alig tette lehetővé az említett ügyben a szükséges beható tárgyalásokat és igy végleges hatá­rozatok nem igen hozattak. A tábornok tegnap este Zág­rábba visszautazott. Buda-Pest, decz. 1. A pénzügyi bizotságban a kereskedelmi minisztérium költségvetésének függőben maradt része, a távirda és ménestelep czimű tétel tárgyaltatott. A távirda vezetés és igazgatásról, egy kimerítő fej­tegetés folyt le ma, mely magába ölelte ez intézmény egész rendszerét. A távírdák igazgatója a szakértelem látkörével is­­mertette meg a rendszert, majdnem mintegy történel­mileg. A távírdák, fontos kiegészítő része mai nap a kul­túrának. E nélkül az államok sorában alig lehet helyet foglalni. Különben is úgy áll a dolog, hogy az ipar­i ke­reskedelem kárára történik az, ha a távirdák nem fej­­lesztethetnek kellőleg, s a közlekedés az oldalának hiá­nyai, igen érzékeny károkat okoznak mai időben az üz­leteknek, bármi legyen az. Ezt különben magyarázgatni is fölösleges most már. Odajutottunk, hogy ma a pénzügyi bizottságé fontos nemzetgazdászati érdek fejlődhetésének is „vetőt“ mondott. Nincs pénzünk, s így ott kell maradni a hol vagyunk, fejlesztésről szó sem legyen. Hogy a stagnálás e téren, mily károkat fog okozni, azt e pillanatban ki­számítani sem lehet. Hogy ha majd ismét módunkban lesz a fejlesztésre áldozni, hogy akkor kétszeres össze­gek fognak ismét szükségeltetni - majdnem apodieticus bizonyossággal lehet előre megjósolni. Ebben fekszik szerencsétlenségünk összege , hogy a törléssel majdnem kíméletlenül kell haladni minden téren, még ott is, hol az a közgazdaság rovására törté­nik, melynél a törlés a kincstári érdeket elősegíti ugyan, de nemzetgazdászati utódajai kiszámíthatlanok. Hogy kitűnően takarékossági szempontoktól vezé­reltetett előadója volt e tárczának is Wahrmann személyében, elismerjük. Jobban szerettük volna az ily részletekbe mélyen beható s kitűnő kritikus előadót a közlekedési miniszter tárczájához, melynél csakugyan miserabilis módon haladt az előadás. Jóformán, csak sö­tétbe folyt a tapogatózás. A távírdákra felvett költségvetés ez : összes szük­séglet 2 millió 336,900 frt, bevétel 2 millió 240,000 frt. Megjegyzendő, hogy a bevétel az 1874-ikihez van elő­irányozva, holott az 1873-ik évi bevételi eredmény azt tanúsítja, hogy a várakozás teljesülni nem fog. Tekintve azon nagymérvű kereskedelmi s közforgalmi hanyatlást, mely ez év folytán tapasztaltatott, majdnem bizonyosnak lehet mondani, hogy a távirdai közlekedés is nagymérvű deficitet fog feltüntetni, így az előirányzott bevétel mint fedezet, aligha fog lehrt nagyságában 1875 év végén elő­­állani. Wahrmann előadó , Széll Kálmán és Horváth Lajos által támogatva kétszázezernél töb­bet kívántak a miniszteri előirányzatból törölni. Bar­­t a­­ miniszter, miután a távirdák főigazgatója beha­tóan ismertette a távirdák állását, megegyezett abban, hogy a személyi kiadásokból még százezer, a dologiak­ból 50 ezer töröltessék. Wahr­mann előadó, még mintegy 70 ezret kívánt töröltetni. Móricz Pál és P­échy Tamás nemzetgazdászati érdekből végre vé­delmére keltek a miniszternek, íme változik a szerep. Azelőtt Wahrmann, Széll, Horváth derűre-borúra szavaztak meg mindent. Most derüre-borura törölnének mindent, úgy hogy végre is Móricz és Péchy­nek kell felszó­lalni, hogy az ily törlésben nincs köszönet, mely meg­mentheti ugyan a kincstárt, de másután elveszti a hazát. Végre elfogadtatott a 150 ezer frt törlés, a miniszter propositiója szerint. A mai tárgyalásból tanultuk meg, hogy hazánk a nemzetközi távirdai forgalomban nem szerepel. Csak magyar-osztrák birodalmi távirdai forgalom létezik. Hát ez is közös ügy. Mi alapon és hogyan ? Persze erre nem terjedt ki a pénzügyi bizottság figyelme. Nem is tartozik hatásköréhez. De tán jó lenne e dolgot még­is tisztázni.

Next