Magyar Ujság, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-03 / 277. szám

A pénzügyi bizottság. A pénzügyi bizottság üléseiből röviden érin­­­­tettük már azt a felfordult világot, mely abban áll, hogy ugyanazok, kik évek során át mindent meg­szavaztak derűre-borára a kormánynak,­­ nem keresve, van-e szükség rá vagy nincs; a­kik évek során példátlan bátorsággal vették vállaikra a fe­lelősséget — a meddő s meg nem gondolt kiadá­sokért: most nekimennek az ország vitális érde­keit képező tételeknek is, s csupa financiális szem­­pontokból — készek törölni mindent. Fel­fordult világ ez. S mint jeleztük is már, a bizottság ellenzéki tagjai vannak kényszerülve sokszor véde­lem alá venni a megtámadott tételt — nemzetgaz­­dáázati szempontokból, az eddig mindent meg­­szavazók , meggondolatlanul mindent törlési dühe ellen. Íme itt ismét bebizonyul annak igaz­sága , hogy a végletek találkoznak. Egyik szélső­ségből a másikba rohannak. Egyik szélsőséggel, a mindent megszavazással feldöntötték államház­­t­a­tásunk egyensúlyát; másik szélsőséggel, a min­dent törléssel: készek feldönteni nemzetgazdá­­szati s állami érdekeink egyensúlyát. Szerencsétlen kezek gazdálkodása ez. Meg­gondolatlanságuk ép úgy kitűnik most minden tettükből, mint kitűnt eddig. E szerencsétlen ke­zek gazdálkodásával elérhetjük azt, hogy államház­tartásunk egyensúlya helyre lesz állítva, — papí­ron, csakhogy — tönkre tették vele a hazát. Az egyensúlyt visszaszerzik — de elvesztik a hazát. Körülbelől hasonlítanak ők azon hajósokhoz, kik a hajó korhadt részein betóduló viz láttára, a helyett, hogy a tolakodó habokat hánynák ki s a rozzant részeket befednék az ár tolakodása előtt: nosza, hajrá zűrzavarokban kihánynak minden ér­téket a hajóból — még házi istenük képét sem kimélve. Azt hiszik, hogy ezzel megmentették drága bőrüket. Pedig azt érik el ezzel, hogy házi istenük képe előbb, önmaguk később lesznek a hullámok áldozatai. Évek hosszú során át például az ellenzék annyi gúnyjával szembe, könnyedén szavazták meg a ménesekre a százezreket. Midőn most pár milliót már már belefektettek, hajrá, egynéhány ezer frt megtakarításért túl kell adni az egészen, el kell fecsérelni — hiszen male parta male dila­­buntur. Ez aztán gazdálkodás. Millióiba került az államnak a távírdák berendezése. Most okvetlen meg kell takarítani néhány ezret — s nem csak fejlődését állítják be, hanem még jelen fennállha­­tását is kétségessé teszik. • Így megy ez sorba, állami s nemzetgazdászati érdekeink legvitálisabb részeivel. Valóságos mánia —~ a megtakarításra. Az egész honvédségi intéz­mény — egyetlen a mely a 67-es keretben, némi nemzeti rokonszenvet költött, — illusoriussá téte­tik a megtakarítással. Jól van. Vessünk határt leg­­s­zeb s legjogosabb aspiratióinknak a haza bajaival szembe. Mondjunk le ábrándjainkról, ha valósítani nem tudjuk e pillanatban; tegyük el a szebb jöven­dőnek. Meghajlunk a szörnyű takarékosok érvei előtt. Oh! azt hiszed drága olvasó, hogy ezen urak, kik nem bánják most ha összedől is valamennyi távirda oszlopod, — de a haza terhét nem nö­velik a kiadási összeg megszavazásával — talán, lelkiismeretes következetességgel haladnak, minden irányban, a tak­ar­ék­osság útján? Nevetséges egy tettetés. Szintett dolog az egész. A te ajkadról, drága olvasó, elexequáltatják az utolsó falatot , mert kell az államnak, belefuthatsz a sárba , de most utat nem csináltatnak , mert nincs az államnak, hanem ha megszó­lal k­ö­z­ö­s ü­g­y , s a dicső közös had­ügyminiszter előáll p­ó­t­h­i­t­e­l köve­telésével 1874-re , mert tetszett neki többet köl­teni, mint a­hogy a delegátió megszavazta . . . egyet sem látsz a takarékos urak közül. Ha arról van szó, hogy a honvédség lovassági osztályát fel kellene tartani az eddigi létszámban : olyan lármával tör­nek ki a sok kiadás felett azon pár száz ezerért, melyet ez igénybe vesz, hogy szinte megesik az ember szíve komolyan, s törülni kész még az utolsó honvédet is. Hanem ha a közös hadügyminiszter úr szavát hallják, hogy a delegációk által megszava­zott összegen felül elköltött még potom 7 száz ezer frtot s azt tessék most póthitelképen megadni : — no már akkor papír vékonyságra lapultak meg a liliputiak. Az még semmi sem volna, ha a lármás taka­rékos urak, megnémulnának takarékossági hajla­mukkal a közös kiadásuk költségeivel szembe. Majd el­bánna ezekkel az ellenzék. Hanem oly magas hangon discurálnak­, a rendkívüli póthitel követelést bíráló ellenzékiekkel szemben, mintha ők találták volna fel a puskaport. Micsoda? szerintük azt még kritizálni sem lehet, hogy mi jogon állíttatik elő e­z százezer frtos póthitelkövetelés, a közös hadügy­miniszter részére. Széll Kálmán egymaga, vagy 4-szer be­szélt minden felszólaló ellenzéki után, vitatva azt, hogy ezt a törvény parancsolja, é­s fizess. Az szent. A­mit a közös ügyre paran­csol a törvény, az szent: fizess, ha kitörik is bele a nyakad. A közösügy törvénye fe­lül áll a „salus reipublicae“-n. Hanem a haza szent érdeke, az állam polgárainak java, jóléte, jöven­dője, boldogsága,­­ az bliktri. Ez a jelen takaré­kossági urak logikája; ez az egész működésük ve­zérfonala, mely előtt a haza érdeke — semmi, csak a közös ügy érdeke — minden. Ezek előrebocsátása után lássuk magát a mai ülést.* * * A pénzügyi bizottságban déli 10 órától délután 1­/2 óráig rengeteg takarékossági bőbeszédűséggel vitattatott az állami mé­nesügy. A hosszas — s mondhatjuk meddő szóáradat után, melynek lényege oda ment ki, hogy az állami mé­nes kiadása reducáltassék annyira, hogy 3 év alatt min­den teher nélkül önmagát fizesse ki, é­s 1/2 órakor G h y c­z­y pénzügyér állott elő, a bizottsághoz utalt három rendbeli törvényjavaslatával. Megjegyezzük még a ménes ügyről, hogy a bizottság körülbelől most, midőn már millióig fektetett bele — jött oda, hogy az eddigi gazdálkodás e nemben — valódi pazarlás. Azt azonban, hogy az egész állami ménes, most mintegy semmivé szó­­rassék széjjel — mint ezt a szörnyű takarékosok vitat­ták, az ellenzék ott levő tagjai nem pártolhatták. Kö­rülbelül 170 írt törlés éretett el itt is. 5 percznyi szünet után G­h­y­c­z­y Kálmán ter­jesztő elő, ide utasított három rendbeli törvényjavasla­tot az indemnitiről, az adók megszavazásáról, s 7 száz­­ ezer írt rendkívüli közös póthitelről. Ez utóbbi vétetett mindenek előtt tárgyalás alá. Széll Kálmán fejtegeti e törvényjavaslat in­dokolását. 1871-ben a közös hadügyér többet adott ki 7 száz­­ ezer s néhány forinttal, mint a mire meghatalma­zása volt. A zárszámadások megvizsgálásánál tűnt ki a több kiadás. A delegátió azonban felmentette a minisz­tert, s helybehagyta a kiadást. Ghyczy most bemu­tatja, hogy az országgyűlés 1874-re póthitelképen sza­vazza meg a közös hadügyi kiadások részére. P­é­c­h­y Tamás nem fogadja el a törvényjavasla­tot, az 1867-iki XII. törvény értelmében sem. Az ország­gyűlés nevezett kiegyezési törvény szerint felveszi budgetébe a delegátiók által megszavazott összeget, de hogy a miniszter póthitelképen hozhatna be közösügyi kiadást, a törvénynyel nem tudja megegyeztetni. Z­s­e­m­é­n­y­i felemlíti, hogy a legutolsó delegá­­tiók alkalmával ő már ott felszólalt az ellen, hogy a de­­legációk a szárszámadások megvizsgálásából engedhet­nének a megszavazott budget határán kívül ilyen póthi­telt. Most is azon nézetben van, hogy ezt tenni nem lehet. Wahrmann azt magyarázza, hogy ily póthitel már szavaztatott meg a képviselőház által, s ezzel c­á­­folja Z­s­e­d­é­n­y­i felfogását. Ugyan­ e körül forog Széll Kálmán, másodszori felszólalásával. Z­s­e­d­é­­n­y­i megmagyarázza Wahrmannak, hogy i­l­y póthi­tel még soha nem szavaztatott meg. Olyan eset történt, hogy a megszavazott költségvetés közös bevételi forrása, a számított összeget nem adván meg,ez egészíttetett ki , de itt nem ezen eset forog fenn, hanem az, hogy a közös hadügyére többet adott ki, mint a­mennyire joga terjedt. Simonyi elvileg sem szavaz meg semmiféle közös kiadást. Ezt még a közösügyi törvény értelmében sem szavazhatná meg, mert nem foglaltatik a delegátiók törvényesített budgetében. Ghyczy Kálmán az 1867. évi XII. t. czikk sza­kaszainak felolvasásával kivánja meggyőzni a bizottsá­got, hogy a zárszámadások megvizsgálása folytán felme­rült költség­többletet is köteles megadni a képviselőház. Széll Kálmán harmadszor ugyanazt magya­rázza a­mit Ghyczy mondott. M­ó­r­i­c­z Pál P­é­c­h­y Tamás véleményét elfogadja. Azután Széll Kálmán és Móricz Pál között ismét vita fejült ki a zárszámadá­sok milyenségéről. Horn Ede azt magyarázza, hogy a közös költsé­geket a ház nem szavazza meg, csak egyszerűen beil­leszti budgetébe. Elvetni joga nincs a törvények szerint, így megszavazni sincs joga. Ha ezen póthitel, ilyen alak­ban áll előttünk, akkor ő azt nem szavazza meg, mert erre joga sincs, miután a ház elébe nem megszavazás vé­gett kerül az, hanem a budgetbe beillesztés végett. Horváth Lajost a pénzügyminiszter s S­z­é­ll Kálmán t. barátja teljesen kapacitálták, hogy ez is oly nenyult hozzám virág, mely előtt a mamelukoknak csak meghajolni lehet, de szembenézni nem. Ő tehát meghaj­lik előtte. Végre Csengery elnök felteszi a kérdést, hogy megadatik e a 7 száz egynéhány ezer frt a közös­ügyi kiadások részére. A többség megadja.­­Megbénítják összes nemzetgazdászati érdekeinket, lefaragják közéle­tünknek kezét-lábát, hogy csak pár száz ezer frt megta­karítást tehessenek, — jön a közös hadügyér, e moloch, s egyszerre elnyeli a nagy áldozatok útján megtakarított filléreket. Ez is a mai gyönyörűséges gazdálkodáshoz tartozik. Aztán haladjon elő ez ország!) Az ülés 2 órakor oszlott el. Holnap fog tárgyal­tatni az indemniti ügye. — A képviselőház csütörtökön, mint az előre je­lezve volt — ülést nem tart. Az adóügyi bizottság is felfüggesztette munkálatát, miután Ghyczy pénz­ügyér a pénzügyi bizottságban van elfoglalva. /­ • • . P. Vill. évfolyam. Csütörtök, 1874. Deczemb­er 3 271f. szám. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben háshol küldve Egy hónapra .1frt. 40 kr Hegyed évre . 4 » V Fél évre . . . . 8n ““ » Egy évre . 16 ■ n Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petit* sor egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetésért külön SOkr.— SZgIsztér : három hasábos petit* sor 30 kr. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok ■ lovalek vissza nem adatnak. — Hérm­entatlan levelek csak ismerős ke- Bektől fogadtatnak el. — Erdélyben dulakodik a jobboldali párt. Érte­kezletet tartanak, s czifra frásisokkal írják körül, ki a „nemzeti párt.“ „Osztrák-magyarok“ vagytok mind­nyájan, s kár kicsúfolni e szép czimet „nemzeti.“ Kü­lönben is érdemleges czimek lévén, osztrák-magyar párt, az is marad mindig, bár­milyen gúnyát húzzanak rá. ” A fővárosi főispánságok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat az osztályok tanácskozása folytán, kö­vetkező szövegben állapíttatott meg: „Az 1870-ik évi XLII. törvényczikk. 52. §-a ak­ként módosíttatik, hogy a vármegye főispánja (szék, vidék, kerület főkirálybirája vagy főkapitánya) egy­szersmind szab. királyi vagy törvényhatósági joggal fel­ruházott városok főispánja, illetőleg kerületi grófja is lehet.“ — Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék bizottságát a főispán, minthogy az uj választási törvény már decz. 16-án hatályba lép, a központi választmány megválasztása végett 21-ére rendkívüli köz­gyűlésre hívja egybe, a­mikor egyúttal néhány, de sürgős ínségi és (a megyei állandó választmány által elő­terjesztett) községi ügy is el fog intézkedni.E közgyűlést mege­őzőleg (decz. 20-án, vasárnapon) d. u. 3 órakor a megyeház nagy termében értekezlet fog tartatni. A pusztulás jelei, okai s követ­kezményei. Az átalános közgazdasági devalvatio s vele együtt a társadalmi demoralisatio, mely két év előtt felütötte fejét, most is tart, sőt mindinkább pusztít s oly következményekkel ijesztget, melyek végveszélybe dönthetik hazánkat. A pusztulás újabb jelei kiterjedtek már a leg­hatalmasabb vasúti vállalatokra; kiterjednek az osztrák pályákra is, melyek főkép Magyarország­ból táplálkoznak. A hivatalos (német) kimutatás szerint Ausz­tria és Magyarország legjelentékenyebb pályáinak üzleti eredménye vagyis deficitje a jelen év 10 ha­vára a múlt év hasonló időszakához képest követ­kező : Déli pályahálózat 9.% Osztrák állampálya 15 -20­­0 Erzsébet cs. pálya 19.61% Ferencz J. cs. p. 11.73% Magy. kir. államp, 11,67%. A bevételek hiánya Ausztria s Magyarország területén ezen időszak alatt több mint 7 millió fo­rintra megy s ha felgondoljuk, hogy ily forgalom­hiány több száz millió frt érték hiányát jelzi, el­képzelhetjük, mily mérvet öltött a közgazdasági pusztulás, kivált nálunk, honnan nem egy bécsi s külföldi lap és sok más jóakarónk (?) ki az adófo­kozás politikáját követi, nagymérvű kivitelt, jó­termést s átalános lendületet híresztelt. A pusztulás, mely a politikai és tőzsdei ígér­vényekre alapított reményeket (ezek együtt jártak) megsemmisítette,a név szerinti értékeket valódi érté­kükre, a valódi értékeket ennél is alább szállította.

Next