Magyar Ujság, 1897. december (6. évfolyam, 332-360. szám)

1897-12-01 / 332. szám

1897. deczember MAGYAR ÚJSÁG. dítani, a munkás könyvtárakat létesíteni s általá­­ban a munkásokkal jó irányban foglalkozókat ju­talmazni. Ha a tör­vényhozás a költségvetés ezen tételét majdan elfogadja, a mostani javaslat Hu­mánus és igazságos rendelkezésein felül ebből is láthatni fogják a munkások, hogy nekik legőszin­­tébb és legjobb akarójuk a törvényhozás az állam s legnagyobb ellenségeik azok, a­kik őket dologtalan­­ságra ösztönzik és a törvény és a haza ellen izgatják. A javaslathoz a bizottság több tagja hozzászólt s így a vitában részt vett az elnökön, a miniszte­ren s az előadón kívül Miklós Ödön, Bedő Albert, Harkányi János dr., Kubinyi Árpád, Kubinyi György, Telegdy József stb. Lényegbe vágó mó­dosítást azonban a bizottság nem tett, csupán azon egy szakasznál, a­mely a »Jancsi bankó«-val fizető munkaadót rendeli büntetni. Erre vonatkozólag azt javasolja a bizottság hogy ily esetben a munka­adó is 15 napig terjedhető elzárással büntettessék , a kihágási eljárás hivatalból legyen megindít­ható. A javaslat 22. §. e) pontját, a­mely a javas­lat intenc­iójával ellentétben azon téves magyarázatra is alkalmat szolgáltathatott volna, mintha a munka­adó a megbetegült munkással szemben a szerző­dést nyomban felbontani jogosult lenne, a bizott­ság akképen szövegezte, hogy minden félreértés ki­­zárassék s e szövegben kétségtelenné tétetett, hogy a munkaadó csak az esetben bonthatja fel ily czi­­men a szerződést, ha a munkás képtelenné válik a munka teljesítésére; időleges megbetegülés vagy rosszullét nem jog czim a felbontásra. A munkások érdekéből a bizottság a jog­utódra nézve is megszorította a szerződés felbontá­sának jogát, kimondván, hogy a jogutód a jog­elődje által kötött szerződést a munka teljesítésé­nek ideje előtt nem 2, hanem 4 hónappal megelő­zőleg bonthatja fel. A bizottság jelentését legközelebb be fogja terjeszteni a Háznak, hogy az mielőbb tárgyalható legyen.­­ C­áfolat. Egyik ellenzéki lapnak az a mai híre, hogy a pénzügyminisztériumban éj­jel-nappal dolgoznak két nap óta az önálló vámügyre vonat­kozó adatok összeállításával, illetékes oldalról eredő értesülésünk szerint­ minden tényleges alapot nélkülöz.­­ Eötvös és a függetlenségi párt. A füg­getlenségi és 48-as párt tegnap este tartott ér­tekezletén szóba került az az interwiew, melyet a Függetlenség közölt. Ez értekezlet iránt nagy volt az érdeklődés egész a Magyar Új­ság megjelenéséig. Eötvösnek lapunkban közölt nyilatkozata után az Eötvös-ügy teljesen tárgy­talanná vált. A függetlenségi párt e vezér­alakjára az értekezleten nem v­últ egyéb fel­adat, mint az, hogy megerősítse a lapunk tudó­sítója előtt mondottakat, hogy az az interwiev, melyet a Függetlenség közölt, valótlanság. A párt ezt többek hozzászólása után egyhangú­lag tudomásul vette. A Fig tudósítója lapjá­ban kijelenti ugyan, hogy tudósítását szóról­­szóra fentartja, ez azonban mit sem vonhat le Eötvös ismételt kijelentésének a súlyából. A lat. egyetem kérdése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov 30. Régi szokás szerint a képviselőházban, vagy a főrendiházban minden évi költségvetés tárgyalása alkalmával megújítják a tiltakozást az egyetemi katolikus alapítványoknak elállamosítása ellen. Egyszersmind óvást emelnek a budapesti tu­dományegyetem katolikus jellegének diszkredi­­tálása miatt. A kormányférfiak tudvalevőleg ki szokták jelenteni, hogy a budapesti egyetem ál­lami intézet, néhai Trefort Ágost volt kultusz­­miniszter pedig egy ízben oda kínálta a katolikus alapok kiválasztását az egyetemi alapból, de persze ezzel együtt el kellett volna vinni a th­eo­­lógiai fakultást is az egyetemről. Meg kell je­gyeznünk, hogy a Pázmány Péter, Lippay és Lósy esztergomi érsekek alapítványai, a­melye­ket a klerikálisok maguknak vindikálnak, ma már n­e futják fel a theológiai kar évi költsé­geit. A mányi természetesen az államkasszából ked­v j­ulni De még eddig sem mód, sem al­­kalomm­n m­ kínálkozott ezeknek az érseki ala­­pítványok­nn­k kiválasztására az egyetemi masz-­ ­ külügyi feledés. Budapest, nov. 30. Fáik Miksa, a magyar public­isztikának ez a fényes tollú és nagy tudású disze, évek hosszú során át hozzászoktatta a magyar és az európai közvéleményt ahhoz, hogy delegáczionális jelen­tései Ausztria­ és Magyarország nemzetközi po­litikájáról mindannyiszor, a diplomácziai iroda­lom mesterművei legyenek. Ezek a jelentések valóban maradó értékkel bírnak, s mindenha nemcsak az osztrák-magyar külügyi hivatal magatartásáról fognak tájékozást nyújtani, hanem összegyűjtve, a magyar nemzet kül­politikai törekvéseinek valóságos kódexét fogják szolgáltatni. Mert éppen az adja meg kiváló becsüket, hogy túlterjednek a külügyminiszter előterjesztésének körülírásán, és belebocsátkozik annak szakszerű bírálásába, a miniszternek tájé­koztatásába, a magyar nemzetközi politika kü­lönleges követelménye felől. Eképen értékes anyagot nyújtanak a monarkia nemzetközi poli­tikájának a helyes, a magyar érdeknek meg­felelő vezetéséhez. A magyar újságírás büszke lehet arra, hogy magáénak mondhatja ezt a kitűnő férfiút, a­ki­­ tehetségének és tudásának segítségével olyan­­ biztos tájékozottsággal mozog a­ nemzetközi po­litika sikamlós terén, mint az európai diplomé Esterh­ázy levelei. — Saját tudósítónk táviratai. — Páris, nov. 30 A Figaro közli a bordereau hasonmását s melléje állítja azoknak a leveleknek a hason­másait, a melyeket Walsin-Esterházy a bordereau közlése előtt és után irt. A bordereau kézírása tényleg meglepő hason­latosságot mutat Esterházy vonásaival. A szembe­állításból az is kitűnik, hogy Esterházy a bor­dereau közzététele óta kézírását bizonyos jellemző részleteiben megváltoztatni igyekezett. . Az Echo de Paris és a Matin szerint a Dreyfus-szindikátus újabb lépéseket tesz, neve­zetesen közzéteszi Gonre tábornoknak Dreyfus Mathieuhez intézett levelét és egy külföldi kato­nai attasénak Esterházyhoz intézett táviratát. A Patrie azt mondja, hogy ezek a leve­lek, ha valódiak, igazán rettenetesek, de Drey­fus ártatlanságát még nem bizonyítják. Ugyane lap tudósítójának Esterházy kijelentette, hogy e levelek hamisítványok és valószínűleg amaz új Emile Gauthier által ismertetett módszer alap­ján készültek, mely abból áll, hogy egyes valódi írásokból kivágott szavakat egy papírlapon össze­raknak és azt lefotografálják. »Ki tudja miféle hamisítványokat fognak még ezen az útón — fakadt ki végül Esterházy­t a nyakamba akasztani«. Az Eclair azt állítja, hogy Esterházy ellen megtartott vizsgálat alapján Dreyfus­ Mathieu,­­ vádja alaptalannak bizonyult■ Ugyanez a lap írja azt is, hogy Picquary ezredest hivatalos tit­kok kiszolgáltatása miatt vád alá helyezik.­ ­ Időközönként kísérleteket tettek önálló és független katólikus egyetemek létesítésére. Az Amerikában felállított katólikus egyetemek sikerén fellelkesülve, egyes püspökök, egy­házi és világi férfiak erőfeszítéseket tettek Ma­gyarországon is katólikus egyetem felállítása iránt. Mint tudva van, Bonnaz Sándor volt Csa­nádi püspök 200.000 forintot hagyományozott végrendeletileg egy Budapesten felállítandó ka­tólikus egyetemre. De voltak tervek, melyek in­kább a vidékre helyezték volna ezt a katólikus főiskolát. Főként az egri érseki, vagy a pécsi püspöki jogakadémiákat akarták kibővíteni egyetemekké. A pécsi katólikus egyetem eszméjét annyira fel­karolták világi körökben is, hogy Pécs sz. kir. város törvényhatósági bizottsága ez irányban közgyűlési határozatot hozott és utasítást adott a tanácsnak, hogy működjék közre a pécsi püspöki jogakadémiának katólikus egyetemmé kibővítése­ czéljából az illetékes tényezőkkel egye­temben. És ezen említett czél elérése végett Pécs szab. kir. város közönsége hajlandó lett volna tetemes vagyoni áldozatokra, a­melyek­ből eddig is jelentékeny részt juttatott a pécsi püspöki akadémiának. Sajnos, hogy min­den buzgó törekvés a pécsi papság érteti tetten indolencziáján hajótörést szenvedett. Ez irány­ban azonban jó reményeket táplálnak az új pécsi püspök, Hettyey Sámuellel szemben, ki min­den­esetre szívén fogja viselni ennek a főiskolá­nak az ügyét. A vidéki egyetemi törekvések tehát eddig sikerre nem vezettek. Most, mint illetékes forrásból értesülünk, több püspöki konferenczia foglalkozott a kató­likus egyetem fel­állításának kérd­sével, melyet az autonómiával kapcsolatban akarnak létesí­teni. A püspöki kar ugyanis teljes egyértelmű­séggel kívánja a budapesti tudomány-egyetemi katolikus alapoknak kiadatását az autonómia részére. Ezenkívül a püspöki kar sürgősen kí­­vánatosnak tartja az így elválasztott budapesti theológiai kar mellett bölcseleti kar felállítá­­sát katólikus középiskolai tanárok képzése czéljából. Ezt a püspöki kar fontosnak és sür­gősnek tartja és pedig a tervezett autonómiánál ez lenne első és legsietősebb feladata. Ez a kívánság olvasható a püspöki kar memorandu­­maiban és az autonómiáról kidolgozott terveze­tek­ben, majdnem szó szerinti szöveggel. Az autonómiai szervező gyűléseken pedig tüzetesen foglalkoznak a kérdéssel, a­mennyiben a vallás és tanulmányi, valamint az egyetemi alap ki­adatását kérik az autonómiai igazgató tanács rendelkezésére, mely aztán majd megcsinálja a egyetemet, ezt a legjelesebb tagjai. Az a jelentés is, a­me­lyet az egész sajtó megelőzésével tegnap közöl­tünk egész terjedelmében és a­mely hol­nap kerül a magyar delegáczió elé, ma­gán viseli Fálk Miksa e dolgozatainak az is­mertető jeleit, sőt azt mondhatjuk, hogy a politikus és a public­ista ez alkalommal valósá­gosan remekelt. Olyan részletesen, mégis olyan tömören, annyi finomsággal, mégis annyi vilá­gossággal, annyi tapintattal, mégis annyi bátor­sággal tárgyalja a miniszter előterjesztésében felölelt óriási anyagot, hogy teljesen kielégíti a a legkényesebb igényeket. A magyar külügyi albizottság jelentése sze­rencsésen kiegészíti a miniszter expozéját. A kettőt együtt kell tanulmányoznunk, ha magyar szempontból megérteni akarjuk a monarkia­ nem­zetközi politikájának szellemét és irányelveit. A monarkia magatartása a keleti politikában általános elismerésben részesül, a­mit meg is ér­demel alapelveinek helyessége és sikereinek je­lentőssége folytán. Azok a magyarázatok azon­ban, a­melyek Goluchowsky gróf expozéjához fűződnek, elárulják, hogy sokfelé tévesen vagy­­hiányosan értik a miniszter fejtegetéseit. Fáik jelentésének figyelmes elolvasása után lehetetlen lesz az ilyen tévedés. A monarkia magatartását a Balkán félszigeten, viszonyunkat Oroszor­szághoz, ennek a viszonynak a harmóniáját a hármas­ szövetség politikájával az orosz­­osztrák-magyar entente kifejlődését épen eb­ből a politikából élesen megvilágosítja és eképen kiegészíti a miniszter előterjesztését mindazzal, a­mit a miniszter hivatalos állásá­nál fogva mellőzni vagy csak érinteni volt kény­telen. És így Falk Miksa idei jelentésének is az adja meg különös értékét, hogy kimerítő táj­­ékozást nyújt arról, miképen magyarázza a magyar közvélemény a monarkia nemzetközi politikáját. , Diplomata.

Next