Magyar Ujság, 1898. február (7. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

4 ■ M- -, ' ' ...........................................■"■■< "...­.I"-'.................. kai adatokkal támogatja. Nemrégiben 11 miniszter telket kért a várostól, a­melyen saját költségére lelenczházat akart építeni. E lelenczház alapsza­bályzatának első pontjában a lelenczházba való felvételt keresztelési, születési, illetőségi stb. bizo­­nyítványoktól tette függővé. Az ilyen szabályzat sehogysem egyeztethető meg a lelenczházak czél­­jával. A miniszter bizonyos nervozitással azzal bizonyította a kormány intézkedéseinek lelkiisme­retességét a fertőző betegségek terén, hogy —­ mint monda — gézfertőtlenítőket állítottak föl. Ez ép olyan, mintha Tihacziusokat szerzünk, be, de nem szervezünk tüzérséget. Általános az a nézet, hogy kevés a körorvos hazánkban. Ez csak természetes dolog, mert a kör­orvosi állás korántsem kecsegtető. Furcsa álla­pot az is, hogy a körorvos kénytelen, kiku­­nyerálni fizetését a falu vagy község bírájától. Az elmebetegek ügyét sem karolja föl eléggé — szerinte — a kormány. A külföldi, statisztika sze­rint : ott 300 emberre esik egy elmebeteg, nálunk 640-re. Ebből is azt a konzekvenc­iát vonja le, hogy nálunk a statisztika megbízhatatlan. Mert lehetetlen, hogy nálunk kevesebb az elmebeteg, mint külföldön. Beszéde végén határozati javasla­tában azt indítványozza, hogy a jövőben a ragá­lyos betegségek ellen való védekezést maga a kor­mány vegye kezébe. Perczel Dezső belügyminiszter: Buzáth azt is mondja, hogy talán azért hanyagolja el a kor­mány a közegészségügyet, mert ennek nincs befolyása létére. Ha valami van befolyással egy kormány létére, úgy első sörben is a közegészség­ügy az. Major Ferencz szerint a közegészségügy a kormány mostoha gyermeke. Hát, a­ki a mi egészségügyi viszonyainkat meg akarja bírálni, ne hasonlítsa ezt a nyugati nagy államok köz­­egészségügyéhez, hanem vegye tekintetbe­­ azt,, hogy milyen állapotok voltak 1877. január 1-én és milyenek vannak most. Világos, hogy itt óriási eredményt észlelünk. Major csak egy zérust felejtett el, mikor azt mondotta, hogy a közegész­ségügy költsége 170.000 forint. Hát ez a költség 1.700.000 forint. Major Ferencz: Nem azt mondtam! Elnö­k: Ne tessék félbeszakítani a szónokot. Perczel Dezső belügyminiszter. A­mi Buzáth kifogását illeti, hogy az orvosok nem úgy tele­pednek meg a vidéken, mint a közegészségügy érdeke megkívánná, kérdi a miniszter,, hogy Vájjon Buzáth épületesnek hinné-e, ha a miniszter az orvosokat korlátozná személyes szabadságukban és a numerus klauzíiszt hozná be. A tüdőlob terje­­ désére nézve csak azt feleli Buzáth­nak, hogy ő nem nyújthat kártérítést a tüdőlobban elhunyt rokonainak, mint a földművelésügyi miniszter az elhullott marhák tulajdonosának. (Zajos derült­ség.) A járványos betegségek megpótlására a köz­egészségügyi tanács egy tekintélyes tagja terve­zet­et dolgozott ki, de ezt is — sok egyéb intéz­kedéssel együtt — a közigazgatási reform életbe­léptetésével kapcsolatosan fogják életbeléptetni. Tény, hogy az elmebetegek érdekében nem tehettek eddig sokat, de épp tavaszszal kezd­ték meg a pozsonyi közkórház mellett egy nagyobb elmebetegintézet létesítését. Az angyal­földi intézet sincs olyan rossz helyen, mint azt Major Ferencz mondotta. Jó, ha egy-egy ilyen intézet közel van a városhoz és így egyetemi tanulmányok czéljaira is fordítható. Az igaz­gatósági épületet pedig azért építették újjá, mert a régi dűlőtérben volt. Kéri a két javaslat mellőzését. ("Élénk helyeslés jobbfelől.) Bozsik Ferencz szavai helyremagyarázsára kér szót. A miniszter az ő szavait félremagyarázta, talán ép azért, hogy egy jó vicczet mondhasson. Mindennek daczárót is kénytelen a tüdőbeteg embereknek marhákhoz való hasonlítását a két leg­rosszabb viccznek mondani.­­Viktor Ferencz szintén szavait magyarázza. Arról a bizonyos zérusról szól és kijelenti, hogy őt is félreértette a miniszter. A Ház a két javaslatot elveti és a tételt változatlanul szavazza meg. A betegápolási tételnél Thaly Kálmán a pozsonyi kórház kedvezőbb elhelyezését és osztályainak alkalmasabb elkülöní­tését sürgeti. A tételt megszavazza. Perczel Dezső belügyminiszter Thaly meg­nyugtatására kijelenti, hogy a pozsonyi közkór­ház kibőví­tse tényleg tervben van, a­mit nem­sokára tényekkel fog bizonyítani. A törvény­­javaslat már elkészült és az építkezéseket, már legközelebb megkezdik. A Ház a tételt elfogadja. A járványos költségek tételénél:. ViSontai Soma a Gyöngyös városban grasszáló tífuszjárványra, hívja fel a miniszter figyelmét, s a talaj megvizsgálására geológus kiküldését kérel­mezi.* Figyelmezteti a minisztert arra is, hogy a hevesi alispán a járványt a járvány­bizottság meg­kérdezése nélkül megszűntnek nyilvánította, holott az még a mai napig se szű­nt meg. Egyáltalában az ivóvízkérdésre nagyobb figyelmet kell fordítani a vidéken. Major Ferencz: Nem csak ő festi olyan sötét­nek az egészségügyi viszonyokat, hangoztatják­­ ezt minden orvosi kongresszuson is. Kéri a minisztert, hogy a szegény és műveletlen szülőkre való tekin­tettel, egy kis füzetet adjon ki, mely a gyermekek ápolásának módját és a fertőző betegségek elleni védekezést népszerűen tárgyalja. Elnök: Kiván még valaki a tételhez szólani. MÓCSY Antal: Én kívánok. Elnök: A tétel tárgyalásának folytatását hol­napra halasztom. Ülés vége délután két órakor. S MAGYAR ÚJSÁG, 1898. február 1. lét törvényjavaslat. Budapest, január 31. Az igazságügyminiszter ma a következő két törvényjavaslatot terjesztette a képviselő­­ház elé: I. Törvényjavaslat a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló 1879 : XXXIX. t.-cz. módosításáról. 1. §. Azok a külön jogok, a­melyek az 1879 : XLV. t.-cz. 1. §-ában és az 1889: XXX. t.-cz. 1. §-ában a Magyar földhitelintézetre ki van­nak terjesztve, a Kisbirtokosok országos földhitel­intézetére is megfelelően kiterjesztetnek. 2. §. Az 1871 : XXXIV. t.-cz. 11—15., 17., 18., 20—23. §§-ai a kisbirtokosok országos föld­hitelintézetére nézve is hatályon kivül helyez­tetnek. 3. §. Jelen törvény végrehajtásával az igazsága­ügyminiszter bizatik meg. II. Törvényjavaslat az 1881. LIX. t.-cz. 3. §-ának módosításáról. 1. §. A kir. törvényszék, mint elsőfokú bíró­ság a hatáskörhöz utalt polgári peres és peren­­kívüli ügyekben csakis a következő határozatokat hozza meg háromtagú tanácsban. 1. Az ítéletet és a felebbező végzést, ideértve a házas feleknek ágy- és asztaltól való klüenélését elrendelő határozatot (1894. XXXI. t.cz. 72., 98. 99., 102. §§-ok.) 2. Az 1868. LIV. t.­cz. 8—13. §§-ain ala­puló határozatot, továbbá a birói hatáskör és ille­tékesség, a bíróság vagy a bírósági tag érdekelt­sége és a perbetétel kérdését eldöntő, valamint a bíróküldésre vonatkozó határozatot. 3. A per érdemében a bizonyítás felvételét, ismétlését, vagy kiegészítését, úgyszintén a tárgya­lás kiegészítését elrendelő határozatot. 4. A bizonyítási eljárás felvételével megbízott bírósági tag eljárása és intézkedése által okozott sérelem miatt tett előterjesztést eldöntő határoza­tot, (1881: LIX. t.-cz. 55. §.) , 5. Az igazolás kérdését eldöntő végzést. 6. A..választott bíróság elnökének, tagjainak és jegyzőjének kijelölését, a bíróság kiegészítését, valamint tagjai ellen birság kiszabását tartalmazó határozatot. 7. Az elmebetegséget megállapító határozatot. (1876 .XIV. t.cz. 73. §.) 8. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. XXX­II. t.-cz., 6­0. és 61. §§-ain alapuló hatá­rozatot. 9. Az ügyvéd elleni panaszt (1874. XXXIV. t.-cz 66. §.) eldöntő határozatot. 10. A királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. t.-cz. 1­., 43., 56., 67., 144., 206. és 207. §§-aival, valamint az 1886. VII. t.-cz. 15. §-án alapuló határozatot. 11. A csődeljárásban, a hitbizományi, a ki­sajátítási, bányabirósági és birtokrendezési eljárás­ban (úrbéri rendezés, tagosítás, arányosítás, major­­sági zsellérbirtokok megváltása stb.) mindazokat a határozatokat, a­melyeket eddig is háromtagú ta­nácsban hoztak meg. Az 1 — 11. pontban fel nem sorolt határoza­tokat az ügy f előstírója,­ mint egyes bíró hozza meg. Az 1-ső §. által egyes bíróhoz utalt határo­zat elleni felebbvitel esetében a­mennyiben fenn­álló jogszabályok szerint felebbvitelnek helye van, a kir. ítélőtábla három, a m. kir. kúria pedig öt­tagú tanácsban határoz. Azon az alapon, hogy a királyi törvényszék háromtagú tanácsában hozott meg oly határozatot, a­melyet ez a törvény egyes bíróhoz utal, nincs helye felebbvitelnek. 3. Azok a jogszabályok, a­melyek a kir. tör­vényszékek hatáskörébe utalt ügyek, vagy bírói cselekmények ellátását vagy előkészítését egyes bíróra bízzák, érintetlenül maradnak. 4. A kir. törvényszék a jelen törvény hatályba lépésének napjától kezdve e törvény alkalmazásá­val hozza meg az I-fő §-ban említett minden határozatát. A felsőbíróságok a jelen törvényt csak a ha­tályba lépte után keletkezett határozatok elleni felebbvitel esetében alkalmazzák. 5. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy e törvényt Fiume városa és kerületére nézve az ottani viszonyoknak megfelelő módon életbe léptesse. E törvény végrehajtásával az igazságügyi mi­­niszter bizatik meg. ' TTTT 1 ’Ti ' Jól iTnVIIIIMtiMI'JY VZT TT Season Angliában. Budapest, január 31. Az angol parlamentet febr. 8-án nyitják meg; ez a season kezdetét jelenti Londonban. A politikai és társadalmi élet súlypontja ismét a­ fővárosba helyeződik át. Mint rendesen, úgy ez alkalommal is a parlament jelentékeny tagjainak beszédes előfutárai az újult erővel kezdődő közéleti működésnek. A miniszterek ilyenkor különösen hiteeznek magukért, és nyi­latkozataik rendesen nemcsak Angolországban, hanem világszerte figyelmet és megfontolást ér­demelnek. Tekintettel a szőnyegen forgó nagy fontos­ságú kérdésekre, indokolt érdeklődéssel tekin­tünk az angol trónbeszéd elé, a minthogy a mi­niszteri beszédek is az idén a szokottnál élén­­kebb hatást keltettek a szigetországban és ha­tárain kívül egyaránt. Balfour, Hicks-Beach, Curzon, Hamilton lord, Chamberlain, Salisbury lord stb., szóval a kabinetnek úgyszólván mind­egyik jelentékenyebb tagja megjelent már a fó­rumon, hogy kifejtse nézeteit a helyzetről és az angol politikáról. Afrikában és Ázsiában olyan mélyreható ese­mények történtek vagy készülnek, a­melyek közvet­lenül érintik Angolországot,természetesen átalános érdekkel bír tehát, micsoda állást foglal el ez a világ­­hatalom azokkal szemben. Az európai hatalmas­ságok egyre jobban belemerülnek a tengeren­túli vállalkozásokba és messze világrészekben, a­melyeket rövi idővel ezelőtt név szerint is alig ismertünk, immáron európai érdekek versenyez­nek egymással és összeütközésük visszahat az európai viszonyokra is. A világpolitika foglalja el helyét a korábbi európai lokális politikának és ebben a világpolitikában elsőrangú szerepet játszik Angolország. Igazságtalanok volnánk, ha el nem is­­mernők, hogy az a programm, a­melyet ezen a téren az angol miniszterek telje­sen egyértelműl­eg kifejtettek, egész mérték­ben rászolgál az elfogulatlan közvélemény tetszésére. A­ kereskedelem szabadsága jelszavuk, azon az alapon, hogy akár Anglia, akár más hatalmasság szerezzen területet avagy előnyöket, részesei legyenek ennek az európai hódításnak az összes nemzetek. Az angol nemzeti fölfogás nagysága domborodik ki ebben az irányzatban, a­mely az angol gyarmatok politikájában tény­leg érvényre jut. És mivel némely hatalmassá­gok gondosan elzárkóznak ezen szabadelvű föl­fogás elől, azért nem is egészen érthetetlen, hogy a kereskedelem és forgalom szabadságának biz­tosítékát Angolország abban látja és keresi, hogy ő vegye el azt, a­mit lehet. Chamberlain a gyarmatügyi miniszter, ez a félelmetesen nagy tehetségű és merész kezű államférfin tegnapelőtt Birminghamben fejte­gette ugyanazokat az elveket, a­melyeket mi­nisztertársaitól az utóbbi hetek folyamán több­ször hallottunk. Angolország szerinte sem kíván egyebet,­­ mint azt, hogy, ne zár­ják el kereske­delme és hajói elől a piaczokat és kikötőket; minden, hatalmasság szabad versenyben élvezze Európa előrenyomulásának gyümölcseit. Ez va­

Next