Magyar Ujság, 1898. március (7. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-26 / 85. szám

VII. évfolyam 85. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1898. Szombat márczius 26. A tekintély. Budapest, márczius 25. A kormánynak nincs tekintélye, nem s­orolt, nem is lesz: ezt írja Bartha M­­­k­lós. M­iért nincs tekintélye? Mert Bartha Mikló­s nem tartja kvalifikáltnak a mi­niszterelnököt állása betöltésére. Nincs feszül­tsége. Adótárnoki szorgalma van csak és körjegyzői látóköre, a­mivel egy nemzeteit még sem lehet kormányozni. Nincs egyebe csak »titokzatos »parvenü­­szerencséje«. Az ilyen miniszterelnök ne panaszkodjék, hogy nincs tekintélye. H­át megnyugtatjuk az aggódó Barthát. Ilyesmiről Bánffy sohasem panaszkodott. Nem mondta soha, hogy a kormánynak nincs tekintélye. Csak azt mondta, hogy a Barthához hasonló nagy hazafiak rend­szeresen őrlik meg a hatóságok tekinté­lyét, a­mi nem zárja ki, hogy ijedségtől elállott érveléssel kiabáljanak hatóság után, mikor meggyűlik a bajuk a szo­­czialista izgatókkal. A maga tekintélyét nem félti a kor­mány az ellenzéktől, még a Bartha Mik­lós írásaitól sem. Pedig azok jeles írások. Nem mondjuk, hogy ő nem tett meg mindent e czél elérésére, a­mi tőle telt. De hát tőle csak kevés telt: szavak, szavak, szavak. Szavakkal pedig, akár csillogók, akár feketék, akár tüzesek, akár kénkőszagúak azok, kormányzati ténye­ket, politikai sikereket, szerencsés alkog­í­­ásokat eltemetni nem lehet. K­it érdekel ma még Magyarországon, hogy mi a nézete Barthának Bánffy ké­pességeiről ? Államférfim kvalitásairól há­rom évnek nehéz küzdelme, nem egy maradandó alkotása, politikai ellenségei­nek számtalan vérző sebe tanúskodik. M it gondol Bartha ur? Árt-e valamely festmény értékének, ha egy-két légy makacsul reászáll és beáll a festmény szigorú műkritikusá­­nak? Hogy ő is ily makacs műkritikusa Bánffynak, mit tesz az? Azt mondja, nincs készültsége? Mit ért alatta ? Ah, igaz! Szimont — Polónyi szerint — Simonnak ejtette ki. Lehet, hogy megtörtént. Akkor is egyszerű nyelvbotlás, a­minőt mindenki százával követ el. Észre sem veszszük másoknál. De Magyarország miniszterelnöke ne kövessenek nyelvbotlásokat, mert Bartha úr kész az ítéletével, nincs készültsége. Aztán Bartha úr: készültség! Hát nem elég szép és nem elég jó vezér­­czikkeket ir ön? Megbírál államférfiakat, törvényjavaslatokat, jogi intézkedéseket, ipart, kereskedelmet, földművelési ügye­ket, szocziális teóriákat, szóval az egész világegyetemet. Mit tudj ön ezekből? Mindenhez meg­van az ön tudományos készültsége? Mindenhez ért? Dehogy.De van tolla, ötlete, gúnyja, páthosza, színei s a mi fő, a politikai gyűlöletnek epe­tengere hánykolódik önben. M­indez elég arra, hogy szép és érde­kes czikkeket írjon. Bizony a politika is olyan, mint min­den alkotó művészet: születni kell rá. Hanem itt van az »adótárnoki szor­galom« s a »körjegyzői látkör«. Ez már csak valami. Micsoda? Hogy mi különb­ség van szorgalom és szorgalom között, ezt valóban nem tudjuk. S hogy egy szorgalmas adótárnok miben különbözik egy szorgalmas újságírótól, vagy egy szorgalmas minisztertől: ez a Bartha úr mélységes titka. Azt akarja kétségtelenül mondani, hogy a miniszterelnöknek nincs egyéb képessége, fegyvere, kormányzati eszköze a vasszorgalmánál. Szorgalommal hajtotta végre az egy­házpolitikai törvényeket oly tapintatosan, hogy ezzel elejét vette minden izgalomnak. Szorgalommal tette ragyogó nemzeti ünneppé a millenniumot. Szorgalma törte meg a nemzetiségi mozgalmakat. Szorgalmának köszönjük a magyar katonai akadémiát; a korona és nemzet közt fennálló nemes harmóniának gyön­géd ápolását; a nemzeti érzésnek tett számtalan engedményt. A kiegyezést úgy készítette elő, hogy az ország érdekeit megvédte az egész vonalon, szorgalmas volt. A szoczialista izgatást, ámbár csak­nem forradalmi jelleget öltött, nagy erély- A „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Mese a kis emberről. — A Magyar T­jság eredeti tárczája. — Ámbár nem tartom hihetőnek, hogy Hupák Fe­rencz valami akkorát vétett volna, hogy meg­érdemelje ezt az istencsapását. Kicsapongó sem volt soha. Inkább jámbor fiú volt, a­ki feleba­rátainak is csak jót akart. Nem állott az út­jába senki boldogulásának, sőt ha rajta múlt egy embertársának a java, ő azt mindig előse­gítette. És kéretlenül tette, de nem tolakodóan,’ — hogy a kinek tette, nem is tudott róla. Mert attól tartott, hogy majd azt mondják neki: —­ Köszönöm, kedves Hupák Ferencz, de én érettem ne fáraszsza magát. Vagy pedig: — Mit akar maga kis ember, maga is tudna segíteni valakinek a baján? Tette hát a jót kéretlenül. És nem irigyelte a más örömét, hanem maga is örült neki. Ilyenformán persze mire viszi az ember? A­kikkel együtt indult, azok már jó magasan jártak a boldogulás lajtorjáján, a­melyre nem egy a Hupák Ferencz gyenge kis vállain keresztül jutott. S az a csöpp kis ember dehogy panasz­kodott ezért! Sőt talán szívbéli örömet is szer­zett neki, mivel hogy a szive még sokkal gyön­gébb volt, mint a válla. Tudni kell, hogy Hupák Ferenczet a kény­­szerűség nevelte ilyen Slemillé. Az élete felét odaadta volna, ha olyan lehetett volna, mint a többi emberek, de nem lehetett. Az ő sorsa a megalázkodás volt és a tűrés. Neki nem lehet­tek jogai, nem lehettek vágyai, s noha nem volt senkije, nem lehetett a saját magáé, ő min­denkié volt. Jöttek a kétség nehéz órái, a­mikor Hupák Ferencz átkozta magát, mondván: Gyáva vagy te, öreg, kétségbeejtően gyáva, botozni való gyáva! Nem mersz szembeszállani az emberek­kel, mert azt érzed, porszem vagy, a­kit, ha megharagít valaki, nyomban eltipornak. Hát van joga valakinek ahhoz, hogy veled rosszul bán­jon? Biz ehhez, nincs joga senkinek! Hát igaz­ság ez? Biz az nem igazság! !Emeld föl a feje­det, szamár fiú, állj a sarkadra, mutasd meg a világnak, hogy te is tudsz erős lenni! Hát megpróbálta. A sarkára állott. Persze kinevették! Nini, a kis Hupák Fe­­renczből kitört az önérzet! Csináld csak még egyszer­, kis öreg, hisz ez nagyon mulatságos! Nem ment, hiába, nem ment! A nevetés öl. Senki jobban nem érezte ezt, mint Hupák Ferencz. Hát szabad neki erősnek lenni ? Lehet neki önérzete? Hiszen kinevetik! Mikor olyan nagyon, nagyon komikus figura szegény. A komikus figurának komoly baja esett egyszer a szerelemmel Egynek nagyon örült ak­kor és elgondolta magában: no most megmuta­tom én, hogy erős vagyok! Hős leszek! Elszánt és vakmerő. A leány sudárnövésű, szép teremtés volt, a tizennyolcz év bűbájos ifjúságával. Hupák Ferencz beleszédült a látásába és körülvette a leányt az ő érintetlen szivének fellobbanó imá­datával. Megmondta a leánynak is. Elfelejtette, hogy ő a kis Hupák Ferencz és hihetetlenül merész és nagyon ékesszóló volt. — Leborulok a szépség előtt, meghódolok a bájnak és térdet hajtok az ifjúság előtt. A leány nevetett. Egy ismerőse pedig meg­kérdezte az­nap: — Ugyan, micsoda szándéka van magának azzal a leánynyal? Szegény Hupák Ferenczet azzal verte meg az Isten, h­ogy gyereknek kellett maradnia egész életére. Nem ám a szivében maradt csupán fiatalnak, ez magában véve az égnek kivételes nagy ajándéka lett volna. Mert igaz, akármennyi keserves tapasztalása volt is, azok nem hagytak nyomot a szívében, olyan maradt az mindig, mint a gyermeké. Könyörületes és tiszta, min­denki bajának nyitva álló. De a tagjai bizony megvénhedtek. Mégis, ha kérdezted valakitől: hány éves a Hupák Ferencz? — mérget vehet­tél rá, hogy kevesebbet­ mond tizenöt esztendő­vel, vagy épen ugyanannyival többet. Nem, mintha az évek észrevétlenül suhantak volna el Hupák Ferencz feje fölött. Sőt megtépázta sze­gény embert az idő képzetlenül. Más baj volt azonban. A természet elfelejtett gondoskodni a derék fiú testi fejlődéséről s igy esett, hogy az egész ember nem lett hosszabb egy méternél, derékban meg olyan szélességű volt, mint egy fejlődésben kissé visszamaradt tizenötéves fiú. Sűrű barázdákat hiába szántott homlokára a gond, a­hogy ide-oda tipegett, a kezeivel ahogy tett-vett, babrált, bíbelődött, az maga volt a gyerekesség és hiába voltak ezüstszálak a hajá­ban, a­hogy gondolkozott, a mint szólt és a mit tett: gyerekgondolkozás, gyerekbeszéd, gyerek­cselekedet volt. TP.ry wrxcexr mínfofoczo irmolimnok­ nrrvr_o ) Szerkesztőség: Fereroz­iek-tore 3. Előfizetési Stj. negyed­évre 8 írt, 1 hóra 1% Egyes szám ára, és vidéken­­4kr. Kiadóhivatal: Ferenoziek-tore 3.’ Lapunk mai száma 8 oldal

Next