Magyar Ujság, 1898. március (7. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-26 / 85. szám
VII. évfolyam 85. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1898. Szombat márczius 26. A tekintély. Budapest, márczius 25. A kormánynak nincs tekintélye, nem sorolt, nem is lesz: ezt írja Bartha Mklós. Miért nincs tekintélye? Mert Bartha Miklós nem tartja kvalifikáltnak a miniszterelnököt állása betöltésére. Nincs feszültsége. Adótárnoki szorgalma van csak és körjegyzői látóköre, amivel egy nemzeteit még sem lehet kormányozni. Nincs egyebe csak »titokzatos »parvenüszerencséje«. Az ilyen miniszterelnök ne panaszkodjék, hogy nincs tekintélye. Hát megnyugtatjuk az aggódó Barthát. Ilyesmiről Bánffy sohasem panaszkodott. Nem mondta soha, hogy a kormánynak nincs tekintélye. Csak azt mondta, hogy a Barthához hasonló nagy hazafiak rendszeresen őrlik meg a hatóságok tekintélyét, ami nem zárja ki, hogy ijedségtől elállott érveléssel kiabáljanak hatóság után, mikor meggyűlik a bajuk a szoczialista izgatókkal. A maga tekintélyét nem félti a kormány az ellenzéktől, még a Bartha Miklós írásaitól sem. Pedig azok jeles írások. Nem mondjuk, hogy ő nem tett meg mindent e czél elérésére, ami tőle telt. De hát tőle csak kevés telt: szavak, szavak, szavak. Szavakkal pedig, akár csillogók, akár feketék, akár tüzesek, akár kénkőszagúak azok, kormányzati tényeket, politikai sikereket, szerencsés alkogíásokat eltemetni nem lehet. Kit érdekel ma még Magyarországon, hogy mi a nézete Barthának Bánffy képességeiről ? Államférfim kvalitásairól három évnek nehéz küzdelme, nem egy maradandó alkotása, politikai ellenségeinek számtalan vérző sebe tanúskodik. M it gondol Bartha ur? Árt-e valamely festmény értékének, ha egy-két légy makacsul reászáll és beáll a festmény szigorú műkritikusának? Hogy ő is ily makacs műkritikusa Bánffynak, mit tesz az? Azt mondja, nincs készültsége? Mit ért alatta ? Ah, igaz! Szimont — Polónyi szerint — Simonnak ejtette ki. Lehet, hogy megtörtént. Akkor is egyszerű nyelvbotlás, aminőt mindenki százával követ el. Észre sem veszszük másoknál. De Magyarország miniszterelnöke ne kövessenek nyelvbotlásokat, mert Bartha úr kész az ítéletével, nincs készültsége. Aztán Bartha úr: készültség! Hát nem elég szép és nem elég jó vezérczikkeket ir ön? Megbírál államférfiakat, törvényjavaslatokat, jogi intézkedéseket, ipart, kereskedelmet, földművelési ügyeket, szocziális teóriákat, szóval az egész világegyetemet. Mit tudj ön ezekből? Mindenhez megvan az ön tudományos készültsége? Mindenhez ért? Dehogy.De van tolla, ötlete, gúnyja, páthosza, színei s a mi fő, a politikai gyűlöletnek epetengere hánykolódik önben. Mindez elég arra, hogy szép és érdekes czikkeket írjon. Bizony a politika is olyan, mint minden alkotó művészet: születni kell rá. Hanem itt van az »adótárnoki szorgalom« s a »körjegyzői látkör«. Ez már csak valami. Micsoda? Hogy mi különbség van szorgalom és szorgalom között, ezt valóban nem tudjuk. S hogy egy szorgalmas adótárnok miben különbözik egy szorgalmas újságírótól, vagy egy szorgalmas minisztertől: ez a Bartha úr mélységes titka. Azt akarja kétségtelenül mondani, hogy a miniszterelnöknek nincs egyéb képessége, fegyvere, kormányzati eszköze a vasszorgalmánál. Szorgalommal hajtotta végre az egyházpolitikai törvényeket oly tapintatosan, hogy ezzel elejét vette minden izgalomnak. Szorgalommal tette ragyogó nemzeti ünneppé a millenniumot. Szorgalma törte meg a nemzetiségi mozgalmakat. Szorgalmának köszönjük a magyar katonai akadémiát; a korona és nemzet közt fennálló nemes harmóniának gyöngéd ápolását; a nemzeti érzésnek tett számtalan engedményt. A kiegyezést úgy készítette elő, hogy az ország érdekeit megvédte az egész vonalon, szorgalmas volt. A szoczialista izgatást, ámbár csaknem forradalmi jelleget öltött, nagy erély- A „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA. Mese a kis emberről. — A Magyar Tjság eredeti tárczája. — Ámbár nem tartom hihetőnek, hogy Hupák Ferencz valami akkorát vétett volna, hogy megérdemelje ezt az istencsapását. Kicsapongó sem volt soha. Inkább jámbor fiú volt, aki felebarátainak is csak jót akart. Nem állott az útjába senki boldogulásának, sőt ha rajta múlt egy embertársának a java, ő azt mindig elősegítette. És kéretlenül tette, de nem tolakodóan,’ — hogy a kinek tette, nem is tudott róla. Mert attól tartott, hogy majd azt mondják neki: — Köszönöm, kedves Hupák Ferencz, de én érettem ne fáraszsza magát. Vagy pedig: — Mit akar maga kis ember, maga is tudna segíteni valakinek a baján? Tette hát a jót kéretlenül. És nem irigyelte a más örömét, hanem maga is örült neki. Ilyenformán persze mire viszi az ember? Akikkel együtt indult, azok már jó magasan jártak a boldogulás lajtorjáján, amelyre nem egy a Hupák Ferencz gyenge kis vállain keresztül jutott. S az a csöpp kis ember dehogy panaszkodott ezért! Sőt talán szívbéli örömet is szerzett neki, mivel hogy a szive még sokkal gyöngébb volt, mint a válla. Tudni kell, hogy Hupák Ferenczet a kényszerűség nevelte ilyen Slemillé. Az élete felét odaadta volna, ha olyan lehetett volna, mint a többi emberek, de nem lehetett. Az ő sorsa a megalázkodás volt és a tűrés. Neki nem lehettek jogai, nem lehettek vágyai, s noha nem volt senkije, nem lehetett a saját magáé, ő mindenkié volt. Jöttek a kétség nehéz órái, amikor Hupák Ferencz átkozta magát, mondván: Gyáva vagy te, öreg, kétségbeejtően gyáva, botozni való gyáva! Nem mersz szembeszállani az emberekkel, mert azt érzed, porszem vagy, akit, ha megharagít valaki, nyomban eltipornak. Hát van joga valakinek ahhoz, hogy veled rosszul bánjon? Biz ehhez, nincs joga senkinek! Hát igazság ez? Biz az nem igazság! !Emeld föl a fejedet, szamár fiú, állj a sarkadra, mutasd meg a világnak, hogy te is tudsz erős lenni! Hát megpróbálta. A sarkára állott. Persze kinevették! Nini, a kis Hupák Ferenczből kitört az önérzet! Csináld csak még egyszer, kis öreg, hisz ez nagyon mulatságos! Nem ment, hiába, nem ment! A nevetés öl. Senki jobban nem érezte ezt, mint Hupák Ferencz. Hát szabad neki erősnek lenni ? Lehet neki önérzete? Hiszen kinevetik! Mikor olyan nagyon, nagyon komikus figura szegény. A komikus figurának komoly baja esett egyszer a szerelemmel Egynek nagyon örült akkor és elgondolta magában: no most megmutatom én, hogy erős vagyok! Hős leszek! Elszánt és vakmerő. A leány sudárnövésű, szép teremtés volt, a tizennyolcz év bűbájos ifjúságával. Hupák Ferencz beleszédült a látásába és körülvette a leányt az ő érintetlen szivének fellobbanó imádatával. Megmondta a leánynak is. Elfelejtette, hogy ő a kis Hupák Ferencz és hihetetlenül merész és nagyon ékesszóló volt. — Leborulok a szépség előtt, meghódolok a bájnak és térdet hajtok az ifjúság előtt. A leány nevetett. Egy ismerőse pedig megkérdezte aznap: — Ugyan, micsoda szándéka van magának azzal a leánynyal? Szegény Hupák Ferenczet azzal verte meg az Isten, hogy gyereknek kellett maradnia egész életére. Nem ám a szivében maradt csupán fiatalnak, ez magában véve az égnek kivételes nagy ajándéka lett volna. Mert igaz, akármennyi keserves tapasztalása volt is, azok nem hagytak nyomot a szívében, olyan maradt az mindig, mint a gyermeké. Könyörületes és tiszta, mindenki bajának nyitva álló. De a tagjai bizony megvénhedtek. Mégis, ha kérdezted valakitől: hány éves a Hupák Ferencz? — mérget vehettél rá, hogy kevesebbet mond tizenöt esztendővel, vagy épen ugyanannyival többet. Nem, mintha az évek észrevétlenül suhantak volna el Hupák Ferencz feje fölött. Sőt megtépázta szegény embert az idő képzetlenül. Más baj volt azonban. A természet elfelejtett gondoskodni a derék fiú testi fejlődéséről s igy esett, hogy az egész ember nem lett hosszabb egy méternél, derékban meg olyan szélességű volt, mint egy fejlődésben kissé visszamaradt tizenötéves fiú. Sűrű barázdákat hiába szántott homlokára a gond, ahogy ide-oda tipegett, a kezeivel ahogy tett-vett, babrált, bíbelődött, az maga volt a gyerekesség és hiába voltak ezüstszálak a hajában, ahogy gondolkozott, a mint szólt és a mit tett: gyerekgondolkozás, gyerekbeszéd, gyerekcselekedet volt. TP.ry wrxcexr mínfofoczo irmolimnok nrrvr_o ) Szerkesztőség: Fereroziek-tore 3. Előfizetési Stj. negyedévre 8 írt, 1 hóra 1% Egyes szám ára, és vidéken4kr. Kiadóhivatal: Ferenoziek-tore 3.’ Lapunk mai száma 8 oldal