Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

1898. julius 1. MAGYAR ÚJSÁG. Megszenesedett holttestét három lovának szénné égett hullája közt ott találták meg az épület koromfekete, puszta helyén s nagy rész­vét mellett vitték be a városba, hogy eltemes­sék. — Ugyancsak tiszapolgári levelezőnk írja, hogy a zivatar dühöngése alatt a tisza­palkonyi torony összedült. A tiszáninneni helységekben, Borsodban óriási kárt tett a jég a vetésekben. Több házról teljesen levált s messzire röpült a fedél. Siófokon este tiz óra, tizenhat perczkor fá­kat tördelő orkán keletkezett. Nemsokára meg­indult a zápor, a melyet óriási jégeső követett. A jég tizenkét percz alatt vastagon ellepte az egész határt. Legnagyobb kárt a szőlőkben okozott, a­melynek egyharmadát semmivé tette. I­larczali községben és környékén diónagy­­ságú jég esett, a­mely a terményekben és gyü­mölcsösökben leírhatatlan kárt tett. A jég szaka­dását szakadatlan villámlás és égzengés kiséri. Kaczorlak zalamegyei községben este nyolcz órakor a villám fölgyujtotta Petrich József földbirtokos istállóját s egy ökröt agyonsujtott. Negyedóra alatt az épület a benne levő nagy­mennyiségű takarmánynyal együtt porrá égett. * A földmivelésügyi miniszterhez a gazdasági tudósítóktól a következő jelentések érkeztek: Június 29-én ismét volt néhány helyen jég­verés. Ezen károkról, valamint a 27. és 28-án előfordult jégesőkről újabban a következő jelenté­sek érkeztek: Veszprém vármegye devecseri járásában a 27-iki jégeső mintegy 15 község határát érte. A jégdarabok galamb- és tyúktojás nagyságúak vol­tak és több helyen a gabonanev­űeket és a ka­pásokat teljesen megsemmisítették; a veszprémi járásban mintegy tiz község termése semmisült meg. Fejér vármegyének a 29-iki jégverés kivált az alsó felét érte, igen nagy kárral. A kalászosok­ban előidézett károkon kívül a szépen fejlődött szőlőket is tönkre tette. Győr vármegyében a már említett helyeken kívül a Szigetköz és Csiliz­köz is nagyon meg­károsult. Komárom vármegyében az udvardi járás több községe 30—80 százalék kárt szenvedett a jégveréstől, néhánynak termése pedig majdnem tel­jesen megsemmisült. Az ide közel eső barsmegyei községek is rend­kívül nagy károkat szenvedtek. Árpa és búzában a kár 90—100°/o-ot is elér. A csallóközi járásban Ke­­szegfalva, Aranyos, Ekel, Nagy és Kis-Keszi határát a jég nagy részben elverte, más helyeken is nagy a kár. A tatai járás a jégveréstől ment maradt. PÓCS Város határában is nagy kárt okozott a jégeső, a kárt fokozza a rendkívüli zápor követ­keztében beállott áradás, illetve a hegyekről le­zuhanó patakok iszapos kiöntései. Pest vármegye gödöllői járásában 27. és 28-án volt jégverés, — a már említett károkon kívül, a jég Isaszeg, Péczel, R.­Csaba, Czinkota, Tarcsa s még más helyek termésében tett nagy károkat. Gömör vármegyében a tornallyai és rimaszom­bati járások károsodása 40—60 százalék. Nógrád vármegye gácsi járásában a rendkí­vüli nagymérvű, erős jégveréssel párosult zivatar több község termését teljesen tönkre tette, a ka­lászosok össze vannak törve s a kertiek levelei és szárai a földön hevernek. Heves vármegyében Hatvanban is volt jég­verés, körülbelül húsz százalék kárral. Hont Vármegye Ipolysági járásában a jégverés az összes vetésekben nagy károkat okozott. UgOCSa vármegye tiszántúli járásában némely község határát a jég nagy részben tönkre verte. Arad vármegye eleki járásában 29-én este a sűrü, diónagyságu jég Lökösháza határát telje­sen tönkretette. Csanád vármegye nagyrészében szintén volt ugyanakkor jégverés, nagy károkkal, — a mező­­hegyesi mensebirtok egész területét jégeső érte, legnagyobb a kár Kisperegen és Kovácsházán. Szabadka — Palics határában 29-én este a jégverés 15—25—1O­0/*) kárt okozott; — a me­teorológiai intézet jelentése szerint Szegeden is volt jég. Szatmár és vidékén a rendkívül nagy vihar­ig jégverés a búzában, tengeriben és gyümölcsösök­­n nagy károkat okozott. Háromszék vármegye kézdi járásában — mint utólag értesülünk — még 25-ikén nagy károkat okozott a jég és vizáradás. Az ó­gyallai csillagda államosítása. Budapest, junius 30. A napilapokban több rendbeli czikket olvastam erről a témáról s a legtöbb ezek között elég ho­mályos volt s látszott rajtuk a laikus toll és a rossz informác­ió. A tényállás röviden ez: Nem akarván, hogy a sok fáradsággal és nagy költséggel berendezett és felszerelt csillagdám ha­lálom után hasonló sorsban részesüljön, mint az utóbbi években több külföldi magáncsillagda ré­szesült, a­melynek a műszereit kegytelen s laikus örökösök ma is árulják, már régen óhajtottam azt még életemben államosítani, a végre, hogy annak jövőjét biztosítva lássam. Mindeddig ez nem sike­rült; miért? azt az érdeklődő kérdezze meg ná­­lámnál kompetensebb egyéntől, vagy azoktól, a­kik a csillagda államosítását lehetetlenné tették s hogy ezt mint tették, arra is csak ők tudnak válaszolni, nem én. Most azonban egy oly tettre vágyó s hatal­mas kezű miniszterrel voltam szerencsés szemben állani, a­ki ez ügyben nem kért senkitől sem ta­nácsot, hanem saját bölcs belátása volt a legoko­sabb tanácsadója, mint ez ép­p Wlassics Gyula dr. nagy tudósunknál ismert dolog s az államosítás terve egy szép napon a képviselőház miniszteri szobájában megtárgyaltatok s az végrehajtatott. Hogy a tisztelt olvasót teljesen még nem tá­jékoztathatom, az onnan van, hogy még a végleges szerződést az állam s köztem nem köttetett meg, azonban a fő pontokra nézve máris teljes tájé­koztatást nyújthatok azoknak, a­kik az ügy iránt érdeklődnek. Az ó­gyallai csillagdát az államnak (nem mint valamelyik lapban olvastam, használat végett átadom) örökre neki ajándékozom, úgy, a mint van teljes leltárával s könyvtárával, kupolái­val stb. A csillagda, minekutána az nem didaktikai czélokra, hanem asztrofizikai kutatásokra van szánva, nem szükséges, hogy a fővárosban legyen, s igy ott fog maradni a­ gyallai parkomban, s az ottmaradási jogot telekkönyvileg biztosítani fogom minden eshetőségre. A csillagda főfelügyeletét s rendelkezési jo­gát, míg élek, vagy nekem tetszik, fentartom ma­gamnak, s az igazgatói teendőket mindig díjtalanul vezetendőm. A csillagdát, az átvétel napjától a m. kir. vallás-közoktatási minisztérium fogja fentartani, s oda ajánlásom folytán kinevez egy igazgató-helyet­test, egy adjunktust, két asszistenst és egy szolgát. A csillagda czime lesz: Magyar királyi Kon­koly Thege Miklós-alapitvány asztrofizikai obzer­­vatorium. Minekutánna ajánlatom a minisztertanács részéről el lett fogadva s ő cs. és kir. apostoli Felsége által jóváhagyva, igy most már csakis a szerződés megkötése van hátra s a hivatalos átvé­tel, a mi csakis akkor fog megtörténni, ha a csillagda fentartási költségeit a minisztertanács el­fogadja és a t. Ház megszavazza, így tehát azt hiszem, elég világos képet tár­tam a tisztelt olvasó eleibe, hogy beláthassa min­denki, hogy semmiféle más érdek itt nem forog fenn, mint az ügy iránti előszeretetem s az a vágyam, hogy a csillagászati tudománynak egy biztos alapot vethessek hazánkban. Dr. Konkoly Thege Miklós, országos képviselő, esetben sem lehetnének arisztokratikusabban egy­szerűek, szeretetrem­éltóak és udvariasak. Mindenekelőtt Faure Lucie kisasszony imá­dandó leány. Pedig micsoda nehéz és kényes sze­repe van neki azokkal a herczegi asszonyokkal és grófi kisasszonyokkal szemben a­kik, egy-egy ün­nepség alkalmából, ide gyülekeznek az apja házába! Ez a páratlan­­elnök kisasszonyé talán nevetsé­ges, sőt ellenszenves lett volna, ha az Elysée királyi termeibe kerülve a polgári appartement után, bizonyos fenhéjázó büszkeséget, vagy gőgöt vett volna fel, a­mint, istenem, hány bourgeois leány megtett volna a helyében ! De Faure Lucie kisasszony, daczára annak, hogy édesapja, a franczia köztársaság főnöke, s (végre is ez valami) daczára annak, hogy azokban a termekben él, a­hol III. Napoleon tartózkodott volt, egyszerűségének min­den báját megtartotta, s íme ez a titka annak, hogy a Faubourg St. Germain és arisztokrata családjai imádják és hogy maga a rettenetes czár felesége is nagyon megszerette. Tegnap is elbájolta vendégeit. És valóban nem volt közönséges dolog, a­mikor rózsaszín mousseline-ba öltözött szerény silhouette-jét a monakói herczegné megölelte, miközben e zsidó származású fejedelemnének gyémántkövekkel be­hintett kalapja tündériesen csillogott. Ez előkelő hölgyen kivü­l,­­hogy a többieket ne említsem) még Durousoff herczegnő és Slesvig-Holstein-i Amália, a német császárné nagynénje voltak az Elysée-ben és kitűnően mulattak. Különösen Poils festő mulattatta őket, a­kit a köztársaság elnöke, főleg azért hí meg az Elysée-i ünnepségekre, hogy a tartózkodó és félénk vendé­gek között feszélytelen hangulatot teremtsen. Poi's festő szerepköre tulajdonképen akkor kezdődik, a­mi­kor a megéhezett vendégsereg oly szívesen indulna meg a buffet felé ha menne; tudniillik senki sem mer elsőnek lenni a gyönyörű falatok és üdítő sorbot-k közül. Senki, csak Polls festő. Ez karonfogja a leányát és narancsszín szörppel megkínálja. És az erre következő öt perczekben már a buffet megkö­­zelíthetlen! Egyébként a tegnapi garden-party kicsit el­ázott, bárha Faure Lucie kisasszony folytonosan könyörgő pillantásokat vetett a szürke égbolto­zatra. És a fiatal leányok, a­kik csak úgy égtek a vágytól, hogy a saint-cyri-i szép fiukkal tánczol­­hassanak, és maguk a saint-cyr-i szép fiuk is, két­ségbe voltak esve. A hangulat azért nem volt kedvetlen, és az újra s újra meginduló eső elől, élénk és kac­ag­­tató futásban menekült a négyezer vendég a kert­ből a termekbe, a­hol hirtelen, nagy érdeklődés közepett, Brisson, az új radikális miniszterelnök megjelent. S. Garden-party az Elysee-ben. —­ Saját levelezőnktől. — Paris, június 27. Minden esztendőben, ilyenkor nyár idején, a franczia köztársaság népszerű elnöke Garden-party- ra hívja meg a saint-cyr-i katonai iskola szép és dél­­czeg növendékeit. A saint-cyr-i hadapródokon kí­vül természetesen fényes társaság gyűl össze az Elysee-ben és ez a párisi saison-nak utolsó ünnepe. De valóban nagyszerű és ragyogó ünnep. A tágas aranyos díszítésű termek káprázatában, a Cham­ps- Elysée-re kisarkalló óriási park fasoraiban, a csil­logó egyenruhák és herczegi asszonyok láttára ko­rántsem hinné az ember, hogy egy köztársaság el­nökének házában van... Minden a császárság ide­jére emlékeztet. És a háziúr, Faure Felix úr, a maga elegáns redingot-jában és leánya, Lucie kisasszony, oly elragadó egyszerűséget tanúsítanak vendégeik iránt, hogy az előbbi bátran király le­hetne, az utóbbi pedig koronás kisasszony. Ez Furcsa korrá­n­y. Budapest, június 30. Henri Brisson, vagy mint hízelgői mondják l'austic­e Brisson tehát ismét miniszterelnök Miután minden kigondolható kombináczió hajó­­törést szenvedett, akkor elővették a meglehető­sen megszelídült radikális vezért és rábízták a kormány megalakítását. Aránylag rövid idő alatt össze is ácsolta a kabinetet, de hogy meddig fog tartani ez az alkotmány, azt bizony nehéz kiolvasni a csillagokból. Életképességében legfeljebb Brisson bízik, míg kollegái alkalmasint inkább a gyors kimúlást kívánják. Ez az ú. n. tiszta radikális kormány a kompromisszum elvi alapján áll. A miniszterek már az előértekezleten majdnem összevesztek mert a legfontosabb kérdésekben mindegyiknek más-más az álláspontja. Nagy nehezen simította el Brisson a nézeteltéréseket, az alkotmány­­revíziót elhalasztják, a progresszív jövedelmi adót valami mérsékelt formában fogják életbe­léptetni, a tőzsdereformot végrehajtják, az ideig­lenesen felfüggesztett gabonavámot juh 1-én restituálják,­­ csupa olyan intézkedés, a­melyik egyik-másik miniszter elvi álláspontjába ütközik. A Dreyfus-ügy szintén erősen szerepel az új kormány megítélésénél. A franczia közvéle­mény egy része azt hirdeti, hogy a Brisson­­kormány a revíziót jelenti, másik része homlok­­egyenest ellenkezőleg vélekedik. Jórészt Ca­­vaignac hadügyminiszter magatartásán kellene .

Next