Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-01 / 180. szám

1898. Julius­­i MAGYAR ÚJSÁG. is, ha a tartózkodási helyet több ízben változ­tatják. A Magyar Újság előfizetői kedvezményes árral rendelhetik meg a legjobb magyar divat­lapot, a Magyar Bazár-t, melyet Wohl Janka szerkeszt. A Magyar Bazár az egyetlen hazai divatlap, mely havonkint négyszer jelenik meg és rendes előfizetési ára negyedévre 2 frt. A Ma­gyar Újság és Magyar Bazár együttesen előfizetve egy negyedévre 4 frt 50 kt. A Magyar Újság páratlan kedvezményben részesíti még azokat az előfizetőket is, a­kik lapunkat csak egy hónapra rendelik meg, a­mennyiben a hazai és világirodalom kiváló művét majdnem teljesen a bolti ár egynegyed részéért bocsátja rendel­kezésükre. Egyúttal értesítjük­­. olvasóinkat, hogy karácsonyra a ingyen küldjük meg minden előfizetőnknek. A Magyar Újság Nagy Képes Naptára gyö­nyörű kiállításával, válogatott, bő és változatos tartalmával dísze lesz a hazai naptárirodalomnak Mutatványszámot vidékre kívánatra küld a kiadóhivatal.­ ­ ÚJDONSÁGOK A bukott leány. Budapest, június 30. Nem érdemes voltaképen megírni, ilyesmi minden nap esik meg. Az élet nem törekszik eredetiségre, számtalanszor reprodukálja ugyan­azt a tragédiát, új épen csak annak, a­kivel megtörténik. A Sas Mária tragédiája is ilyen kaliberű, noha a ritkább genre-hez tartozik, legalább külsőségeit tekintve. Egy fiatal legény fölrándul Budapestre és betéved széles jókedvében egy rosszhírű házba. Kifestett lányok mennek elébe csábító mosolylyal, egy meg is tetszik neki, csakhogy ez az egy a húga. Az elveszett, a rég keresett, a hiába keresett húga. Hogy mit mon­dott a legény a leánynak, mikor e helyen talált reá, ne ismételjük. Hogy mit érzett a leány, ne kutassuk. Volt tizenkét pakli gyufája, ez segített a baján. Föloldotta, megitta, a mentők életveszélyes állapotban szállították a kórházba. Bukott leány, gyufaoldat, kórház és bonczolás — nagyon megszokott, kopott motívumok, kár erre sok szót vesztegetni. Ez a vége. A kezdete is roppant banális. Beleszeret a fiatal lány egy rossz fiúba, a­kivel megszökik szülei házából. Budapestre jönnek. A szerelem mámora eltart két hétig, három hónapig, ekkor a legény megunja a leányt és odébb áll. Természetes. Leányt tönkretenni — erre nincs büntető paragrafus, sőt dicsőség­számba is megy. Szülei ezalatt hiába keresik kedves gyermeküket. Jobban, mint a büntetés elől, rejtőzik a szégyenben maradt leány a bocsánat elől. S a szégyen ugyan hol bújhatik el legbiztosabban, mint a bűnben? Sas Mária megindult a lejtőn lefelé, mert szégyell szülei szemei elé kerülni. Sü­lyedt, sülyedt, végre egé­szen elmerült a pocsolyában. Az arczát kifes­tette, az ajka mosolygott. A lelke vonaglott a szégyen névtelen kínjai között, a kifestett arczán nem látszik a lélek nyoma. Utolsó stácziója az ó-utcza 35. szám alatt levő ház. Egyike a legocsmányabb lebujoknak, ott kellett találkoznia bátyjával, a­hol jól el­rejtőzve hitte magát. És a szegény leány, a­ki képes volt bukni és vétkezni, nem volt elég erős elviselni, hogy lássák is bukottan, vétkezve. El­vonult szobájába és mérget ivott. Meggyógyul-e ? Az irgalom nemtője, a­ki se bűnt, se büntetést nem néz, csak szenvedést, kétségben van, mi volna jobb ennek a szerencsétlen fiatal terem­tésnek. Majd a Rókus-kórház jelentéséből meg fogjuk tudni a véget. — Legfelsőbb kihallgatás. Mint Bicéből jelen­tik, a király ma délelőtt Nazir bey török katonai attasét kihallgatáson fogadta. — Szolgálati jubilaeum. Július 2-án lesz huszonöt esztendeje annak, hogy Reich Mór, a Fonciére pesti biztosító társaság derék igazgatója, megkezdette műkö­dését az intézetnél. Ezt a napot az érdemes férfiú számos tisztelője s az intézet tisztviselői kara megünnepli. — Tanár és tanítvány. Szegedi tudósí­tónk a következő, mélyen elszomorító eseményt írja: Bucsa János, a szegedi főgimnázium ha­todik osztályú jeles tanulója felpofozta V. J. piarista rendű tanárt. Az eset részletei a kö­vetkezők: A napokban két gimnáziumi tanuló sétált a tanépület előtt, a­hol a tanárok ren­desen szintén sétálni szoktak. A két diák a mel­lettük elhaladó két tanárnak tisztességesen kö­szönt, kik azonban beszélgetésük közben nem igen vehették ezt észre s igy a köszönést nem is viszonozták. A két tanuló tovább folytatta útját s midőn újra a tanárok mellett haladtak el, természetesen már nem köszöntek. Erre az egyik tanár odament hozzájuk és megkérdezte őket, hogy miért nem köszönnek, majd rögtön bejelentette a két fiút V. J. osztályfőnöküknek. V. J. a még mindig lenn sétáló diákokat fel­hivatta a szobájába s az egyiket, kit Bucsa Jánosnak hívnak, lepimaszozta és legazemberezte. Erre az önérzetes Bucsa azt felelte, hogy ő sem nem pimasz, sem nem gazember és visszautasitja a professzor vádját. Erre a dühbe jött V. J. arczul vágta a diákot, ki karját védőleg az arcza elé emelte. A felbőszült tanár, ki különben is erős, izmos ember, azt mondván: »még a kezed is fel me­red (?) ellenem emelni, szemtelen?« — botot vett elő, hogy Bucsát megverje. Ez azonban a botot kicsavarta a tanárja kezéből és a helyére tette vissza. Előbb azonban két hatalmas pofont mért a méregtől tajtékzó V. J. arczára. Bucsa János, tudván jól, hogy tette mily következményekkel jár, azonnal lerohant Magyar Gábor, gimnáziumi főigazgatóhoz s a történte­ket híven előadta neki. A főigazató Bucsa vizsgáit, melyek ép folyamatban .-ük, felfüg­gesztette és összehívta a tanári konferencziát. Hírlik, hogy a hevesvérű diákot Magyarország összes középiskoláiból ki fogják csapni. Az eset Szegeden nagy feltűnést keltett, annyival is in­kább, mert V. J. tanárt mindenki mint igen humánus embert ismerte.­­[A csendőrség köréből. A székes fővárosban állo­másozó csendőr­tisztikar e hó 28-én délelőtt kilencz óra­kor a kerületi parancsnokság hivatalos helyiségében az uj parancsnoknál, Panajott Sándor alezredesnél tisztel­gett s ezután az alezredes vezetése alatt a honvédelmi minisztériumba vonult fel, a­hol a csendőrfelü­gyelővé kinevezett szentgyörgyi Jablánczy Sándor altábornagyot ováczióban részesítette. Az altábornagy hosszabb vidéki szemleútjáról e hó 28-án vonult be állomáshelyére, ez alkalommal a kolozsvári csendőr-kerü­letbeli tiszti és le­génységi állomáshelyeken szemlét tartott, úgy a fel­­ügyelő-helyettes Stesser György, valamint Loránth Dénes százados állásaikat immár elfoglalva, a felügyelőség mű­ködését folyó évi július hó 1-én fogja megkezdeni. — Merénylet az algíri főrabbi ellen. A Ha­vas-ügynökségnek jelentik Algírból, hogy Bloch algíri főrabbit egy hitsorsosa, mert a rabbinátus­­tól kapott segélyt igen kevésnek találta, meg­támadta és egy késszúrással veszedelmesen meg­sebesítette. A főrabbi állapota reménytelen. — Halálos esés. Krausz Ferencz tizenhét éves kőmives inas­ma délelőtt a Stefánia-uton épülő földtani intézet második emeletéről saját vigyázatlanságából leesett s meghalt. A bonczoló intézetbe vitték. — Kofferek. Minden aktualitások között a legaktuálisabb aktualitás most a koffer. Vannak magyarok, a­kik a bőrönd elnevezéssel illetik, de alkalmasint a muzsikába hangzású börönd mintá­jára, de alkalmasint ezek is zavarba jönnének, ha arra kellene válaszolniok, hogy mit öndöl tulajdon­képen ez a bőr, különösen, ha vászonból vagyon. Legyen azonban még annyira is bőrönd a koffer, az bizonyos, hogy most aktuális. Az aktualitása azon kezdődik, hogy­­ nincs meg. Tudvalévő do­log, hogy a­ki kölcsönkért könyvet visszaad, az a mi általános társadalmi felfogásunk szerint nem karakter. Ez a felfogás az idők folyamán kiterjedt a könyvekről a kofferekre is. Koffert kölcsönkérni illendő dolog, de visszaadni nagyfokú járatlanságra mutat a társas érintkezés terén. A­ki egy koffert visszaad, az majdnem olyan naiv, mint a­ki egy I könyvet kölcsön ad. Most tehát, mikor a koffer épen olyan szükséges házibútor, mint a naftalin, az észlelet az, hogy a koffer­­ nincs meg. A koffer kölcsön van adva. Ezt az első észlele­tet nyomban követi a második. Nemcsak a koffer nincs meg, hanem nincs meg az se, a­kinek kölcsön adtuk. Ezt rossz néven venni nem lehet. Ma, a­mikor mindenki elutazikmiért ma­radna itthon az, a­ki kölcsön kérte a kofferünket. Hiszen azért kérte kölcsön, hogy elutazhassák és ha elutazott, természetes dolog, hogy magával vitte a koffert is. Praktikus ember nem is csinál az egész dologból semmi különösebb esetet, egysze­rűen ő is kölcsön kér egy koffert. Lehetőleg szeb­bet, nagyobbat és kényelmesebbet, mint az övé. Ez a kofferek világrendje. Van a koffereknek ezen a legelterjedtebb válfaján kívül azonban még más fajta koffer is. Olyan koffer, a­mely — nincsen kölcsönadva. Ez a koffer tehát abban különbözik szaporább testvéreitől, hogy — meg van. A­mi nincsen meg, az mindössze­­ a kulcsa. Azok a bizonyos legöregebb emberek se emlékeznek olyan kofferre, a­melynek a kulcsa is meglenne. A koffer­kulcs rendesen kétszer vész el. Először, mikor be kellene zárni a koffert, másodszor, mikor ki kel­lene nyitni őt. Először elvész, másodszor pedig nem lehet megtalálni. Hogy ebből se legyen nagyobb baj, a mindenre ügyelő gondviselés meg­teremtette a lakatost, a­kinek a koffer a dajkáló mamája és tápláló anyaföldje. Egy elvesztett koffer­kulcs a lakatosnak egy megtalált korsó sör vagy szerény, de hideg vacsora. A koffer azonban las­­san kint mégis diadalt vesz minden kalamitáson, a­minek a bizonyságai a felhőbe nyúló bérkocsik. Egy-egy frakkerre akkora tömeg koffer pakkolódik, hogy a legfelső kalapskatulyákat már az örök hó borítja. Az ember nem tudja a következőket: hol végződik a kocsi és hol kezdődik a koffer, hol végződik a frakker és hol kezdődik a társzekér; a­mit azonban legkevésbé tud, az, hogy hol lap­pang­­ a család ? Kell, hogy ennyi podgyász között valahol egy kis család is legyen, de ki tudja kikémlelni, hogy hol vannak ők a cso­magok rengeteg tömegei között. A sok koffer közt elvész a család, de kárpótlásul megmaradnak a kofferek és fogékony szem talál rajtuk bőven nézni valót. Vannak golyóbis, hirdetőoszlop, csonkakúp, csavarhenger, kádfürdő, kerti pavilion, könyvszek­rény és ágyúüteg alakú kofferek, de valamennyi koffer koronázatlan királya a kosár, a­mely terje­delemre nézve egy háromemeletes ház és egy német herczegség között ingadozik. Gőzhajó alakja van neki és a szegény spanyolok, ha az ő rozoga tuta­jaik helyett ilyen hajókkal rendelkeztek volna, ma az amerikaiak alig fenyegetnék San­ Jagó de Kubát. — Méregkeverő szakácsnők. A Külső-soroksári­­út 102. az. a. Stőhr-féle vendéglőben Kerecze Er­zsébet és Tárták Mária szakácsnők, tegnap lugkő­­vel megm­érgezték az összes ételeket. Tettüket észrevették s igy senkinek sem esett baja. A két szakácsnőt letartóztatták. — Két életunt. Sas Mária halasi 23 éves bukott leány ma reggel Ó­ utcza 35. sz. a. lakásán tizenegy csomag gyufának fejét feloldotta, s azt megitta. Haldokolva vitték a Rókus-kórházba. — Bittali Katalin budapesti szül. 17 éves varróleány tegnap este újpesti lakásán marólúgot ivott. Esz­méletlenül került a gróf Károlyi-féle kórházba. — Mesterséges rubinok. Parisban már mes­terséges rubinokat is készítenek s most alakul egy nagy angol társulat e találmánynak a kiakná­zására. A titkot Sir William Crooks hires angol vegyész is tudja, a kinek a föltaláló elárulta. Brooks maga is megvizsgálta a találmányt, s mint a Saturday Journal egy munkatársának mondta, »nagyon jó«. Kisebb rubin-darabokat neki is sike­rült már előállítania a találmány szerint s nagyob­bakat is tudna, ha nagyobb készülékei volnának.

Next