Magyar Ujság, 1898. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1898-07-01 / 180. szám
1898. Juliusi MAGYAR ÚJSÁG. is, ha a tartózkodási helyet több ízben változtatják. A Magyar Újság előfizetői kedvezményes árral rendelhetik meg a legjobb magyar divatlapot, a Magyar Bazár-t, melyet Wohl Janka szerkeszt. A Magyar Bazár az egyetlen hazai divatlap, mely havonkint négyszer jelenik meg és rendes előfizetési ára negyedévre 2 frt. A Magyar Újság és Magyar Bazár együttesen előfizetve egy negyedévre 4 frt 50 kt. A Magyar Újság páratlan kedvezményben részesíti még azokat az előfizetőket is, akik lapunkat csak egy hónapra rendelik meg, amennyiben a hazai és világirodalom kiváló művét majdnem teljesen a bolti ár egynegyed részéért bocsátja rendelkezésükre. Egyúttal értesítjük. olvasóinkat, hogy karácsonyra a ingyen küldjük meg minden előfizetőnknek. A Magyar Újság Nagy Képes Naptára gyönyörű kiállításával, válogatott, bő és változatos tartalmával dísze lesz a hazai naptárirodalomnak Mutatványszámot vidékre kívánatra küld a kiadóhivatal. ÚJDONSÁGOK A bukott leány. Budapest, június 30. Nem érdemes voltaképen megírni, ilyesmi minden nap esik meg. Az élet nem törekszik eredetiségre, számtalanszor reprodukálja ugyanazt a tragédiát, új épen csak annak, akivel megtörténik. A Sas Mária tragédiája is ilyen kaliberű, noha a ritkább genre-hez tartozik, legalább külsőségeit tekintve. Egy fiatal legény fölrándul Budapestre és betéved széles jókedvében egy rosszhírű házba. Kifestett lányok mennek elébe csábító mosolylyal, egy meg is tetszik neki, csakhogy ez az egy a húga. Az elveszett, a rég keresett, a hiába keresett húga. Hogy mit mondott a legény a leánynak, mikor e helyen talált reá, ne ismételjük. Hogy mit érzett a leány, ne kutassuk. Volt tizenkét pakli gyufája, ez segített a baján. Föloldotta, megitta, a mentők életveszélyes állapotban szállították a kórházba. Bukott leány, gyufaoldat, kórház és bonczolás — nagyon megszokott, kopott motívumok, kár erre sok szót vesztegetni. Ez a vége. A kezdete is roppant banális. Beleszeret a fiatal lány egy rossz fiúba, akivel megszökik szülei házából. Budapestre jönnek. A szerelem mámora eltart két hétig, három hónapig, ekkor a legény megunja a leányt és odébb áll. Természetes. Leányt tönkretenni — erre nincs büntető paragrafus, sőt dicsőségszámba is megy. Szülei ezalatt hiába keresik kedves gyermeküket. Jobban, mint a büntetés elől, rejtőzik a szégyenben maradt leány a bocsánat elől. S a szégyen ugyan hol bújhatik el legbiztosabban, mint a bűnben? Sas Mária megindult a lejtőn lefelé, mert szégyell szülei szemei elé kerülni. Sülyedt, sülyedt, végre egészen elmerült a pocsolyában. Az arczát kifestette, az ajka mosolygott. A lelke vonaglott a szégyen névtelen kínjai között, a kifestett arczán nem látszik a lélek nyoma. Utolsó stácziója az ó-utcza 35. szám alatt levő ház. Egyike a legocsmányabb lebujoknak, ott kellett találkoznia bátyjával, ahol jól elrejtőzve hitte magát. És a szegény leány, aki képes volt bukni és vétkezni, nem volt elég erős elviselni, hogy lássák is bukottan, vétkezve. Elvonult szobájába és mérget ivott. Meggyógyul-e ? Az irgalom nemtője, aki se bűnt, se büntetést nem néz, csak szenvedést, kétségben van, mi volna jobb ennek a szerencsétlen fiatal teremtésnek. Majd a Rókus-kórház jelentéséből meg fogjuk tudni a véget. — Legfelsőbb kihallgatás. Mint Bicéből jelentik, a király ma délelőtt Nazir bey török katonai attasét kihallgatáson fogadta. — Szolgálati jubilaeum. Július 2-án lesz huszonöt esztendeje annak, hogy Reich Mór, a Fonciére pesti biztosító társaság derék igazgatója, megkezdette működését az intézetnél. Ezt a napot az érdemes férfiú számos tisztelője s az intézet tisztviselői kara megünnepli. — Tanár és tanítvány. Szegedi tudósítónk a következő, mélyen elszomorító eseményt írja: Bucsa János, a szegedi főgimnázium hatodik osztályú jeles tanulója felpofozta V. J. piarista rendű tanárt. Az eset részletei a következők: A napokban két gimnáziumi tanuló sétált a tanépület előtt, ahol a tanárok rendesen szintén sétálni szoktak. A két diák a mellettük elhaladó két tanárnak tisztességesen köszönt, kik azonban beszélgetésük közben nem igen vehették ezt észre s igy a köszönést nem is viszonozták. A két tanuló tovább folytatta útját s midőn újra a tanárok mellett haladtak el, természetesen már nem köszöntek. Erre az egyik tanár odament hozzájuk és megkérdezte őket, hogy miért nem köszönnek, majd rögtön bejelentette a két fiút V. J. osztályfőnöküknek. V. J. a még mindig lenn sétáló diákokat felhivatta a szobájába s az egyiket, kit Bucsa Jánosnak hívnak, lepimaszozta és legazemberezte. Erre az önérzetes Bucsa azt felelte, hogy ő sem nem pimasz, sem nem gazember és visszautasitja a professzor vádját. Erre a dühbe jött V. J. arczul vágta a diákot, ki karját védőleg az arcza elé emelte. A felbőszült tanár, ki különben is erős, izmos ember, azt mondván: »még a kezed is fel mered (?) ellenem emelni, szemtelen?« — botot vett elő, hogy Bucsát megverje. Ez azonban a botot kicsavarta a tanárja kezéből és a helyére tette vissza. Előbb azonban két hatalmas pofont mért a méregtől tajtékzó V. J. arczára. Bucsa János, tudván jól, hogy tette mily következményekkel jár, azonnal lerohant Magyar Gábor, gimnáziumi főigazgatóhoz s a történteket híven előadta neki. A főigazató Bucsa vizsgáit, melyek ép folyamatban .-ük, felfüggesztette és összehívta a tanári konferencziát. Hírlik, hogy a hevesvérű diákot Magyarország összes középiskoláiból ki fogják csapni. Az eset Szegeden nagy feltűnést keltett, annyival is inkább, mert V. J. tanárt mindenki mint igen humánus embert ismerte.[A csendőrség köréből. A székes fővárosban állomásozó csendőrtisztikar e hó 28-én délelőtt kilencz órakor a kerületi parancsnokság hivatalos helyiségében az uj parancsnoknál, Panajott Sándor alezredesnél tisztelgett s ezután az alezredes vezetése alatt a honvédelmi minisztériumba vonult fel, ahol a csendőrfelügyelővé kinevezett szentgyörgyi Jablánczy Sándor altábornagyot ováczióban részesítette. Az altábornagy hosszabb vidéki szemleútjáról e hó 28-án vonult be állomáshelyére, ez alkalommal a kolozsvári csendőr-kerületbeli tiszti és legénységi állomáshelyeken szemlét tartott, úgy a felügyelő-helyettes Stesser György, valamint Loránth Dénes százados állásaikat immár elfoglalva, a felügyelőség működését folyó évi július hó 1-én fogja megkezdeni. — Merénylet az algíri főrabbi ellen. A Havas-ügynökségnek jelentik Algírból, hogy Bloch algíri főrabbit egy hitsorsosa, mert a rabbinátustól kapott segélyt igen kevésnek találta, megtámadta és egy késszúrással veszedelmesen megsebesítette. A főrabbi állapota reménytelen. — Halálos esés. Krausz Ferencz tizenhét éves kőmives inasma délelőtt a Stefánia-uton épülő földtani intézet második emeletéről saját vigyázatlanságából leesett s meghalt. A bonczoló intézetbe vitték. — Kofferek. Minden aktualitások között a legaktuálisabb aktualitás most a koffer. Vannak magyarok, akik a bőrönd elnevezéssel illetik, de alkalmasint a muzsikába hangzású börönd mintájára, de alkalmasint ezek is zavarba jönnének, ha arra kellene válaszolniok, hogy mit öndöl tulajdonképen ez a bőr, különösen, ha vászonból vagyon. Legyen azonban még annyira is bőrönd a koffer, az bizonyos, hogy most aktuális. Az aktualitása azon kezdődik, hogy nincs meg. Tudvalévő dolog, hogy aki kölcsönkért könyvet visszaad, az a mi általános társadalmi felfogásunk szerint nem karakter. Ez a felfogás az idők folyamán kiterjedt a könyvekről a kofferekre is. Koffert kölcsönkérni illendő dolog, de visszaadni nagyfokú járatlanságra mutat a társas érintkezés terén. Aki egy koffert visszaad, az majdnem olyan naiv, mint aki egy I könyvet kölcsön ad. Most tehát, mikor a koffer épen olyan szükséges házibútor, mint a naftalin, az észlelet az, hogy a koffer nincs meg. A koffer kölcsön van adva. Ezt az első észleletet nyomban követi a második. Nemcsak a koffer nincs meg, hanem nincs meg az se, akinek kölcsön adtuk. Ezt rossz néven venni nem lehet. Ma, amikor mindenki elutazikmiért maradna itthon az, aki kölcsön kérte a kofferünket. Hiszen azért kérte kölcsön, hogy elutazhassák és ha elutazott, természetes dolog, hogy magával vitte a koffert is. Praktikus ember nem is csinál az egész dologból semmi különösebb esetet, egyszerűen ő is kölcsön kér egy koffert. Lehetőleg szebbet, nagyobbat és kényelmesebbet, mint az övé. Ez a kofferek világrendje. Van a koffereknek ezen a legelterjedtebb válfaján kívül azonban még más fajta koffer is. Olyan koffer, amely — nincsen kölcsönadva. Ez a koffer tehát abban különbözik szaporább testvéreitől, hogy — meg van. Ami nincsen meg, az mindössze a kulcsa. Azok a bizonyos legöregebb emberek se emlékeznek olyan kofferre, amelynek a kulcsa is meglenne. A kofferkulcs rendesen kétszer vész el. Először, mikor be kellene zárni a koffert, másodszor, mikor ki kellene nyitni őt. Először elvész, másodszor pedig nem lehet megtalálni. Hogy ebből se legyen nagyobb baj, a mindenre ügyelő gondviselés megteremtette a lakatost, akinek a koffer a dajkáló mamája és tápláló anyaföldje. Egy elvesztett kofferkulcs a lakatosnak egy megtalált korsó sör vagy szerény, de hideg vacsora. A koffer azonban lassan kint mégis diadalt vesz minden kalamitáson, aminek a bizonyságai a felhőbe nyúló bérkocsik. Egy-egy frakkerre akkora tömeg koffer pakkolódik, hogy a legfelső kalapskatulyákat már az örök hó borítja. Az ember nem tudja a következőket: hol végződik a kocsi és hol kezdődik a koffer, hol végződik a frakker és hol kezdődik a társzekér; amit azonban legkevésbé tud, az, hogy hol lappang a család ? Kell, hogy ennyi podgyász között valahol egy kis család is legyen, de ki tudja kikémlelni, hogy hol vannak ők a csomagok rengeteg tömegei között. A sok koffer közt elvész a család, de kárpótlásul megmaradnak a kofferek és fogékony szem talál rajtuk bőven nézni valót. Vannak golyóbis, hirdetőoszlop, csonkakúp, csavarhenger, kádfürdő, kerti pavilion, könyvszekrény és ágyúüteg alakú kofferek, de valamennyi koffer koronázatlan királya a kosár, amely terjedelemre nézve egy háromemeletes ház és egy német herczegség között ingadozik. Gőzhajó alakja van neki és a szegény spanyolok, ha az ő rozoga tutajaik helyett ilyen hajókkal rendelkeztek volna, ma az amerikaiak alig fenyegetnék San Jagó de Kubát. — Méregkeverő szakácsnők. A Külső-soroksáriút 102. az. a. Stőhr-féle vendéglőben Kerecze Erzsébet és Tárták Mária szakácsnők, tegnap lugkővel megmérgezték az összes ételeket. Tettüket észrevették s igy senkinek sem esett baja. A két szakácsnőt letartóztatták. — Két életunt. Sas Mária halasi 23 éves bukott leány ma reggel Ó utcza 35. sz. a. lakásán tizenegy csomag gyufának fejét feloldotta, s azt megitta. Haldokolva vitték a Rókus-kórházba. — Bittali Katalin budapesti szül. 17 éves varróleány tegnap este újpesti lakásán marólúgot ivott. Eszméletlenül került a gróf Károlyi-féle kórházba. — Mesterséges rubinok. Parisban már mesterséges rubinokat is készítenek s most alakul egy nagy angol társulat e találmánynak a kiaknázására. A titkot Sir William Crooks hires angol vegyész is tudja, a kinek a föltaláló elárulta. Brooks maga is megvizsgálta a találmányt, s mint a Saturday Journal egy munkatársának mondta, »nagyon jó«. Kisebb rubin-darabokat neki is sikerült már előállítania a találmány szerint s nagyobbakat is tudna, ha nagyobb készülékei volnának.