Magyar Ujság, 1898. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)
1898-08-01 / 211. szám
1898. augusztus 3. _________MAGYAR ÚJSÁG. Enyedy Lukács a kiegyezésről. — Képviselői beszámoló. — Enyedy Lukács orsz. képviselő vasárnap megjelent választói előtt Dorozsmán s nagyszabású beszámoló beszédében kizárólag az oly aktuális kiegyezési kérdéssel foglalkozott. A figyelemreméltó beszédet, mely — mint Enyedy hangsúlyozta — tisztán az ő egyéni nézeteit tolmácsolják, az alábbiakban vázoljuk: Enyedy teljesen kizártnak tartja a gazdasági kiegyezést a 14. §. alapján Ausztria részéről, valamint az újabb provizóriumot is. Ez utóbbit a leghatározottabban ellenzi. Azokat a megoldási formákat, amelyeket a közvéleményben és a sajtóban hangoztatnak, nem helyesli; így pl. azt, hogy Ausztriával kereskedelmi szerződés alakjában rendezzük gazdasági érdekeinket,, pusztán az önálló rendelkezés formájának tartaná annak valódi tartalma nélkül. Nem akar kereskedelmi- és vámszerződés formája és ürügye alatt hosszú tartalmú provizóriumot. Az új alakulást Enyedy a gazdasági önállóságtól várja. Abban a nézetben van, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867 . Sír. tvcz. nemcsak betűjének, de szellemének is megfelelve, olyan törvényt hozzon, a melyben a kormányt záros határidő kitűzésével, a mely záros határidőnek 1900. deczember 31-ikén túl nézetem szerint kinyúlnia nem szükséges, arra utasittatik, hogy gondoskodjék: 1. A magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát egészen a készfizetések felvételéig; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt; 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötése iránt. úgy, amint pontokba foglalva sorolta fel az önálló gazdasági berendezés intézményeit, ugyanazon egymásutánban vélné azokat megvalósítandóknak. Behatóan indokolja ez egymásután okait. Állami jegybankot tart szükségesnek, mert az képes lesz egyfelől kielégíteni a magyar ipar és kereskedelem hiteligényeit, másfelől hathatósan közreműködhetik a rendezett valuta rendezettségének fentartásánál. A bank- és a valutaügy rendezésével párhuzamosan foglalkozni kellene az önálló vámterület tényleges létesítése előtt a fogyasztási adó rendszernek, a magyar mezőgazdasági és ipari viszonyoknak és érdekeknek megfelelő rendezésével. Szükségesnek tartja ezt nemcsak állampénzügyi szempontból, hanem már azért is, mert éppen ezen szorosan vett mezőgazdasági iparok rendezésével lehetne és kellene kielégíteni azokat a nagy érdekeket, amelyek mezőgazdasági termelésünk szempontjából támasztandók. Csak az előkészítő intézkedések után lehetne nézete szerint a vámterületi különválást tényleg végrehajtani, vagyis felállítani vámhatárainkon a bennünket Ausztriától elválasztó vámsorompókat. Hogy milyennek képzeli ő azt a vámpolitikát, amelyet Magyarországnak önálló vámterületen folytatni kell, arra nézve utal erre, amit a legközelebb lefolyt vámünkéten nagy vonásokban jelzett. Törekedni kell arra, hogy Ausztriával szabad egyezkedés útján vámszerződést kössünk. Egész nyíltan kimondja, hogy ezen vámszerződés kötésénél én az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmenne a legvégső határig, addig, ameddig gazdasági viszonyaink mellett egyáltalában menni csak lehet. Tenné ezt azért, hogy mezőgazdasági termelésünknek legalább 1903-ig megtartsa és biztosítsa az osztrák fogyasztási területeket. Ilyen szerződéses viszony keletkezvén Ausztria és Magyarország közt, mind a két állam időt nyerne az átalakulás fokozatos, megfontolt és előkészített keresztülvitelére. Magyarország berendezkedhetik arra, hogy iparát lassankint saját belfogyasztási területének visszahódítására nevelje, lassankint mezőgazdasági termelésének feleslegeit itthon elfogyaszthassa, vagy majdan 1903 után, amennyiben erre alkalom és mód kínálkozik, az egy osztrák fogyasztási piacz helyett, változatos több külföldi piacot szerezhessen. Ausztria viszont időt nyerhetne arra, hogy ipari termelésének a magyar fogyasztási területen kívül más piacokat is szerezzen és keressen, időt és alkalmat nyerne arra, hogy azt a koloniális politikát, amelyért a Lajtán túl kezdenek annyira lelkesülni, érvényesíthesse és pedig érvényesíthesse saját erejéből. Beszédét így végzi: Magyarország gazdasági önállásának a megteremtése a legnagyobb mű, melybe 1867 óta fogtunk. A nemzet munkáját siker és eredmény csak úgy és abban az esetben koronázhatja, ha teljes komolysággal és teljes erejének a felhasználásával, kellő önbizalommal és bátorsággal fog feladatához. Nagyobb veszélynek tartom a reform megkezdését helytelen aggályoskodással és elégtelen eszközökkel, mintha a reformba bele sem fognánk. A viszonyok úgy alakultak, hogy a nemzetet nagy elhatározásokra késztetik. Ne riadjunk vissza előlük, hanem alapítsuk terveinket a nemzet erejére, építsük fel alkotásainkat a legszilárdabb sziklára, arra az egyetértésre és kiapadhatlan ragaszkodásra, mely a nemzetet a királyhoz és arra a méltó bizalomra, mely a királyt a nemzetéhez köti. _________ & A béke alján. — Távirati tudósítások. — A spanyol békeajánlat. Madrid, július 31. A minisztertanács ülése után a miniszterek kijelentették, hogy Mac Kinley elnöktől még nem kaptak választ a békeajánlatokra. Minthogy a gabonakivitelről szóló tilalom vége felé közeledik, a miniszterek foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de még nem hoztak határozatot, azt hiszik azonban, hogy a határidőt meg fogják hosszabbítani. Correa hadügyminiszter közölte minisztertársaival egy, e hó 25-ről keltezett manilai táviratot, amely szerint ott a helyzet változatlan. A felkelők nem haladtak előbbre. A főváros folytonosan erősíti védműveit. Az amerikaiak még nem intéztek támadást. Lagasta miniszterelnök kijelentette, hogy valótlan az a híresztelés, mintha neki az volna a szándéka, hogy a béke megkötése után visszavonul a magánéletbe. Megcáfolják azokat a híreszteléseket is, hogy karlista bandák tűntek volna fel. A békefeltételek: Washington, július 31. A kabinettanács ülése éjfél után 1 óráig tartott. A Filippi-szigetek ügyében elhatározták, hogy azt függőben tartják és később fogják spanyol-amerikai bizottság útján rendezni. Az alatt Manilla és környéke fölött az amerikaiak fogják a jurisdikciót gyakorolni. A többi kérdéseket illetőleg, amelyeket a béketárgyalások előleges alapvonalaiba belevontak, a kabinettanács véglegesen megállapította a következő feltételeket : 1. Az összes nyugat-indiai spanyol szigetek átengedése Kuba kivételével. 2. A spanyol szuverenitás feladása Kuba szigetén, amely az amerikaiak ellenőrzése alatt fog állani mindaddig, míg állandó kormányt szerveznek. 3. A Ladrones-szigetek egyikének átengedése szénrakodó-állománul és esetleg még egy másik szénrakodó-állomás átengedése a Karolinákon. 4. Az amerikaiak nem vállalják el Kuba és Portorico államadósságait. 5. Az amerikaiak nem kérnek hadikárpótlást. 6. Amerikai-spanyol bizottságot küldenek ki békefeltételek megállapítására, azzal a kikötéssel, hogy haladéktalanul vonják vissza a spanyol csapatokat Kubáról és Portoricoról. Az Egyesült Államok később fogják megállapítani, hogy a Ladrones-szigetek melyikét óhajtják annektálni. A spanyol jegyzékre vonatkozó válaszban az Egyesült Államok kijelentik, hogy a spanyol szuverenitásának Nyugat-Indiában való feladása és a Ladrones-szigetek egyikének átengedése oly feltételek, amelyek fölött további diszkussziónak nincs helye. Kötelező ígéretet arra nézve, hogy az Egyesült Államok mit fognak tenni Kubaszigetével, a kormány ad. A miniszterek tanácskozása folyamán Deweytől távirat érkezett, amely lényegesen hozzájárult a Filippi-szigetekre vonatkozó pontok megállapításához. A távirat azt mondja, hogy attól lehet tartani, hogy az amerikaiak kénytelenek lesznek harcba szállani a felkelőkkel. Ebben az esetben 150.000 emberre lesz szükség, hogy a felkelőkkel a különböző szigeteken szembe szállhassanak. A békeközvetítő, Washington, július 30. Bay külügyminiszter rendkívül szívélyes hangú jegyzéket intézett Cambon franczia nagykövethez, amelyben arra kéri, hogy a Spanyolország jegyzékére vonatkozó válasz átvétele czéljából jöjjön a Fehér Házba. Újabb harcsok, Madrid, júl. 30. A kormány Portorikó kormányzójától táviratot kapott, amelyet azonban titokban tart. A kubaiak Placetasnál megtámadták a hadi szállítmányt, négy spanyol katona meghalt és küencz megsebesült. Keywest, július 31. A Nashville ágyúnaszád csütörtökön a nélkül, hogy ellenállásra talált volna, bement a giborai kikötőbe és látta, hogy a várost már egy nappal előbb kiürítettek és hogy a helyőrség bevonult a sziget belsejébe. Az amerikaiak erre birtokba vették a várost. Washington, július 31. Dewey tengernagy távirata szerint Aguinaro felkelővezér agresszív kihívó magatartást kezd tanúsítani az amerikaiakkal szemben. Jelentékeny csapatokra van szüksége az Egyesült Államoknak, hogy a felkelőket alávessék. Washington, július 31. Staffer tábornok tegnap érkezett jelentése szerint seregében a betegek száma e bő 28-dikán 4279 volt, közöttük 3406 lázbeteg, a lázban legújabban megbetegedettek száma 687, meggyógyult 590. Megint fordult elő egy haláleset. Sternberg tábornok, az egészségügyi szolgálat vezetője igen komolynak tartja a helyzetet, újból sürgősen küldenek orvosokat és ápolónőket a floridai csapatokhoz. Miamiban, ahol 7500 önkéntes táboroz, számos hagymázbetegedés fordult elő. A helyzet oly komoly Miamiban, hogy Alger hadügyminiszter elrendelte, hogy az ott állomásozó csapatok vonuljanak Jacksonvillebe. Madrid, július 31. Havannából érkezett távirat megerősíti, hogy Garcia lemondott a kubaiak fölött való főparancsnokságról Santiago de Kuba tartományban és a Comaguay-szigetekre utazott. A karlista mozgalmak: Paris, julius 31. A Tempss jelenti Madridból. A lapok jelentése szerint 300 főből álló karlista-banda bukkant fel Leo de ürgésnél s üldözésükre csapatokat küldöttek. A lapok szigorúan megróják a karlistákat azért a magatartásért, melyet ilyen válságos pillanatban tanúsítanak. Kereskedelmi alkalmazónak kongresszusa. — Saját tudósítónk távirata. — Temesvár, július 31. A kereskedelmi alkalmazottak ma délután tartottak országos kongresszusokat, melyen tizenhat egylet volt képviselve. A kongresszuson körülbelül négyszáz tag volt jelen. A kongresszuson elnökévé Zerkovitz Emil, alelnökökké Brudermann Adolf és Tedeschi János kereskedelmi tanácsosok választottak meg. Zerkovitz elnök indítványozza egy Baross-menhely létesítését elaggott, munkásképtelen kereskedelmi alkalmazottak részére. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Brudermann Adolf a felmondási idő szabályozásáról szól és javasolja, hogy a törvény akként módosíttassák, hogy bizalmi állásoknál két havi, más állásoknál minimális négy heti felmondási idő határoztassék meg. A kereskedelmi alkalmazottaknak a kereskedelmi és iparkamarákban való képviseltetése tárgyában Radványi Manó dr. (Budapest) tesz indítványt. Elhatározzák, hogy a kereskedelemügyi miniszternél kérelmezni fogják a kereskedelmi és iparkamarára vonatkozó törvény revízióját és megváltoztatását, hogy ez alkalmazottaknak aktív és passzív választási joga legyen. Protovin Géza temesvári kamarai titkár a helyszerzés országos szervezését proponálja. Ezt az indítványt is elfogadják. Vidor Jenő (Budapest) a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatását és a záróráknak szociális útán leendő szabályozását indítványozza, mit hosszabb vita után egyhangúlag elfogadnak.