Magyar Ujság, 1898. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)

1898-08-01 / 211. szám

1898. augusztus 3. _________MAGY­AR ÚJSÁG. Enyedy Lukács a kiegyezésről. — Képviselői beszámoló. — Enyedy Lukács orsz. képviselő vasárnap megjelent választói előtt Dorozsmán s nagy­szabású beszámoló beszédében kizárólag az oly aktuális kiegyezési kérdéssel foglalkozott. A figyelemreméltó beszédet, mely — mint Enyedy hangsúlyozta — tisztán az ő egyéni nézeteit tolmácsolják, az alábbiakban vázoljuk: Enyedy teljesen kizártnak tartja a gazdasági kiegyezést a 14. §. alapján Ausztria részéről, va­lamint az újabb provizóriumot is. Ez utóbbit a leghatározottabban ellenzi. Azokat a megoldási for­mákat, a­melyeket a közvéleményben és a sajtó­ban hangoztatnak, nem helyesli; így pl. azt, hogy Ausztriával kereskedelmi szerződés alakjában ren­dezzük gazdasági érdekeinket,, pusztán az önálló rendelkezés formájának tartaná annak valódi tar­talma nélkül. Nem akar kereskedelmi- és vámszer­ződés formája és ürügye alatt hosszú tartalmú provizóriumot. Az új alakulást Enyedy a gazdasági önálló­ságtól várja. Abban a nézetben van, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867 . Sír. tvcz. nemcsak betűjének, de szellemének is meg­felelve, olyan törvényt hozzon, a melyben a kor­mányt záros határidő kitűzésével, a mely záros határidőnek 1900. deczember 31-ikén túl nézetem szerint kinyúlnia nem szükséges, arra utasittatik, hogy gondoskodjék: 1. A magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsola­tával önállóan rendezze a valutát egészen a készfizetések felvételéig; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt; 4. állítson fel az ország határain vámso­rompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés meg­kötése iránt. úgy, a­mint pontokba foglalva sorolta fel az önálló gazdasági berendezés intézmé­nyeit, ugyanazon egymásutánban vélné azokat m­egvalósítandóknak. Behatóan indokolja ez egymásután okait. Ál­lami jegybankot tart szükségesnek, mert az képes lesz egyfelől kielégíteni a magyar ipar és keres­kedelem hiteligényeit, másfelől hathatósan közre­­működhetik a rendezett valuta rendezettségének fentartásánál. A bank- és a valutaügy rendezésével párhu­zamosan foglalkozni kellene az önálló vámterület tényleges létesítése előtt a fogyasztási adó rend­szernek, a magyar mezőgazdasági és ipari viszo­nyoknak és érdekeknek megfelelő rendezésével. Szükségesnek tartja ezt nemcsak állampénzügyi szempontból, hanem már azért is, mert éppen ezen szorosan vett mezőgazdasági iparok rendezésével lehetne és kellene kielégíteni azokat a nagy érde­keket, a­melyek mezőgazdasági termelésünk szem­pontjából támasztandók. Csak az előkészítő intézkedések után lehetne nézete szerint a vámterületi különválást tényleg végrehajtani, vagyis felállítani vámhatárainkon a bennünket Ausztriától elválasztó vámsorompókat. Hogy milyennek képzeli ő azt a vámpolitikát, a­melyet Magyarországnak önálló vámterületen foly­tatni kell, arra nézve utal erre, a­mit a legköze­lebb lefolyt vámünkéten nagy vonásokban jelzett. Törekedni kell arra, hogy Ausztriával szabad egyezkedés útján vámszerződést kössünk. Egész nyíltan kimondja, hogy ezen vámszerződés kötésé­nél én az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmenne a legvégső határig, addig, a­meddig gaz­dasági viszonyaink mellett egyáltalában menni csak lehet. Tenné ezt azért, hogy mezőgazdasági termelésünknek legalább 1903-ig megtartsa és biztosítsa az osztrák fogyasztási területeket. Ilyen szerződéses viszony keletkezvén Ausztria és Magyarország közt, mind a két állam időt nyerne az átalakulás fokozatos, megfontolt és elő­készített keresztülvitelére. Magyarország berendez­­kedhetik arra, hogy iparát lassankint saját bel­­fogyasztási területének visszahódítására nevelje, lassankint mezőgazdasági termelésének feleslegeit itthon elfogyaszthassa, vagy majdan 1903 után, a­mennyiben erre alkalom és mód kínálkozik, az egy osztrák fogyasztási piacz helyett, változatos több külföldi piac­ot szerezhessen. Ausztria viszont időt nyerhetne arra, hogy ipari termelésének a magyar fogyasztási területen kívül más piac­okat is sze­rezzen és keressen, időt és alkalmat nyerne arra, hogy azt a koloniális politikát, a­melyért a Lajtán túl kezdenek annyira lelkesülni, érvényesíthesse és pedig érvényesíthesse saját erejéből. Beszédét így végzi: Magyarország gazdasági önállásának a meg­teremtése a legnagyobb mű, melybe 1867 óta fogtunk. A nemzet munkáját siker és eredmény csak úgy és abban az esetben koronázhatja, ha teljes komolysággal és teljes erejének a felhasz­nálásával, kellő önbizalommal és bátorsággal fog feladatához. Nagyobb veszélynek tartom a reform megkezdését helytelen aggályoskodással és elégtelen eszközökkel, mintha a reformba bele sem fognánk. A viszonyok úgy alakultak, hogy a nemzetet nagy elhatározásokra késztetik. Ne riadjunk vissza elő­lük, hanem alapítsuk terveinket a nemzet erejére, építsük fel alkotásainkat a legszilárdabb sziklára, arra az egyetértésre és kiapadhatlan ragaszkodásra, mely a nemzetet a királyhoz és arra a méltó bi­zalomra, mely a királyt a nemzetéhez köti. _________ & A béke alján. — Távirati tudósítások. — A spanyol békeajánlat. Madrid, július 31. A minisztertanács ülése után a miniszterek kijelentették, hogy Mac Kinley elnöktől még nem kaptak választ a békeajánlatokra. Mint­hogy a gabonakivitelről szóló tilalom vége felé közeledik, a miniszterek foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de még nem hoztak határozatot, azt hiszik azonban, hogy a határidőt meg fogják hosszabbítani. Correa hadügyminiszter közölte miniszter­­társaival egy, e hó 25-ről keltezett manilai táv­iratot, a­mely szerint ott a helyzet változatlan. A felkelők nem haladtak előbbre. A főváros folytonosan erősíti védműveit. Az amerikaiak még nem intéztek támadást. Lagasta miniszterelnök kijelentette, hogy valótlan az a híresztelés, mintha neki az volna a szándéka, hogy a béke megkötése után vissza­vonul a magánéletbe. Megc­áfolják azokat a hí­reszteléseket is, hogy karlista bandák tűntek volna fel. A békefeltételek: Washington, július 31. A kabinet­tanács ülése éjfél után 1 óráig tartott. A Filippi-szigetek ügyében elhatá­rozták, hogy azt függőben tartják és később fogják spanyol-amerikai bizottság útján ren­dezni. Az alatt Manilla és környéke fölött az amerikaiak fogják a jurisdikc­iót gyakorolni. A többi kérdéseket illetőleg, a­melyeket a béke­­tárgyalások előleges alapvonalaiba belevontak, a kabinettanács véglegesen megállapította a kö­vetkező feltételeket : 1. Az összes nyugat-indiai spanyol szigetek átengedése Kuba kivételével. 2. A spanyol szuverenitás feladása Kuba szigetén, a­mely az amerikaiak ellenőrzése alatt fog állani mindaddig, míg állandó kormányt szerveznek. 3. A Ladrones-szigetek egyikének átenge­dése szénrakodó-állománul és esetleg még egy másik szénrakodó-állomás átengedése a Karo­linákon. 4. Az amerikaiak nem vállalják el Kuba és Portorico államadósságait. 5. Az amerikaiak nem kérnek hadikár­pótlást. 6. Amerikai-spanyol bizottságot küldenek ki békefeltételek megállapítására, azzal a kikötés­sel, hogy haladéktalanul vonják vissza a spanyol csapatokat Kubáról és Portoricoról. Az Egyesült­ Államok később fogják megállapítani, hogy a Ladrones-szigetek melyikét óhajtják annektálni. A spanyol jegyzékre vonatkozó válaszban az Egyesült­ Államok kijelentik, hogy a spanyol szuverenitásának Nyugat-Indiában való feladása és a Ladrones-szigetek egyikének átengedése oly feltételek, a­melyek fölött további diszkussziónak nincs helye. Kötelező ígéretet arra nézve, hogy az Egyesült­ Államok mit fognak tenni Kuba­­szigetével, a kormány ad. A miniszterek tanácskozása folyamán De­­weytől távirat érkezett, a­mely lényegesen hozzájárult a Filippi-szigetekre vonatkozó pontok megállapításához. A­ távirat azt mondja, hogy attól lehet tartani, hogy az amerikaiak kényte­lenek lesznek harc­ba szállani a felkelőkkel. Ebben az esetben 150.000 emberre lesz szükség, hogy a felkelőkkel a különböző szigeteken szembe szállhassanak. A békeközvetítő, Washington, július 30. Bay külügyminiszter rendkívül szívélyes hangú jegyzéket intézett Cambon franczia nagy­követhez, a­melyben arra kéri, hogy a Spanyol­­ország jegyzékére vonatkozó válasz átvétele czél­­jából jöjjön a Fehér Házba. Újabb harcsok, Madrid, júl. 30. A kormány Portorikó kormányzójától táviratot kapott, a­melyet azonban titokban tart. A ku­baiak Placetasnál megtámadták a hadi szállítmányt, négy spanyol katona meghalt és küencz megsebesült. Keywest, július 31. A Nashville ágyúnaszád csütörtökön a nélkül, hogy ellenállásra talált volna, bement a giborai kikötőbe és látta, hogy a várost már egy nappal előbb kiürítettek és hogy a helyőrség bevonult a sziget belsejébe. Az amerikaiak erre birtokba vet­ték a várost. Washington, július 31. Dewey tengernagy távirata szerint Aguinaro felkelővezér agresszív kihívó magatartást kezd tanú­sítani az amerikaiakkal szemben. Jelentékeny csapa­tokra van szüksége az Egyesült­ Államoknak, hogy a felkelőket alávessék. Washington, július 31. Staffer tábornok tegnap érkezett jelentése szerint seregében a betegek száma e bő 28-dikán 4279 volt, közöttük 3406 lázbeteg, a lázban leg­újabban megbetegedettek száma 687, meggyógyult 590. Megint fordult elő egy haláleset. Sternberg tábornok, az egészségügyi szolgálat vezetője igen komolynak tartja a helyzetet, újból sürgősen kül­denek orvosokat és ápolónőket a floridai csapatok­hoz. Miamiban, a­hol 7500 önkéntes táboroz, szá­mos hagymázbetegedés fordult elő. A helyzet oly komoly Miamiban, hogy Alger hadügyminiszter el­rendelte, hogy az ott állomásozó csapatok vonulja­nak Jacksonvillebe. Madrid, július 31. Havannából érkezett távirat megerősíti, hogy Garcia lemondott a kubaiak fölött való főparancs­nokságról Santiago de Kuba tartományban és a Comaguay-szigetekre utazott. A karlista mozgalmak: Paris, julius 31. A­­ Temps­s jelenti Madridból. A lapok jelen­tése szerint 300 főből álló karlista-banda bukkant fel Leo de ürgésnél s üldözésükre csapatokat kül­döttek. A lapok szigorúan megróják a karlistákat azért a magatartásért, melyet ilyen válságos pilla­natban tanúsítanak. Kereskedelmi alkalmazónak kongresszusa. — Saját tudósítónk távirata. — Temesvár, július 31. A kereskedelmi alkalmazottak ma délután tar­tottak országos kongresszusokat, melyen tizenhat egylet volt képviselve. A kongresszuson körülbelül négyszáz tag volt jelen. A kongresszuson elnökévé Zerkovitz Emil, al­­elnökökké Brudermann Adolf és Tedeschi János ke­reskedelmi tanácsosok választottak meg. Zerkovitz elnök indítványozza egy Baross-men­­h­ely létesítését elaggott, munkásképtelen kereske­delmi alkalmazottak részére. Az indítványt egy­hangúlag elfogadták. Brudermann Adolf a felmondási idő szabályo­zásáról szól és javasolja, hogy a törvény akként módosíttassák, hogy bizalmi állásoknál két havi, más állásoknál minimális négy heti felmondási idő határozta­ssék meg. A kereskedelmi alkalmazottaknak a kereske­delmi és iparkamarákban való képviseltetése tár­­gyában Radványi Manó dr. (Budapest) tesz indít­ványt. Elhatározzák, hogy a kereskedelemügyi mi­niszternél kérelmezni fogják a kereskedelmi és ipar­kamarára vonatkozó törvény revízióját és megvál­toztatását, hogy ez alkalmazottaknak aktív és passzív választási joga legyen. Protovin Géza temesvári kamarai titkár­ a h­elyszerzés országos szervezését proponálja. Ezt az indítványt is elfogadják. Vidor Jenő (Budapest) a vasárnapi munka­­szünet törvénybe iktatását és a záróráknak szo­­c­iális útán leendő szabályozását indítványozza, mit hosszabb vita után egyhangúlag elfogadnak.

Next