Magyar Ujság, 1898. szeptember (7. évfolyam, 240-271. szám)
1898-09-11 / 250. szám
Az obstrukció, Budapest, szeptember 10. Az obstrukczió ma már levetette selyemálarczát, nyíltan és minden szemérem nélkül mutogatta ábrázatát. A Holló beszéde, amely tele volt népies elemmel, a napirend felett való szavazásnak hétfőre való elhalasztása és a név szerint való szavazásnak kérése: mindez már a bevallott, egy cseppet sem szégyenkező, sőt a bűneivel dicsekedő obstrukcziónak volt kétségtelen jelensége. De a mi legépületesebb, kitűnt, hogy a kiegyezés ellen folyó eme obstrukcziót a nemzeti párt vezeti, ő inszenálja és Apponyi múltkori beszéde indította meg. Nemcsak abból tűnik ez ki, hogy a névszerinti szavazást kérő Ivén testvéries egyetértéssel fértek meg nemzetipárti, néppárti és függetlenségi párti képviselők nevei s hogy a nemzeti párt egyik tagja sürgött-forgott legjobban az aláírások összegyűjtésében, hanem kitűnik ez Holló ama világos kijelentéséből is, amelylyel a megindult obstrukciót »a nemzetipárt kezdeményezésének tartja.« Lapunk más helyén foglalkozunk a nemzetipárti Hódossy kijelentéseivel. Ott méltatjuk ama vallomását, hogy a kiegyezési törvény 68. §-át a nemzeti párt is épen úgy értelmezi, mint a függetlenségiek. Itt csak azért említjük fel, mert e nyilatkozatot a parlamenti eseményekkel összevetve, megállapíthatjuk belőle, hogy a kiegyezés ellen megindított obstrukcióban nemcsak, hogy bűnrészes, hanem egyenesen ő a bűnszerző, s hogy a kormánynyal és a szabadelvű párttal ellentétben, amely a vámközösség fentartására törekszik, Apponyiék az önálló vámterület ismeretlen tájai és veszedelmes vizei felé eveznek. Holló beszéde már a teljes virágjában pompázó obstrukczió jegyében született. Szerencséje, hogy a Ház igen tisztelt elnöke beszédét nem méltatta valami különös figyelmére, különben bizonyára ő is a Pichler sorsára jutott volna, aki néhány erős, obstrukciós szó szaváért a szabadelvű párt által zajos helyesléssel fogadott elnöki rendreutasításban részesült. De renden is van ez így. Magyarország képviselőháza végre sem kocsma, s nem lehet szabadalma senkinek, még Holló Lajosnak sem, hogy a törpe minoritással szemben ülő többséget, pénzzel és erőszakkal megválasztott exisztenciáknak mondja. Ez a többség mégis csak valami. Legfontosabb és legértékesebb tényezője a parlamentnek, akármily véleménynyel is vannak róla a Holló Lajosok. A törpe minoritás tagjainak egyáltalában jó lesz leszokni a szabadelvű párt egyetemét sértő kitételek használatáról. E nagy és hatalmas pártnak becsülete nem olyan, hogy azon ellenzéki közéletünknek minden sárosczipőjű alakja — büntetlenül keresztül gázolhasson. A durva és bárdolatlan beszédnek különben megvan a maga előnye: őszintén vall be olyan dolgot is, amelyre, a czivilizált népek parlamenti nyelvén szóló képviselők tetszetős köntöst aggatnak, így például kimondta Holló, hogy az obstrukczió el van határozva a legvégsőbb eszközökhöz nyúlni. Horánszky Nándor és Apponyi gróf ezt finomabban fonnulázták. Ám a rettenthetlen kun nem oly sima diplomata. Kimondta azt is, hogy ők a megindított harci semmi következményétől és eredményétől nem riadnak vissza. Még attól sem, hogy a magyar alkotmányt eljárásukkal veszélybe sodorják. Vederemo. Hallottuk mi ezt a hetyke kérkedést máskor is, de a nemzet józan közvéleménye mindannyiszor megállást parancsolt az obstrukció dühének. Még elválik, hogy nem változtatja-e meg országrontó elhatározását az obstrukció, mikor az országos közvélemény ellenük fordul s lent a megyékben, a városokban, a falvakban, a kerületekben, megmozdul alattuk az anyaföld, a népnek akarata. De ha minden reménységünk ellenére, az ellenzék apró, névtelen hősei és leutongi emberkéi készek volnának fejükre dönteni a magyar parlamentarizmus tiszta hagyományának büszke épületét, úgy ez nem teszi nagyobbá őket, s nem hoz fejükre egyéb dicsőséget Herostrates szomorú dicsőségénél . . . Nehéz volt szánakozó mosoly nélkül megállani, mikor Holló Lajos a hatvanhetes kiegyezésre vonatkozó törvényeket, pathetikus hangon, a templom szentségéhez hasonlította. O tempóra, o mores! Harmincz évig a nemzet nyűgének, rablánczának, szerencsétlenségének hirdették e törvényt s most czinikus és kurta emlékezetű szélbali képviselők jogok forrásának keresztelik el és a mit átkoztak, a mit káromoltak, azt most templomnak hirdetik, ahová csak imádkozni járhatnak a jó hazafiak. De a mi több volt mint kurta emlékezet , a mi több volt mint cinizmus ; ami több volt mint élelmesség, az a választások tisztaságának emlegetése volt. Nem szokásunk a néppártot szólítani fel tanúnak. De ime, felhívjuk Molnár János apátot, mondja meg, mily után jutott hozzá Holló Lajos a félegyházi mandátumhoz? Mondja meg, hogy nem százakra megy-e ama néppárti szavazók száma, akiket — hogy a Holló úr mandátumának tisztaságához a kétségnek mért árnyéka se férkőzhessek — a Holló úr kortesei az urnához nem járulni engedtek? Az »exisztencziák« gyűjtőneve alá foglalt szabadelvű pártban kevés képviselő van olyan, amelyik a szavazat-eltüntetések terén nagyobb rekordot ért volna el a Holló úr tiszteletreméltó korteseinél. Ennélfogva a választások tisztaságáról mindenki több joggal szólhat, mint a magyar parlament egyik-másik félbenmaradt jakobinuskája. A denaarfeaczioMlis vonal, Budapest, szeptember 10. Ez a vonal, melynek híját eddigelé a napirend vitájában nem igen éreztük, egy új politikai momentum, melylyel Hódossy Imre, a nemzeti párt szelíd hangú pátriárkája ajándékozott meg bennünket. Sajátságos vonal, arra való, hogy helyettesítse azt az árkot, mely a nemzeti párt politikáját elválasztaná a függetlenségiétől, ha ugyan megvolna. Mivel azonban nincs meg, hát a szelíd hangú Hódossy Imre fogja a téniát és krétával megvonja a demarkaczionális vonalat, mint a szegény diákok, ha összevesznek a közös lakásban: a krétán innen lakom én, a krétán túl lakói te. Különös helyzet, valamikor régen, van annak már fél esztendeje is, nevetség lett volna kérdezni: mi a különbség nemzeti és függetlenségi párt között? Ma mindenki kiváncsi rá. Ez még nem jelentene semmit, hanem a jelentőséges momentum az, hogy a nemzeti párt provokálatlanul is szükségét érzi megmondani, mi a különbség közte és a közjogi ellenzék között. Azelőtt a mundérról is meg lehetett őket ismerni, mint két hatalom katonáit, ma egy mundérban járnak és közös koszton élnek. Ugyan hogy állhatnák meg, hogy meg ne vonják azt a bizonyos demarkaczionális vonalat-Meg tudnám én ismerni, de előbb hadd nézzem a Hódossy Imréét. Gyönyörű vonal, téniával vonja és úgy fest, mintha czirkalommal csinálta volna. Azt mondja ez a vonal: a függetlenségi párt semmiképen sem akar közösséget Ausztriával, ellenben a nemzeti párt akarja, amíg lehetséges. Ha azonban már nem lehetséges, akkor természetesen nem lövi főbe magát, hanem akczeptálja az önálló vámterületet is. Hát ez nagyszerűen van mondva. Úgy el van választva a két párt programmja, mint az olaj a víztől ugyanabban a pohárban. A színük is elválik, meg az egész rétegük. De hát mintha ezzel a demarkaczionális vonallal nemcsak elváltak volna a függetlenségi párttól, hanem azonosították volna magukat a kormány politikájával is. Mert bizony a kormány nem azt mondja: közösség Ausztriával, vagy halál! Hanem szintén eszközül tekinti az ország javára az Ausztriával való gazdasági közösséget. Ilyenformán, mintha a szabadelvű párt párt ellenében is szüksége volna Hódossyéknak egy demarkaczionális vonalra! Meg van az húzva, becsületesen. A lőni szépen simult, fordult, miközben Hódossy a krétáját vonta melléje. A mi a lehetsé!(i),s' Hát ez Szerkesztőség: Budapest, IV. ker., Ferencziek tere 3. Előfizetési ár: 1 évre 12 frt, fél évre 6 írt, negyed évre 3 írt, 1 hóra 1 írt. Egyes számára: helyben és vidékén Mkr. Kiadóhivatal, Budapest, IV. ker., Ferencsiekter© 3. LapunK mai szama 24 aulai