Magyar Ujság, 1898. november (7. évfolyam, 303-332. szám)
1898-11-08 / 310. szám
A Dezseőffy-,,ügy“ Budapest, november 7. Idézőjel közzé tettük az ügy szót, mivel soha a Lukáts Gyula választási sérelme ügy nem volt, legkevésbé pedig vált üggyé ma, mikor az ellenzék a Dezseőffy József főszolgabíró megjelent nyilatkozata alapján ugyancsak köszörülte a torkát, hogy üggye felfújja. Nem is került sor rá, hogy maguk indítsák meg az ügyeskedést, a miniszterelnök Kornis Ferencz nemzeti párti képviselő expektorácziói után maga hozta szóba. Az ellenzék természetesen zajongott, a közbeszólók közbeszónokoltak s a miniszterelnök kijelentéseit iparkodtak a már megszokott gúnyos kicsinyléssel fogadni, ami azonban legkevésbé sem sikerült. Kicsinyeitek ugyan, gúnyolódtak ugyan, de Lukáts Gyula maga elismerte, hogy Bánffy Dezső akkoriban Beniczky alispán előtt is nyilatkozott, hogy ha Dezseőffy főszolgabíró a választás alatt az ellenzékkel tart is, azért semminemű következményeket nem kell elviselnie. Ez a kérdés velejében elintézte volna az egész ügyet. De Rakovszky István néppárti honatya, akit senki sem vádolhat túlságos elfogulatlansággal a miniszterelnök irányában, szükségesnek tartotta egy kierőszakolt személyes felszólalás keretében kijelenteni, hogy ha a miniszterelnök a zárt ülés alkalmával nyilatkozott volna úgy, mint ma, teljesen meg lett volna elégedve. Amennyire sajnáljuk, hogy a kitűnő néppárti honatya oly soká volt kénytelen nyugtalanságban élni a Dezseőffyügy dolgában, annyira örvendünk, hogy ma végre megnyerte nyugodalmát. Más jelentősége az ügynek magában véve sohasem volt és ma, hogy Bánffy Dezső báró foglalkozott vele, szintén nem látjuk valami különös jelentőségét, azt az egyet kivéve, hogy a miniszterelnök érdemesnek tartotta vele foglalkozni. Dezseőffy-iy vagy más ügy — Lukáts Gyula, mikor a minapi felszólalását ezzel az üggyel fűszerezte, maga sem volt elkészülve arra, hogy belőle ügy legyen. Nyilván azt gondolta, mikor minden beszédben említenek következések, bizonyítás kényszerűsége nélkül eseteket a miniszterelnök ellen, miért ne élhessen ő is ezzel a fűszerrel? Szerencsétlenségét az időpont okozta, amelyben beszélt: az obstrukció kifogyott már régebben a mondanivalóból és erősebb koszt után áhítozott. Szorultságában az ember nem igen válogatós és ekkor hozta szóba Lukáts Gyula azt a famózus melyre az ellenzék nagy mohón rávetette magát. Hús híján a csontot is meg lehet rágni. Ez a Dezseőffy-ügy. Mikor először volt róla szó, akkor a miniszterelnök egy jellemes embert akart szószegésre kényszeríteni. Ma már csak az a sérelem, hogy a kormány érdeklődött a választások iránt. Igazán liczitáczió ez lefelé a nulláig. Ez csak nem lepi meg az ellenzéket, mely egyre jajgat a kormány »zsarnoksága« ellen a választásoknál, hogy Bánffy Dezső óhajtja valamelyik szabadelvű jelölt győzelmét. Ugyan Apponyi Albert, vagy Kossuth Ferencz nem óhajtja, hogy a pártjabeliei győzzenek? És ők nem informáltatják magukat arról, ebben vagy abban a kerületben milyenek a chanceai? Sőt ha tehetik, nem próbálják-e meg, hogy a chanceokon lendítsenek ? Igaz, ők nem élnek retorziókkal az engedetlen választóval szemben. De hiszen az elnyomott Dezseőffy főszolgabíró ma is főszolgabíró még és Lukáts Gyulára mégis szavazott és Lukáts Gyula képviselő lett, a kormánypárti jelölt pedig megbukott, mivel a választók túlnyomó többsége arra szavazott, akire a népszerű és befolyásos főszolgabíró, Lukáts Gyula jellemezte így a Dezseőffy főszolgabíró hatalmát a kerületben. Ha már foglalkozunk ezzel az ügygyel, hadd álljunk meg e megjegyzésnél. Dezseőffy főszolgabíró ma jellemes ember, mivel az ellenzékre szavazott maga és vitte magával az ellenzék táborába a választók többségét. Ne feledjük el, hogy a főszolgabíró úr, mielőtt a függetlenségi jelölttel tartott, nemzeti párti volt és akkoriban a választók nagy többsége nemzeti párti jelöltre szavazott. Akkor is jellemes hazafi volt a főszolgabíró, de ne adj isten, hogy Lukáts Gyula helyett valamiképen egy kormánypárti jelölt nyerte volna meg tetszését, mert akkor nem volna jellemes férfiú. Akkor a kormány presszionálta volna őt és ő hallatlan erőszakkal presszionálta volna a vác i „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÍJA. A színházi hét. — A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Egy premier, diplomácziai beavatkozással, nem mindennapi dolog, még reklámnak se. Egy ilyen diplomácziai beavatkozás testvérek között is megér legalább huszonöt előadást zsúfolt házak előtt. A Népszínháznak — hiába! — szerencséje van. A szezon egy kicsit gyengén indult, az újdonságok egy kicsit gyöngécskék voltak és a legerősebb eszközökhöz kellett nyúlni, hogy a közönség hirtelenné ne legyen a józsefkörúti műintézethez. És ekkor közbelépett — Szerbia. Soha se lehessen tudni, mikor veszi az ember hasznát a velünk barátságos viszonyban álló országoknak. A szerb alkonzulnak elég volt egy jegyzéket »váltani« és a derék közönség elővételi árakon váltotta magához a Népszínház összes jegyeit. Ki ne nézne meg egy darabot, amely ellen óvást emel a diplomáczia? Porzsolt Kálmán egy hálafelirattal válaszolhatott volna arra a bizonyos jegyzékre, mert hogy ez az írás nagy szolgálatot tett neki, az bizonyos. Sajnos, a darabnak már nem. Ezt egy kicsit át kellett alakítani. Nem maradhatott benne semmi gyanús hasonlatosság. Szirmai, aki hasonlíthatott volna Milán királyhoz, elveszítette a koronás szerepet és kénytelen volt beérni egy márkisásrtal. Németh ellenben király lett, nehogy valami márkival téveszszék össze. Csak Solymosi maradt meg herczegnek, mert a mikor Solymosi egy herczeget alakít, az nem hasonlít semmiféle herczeghez. E felől nyugodtan alhatott a szerb alkonzul és a népszínházi bizottság. A darab azonban beütött így is. A borbelyi királyt mint Bibliás asszonyt is szívesen fogadta a közönség. Politika kell a magyarnak és ha ebben a darabban nincs is politika, de talán lehetett volna benne. És a közönség megelégedett ezzel a lehetett volnával is. Azután meg a darab elmés fordítójának Heltai Jenőnek van elég ötlete, hogy kipótolja azt, amit a politika kiszedegetett belőle az operettéből. Mindenesetre helyes dolog, hogy a primadonnákat nem törölték ki belőle. Küry Klára, aki a bibliás menyecskét játsza, annyi kedvességet, bájt és gracziózus ötletet pazarolt bele a szerepébe, hogy ha ettől megfoszt, igazán rosszul bántunk volna Szerbiával. Meg kell dicsérnünk azt a gondos, bőkezű kiállítást is, amelyben a Népszínház az ő újdonságát szinte hozta. Örömmel konstatáljuk, hogy a színpadi rendezés ügye az utolsó időkben általában nagy fejlődést mutat a főváros összes színházaiban. Alig pár esztendeje még a színpadi rendezés és kiállítás dolgában a Krecsányi színköre állt a budapesti színházak élén; ma komolyan rendeznek még a Nemzeti színházban is. Ez az érdeme elvitázhatlanul megvan a Vígszínháznak, amely a maga konkurrencziájával rászorította a többi színházakat is. A Vígszínházat említvén, nem hagyhatunk szó nélkül elv kommünikét, amely ebből a műintézetből eredt a lapokhoz. Ama bizonyos fehér estés kommünikét értjük. Ez az írás kijelenti, hogy a Vígszínház ezután olyan darabokat is felvesz a műsorába, amelyek bizonyos estéken megtűrik a nézőtéren a leányokat is. Elismerjük, hogy ez haladás és egy kicsit megütődünk rajta, hogy az. Az egyik újság a kommüniké alkalmából Sardoura hivatkozik, aki kijelentette, hogy a színház nem a lányoknak való. Jó isten, de hát mi is való ezeknek a szegény leányoknak! ? A politika nem való, a regény se való, a színház se való! De miért nem való? Ha a dráma az élet poétás mása, mi tiltja el tőle őket? Várjon az élet csupa olyan dologból áll, amiről egy fiatal leány nem tudhat, vagy a poézis olyan, amely előttük tilalmas? Való, hogy a dráma nem egyszer tárgyal olyan kérdéseket, fejteget olyan problémákat, amelyek megismerése nem való fiatal lányoknak. De szabad-e azt mondani, hogy a színpad elsősorban és főként ezek számára való? A színház főhivatása nemesbíteni a kedélyt és fejleszteni az ízlést. Egyik se olyan, amely a fiatal lányok kedélyvilágának megrontására vezet és ha már kivételes estékről van szó: legyenek kivételesek azok az esték, amelyeken a lányok nem jöhetnek a színházba és nem azok, amelyen eljöhetnek. Szeretjük remélni, hogy nemsokára a Vígszínháznál is így áll majd a dolog. A Nemzeti színház e heti eseménye egy reprise. Sietve konstatáljuk, hogy ez az esemény nem lett eseménynyé. A bagdadi herczegnőről, mikor felélesztették, kiderült,, bmnivel A Lapunk mai száma 16 oldal. p