Magyar Ujság, 1898. november (7. évfolyam, 303-332. szám)
1898-11-01 / 303. szám
1898. november 1. -i MAGYAR ÚJSÁG biztonsága érdekében történt. A Daily Chronicle most az igazi bűnösök megnevezését és megbüntetését követeli. Paris, október 31. A lapok úgy vélik, hogy a miniszterválság végét járja, mert már csak néhány alárendelt jelentőségű pontot kell elintézni, amelyek nem okoznak nehézségeket. A lapok többsége azt hiszi, hogy a kormány ma megalakul és hogy a miniszterek neveit a hivatalos lap holnap közölni fogja. A lapok többsége egybehangzóan konstatálja, hogy a semmitőszék ítélete óta a közvélemény észrevehetően lecsillapodott. A revízió barátai és ellenségei arra utalnak, hogy a volt hadügyminisztereknek, akik Dreyfas-t bűnösnek mondották, fel kell tárniuk az ország előtt azokat a bizonyítékokat, amelyekre meggyőződésüket alapították. A Volonte azt mondja, hogy Pane engedelmet kapott arra, hogy Picqmrt ezredest szombaton meglátogassa. A Journal azt mondja, hogy a semmitőszék még nem tűzte ki a vizsgálat megkezdésének idejét. Azt hiszi, hogy csütörtök előtt nem nevezik ki a bizottságot. Páris, október 31. A lapok követelik, hogy az öt ex-hadügyminiszter, nevezetesen Mercier, Billot, Cavaignac, Zurlinden és Chanoine, kik Dreyfust bűnösnek mondták, a semmitőszék előtt mutassák be bizonyítékaikat állításuk mellett. Ezt Rochefort, Drummond és Cassagnac ép úgy követelik, mint Jaures és Clémenceau. Cassagnac ma azt írja, hogy Dreyfus többé áldozat nem maradhat és ha visszajön, eme öt hadügyminiszternek kell helyét a bagnóban elfoglalnia. Páris, október 31. A Dupuy-kormány, ha csak véletlen akadály nem jön közbe, holnapra a következőleg alakul meg: Dupuy elnök és belügy Freycinet hadügy, Leckroy tengerészet, Delcassé külügy, Lebret igazságügy, Peytral pénzügy, Legues közoktatásügy, Guerrii közmunkák, Krantz kereskedelem, Víger földmivelésügy, Delombre gyarmatügyek. Tóth Kálmán sikkasztási bünpöre. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. A legújabb nagyobbszabású sikkasztások között kétségkívül Tóth Kálmán postatiszt csinálta a legjelentékenyebb rekordot. Mint a budapeti józsef téri postahivatal egyik alkalmazottja, közel százezer forintot vágott zsebre, aztán megszökött, de Brémában a felesége túlságos szentimentalizmussal mondott Isten hozzád-ot a szárazföldnek, ami egy detektivnek feltűnt és ez csakhamar érdeklődni kezdett az utasok iránt. A szökés tehát csakhamar kiderült és Tóth Kálmánt családjával együtt elfogták. Tóth Kálmán ma elegáns fekete szalonruhában ült a bírái elé. Csinos, elég rokonszenves megjelenésű fiatalember. A szenzációs ügy tárgyalása alig vett másfél órai időt igénybe, a vádlott mindent bevallott, a pénz nagy része is visszakerült. A tárgyalás meglehetősen monoton volt, a vádlott, mikor a feleségét és gyermekeit emlegették, kényezett, de nem túlságosan. A tényállás az, hogy Tóth Kálmán postatiszt a télen 91.057 forintot és 48 krajczárt sikkasztott, aztán családostul Amerika felé vette útját. Amint ismeretes, a szökevényeket Brémában elfogták és visszahozták őket. Tóthnak a feleségét, Öllé Margitot a bíróság csakhamar szabadon bocsátotta, mert kitűnt róla, hogy férje bűnös cselekedetéről eleve nem tudott, mert Tóth csak útközben mondta meg neki az igazat. Az elsikkasztott összeg nagy része megkerült, mert amikor Tóthot elfogták, 83.395 frt 70 kft találtak nála és az összeget nyomban elküldte a brémai rendőrség. Ezenfelül ékszerekből, melyeket Tóth szökése előtt vásárolt, azután kisebb summákból is begyűlt annyi, hogy a postakincstár kára alig 6000 forint. A törvényszék Tóth Kálmán hivatali sikkasztás büntette czímén helyezte vád alá s ma mondott felette ítéletet Jaupf Albin bíró elnöklésével. A vádhatóságot Pataky Gyula kir. alügyész képviselte, a fogságban levő vádlott Weisz Ödön dr. ügyvédet kérte fel védőjéül. A vádlott, Tóth Kálmán, Nagy-Kanizsán született, harminczegy éves, nős postatiszt, két gyermek atyja. — Volt-e katona? — Igen, tartalékos tiszt lettem. Mily iskolákat végzett ? *— Gimnáziumot, majd jogot. — Bűnösnek tudja ön magát? — Igen, bűnös vagyok. — Hogy sikkasztotta ön a bek-számlára befizetett összegeket ? — A naplóba nem vezettem be, ra szelvényeket pedig megsemmisítettem. A vádlott elmondta ezután, hogy két ilyen befizetésen felül hat pénzeslevelet sikkasztott még el. Ez utóbbiakkal úgy manipulált, hogy a mozgópostának átadott kisérő levelekbe nem írta be a visszatartott pénzesleveleket. — Mennyi idő alatt végezte üzelmeit. — Két nap alatt és azért tettem, hogy megszökjem Amerikába. — És erre 91.000 forint kellett? — Az államot tizenegy évig szolgáltam s évi kilenczszáz forint fizetésre vittem. Elkeserített a méltatlan elbánás, mert noha jogot is végeztem, mindig mellőztek. Az ok, nézetem szerint, egyik főnököm ellenszenve volt. A vádlott ezután arra nézve tett még vallomást, mint szerezte szökéséhez az útlevelet. Weisz Ödön dr.: Mikor ön nősült, mennyi volt a fizetése ? Vádlott: 700 forint. — Jogi vizsgáit mikor tette ön le? — Privátszorgalomból, már mint állami tisztviselő. Alföldi Zoltán ismerteti a hivatalbeli pénzkezelést. Felvilágosításai szerint Tóth olyan pénzesleveleket, melyeket a rovatlapon elküldötteknek jelzett, tartott vissza. Elnök: Mennyi a sikkasztott összeg? — 91.057 frt 48 krajczár, de a kárösszeg emelkedik 2 frt 65 krral. — Hogyan ? — A felek reklamáczióiból felmerült költségek czimén. — Mily összeget kaptak önök Brémából? — 83.395 frt 70 krt, ám ehhez még apróbb summák jönnek. — Mennyi hát a fedezet? —Nálunk 84.030 frt 27 kr. Elnök: Konstatálom, hogy a még befolyt értékeket is idevéve, a kár 5629 frtot tesz ki. Pollacsek G. Sándor dr. jogügyigazgatósági képviselő bemutatja a kárfelszámítást s kijelenti, hogy a vádlottat megbüntetni kéri. Clement József és Hirsch Hugó posta főtisztek pedig tudatják a bírósággal, hogy az eset előtt Tóth pontos és lelkiismeretes tisztviselő volt. Erre a perbeszédek következtek. Pataky dr. közvádló ügyész nyolc rendbeli sikkasztás bűntettének vádját emeli Tóth Kálmán ellen. Kéri megbüntetését, de figyelembe vételét annak is, hogy egy olyan műveltségű ember, mint a minő Tóth Kálmán, már eléggé meg van büntetve ama tudat által is, hogy ő ilyesmit elkövethetett. Weisz Ödön dr. védő beismeri, hogy egy állami tisztviselő a védence, aki a beléje helyezett bizalommal nagyon visszaélt. Utal arra, hogy a szellemi munkások mai napság életüknek kétharmad részét tanulással töltik, hogy aztán éltük utolsó harmadrészét nyomorgással töltsék. Nem csoda, ha a lelki egyensúly megrendül a családos és rosszul fizetett államtisztviselőben, amikor a feleség és gyermek enni kér. A bűn el van követve. De kell szánalmat éreznünk a bűnös iránt. Azt hiszi, hogy nyolcz rendbeli sikkasztásról szó nem lehet, mert a terv, a dolás egységes volt. Ajánja a bíróság kegyelmébe a vádlott kisgyermekeit. A védő beszédének a szegény hivatalnokok nyomorát festő része erős visszhangot keltett a közönség körében és amikor beszédét befejezte) néhányan éljenezték a védőt. De akadtak olyan humoros hangulatú emberek is, akik a védővel parolázva, így szóltak hozzá: — Gratulálok, igaz és nemes ügyet tetszett védeni. Ezt a gratulácziót már maga a védő is elfojtott derültséggel fogadta. A bíróság egy folytatólagos bűncselekményt állapított meg s Tóth Kálmánt hat évi fegyházzal sújtotta. Ezenfelül tíz évi hivatal- és jogvesztést is kimondott a törvényszék. Súlyosító körülménynek vették a sikkasztott összeg rendkívüli nagyságát. A közvádló a minősítés tekintetében felebbezést jelentett be s appellált az elitért is. --7--'. n-0- ..... .....-r : • 4- - • - - v- i Sínbe! Lóri, Budapest, október 31. Szép lányok voltak a Stubel-lányok nagyon. Egyik olyan szép, hogy János főherczeg érdemesnek tartotta érte letenni rangját meg a czimét. A liberális főherczeg egyszerűen Orth Jánossá lett, és a szemetevadett gyonból, kincsből csak egyetlen egy kincset, az asszonyt vitte magával. A Santa Margareta büszkén szelte aztán a nagy óczeán hullámait, mígnem egy végzetes vihar elpusztította. Vele pusztult a daliás kapitány Orth János, vele az imádott nő, a bájos Stubel Miczi is. És most — egyik verzió szerint — ott nyugosznak a tenger korallkagylós fenekén, az isis és anthipates-grotta természetalkotta sírboltjában, álmodva örök szerelemről, örök boldogságról. Egy másik verzió szerint, talán nem is pusztultak el, de a hajótörötteket valami szigetre vetette a hullám. Tündérországbeli, mesés szigetre. Soha nem látott színpompájú délvirágok nyílnak ott, tarka tollú madarak köszöntik a rózsásfényű hajnalhasadást és alázatos, rézbőrű emberek közt ismét király a fejedelmi sarj, királynőjük pedig a szép asszony, a kit szive bálványa rangnál, hatalomnál, mindennél többre becsült. Eddig van a rege. Most pedig következik a valóság, a másik szépséges szép Stubel-leánynak a históriája. Operette-diva volt és Bécsben csak a schöne Lori néven nevezgették, akkor —bizony jó régen, a hetvenes esztendők derekán. Híre Budapestre is eljött és a tüzes szemű, ingerlő formájú dívát csakhamar szerződtette egy akkori Gyapjú-utczai német színház igazgatója. Óriási diadalokat aratott azokon a rozoga deszkákon Lóri kisasszony, és a kaszinó főrangú fiatalsága, aki akkor még csak a Gyapjú utczában gyönyörködhetett a trikós múzsában, minden este zsúfolásig megtöltötte a német múzsatemplomot. Hódoltak a tüzes szemű leánynak, aki elébe bőven hullott a virág és a reálisabb aranyeső is. De minden gavallérja közt legszerelmesebb, legáldozatkészebb volt egy dúsgazdag fiatal ember, akinek a tiszttartója csak egyre a fejét csóválgatva, eképen nyilatkozik a losonczi nagy vendéglőben. — Bizony Isten bankót eszik az a pesti aktrix, azelőtt egy hónap alatt se költött el kétezer forintot az én kis gazdám, most egy hétre se elég ennyi . . . Valóban úgy is volt. És a gyönyörű uradalom, mely 1250-ben királyi birtok is volt, a IV. Béla királyé, egyre fatálisabban megtelt a C lapon. Stubel Lórinak fejedelmi szeszélyei vannak. Egyszer, minden nap csupa extráit de violetteben fürdőit és két hét alatt 15.000 forintot tett ki a parfümszámla Vértessynél, máskor ismét pezsgőben, hogy elernyedt idegeit felfrissítse. És bizony a champagne-t se mérik ingyen, de még olcsón se. Lakásán a berendezés maga egy vagyont képviselt és hálószobájában csak egyetlen egy ágy kerek negyvenezer forintot kóstált. így aztán természetes, hogy a nógrádmegyei kastély előtt, melyben valamikor Ráday Pál uram, néhai való Rákóczi Ferencz ő nagyságú kanczellárja forgatta a kalamust, megütötték a dobot. Csúnya muzsika ez szörnyen. Ezerszerte csúnyább, mint azok a csapongó operette-áriák,a.