Magyar Ujság, 1898. november (7. évfolyam, 303-332. szám)

1898-11-01 / 303. szám

1898. november 1. -i MAGYAR ÚJSÁG­ biztonsága érdekében történt. A Daily Chronicle most az igazi bűnösök megnevezését és megbün­tetését követeli. Paris, október 31. A lapok úgy vélik, hogy a miniszterválság végét járja, mert már csak néhány alárendelt jelentőségű pontot kell elintézni, a­melyek nem okoznak nehézségeket. A lapok többsége azt hiszi, hogy a kormány ma megalakul és hogy a miniszterek neveit a hivatalos lap holnap kö­zölni fogja. A lapok többsége egybehangzóan konsta­tálja, hogy a semmitőszék ítélete óta a közvé­lemény észrevehetően lecsillapodott. A revízió barátai és ellenségei arra utalnak, hogy a volt hadügyminisztereknek, a­kik Dreyfas-t bűnösnek mondották, fel kell tárniuk az ország előtt azo­kat a bizonyítékokat, a­melyekre meggyőződé­süket alapították. A Volonte azt mondja, hogy Pane enge­­delmet kapott arra, hogy Picqmrt ezredest szombaton meglátogassa. A Journal azt mondja, hogy a semmitő­szék még nem tűzte ki a vizsgálat megkezdésé­­nek idejét. Azt hiszi, hogy csütörtök előtt nem nevezik ki a bizottságot. Páris, október 31. A lapok követelik, hogy az öt ex-hadügy­­miniszter, nevezetesen Mercier, Billot, Cavaignac, Zurlinden és Chanoine, kik Dreyfust bűnös­nek mondták, a semmitőszék előtt mutas­sák­ be bizonyítékaikat állításuk mellett. Ezt Rochefort, Drummond és Cassagnac ép úgy követelik, mint Jaures és Clémenceau. Cassagnac ma azt írja, hogy Dreyfus többé áldozat nem maradhat és ha visszajön, eme öt hadügyminisz­ternek kell helyét a bagnóban elfoglalnia. Páris, október 31. A Dupuy-kormány, ha csak véletlen aka­dály nem jön közbe, holnapra a következőleg alakul meg: Dupuy elnök és belügy Freycinet hadügy, Leckroy tengerészet, Delcassé külügy, Lebret igazságügy, Peytral pénzügy, Legues közoktatásügy, Guerrii közmunkák, Krantz kereskedelem, Víger földmivelésügy, Delombre gyarmatügyek. Tóth Kálmán sikkasztási bünpöre. — Saját tudósítónktól. — Budapest, október 31. A legújabb nagyobbszabású sikkasztások között kétségkívül Tóth Kálmán postatiszt csi­nálta a legjelentékenyebb rekordot. Mint a buda­­peti józsef téri postahivatal egyik alkalmazottja, közel százezer forintot vágott zsebre, aztán meg­szökött, de Brémában a felesége túlságos szenti­­mentalizmussal mondott Isten hozzád-ot a szá­razföldnek, a­mi egy detektivnek feltűnt és ez csakhamar érdeklődni kezdett az utasok iránt. A szökés tehát csakhamar kiderült és Tóth Kálmánt családjával együtt elfogták. Tóth Kálmán ma elegáns fekete szalonru­hában ült a bírái elé. Csinos, elég rokonszen­ves megjelenésű fiatal­ember. A szenzác­iós ügy tárgyalása alig vett másfél órai időt igénybe, a vádlott mindent bevallott, a pénz nagy része is visszakerült. A tárgyalás meglehetősen monoton volt, a vádlott, mikor a feleségét és gyermekeit emlegették, kényezett, de nem túlságosan. A­ tényállás az, hogy Tóth Kálmán postatiszt a télen 91.057 forintot és 48 krajczárt sikkasz­tott, aztán családostul Amerika felé vette útját. A­mint ismeretes, a szökevényeket Brémában elfog­­­ták és visszahozták őket. Tóthnak a feleségét, Öllé Margitot a bíróság csakhamar szabadon bocsátotta, mert kitűnt róla, hogy férje bűnös cselekedetéről eleve nem tudott, mert Tóth csak útközben mondta meg neki az igazat. Az elsikkasztott összeg nagy része megkerült, mert a­mikor Tóthot elfogták, 83.395 frt 70 kft találtak nála és az összeget nyomban elküldte a brémai rendőrség. Ezenfelül ékszerek­ből, melyeket Tóth szökése előtt vásárolt, azután kisebb summákból is begyűlt annyi, hogy a posta­kincstár kára alig 6000 forint. A törvényszék Tóth Kálmán hivatali sikkasz­tás büntette czímén helyezte vád alá s ma mon­dott felette ítéletet J­aupf Albin bíró elnöklésé­vel. A vádhatóságot Pataky Gyula kir. alügyész képviselte, a fogságban levő vádlott Weisz Ödön dr. ügyvédet kérte fel védőjéül. A vádlott, Tóth Kálmán, Nagy-Kanizsán szü­letett, harminczegy éves, nős postatiszt, két gyer­mek atyja. — Volt-e katona? — Igen, tartalékos tiszt lettem. Mily iskolákat végzett ? *— Gimnáziumot, majd jogot.­ — Bűnösnek tudja ön magát? — Igen, bűnös vagyok. — Hogy sikkasztotta ön a b­ek-számlára be­fizetett összegeket ? — A naplóba nem vezettem be, ra szelvénye­ket pedig megsemmisítettem. A vádlott elmondta ezután, hogy két ilyen befizetésen felül hat pénzeslevelet sikkasztott még el. Ez utóbbiakkal úgy manipulált, hogy a mozgó­postának átadott kisérő levelekbe nem írta be a visszatartott pénzesleveleket. — Mennyi idő alatt végezte üzelmeit. — Két nap alatt és azért tettem, hogy meg­szökjem Amerikába. — És erre 91.000 forint kellett? — Az államot tizenegy évig szolgáltam s évi kilenczszáz forint fizetésre vittem. Elkeserített a méltatlan elbánás, mert noha jogot is végeztem, mindig mellőztek. Az ok, nézetem szerint, egyik főnököm ellenszenve volt. A vádlott ezután arra nézve tett még vallo­mást, mint szerezte szökéséhez az útlevelet. Weisz Ödön dr.: Mikor ön nősült, mennyi volt a fizetése ? Vádlott: 700 forint. — Jogi vizsgáit mikor tette ön le? — Privátszorgalomból, már mint állami tiszt­viselő. Alföldi Zoltán ismerteti a hivatalbeli pénz­kezelést. Felvilágosításai szerint Tóth olyan pénzes­leveleket, melyeket a rovatlapon elküldötteknek jelzett, tartott vissza. Elnök: Mennyi a sikkasztott összeg? — 91.057 frt 48 krajczár, de a kárösszeg emelkedik 2 frt 65 krral. — Hogyan ? — A felek reklamáczióiból felmerült költsé­gek czimén. — Mily összeget kaptak önök Brémából? — 83.395 frt 70 krt, ám ehhez még apróbb summák jönnek. — Mennyi hát a fedezet? —­­Nálunk 84.030 frt 27 kr. Elnök: Konstatálom, hogy a még befolyt ér­tékeket is idevéve, a kár 5629 frtot tesz ki. Pollacsek G. Sándor dr. jogügyigazgatósági képviselő bemutatja a kárfelszámítást s kijelenti, hogy a vádlottat megbüntetni kéri. Clement József és Hirsch Hugó posta­ főtisztek pedig tudatják a bírósággal, hogy az eset előtt Tóth pontos és lelki­­ismeretes tisztviselő volt. Erre a perbeszédek kö­vetkeztek. Pataky dr. közvádló ügyész nyolc­ rendbeli sikkasztás bűntettének vádját emeli Tóth Kálmán ellen. Kéri megbüntetését, de figyelembe vételét annak is, hogy egy olyan műveltségű ember, mint a minő Tóth Kálmán, már eléggé meg van bün­tetve ama tudat által is, hogy ő ilyesmit elkövet­hetett. Weisz Ödön dr. védő beismeri, hogy egy állami tisztviselő a védenc­e, a­ki a beléje helyezett biza­lommal nagyon visszaélt. Utal arra, hogy a szel­lemi munkások mai napság életüknek kétharmad részét tanulással töltik, hogy aztán éltük utolsó harmadrészét nyomorgással töltsék. Nem csoda, ha a lelki egyensúly megrendül a családos és rosszul fizetett államtisztviselőben, a­mikor a feleség és gyermek enni kér. A bűn el van követve. De kell szánalmat éreznünk a bűnös iránt. Azt hiszi, hogy nyolcz rendbeli sikkasztásról szó nem lehet, mert a terv, a dolás egységes volt. Ajánja a bíróság kegyelmébe a vádlott kis­gyermekeit. A védő beszédének a szegény hivatalnokok nyomorát festő része erős visszhangot keltett a közönség körében és a­mikor beszédét befejezte) néhányan éljenezték a védőt. De akadtak olyan humoros hangulatú emberek is, a­kik a védővel parolázva, így szóltak hozzá: — Gratulálok, igaz és nemes ügyet tetszett védeni. Ezt a gratulácziót már maga a védő is elfoj­tott derültséggel fogadta. A bíróság egy folytatólagos bűncselekményt állapított meg s Tóth Kálmánt hat évi fegy­­házzal sújtotta. Ezenfelül tíz évi hivatal- és jog­vesztést is kimondott a törvényszék. Súlyosító körülménynek vették a sikkasztott összeg rend­kívüli nagyságát. A közvádló a minősítés tekintetében feleb­­bezést jelentett be s appellált az elitért is. --7--'. n-0­- ..... .....-r : • 4- - • - - v- i Sínbe! Lóri,­­ Budapest, október 31. Szép lányok voltak a Stubel-lányok nagyon. Egyik olyan szép, hogy János főherczeg érdemes­nek tartotta érte letenni rangját meg a czimét. A liberális főherczeg egyszerűen Orth­ Jánossá lett, és a szemetevadett gyonból, kincsből csak egyet­len egy kincset, az asszonyt vitte magával. A Santa Margareta büszkén szelte aztán a nagy óczeán hullámait, mígnem egy végzetes vihar elpusztította. Vele pusztult a daliás kapitány Orth János, vele az imádott nő, a bájos Stubel Miczi is. És most — egyik verzió szerint — ott nyugosznak a tenger korallkagylós fenekén, az isis és anthipates-grotta természetalkotta sírbolt­jában, álmodva örök szerelemről, örök boldog­ságról. Egy másik verzió szerint, talán nem is pusz­tultak el, de a hajótörötteket valami szigetre vetette a hullám. Tündérországbeli, mesés szigetre. Soha nem látott színpompájú délvirágok nyílnak ott, tarka tollú madarak köszöntik a rózsásfényű hajnalhasa­­dást és alázatos, rézbőrű emberek közt ismét király a fejedelmi sarj, királynőjük pedig a szép asszony, a kit szive bálványa rangnál, hatalomnál,­ mindennél többre becsült. Eddig van a rege. Most pedig következik a valóság, a másik szépséges szép Stubel-leánynak a históriája. Operette-diva volt és Bécsben csak a schöne Lori néven nevezgették, akkor —bizony jó régen, a hetvenes esztendők derekán. Híre Budapestre is eljött és a tüzes szemű, ingerlő formájú dívát csakhamar szerződtette egy akkori Gyapjú-utczai német színház igazgatója. Óriási diadalokat aratott azokon a rozoga deszkákon Lóri kisasszony, és a kaszinó főrangú fiatalsága, a­ki akkor még csak a Gyapjú­ utczában gyönyörködhetett a trikós múzsában, minden este zsúfolásig megtöltötte a német múzsatemplomot. Hódoltak a tüzes szemű leánynak, a­ki elébe bőven hullott a virág és a reálisabb aranyeső is. De minden gavallérja közt legszerelmesebb, legáldozatkészebb volt egy dúsgazdag fiatal ember, a­kinek a tiszttartója csak egyre a fejét csóvál­­gatva, eképen nyilatkozik a losonczi nagy ven­déglőben. — Bizony Isten bankót eszik az a pesti aktrix, azelőtt egy hónap alatt se költött el két­ezer forintot az én kis gazdám, most egy hétre se elég ennyi . . . Valóban úgy is volt. És a gyönyörű uradalom, mely 1250-ben ki­rályi birtok is volt, a IV. Béla királyé, egyre fa­tálisabban megtelt a C­ lapon. Stubel Lórinak fe­jedelmi szeszélyei vannak. Egyszer, minden nap csupa extráit de violette­ben fürdőit és két hét alatt 15.000 forintot tett ki a parfüm­számla Vértessynél, máskor ismét pezsgőben, hogy elernyedt idegeit felfrissítse. És bizony a champagne-t se mérik ingyen, de még olcsón se. Lakásán a berendezés maga egy vagyont kép­viselt és hálószobájában csak egyetlen­ egy ágy ke­rek negyvenezer forintot kóstált. így aztán természetes, hogy a nógrádmegyei kastély előtt, melyben valamikor Ráday Pál uram, néhai való Rákóczi Ferencz ő nagyságú kanczel­­lárja forgatta a kalamust, megütötték a dobot. Csúnya muzsika ez szörnyen. Ezerszerte csú­nyább, mint azok a csapongó operette-áriák,­a.

Next