Magyar Ujság, 1899. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-14 / 14. szám
Vil. évfolyam 14. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1999. Szombat, január 14- A nemzeti eszme. Budapest, január 13. Otromba személyeskedéssel az egyik, szellemtelen szóbakapaszkodással gloszszálja a másik ellenzéki újság azokat a szavakat, amiket a miniszterelnök tegnap Budapest főváros deputációjához intézett. Az egyikben is, a másikban is, a durva nyelvöltögetőben, valamint az ízetlen szóturkálóban, nem a czivilizálatlan ellenzéki őslény brutális ösztöne nyilatkozik meg, hanem az egyéni diszpozíció, amelyet a személyes gyűlölség, a szervezetet s az agyat egyaránt elöntő epeváladék késztet a kóros megnyilatkozásra. Oly emberek, akiknek politikai hitvallása az ellenfél sárral dobálása, oly emberek, akik hamis szeger alatt hamisított árukat csempésznek a közönségbe, akik báránybőrben üvöltenek a farkasokkal, liberális szűrben házalnak a reakcióval, vagy sértett egyéni ambíciójukban a maguk jobb meggyőződését a háttérbe szorítják, hogy privát sérelmüket megboszulják: lehetnek-e ily emberek egy pillanatra is igazságosak, mérheti-e a közvélemény az ő kritikájukat az objektivitás mértékével? Hát nem látnak Bánffyban mást, csak a gyönge szónokot, s nem találnak tollakra méltóbb témát, mint személyes képességeinek durva, trágár kifejezésekkel való ócsárlását. Nem vakok ők, őh nem, csak szemfényvesztők, akik tollukkal ugyanazt a komédiát űzik, mint a vásári pojácza. Megcsalni a nézők tiszta látását, hanem at kézi ügyességek mögött elsikkasztani az egyszerű igazságot. Van-e sikerük? Eltudták-e, el tudják-e ámítani a józan közvéleményt? Aki szándékosan szemet nem huny a tények előtt, kénytelen e kérdésekre tagadó választ adni. Bohóczkodásuknak, szemfényvesztő zsurnalisztikai fogásaiknak lehet olv publikuma, amely a komédia szempontjából gyönyörködik bennük, de hogy a politikai vezetés és irányítás komoly tényezőinek nem tekintik őket, tanú rá az országszerte megnyilatkozó ellenszenv az általuk teremtett helyzettel szemben, s az a lelkes hangulat, amelylyel mindenfelől kitartásra buzdítják a kormányt és a szabadelvű pártot a haza igazi javainak védelmére. Ha ők nem látnak meg egyebet a miniszterelnök tegnapi szavaiban, csak cicerói fogyatékosságot s egy lényegtelen szócserét, a melybe izetlenkedéseik kampóját beleakaszthatják, az ország annak a beszédnek a tartalmát fogja méltatni, amelyből hatalmasan kidomborodik a nemzeti eszméért lelkesedő államférfiú históriai alakja. Mert bármit vessenek szemére a napi politika elsavanyodott kritikusai, bármily piszokkal dobálják politikai szemétkotrók s bármily rágalmakat szórjanak fejére az írástudó farizeusok, aziránt nem téveszthetik meg a közvéleményt, hogy Bánffy a legmarkánsabb képviselője három évtized óta annak a nemzeti irányú politikának, amely a magyarság szupremácziáját eleven, ható erővé s bel- és külföldön imponáló állami tényezővé iparkodott tenni. Még az ellenzék is, amennyiben a tökéletes elvadulás erőt nem vett rajta, elismerte s elismeri, hogy azok a czélok, amelyeket Bánffy Dezső báró magának nemzeti irányban kitűzött s melyeket kitartással és nagy politikai éleslátással részben megvalósított, részben a megvalósulás útjára terelt, magasztosak és nemesek a haza üdvére s érdekeinek biztosítására szolgálnak. Akárhogy ítéli is meg az ellenzék a napi politikának efemer jelenségeit, azt az egyet bűn szem elől tévesztenie, hogy az a férfin, aki ellen boszúhadjáratot indít a vadság s a politikai erkölcstelenség válogatott fegyvereivel, itthon, nemzetiségeink előtt s a külföldön, barátaink és ellenségeink előtt, egyaránt a magyar nemzeti eszme intranzigens képviselője, a magyar állami hatalom fejlesztője és konszolidátora. Azok a szavak, amelyekben a miniszterelnök az ő felfogásának és érzelmeinek a-.nemzeti irányra vonatkozólag kifejezést adott, amily lelkes viszhangot keltettek a főváros közönségében, amely maga is elüljár a magyar nemzeti állam megalkotása érdekében, és oly osztatlan tetszéssel, helyesléssel és méltatással fognak találkozni országszerte, ahol nem demosthenesi ékesszólások, nem otromba életek s durva hasonlatok szerint ítélik meg az államférfiak kvalitásait, hanem a szerint, hogy mily czélt követnek s mily odaadással és következetességgel törekszenek e czél elérésére. S ettől a kritikától, ha valakinek, úgy bizonyára Bánffy Dezsőnek nincs oka félni. Három pont a negyedikért. Budapest, január 13. A Budapesti Hírlap nagyon jól tud olvasni, rögtön megértette, hogy ha a Nemzetnek Magyar kormánypárt czímű czikkét fejtegetéseivel együtt ismerteti meg olvasóival, aligha applikálhatná azt a »cáfolatot«, melyet ma vezérczikkében a logika és lelkiismeret győzedelmeképen nekik bead. így azonban megkönnyítette magának a dolgát, odanyomtatja a Nemzet czikkének négy pontját, melynek utolsója: egy káros megalkuvásoktól ment többség uralma a parlamentben, mint a magyar politika nélkülözhetetlen faktora. Ne csapja össze a B. N. a kezét, fölösleges fárasztás volna. Aki úgy olvas, mint ő, termé-szetesen csak arra lyukadhat ki, hogy a másik három pont épen csak a negyedik kedvéért állíttatott föl, ezt a negyediket pedig a rideg párt egyeduralmi érdeke diktálta. Hiszen amióta a kormánypárt áll, mindig azzal érveltek ellene, hogy egész politikáját alárendeli az uralmi szempontnak. Nem lep meg tehát senkit, ha a B. H. a Nemzet czikkét is csak e ráfogás igazolására ferdíti. Ha nem tudna oly jól olvasni a B. H., nem is tudta volna a Nemzet fejtegetéseiből mindazt az aktuális helyzetre vonatkoztatni, amit csak általános jelentőségében mondott a czikk s viszont mindazt puszta teóriának venni, ami az aktuális helyzetre vonatkozik. A B. H. a megalkuvásoktól ment többségre teríti a vizes lepedőt, pedig maga is híven czitált, hogy káros megalkuvásoktól ment többségre van szükség. S e többség alatt valahogy Tisza Kálmánt és a mostani szabadelvű pártot érti, holott a Nemzet czikke e tekintetben egészen akadémikus s értékét nem veszti akkor sem, ha a mai többség kisebbséggé devalválódik s követi egy másik kormánypárt, más emberekkel, más programmal. Akkor is áll és ez ellen egy cáfoló szava sincs a B. H-nak, hogy ez a többség csak addig életképes, míg káros megalkuvásoktól ment marad. Hát persze, megalkuvás alatt a mai béketárgyalásokat óhajtja értetni a B. H. olvasóival. Ő maga nagyon jól tudja, mit jelent szerintünk is ez a kifejezés: azt, hogy Magyarországot nem vezetheti olyan többség, mely csak megalkuvásokból állhat össze, hanem homogén elemekből kell állnia, egy égés programmon, melynek alapján mint többség kerül ki már a választásokból s nemcsak azután toborzódik össze egyes képviselők, vagy képviselőcsoportok szövetkezéséből. Arról igazán nem tehetünk, hogy ilyen egységes párt, megalkuvások nélkül is többséget alkotó parlamenti faktor mostanában csak egy van s mivel csak ilyen párt képes életrevaló politikát csinálni, a mostani viszonyok között is csak a szabadelvű pártra marad az ország további vezetésének missziója. Ma, mikor győzelmi mámorban tombolnak az ellenzékek s in camera cavitatis már megcsinálják a koalícziós kormányt Apponyival, Szilágyival, Molnár Jánossal és Justh Gyulával: nagyon jól tudhatja a B. H. is, mint értjük mi azt a káros megalkuvásoktól ment többséget, annál is inkább, mivel az előző három pontot is a negyedik kedvéért sikerül nekik félreérteni. Jól tudja, hogy amikor a Nemzet csak a koronával teljes kontaktusról és összhangról beszél, nem tartja fölöslegesnek a nemzettel való kontaktust és összhangot, de nem tartja szükségesnek azt posztulátumként külön hangsúlyozni, hiszen a kormányzó pártnak a nemzettel való összhangja dokumentálódik abban a pillanatban, amelyben kormányzó pártként kerül ki a választásokból. Erről persze szeretnek megfeledkezni azok, akik szemüket behunyva, csökönyösen és vakmerően azon a dogmán nyargalnak, hogy más a többség és más a nemzet akarata. A közjogi konzervativizmusról is tudja, hogy nem a forradalom ellentétjeképen hang- Budapest, VII., ker., Xerepesi-ut 84. PIífizálÓSÍ 31 • 1 évre 12 frt, félévre 6 frt, LluiS&Gloet öl ■ negyed évre 3 frt, l hóra 1 frt. Egyes szám ára: vidékeit 1 4 ki. Budapest, VII., ker., Xerepesi-ut 84. Lapunk mai száma 16 oldal.