Magyar Ujság, 1899. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-14 / 14. szám

Vil­. évfolyam 14. szám. Főszerkesztő: GAJÁRI ÖDÖN. Budapest, 1999. Szombat, január 1­4- A nemzeti eszme. Budapest, január 13. Otromba személyeskedéssel az egyik, szellemtelen szóbakapaszkodással glosz­­szálja a másik ellenzéki újság azokat a szavakat, a­miket a miniszterelnök teg­nap Budapest főváros deputác­iójához intézett. Az egyikben is, a másikban is, a durva nyelvöltögetőben, valamint az ízet­len szóturkálóban, nem a czivilizálatlan ellenzéki őslény brutális ösztöne nyilat­kozik meg, hanem az egyéni diszpozíc­ió, a­melyet a személyes gyűlölség, a szer­vezetet s az agyat egyaránt elöntő epe­váladék késztet a kóros megnyilatko­zásra. Oly emberek, a­kiknek politikai hitvallása az ellenfél sárral dobálása, oly emberek, a­kik hamis szeger alatt hami­­sított árukat csempésznek a közönségbe, a­kik báránybőrben üvöltenek a farka­sokkal, liberális szűrben házalnak a reakc­ióval, vagy sértett egyéni ambí­­c­iójukban a maguk jobb meggyőződését a háttérbe szorítják, hogy privát sérel­müket megboszulják:­­ lehetnek-e ily emberek egy pillanatra is igazságosak, mérheti-e a közvélemény az ő kritikáju­kat az objektivitás mértékével? Hát nem látnak Bánffyban mást, csak a gyönge szónokot, s nem találnak tol­lakra méltóbb témát, mint személyes képességeinek durva, trágár kifejezések­kel való ócsárlását. Nem vakok ők, őh nem, csak szemfényvesztők, a­kik tolluk­kal ugyanazt a komédiát űzik, mint a vásári pojácza. Megcsalni a nézők tiszta látását, hanem at kézi ügyességek mögött elsikkasztani az egyszerű igazságot. Van-e sikerük? Eltudták-e, el tudják-e ámítani a józan közvéleményt? A­ki szán­dékosan szemet nem huny a tények előtt, kénytelen e kérdésekre tagadó választ adni. Bohóczkodásuknak, szemfényvesztő zsurnalisztikai fogásaiknak lehet olv publi­­kuma, a­mely a komédia szempontjából gyönyörködik bennük, de hogy a poli­tikai vezetés és irányítás komoly ténye­zőinek nem tekintik őket, tanú rá az országszerte megnyilatkozó ellenszenv az általuk teremtett helyzettel szemben, s az a lelkes hangulat, a­melylyel minden­felől kitartásra buzdítják a kormányt és a szabadelvű pártot a haza igazi javainak védelmére. Ha ők nem látnak meg egyebet a miniszterelnök tegnapi szavaiban, csak cicerói fogyatékosságot s egy lényegtelen szócserét, a melybe izetlenkedéseik kampó­ját beleakaszthatják, az ország annak a beszédnek a tartalmát fogja méltatni, a­melyből hatalmasan kidomborodik a nem­zeti eszméért lelkesedő államférfiú históriai alakja. Mert bármit vessenek szemére a napi politika elsavanyodott kritikusai,­­ bármily piszokkal dobálják politikai sze­métkotrók s bármily rágalmakat szórjanak fejére az írástudó farizeusok, aziránt nem téveszthetik meg a közvéleményt, hogy Bánffy a legmarkánsabb képviselője három évtized óta annak a nemzeti irányú politi­kának, a­mely a magyarság szupremácziá­­ját eleven, ható erővé s bel- és külföldön imponáló állami tényezővé iparkodott tenni. Még az ellenzék is, a­mennyiben a tö­kéletes elvadulás erőt nem vett rajta, el­ismerte s elismeri, hogy azok a czélok, a­melyeket Bánffy Dezső báró magának nemzeti irányban kitűzött s melyeket kitartással és nagy politikai éleslátással részben megvalósított, részben a meg­valósulás útjára terelt, magasztosak és nemesek a haza üdvére s érdekeinek biztosítására szolgálnak. Akárhogy ítéli is meg az ellenzék a napi politikának efemer jelenségeit, azt az egyet bűn szem elől tévesztenie, hogy az a férfin, a­ki ellen boszúhadjáratot indít a vadság s a politikai erkölcstelenség válogatott fegyvereivel, itthon, nemzetiségeink előtt s a külföldön, barátaink és ellenségeink előtt, egyaránt a magyar nemzeti eszme intranzigens képviselője, a magyar állami hatalom fejlesztője és konszolidátora. Azok a szavak, a­melyekben a mi­niszterelnök az ő felfogásának és érzel­meinek a-.nemzeti irányra vonatkozólag kifejezést adott, a­mily lelkes viszhan­­got keltettek a főváros közönségében, a­mely maga is elüljár a magyar nemzeti állam megalkotása érdekében, és oly osztatlan tetszéssel, helyesléssel és mél­tatással fognak találkozni országszerte, a­hol nem demosthenesi ékesszólások, nem otromba életek s durva hasonlatok sze­rint ítélik meg az államférfiak kvalitásait, hanem a szerint, hogy mily czélt követ­nek s mily odaadással és következetes­séggel törekszenek e czél elérésére. S ettől a kritikától, ha valakinek, úgy bizonyára Bánffy Dezsőnek nincs oka félni. Három pont a negyedikért. Budapest, január 13. A Budapesti Hírlap nagyon jól tud ol­vasni, rögtön megértette, hogy ha a Nemzet­nek Magyar kormánypárt czímű czikkét fejtegeté­seivel együtt ismerteti meg olvasóival, aligha applikálhatná azt a »c­áfolatot«, melyet ma vezérczikkében a logika és lelkiismeret győzedel­­meképen nekik bead. így azonban megkönnyítette magának a dolgát, odanyomtatja a Nemzet czikkének négy pontját, melynek utolsója: egy káros megalkuvásoktól ment többség uralma a parlamentben, mint a magyar politika nélkü­lözhetetlen faktora. Ne csapja össze a B. N­. a kezét, fölösleges fárasztás volna. A­ki úgy olvas, mint ő, termé-­­­szetesen csak arra lyukadhat ki, hogy a másik­­ három pont épen csak a negyedik kedvéért állíttatott föl, ezt a negyediket pedig a rideg párt egyeduralmi érdeke diktálta. Hiszen a­mióta a kormánypárt áll, mindig azzal érveltek ellene, hogy egész politikáját alárendeli az uralmi szem­pontnak. Nem lep meg tehát senkit, ha a B. H. a Nemzet czikkét is csak e ráfogás igazolására ferdíti. Ha nem tudna oly jól olvasni a B. H., nem is tudta volna a Nemzet fejtegetéseiből mindazt az aktuális helyzetre vonatkoztatni, a­mit csak általános jelentőségében mondott a czikk s viszont mindazt puszta teóriának venni, a­mi az aktuális helyzetre vonatkozik. A B. H. a megalkuvásoktól ment többségre teríti a vizes lepedőt, pedig maga is híven czitált, hogy káros megalkuvásoktól ment többségre van szükség. S e többség alatt valahogy Tisza Kálmánt és a mostani szabadelvű pártot érti, holott a Nemzet czikke e tekintetben egészen akadémikus s értékét nem veszti akkor sem, ha a mai több­ség kisebbséggé devalválódik s követi egy másik kormánypárt, más emberekkel, más programmal. Akkor is áll és ez ellen egy c­áfoló szava sincs a B. H-nak, hogy ez a többség csak addig életképes, míg káros megalkuvásoktól ment marad. Hát persze, megalkuvás alatt a mai béke­tárgyalásokat óhajtja értetni a B. H. olvasóival. Ő maga nagyon jól tudja, mit jelent szerintünk is ez a kifejezés: azt, hogy Magyarországot nem vezetheti olyan többség, mely csak megalkuvá­sokból állhat össze, hanem homogén elemekből kell állnia, egy égés programmon, melynek alap­ján mint többség kerül ki már a választásokból s nemcsak azután toborzódik össze egyes képvi­selők, vagy képviselőcsoportok szövetkezéséből. Arról igazán nem tehetünk, hogy ilyen egy­séges párt, megalkuvások nélkül is többséget alkotó parlamenti faktor mostanában csak egy van s mivel csak ilyen párt képes életrevaló politikát csinálni, a mostani viszonyok között is csak a szabadelvű pártra marad az ország to­vábbi vezetésének missziója. Ma, mikor győ­zelmi mámorban tombolnak az ellenzékek s in camera cavitatis már megcsinálják a koalí­­cziós kormányt Apponyival, Szilágyival, Molnár Jánossal és Justh Gyulával: nagyon jól tud­hatja a B. H. is, mint értjük mi azt a káros megalkuvásoktól ment többséget, annál is in­kább, mivel az előző három pontot is a negyedik kedvéért sikerül neki­k félreérteni. Jól tudja, hogy a­mikor a Nemzet csak a koronával teljes kontaktusról és összhangról be­szél, nem tartja fölöslegesnek a nemzettel való kontaktust és összhangot, de nem tartja szüksé­gesnek azt posztulátumként külön hangsúlyozni, hiszen a kormányzó pártnak a nemzettel való összhangja dokumentálódik abban a pillanatban, a­melyben kormányzó pártként kerül ki a vá­lasztásokból. Erről persze szeretnek megfeled­kezni azok, a­kik szemüket behunyva, csökönyö­sen és vakmerően azon a dogmán nyargalnak, hogy más a többség és más a nemzet akarata. A közjogi konzervativizmusról is tudja, hogy nem a forradalom ellentétjeképen hang- Budapest, VII., ker., Xerepesi-ut 84. PI­ífizálÓSÍ 31 • 1 évre 12 frt, félévre 6 frt, LluiS&Gloet öl ■ negyed évre 3 frt, l hóra 1 frt. Egyes szám ára: vidékeit 1 4 ki. Budapest, VII., ker., Xerepesi-ut 84. Lapunk mai száma 16 oldal.

Next