Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-26 / 85. szám
MAGYAR ÚJSÁG Vili. évfolyam 85. szám. Egyes szára ára: hbt.14 kr. Budapest 1899. Vasárnap, mérezins 26. Fehér világ. Budapest, márczius 25. Soha abnormisabb nem volt az időjárás, mint most. A tél olyan enyhe volt, hogy februárban már rügyeztek a bokrok s némely vidéken a baraczkfa virágzott. Szép tavaszias időnk volt Közép-Európában mindenütt s mig itt derülten mosolygott reánk a nap, a földgömb másik felén óriási hózivatarok pusztítottak. Amerika rég látott olyan hóviharokat, mint a minők ott tomboltak a hónap elején. Bámulva olvastuk a hófúvásba temetett vasutakról és községekről szóló híreket. Változatosság kedvéért most nálunk havazik s odaát tisztult a látóhatár. Az időjárásnak e szeszélyes csalókasága kellemetlen ugyan nekünk, városi embereknek, de a gazdának nincs mit búsulnia miatta. Ha valamit sajnál, az legfeljebb az lehet, hogy ez a fehér világ nem deczember elején köszöntött be. De azért jól jött most is. Tapasztalt gazdák állítják, hogy a vetések elég jól teleltek ki hótakaró nélkül is, mert erős fagyok nem voltak s igy nem ártott a vetésnek a hótalan állapot. Egy baja volt azonban az, hogy a földnek nem volt elég nedvessége s a vetés e miatt fejlődésében kissé visszamaradt. A gazdák márcziusban esőt, nedvességet vártak, e helyett azonban jött a hó. Csalódnak azok, akik azt hiszik, hogy ez a hó árt a vetésnek. Ellenkezőleg. A hó lassú olvadásával hosszú időre biztosítja a föld nedvességét s biztosítja a vetést az esetleg bekövetkezhető nem várt fagyok ellen. Mi, akik elsősorban a föld termésére vagyunk utalva, örömmel üdvözöljük a kései vendéget, mely megkorrigálja azt, amit a száraz tél elmulasztott előidézni a vetésben. Aggodalomra eddig nincs ok s ha a tavasz és nyár jól fog lefolyni, nem lesz szárazság, vagy túlságos sok csapadék, akkor jó termésre lehet kilátásunk. Ez pedig fontos dolog, mert évek óta tartó kedvezőtlen terméseink után nagyon rá vagyunk utalva egy jó termésre. A mostani abnormis időjárás azért okozott károkat is korai enyheségével s a rákövetkezett erősebb fagyokkal. A korai gyümölcsök virágjukban pusztultak el. Baraczk, mandula nem igen fog az idén teremni s itt-ott a gyermekek legkedvesebb gyümölcse: a cseresznye is sokat szenvedett. De mi ez mind ama fontos nemzetgazdasági érdek mellett, melyet a gabonanemüek termésének alakulása képvisel? Az a tudat, hogy a nagy hó, mely ellepi a mezőséget, hasznára válik a vetésnek, megnyugtat mindenkit s mindennapi kenyérért szívesen lemondunk a csemegeszámba menő korai gyümölcsökről. „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA, A liliputi herczegnő. ~ Énekes szinmű három felvonásban. Irta Márkus József. Zenéjét szerzette Hegyi Béla. A Magyar színházban adták először 1899. márczius 25-én. — — A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Engedjék meg, hogy ezúttal véleményt ne mondjak az új darabról. Újságíró műve sgy véleményem amúgy sem lenne pártatlan és elfogulatlan. Az a tanács ugyan, hogy az újságírók szeressék egymást, mert más ügy sem szereti őket, már régen elavult. Most már mindenki szereti az újságírókat, csak ők nem szeretik egymást. Bármint álljon a dolog, újságíró munkájáról teljesen higgadt kritikát írni szinte lehetetlen. Márkus József különben sem szorul immár arra, hogy bemutassák. Ismeri már őt a színházba járó közönség s meg is alkotta talentumáról a maga véleményét, így jóakaró támogatásra ép oly kevéssé szorul, mint amennyire a darabjaira vonatkozó néhány őszinte megjegyzés ártalmára volna. Nem tudom, hogy a többség osztja-e nézetemet, de az én szerény meggyőződésem az, hogy a színpadon Márkus Józsefnek nem terem babér. Nem az a talentum, mely figyelmet, érdeklődést tud kelteni. Az idők folyamán bizonyos rutinra tett szert — a foglalkozás hozta ezt magával — s ez a rutin azután átsegíti őt oly szakadékokon, hol más járatlan ember menthetetlenül nyakát szegné. A közepességből semmivel sem emelkedik ki, de ezen a színvonalon tisztesség-Szerkesztőség: Budapest, VII., Ker., Kerepest-út 54. gél állja meg helyét. Meglepő ügyességgel mozog a közhelyek között, az elcsépelt banális helyzeteket, jeleneteket oly rutlnirozottan grupirozza, hogy ideig-óráig áltatja az embert. Mindezen tulajdonságánál többre becsülöm a szívósságát és kitartását. Semmi sem kedvetleníti el, vagy töri meg alkotó vágyát. Egykedvű, szinte lenéző flegmával halad az útján, s ha itt-ott apróbb baleset éri, még a füle búbját sem mozgatja. Ha nem megy, megy tovább. Ez a szívósság gondolkodóba ejt. Mi ez? A nagy, kiváló talentumok kiváltsága, hogy a csapások nem törik meg, sőt ellenkezőleg. Minnél inkább el akarják őket nyomni, annál nagyobb erővel tör ki belőlük a belső tűz, mely sarkalja, serkenti őket. Tévedtem volna Márkus József megítélésében? Lehetséges. De ime a darab, melyet ma este adnak a Magyar színházban. A kis Tildi sokat tartózkodik Van der Tokken babacsináló boltjában, mert nagyon szereti a babákat. Egész kicsiny leányka még, de azért a szivecskéje megdobban mikor Gusztáv urat látja, aki a babákat fabrikálja. Tildi nagyapja azonban nem jó szemmel nézi, hogy unokája folyton annak a részeges babagyárosnak a boltjában van, s megtiltja neki, hogy többé oda járjon. Tildi rendkívül elkeseredik, s mikor magára marad, az üzletben sírásra is fakad. De hát hamarosan le kell törölnie a könyeit, mert vevő jön. Egy majom úr — mint Tildi mondja. Babát akar venni. S Tildi el is ad neki egy hosszú selymes hajú babát két aranyért. De ebből lesz a nagy baj. Mert ez a baba a liliputi herczegnő. Tropp Darius ugyanis bábszínház-direktor ar:1 évre 12 írt, félévre 6 frt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt, s a primadonnája a liliputi herczegnő. A legutóbbieste valami kis baja történt s elhozta Tokken mesterhez, hogy kireparálja. Míg ők ketten azonban a korcsmában mulatoznak, Tildi eladja a babát, s mikor Tropp visszajön, hűlt helyét leli. Leleményessége azonban nem hagyja cserben, hanem elviszi magával Tildit »Liliputi herczegnő«-nek. A kis leány szívesen reá áll. Elhagyja nagyapját, a babákat, Gusztávot és siet a csillogó, ragyogó színpadra. A fény, dicsőség eleintén annyira elkábítják, hogy hallani sem akar az okos szóra. Ott marad a színháznál, mulat, pezsgőzik gavallérokkal. De mikor hozzá akarnak nyúlni, annyira megundorodik ettől a környezettől, hogy elmenekül. Vissza a babákhoz, vissza Gusztávhoz, ki őt nőül veszi. Hegyi Béla zenéje érdekes és értékes. Nem könnyed operette-muzsika, hanem finom, komoly zene. Magában a nyitányban is sok az ötlet s az egyes dalok (így az első felvonás duettje, Tildi dala, vagy a második felvonás fináléja) kitűnnek dallamosságuk és diszkrét voltuknál fogva. Valóban kár, hogy Hegyi oly ritkán nyúl a tollhoz. Mélyen érző tehetség, kitől joggal sokat várhatunk. Az előadás sok tekintetben igen jó. Ledovszky Gizella adja a kis leányt sok igyekezettel és törekvéssel. Az egyénisége azonban oly érdes, hogy nem tud megfelelni a szerepnek. Azonban ügyesen énekel és tánczol. Kitűnő Sziklai (Tropp), kinek rögtönzései nagy kacagást keltenek. Szilágyi (Tokken), Szentmiklóssy (Gusztáv), Halasi (Holms) és Füredi (Sonderheim) is derekasan állják meg helyeiket. Igen szép Vidd Gizella (Florinda) trikója. _____ X. Lapunk mai száma 8 oldal. Osztozkodás egy világrészen. Budapest, márczius 25. A tréfásan legsötétebbnek nevezett Afrika darab ideig az európai nemzetek közös prédájának látszott. Gyarmatok szerzése ezen az ismeretlen földön az emésztő láz tüneteit mutató vágyakodás gyanánt jelent meg öreg világrészünkben. Ma azonban már tudjuk, hogy csalóka volt ez a látszat is, mint annyi más. Afrikából az oroszlánrészt Angolország és Francziaország viszik el; ők lesznek az urai a végtelen területeknek, amelyekre oly sokan pályáztak. A többi nemzetek legfeljebb, ha aránylag kicsi darabokhoz jutnak. Hogy Angolország és Francziaország komolyan veszik afrikai hegemóniájukat, azt elárulta már a Niger vidékéért kitört viszálykodás. Azután jött a diplomácziai összeütközés Fasoda miatt, ami kínosan éreztette hatását Európában is. Mindkét eset kétségbevonhatatlan bizonyságot szolgáltatott arra, hogy ennek a két hatalmasságnak a viszonya egymáshoz nem jön rendes kerékvágásba addig, amíg békésen vagy erőszakosan el nem intézik afrikai birtokaik sorsát. Az európai közvéleménynek is megnyugvást és megkönnyebbülést szerez, hogy a párisi és a londoni kormány a diplomácziai megegyezésnek a békés útját választották, annak az elvnek az alapján, hogy angoloknak is, francziáknak is jut elég hely a feketék hazájában. Hónapok óta folyt a tárgyalás Londonban az afrikai kérdésről. A megindított diplomácziai