Magyar Ujság, 1899. március (8. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-26 / 85. szám

MAGYAR ÚJSÁG Vili. évfolyam 85. szám. Egyes szára ára: hbt.1­­­4 kr. Budapest 1899. Vasárnap, mérezins 26. Fehér világ. Budapest, márczius 25. Soha abnormisabb nem volt az idő­járás, mint most. A tél olyan enyhe volt, hogy februárban már rügyeztek a bokrok s némely vidéken a baraczkfa virágzott. Szép tavaszias időnk volt Közép-Európában mindenütt s mig itt derülten mosolygott reánk a nap, a föld­gömb másik felén óriási hózivatarok pusz­títottak. Amerika rég látott olyan hóviharo­kat, mint a minők ott tomboltak a hó­nap elején. Bámulva olvastuk a hófú­vásba temetett vasutakról és községekről szóló híreket. Változatosság kedvéért most nálunk havazik s odaát tisztult a látóhatár. Az időjárásnak e szeszélyes csalóka­sága kellemetlen ugyan nekünk, városi embereknek, de a gazdának nincs mit búsulnia miatta. Ha valamit sajnál, az legfeljebb az lehet, hogy ez a fehér vi­lág nem deczember elején köszöntött be. De azért jól jött most is. Tapasztalt gazdák állítják, hogy a vetések elég jól teleltek ki hótakaró nélkül is, mert erős fagyok nem voltak s igy nem ártott a vetésnek a hótalan állapot. Egy baja volt azonban­ az, hogy a földnek nem­ volt elég nedvessége s a vetés e miatt fejlődésében kissé vissza­maradt. A gazdák márcziusban esőt, ned­vességet vártak, e helyett azonban jött a hó. Csalódnak azok, a­kik azt hiszik, hogy ez a hó árt a vetésnek. Ellenkező­leg. A hó lassú olvadásával hosszú időre biztosítja a föld nedvességét s biztosítja a vetést az esetleg bekövetkezhető nem várt fagyok ellen. Mi, a­kik első­sorban a föld termé­sére vagyunk utalva, örömmel üdvözöl­jük a kései vendéget, mely megkorri­gálja azt, a­mit a száraz tél elmulasz­tott előidézni a vetésben. Aggodalomra eddig nincs ok s ha a tavasz és nyár jól fog lefolyni, nem lesz szárazság, vagy túlságos sok csapadék, akkor jó termésre lehet kilátásunk. Ez pedig fontos dolog, mert évek óta tartó kedvezőtlen terméseink után nagyon rá vagyunk utalva egy jó ter­mésre. A mostani abnormis időjárás azért okozott károkat is korai enyheségével s a rákövetkezett erősebb fagyokkal. A korai gyümölcsök virágjukban pusztultak el. Baraczk, mandula nem igen fog az idén teremni s itt-ott a gyermekek leg­kedvesebb gyümölcse: a cseresznye is sokat szenvedett. De mi ez mind ama fontos nemzet­­gazdasági érdek mellett, melyet a gabona­­nemüek termésének alakulása képvisel? Az a tudat, hogy a nagy hó, mely ellepi a mezőséget, hasznára válik a vetésnek, megnyugtat mindenkit s mindennapi ke­nyérért szívesen lemondunk a csemege­számba menő korai gyümölcsökről.­ ­ „MAGYAR ÚJSÁG“ TÁRCZÁJA, A liliputi herczegnő. ~ Énekes szinmű három felvonásban. Irta Márkus József. Zenéjét szerzette Hegyi Béla. A Magyar színház­ban adták először 1899. márczius 25-én. — — A Magyar Újság eredeti tárcsája. — Engedjék meg, hogy ezúttal véleményt ne mondjak az új darabról. Újságíró műve s­­gy véleményem amúgy sem lenne pártatlan és el­fogulatlan. Az a tanács ugyan, hogy az újság­írók szeressék egymást, mert más ügy sem sze­reti őket, már régen elavult. Most már min­denki szereti az újságírókat, csak ők nem szeretik egymást. Bármint álljon a dolog, újságíró munkájá­ról teljesen higgadt kritikát írni szinte lehetet­len. Márkus József különben sem szorul immár arra, hogy bemutassák. Ismeri már őt a szín­házba járó közönség s meg is alkotta talentu­máról a maga véleményét, így jóakaró támoga­tásra ép oly kevéssé szorul, mint a­mennyire a darabjaira vonatkozó néhány őszinte megjegyzés ártalmára volna. Nem tudom, hogy a többség osztja-e néze­temet, de az én szerény meggyőződésem az, hogy a színpadon Márkus Józsefnek nem terem babér. Nem az a talentum, mely figyelmet, érdeklődést tud kelteni. Az idők folyamán bizonyos ru­tinra tett szert — a foglalkozás hozta ezt magá­val — s ez a rutin azután átsegíti őt oly szakadé­kokon, hol más járatlan ember menthetetlenül nyakát szegné. A közepességből semmivel sem emelkedik ki, de ezen a színvonalon tisztesség-Szerkesztőség: Budapest, VII., Ker., Kerepest-út 54. gél állja meg helyét. Meglepő ügyességgel mo­zog a közhelyek között, az elcsépelt banális helyzeteket, jeleneteket oly rutlnirozottan grupi­­rozza, hogy ideig-óráig áltatja az embert. Mindezen tulajdonságánál többre becsülöm a szívósságát és ki­tartását. Semmi sem kedvetleníti el, vagy töri meg alkotó vágyát. Egykedvű, szinte lenéző flegmával halad az útján, s ha itt-ott apróbb baleset éri, még a füle búbját sem mozgatja. Ha nem megy, megy tovább. Ez a szívósság gondolkodóba ejt. Mi ez? A nagy, kiváló talentumok kiváltsága, hogy a csapások nem törik meg, sőt ellenkező­leg. Minnél inkább el akarják őket nyomni, annál nagyobb erővel tör ki belőlük a belső tűz, mely sarkalja, serkenti őket. Tévedtem volna Márkus József megítélésében? Lehet­séges. De ime a darab, melyet ma este adnak a Magyar színházban. A kis Tildi sokat tartózkodik Van der Tokken babacsináló boltjában, mert nagyon sze­reti a babákat. Egész kicsiny leányka még, de azért a szivecskéje megdobban mikor Gusztáv urat látja, a­ki a babákat fabrikálja. Tildi nagy­apja azonban nem jó szemmel nézi, hogy unokája folyton annak a részeges babagyárosnak a boltjá­ban van, s megtiltja neki, hogy többé oda járjon. Tildi rendkívül elkeseredik, s mikor magára marad, az üzletben sírásra is fakad. De hát ha­marosan le kell törölnie a könyeit, mert vevő jön. Egy majom úr — mint Tildi mondja. Ba­bát akar venni. S Tildi el is ad neki egy hosszú selymes hajú babát két aranyért. De ebből lesz a nagy baj. Mert ez a baba a liliputi her­czegnő. Tropp Darius ugyanis bábszínház-direktor ar:1 évre 12 írt, félévre 6 frt, negyed évre 3 frt, 1 hóra 1 frt, s a primadonnája a liliputi herczegnő. A leg­utóbbi­­este valami kis baja történt s elhozta Tokken mesterhez, hogy kireparálja. Míg ők ketten azonban a korcsmában mulatoznak, Tildi eladja a babát, s mikor Tropp visszajön, hűlt helyét leli. Leleményessége azonban nem hagyja cserben, hanem elviszi magával Tildit »Liliputi herczegnő«-nek. A kis leány szívesen reá áll. Elhagyja nagyapját, a babákat, Gusz­távot és siet a csillogó, ragyogó színpadra. A fény, dicsőség eleintén annyira elkábítják, hogy hallani sem akar az okos szóra. Ott marad a színháznál, mulat, pezsgőzik gavallérokkal. De mikor hozzá akarnak nyúlni, annyira megundo­rodik ettől a környezettől, hogy elmenekül. Vissza a babákhoz, vissza Gusztávhoz, ki őt nőül veszi. Hegyi Béla zenéje érdekes és értékes. Nem könnyed operette-muzsika, hanem finom, komoly zene. Magában a nyitányban is sok az ötlet s az egyes dalok (így az első felvonás duettje, Tildi dala, vagy a második felvonás fináléja) kitűnnek dallamosságuk és diszkrét voltuknál fogva. Valóban kár, hogy Hegyi oly ritkán nyúl a tollhoz. Mélyen érző tehetség, kitől jog­gal sokat várhatunk. Az előadás sok tekintetben igen jó. Ledovszky Gizella adja a kis leányt sok igyekezettel és törekvéssel. Az egyénisége azonban oly érdes, hogy nem tud megfelelni a szerepnek. Azonban ügyesen énekel és tánczol. Kitűnő Sziklai (Tropp), kinek rögtönzései nagy kac­agást keltenek. Szilágyi (Tokken), Szentmiklóssy (Gusztáv), Halasi (Holms) és Füredi (Sonderheim) is derekasan állják meg helyeiket. Igen szép Vidd Gizella (Florinda) trikója. _____­­ X. Lapunk mai száma 8 oldal. Osztozkodás egy világrészen. Budapest, márczius 25. A tréfásan legsötétebb­nek nevezett Afrika darab ideig az európai nemzetek közös prédájá­nak látszott. Gyarmatok szerzése ezen az isme­retlen földön az emésztő láz tüneteit mutató vágyakodás gyanánt jelent meg öreg világré­­szünkben. Ma azonban már tudjuk, hogy csalóka volt ez a látszat is, mint annyi más. Afrikából az oroszlánrészt Angolország és Francziaország viszik el; ők lesznek az urai a végtelen terüle­teknek, a­melyekre oly sokan pályáztak. A többi nemzetek legfeljebb, ha aránylag kicsi darabokhoz jutnak. Hogy Angolország és Francziaország komo­lyan veszik afrikai hegemóniájukat, azt elárulta már a Niger vidékéért kitört viszálykodás. Azután jött a diplomácziai összeütközés Fasoda miatt, a­mi kínosan éreztette hatását Európá­ban is. Mindkét eset kétségbevonhatatlan bizony­ságot szolgáltatott arra, hogy ennek a két ha­talmasságnak a viszonya egymáshoz nem jön ren­des kerékvágásba addig, a­míg békésen vagy erőszakosan el nem intézik afrikai birtokaik sorsát. Az európai közvéleménynek is megnyugvást és megkönnyebbülést szerez, hogy a párisi és a londoni kormány a diplomácziai megegyezésnek a békés útját választották, annak az elvnek az alapján, hogy angoloknak is, francziáknak is jut elég hely a feketék hazájában. Hónapok óta folyt a tárgyalás Londonban az afrikai kérdésről. A megindított diplomácziai

Next