Magyar Ujság, 1899. június (8. évfolyam, 149-178. szám)
1899-06-01 / 149. szám
4 komplotba, amely őt akarja kijátszani utolsó tromf gyanánt a Dreyfus-per revíziója ellen, valamint megakadályozná a művelt világot abban, hogy őszintén részt vegyen a franczia nemzet örömében, ha akár ő, akár ünneplői megpróbálnak Angolország ellen fordítani az expedíció szerencsés hazaérkezése által keltett lelkesedést. DIPLOMATA. Könyvtárak szünideje. Budapest, május 31. Az általános nagy szünidő, amely talán sehol sem olyan általános és minden mozgalmat megakasztó, mint nálunk, kamarján itt lesz a nyakunkon. És valahogy becsukódnak az iskolák, de az egyetem kapui, azon kép, hogy a Lipótváros arany lánczosai kiköltöznek a zöldbe és por lepi el a színházak bejáróit, becsukódnak könyvtáraink kapui is. Hogy »könyvtárainkkat emlegetjük, nem akartunk mi azzal valami túlságosan sokat mondani. Van a fővárosban négy-öt, talán hat nyilvános könyvtár, több semmi esetre sem. Hát ezek mind bezáródnak, de légállóan ám. Színház, mulató, iskola él nem lehet néző, hallgató és tanuló híján. Ilyen pedig csakugyan nem akad július és augusztus havában. De várjon zöldbe költözik, vagy hazamegy-e az a sok ember, aki sem arisztokrata, se tőkepénzes, se tanuló, akit leköt a fővárosba vagy a hivatása, vagy a pénztelen állapota és a kinek talán éppen a nyári hónapokban nyílnék legbővebben alkalma arra, hogy könyvtárba járjon. Annak bebizonyítására, hogy könyvtáraink mennyire érdemlik meg a »nyilvános« nevet, volt már alkalmunk. Éltünk is akkoriban vele. Kimutattuk, hogy exkluzívabb intézményeink alig vannak a könyvtárainknál. De az ellen külön is föl kell emelnünk szavunkat, hogy nyilvános könyvtárainkat a nyár folyamán két, sőt talán három hónapra is elzárják a közönség elől. Azt akarják talán az emberek elhitetni, hogy nyáron nincs a fővárosban tudományos élet? Hogy intelligens tanítóink, középiskolai tanáraink mind zöldbe rándulnak nyárra, holott idebenn is alig tudnak megélni a jövedelmükből ? Pedig ezekben csak azokat soroljuk föl, akiknek hivatásuk a tudomány mivelése. De hát azok, akik a maguk jószántából akarják tudásukat a könyvtárakban gyarapítani? Hiszen megengedjük,igen csekély a számuk, de szám elvégre ez is. Azután a kik egy-egy adatért, amire működési körükben hirtelen szükségük támad, akik ezért mennének könyvtárba! Mindezek várjanak el szeptemberig, mert a vakáczióban porolják a könyveket. Ezt mondják hivatalosan. Teljesen méltó kijelentés ahhoz a bürokratikus szellemhez, amely könyvtáraink lelkét zsibbadásban tartja és megközelítésüket egyre nehezebbé teszi. Mintha bizony fáraók múmiáit őriznék bennük! Tehát porolás czímén két hónapig kizárják a közönséget a könyvtárakból. Ha ez az intézkedés nem tetőpontja a bürokrata gazdálkodásnak, akkor szótlanul el kell ismerni, hogy könyvtáraink berendezése és használati szabályzata minden izében modern. Hogy a porolás érve mennyire kicsinyes és nevetséges, arra bővebben kiterjeszkedni igazán kár volna. Hogy mennyire puszta ürügy is azonban, arra nézve adattal szolgálhatunk. Ki kell ugyanis jelentenünk, hogy amennyiben az eddig elmondottak általánosságban vonatkoznak összes könyvtárainkra, az egyetlen Egyetemi könyvtárt némileg ki kell vennünk az egyetemes ítélet alól. Ez a könyvtárunk különben is a legmodernebb s meglehetősen távol került már a középkori állapotoktól, amikor lánczczal kötötték meg a könyveket a polczhoz. Ez a könyvtár a nagy szünidő idejére se zárkózik el teljesen a közönség elől. A hét bizonyos napjain ugyanis befogad egyik kis olvasótermébe nyolc-tíz embert, akik tetszésük szerint használhatják azután a könyvtár műveit. Noha közben kétségbeesetten folyik a porolás, a takarítás, meg a többi. Azt akarjuk hát mondani, hogy legalább ennyire elmehetne engedékenység dolgában mind az akadémiai, mind a múzeumi könyvtár. Ez nem sok. Sőt igazában még kevés is. Kivált ha meggondoljuk, hogy ha a hét bizonyos napjain és bizonyos óráiban nem akasztja meg az olvasók jelenléte a porolást, úgy hát egyébkor sem igen okozna galibát néhány — hiszen sok emberről amúgy sem igen van szó— látogató megjelenése. Ismeretes és sokszor idézett igazság az, hogy nem a közönség van a könyvtár kedvéért, hanem ellenkezőleg. A mai állapotok azonban mindenkép ellene szólnak ennek az igazságnak. Úgy van ma ugyanis, hogy alaposan epetlen, szilárd oldalbordája és alkalmazkodó természetű ember legyen az, aki ráadja a fejét, hogy éljen törvényadta jogával s hasznát vegye nyilvános könyvtárainknak. A híres magyar hivatalos modor ugyancsak dühöng a könyves polczok tájékán. Analfabéta szolgák, akik brutálisak, gorombáskodnak a könyvet kérővel, paczkázó hivatalnokok és hajszálhasogató pedánsok, akik végső eredménykép azt czélozzák, hogy az ember egyáltalán hozzá nem férkőzhessék a könyvekhez. Aztán az a tömérdek teketória, amivel egy-egy könyvnek a kiadása jár. Az állomány fogyatékossága. Modern külföldi munkára igazában csak az Egyetemi könyvtárban akad az ember. Az az egyetlen szál példány is ki van kölcsönözve, hónapok óta tartja már magánál valamelyik egyetemi tanár. A katalógusok rendszertelen rendszere, hogy félnapot eltölthet az ember munkálkodtában, hogy ráakadjon a kereste könyv számára.. . Nem túlzás, de száz ilyen apró, cseprő baj, fogyatkozás, rigolya riasztja el az embert könyvtáraink igénybe vételétől. Megannyi szelidebb bár, de nem kevésbbé középkori emlék. Tuczatra menő olyan intézkedés, ami tisztára csak arra jó, hogy megnehezítse a kutató munkáját. Teteje a sok jónak a két havi szünidő. Ez már tisztára kiakolbólitás. Azoknak szóló, akik, ellenére mindennek, mégis kitartottak s eljártak a könyvtárakba. Vájjon nem volna-e czélszerűbb mindjárt megtoldani a szünidőt, talán két hónappal, vagy hárommal, vagy éppen kiterjeszteni az esztendőnek mind a tizenkét hónapjára! Hiszen porolni feltétlenül szükséges! És takarítani is kell! Milyen édeseket alhatnának akkor az olvasótermek mindenhatói: a könyvkiadó szolgák. Meg a könyvtári egerek, amelyeknek mostaniban is jobb a sorsuk, mint az olvasó emberfiának, — mivelhogy őket ugyan meg nem rendszabályozza senki sem. Úgy gondoljuk legalább. MAGYAR ÚJSÁG.__________ 1899. junius 1. .............................................................................................. nli.n n.nm min....... 1—————|—— künk is el kell ismerni, hogy amire vállalkozott, azt meg is cselekedte. A nyárnak megvan a maga külön esztétikája. A meleg kitágítja a paragrafusokat is; az emberek örömest hányják le magukról a nehéz gúnyákat, a nehéz problémákat és a nehéz tanulságokat és egy taliga jókedvet szívesebben vesznek, mint egy vagyon bölcseséget. A Faragó Jenő taligájában kevés a súlyos bölcseség, de sok a könnyű jókedv és ez a fő, mert ezt literál. A Vasúti baleset nyárias darab, amely meglehetősen lerázta magáról a drámaírás nehéz szabályait, de ezek nélkül aztán vidáman csapong és mulattat. A hármas egységgel nem sokat törődik, de elég jól tölti be azt a tisztét, hogy mindvégig mulatságos legyen. A meséje nem túlságosan gazdag. Dákó Tamás, ki foglalkozására nézve fiatal férj és amennyiben a becsületszavában hinni lehet, nagyon szereti a feleségét, valami üzleti ügy gyors elintézése révén egy éjszakai szabadsághoz jut. Ezt a szabadságolja filozofikus hajlandóságokkal sújtott ifjú férj, aki tart attól, hogy a minden változás nékül való szerelem megtalálja vele untatni a feleségét, arra használja fel, hogy felkeresi gyermekkori ismerősét, Sári Bella primadonnát. Az ártatlan enyelgást azonban kegyetlenül megzavarja Koszopcsin báró, aki a primadonna erényei felett csőszködik és a filozófieprecske a primadonna házi pongyolájában és az ablakon keresztül kénytelen távozni a jól indult idill tanyájáról. A nadrágja azonban a báró kezeiben marad, ő maga pedig egy gyanútlan pékmester nyakába zuhan. Otthon a felesége tárt karjain kívül egy csomó kellemetlen meglepetés is várja. Detektívek keresik azt az urat, aki az éjjel női ruhában az ablakon kiugrott és mindenek betetőzéséül kiderül, hogy nem is jöhetett azon a vonaton, amelyen érkezését a feleségének jelentette, mert ezt a vonatot útközben baleset érte. A menyecske válni akar, a rendőrök pedig beviszik a kapitányságra az egész famíliát, mert nem tudják, az ur-e az a nő, vagy pddig a nő-e az az úr, aki az éjjel az ablakon kiugrott. A rendőrségen aztán a fogalmazó ezt az ügyet összetéveszti egy másik ügygyel és azzal vet véget a dolognak, hogy ártatlannak nyilvánít mindenkit, aki él, sőt ráadásul még feleségül veszi a primadonnát is. Ennek a furcsa, kurta kis mesének a fonalán egész sorozata pereg le a mulatságosan fonák és vidám jeleneteknek. A mulatságos helyzetek megteremtéséhez jól ért Faragó Jenő és erős érzéke van a színpadi effektusok iránt. Színpadi ötleteknek nincs híjával és a színésznek elég alkalmat nyújt, hogy megkacagtassa a publikumot. Azt a két órát, amely alatt a Vasúti baleset előadása lefolyik, elég vidáman tölti az ember és ezzel a darab is betöltötte a maga hivatását és rendeltetését. Meg kell külön dicsérnünk Faragó Jenőt még azért, mert a vidám dolgok keresésénél soha se fáradt el arra a dűlőre, amelyen a malaczkodó elmésségek borsa terem. Ezt a fűszert dicsérettel nélkülözzük a darabjában és ezt a hiányt szívesen írjuk az előnyére. Az előadás legfőbb érdeme a Rendezés, amelynek lelkiismeretes és ügyes volta Sziklay Kornélt dicséri. A szereplők közül legnagyobb sikerre Rózsahegyi számíthat, aki az enyhén kikapós férjet gazdag jó kedvvel, elevenen és hatásosan adja. Ráskay Emilia temperamentumos menyecske, Dezséry mulatságos Rostop- Csin báró és Füredy Béla ötletesen játszsza a rendőrfogalmazó szerepét. A muzsika, amelyet Donáth karmester szervezett a darabhoz, ama fülbemászó zenei alkotások közül való, amelyek könnyen másznak be az egyik fülön és még könnyebben másznak ki a másikon. De szívesen fogadjuk Donáth úr szerzeményét a Komáromy Mariska énekéért, amely mindig a tiszta művészet nemességét képviseli a színpadon. — Faragó másik darabjából. Az apja, az anyja, meg e czímű jelenetből, amelyet Ráskay kisasszony ad elő, nem tartottak főpróbát. * Hegyi Aranka Lilije. A Népszínházban tegnap este minden előleges színházi kommüniké és éles falragaszok nélkül ünnepség ment végbe. A színház a »holt idény« daczára zsúfolásig megtelt. És mindezt azon körülmény okozta, hogy Hervé örökszép »Lili« czímszerepében Segyi Aranka, legelőkelőbb operetta művésznőnk, lépett fel, kinek »Lili« egyik legjobb szerepét képezi. Az est folyamán minduntalan felhangzott orkánszerű taps bizonyítja leginkább, hogy a közönség FŐVÁROS. 7 Budapest, május 31. (Az V. kerületiek panasza.) Ma délelőtt Neuschloss Marczell és Rieger György járt a polgármesternél, fölkérve őt, sürgetné meg az V. ker. Sziget-utczai iskola fölépítését, amelyre oly nagy szükség van, s mozdítaná elő a Wahrmann-utcza rendezését, amely nagyon rossz állapotban van. A polgármester megígérte, hogy a kért ügyekben a lehetőség szerint eljár. (Tüdőbetegek szanatóriuma.) A tüdőbetegek szanatóriuma helyének kijelölésére kiküldött bizottság ma délelőtt ülést tartott, Halmos János polgármester elnöklése mellett. A bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a szanatórium czéljaira átenged 20 magyar holdat Budakesz község és a Szép Juhászné helye közt. Mielőtt azonban a javaslat a tanács útján a közgyűlés elé kerülne, fölhívandó lesz a középítési igazgató, hogy helyszíni szemle útján tanulmányozza, milyen utakat kell a szanatóriumhoz keríttetni s mi lesz ennek a költsége, továbbá, hogy miként történjék az összeköttetés a vízvezetéki hálózattal és hová vezessék a szanatórium szennyvizeit. Ez utóbbira nézve azonban már most kimondotta a bizottság, hogy az Ördögárokba való vezetés semmiképp sem engedhető meg. IRODAI-Dil. SZIKIZM. MCVÉSZET. A Magyar szin az ujdonsigal. (Vasúti baleset, énekes bohóság 3 felvonásban. Az apja, az anyja, meg ö . jelenet. Mindkettőt irta Faragó Jenő.) Budapest, május 31. Minden munka érdemének egyetlen igazságos kritériuma az, hogy az eredmény, amelyet elért, mennyire közelíti meg a czélt, amelyet kitűzött. Az ambíczió nemes tulajdonság, de aki nagyobbal próbálkozik, mint amekkorára a talentumából telik, sikertelenebb munkát végez, mint az, aki a feladatát a maga erejéhez méri. Csak magamagának tartozik köszönettel Faragó Jenő, hogy nem markolt többet, mint amennyit meg tud fogni, de viszont ne