Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-01 / 179. szám

2 MAGYAR ÚJSÁG. szabadelvű iránytól a kormány és a párt eltérni soha, semmi körülmények között nem fog; a radikalizmusnak és a reak- cziónak ama férfias és nyilt elítélése, a mely Wlassics beszédének végső szavai­ból bátorítólag csendül felénk: mindez politikai fontosságot kölcsönöz a Csák­tornyái iskolaünnepnek s a nemzet figyel­mét a .Csáktornyái beszédekre irányítja. Budapest, juniuB 30. = A szabadelvüpárt értekezlete. Az ország­gyűlési szabadelvüpárt ma este 7 órakor értekez­letet tart, melynek tárgyai: a horvát regnikoláris küldöttség tagjainak kijelölése, a bizottságokban támadt egyes üresedések betöltése iránti meg­állapodás és az összes még hátralevő kiegyezési törvényjavaslatok. = Belépés a szabadelviipártkörbe. Drakulics Pál, volt nemzeti párti képviselő belépett a sza- badelvüklubba. Wlassics miniszter Csáktornyán. — Távirati tudósítás. — Csáktornya, junius 29. Wlassics Gyula miniszter ma reggel 8 óra­kor ideérkezett az állami polgári iskola uj épü­letének felavatására. A minisztert a pályaudva­ron JanTcovicli gróf főispán, Cserfán alispán, RuzsicsJca dr. tanfelügyelő, Ziegler közjegyző, Krassovetz dr. főorvos, Margittay igazgató stb. és nagyszámú közönség fogadta. A város összes utczái fel vannak lobogózva. A bevonulási út­vonal mentén a környékbeli nép ünnepi öltözet­ben állt sorfalat. A megérkezés után Krassovetz dr. főorvos a miniszter tiszteletére reggelit adott, a melyen a megye előkelőségei is megjelentek. Délelőtt 11 órakor nagy mise volt a plébánia-templom­ban, a honnan az ünneplő közönség a polgári iskola uj épületéhez vonult. A felavatási ünne­pélyt a róm. kát., ev. református és ágostai lelkészek és a zsidó rabbi áldó imái nyitották meg. Ezután az ifjúság a Hymnuszt énekelte el, a melynek elhangzása után Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a következő beszéddel avatta fel az uj iskolát: A palócz torkaszakadtából elmondván kí­vánságát, az öreg azt felelte neki: — Menjen be az öcsém szobájába, ebben az ügyben ő intézkedik. A palócz tisztességtudóan elbúcsúzott és bement a másik szobába. Nyilván azt bivén, hogy a süketség valami úri betegség, ott is ret­tenetesen kiabálva mondta el kívánságát. Az ur egy darabig nyugodtan hallgatta a fülébe kiabálást, aztán türelmét vesztvén, közbeszólt: — Jó, ió barátom, értem, hogy mit akar, de hát mit ordít igy a fülembe? A palócz elrestelkedett és igy vágta ki magát: — Hát, kérem alásan, csak meg akartam tisztelni. Hallottam azonban egy tragikus esetről is beszélni. Egy szegény mérnök ugyancsak meg­járta a jó palóczokkal. Budapesti úri ember az illető és valami kőszénkisérleti ügyben utazott le a Mátra vidékére. Mikor a dolgát elvégezte, betért egy korcsmába és egy pohár sört rendelt magának. Alig ült ott pár perczig, egyszerre csak négy derék szál palócz legény, a kik az Alföldre marhákat hajtottak, tért be és egy szomszéd asztalnál telepedett le. Az öreg mér­nöknek nagyon megtetszett a négy palócz legény és önkéntelenül felkiáltott: — Ejnye be szép, derék legények, az em­bernek szinte megörül a lelke, hogy ilyen piros, pozsgás arczu szép fiukat lát. A négy palócz összenéz, valamit súgnak egymásnak, aztán egyszerre csak oda mennek a mérnökhöz, felemelik tenyerüket és össze-vissza- verik, úgy, hogy a vér elborította. Persze a mér­nöknek azonnal megváltozott a hangulata: — Akasztófára való gazemberek, hát mik vagytok ti ? Gyilkosok, rablók! Miért vertek enge- met, mit vétettem én nektek? A legények lecsillapodtak és igy ekszkuzál- ták magukat: »Mindenekelőtt legélénkebben érzett-örö­mömnek adok kifejezést, hogy önökkel, e megye vezető férfiaival, a város és vidéke igen tisztelt polgáraival ülhettem meg e mai kulturális ünnepet (Lelkes éljenzés.) Ünnepe ez nemcsak a vidéknek, de any- nyiban országos jelentősége is van, mert egye­temes országos érdek parancsolta, hogy itt, a határszélen a magyar állam a maga nagy er­kölcsi tekintélyével vegye kezébe a közoktatás e Jelentékeny intézményét, a polgári iskolát. (Elénk helyeslés.) Lehet, hogy az oktatás ez uj csarnoka rövid idő múlva egy megifjodott és a mosta­ninál még életképesebb intézmény, az ujjáal- kotandó polgári iskola felvirágzásának lesz színhelye. (Tetszés.) A polgári iskola reformját — a mint önök közül bizonyára többen figyelemmel is kísérik —; tőlem telhető gondossággal készí­tem elő. (Elénk helyeslés.) Egyetlen egy közoktatási intézményt sem szoktam hevenyészve életbeléptetni. (Zajos he­lyeslés.) Közoktatási reformjainkon a szak­körök ügybuzgó közreműködése mellett a nemzet egész értelmiségével, úgyszólván a leg­nagyobb nyilvánossággal szeretek dolgozni. És ha érzem, tudom, hogy az általam helyesnek ismert reform a nemzeti intelligenczia köz­véleményébe bocsátja le gyökereit, akkor tel­jes erélylyel és határozottsággal viszem ki a reform-alkotást a gyakorlati megvalósítás te­rére. (Elénk tetszés.) De azt akarom, bogy a reformalkotás minden előnyét, minden hátrányát hazám szak­körei és ezek értelmisége kritikájuk kereszt­tüzében olvaszszák tisztára. (Helyeslés.) így jártam el a középiskolai tanterv re­formjával, nyilvánosságra hoztam a népiskolai tantervet és a módszert általános vezérelvemül ismerem. Hogy a mai ünnep keretében maradjak» lépjen bár e falak között a polgári iskolai re­form előbb vagy utóbb eló'térbe, a rendszerek változásának soha sem tulajdonítok oly fontos­ságot, mint annak, hogy hivatásuk magaslatán álló, a tudományt önmagáért szerető, az ifjú­sághoz bensőleg ragaszkodó, a nagy nemzeti ideálokért lelkesedni tudó, a kötelességteljesi- tésben példaadó tanítói kar teljesítse az iskola falai között kötelességét. (Elénk tetszés és helyeslés.) Nem mulasztok el egyetlen kedvező ünnepies alkalmat sem és igy ezt sem, hogy — Hát minek csufolódik? A legmulatságosabb azonban a következő eset. Ezelőtt tizenöt évvel a képviselőválasztás alkalmával a jó palóczok elhatározták, hogy Kossuth Lajost fogják képviselőül megválasztani. Ámde a kerületben járkált egy budapesti mandátum hajszoló szélsőbali fiskális, a ki erősen aspirált a kerületre. El is ment egy öreg, tudákos palóczhoz és kapaczitálta az öreget: — Nézze csak, barátom, annak nincsen semmi értelme, ha maguk Kossuth Lajost akarják megválasztani. Nagy hazánkfia úgy sem jő haza, hát mit erőlködnek ? — Nézze, itt van száz forint, kapaczitálja a híveit,^ hogy engem jelöljenek délután a gyűlésen. Én itthon vagyok, kéznél vagyok és meghajlom a közbizalom előtt. Az öreg palócz mindenekelőtt elfogadta a százas bankót. Délután a gyűlésen, a hol »kéz­nél volt« a budapesti fiskális is valaki csakugyan indítványozta, hogy Kossuth Lajost kell megvá­lasztani képviselőnek. A kéznél levő fiskális in­tett a tudákos palócznak, a ki ígéretéhez biven, felállott és a következő dikczióval ellenezte az indítványt: — T. polgártársak! Én meg azt mondom, válaszszuk meg követnek nagyságos S ..... . fiskárius urat. Kossuth Lajos nagy hazánkfia úgy sem jönne haza. De ha haza jönne, az még nagyobb baj lenne. Úgy járhatna, mint szegény Teleki László, a ki, mikor a száműzetésből hazajött, Bécsben a szavát vették, hogy nem fog a politikába avatkozni és a vége az lett, hogy szegény Teleki László kénytelen volt magát agyonlőni. Az egész haza gyászolta a nagy férfiút. Azért nekünk olyan követet kell válasz­tanunk, a ki ha elpusztul is, nem kár érte! íme, ilyen a palócz észjárás. Nagyon érde­mes az ő hazájukat meglátogatni, mert ilyen epizódok ott ezrével teremnek. ARANYI LIPÓT. ki ne emeljem, hogy az igazi tanító hivatását csak úgy tölti be, ha az ismeretek közlése mellett az ifjúság lelkét, szivét, jellemét felvértezi azon erősségekkel, melyek megalkot­ják a jellemszilárd, kötelességtudó, saját erejére támaszkodó férfiak sorát. (Zajos tetszés.) Fér­fiak sorát, kik az élet minden küzdő terén Isten után saját akaraterejük erélyében bir- ják jövendőjüknek zálogát és nemcsak mások segítségébe vetik reményük horgonyát. Az én bitem és meggyőződésem szerint a közoktatás minden fokozatában kötelessége a tanítónak a szív- és jellemképzésre hatni. (Igaz! ügy van!) Különbözők erre az eszkö­zök a közoktatás különböző fokain. De a ta­nítónak, legyen a közoktatás legalacsonyabb fokán vagy a legmagasabbikon, mindig szeme előtt kell hordoznia, hogy az ő felfogása a kötelességekről, hazáról, vallásról, emberszere- tetről, minden szépről, minden igazról és min­den jóról van a legnagyobb hatással a házi nevelés után az ifjú jellemképzésére. (Igaz! TJgy van!) Hála a hazai derék tanítói kar names ügyszeretetének, a magyar tanító, ki mind­nyájunkkal együtt törhetlen bizalommal hisz a haza jövendő nagyságában, lelke egész me­legével érti is át, minő jelentősége van azon nagy kötelességnek, hogy az ifjúságot nem­csak tanítani, hanem nevelni is kell. (ügy van!) De értse ezt át a magyar családi élet, a magyar társadalom is és ne bízzon minient az iskolára és ne keressen minden hibát az iskolában, hanem az iskolával karöltve telje­sítsük mindnyájan szóval és tettel köteles­ségünket. (Zajos helyeslés.) Erre az egybefor­rott, harmonikus munkára kérem az Isten áldását, hogy nagy és hatalmas legyen ha­zánk, nemzetünk.« (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Az éljenzés és taps lecsillapulta után Ru­zsicslca tanfelügyelő és Pálya igazgató tartottak még szép beszédeket. Az ünnepélyt a »Szózat« eléneklése fejezte be, mire a miniszter meg­tekintette az uj épületet. Wlassics dr. ezután Csáktornya nagyközség, a katonaság, a tanítótestületek, az iskolai gond­nokságok küldöttségeit fogadta. Déli 1 órakor a Csáktornyái választópolgá­rok a Zrinyi-szállóban a miniszter tiszteidére 300 teritékü bankettet adtak. A banketten az első felköszöntőt Wlasics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter mo:dta a királyra. Ziegler Kálmán ’WjasBics Gyulára, a cák- tornyai kerület országgyűlési képviselőjére, az ország fényes tehetségű kultuszminiszterére eielt poharat. (Lelkes éljenzés.) Ezután nagy Nye­lem közt Wlassics Gyula vallás- és közoktatáagyi miniszter mondott politikai irányú felkösön- tőt. Nem kíván, úgymond, a napi poLika kérdéseivel bővebben foglalkozni, mert >em beszámolóra, sem programmbeszédre nemhiv- ták, hanem kulturális ünnepre, a mely lőtt minden politikai párt le szokta tenni feyve- rét. (Tetszés.) A kultúra politikája egyébiránt aleg- szebb politika, a mely nem efemer, bánéi az állam és a magyar nemzet nagy, maradndó érdekeinek szolgálatában áll. (Igaz! TJgy xn!) Mégis, ha körültekint és látja, hogy zok között van, a kik már oly sokszor tisztték meg politikai bizalmukkal (Lelkes éljeiés), lehetetlennek tartja, hogy néhány szót ; po­litikáról is ne szóljon, már csak azért is, íert ha a magyar ember képviselőjével egyasz- talnál ül, akkor a kultuszminisztert^ is joggal elvárja, hogy ne csak szakkrdé- sekről szónokoljon, hanem hát »balunk egy kis »nagy« politikát is«. (Derülég.) Hü akar lenni a magyar tradiczichoz és azért politika nélkül ennek a bánkének sem szabad elmúlnia. (Tetszés. Halljuk f Hála Isten, olyan derült, olyanszép most a politikai égbolt, hogy szinte öröireá feltekinteni. (Úgy van!) Utolsó találkozniuk óta a parlament pártközi helyzetébe — mondja a miniszter — nagyfontosságu ílto- zás állt be, a mennyiben a szabadelv'párt mai tagjainak sorában tisztelheti az A pony i Albert és Horánszky Nándor vezérlete .latt állott nemzetipárt tagjait is. (Lelkes éljezés.) Nagy és kiváló parlamenti talentmok 1899. julius\l.

Next

/
Thumbnails
Contents