Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)
1899-07-01 / 179. szám
ban. Ne törüljön iránt való irgalmasság megköveteli, irgalmas legyen a zimankós tél is e buja ígyaik, az egészséget leheltő erdők irányábagyon itt soha viharzó északi szél, ne fölébe soha hófelhő, mert ez a hely azoké, akik a dél melegét, a hegyek védelmét áthitják, ikert ezek az ő életmentőik. Kedves, régi ismerősöm itt minden domb és minden fa. Megtaláltam régi ismerőseimet, telet, hajat gúnyoló nyári pompájukban. S ami a fő: megtaláltam régi ismerőseimet, a betegeket is. Tehát még vannak, pedig úgy lehet, halált hordoznak magukban, de itt vannak még, mert itt voltak, élő bizonyságai annak a fürdőhelynek nagy gyógyító ereje mellett. Megteszi a fa, a fa, a levegő, meg a víz, de legeslegfőképpen azt hiszem, az a jótékony és csodálatos invenczióval elővarázsolt optimizmus, mely ezen a szomorú emberek tanyáján megragadja az idevetődőt. Itt semmi sem emlékeztet halálra, betegségre sem. Szól a zene, szeretnek az emberek. Jókedvű, derűs, színpompás az egész regényes hely, mintha csupa egészséges szórakozásra vágyó ember keresné föl. Reggeli órában a szép asszonyok káprázatos sora hódítja meg a nézőt. Lehetetlen, hogy a tavasznak és nyárnak a kacsogó virágai betegek volnának. S az impresszió nem csal, mert elveszvén a tüdőbetegek gyógyuló helyének minden komorsága. Gleichenberget az újabb években az egészségesek is nagy számban keresik föl pusztán a természeti szépségei és minden kényelmet szolgáló gondos berendezettsége miatt. A Borthal igazgató leleményességét már sokan megénekelték, nem tehetek rajtok túl. De a gyönyörű erdőknek minden ösvényén megtalálni az ő gondozása nyomát s ahol magas, katonásan daliás alakja föltűnik, mosolyra derül minden alak, mert ez az ember maga a szívesség és lelkiharmónia. Ah, a stájer alpesek! Valóban idegen országban volnék itt? Igazán a politikai vetélkedésnek másik táborába kerültem, mikor idejöttem? A sétautakon, a vendéglőkben, mindenütt magyarul beszélnek, a hirdetéseket magyarul is nyomtatják, a borbély, a pinczér, a fürdőszoba, a boltos mind magyarul köszönt. Hej, ha ki tudnék magyarosítani a felvidékünket, mint azt a stájer fürdőt! Az osztrák Körösi Józsefnek máris dolga akadna egy aggodalmas kimutatás erejéig: Gleichenberg elmagyarosodása. Valóban, sehol sem találtam még oly pregnánsan a hatást, amit a fürdőző közönség iemzetisége gyakorolna a fürdőre. Nagyon soká vagyunk itt magyarok s a jó stájer nép ennégva megtanulja a nyelvünket, hogy kiszolgálhasson bennünket. A debreczeni kékbeli nem szorul itt a német szóra, se osztrák kosztra, vagy öt helyen megtalálja a megszokott, hamisítatlan magyar konyhát s bizony mondom, betegeknél nem csekély sor az, ha gyógyulása közben nem kénytelen letenni régi szokásait s belekényszeredni egy idegen étkező módba. S hogy a javáról meg ne feledkezzem: itt van a mi konzulunk is, minden magyar embernek vezető istápja, dr. Szigeti Márton, ez a filozófus orvos, aki nélkül Gleichenberget elképzelni se tudom. Tán ő is az oka, hogy ennek a gyönyörű helynek a felében hinni nem tudok. Ha itt beköszönt az ősz, elmegy a télen tavasz Abbáziába. Boldog ember, neki mindig nyara van. Úgy lehet, hogy magával viszi Gleichenberget is, hogy ne fázzék itt a hegyek között, hó alatt. X. * A leilei köztársaság. A nemrégiben tartott fürdőügyi (balneológiai) kongresszuson annyi panaszt hallottunk, hogy az ember igazán hajlandó lenne kételkedni a magyar közönség hazafias gondolkozásában, mihelyt fürdőzésről esik szó, ha nem látnánk meg a panaszok mögött azt a bizonyos lábat, amiről néhai tudós Hatvani professzor felismerte alvilági hasonmását. Hiszen igaz, igaz, fájhat is a honi fürdőtulajdonosoknak, fő- és albérlőknek (akiknek jelszava: kevés befektetés, sok haszon), nemkülönben a tánczrendezésben oly ügyes ifjú fürdőorvosainknak, hogy évente csinos százalék szenvedő aszszonyka utazik a külföldi — bergek hallok, és babokba. De amíg itthon borzas szláv hajadonok helyettesítik a fürdőszolgákat és lyukas kanapén kénytelen az ember az otthonfelejtett zacherlin után epedni, a koszt fölött pedig vigasztalódni azzal, hogy: kost ivas kost! — magyarra fordítva: ha rossz is, de legalább az ára elegáns, addig a bergek, hallok és badok fasoraiban mindig fog hallatszani a magyar szó is, mert a magyar ember hazafi ugyan, de enni és aludni jól szeret, a kiszolgálásban (keleti despotafaj vagyunk) pedig már nem bírja nélkülözni a »kétezer vagy háromszor csengettetik«-et. Hogy ezzel a kis panaszszal könnyítettem a lelkemen, sietek kijelenteni, hogy távolról sem szándékozom az européer szerepében pózolni, sőt szívesen leismerem, hogy van már nekünk is több olyan fürdőhelyünk, amely megközelíti a nagy világfürdőket. Egyben-másban pedig többet is nyújtanak azoknál. A kedélyesség, amely a toalettek dolgában is engedményeket tesz — és ez nagy dolog kérem — szintén ehhez a többlethez tartozik. No meg még valami, ami a legnagyobb dolog! Külföldön találhatunk mi pinczéreket, akik született herczegek (persze csak olaszok), herczegnőket, akik született pinczérleányok, rulettet, tivolit »alles, was Menschenbegehr«, hanem született tarokkpartnereket csak itthon lehet találni. Hogy ez minő fontos dolog, nem szükséges bizonyítgatnom. Sok új jelszót, eszmét, szokást plántált el a modern korszellem és sok régit — jót, rosszat vegyest — adott át a feledésnek, de egyen nem bírt diadalmaskodni: a tarokk halhatatlan. Igaz, a klabbász talán népszerűbb, de kissé parvenü. A tarokk most is az a magyar úri játék, ami nagyapáink idejében volt. És ezzel a bevezetéssel egyenesen rátérhetek voltaképpeni tárgyamra, a leilei köztársaságra. Nehogy önök Justus Perthes után nyúljanak, tudatom ezennel, hogy a leilei köztársaságot hiába keresnék Dél-Amerikában, sőt Afrikában se akadnának nyomára. A konzulátusok se igen adhatnának felvilágosítást, bár a leilei köztársaság ez idő szerint választott elnöke a mi magyar minisztériumunkban az igazságügyi tárczát is viseli. Ebben az inkompatibilis világban lesz ez elég súlyos eset. Hanem erről még lesz szó, elsőbben végezzünk az etnoger és egyéb gráfiákkal, amint az dukál. Tehát a leilei köztársaság, amely a San- Marinóinál is kisebb, a Balatonnak somogyi partján fekszik és a laikusok csak röviden Lellének vagy a benszülöttek kiejtése szerint Lellének nevezik. Néhány éve még alig különbözött a többi tóparti falucskáktól, de amióta divatba jött a magyar tenger és a fővárosi nyaralók zaja kezdi mind sűrűbben ellepni a Balaton partján lévő helységeket, lehetetlen volt föl nem fedezni azokat a speciális előnyöket, amiket a természet mellében öszpontosított. A legtisztább sövénymeder mellett ilyen erős és állandó hullámverés ezen az öblöcskén kívül az egész parton nincs sehol. Az ember bokáig érő vízbe lép és bemegy vagy 500 méterre, amikor észreveszi, hogy amaimár mellig ér a víz, olyan lassan és egyenletesen mélyed a talaj. De hát ezt látni kell, lubiczkolni a langyos hullámokban, hogy az ember megérthesse azt a rohamos fejlődést, amin Lelle hárm év alatt átment; hogyan szaporodott ily rövid idő alatt a 40 főből álló nyaralók száma 460-ra; és hogyan alakult át a parti legelő egy csillogó, tarka villagyűrűvé, melyet csak imitt-amott szakit meg egy-egy kis fenyves, vagy nyárfás liget. Mily nagy része van ebben Szalay Imrének, aki mint ottani nagybirtokos, a szíves házigazda szerepét annyi odaadással tölti be, nem akarom kiemelni, hogy túlérzékeny szerénységét meg ne bántsam, de aki már találkozott vele, azt bizonynyal le is kötelezte. A mi Afrika-utazó tigrisvadászunk arról nevezetes, hogy nála három dolog van mindig készletben : a vadhajtásokra egy zsebbeli kertészolló, nők számára egy szellemes bók és férfiak részére jó kedély, jó barátság, jó bor. Akik, mint volt képviselőt és bésés politikust ismerik, bizonynyal csodálkoznak, ha elárulom, hogy egy államcsínyben ő vitte a vezető szerepet. Pedig úgy van. Hogy a leilei köztársaság publikáltatott, abban övé az oroszlánrész és Ligetkuty törvényszéki bitó után jó ideig ő töltötte be az elnöki széket is. Uralkodásának emlékét számtalan ultimó, 21 fogás és tuletron örökíti meg, mert önök immár helyesen sejtik, hogy a lellei köztársaság fő czélja a nemes tarokkjátéknak minél gyakrabban való művelése úgy fürdésnek előtte, mint utána, egybekötve a napi eseményeknek szivarfüst mellett van megbeszélésével. Minthogy a köztársaság polgárai egyúttal nyaralótulajdonosok is, neveiket ezekéi közt soroljuk fel. Boglár felől kezdve az első új villa Kiss Károly egyetemi tanáré, azután sorban a Jankovich Károly, Hentaller Lajos, Festetich Andor gróf, Bosnyák Géza és Zoltán, Kacskovics Kempelen Farkas, Lisznyay Tihamér, Mocskonyi, Beitter és Nemes Ferencz féle nyári lakók következnek. Az irodalom és színművészet elég szép számmal van ebben a névsorban képviselve. Megemlítendő még, hogy Innocent Ferencz festőművész is állandóan Lellén nyaral és Faludi papának is van egy csinos villája, a lellei hegyen, amelynek lábánál, a Balatonhoz közel hivogatólag fehérült a »Hattyú« szálló, egy szép, nagy, modern berendezésű épület, ahol olyan ízletes magyar főztet és hamisítatlan hegylevet adnak az ember elé, hogy ha Budapest valamelyik külvárosában lenne, hát bucsujárásban tódulna ki hozzá a gezmán polgárság. A »Hattyú« is Szalay Imre tulajdona, valamint az a remek kis fenyves erdőcske és mellette az árnyékos fasorokkal kínálkozó jegenyés is, amely közvetlen a vízpartig vezet. Szalay Imre szívességéből mind a két sétahely rendelkezésére áll a közönségnek. Meg kell még említenem, hogy eddig tizenegy villa áll készen, de jövő évre már körülbelül harmincz új fog épülni. Telket már semmi pénzen se lehet kapni, úgy elkapkodták a parczellázás után. A vasúti közlekedés az idény alatt a képzelhető legjobb. Naponta nyolcz személy- és gyorsvonat szállítja le és vissza az utasokat és vasárnap kora reggel egy hivatalnokoknak igen alkalmas külön vonat indul Delléről. Persze az összes vonatok megállanak Lellén és olcsó fürdőjegyek állanak a közönség rendelkezésére, melyek a vasúti pénztáraknál kaphatók és három hóig érvényesek. A mostani évad, idény, vagy a patvar tudja, minek magyarosítsam a szezont, igen nagy élénkséggel kezdődött. Daczára annak, hogy a rossz időjárás a legutóbbi napokig tartott, az érkező vonatokról naponta szállnak le új fürdőzők s ha az élet még nem is olyan élénk és zajos, mint Füreden vagy Siófokon, de a társaság a legelőkelőbb. A leilei köztársaság törvénykönyvében legfőbb paragrafus a kedélyesség, amely természetszerűen kizárja az egyik-másik fürdőnkben annyira végletekig hajszolt öltözködési mániát. Kedélyességben és mesterkéletlen egyszerűségben jó példával jár elől két év óta az elnöki tisztet viselő Plósz Sándor igazságügyi miniszter, akinek itt nyaralása felejthetlen emlékeket hagyott vissza és akit az idénre is nagyban várnak; ha másképp nem lehet, legalább egy vízi vadászatra és egy kis tarokkra. A kiegyezéssel járó fáradságok után kellemesebb enyhülést képzelni sem lehet, mint a leilei öblöcske zöldes hullámaiban ringatódzni. Mert itt állandóan ring, reng, hullámzik a víztükör, ha nem is fáj a Szószék. Bocsánatot kérek ezért a régi és kopott szójátékért, de azt hiszem, Magyarország összes polgárai elmondották már külön-külön néhányszor, nekem pedig csak most nyílt rá alkalmam. Azután így nyáron — ha volt is — elhagyja az embert a szellemesség és minden gondolata, vágya csak egy óhajtásban összpontosul: az ismerős, kedves öblöcske zöldes hullámain ringani, irritálódzni az ősember gondolatmentes gyönyörűségével. Mezarthim. MAGYAR ÚJSÁG. KERÉKPÁR. A Magyar úszó-egyesület versenye. — Saját tudósítónktól. — Budapest, június 30. A Magyar úszó-egyesület, emez agilis fővárosi sportklub, tegnap délután 3 órakor rendezte a millennáris versenypályán nemzetközi atlétikai és országos kerékpár-versenyeit. A remek nyári idő daczára csak közepes számú közönség jelent meg a nézőtéren. Az 1000 méteres zárt versenyt egy sikerült taktikai fogással Kaiser Ferencz nyerte meg. Az 5000 méteres verseny Kessler Albert biztos zsákmánya volt, míg a térelőny-versenyben, mint azt előre jeleztük, Bäumler Ede győzött. A kerékpár-versenyszámok részletes eredménye a következő volt: