Magyar Vadász, 1949 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-05 / 1. szám
MAGYAR VADÁSZMAGYAR VADÁSZ 99 FELEJTHETETLEN PILLANAT“ AZ ELLOPOTT VAIDKAN Teleholdas augusztusi éjszaka. Hegygerincen időik, az erdő szélső bokraiba behúzódva, velem szemben erős esés, mély gödrök, távoli hegyek ormai kéklenek. Közvetlenül előttem vagy 100 lépés szélességben kopasz legelő, azon túl csalamádé, körkor teatáblák. Lassan telik az idő. Mind feljebb és feljebb kapaszkodik a hold. Éjfél előtt 11 óra. Mögöttem többször halk ágreccsenés, tova húzódó lépések zaja halászik. Nagysokára kijön valami a sűrűből, de nem látóim micsoda, mert a tőlem jobbra lévő horpadás fedezékében lopakodik le a kukoricához. Majd erősen zörög a kukorica, beljebb 1—1 kukoricacső leszakításra hallszik. Lejjebb és jobbra tartok csendesen, közel a kukoricához jó széllel helyezkedek el, innét jól látom az erdő szélét. Pár perc múlva, a hegy gerince felől, négy egyforma fekete árnyék tart felém, bal felől elhaladva, vagy 100 lépésre, nyolcvan kiló körüli süldők. Az elsőt célba veszem, távcsövemen vibráló holdfény ferdén ráesik a tárgylencsére. Sok időm nincs a célozgatásra, mert elmennek a disznók. Megérintem a ravaszt. A négy disznó továbbkocog, az, amelyikre rálőttem, kissé erősebb ívben lefelé kat folytatás a 7-es oldalról) — És a többi meghajtandó területen is ugyanilyen gyakorlatokat végzett az embereivel? — Igen. Felség! A bolgár király leemelte válláról a puskát és átadta az egyik fegyverhordozónak: — A logokosabb, ha hazamegyünk. A főudvarmester úrnak sikerült a fácános területekről az egész állományt elkergetni — magyarázta Milán királynak. A két uralkodó beült a díszes határba. Az udvari kocsin a lovak közé csapott. A lakáj, aki melette ült," szertartásosan fonta össze két karját a mellén. Az aranykürt újra felharsant."A hajtók földrg hajoltak és az erdő szélére kivezényelt parasztok megsüvegelték, sőt megéljenezték a két királyt, úgy, ahogy előre betanították őket. Alig várták, l'Oay az éljenzésért megkapják a beígért napszámot. Egyedül a parasztok örültek a vadászatnak. A földesurak keservesen megdolgoztatták őket az alacsony napszámbérért. Most öt percig kell éljenezni és megkapják! Az egyik az orvosságra gondolt, amit most megcsináltathat hetea gyerekének. A másik innét már csiklandozta a pipadohány íze, amit a szatócsnál megvásárolhat. A harmadik mén nem tudott határozni magában, hogy mire fordítsa a kis nénzt, ami hosszas idő után a markát üti. Nagy volt az ínsén, sok nőtt a gond akkoriban a Szegénység között, nyarodik, majd a többi után tart A felfelé való lövés közben ügyetlenkedve, a céltávcső jól homlokon vágott. Az első sebzés megtörtént: t. i. elég becsületesen vérzik a homlokom. A rálövés helyére megyek, vért nem találok, ezért leteszek egy fehér papírlapot, hogy majd reggel lekörözöm a helyet. A környéken a közelben nem látom a disznót, nem akarom összejárni a környéket hogy reggel, ha vért találok, le tudjam szabályosan nyomoztatni kutyával. Különben sem jó nagyvadat azonnal nyomon követni sebzés után, hadd betegedjék meg a kivérzésben. Nagyon elállmosodtam. Visszamegyek a hegygerincre és befészkelem magam az egyik terebélyes bokor alá. Fent elég meleg van, nem fázom. Puskámat kezem ügyfébe helyezem, úgy fekszem, hogy az előttem lévő tájat nagyobb mozgás nélkül végig tudjam tekinteni. Másfél órát alszom. Két óra van. Jobbra tőlem ismét erős zörgés a sűrű szélén, csülökcsattogás a száraz avarban, majd lent a kukorica szélein hosszú fekete test áll meg. Távcsövön jól látom, hogy hatalmas vadkan. Megcélzom, puska távcsövemen egészen jól látom, de 120 lépésre lehettőlem, erősen lefelé kellene lőnöm, félek, hogy elhibázom. Nem lövök. Bemegy a kukoricásba, majd találkozunk, én már aludtam, majd kijön a kukoricásból, és jobb lövést nyújt, mint most. Bent a kukoricásban erős csörtetés, törik csőcső után, ropog a kukoricás Igen lassan, vigyázva a jó szélre, közelebb húzódok a kukoricáshoz. Hallom, hogy jó étvágyigyár csámcsog az öreg, igaz, hogy elég késő van a vacsorát illetőleg. Két óra hioisszal állandóan figyelem a ropogást, a szél irányát a domb félmagasságában ülve, az erdőszél és a kukoricatábla között. Itt nincs holttér a lövés szempontjából, mert az egész kukoricás szélén végig látok. Itt várok nagy reményekkel négy óráiig. Ekkor a zörgés kifelé tart a kukoricásból, majd egy hosszú sötét árnyék lopakodik a s szélső kukoricák között Kint áll a nagy kan a csalamádé és a kukorica között. Az elejére célozva, megérintem a berögtönzött ravaszt. Lövésemre nagyot ugrik a disznó, majd bevánszorog a kukoricásba. Ott nagy köhögés, fújás, zörgés. Közel egy helyből hallom a mozgást. Négy óra van, még legalább másfél órát kell várnom türelemmel, hogy jó látási viszonyaik mellett mehessek be a sebzett vadkanhoz. Fél óránként halk ük a mozgás, köhögés, nyögés, tehát még nem múlt ki, de az a fontos, hogy helyben van. Végre a kínos lassúsággal haladó idő meghozza a teljes nappali világosságot, háromnegyed 6. Elvicél távcsövet zsebre teszem, zavart a kapáslövésben. Bent a kukoricában, lőj 20 lépésre előttem, mozg hallszik, de nem látom a vadkai Egy lépést téve előre, meglátom öreg vadkanomat, amint hatalmi sakat fújva, végső erejét összesze és fel akar tápászkodni, agyar csattogtatva, hogy megvédje pisikorú életét. Szügyön célzom, a löv ultán visszahanyatlik haragos naj feje a földre. Közelébe megye Óriási vadkan, akkora, mint amit korának a könyvekben, a barnámés víét láttam. Két teljes puscaihos a bosszúsága és amint oldalán teszik, majd olyan magas így , mint a puskám. Óriás fehér agyi villog elő a szájából. Végtelen bedog vagyok. Messeskönyveknek tatott vadászkönyvekben olvasta réigen, más öreg vadászok, naurak által elejtett, leírt és lelényképezett vadkanokról és most ném is megadta a sors, hogy oly területen vadászhatok, ahol ilye hatalmas nagy vad él. Nagyi örülök az éled tett hatalmas vadnat de sajnálom is. Egy érdekes, rejtyes életű vén remetével keveset járja az erdőt, zörgeti az ősavart, ropogtatja a tölgyek mákját. Télen a szűzfehér havon hiányozni fog az ő hatalmas csapása és nem játssza ki többé nevetve hajtókát, akik megzavarták őt nyigalmában, de puskások elé hajtai soha nem tudták. Kár érte. Perse ezt mondom én, de nem ezt fogja mondani ezek a szorgalmas kéz embereik, akiknek kukoricáját meg dézsmálta, az öreg remete kanó számos rokonsága. Elmegyek lekörözni az éjszaka lövésem helyét, megtalálom az e hibázott disznó elugrását, de vényom nincs. Visszatérve a kanhoz, a megszívosodás elkerülése végett kivágom a heréit és megnyitom a hasát. E zsigerelését nem tudom magam e végezni egyedül, mert rém nehéz kan, meg sem tudom mozdítani. Tanulságképpen leírhatom, hős amíg a faluban jártam lent favírosért és onnan pár óra mulv visszatértem, a vadkanom eltűnt, é elvitte kivágott heréit is. Elloptál Persze,, nem lett volna szabadrákra eltávozni. Kocsinyomott lábam kint a kukoricás szélét amely a reggeli harmat miatt ő árulta a tettest, aki rövidesen me is lett, de sajnos, addig már darabolták a vadkanomat és annak gyönyörű koromfekete söntés hatalmas bőrét is. Tehát ajánlata hogy erdőn kívül elejtett vada még éjszaka se hagyjuk őrizet nékül. Életem végéig felejthetetlen emfékként megmaradt a 22 centimétres alsó agyara és 10,5 centiméter felsőagyara, Abdás Gy. Ilyen vadászat még nem volt Magyarországon! A budaörsi „Vörös Csillag” társságnál született meg a gondolat: özös vadászatra kell meghívni az Hazáig demokratikus vadászait, a várak, üzemek munkásságát és a 51.1 dolgozó barát,iájt, hogymegmerjék egymást, megbalátkozzanak és kimélyítsék kapcsolataikat. szél) és nemes sportom keresztülékezett, össze ezen a vadászaton ap országát építők egy serege. Ez sereg aztán ellvitte az élmények s tapasztalatok hírét szerte az orságba, mindenhová, ahonnan a vajszok összegyűltek. A rendezőség, amikor a meghívóit az egyes vadásztársaságnak elküldte, négyszáz puskásra szántott. Ilyen alapon történtek az ő készületek. Aki már rendezett nagyvadászait, az tudja, hogy mindig haj van mindig felfordul minden előzetes elbeszélés, minden gondosan és okszerűen készített ..haditerv“, ha mi annyi a puskás, miint ámenire számítanaik. Mindegy, hogy ívesebb, vagy több a vártnál a jelentettnél, a lényeg az: valamiben esetiben biztosan neon úgy tt, ahogyan a rendezők kitervezk. Nagy gondja volt hát a Vörös liláig társaság elnökének, Davisch Gyulának és a hat vaidlászi sterilek (Sas Árpád, Horváth István- Déri Mihály, Dégi Jenő, Jalsoviczky János és Büki Mihály), amikor a vadászat napjának reggelén kiderült, hogy a várt négyszáz puskás helyett csak 152 érkezett! Nem mintha 152 puskást fogadni, felállítani, irányítani nem volna nehéz, sok hozzáértést és körültekintést igénylő feladat! Az bizony! De az eredeti terv résziben mégis felborullt. Gyorsan, szinte a helyszínen született meg helyette a másik, így természetesen kevesebb nyúl esett, mint gondolták, ez azonban — állapítsuk meg elfogulatlanul — nem a nyulak hispániából történt, mert a nyulak négyszáz puskáshoz is kellő számbanjelentek meg a területen. ^Reggel 8 óra : ismerkedés ! Ez a terület 2500 hold. váltakozó terep:a budai hegyvidék, Budakeszi környéke, Farkasrét és az úgynevezett Csíki hegyek. Gyönyörű téli reggeli Nyolcóra. A budai fogaskerekű állomásnál most ismerkednek a vadászok: — Ti honnan jöttök? — Hevesből. Hát ti? — Mi Szombathelyről. — Nini! Itt vannak a bihariak! — Mi is eljöttünk Szegedéből! — Békés megye se marad el! — Majd kiderül a végén! Az eredményből ! Ilyen és ehhez hasoló beszélgetés üti meg a fülest. ízes tájszólás: alföldi, dunántúli. Jellegzetes arcok: bányász, gyári munkás, paraszt mozdulata. Általános jókedv, a várakozás feszült izgalma. Mindenki meg akarja mutatni a másiknak, hogy milyen fegyelmezett vadász! Azonfelül természetesen azt is, hogy milyen jó puskás-A heves megyeiek szerénykednek. — Mifelénk az idén nagyon kevés a nyúl. Csak éppen hírmondót kapunk. Nem lőljük, hogy az állomány szaporodjon-Budapestiek kíváncsiskodnak: — Akkor mire lövöldöztök? A hevesiek szerénykednek: — Volt egy pár bakiunk, amit ki kellett lőni... Most meg a vaddisznót vadásszuk... Jöjjetek el viszonzásul a nyálakért mihozzánk disznóra ! Piros Lászlóló érkezik, a Szaktanács főtitkára. A falui albela, bánhegyesi vadászokat hozza magával. A vadászmesterekszámolják az újonnan felsorakozó puskásokat. Száznegyven! Már százötven! Aztán befuta százötvenegyedik és a százötvenkettedik. — Indulás! Kezdődik! edzeettófavasút csordája ! Egyelőre csak kivonulás a terepre. A BESzERT „Előre“ vadásztársaságnak tagjai elhozták a megafonjukat. Azon keresztül hangzik el minden felvilágosítás, minden intézkedés. Külön fogaskerekű kocsiba szállnak be a vadászok. Lekerülnek a hátizsákok, tarisznyák Előkerül a „hazad“, ételben, italban és szívesen kínálják egymást. A szombathelyiek megkóstolják a bihariak borát és viszont. A szegediek füstölt oldalasa nagyon ízlik ,a pestieknek. Igaz, a pesti vadászok asszonyainak pogácsája se megvetendő! A hangulat percről percre emelkedik. Nemcsak vadászatról folyik a szó. Munka versenyről, termelési versenyről. Gerő Ernő miniszter költségvetési beszédéről. Az TJFOSz —FÉKOSz egyesítéséről: egy táborban az ország minden dolgozó kis és középparaszt.ia, pártoktól függetlenül! Még a külpolitikának is kü özös vadászata!" tartottak az ország vadászai a jfO'Ó FújdjU Uiqalunhíksírnijíki tánasimduaitán A vadászok egy csoportja