Magyar Vadász, 1951 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-10 / 1. szám
6 Társas vadászataink során a megfelelő számú törzsállomány sértetlenül hagyásának szem előtt tartása, szorgos területellenőrzés, erélyes ragadozóirtás és hasznos vadunk szükséges élelmének biztosítása a legidőszerűbb feladataink fycLMILLált Dermesztő pompájában csillog a tél, fagyos lehellete nyomán cifra jégvirág nő a targallyakon. A már vége felé járó „aratás“-nak, a társasvadászatok különféle változatának vidám résztvevői fázósan emelgetik a vastag balancstalpakat a hajtások közepette és nem egyszer körmük alá fújnak, hogy ilymódon melengessék fel elgémberedett tagjaikat. A vad pedig — apró és nagyvadunk egyaránt — nehéz küzdelmet vív az életért. A gyilkos fagyok, fergetegek, hóviharok a vad mégoly edzett szervezetét is nehéz próbáknak teszik ki, melyeken nem mindig csak a gyenge ellenállóképességű, a „selejt“ vad pusztul el, hanem — esetleges mostohább helyi adottságaik folytéin — sokszor az egészséges, erős példányok is alulmaradnak a létért való küzdelemben. Időviszontagságok, az élelem hozzáférhetetlensége, a ragadozók kártevései, a vadorzók és orvvadászok agyafúrt mesterkedései és a különféle vadbetegségek mind olyan tényezők, melyek kétségessé tehetik vadjaink sikeres áttelelését és igen érzékeny dézsmát szedhetnek az „aratás“ végeztével megmaradt törzsállományból, melynek mennyisége és minősége pedig döntő kihatással van vadgazdaságunk további sorsára. Hogy a vadjaink létét veszélyeztető fenti tényezők milyen mértékben lépnek fel és pusztító hatásuk mennyire érvényesül, ezt nem bízhatja mind a „véletlenre“, kedves vadásztársak, hanem céltudatos vadvédő munkánkkal részben — amennyire rajtunk áll — magát a veszélyt kell kiküszöbölnünk, részben pedig állománycsökkentő hatását kell lehető legkisebbre szorítanunk. Mindenekelőtt biztosítanunk kell területeinken a megfelelő számú törzsállomány megmaradását. E havi vadászataink során tehát fokozott mértékben ügyeljünk arra, hogy az idény végeztével elegendő számú vadunk maradjon és — az áttelelés lecsökkenthető, de teljesen ki meg sem küszöbölhető veszteségeivel is számolva — tavaszra a kellő számú törzsállomány szolgálhassa szaporulatával vadállományunk sikeres fejlődését. Foglyunk és fácánunk már a jól megérdemelt, kimérleli idejét éli, vadgazdaságunk legnépszerűbb vadja, a nyúl azonban még e hóban lőhető. Ennek további sorsát a januári vadászatokon magunk döntjük el, kedves Vadásztársak! Az ősszel jólrosszul megállapított lelövési előirányzat ne legyen vakon követendő út, melyről — ha törik, ha szakad — min térünk le. Nem indok az, hogy „még egy harmada hibázik az ősszel előirányzott kilövendő mennyiségnek, tehát lőhetjük a nyilat minden meggondolás nélkül, míg az előírt számot el nem értük.“ Ne akarjuk a még esetleg fennálló területbérhátralékunkat sem „okvetlenül kiszorítani". területünknek az idény végére már, túlsúlyosan megfogyatkozott nyúlálományából, tekintet nélkül arra, hogy ezzel okszerűen gazdálkodunk-e, vagy sem. Igen sok helyen túlméretezték a nyúlkilövés előirányzatát és ha most, januárban — az elmúlt három hónap tapasztalatai és a jelenleg megállapítható nyúlmennyiség alapján — nem helyesbítjük a túlbecslés okozta tévedést, úgy a következő idényben —• sőt idényekben! — kamatostól valljuk majd kárát a könnyelmű rablógazdálkodásnak. Nem akarunk senkit elkedvetleníteni, vagy visszariasztani vadgazdaságunk learatható termésének őszinte vadászörömöket szerző és közgazdaságunk javát szolgáló — tehát okvetlenül kívánatos — gazdaságos betakarításától, csupán arra hívjuk fel vadásztársaink figyelmét, hogy ne ragaszkodjanak mereven — még ha ez pillanatnyi anyagi előnyökkel járna is — az esetleg túlméretezett lelövési előirányzathoz, hanem nyúlállományunk jelenlegi helyzetének tárgyilagos elbírálása után, a kellő számú törzsállomány meghagyásának mindenkori szem előtt tartásával alakítsák ki idényvégi vadászataik terítékeit. Itt említjük meg, hogy az elmúlt hetek gyakori esőzései következtében igen sok terület mélyen fekvő részeiről kiszorultak a nyulak a magasabb fekvésű, szárazabb helyekre, ahonnan azután még a fagyok beálltával sem húzódtak mind vissza régebbi tartózkodási körzetükbe. Az ilyen helyeken tapasztalható esetleges nyúlbőség, tehát ne tévesszen meg és ne lőjük nyakló nélkül — de főként, a mélyebben fekvő területrészek előzetes alapos átvizsgálása nélkül az idekényszerült és eredeti helyeikre még vissza nem tért nyulakat. Az igen sok helyen tapasztalható, fölöttébb káros ivararányeltolódás (sok kan — kevés nőstény!) további romlását gátló, illetve javítását szolgáló — már sokszor emlegetett — kímélését nősténynyulainknak ugyancsak tartsuk szem előtt, valamint az erős fagyok beálltával már sokszor igen messziről kelő nyulak gyakran kísértő „távlövél” előzésétől is tartózkodjunk. A döntő jelentőségű vadvédelmi szempontokat csak akkor érvényesíthetjük maradéktalanul vadászataink során, ha területünk minden részét tökéletesen imerjük és vadállományáról— annak jelenlegi állapotáról és számáról — pontos helyzetképünk van. Ennek elérését szolgálja a rendszeres és figyelmes területellenőrzés, mely a helyes vadászatnak és vadvédelemnek, az okszerű, vadgazdálkodásnak az alapja. A rendszeresen végzett területellenőrzések során ismerjük meg a vadállományunkat veszélyeztető — fentebb már említett — tényezőket, a területellenőrzések nélkülözhetetlen tanulságai vezetnek rá a veszélyek kiküszöbölésének leghelyesebb megoldására, valamint állománycsökkentő károkozásaik minél eredményesebb lecsökkentésére. A zimankós, fergeteges rossz idő nem lehet oka a rendszeres területellenőrzés elhanyagolásának. Sőt! Éppen ilyenkor kell leggondosabban járni, területeinket! A vadorzók és hurkolók —éppen az ellenőrzés ellanyhulásának reményében — a legrosszabb időben űzik leggyakrabban és sajnos, a legtöbb eredménnyel! — bűnös tevékenységüket. A ragadozók, is éppen az időviszontagságoktól elgyötört, hasznos vadunkban végzik a legérzékenyebb készt evéseket. Legyünk tehát résen s ellenőrzéseinket végezzük olyankor is rendszeresen, mikor különben „még a kutyát sem lenne szívünk kiverni a házból“. Hiszen sok kutyát nem is kell „kivernünk“ a ház tájékáról —megy az a „tilosba,“ magától is! — csábítja a könnyen megszerezhető finom vadpecsenye. Figyeljük tehát a lakott helyek közelségét és ahol a kutyák, macskák tilosba járó kirándulásairól tanúskodik a sokatmondó hótakaró, szánjunk időt az esték — hajnali lesekre, melyeken azután nem egy „megtévelyedett“ kutya, macska vadpusztító kártevései után tehetünk pontot fegyverünkkel. Az időviszontagságok vadjainkat sokszor az emberlakta helyek közvetlen közelébe késztetik, ilyenkor tehát fokozott figyelemmel kell meggátolnunk a fenyegető állati és emberi kártevéseket. Hasznos vadunknak — az előző számainkban már ismertetett — téli etetését a havazás és a hideg növekedésével fokoznunk kell, mert a jól táplált, jó erőben lévő vad könnyebben vészeli át az időjárás viszontagságait. Fogoly- és fácánetetőink aljéiba gondoskodjunk tiszta homokról; erre kerül a pelyva és ebbe keverjük bele az eleséget, melyet azután szárnyasvadunk házityúk módjára személyez ki a pelyva közül. Etetőinkbe a koradélutáni órákban vigyük az eleséget, amikor szárnyasvadunk többnyire a határban keresi élelmét és így megjelenésünkkel nem riasztjuk el az etetők környékéről. Nyulaink etetését a hideg fokozódásával végezzük ugyancsak szorgalmasan, mert az időviszontagságok sokszor bizony alig hozzáférhetővé teszik vadunknak a természetben fellelhető, ilyenkor amúgy is szűkös táplálékát. A szükséges téli etetés elhanyagolásának természetes következménye a gyümölcsfákban olykor tapasztalható „nyúl,kár“ is, mely azonban a vadász és a gyümölcstermelő együttes jóakaratával (vadetetés! — gyümölcsfák körülkötözése!) csaknem teljes egészében kiküszöbölhető. A nagyvad részére száraz helyen tárolt eleség: lombtakarmány, rétiszéna, vadgesztenye, makk stb. legyen ugyancsak kéznél, hogy szükség esetén azonnal vadunk segítségére lethessünk vele. Nagyvadunk közül legkényesebb az őz és a tél időviszontagságai folytán legyengült állományban gyakran lépnek fel gyomor- s bélbetegségek. Ezek ellen igen jó eredményre vezet az egészséges állat emésztését is kedvezően befolyásoló, kérgestől adott fűz-, éger. és nyírfagaltyak etetése. .A vadgesztenyének és makknak magas tápértékük mellett ugyancsak igen kedvező étrendi határuk van. Szívesen fogyasztja vadunk az erdeinkben gyakori, fagyöngyöt is, melyet hosszú rúdra szerelt kampóval könnyen leszedhetünk a gazdanövénynél. Hófúvások, fergetegek után különös lóriddal ellenőrizzük területeinket és vadunknak az etetők felé vezető útjait tegyük szabaddá az esetleges akadályoktól, hótorlaszoktól. Gondos vadőr a frissen esett hóban (ne várjuk meg, míg a hó felszíne esetleg lefagy!) hamarosan megfelelő utakat készíthet nullainknak az etetőkhöz, a sebtében ék formában összeácsolt deszkákból házilag készített hóekével, melynek hiányában azonban szükség megoldásképpen a bakancstalp alá kötött 20—30 m-es deszka is megfelel. Vadászataink során tartsuk mindig szem előtt a legmesszebbmenő óvatosságot, és környezetünk, valamint a saját magunk testi épségének feltétlen biztosítására fordítsunk mindig kellő gondot, a fagyos földön — havon könnyen kap gurulatot (geller!) a sörét, vigyázzunk tehát nagyon lövéseinkkel. A vadászbakancs vagy a gumicsizma ugyancsak könnyen csúsznak a síkos, fagyos talajon és egy különben ártalmatlan elesésnél a töltött fegyver könnyen okozhat végzetes szerecsétlenséget, ha megfeledkezünk a szükséges elővigyázatról. Az erdei hajtások fás, bokros terepén ugyancsak a legnagyobb elővigyázattal használjuk fegyverünket és tartsuk mindig szem előtt, hogy „legnagyobb érték az ember“. Kiváló vadászszórakozást és komoly gazdasági érdekeket szolgál a vaddisznó vadászata, amely akár az utolérhetetlen szépségű erdei hajói sokban, akár cserkészve, illetve a havon csapázva, vagy a „szórón“ gyakorolva, nyújt méltán sokrabecsült vadászati lehetőséget, óvatosság, körültekintés, a vad szokásainak ismerete és „biztos kéz“ — mind igen fontos vadászerények — vezetnek a kivánt sikerhez. A ragadozók számának mindig esedékes apasztása fokozott jelentőséget nyer a hó leestével. Ilyenkor nő a „ragadozóveszély“, de az áruló hótakaró egyben a vadász esélyeit is növeli. Rendszeres területjeírásaink során könnyen meggyőződhetünk a ragadozók jelenlétéről, hollétükről, járásukról és kedvenc tartózkodási helyeikről, melyeket ismerve, azután fegyverrel, csapdával és méreggel egyaránt eredményesen apaszthatjuk nemkívánatos számukat. Etetőink és hasznos vadunk kedvenc tartózkodási helyeinek környékén — itt fenyeget a legkomolyabb „ragadozóveszély!“ — legyünk fokozottan, éberek. ■ A szőrmés ragadozók gereznája már teljes értékű s így sikeres vadászatukkal, csapdázásukkal és mérgezésükkel nemcsak hasznos vadunk ellenségeinek számát apasztjuk, de egyben erszényünket is gyarapítjuk. A vadvédelmi jelentőség és a szép gereznák értéke mellett még őszinte vadászörömökkel is jár a ragadozók vadászata. Kifinomult érzékszerveik és ösztönös ravaszságuk komoly próbára teszik vadászképességeinket és így elejtésüket méltán sorozhatjuk értékes vadászeredményeink közé. A „rókanász“ e hóban veszi kezdetét: hajnalban és alkonyatkor az ismert, kotorékok végigkeresése gyakran hasznos eredménnyel járó vadászszórakozás. A holdvilágos, havas esték, éjszakáik kiválóan kedveznek a róka, menyét és a nyest nyúlsirás, illetve egércincogás utánzásaival való sikeres „behíváséira“, amelynél legtöbbször a leshely megválasztásán, a vadász türelmén, nyugodtságán és nem utolsósorban a széljáráson múlik a lesvadászat eredményessége. Befagyott folyók (lavak) nyílt vizeinek partjain olykor az értékes gereznás,jó halrablónak, a vidrának nyomaival is találkozik a figyelmesen semlélődő vadász. Holdvilágos, havas éjjel ,a vidra vízrejáró nyomára néző, jól takart leshelyen értékes eredményre vezethet a vadász türelme. A ragadozóirtás legradikálisabb módjának, a ragadozók mérgezésének a hó leestével ugyancsak elérkezett az ideje. Végezzük a mérgezést hasznos vadunk létbiztositása érdekében az előző szár iunkban már ismertetett módon, az „igaz vadász“ körültekintő gondosságával, oly módon, hogy a veszedelmes mérgező anyagok a ragadozók kívánt elpusztításain kívül semmi más kárt, ne okozhassanak. E havi vadászteendőink sikeres elvégzésének nyitja: a vadvédelem helyes értelmezése és megfelelő keresztülvitele. Sokoldalú feladataink mindegyikének elvégzésénél gondoljunk arra, hogy a feladat, végrehajtásának mikéntjével failgazdaságunk jövőjének szabunk irányt. Ez lebegjen szemünk előtt az e luTban hátralévő vadászatainkon és ennek tudatában végezzük az időszerű vadvédelmi teendőket, melyeknek költsége, fáradsága egyaránt kamatostól megtérül a tél viszontagságain sikerrel átsegített vadállományunk tavaszi szaporulataiban. DR. HERTÓTI ISTVÁN Felhívás! Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a MÁVAD részére küldött nyúlszállítmányok feladását több vadásztársaság még mindig nem a megfelelő — a MAVAD körlevelében, valamint lapunkban ismertetett — módon végzi, melynek következtében a vadásztársaságokat és közvetve Népgazdaságunkat i is egyaránt károsodás éri. Nyomatékosan felhívjuk tehát a vadásztársaságok figyelmét az alábbiak figyelembe vételére. 1. A feladott rudak számán kívül a rudakon lévő nyulak összdarabszámát is pontosan tüntessék fel a fuvarlevélen. (Tehát pl: 10 rúd 96 db nyúllak) 2. A rudak végeit faragják be és minden rúd első és utolsó nyulát rögzítsék, hogy ily módon a nyulak esetleges leválását a rúdról megakadályozzák. 3. A feladó nevét, címét, illetve a nyulak ellenértékének felvételére jogosult személy nevét és címét pontosan tüntessék fel a fuvarlevélen, mert a nyulak ellenértékének gyors feladása, illetve kézhezvétele csak így válik lehetővé. 4. Kivitellelett, kivéreztetett és lendőleg már kellően kihűlt nyulamt adjanak fel, mert ellenkező estben a feladott szállítmány értéke a súlycsökkenés okozta értékveszteségen kívül még minőség szempontjából is csökkentértékűvé válik 5. 300 db-ot (1.200 kg-ot) meghaladó szállítmány feladásánál, a feladóállomás főnökétől a feladást megelőző napon rendeljenek ,,állomáskocsit" „nem kizárólagos használatra" megjelöléssel, ami a küldemény zsúfolásmentes szállítását biztosítja. A fenti „nem kizárólagos használatra" megjelölést azonban 5.000 kg-on aluli szállítmány feladásánál minden esetben kérje a feladó, mert ellenkező esetben a vasút az 5.000 kg után járó fuvardíjjal terheli a szállítmányt, mely többletet a MAVAD kénytelen lenne a feladóra hárítani. A fenti pontok figyelembevételével adjuk fel nyúlszállítmányainkat és ügyeljünk arra, hogy felületes, hanyag eljárásunkkal magunknak, illetve Népgazdaságunknak kárt ne okozzunk. VADÁSZOK FIGYELMÉBE! A Magyar Vadászok Közösségének figyelmét fel szeretnénk hívni a magyar bőr- és szőrmeipar legfontosabb nyersanyagára: a ,,nyers-, vad- és szőrmés bőrök”-re, azok fejtésére, kezelésére és beszolgáltatására. Ezzel kapcsolatban vadászainkra az a feladat hárul, hogy vadászataik során elejtett vadak bőrét kifogástalan állapotban, lehetőség szerint a fejtés után azonnal beszolgáltassák a nyersbőrök felvásárlásával foglalkozó szakközegeknek. Minél több és jobb fejtésű nyers- és szőrmés bőr kerül a feldolgozó iparhoz, annál több és jobb minőségű kész és szőrmés cikket vásárolhatnak a dolgozók. A szőrmés bőrök egy része exportálásra kerül, melyek ellenében olyan nélkülözhetetlen cikkeket hozhatunk be külföldről, amelyekre népgazdaságunknak 5 éves tervünk sikeres végrehajtása érdekében feltétlenül szüksége van. Egyidejűleg felhívjuk vadászaink figyelmét arra is, hogy az ejtett vadak elajándékozásakor az ajándékban részesülők figyelmét hívják fel a bőr népgazdasági értékére, hogy az ne kallódjék el, hanem gondosan kezelve jusson az állami nyersbőrgyüjtő szervhez. A nyers-, vad- és szőrmésbőrgyüjtést a 100.400/1950. II. 25. sz. O. T. rendelet értelmében a Nyersbőrgyűjtő és Kereskedelmi Vállalat végzi az egész országban gyűjtőhálózatán keresztül. Minden központi helyen és nagyobb városban a gyűjtőhálózat kirendeltsége vagy telephelye megtalálható. Kisebb tételeknél nem szükséges a személyes átadás, azt postacsomagban is fel lehet adni. A feladott bőröket vállalatunk átveszi, elszámolja, annak ellenértékét pedig a megadott címre postán átutalja. Minden vadász, aki megérti felhívásunkat és tudatában van a kérdésnek népgazdasági fontosságával, 5 éves tervünk sikeres végrehajtását szolgálja. NYERSBŐRGYŰJTŐ ÉS KERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, VI., Sztáin út 45. 7