Magyar Vadász, 1951 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-10 / 1. szám

6 Társas vadászataink során a megfelelő számú törzs­­állomány sértetlenül hagyásának szem előtt tartása, szorgos területellenőrzés, erélyes ragadozóirtás és hasznos vadunk szük­séges élelmének biztosítása a legidőszerűbb feladataink fycLMILLált Dermesztő pompájában csillog a tél, fagyos lehellete nyomán cifra jégvirág nő a tar­gallyakon. A már vége felé járó „aratás“-nak, a társasvadásza­tok különféle változatának vidám résztve­vői fázósan emelgetik a vastag ba­­lancstalpakat a hajtások közepette és nem egyszer körmük alá fújnak, hogy ilymódon melengessék fel elgémberedett tagjaikat. A vad pedig — apró és nagyvadunk egyaránt —­ nehéz küzdel­met vív az életért. A gyilkos fagyok, fergetegek, hóviharok a vad még­oly edzett szervezetét is nehéz próbáknak teszik ki, melyeken nem mindig csak a gyenge ellenállóképességű, a „selejt“ vad pusztul el, hanem — esetleges mostohább helyi adottságaik folytéin — sokszor az egészséges, erős példányok is alulmaradnak a létért való küzde­lemben. Időviszontagságok, az élelem hozzáférhetetlensége, a ragadozók kár­tevései, a vadorzók és­­ orvvadászok agyafúrt mesterkedései és a különféle vadbetegségek mind olyan tényezők, melyek kétségessé tehetik vadjaink si­keres áttelelését és igen érzékeny dézs­­mát szedhetnek az „aratás“ végeztével megmaradt törzsállományból, melynek mennyisége és­­ minősége pedig döntő kihatással van vadgazdaságunk további sorsára. Hogy a vadjaink létét veszé­lyeztető fenti tényezők milyen mérték­ben lépnek fel és pusztító hatásuk mennyire érvényesül, ezt nem bízhatja­ mind a „véletlenre“, kedves vadásztár­­sak, hanem céltudatos vadvédő mun­kánkkal részben — amennyire rajtunk áll — magát a veszélyt kell kiküszö­bölnünk, részben pedig állománycsök­kentő hatását kell lehető legkisebbre szorítanunk. Mindenekelőtt biztosítanunk kell te­­rületeinken a­ megfelelő számú törzs­állomány megmaradását. E havi vadá­szataink során tehát fokozott mérték­ben ügyeljünk arra, hogy az idény végeztével elegendő számú vadunk ma­­radjon és — az áttelelés lecsökkent­­hető, de teljesen ki meg sem küszöböl­hető veszteségeivel is számolva — ta­vaszra­­ a kellő számú törzsállomány szolgálhassa szaporulatával vadállomá­nyunk sikeres fejlődését. Foglyunk és fácánunk már a jól megérdemelt, kimér­leli idejét éli, vadgazdaságunk legnép­­szerűbb vadja, a nyúl azonban még e hóban lőhető. Ennek további sorsát a januári vadászatokon magunk döntjük el, kedves Vad­ásztársak! Az ősszel jól­­rosszul megállapított lelövési előirány­zat ne legyen vakon követendő út, melyről — ha törik, ha szakad — min térünk le. Nem indok az, hogy „még egy harmada­­ hibázik az ősszel elő­irányzott kilövendő mennyiségnek, tehát lőhet­jük a nyilat minden meg­­gondolás nélkül, míg az előírt számot el nem értük.“ Ne akarjuk a még eset­leg fennálló területbérhátralékunkat sem „okvetlenül kiszorítani". terüle­tünknek az idény végére már, túlsúl­yosan megfogyatkozott nyúlálományá­­ból, tekintet nélkül arra, hogy ezzel okszerűen gazdálkodunk-e, vagy sem. Igen sok helyen túlméretezték a nyúl­­kilövés előirányzatát és ha most, ja­nuárban — az elmúlt három hónap ta­­pasztalatai és a jelenleg megállapít­ható nyúlmennyiség alapján — nem helyes­bítjük a túlbecslés okozta tévedést, úgy a következő idényben —• sőt idé­nyekben! — kamatostól valljuk majd kárát a könnyelmű rablógazdálkodásnak. Nem­ akarunk senkit elkedvetleníteni, vagy visszariasztani vadgazdaságunk learatható termésének őszinte vadász­­örömöket szerző és közgazdaságunk javát szolgáló — tehát okvetlenül kívá­natos — gazdaságos betakarításától, csupán arra hívjuk fel vadásztársaink figyelmét, hogy ne ragaszkodjanak me­reven — még ha ez pillanatnyi anyagi előnyökkel járna­ is — az esetleg túl­­méretezett lelövési előirányzathoz, ha­nem nyúlállományunk jelenlegi helyze­tének tárgyilagos elbírálása után, a kellő számú törzsállomány meghagyá­sának mindenkori szem előtt tartásával alakítsák ki idényvégi vadászataik te­­rítékeit. Itt említjük meg, hogy az el­múlt hetek gyakori esőzései következ­tében igen sok terület mélyen fekvő részeiről kiszorultak a nyulak a maga­sabb f­ekvésű, szárazabb helyekre, ahon­nan azután még a fagyok beálltával sem húzódtak mind vissza régebbi tar­tózkodási körzetükbe. Az ilyen helye­ken tapasztalható esetleges nyúlbőség, tehát ne tévesszen meg és ne lőjük nyakló nélkül — de főként, a mélyeb­ben fekvő területrészek előzetes ala­pos átvizsgálása nélkül az idekénysze­rült és eredeti helyeikre még vissza nem tért nyulakat. Az igen sok helyen tapasztalható, fölöttébb káros ivararányeltolódás (sok kan — kevés nőstény!) további romlá­sát gátló, illetve javítását szolgáló — már sokszor emlegetett — kímélését nősténynyulainknak ugyancsak tartsuk szem előtt, valamint az erős fagyok beálltával már sokszor igen messziről kelő nyulak gyakran kísértő „távlövél” előzésétől­ is tartózkodjunk. A döntő jelentőségű vadvédelmi szem­pontokat csak akkor érvényesíthetjük maradéktalanul vadászataink során, ha területünk minden részét tökéletesen i­merjük és vadállományáról­­— annak jelenlegi állapotáról és számáról — pontos helyzetképünk van. Ennek eléré­sét szolgálja a rendszeres és figyelmes területellenőrzés, mely a helyes vadá­szatnak és vadvédelemnek, az okszerű, vadgazdálkodásnak az alapja. A rend­szeresen végzett területellenőrzések so­rán ismerjük meg a vadállományunkat veszélyeztető — fentebb már említett­ — tényezőket, a területellenőrzések nél­külözhetetlen tanulságai vezetnek rá a veszélyek kiküszöbölésének leghelyesebb megoldására, valamint állománycsök­kentő károkozásaik minél eredménye­­sebb lecsökkentésére. A zimankós, fer­geteges rossz idő nem lehet oka a rendszeres területellenőrzés elhanyago­lásának. Sőt! Éppen ilyenkor kell leg­gondosabban járni, területeinket! A vad­orzók és hurkolók —éppen az ellenőr­zés ellanyhulásának reményében — a legrosszabb időben űzik leggyakrabban­­­­ és sajnos, a legtöbb eredménnyel! — bűnös tevékenységüket. A ragadozók, is éppen az időviszontagságoktól elgyö­tört, hasznos vadunkban végzik a legér­zékenyebb készt­ evéseket. Legyünk tehát résen s ellenőrzéseinket végezzük olyan­kor is rendszeresen, mikor különben „még a kutyát sem lenne szívünk ki­verni a házból“. Hiszen sok kutyát nem is kell „kivernünk“ a ház tájéká­ról —megy az a „tilosba,“ ma­gától is! — csábítja a könnyen megszerezhető finom vadpecsenye. Figyeljük tehát a lakott helyek közelségét és ahol a ku­tyák, macskák tilosba járó kirándulá­sairól tanúskodik a sokatmondó hó­­takaró, szánjunk időt az esték­ — haj­nali lesekre, melyeken azután nem egy „megtévelyedett“ kutya, macska vad­­pusztító kártevései után tehetünk pon­tot fegyverünkkel. Az időviszontagsá­gok vadjainkat sokszor az emberlakta helyek közvetlen közelébe késztetik, ilyenkor tehát fokozott figyelemmel kell meggátolnunk a fenyegető állati és em­b­­eri kártevéseket. Hasznos vadunknak — az előző szá­mainkban már ismertetett — téli eteté­sét a havazás és a­ hideg növekedésével fokoznunk kell, mert a jól táplált, jó erőben lévő vad könnyebben vészeli át az időjárás viszontagságait­. Fogoly- és fácánetetőink aljéiba gondoskodjunk tiszta homokról; erre kerül a­ pelyva és ebbe keverjük bele az eleséget, me­lyet azután szárnyasvadunk házityúk módjára személyez ki a pelyva közül. Etetőinkbe a koradélutáni órákban vi­gyük az eleséget, amikor szárnyasva­­d­unk többnyire a határban keresi élel­mét és így megjelenésünkkel nem ri­asztjuk el az etetők környékéről. Nyulaink etetését a hideg fokozódá­sával végezzük ugyancsak szorgalmasan, mert az időviszontagságok sokszor bi­zony alig hozzáférhetővé teszik va­dunknak a természetben fellelhető, ilyenkor amúgy is szűkös táplálékát. A szükséges téli etetés elhanyagolásának természetes következménye a gyümölcs­fákban olykor tapasztalható „nyúl,kár“ is, mely azonban a vadász és a gyü­mölcstermelő együttes jóakaratával (vadetetés! — gyümölcsfák körülkötö­­zése!) csaknem teljes egészében kikü­szöbölhető. A nagyvad részére száraz helyen tá­rolt eleség: lombtakarmány, rétiszéna, vadgesztenye, makk stb. legyen ugyan­csak kéznél, hogy szükség esetén azon­nal vadunk segítségére lethessünk ve­le. Nagyvadunk közül legkényesebb az őz és a­ tél időviszontagságai folytán legyengült állományban gyakran lépnek fel gyomor- s bélbetegségek. Ezek ellen igen jó eredményre vezet az egészséges állat emésztését is kedvezően befolyá­soló, kérgestől adott fűz-, éger. és nyír­fagaltyak etetése. .A vadgesztenyének és makknak magas tápértékük mellett ugyancsak igen kedvező étrendi hatá­ruk van. Szívesen fogyasztja vadunk az erdeinkben gyakori, fagyöngyöt is, me­lyet hosszú rúdra szerelt kampóval könnyen leszedhetünk a gazdanövény­­n­él. Hófúvások, fergetegek után különös­­ lóriddal ellenőrizzük területeinket és va­dunknak az etetők felé vezető útjait tegyük szabaddá az esetleges akadá­lyoktól, hótorlaszoktól. Gondos vadőr a frissen esett hóban (ne várjuk meg, m­íg a hó felszíne esetleg lefagy!) ha­marosan megfelelő utakat készíthet nullainknak az etetőkhöz, a sebté­ben ék formában összeácsolt deszkákból házilag készített hóekével, melynek hiányában azonban szükség megoldás­képpen a bakancstalp alá kötött 20—30­­ m­-es deszka is megfelel. Vadászataink során tartsuk mindig szem előtt a legmesszebbmenő óvatossá­got, és környezetünk, valamint a saját magunk testi épségének feltétlen biztosí­tására fordítsunk mindig kellő gondot, a fagyos földön — havon könnyen kap gurulatot (geller!) a sörét, vigyázzunk tehát nagyon lövéseinkkel. A vadász­­bakancs vagy a gumicsizma ugyancsak könnyen csúsznak a­ síkos, fagyos tala­jon és egy különben ártalmatlan elesés­nél a töltött fegyver könnyen okozhat végzetes szerecsétlenséget, ha megfeled­kezünk a szükséges elővigyázatról. Az erdei hajtások fás, bokros terepén ugyancsak a legnagyobb elővigyázattal használjuk fegyverünket és tartsuk mindig szem előtt, hogy „legnagyobb ér­ték az ember“. Kiváló vadászszórakozást és ko­­moly gazdasági érdekeket szolgál a­ vaddisznó vadászata, amely akár az utolérhetetlen szépségű erdei haj­ói sokban, akár cserkészve, illetve a havon csapázva, vagy a „szó­rón“ gyakorolva, nyújt méltán sokra­­becsült vadászati lehetőséget, óvatos­ság, körültekintés, a vad szokásainak ismerete és „biztos kéz“ — mind igen fon­tos vadászerények — vezetnek a ki­vánt sikerhez. A ragadozók számának mindig esedé­kes apasztása fokozott jelentőséget nyer a hó leestével. Ilyenkor nő a „ra­gadozóveszély“, de az áruló hótakaró egyben a vadász esélyeit is növeli. Rendszeres területjeírásaink során kön­­­nyen meggyőződhetünk a ragadozók je­lenlétéről, hollétükről, járásukról és ked­venc tartózkodási helyeikről, melyeket ismerve, azután fegyverrel, csapdával és méreggel egyaránt eredményesen apaszt­hatjuk nemkívánatos számukat. Ete­tőink és hasznos vadunk kedvenc tar­­tó­zkodási helyeinek környékén — itt fe­nyeget a legkomolyabb „ragadozó­­veszély!“ — legyünk fokozottan, éberek. ■ A szőrmés ragadozók gereznája már teljes értékű s így sikeres vadászatuk­kal, csapdázásukkal és mérgezésükkel nemcsak hasznos vadunk ellenségei­nek számát apasztjuk, de egyben erszé­nyünket is gyarapítjuk. A vadvédelmi jelentőség és a­ szép gereznák értéke mellett még őszinte vadászörömökkel is­­ jár a ragadozók vadászata. Kifinomult érzékszerveik és ösztönös­­ ravaszságuk komoly próbára teszik vadászképessé­­geinket és így elejtésüket méltán soroz­hatjuk értékes vadászeredményeink közé. A „rókanász“ e hóban veszi kezdetét: hajnalban és alkonyatkor az ismert, ko­torékok végigkeresése gyakran hasznos eredménnyel járó vadászszórakozás. A holdvilágos, havas esték, éjszakáik kiválóan kedveznek a róka, menyét és a nyest nyúlsirás, illetve egércincogás utánzásaival való sikeres „behíváséira“, amelynél legtöbbször a leshely megvá­lasztásán, a vadász türelmén, nyugodt­ságán és nem utolsósorban a széljárá­son múlik a lesvadászat eredményes­sége. Befagyott folyók (lavak) nyílt vi­zeinek partjain olykor az értékes ge­reznás,jó halrablónak, a vidrának nyo­maival is találkozik a figyelmesen s­emlélődő vadász. Holdvilágos, havas éj­jel ,a vidra vízrejáró nyomára néző, jól takart leshelyen értékes eredmény­re vezethet a vadász türelme. A ragadozóirtás legradikálisabb mód­jának, a­ ragadozók mérgezésének a­ hó leestével ugyancsak elérkezett az ideje. V­égezzük a mérgezést hasznos vadunk létbiztositása érdekében az előző szár i­unkban m­ár ismertetett módon, az „igaz vadász“ körültekintő gondosságá­val, oly módon, hogy a veszedelmes mérgező anyagok a ragadozók kívánt el­pusztításain kívül semmi más kárt, ne okozhassanak. E havi vadászteendőink sikeres el­végzésének nyitja: a vadvédelem helyes értelmezése és megfelelő keresztülvitele. Sokoldalú feladataink mindegyikének elvégzésénél gondoljunk arra, hogy a feladat, végrehajtásának mikéntjével failgazdaságunk jövőjének szabunk irányt. Ez lebegjen szemünk előtt az e luTban hátralévő vadászatainkon és en­nek tudatában végezzük az időszerű vadvédelmi teendőket, melyeknek költ­sége, fáradsága egyaránt kamatostól megtérül a tél viszontagságain sikerrel átsegített vadállományunk tavaszi sza­porulataiban. DR. HERTÓTI IST­VÁN Felhívás! Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a MÁVAD részére küldött nyúlszállítmányok feladását több va­dásztársaság még mindig nem a meg­felelő — a MAVAD körlevelében, vala­mint lapunkban ismertetett — módon végzi, melynek következtében a vadász­­társaságokat és közvetve Népgazdasá­gunkat i is egyaránt károsodás éri. Nyo­matékosan felhívjuk tehát a vadásztár­saságok figyelmét az alábbiak figyelem­be vételére. 1. A feladott rudak számán kívül a rudakon lévő nyulak összdarabszámát is pontosan tüntessék fel a fuvarlevé­len. (Tehát pl: 10 rúd 96 db nyúllak) 2. A rudak végeit faragják be és minden rúd első és utolsó nyulát rögzít­sék, hogy ily módon a nyulak esetleges leválását a rúdról megakadályozzák. 3. A feladó nevét, címét, illetve a nyulak ellenértékének felvételére jogo­sult személy nevét és címét pontosan tüntessék fel­ a fuvarlevélen, mert a nyulak ellenértékének gyors feladása, illetve kézhezvétele csak így válik le­hetővé. 4. Kivitellelett, kivéreztetett és lend­­­őleg már kellően kihűlt nyulamt ad­janak fel, mert ellenkező estben a fel­adott szállítmány értéke a súlycsök­kenés okozta értékveszteségen k­ívül még minőség szempontjából is csök­kentértékűvé válik 5. 300 db-ot (1.200 kg-ot) meghaladó szállítmány feladásánál, a feladóál­lomás főnökétől a feladást megelőző napon rendeljenek ,,állomáskocsit" „nem­­ kizárólagos használatra" megje­löléssel,­­ ami a küldemény zsúfolás­­mentes szállítását biztosítja. A fenti „nem kizárólagos használatra" meg­jelölést azonban 5.000 kg-on aluli szál­lítmány feladásánál minden esetben kérje a feladó, mert ellenkező esetben a vasút az 5.000 kg után járó fuvardíj­jal terheli a szállítmányt, mely többle­tet a MAVAD kénytelen lenne a fel­adóra hárítani. A fenti pontok figyelembevételével adjuk fel nyúlszállít­mányainkat és ügyeljünk arra, hogy felületes, hanyag eljárásunkkal magunknak, illetve Nép­gazdaságunknak kárt ne okozzunk. VADÁSZOK FIGYELMÉBE! A Magyar Vadászok Közösségének fi­gyelmét fel szeretnénk hívni a magyar bőr- és szőrmeipar legfontosabb nyers­anyagára: a ,,nyers-, vad- és szőrmés bőrök”-re, azok fejtésére, kezelésére és beszolgáltatására. Ezzel kapcsolatban vadászainkra az a feladat hárul, hogy vadászataik során el­ejtett vadak bőrét kifogástalan állapotban, lehetőség szerint a fejtés után azonnal beszolgáltassák a nyersbőrök felvásár­lásával foglalkozó szakközegeknek. Minél több és jobb fejtésű nyers- és szőrmés bőr kerül a feldolgozó iparhoz, annál több és jobb minőségű kész és szőrmés cikket vásárolhatnak a dolgozók. A szőrmés bőrök egy része exportá­lásra kerül, melyek ellenében olyan nél­külözhetetlen cikkeket hozhatunk be kül­földről, amelyekre népgazdaságunknak 5 éves tervünk sikeres végrehajtása érde­kében feltétlenül szüksége van. Egyidejűleg felhívjuk vadászaink figyel­mét arra is, hogy az ejtett vadak elaján­dékozásakor az ajándékban részesülők figyelmét hívják fel a bőr népgazdasági értékére, hogy az ne kallódjék el, ha­nem gondosan kezelve jusson az állami nyersbőrgyüjtő szervhez. A nyers-, vad- és szőrmésbőrgyüjtést a 100.400/1950. II. 25. sz. O. T. rendelet értelmében a Nyersbőrgyűjtő és Kereske­delmi Vállalat végzi az egész országban gyűjtőhálózatán keresztül. Minden központi helyen és nagyobb városban a gyűjtőhálózat kirendeltsége vagy telephelye megtalálható. Kisebb té­teleknél nem szükséges a személyes át­adás, azt postacsomagban is fel lehet adni. A feladott bőröket vállalatunk át­veszi, elszámolja, annak ellenértékét pe­dig a megadott címre postán átutalja. Minden vadász, aki megérti felhívásun­kat és tudatában van a kérdésnek nép­­gazdasági fontosságával, 5 éves tervünk sikeres végrehajtását szolgálja. NYERSBŐRGYŰJTŐ ÉS KERESKEDELMI VÁLLALAT Budapest, VI., Sztá­in­ út 45. 7

Next