Magyar Vadász, 1952 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-10 / 1. szám

rrr ; _ k­fi APIÓ 4* Revízió i/,..?... Számítógépen í ' Olt, 7.T.'._ ' , NÉPGAZTASÁGI JELENTŐSÉGE ÉS TENYÉSZTÉSE Legjobban kedveli a kis erdőfoltokkal, nádasokkal, vízfolyásokkal tarkított mező­­gazdasági területeket, ahol változatos és elegendő táplálékot, megfelelő búvóhelyet, az időjárásnak megfelelő területet talál, amikor a viharban, szélben, esőben elbújhat a fák, bokrok védelmében, szép napsütésben kimehet a rétekre, tarlókra, répaföldekre. Jó védelmet talál a nádasokban is, melyeknek vizes, üde talajú környékén elegendő és több­féle táplálékot is talál. Megkívánja a védel­met nyújtó erdőfoltok, sűrűk jelenlétét. Ezért hiányzik az Alföld fátlap, bokrokban szegény vidékéről! A nagy folyók (Duna, Tisza) árterét is kedveli, de itt az időközi árvizek pusztításai meggátolják a nagyobb mennyiségben való elszaporodását. Ezért nem él az árterek környékén nagyobb mennyiségű fácán. Az egyes területek művelési ágának vál­tozatai is szerepet játszanak a fácán sza­porodásában. A fácán nem fészkel egyfor­mán szívesen az egyes növényféleségekben. Természetesen az időjárás is befolyásolja a fészkelési­­ hely megválasztását. Esős, csa­padékos idő esetén szívesebben keresi fel a magasabb fekvésű és erdőborította vé­dettebb területeket. A fácán fészkelésének helyeit Péterfay József dolgozta fel és az alábbi eredményeket találta: A megfigyelési helyen (Kistápén) 652 drb fészek a követ­kező területeken oszlott meg: erdőben: 29.4%, takarmányfélékben: 6.6%,­ réteken: 9%, őszi kalászosokban 56%. Az egyes fészkekre eső területnagyság: búzában 2.00 kh. rozsban 1.04, árpában 1.96, zabban 1.40. A tojás állag fészkenként erdőben 9.5 drb, takarmányban 9.3, réteken 8.1, gabonában 8.2 drb , átlagban 8.65 drb. A fácánfész­kekből az erdőben 19.9%, a mezőgazdasági részeken 32.5% ment tönkre. Általában a fácánfészkek 40%-a erdőben, 60%-a mező­­gazdasági területen van, ahol az erdő és mezőgazdaság váltják egymást. Ezenkívül Péterfay megállapítja: Az erdőben kevesebb a fészek elpusztulás és jobb a tojásátlag, mint aa a mezőgazdaságilag művelt területe­ken és hogy a tavaszi takarmányféleségek­ben rakott fészkekben a tojáspusztulás ala­csonyabb az eddig vélt veszteségnél (az összes­ fácánfészek 3.1 %-a és az összes fá­cántojás 4.7%-a pusztul el a takarmányka­szálások következtében). Végül nagy fontos­ságot tulajdonít a rétek szerepének, sze­rinte a szaporodás főleg a rétek mennyisé­gétől függ. o. A tenyészterület nyugodt, vagy zavaró volta. A vad általában, de a fácán különö­sen megkívánja a nyugalmat. A sokat za­vart fácán elhúzódik. Olyan helyeken, ahol­­ nagy forgalom van (elszórt tanyavilág) és különösen, ha sok a csattangoló kóbor kutya és macska nem szaporodik el a fácán. Külö­nösen, ha fészkelési időben zavarják, vagy olyan helyen, ahol kevés a búvóhelye, ta­karása — nem marad meg, elhúzódik. Hiába van meg minden kedvező feltétel a sokat zavart állomány nem marad meg. A nyugodtan hagyott terület is, csak bizo­­nyos mennyiségű fácánt tud eltartani, ha eléri a telítettségi fokot, a fácán odébb vándorol. Különböző viszonyok szerint le­het tartani kb-t 1—6 drb-ot a természetes tenyésztés mellett. A mesterségesen kb-t 8—10 drb-ra felszaporított fácánállomány nem lesz állandó, ezért ilyen tömeget ne próbáljunk hosszabb ideig tartani. A vadászatánál is figyelembe kell venni, hogy a fácán nem szereti a nyugalanítást. Évente két vadászatot lehet tartani. Az elsőn kell kilőni a tömeget, a másodikon az ivararányt szabályozzuk úgy, hogy egy kakasra cca. 4 tyúk essen. Ha öregek a tyúkok, úgy a lelőtt tyúkok mennyisége a kakas terítéknek cca; 20%­-át teheti ki. A gyakori vadászattal való zavarásra példa­képpen megemlítjük, hogy 1945—46. idény­ben Tompa-Kelebián, 1946—47-ben Mezőhe­gyesen, 1950—51-ben Gödöllőn háromnál több hajtó és még több egyéni vadászat volt. A zavarás következtében a fácándús területek állománya megcsappant és az utolsó vadászatokon ott, ahol százával volt a fácán már eredménytelen hajtások is vol­tak. Nem ide tartozik, de megemlítjük, mint a­ tenyésztést befolyásoló tényezőt a beteg­ségeket is. A fácán betegségeivel itt nem foglalkozunk, mert ez külön tanulmány tár­gyát is kimeríti. A jól kezelt fácánosban is nagy­ pusztítást végezhet a betegség, külö­nösen, ha valamilyen ok, mint erős tél, na­gyon esős tavasz, stb. miatt legyengült az állomány. A mesterséges tenyésztésnél az alábbi szempontok az irányadók: 1. Az elhullott állatokat azonnal vizsgál­tassuk meg és hosszabb ideig ne hagyjuk a keltető, tojató, vagy nevelő helyeken vagy ketrecekben. 2. A beteg állatokat is azonnal különít­sük el és vizsgáltassuk meg. A vizsgálat eredményeképpen kapott preventív intézke­déseket a többi fácán érdekében pontosan tartsuk be. 3. Az etető-itató edényeket és helyeket mindig tartsuk tisztán és etetésutatás után takarítsuk ki. 4. Minden helyiséget és helyet (nevelő, tojató, keltető stb.) tartsunk tisztán és évente legalább egyszer fertőtlenítsük. 5. A nevezett helyekre senki ne lépjen be fertőtlenítés előtt. (Legalább a lábtörlőt fertőtleníteni.) 6. A helyiségek és terek almát gyakran váltsuk és időnként (évente 2—5-ször) fer­tőtlenítsük. 7. A fácánok ivóvízébe időnként tegyünk fertőtlenítő anyagot. 8. A tenyészterület talaját is fertőtlenít­sük időnként. (Évente egyszer és betegsé­gek után.) 9. A tenyészterületen és ennek közelében ne tűrjünk szemét­, trágyacsomót, hosszabb ideig vízállásokat. 10. A takarítás után és beteg vagy elhul­lott állatok érintése után, mielőtt táplálékot vagy vizet adunk a fácánoknak, mindig mossunk kezet. Tennyésztelepet ne tartsunk egy helyen 4—5 évnél tovább. Nagyon jók a hordozható ketrecek. Sok betegséget hur­colhatunk be a házibaromfiakkal, ezeket, be­helyezés előtt (pl. ha kótlósokat hozunk be) fertőtleníteni kell és védőkezeléssel kell­ el­látni. A verebek is behordják a betegsége­ket, ezeket se tűrjük meg a fácántelepen. A természetes tenyésztésnél is kísérjük figyelemmel az állományt és minden beteg vagy elhullott darabot vizsgáltassunk meg és tartsuk be a kapott utasításokat. Na­gyobb elhullásnál a vizsgálati anyagnak nem küldött állatokat gondosan égessük el. Általában legyünk résen a betegség első jelére. A környezeti és egyéb befolyásoló tényező ismertetése után rátérünk a fácán ismerte­tésére. A fácán a madarak huszadik rend­jének tyúkszerű madarak (Calliformes) fá­cánfélék (Phasianinae) családjába tartozik. FELHÍVÁS! Eddigi felhívásaink ellenére még mindig túl sok a selejt a Mavad ki­­rendeltségeihez érkező lőtt vadszállít­­mányokban, ami a szállítmányok ér­tékcsökkenését eredményezi és jelen­tős károkhoz vezet. A szállítmányokat feladó vadász­társaságok, illetve brigádok pontos megnevezését ugyancsak sok feladó még mindig hiányosan vagy tévesen tünteti fel, ami az elszámolás, illetve a szállítmány ellenértéke folyósításá­nak zavartalanságát akadályozza. Ezúttal tehát ismét nyomatékosan felhívjuk a vadásztársaságokat a vadfeladás már ismételten közölt, he­lyes módjának pontos betartására, amivel a fenti súlyos hibák elkerül­hetővé válnak. A fácán elterjedésének történelmét dr. Keve András tudományos kutató állította össze. Perikies előtt (i. e. 6. század) már ismerték Görögországban a fácánt. Majd megtaláljuk Aristoteles (i. e. 384—322), Se­neca (első század), Marchialis (első század), Aelius Lamprinus (harmadik század), Pel­lid­us (negyedik század) feljegyzéseiben. Európában a feljegyzések szerint. 1250-ben gyakori a Rajna vidékén (Hertert) XIII. század elején hozták be . Szászországba (Cussner, 1355). Angliában 1059-ben a tör­vényekben említik a fácánt. A legrégibb magyar adatok között szerepel II. Ulászló 1504. évi törvénye, ami említést tesz a fá­cánról, 1735-ben Bél Mátyás szerint már jól meghonosodott nálunk. Miskolci Gáspár (1769) szerint a török hódoltság kedvezett a fácán elterjedésének. Grissinger (1793) sze­rint főleg a Dunántúlon gyakori. 1938-ban 332.730 drb fácánt lőttek Magyarországon. Dunántúlon 166.662 drb-ot, az Alföldön 161.087 drb-ot és az északi részeken 14.981 drb-ot. Ebben az időben ismertebb fácáno­sok: Selye, Hévíz, Berzence, Buzsák, So­modor, Nagyláng, Szany, Magva-óvá­,­­V- hegy, Sárosd, Tata, Dóg, Ercsi, Gödöllő, Túra, Vajta, Kistápé, Kecskemét, Nagydo­­rog, Mezőhegyes, Nagymágocs, Berekegy­háza, Ókígyós, Újkígyós, Doboz, Gyulavári, Gerle, Geszt, Nagygyante, Mezőgyén stb. Ezek között nem egy fácánosba 20—30.000 darab az állomány. Kevés népgazdasági ágat tett úgy tönkre a háború pusztítása,­­mint a vadgazdaságokat.­ Az egyes vadfa­jok közül pedig a legjobban elpusztultak a fácánosok. Az 1946-os felvétel szerint 337.654 drb fácán volt az országban. Ma ismét szaporodik a fácán, különösen remél­hető az elszaporodás az állami vadgazdasá­gok mesterséges tenyészeteinek eredménye­képpen. Hogy érdemes-e fácánt tenyészteni és­ milyen a fácántenyésztés népgazdasági jelentősége — ezt vizsgáljuk meg a követ­kezőkben. A fácán népgazdasági jelentősége. A fá­cán gazdasági jelentőségével kapcsolatban nagyon eredményes és jelentős vizsgálatot végzett 1937—38-ban a Madártani Intézet. Csaknem az egész Magyarország területéről, (Békésből, Csanádból, Dunántúlról, Fehér Sopron és Tolna megyékből) jött fel a vizs­gálati anyag, melynek során a beküldött fácánok gyomortartalmát vizsgálták meg és felhasználták a régebbi gyűjtemény anyagát is, így összesen 495 drb fácán gyomortar­talom lett kiértékelve. A vizsgálat eredmé­nyeit dr. Keve András tudományos kutató közölte. „A vizsgálatok arra mutatnak, hogy a fácán a mezőgazdaságra nézve túlnyomó­­részt hasznos madár. Ez a megállapítás nem mond ellene a valóságnak, hiszen az esetek túlnyomó részében nem találunk olyan eleséget, amely a mezőgazdaság szempont­jából kárnak lenne számítható, akkor men­­­nyiségi szempontból hasznosnak kell lennie a madárnak. Az eredmény mindig egyenletes volt. A mezei gyommagvak, különösen Carex sp. (sásfélék), Shenopodi­um album L. (fehér libatop), Convulvulus arvensis L. (kis szu­­lák), Fagopyrum convulvulus H. Gross. (szulákpohánka), Polygonum arvicultare L. (porcsin keserűfű), Polygonum lapathifo­­lium L. (lapulevelű keserűfű), Seteria glauca és SCH. (fakó vadmuhar, Seteria viridis R. és SCH. (zöld vadmuhar) stb. képezték mindig a táplálék zömét. Különösen nagy tömegben fordul elő néha pl. "Ghenopodium album, főleg pedig a Solinum nigrum magja és bogyói, amelyek­ néha az egész gyomrot betöltötték, holott­­ ez a növény mérges. A mérges növények igen gyakran fordulnak elő a fácánok gyomrában és ezek nemcsak, hogy nincsenek káros hatással a fácánokra, hanem úgy látszik egyik legfőbb táplálékuk. A „Természetvédelem” cikkével a februári számban ismét jelentkezni fogunk. (Szerk.) 3

Next