Magyar Vadász, 1952 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-10 / 1. szám
rrr ; _ kfi APIÓ 4* Revízió i/,..?... Számítógépen í ' Olt, 7.T.'._ ' , NÉPGAZTASÁGI JELENTŐSÉGE ÉS TENYÉSZTÉSE Legjobban kedveli a kis erdőfoltokkal, nádasokkal, vízfolyásokkal tarkított mezőgazdasági területeket, ahol változatos és elegendő táplálékot, megfelelő búvóhelyet, az időjárásnak megfelelő területet talál, amikor a viharban, szélben, esőben elbújhat a fák, bokrok védelmében, szép napsütésben kimehet a rétekre, tarlókra, répaföldekre. Jó védelmet talál a nádasokban is, melyeknek vizes, üde talajú környékén elegendő és többféle táplálékot is talál. Megkívánja a védelmet nyújtó erdőfoltok, sűrűk jelenlétét. Ezért hiányzik az Alföld fátlap, bokrokban szegény vidékéről! A nagy folyók (Duna, Tisza) árterét is kedveli, de itt az időközi árvizek pusztításai meggátolják a nagyobb mennyiségben való elszaporodását. Ezért nem él az árterek környékén nagyobb mennyiségű fácán. Az egyes területek művelési ágának változatai is szerepet játszanak a fácán szaporodásában. A fácán nem fészkel egyformán szívesen az egyes növényféleségekben. Természetesen az időjárás is befolyásolja a fészkelési hely megválasztását. Esős, csapadékos idő esetén szívesebben keresi fel a magasabb fekvésű és erdőborította védettebb területeket. A fácán fészkelésének helyeit Péterfay József dolgozta fel és az alábbi eredményeket találta: A megfigyelési helyen (Kistápén) 652 drb fészek a következő területeken oszlott meg: erdőben: 29.4%, takarmányfélékben: 6.6%, réteken: 9%, őszi kalászosokban 56%. Az egyes fészkekre eső területnagyság: búzában 2.00 kh. rozsban 1.04, árpában 1.96, zabban 1.40. A tojás állag fészkenként erdőben 9.5 drb, takarmányban 9.3, réteken 8.1, gabonában 8.2 drb , átlagban 8.65 drb. A fácánfészkekből az erdőben 19.9%, a mezőgazdasági részeken 32.5% ment tönkre. Általában a fácánfészkek 40%-a erdőben, 60%-a mezőgazdasági területen van, ahol az erdő és mezőgazdaság váltják egymást. Ezenkívül Péterfay megállapítja: Az erdőben kevesebb a fészek elpusztulás és jobb a tojásátlag, mint aa a mezőgazdaságilag művelt területeken és hogy a tavaszi takarmányféleségekben rakott fészkekben a tojáspusztulás alacsonyabb az eddig vélt veszteségnél (az összes fácánfészek 3.1 %-a és az összes fácántojás 4.7%-a pusztul el a takarmánykaszálások következtében). Végül nagy fontosságot tulajdonít a rétek szerepének, szerinte a szaporodás főleg a rétek mennyiségétől függ. o. A tenyészterület nyugodt, vagy zavaró volta. A vad általában, de a fácán különösen megkívánja a nyugalmat. A sokat zavart fácán elhúzódik. Olyan helyeken, ahol nagy forgalom van (elszórt tanyavilág) és különösen, ha sok a csattangoló kóbor kutya és macska nem szaporodik el a fácán. Különösen, ha fészkelési időben zavarják, vagy olyan helyen, ahol kevés a búvóhelye, takarása — nem marad meg, elhúzódik. Hiába van meg minden kedvező feltétel a sokat zavart állomány nem marad meg. A nyugodtan hagyott terület is, csak bizonyos mennyiségű fácánt tud eltartani, ha eléri a telítettségi fokot, a fácán odébb vándorol. Különböző viszonyok szerint lehet tartani kb-t 1—6 drb-ot a természetes tenyésztés mellett. A mesterségesen kb-t 8—10 drb-ra felszaporított fácánállomány nem lesz állandó, ezért ilyen tömeget ne próbáljunk hosszabb ideig tartani. A vadászatánál is figyelembe kell venni, hogy a fácán nem szereti a nyugalanítást. Évente két vadászatot lehet tartani. Az elsőn kell kilőni a tömeget, a másodikon az ivararányt szabályozzuk úgy, hogy egy kakasra cca. 4 tyúk essen. Ha öregek a tyúkok, úgy a lelőtt tyúkok mennyisége a kakas terítéknek cca; 20%-át teheti ki. A gyakori vadászattal való zavarásra példaképpen megemlítjük, hogy 1945—46. idényben Tompa-Kelebián, 1946—47-ben Mezőhegyesen, 1950—51-ben Gödöllőn háromnál több hajtó és még több egyéni vadászat volt. A zavarás következtében a fácándús területek állománya megcsappant és az utolsó vadászatokon ott, ahol százával volt a fácán már eredménytelen hajtások is voltak. Nem ide tartozik, de megemlítjük, mint a tenyésztést befolyásoló tényezőt a betegségeket is. A fácán betegségeivel itt nem foglalkozunk, mert ez külön tanulmány tárgyát is kimeríti. A jól kezelt fácánosban is nagy pusztítást végezhet a betegség, különösen, ha valamilyen ok, mint erős tél, nagyon esős tavasz, stb. miatt legyengült az állomány. A mesterséges tenyésztésnél az alábbi szempontok az irányadók: 1. Az elhullott állatokat azonnal vizsgáltassuk meg és hosszabb ideig ne hagyjuk a keltető, tojató, vagy nevelő helyeken vagy ketrecekben. 2. A beteg állatokat is azonnal különítsük el és vizsgáltassuk meg. A vizsgálat eredményeképpen kapott preventív intézkedéseket a többi fácán érdekében pontosan tartsuk be. 3. Az etető-itató edényeket és helyeket mindig tartsuk tisztán és etetésutatás után takarítsuk ki. 4. Minden helyiséget és helyet (nevelő, tojató, keltető stb.) tartsunk tisztán és évente legalább egyszer fertőtlenítsük. 5. A nevezett helyekre senki ne lépjen be fertőtlenítés előtt. (Legalább a lábtörlőt fertőtleníteni.) 6. A helyiségek és terek almát gyakran váltsuk és időnként (évente 2—5-ször) fertőtlenítsük. 7. A fácánok ivóvízébe időnként tegyünk fertőtlenítő anyagot. 8. A tenyészterület talaját is fertőtlenítsük időnként. (Évente egyszer és betegségek után.) 9. A tenyészterületen és ennek közelében ne tűrjünk szemét, trágyacsomót, hosszabb ideig vízállásokat. 10. A takarítás után és beteg vagy elhullott állatok érintése után, mielőtt táplálékot vagy vizet adunk a fácánoknak, mindig mossunk kezet. Tennyésztelepet ne tartsunk egy helyen 4—5 évnél tovább. Nagyon jók a hordozható ketrecek. Sok betegséget hurcolhatunk be a házibaromfiakkal, ezeket, behelyezés előtt (pl. ha kótlósokat hozunk be) fertőtleníteni kell és védőkezeléssel kell ellátni. A verebek is behordják a betegségeket, ezeket se tűrjük meg a fácántelepen. A természetes tenyésztésnél is kísérjük figyelemmel az állományt és minden beteg vagy elhullott darabot vizsgáltassunk meg és tartsuk be a kapott utasításokat. Nagyobb elhullásnál a vizsgálati anyagnak nem küldött állatokat gondosan égessük el. Általában legyünk résen a betegség első jelére. A környezeti és egyéb befolyásoló tényező ismertetése után rátérünk a fácán ismertetésére. A fácán a madarak huszadik rendjének tyúkszerű madarak (Calliformes) fácánfélék (Phasianinae) családjába tartozik. FELHÍVÁS! Eddigi felhívásaink ellenére még mindig túl sok a selejt a Mavad kirendeltségeihez érkező lőtt vadszállítmányokban, ami a szállítmányok értékcsökkenését eredményezi és jelentős károkhoz vezet. A szállítmányokat feladó vadásztársaságok, illetve brigádok pontos megnevezését ugyancsak sok feladó még mindig hiányosan vagy tévesen tünteti fel, ami az elszámolás, illetve a szállítmány ellenértéke folyósításának zavartalanságát akadályozza. Ezúttal tehát ismét nyomatékosan felhívjuk a vadásztársaságokat a vadfeladás már ismételten közölt, helyes módjának pontos betartására, amivel a fenti súlyos hibák elkerülhetővé válnak. A fácán elterjedésének történelmét dr. Keve András tudományos kutató állította össze. Perikies előtt (i. e. 6. század) már ismerték Görögországban a fácánt. Majd megtaláljuk Aristoteles (i. e. 384—322), Seneca (első század), Marchialis (első század), Aelius Lamprinus (harmadik század), Pellidus (negyedik század) feljegyzéseiben. Európában a feljegyzések szerint. 1250-ben gyakori a Rajna vidékén (Hertert) XIII. század elején hozták be . Szászországba (Cussner, 1355). Angliában 1059-ben a törvényekben említik a fácánt. A legrégibb magyar adatok között szerepel II. Ulászló 1504. évi törvénye, ami említést tesz a fácánról, 1735-ben Bél Mátyás szerint már jól meghonosodott nálunk. Miskolci Gáspár (1769) szerint a török hódoltság kedvezett a fácán elterjedésének. Grissinger (1793) szerint főleg a Dunántúlon gyakori. 1938-ban 332.730 drb fácánt lőttek Magyarországon. Dunántúlon 166.662 drb-ot, az Alföldön 161.087 drb-ot és az északi részeken 14.981 drb-ot. Ebben az időben ismertebb fácánosok: Selye, Hévíz, Berzence, Buzsák, Somodor, Nagyláng, Szany, Magva-óvá,V- hegy, Sárosd, Tata, Dóg, Ercsi, Gödöllő, Túra, Vajta, Kistápé, Kecskemét, Nagydorog, Mezőhegyes, Nagymágocs, Berekegyháza, Ókígyós, Újkígyós, Doboz, Gyulavári, Gerle, Geszt, Nagygyante, Mezőgyén stb. Ezek között nem egy fácánosba 20—30.000 darab az állomány. Kevés népgazdasági ágat tett úgy tönkre a háború pusztítása,mint a vadgazdaságokat. Az egyes vadfajok közül pedig a legjobban elpusztultak a fácánosok. Az 1946-os felvétel szerint 337.654 drb fácán volt az országban. Ma ismét szaporodik a fácán, különösen remélhető az elszaporodás az állami vadgazdaságok mesterséges tenyészeteinek eredményeképpen. Hogy érdemes-e fácánt tenyészteni és milyen a fácántenyésztés népgazdasági jelentősége — ezt vizsgáljuk meg a következőkben. A fácán népgazdasági jelentősége. A fácán gazdasági jelentőségével kapcsolatban nagyon eredményes és jelentős vizsgálatot végzett 1937—38-ban a Madártani Intézet. Csaknem az egész Magyarország területéről, (Békésből, Csanádból, Dunántúlról, Fehér Sopron és Tolna megyékből) jött fel a vizsgálati anyag, melynek során a beküldött fácánok gyomortartalmát vizsgálták meg és felhasználták a régebbi gyűjtemény anyagát is, így összesen 495 drb fácán gyomortartalom lett kiértékelve. A vizsgálat eredményeit dr. Keve András tudományos kutató közölte. „A vizsgálatok arra mutatnak, hogy a fácán a mezőgazdaságra nézve túlnyomórészt hasznos madár. Ez a megállapítás nem mond ellene a valóságnak, hiszen az esetek túlnyomó részében nem találunk olyan eleséget, amely a mezőgazdaság szempontjából kárnak lenne számítható, akkor mennyiségi szempontból hasznosnak kell lennie a madárnak. Az eredmény mindig egyenletes volt. A mezei gyommagvak, különösen Carex sp. (sásfélék), Shenopodium album L. (fehér libatop), Convulvulus arvensis L. (kis szulák), Fagopyrum convulvulus H. Gross. (szulákpohánka), Polygonum arvicultare L. (porcsin keserűfű), Polygonum lapathifolium L. (lapulevelű keserűfű), Seteria glauca és SCH. (fakó vadmuhar, Seteria viridis R. és SCH. (zöld vadmuhar) stb. képezték mindig a táplálék zömét. Különösen nagy tömegben fordul elő néha pl. "Ghenopodium album, főleg pedig a Solinum nigrum magja és bogyói, amelyek néha az egész gyomrot betöltötték, holott ez a növény mérges. A mérges növények igen gyakran fordulnak elő a fácánok gyomrában és ezek nemcsak, hogy nincsenek káros hatással a fácánokra, hanem úgy látszik egyik legfőbb táplálékuk. A „Természetvédelem” cikkével a februári számban ismét jelentkezni fogunk. (Szerk.) 3