Magyar Vadász, 1953 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01 / 1. szám

VI. évfolyam, 1. szám 1 1 Olvasóterem A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA 1 953 Lezárult a naptári év, új naptár kerül az íróasztalra, falra, zsebbe, új dátumot írunk a levél aljára: 1953. ■ Mielőtt azonban leszakítjuk az 1952. évi naptár utolsó lapját, áll­junk meg egy pillanatra, lapozzunk végig jegyzeteinkben; mit kellett az elmúlt esztendőben végrehajtanunk és mi az, amivel adósak maradtunk a közösségnek és saját magunknak. Vizsgáljuk meg elsősorban azt, hogy mj volt az esetleges lemaradás oka, hogy az 1953-as esztendőben a lenető legkisebb hibaszázalekkal végezhes­sük munkánkat. Mit jelent nekünk az új esztendő? Ötéves tervünk negyedik tervélét valósítjuk meg és mi, vadászok dön­tően hozzájárulhatunk a terv sikeré hez nemcsak munkahelyünkön, hanem vadászterületünkön is. Mindenekelőtt azzal, ha leszámolunk a múlt hibái­val és a közösség érdekeit az egyéni haszon, önös érdek fölé helyezzük. Nem célunk sorra venni a kikü­szöbölendő hibákat, hiszen ezeket sokszor elmondottuk nemcsak a Ma­gyar Vadász hasábjain keresztül, de minden egyes más alkalomkor is, mikor erre mód és lehetőség volt. De nem mehetünk el szó nélkül egy álta­lános jelenség mellett, amely majd minden területen megmutatkozik és amely minden bajnak eredője: a fegyelmezetlenség. A fegyelmezetlen­ség nemcsupán a vadászatot nehezíti meg, de akadályozza a vauas/.u politikai és szakmai fejlődését, a ve­zetőség munkáját és Szövetségünk eredményes működését is. A fegyelmezetlenség szüleménye gyakran megmutatkozik a társasvadá­szatoknál, amikor is a vadásztársak nem tartják be a kapott utasításokat, lemaradoznak társaiktól, távlövéseket adnak le, vagy kényelmi szempontból a 'könnyebben járható terepet válasz­szák, s ezáltal egymástól elszakadva körömkapukat hagynak. Fegyelmezet­lenség és elítélendő haszonlesés, ha a tilalom alatt álló vadakat, vagy ha gyenge, kissúlyú állatokat lövünk ki. És mi más lenne, ha nem fegyelme­zetlenség az, amikor fegyverünket olyan személyeknek adjuk át, akik nem rendelkeznek fegyvertartási en­gedéllyel? A beszolgáltatási kötele­zettség teljesítése fegyelem, túltelje­sítése pedig öntudat kérdése. Tépjük ki ezeket a régi, rossz ma­radványokat az 1952-ee évi naptár- lapokkal együtt s az új naptárunkba új terveket jegyezzünk és írjuk be pontosan azok időbeni végrehajtását. Végrehajtásuknál legyen példaképünk az ipari munkásság, kiknek keze alatt nap mint nap új munkahőstettek szü­letnek, legyenek példaképünk azok a vadásztársaságok, melyek jóval ha­táridő előtt teljesítették vállalt köte­úgy felada­tainkat, hogy az okszerű vadászaton keresztül élvezhessük szép munkánk eredményét, hogy a vadban rejlő ér­téken keresztül hozzájáruljunk nép­gazdaságunk gyarapításához. A második világháború és az azt megelőző rablógazdálkodás ha­talmas pusztítást vitt véghez dús vad­állományunkban, de a nép kormányá­nak bölcs vadvédelmi intézkedései, s az új vadásztársadalom áldozatos munkája után örömmel mondhatjuk, újra van vadunk és minden remé­nyünk megvan arra, hogy ez a vad­állomány tovább gyarapodik, tere­bélyesedik, hogy ismét Európa egyik vadban legdúsabb állama legyünk. Nem könnyű a feladat, amely vadá­szainkra vár. Am bebizonyosodott, hogy ahol tervszerűen dolgoznak, fe­gyelmezetten viselkednek, mindenkor a közösség érdekeit tartják szem előtt, ott a legnehezebb feladatokat is könnyű szerrel oldják meg. A fel­adat életszínvonalunk fokozatos emel­kedésével mindig nagyobb lesz, de mi ezeknek a megoldását — amely saját és gyermekeink jólétét biztosítja — örömmel vállaljuk. Ismételjük: nagy feladatok várnak vadászainkra az új esztendőben. De tudjuk, hogy ezeket a feladatokat az újtípusú vadászokhoz méltóan fogják megoldani és ehhez kíván az új esztendőben jó munkát MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE MAGYAR VADASZ SZERKESZTŐSÉGE

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents