Magyar Vadász, 1954 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-10 / 2. szám

VII. évfolyam, 2. szám A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Az ország egyik legjobb vadásztársaságának nagyszerű kezdeményezése viiísmifisztikuseie Kenderesen Kenderes. A múltban e név hal­latára ökölbe szorult minden becsü­letes, a szabadságot szerető és az elnyomást gyűlölő ember keze. Ken­deresen volt a népnyúzó Horthynak, az orgoványi és siófoki tömeggyilkos­nak az ősi kúriája, birtoka. Kakas­tollas csendőrök lepték el Kenderes utcáit. Szuronyaik tettek lakatot az éhes szájakra, a kisemmizett parasz­tok szabadságára. Hányszor meg­esett, hogy a sommások bére a szuro­­nyos fegyvertusa volt. Sötétszemű, borongós emberek húzták az igát. Ma Kenderes vidám, felszabadult, jómódú parasztok otthona. Erős ter­melőszövetkezetek, a „kúriában” mezőgazdasági szakiskola, árukban dúskáló népboltok, fürdő és számos szociális intézmény hirdetik, hogy itt már örökre a nép az úr! Akik eddig az urak szórakozását szolgálták a főúri vadászatokon, ma a legjobb vadgazdái az országnak. Féltik, óvják területüket, vigyáznak a dolgozó nép vagyonára. S az ország egyik legjobb vadásztársasága meg­hívta megyére és a szomszédos megyék vadásztársaságait, hogy értékes ta­pasztalatait átadja vadásztársainak, hogy ezzel is hozzájáruljon vad­gazdaságunk fejlesztéséhez. * A hőmérő higanyrudacskája mí­nusz tíz fokra süllyedt, amikor a kenderesi vadászok a meghívott puskásokkal kiindultak a területre. Negyvenkét puskás kemény léptei alatt csikorgott a jéggé fagyott hó. Néhány óra alatt betakarították a zsákmányt: 548 nyulat és 37 fácánt. A vadászat után a MSZHSZ feldíszített nagytermében megtar­tották az értekezletet. Berényi Mihálynak, a kenderesi vt. elnökének megnyitója után S. Nagy István vadászmester szá­molt be a vt. fejlődéséről, az elért eredményekről, hű képet rajzolva a kezdet nehézségeiről. Gondosan felépített beszámolójában megem­lékezett a vt. évről-évre megtett nagy útjáról, a vadgazdasági terv mind sikeresebb végrehajtásáról, s a dúvadirtás terén elért fokozatos eredményekről. Lelkes taps jutal­mazta bejelentését: — A Kenderesi Vörös Csepel vadásztársaság vadgazdasági tervét 187 százalékra teljesítette. S. Nagy István beszámolójában hangsúlyozta, milyen komoly segít­séget kapott a vt. a Földmívelésügyi Minisztériumtól, a Magyar Vadá­szok Országos Szövetségétől és a megyei tanácstól. A kiváló ered­ményeket ezek segítsége nélkül nem érhették volna el. — Az eredmények nem tesznek elbizakodottá bennünket — mon­dotta végezetül S. Nagy István — sőt arra köteleznek, hogy a jövő­ben még nagyobb igyekezettel és lelkesedéssel teljesítsük vadgazdál­kodási kötelezettségeinket. A vadászmester beszámolója után Ács Imre, a Földmívelésügyi Mi­nisztérium vadászati osztályának vezetője beszélt a tapasztalt hibák­ról, a körvadászaton mutatkozó lemaradásokról és a szervezés terén jelentkező hiányosságokról, így a meghívók késői kézbesítéséről. En­nek tudható be, hogy a szomszédos megyék közül mindössze Nógrád megye képviseltette magát ezen a nagyjelentőségű értekezleten. Fel­hívta a vadásztagok figyelmét a terület fokozott gondozására. Dr. Bertóti István értékes szak­mai előadása után Till Miklós megyei vadászati előadó további jó munkát kért a kenderesiektől, majd P. Horváth István a MAVOSZ miniszteri biztosa értékelte a vadá­szatot és a jól sikerült gyűlést, végül pedig kiosztották az új vadász-tagkönyveket. Az értekezlet után még sokáig együtt maradtak a kenderesi és a vendég-vadászok. Vidám hangulatban beszélték meg a további munka reájuk vonatkozó részét. A feladatok nagyok, de a kenderesiek nagyobb aka­dályokat is leküzdötték már, megbirkóztak sok nehézséggel. Igaz, hogy a felelősség most nagyobb: a kenderesi Vörös Csepel vadásztársaság az ország egyik legjobb vadásztár­sasága lett. És ez a ,,rang” kötelez. Kenderes: Ha ma hall­juk ezt a nevet, gondol­junk arra, hogy ott az ország egyik legjobb va­dásztársasága dolgozik a vadban rejlő érték nép­­gazdasági kihasználásá­ért. Szmail, Sz­tálin-d­íj­jal kitünte­tett sassolymász 1954. február köt p TARTALOM A vadászati jogról................................... 2 A fácánok őshazája *............................... 2 Lenin vadászaton....................................... 2 Mammut „vadász-zsákmány” ............ 2 A csehszlovák erdők legnagyobb dísze 2 A Győri Wilhelm Pieck Vagongyár VI. 2 A prefarálás művészei............................i 3 A mérgezésről...................................... 3 Levelezőink írják....................................* 3 Február ..................................... 4 Rejtvény, mozihíradó, hírek .............. 4 Karoljuk fel a solymászatot A solymászat ősi magyar sport, melynek támogatása természetvédelmi érdek és nemzeti hagyomány. Ennek érdekében a vt. alapszabályának 23. § (5.) bekezdésében foglalt jogkörömnél fogva elrendelem, hogy a vadásztársa­ságok a solymászok működését engedjék meg az alábbiak szerint: A solymász kötelezően tagja a vadász­­társaságnak és ezen keresztül a MAVOSZ-nak, s mint ilyen azonos jogai vannak, mint a puskás vadásznak. A solymász a terület szerinti taglét­számba nem számít bele. Csak az a solymász vehető fel a vadásztársaságba, akit a MAVOSZ javasol. A solymász mentes a beszolgáltatási kötelezettség alól, tekintettel arra, hogy a vadászzsákmány jelentéktelen, külö­nösen a vadászat első éveiben. A solymász tilalmi idő alatt madará­val körvadászati és pihentető terü­leten nem tartózkodhat. Dúvadirtásra, tekintettel arra, hogy a solymászat erre a célra kiválóan alkal­mas, solymász a területet bármikor igénybe veheti. A solymászat gyakorlására a vadá­szati idény és tilalmi idők tekintetében ugyanazok a jogszabályok érvényesek, mint a puskás vadászra. Tekintettel arra, hogy a vadászmadár természete nem engedi meg több személy jelen­létét és a lőfegyver zaját, a solymász mentes a társas vadászati kötelezettség alól. Orvvadászat esetén a vadásztársaság a tényekről jegyzőkönyvet vesz fel és azt javaslatával együtt a MAVOSZ-nak terjeszti fel. A fegyelmi határozatot a MAVOSZ hozza meg. Idomított madár lelövése tilos. Le­­lövése esetén a lövő teljes kártérítéssel tartozik. Ez esetben is jegyzőkönyvet kell felvenni és azt a MAVOSZ-nak haladéktalanul be kell küldeni. P. Horváth István miniszteri biztos: MÉGEGYSZER a tagsági könyvekről A Szövetségi tagsági könyvek kiadása lényegében megtörtént. A legtöbb va­dásztársaság eleget téve a felhívásnak beküldte a vadásztagtársak fényképét, adatait és ennek megfelelően meg is kapták a tagsági könyvet. A tagsági könyvek kiosztásának igen nagy jelentősége van vadászati téren, mert ezzel nagy lépést tettünk a fegye­lem megszilárdításához. Az új vadászati idény kezdetén — mint ahogy azt már közöltük — a megyei vadászati előadó ebbe a könyvbe ragasztja be a vadász­jegy illetékbélyegét, s aki nem rendel­kezik tagsági könyvvel és érvényes tagdíjbélyeggel, az nem kaphat vadász­jegyet, tehát vadászatokon sem vehet részt. Kizárja saját magát a vadászat­ból. Felhívásunknak pontosan eleget tet­tek és ezzel jó példával jártak elől: a Soproni Vörös Csillag Vt. (Nagy Béla elnök), a Győri Wilhelm Pieck Vt. (Lakatos Albert elnök) és a Kecskeméti Vt. (Kovács Pál elnök). Ezek a társa­ságok már megkapták a tagkönyveket A vezetők jó munkája után fejlődik a társaság. Jó munkájukat bizonyítja az is, hogy a Szövetség minden felhívá­sának pontosan és időre eleget tesznek. Viszont vannak olyan vadásztársa­ságok is, illetve azok vezetői, akik sem­mibe veszik a Szövetség utasításait, nem tartják be a rendeleteket, felhívásokat. Nem küldték be sem a nyilvántartást, sem a tag­díjat, sem pedig a fényképeket és ez a felületesség meglátszik az egész mun­kájukon. Ilyenek: Fataliz László, a Kőszegi Járási Vt. elnöke, a Bajai Járási Vt., a Szentlőrinci Déli őrszem Vt., a Fonyódi Vt., a Komlódtótfalui Vt., a Tamási Vörös Szikra Vt., a Sár­közi Á. G. Vt. és a Faddi Új Élet Vt. vezetősége. Munkájukban rendszertele­nek, nem szoros a kapcsolatuk a MAVOSZ-szal, nem hivatott vezetői a társaságoknak. A MAVOSZ határozata értelmében a fényképek beküldésének végső határ­ideje 1954. február 15. Aki addig nem küldi be a kért adatokat, a fényképek­kel együtt — és szerepelnek nyilván­­tartásunkban. — töröljük nyilvántartá­sunkból és javaslatot teszünk fegyver­tartási engedélyük bevonására. Ismételten felhívjuk a vadásztársa­ságok vezetőinek figyelmét, hogy a Szövetség utasításait hajtsák végre, mert ellenkező esetben hátrányos hely­zetbe hozzák vadásztagtársaikat is. Ezzel megkárosítják azokat a tag­­társakat, akik egyébként vadászhoz méltóan teljesítik feladatukat. Nyikos Béla Jelenet Homoki-Sagy István a „Kékvércsék erdejében” című új filmjéből

Next