Magyar Vadász, 1955 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-10 / 1. szám

ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK VADÁSZATA (U1 A.ffi Kél ötél) vadász. ■ TÖBBEZER SARKI MÓKUST, COBOLYT, RÓKÁT ÉS HERMELINT LŐTT . cl tajgan­ ./VJ­ dim n—1... . amuri terület északi részén már no­vember elején beköszönt a tél. A vad­­ludak még tömegesen húznak dél felé, de a tajgát már hó borítja, s a havasesőt egyre gyakrabban váltják fel a hóviharok. Rohamosan rövidülnek a nappalok és csakhamar vastag jég­páncél borítja a vizeket, zúzmara lepi be az ala­csony fákat és bokrokat. A távoli tajgán lakik a kis evenk nép. Vala­mikor kizárólag vadászatból éltek az evenk falvak : a tajga nem adott mást, mint vadhúst és értékes prémeket. Azóta a tajgán is nagyot változott az élet és a vadászat ezen a vidéken is kenyérkeresetből mindinkább sporttá válik. Nézzük meg például az evenk nép „Sztálin”­­kolhozát. A vadászbrigádok ugyan november végén még most is felkerekednek, hogy két­­három hónapot kint töltsenek a tajgán, de a kolhozban már növénytermeléssel és állat­­tenyésztéssel is foglalkoznak, sőt melegágyi gazdaságuk is van. A tenyésztett állatok közt a legfontosabb a rénszarvas, amely nemcsak húst és bőrt ad, hanem a vadászszánok vontatá­sára is használják. A kolhoz fiataljai hatalmas ezüst- és platinaróka-tenyészetet létesítettek és a tudományos alapon folytatott fajállatte­nyésztés magas bevételeket biztosít a kolhoznak. Makar Petrovics Markov és Hja Szofronovics muflon (Ovis musimon) az egyetlen vadkecske­­féleség Európában. Kevesen tudják, hogy a hegyvidéki erdőségeknek ez az érdekes lakója, amelyet a múlt század vége felé honosítottak meg Közép-Európá­­ban, a történelem előtti időkben el volt terjedve egész Dél- és Közép-Európában. Számos csontlelet bizonyítja, hogy a korai jégkorszakban Angliában még előfordult. A föld történetének ebben a nagy természetátalakító korszakában, az eljegesedés, az éghajlat hirtelen zorddá válása más állatfajtákkal együtt a muflont is dél felé szorította. Olaszország sziklás vidékein még a rómaiak korában is szép számban előfordult, de az idők folya­mán az ember teljesen kitiltotta. A muflon fennmaradását sokezer év előtt bekövet­kezett geológiai eseménynek köszönhetjük. Vulkanikus erők a szárazföld hatalmas részeit szakították le a mai Olaszország nyugati partvidékéről, a törésvonal men­tén betört a Földközi-tenger vize, megteremtve a mai Szardínia és Korzika szigetét. Ezen a két szigeten maradt fenn a muflon a sűrű, bozótos erdőségekben, amelyeket helyenként meredek szakadékok és vad­sziklák tarkítanak. 1868-ban sikerrel járt Magyarországon a muflon első meghonosítási kísérlete. A következő évtizedekben újabb egyedeket telepítettek meg az Osztrák-Magyar Monarchia különböző vidékein. Németországban elő­ször Sziléziában (1902), majd Hannover környékén (Gehrde) próbálták meghonosítani. Az első kísérletek nem sok eredménnyel kecsegtettek és a muflon meg­honosításának számos ellenzője akadt, akik maró gúnnyal azt mondogatták, hogy „a birka az erdőben meghamisítja a természetet”. Az első sikertelenségek és gúnyolódások ellenére is újabb vidékeken kísérelték meg a muflon telepítését: a Harz-hegységben, a Thürin­ger Wald-ban és más hegyvidéki erdőségekben. A tele­pítés a legszebb eredményekkel a Harz-hegység keleti részén járt, a Selke és a Bode völgye közt elterülő vidéken, ahol a muflon szaporodni kezdett és néhány év múlva (1919-ben) már a Harz-hegység minden Iván a „Sztálin”-kolhoz két legöregebb vadásza. Kezük még most sem remeg, sőt felveszik a versenyt bármelyik fiatal vadásszal. Az idén is többezer sarki mókust, cobolyt, rókát és hermelint, tucatnyi farkast és medvét lőttek. Mindketten részt vettek az idei moszkvai Ösz­­szövetségi Mezőgazdasági Kiállításon, ahol leg­szebb prémeiket állították ki. Díjat is nyertek. A két öreg vadász egész életét a tajgán töltötte, nemrég láttak először vasutat. Most az evenk vadászkolhozokat járják , mindenütt elmond­ják, mi mindent tapasztaltak a moszkvai kiállításon. Az evenk vadászokat, jobban mond­va a fiatalokat leginkább a különböző róka­fajták nagyüzemi tenyésztése érdekli. Az idősebb nemzedéket még a tajgára vonzza a szíve. Inkább száz kilométereket tesznek meg fagy­ban, hóviharban, hogy a rókát puskacső elé kaphassák. Persze ők is örülnek a filmbemutatók­nak, a könyveknek, de a rókatenyésztést a fiatalokra bízzák. Tudják, hogy a tenyésztés sokkal nagyobb és biztos jövedelmet jelent, de a vadászszenvedélyt még a magasabb bevételek sem tudják háttérbe szorítani. A tajgán hosszú a tél, s az evenk nép fiai kedvükre hódolhatnak sportjuknak, amely apáiknak még a fáradságos, nehéz kenyeret jelentette... (L. Damjilov cikke nyomán) részében előfordult és szórványosan még a magasabb hegyek közé is eljutott. A muflon igen érdekes vad. Rendkívül nagy az alkal­mazkodási képessége. Azt lehet mondani, hogy vidé­kenként eltérő az életmódja és szokásai ugyanazon a vidéken is változnak, úgy, hogy a húsz év előtti meg­figyeléseket már csak fenntartással lehet fogadni. Általában hajlamos a vándorlásra. Kedveli az össze­függő, nagy erdőterületeket, amelyekben sok a völgy és a napsütötte, száraz lejtő. Kisebb-nagyobb tálkák­ban jár, magánosan csak az öreg bakok és a meddő anyaállatok kóborolnak. Ez utóbbiak a párzási idő után is a bakok közelében találhatók. Ha szokott tartózkodási helyén a tél beköszöntével mostoha lege­­lési viszonyok adódnak, védettebb vidékekig vonul, így például a Bambergben nyáron tanyázik, de télre Alexisbad környékére húzódik, ahol sűrű lucfenyő­­erdők és széltől védett déli fekvésű sziklafalak emelked­nek. Legelési helyét késő délután, alkony tájban keresi fel. A kövér völgyi réteket és erdei tisztásokat éppúgy kedveli, mint később a tölgy- és bükkmakkot, a gesz­tenyét, meg a sziklán tenyésző növényeket. Kedvelt legelői közé tartoznak a gyér növényzettel borított sziklák és szívesen­ lelegeli a kutyatejet (Helloscopa euphorbia) is, amelyet a többi vad megvet. Az erdők­ben nem is okoz említésre méltó károkat, mert ellen­tétben a szarvassal és az őzzel, nem rágja le a fák kérgét s csak a legritkább esetben tépi le a friss hajtásokat. A Harz-hegységben a muflon párzása október közepén kezdődik és november elejéig tart. Ilyenkor a kosok heves harcokat vívnak egymással, amikor is arra törekszenek, hogy csigájukkal eltörjék vetélytársuk nyakcsigolyáját. Nem ritka a halálos kimenetelű párviadal sem. A félszázad előtt meghonosított muflon szépen szaporodik a keleti Harz-hegységben. A Német Demokratikus Köztársaság új vadászati törvénye foko­zott védelmet biztosít ennek az érdekes, különleges vadnak, lehetővé téve további elterjedését. A muflon a keleti Harz-hegységben (Heinz Lamsler cikke nyomán) ezt A SZOVJETUNIÓ M Barját-Mongólia vadászai. (Cobolyra, rókára, görényre vadásznak) RÁDIÓVAL IRÁNYÍTOTT HAJTÓVADÁSZAT M­INTHA NÉPVÁNDOR­LÁS kezdődnék az Alföld kellős közepén — olyan képet nyújt Kenderes vidéke. Messzi környékről, a megye majd minden zugából érkeznek gya­logosan, lovon, vagy éppen szekéren a puskás emberek. A budapesti műútról egymás­után kanyarodnak erre a sze­mélykocsik, sőt nyomukban fel­bukkan még egy jókora autó­busz is. Nyolc óra után nem sokkal már egész hadsereg melegszik az itt is, ott is fel­villanó pusztai tüzeknél, me­lyek a reggeli szürke ködöt feszegetik. Kell is ide ekkora had: rövidesen megindul az ország egyik legnagyobb hajtó­vadászata mezei nyárra. Tizenhárom kilométer hos­­­szúságban kell megindulnia a vonalnak és ehhez bizony ügyes, mozgékony irányítás kell. Meg­szervezik tehát a szárnyakat és a derékhadat. A jobbszárny parancsnoka Szili Gáspár, a balszárnyé Kocsmár Sándor lesz. A szárnyak rádióössze­köttetésben állnak majd. Indít­ják is már a puskásokat, hanem a hajtókkal baj van. Kevesen jöttek össze. Ez már nagy hiba, mégpedig a helybe­liek hibája. Őket terheli majd az is, ha nem sikerül annyi nyulat lőnie a sok, válogatott vadásznak, mint amennyi a ■ beadási terv teljesítéséhez szük­séges, így azután kissé ideges hangulatban indul a hajtás. 17GY PUSKÁS, EGY HAJ­­Í­­­TÓ, egy puskás, egy haj­tó... néhol két puskás ke­rül csak egymás mellé. Azonban így is feláll már a vonal. Kürtszó harson, jelzi a vadászat kezdetét, de a valóságban már csak hagyományt őriz. A gya­korlatban rádiók adják le az utasítást, repül a szó a levegő hullámain. I­n­d­u­l­á­s ! Eleinte csak itt-ott csattan a fegyver, ritka még a találat is: egyelőre szabadon mene­külnek a nyulak a törökszent­miklósi határ felé. A vadászok, hajlók mögött szekerek döcög­nek , hozzák a lőszerután­pótlást, hordják a zsákmányt a vasútra. A fenéken magas, kar­csú főhadnagy lépdel, ő tartja a rádiókapcsolatot a szárnyakkal. — Itt Tulipán, itt Tulipán. Adását nyugtázom. Vége. A szárnyállomások újabb je­lentkezéséig most puskás ragad. Szeme ide-oda jár a tájon, mintha csak a felhőkre, meg a távoli szalmakazlakra lenne gondja. Hirtelen felkapja a puskát és tüzel. Mintegy negy­ven méterre tőlünk nyúl dobja fel magát a mély szántásból. Addig csak a füle látszott alig vettük észre. — Szép lövés volt — halljuk innen is, onnan is az elismerd mormogást. — Érti a módját, azt meg kell adni. — Ezen a környéken szület­tem — mondja Kovács főhad­nagy. — Itt hajtottam a nyulat cifra maskarába bújtatva a Horthy-vendégeknek. Éhkop­pért jutkoztunk egész nap, ezer­szer megátkoztuk az urak, a vadász­ urak fajtáját. De most az én kezemben a puska, meg azokéban, akik valaha csak a vadászat szolgái lehettek.­­ És mintegy bizonyságul: fel­kapja a fegyvert és tüzel. Minden lövése biztos találat. ost már hullik a NY­ÚL rendre. L. Nagy fővadászmester negyven nyulat lő „karikára”. A hibás találatot, selejtes zsákmányt úgyszólván nem ismeri. Ha­nem baj támad. Lovas hírnök jelenti: a balszárnyon három­­kilométeres rés nyílt! Futnak kifelé a nyúlak! A gyors intézkedés, a balszárny helyes, önálló kezdeményezése meg­mentette ugyan a vadászat sike­rét, de el kell mondanunk: nagyot vétett itt a vadászok egyik csoportja. Az történt, hogy kapták magukat, kiálltak a vonalból és nekiültek fala­tozni. (Ilyen fegyelmezetlen, meggondolatlan viselkedés nem méltó vadászhoz. Nem érdemli az ilyen ember, hogy részt vehessen máskor ily nagysza­bású hajtásban.­ S­ZÜRKÜL A LÁTHATÁR, közel az este. A kürtszó ismét felharsan, a rá­diókészülékek továbbítják a hírt: vége a vadászatnak. A fegyverneki vasútállomásnál já­runk már. Elfáradtak a lábak — dolgozni kezd a száj. Meg kell adni, akad dicsekednivaló, érdemes elmondani, ki hány nyulat ejtett, mert mire haza­felé indulunk — közel három­ezer nyúl utazik szekereken, teherautókon a vagonok felé. Bokor István : Hasznos vadunk védelmének biz­tosítására haladéktalanul meg kell kezdenünk a ragadozók mérgezésé­hez szükséges előkészületeket. Mi­hamarabb adjuk be mérgezési en­gedély iránti kérelmünket a vadász­­terület szerint illetékes B. M. Me­gyei Főosztály Járási Osztályához. (Járási Rendőrkapitányság.) A ké­relemnek tartalmaznia kell a mér­gezést végrehajtó felelős személy, vagy személyek adatait, továbbá azt, hogy mely területen történik a mérgezés, hogy ez a terület mely községeket érinti, s végül, hogy milyen mennyiségű és minőségű méregre van szükség. (Sztrichnin­­nél grammokban, a foszforszörp üvegenként.) Egy üveg foszforszörp körülbelül ezer-ezerötszáz kataszt­­rális hold mérgezéséhez elegendő. Ha a mérgezési, valamint a méreg­vásárlási engedélyt megkaptuk, a mérgezési művelet előtt öt nappal értesítjük a területet érintő köz­ségek tanácsait, amelyektől kérjük a a mérgezés kihirdetését. Mielőtt magához a mérgezéshez hozzá­kezdenénk, meg kell győződnünk arról, hogy a kihirdetés valóban megtörtént-e? Ha nem, úgy újból kérjük fel az illetékes tanácsokat a kihirdetésre. A szőrmés ragadozóink elleni sztrichnines csali­ falatot a következőképpen készítjük el. (A legcélravezetőbb a lőtt verebek, illetve hús, dög, vagy az őrölt húsból és bőrnélküli töpörtyűből készült massza felhasználása.) A lőtt veréb beleit óvatosan kivesszük, majd a sztrichnint tartalmazó kap­szulát a hasüregben elhelyezve, a beleket ismét visszatesszük és a rést cérnával bevarrjuk. Ha romlott húst, belsőséget, vagy dögöt hasz­nálunk csaléteknek, úgy ebbe mélyen ágyazzuk bele a sztrichnin-adagot, mert így a burok felszívódása után szerteömlő méreg annál tökélete­sebben árasztja el a csalétket. A romlott húsból és töpörtyűből össze­darált anyagból szaggassunk ga­luska-nagyságú darabokat. Ebbe töltelékként hajtogassuk bele az előzőleg vízbemártott kapszulát. Majd gumikesztyűvel védett tenye­rünk között formáljuk a kis csomó­kat gombóc-alakúakká. Felhasz­nálás előtt ajánlatos a gombócokat egy ideig olyan bádogdobozban tar­tani, amelyet alaposan „bepácol­tunk” romlott, bűzös hússal. Ennek illata a gombócokat valóban kívá­natos falatokká teszi a ragadozók számára. Vigyázzunk persze arra, hogy a mérgezés helyeire történő szállítás közben a csali­falatokból mit se hullassunk el, mert ezáltal sokszor végzetes károkat okozha­tunk. A­ foszforszörp kizárólag szárnyas ragadozóinknak szánt csalifalat elkészítésére szolgál. Ennek készítési módja a követ­kező : Megfelelő nagyságú, más célra többé nem használható edényben 4 liter vért 8 liter vízzel elkeverünk. Ehhez hozzáöntjük a 700 grammos foszforszörpös üveg tartalmát, ame­lyet előzőleg jól felráztunk. Az így nyert híg folyadékot 4—6 kiló tömítő anyaggal (kukorica, rozs, vagy árpadara, esetleg korpa) sűrű, pépszerű masszává keverjük. A szárnyasvad téli mérgezését olymódon végezzük, hogy a fosz­forszörpös anyagból fakanállal jó­kora csomókat szórjunk szét a mérgezésre kiszemelt helyen a hóra. A belekevert vértől piros színű csali csakhamar felkelti az élesszemű szárnyas rablók figyelmét. A mérge­zés elvégzésére a legalkalmasabbak a késő délutáni órák, amikor a hasznos szárnyasvad már nem mo­zog. A méreg keverésére szánt edény alá helyezzünk jókora darab papí­rost, hogy az esetleg szétfröccsenő méreganyag a papirossal együtt összeszedhető és biztosan megsem­misíthető, illetve elégethető legyen. A keverést csak szabad levegőn végezhetjük. A mérgezett csalétek készítése közben nem szabad az edény fölé hajolnunk, mert az abból kiáramló foszforgőz rosszullé­­tet idéz elő és egyébként is veszélyes. A­ méreg lerakási helyéről szükséges pontos feljegyzést készí­tenünk és pálcikával, vagy egyéb módon megjelölnünk, hogy azokat naponta rendszeresen ellenőrizhes­sük. Ne csak a mérgezés helyeit vizsgáljuk át minden nap, hanem a távolabbi környéken is nézzünk jól körül, mert a szárnyas ragado­zók a foszforszörpös méregfalat el­fogyasztása után nem maradnak a színhelyen, hanem kisebb-nagyobb távolságot berepülve, esetleg csak jóval messzebb, órák múlva pusz­tulnak el. A törvényszabta feltéte­leknek az elhullott szárnyasok meg­semmisítésével (leghelyesebb az el­elégetés !) is tegyünk eleget. Ne, feledjük, hogy már igen sok esetben okozott kárt az elpusztult szárnyas ragadozók felszedésének elmulasz­tása. Megtörtént ugyanis, hogy az ilyen mérgezett szárnyast haszon­állat, például sertés felvette és el­fogyasztotta, aminek következtében kimúlt, tulajdonosa pedig a va­dásztársasággal szemben kártérítési igényt támasztott. A szőrmés raga­dozók sztrichninnel való mérgezé­sénél ugyanezek az óvatossági rend­szabályok kötelezők, annál is in­kább, mert a sztrichnin a foszfornál jóval erősebb és időállóbb méreg, amely hosszabb idő elteltével sem veszít a hatékonyságából. Nemcsak hetek, hanem hónapok, sőt évek múltán is biztosan öl ! A sztrichnin­­től elhullott állatok nyúzásánál vi­gyázzunk kezünk épségére, mert az erős méreg hatása a legcsekélyebb seben keresztül is érvényesül. A mérgezés befejeztével kötelességünk ezt az eseményt éppúgy tudatnunk a községek tanácsával, mint az eljárás kezdetét. Nem szabad mérgezni a mérgezési időszakban művelés alatt álló, vagy legeltetésre használt területeken , a sertési árvó helyeken ; a közlekedési utaktól száz méteren és a lakóhelytől számított ötszáz méteren belül. (Kalmárfi) PALÁSTI LÁSZLÓ: A VADÁSZAT VILÁG­TÖRTÉNETE IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT: 776. Az első olimpiász. A jegyek mind elkeltek. Ezrek va­dásznak jegyek után. 722. Második Szargon fegyve­rekkel látja el az asszírokat. Az ellenségre való vadászati tilalmat feloldják. 390. Brennus megsarcolja Ró­mát és zsákmány után va­dászik. IDŐSZÁMÍTÁSUNK UTÁN: 247. A gótok átkeltek a Dunán. Mindenütt vad . . . (Vad pánik, vad rémhírek.) 786. Harun el Rasid álruhában vadásztársaság tagjai közé vegyül, de bakot lő, mert felismerik. 810. A bolgár Krum Nikefolosz császárra vadászik. Elejti... 1204. A latinok célbaveszik Kon­­stantinápolyt. Az ellenállást leterítik. Nagy vadászzsák­mány . . . 1492. Kolumbus felfedezi Ame­rikát és a bölényt védett állattá nyilvánítja. 1789. A Bastille bevétele. Egyes vadásztársaságok irígylik a nagy bevételt. 1954. Nagy vadászat Budapesten egy-egy „Csárdáskirálynő­ ’­­jegy után. A vadászat világtörténetének kútforrásait böngészve, megállapí­tottuk, hogy a történelemtudósok egyöntetű véleménye szerint Dia­nát, a vadászat istennőjét nem a Diana-sósborszesz után nevezték el. Ugyancsak újabb történeti meg­állapítás, hogy Hunor és Mayor nem a csodaszarvast üldözték, ha­nem az éjjel-nappali közértbe rohantak, mert hallották, hogy ott citromot osztanak. A csodaszarvas nem is szarvas volt, hanem őz, amely ugyancsak a közértbe sza­ladt áfonyáért, mert hallotta, hogy az őzcomb áfonyával finomabb, mint áfonya nélkül. . . A vadállomány téli etetése Télen, amikor az elszáradt növényzetre is hó esik, a vad nem talál elegendő táplálékot magának. Ilyenkor a nagyvadat és az apró­vadat is a vadgazdának kell átsegítenie a tél viszontagságain. A nagy­vadat elsősorban szálas- és lombtakarmánnyal, másodsorban vad­­gesztenyével, ritkábban gumós és ipari takarmánnyal etethetjük. A felsoroltak közül a legjobb a lombtakarmány, mert könnyen szállítható és kis területen tárolható. Adagolhatjuk szárítva és silózva. A silózott lombtakarmány etetésénél vigyáznunk kell arra, hogy a nedves, silózott lomb meg ne fagyjon. A lombtakarmány általában jobb, mint a szálastakarmány. Több olyan tápanyag van a lomb­takarmányban, amit a vad nem talál meg fogyasztható formában, vagy csak jóval kevesebbre bukkan a szálastakarmányban. Szálas­takarmánynak lucernát, lóherét, ballacint, jó réti és nagyon jó erdei szénát etethetünk. Csak jó takarmányt adagoljunk, mert a rossz minőségű, dohos, penészes, fülledt, vagy megázott takarmányt nem eszi a vad. A szarvas­etetőknél gondoljunk arra is : olyan legyen az etető előtti védőrács, hogy annak egy részéhez csak a borjak juthassanak hozzá. Az etető előtti védőrácsozat sűrűségével különítsük el az etetőknél a teheneket és a bikákat is. Ahol szarvas és őz együtt van a területen, ott az őzek­nek külön etetőket kell készíteni. A nagyobb termetű szarvas nem engedi oda az őzet az etetőhöz. Ahol nem zavarják, a szarvascsapat egész nap az etetők körül tanyázik. Különösen olvadás esetén és tavasz felé, amikor az első zöldet eheti a nagyvad és könnyen hasmenést kaphat, nagyon jó az etetővályúba sóval ízesített, apróra zúzott cserkérget és vadgesztenyét adagolni. A gumós takarmányok közül a csicsókát és a répát szívesen fogyasztja a nagyvad. Vigyázni kell azonban arra, hogy ez az ételfajta meg ne fagyjon, mert a fagyott gumós takarmány­tól a vad könnyen megbetegszik. A takarmányt ne az utolsó pillanatban tegyük ki az etetőkbe, hanem még a nagy havazások beállta előtt csalogassuk oda a nagyvadat az etetők közelébe, hogy a megszokás alapján szükség esetén könnyen megtalálja azokat. Az erős hidegek és a nagy hó beálltával, december végén, vagy január elején kell kinyitni a vadföldeket is, ahol fagyálló takarmányokat, mint például takarmány­­káposztát terme­lünk. Az apróvadnak is nagy szüksége van az etetésre. A fogolynak körülbelül 130 centiméter hosszú ágakból készíthetünk egyszerű etetőt. Az ágakat körülbelül 1,20 méter magasságban olyan sűrűn kössük egy fa köré, hogy alul, a gallyacskák között, a fogoly éppen csak be tudjon bújni. Közvetlenül a fa­ tövébe 3— 4 kosár homokot tegyünk, amire pelyvát szórjunk. Ebbe kerül bele az etetésre szánt takarmány. Szemes takarmánynak megfelelő a rostaalja, a szénaboglyák, a szénatartók és a szénapadlások aljáról összesepert fű és a gyommagokkal teli tör­melék, amibe helyes kukoricát is keverni. Nagyon előnyös, ha a fog­lyokat gumós és­ fagyálló zöldtakarmánnyal i­s etetjük. Ezt persze csak akkor adagoljuk, ha meleg napsütés van. Ne engedjük a zöld­takarmányt megfagyni ! A fogoly nehezen szokik az etetőre, ezért rostaalja kiszórásával szoktassuk ezeket napról napra közelebb az etetőkhöz. A fácánt az állandó etetőkön kell takarmányozni. Ugyanazt ada­golhatjuk neki, amit a fogolynak. A fácán etetése jóval könnyebb, mert sokkal gyorsabban megeszi a takarmányt. Ha pedig évről évre ugyanazon a helyen etetjük, megszokja az etető helyét és tudja, hogy télen hol talál eleséget. Nagy hó esetén az etető környékén hóekézni kell. A hóeke sugárirányban hálózza be a területet és minden nyom az etetőhöz vezessen. Az etető környékén nagyobb területen hóekézzük el a havat és hófúvás idején, naponta kétszer is lapátoljuk el az etetőre hullott hótömeget. A vadat nemcsak lőni, hanem gondozni is kell. A téli gondozás eredményét bőségesen visszakapjuk, amikor a jól áttelelt vad bőséges szaporulattal fizet. Ne felejtsük el, hogy a rosszul telelt vad, ha nem is pusztul el, gyenge, beteges lesz és kevés a szaporulata. Önmagát csapja be az a vadász, aki télen lustaságból, vagy fukarságból nem eteti vadállományát. Az igazi vadász nemcsak lövi, de gondozza és szereti is a vadat. (ÉRTI közlemény) Fácánetető és fedett rácsos etető szarvas, őz és dámvad részére „Farkasok által felfalt nagy idők tanújait Farkas Ernődről, a negyvennyolcas idők kitűnő króni­kásáról, aki annyi szépséges és lelkesítő történettel gazda­gította az ifjúsági irodalmat, jegyezték fel az alábbi apró­ságot : ,,Mődi bácsi”, ahogyan kedvelői becézték az agg írót és historikust, évtizedeken át mindig nagy előszeretettel tért vissza kedvelt témaköréhez és a buzdító példák kincsestárához, a negyvennyolcas forradalom, a szabad­ságharc hőseihez. Amikor negyvennyolcnak már renge­teg hazafias és romantikus eseményét feldolgozta könyvei­ben és a lapokban megjelent írásaiban, időnként megszólal­tatta a szabadságharc egy-egy veterán harcosát, hogy elbeszélésén és példáján okuljon, lelkesedjék a minden szépért, buzdító nemzeti­ fellángolásért hevülő ifjúság. Amikor már kifogyott ezekből a történetekből, sőt lassan­ként az élő történelem részvevői és legendás alakjai maguk is „elfogytak”, mert lassan sorra bekerültek az öreg budai temetőkbe, legalább az apró újsághírekben élte ki olthatatlan szenvedélyét és a negyvennyolcas idők iránti tiszteletét. Így történt azután, hogy a szabadságharc egyik névtelen szereplőjét, a vidéken élő idős harcost az akkori kegyet­len tél során halálos baleset érte. Farkascsorda támadta meg, leteperte és halálra sebezte. Farkas Ernőd ezúttal sem tagadta meg önmagát és a következő hangzatos cím­et adta a lapjában erről megjelent néhány soros hír­adásnak : „Farkasok által felfalt nagy idők tanúja". így hozta egymással közvetlen közelségbe — egyetlen mondatba belesűrítve — az aktuális eseményt és a „nagy időket”, a szabadságharcot. Ez a túltömörített kifejezés, mely már akkor szálló­igévé vált a sajtóban, azóta is az maradt Farkas Ernőd kései utódai, az öreg és az ifjú pennaforgatók, meg a vadászok körében, é­s SEGÍTSÜK a természettudományos oktatást. AZ ISKOLAI SZEMLÉLTETŐ ESZKÖ­ZÖK INTÉZETE (Budapest, VIII., Szent­királyi­ utca 8. sz. Telefon : 142—094, 142—092) kéri a vadászokat, vadőröket, hogy az elejtett káros madarak és emlősök begyűjtésével segítsék a természettudományos oktatás ügyét. A szemlél­tető eszközök (kitömött állatok) készítéséhez az Intézet az alább felsorolt állatfajtákat a következő árakon veszi át : A madarakat tisztítsuk meg a vértől, hogy az a tollazatát, szőrzetét be ne szennyezze. Kívánatos a csőrbe, szájba vattát (rongyot) helyezni, ami a vért, váladékot felszívja. Az állatokat külön-külön papírba tekerve csoma­goljuk, s friss állapotban adjuk postára. A postakö­zségeket az Intézet fedezi. Ezért a cso­magokat portóterheléssel küldjük. A madarak ellenértékével egyidejűleg megküldi az Intézet a beszolgáltatott (kitömésre alkalmas) állatok számáról az igazolást, amelyet a vadászok, vadőrök lőszer beszerzéséhez használhatnak fel. ELADÓ egy 20-as fegyvergyári Frommer, egy 16-os Ferrak, egy 16-os ismeretlen gyárt­mányú fegyver, továbbá egy 18 hónapos jól­idomított, keresztezett magyar-német hím kutya és egy német szálkás-angol sztepp keresztezett négyhónapos hím. Bővebbet Haiba Józsefnél, Hart­a, 712. ház. JÓ SZÜLŐKTŐL SZÁRMAZÓ csokoládébarna, elválasztott simaszőrű német vizslakölykök sür­gősen eladók. Gircsy Győző fővadőr, Németkér, Hunyadi út 4. 6.5 MANN. SCHÖNAUER LŐSZER kapható a budapesti 20-as, Deák téri Lőszer Bolt­ban. 12-ES F­ROMMER-fegyver eladó. Makkai Gyula Budapest, II., Lövőház u. 20. A KŐSZEGI VADÁSZTÁRSASÁG NAGY VADDISZNÓZSÁKMÁNYA. Ha kissé elkésve is, készséggel állapítjuk meg, hogy a Kőszegi Járási Vadásztársaság az árvízkárosultak segé­lyezésére annak idején 200 forintot küldött. A vadásztársaság tagjai fáradtságot nem ismerő jó munkával túlteljesítették a vaddisznó kilövési tervet és ezzel lehetővé vált, hogy a területbérrel kapcsolatos kötelezettségüknek eleget tegyenek. Az eredményes vadászmunkában részt vett Dáni János, Horváth Antal, Balogh Ernő, Haramia István, Mersits Vince és Katona István. Dáni János egymaga négy vaddisznót lőtt beadásra.

Next