Magyar Vadász, 1956 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-10 / 1. szám

* <5## én ménl­gst és a fönn feladatai Az új év alkalmából kérdést intéz­tünk dr. Bertóti Istvánhoz, a Föld­művelésügyi Minisztérium halászat­­vadászati osztályának helyettes ve­zetőjéhez: milyen tapasztalatokkal zárult vadászati szempontból az el­múlt esztendő és milyen kilátásokkal indult meg az új év a vadászok szá­mára? Kérdéseinkre a következő vá­laszokat kaptuk: — Az elmúlt év kedvezőtlen ta­vaszi és nyári időjárása káros kiha­tással volt a hasznos vad szaporula­tára. Főként az apróvadak: a fogoly, fácán, nyúl esetében volt ez erősen tapasztalható. A foglyok, fácánok szaporulatának csökkenése nemcsak vadgazdasági szempontból érzékeny veszteség, hanem a mezőgazdaság számára is sajnálatos, hiszen köz­tudomású, hogy ezek a hasznos szár­nyas­ vadak igen sok rovart pusztíta­nak. A csökkent szaporulat okozta veszteséget a Földművelésügyi Mi­nisztérium vadászati osztálya azzal igyekezett helyrehozni, hogy a Ma­gyar Vadászok Országos Szövetségé­vel együtt a vadvédelmi teendők fo­kozott mértékben történő megvalósí­tására helyezte a fő súlyt. A tavaszi szaporulat részére igyekezett biz­tosítani a kedvező életfeltételeket. A megyei tanácsok mezőgazdasági igaz­gatásán keresztül elrendelték a szár­nyas és szőrmés kártevők: szarkák, varjúk, héják, Mbar kutyák, kóbor macskák stb. felhozott irtását. Minden egyes elejtett, csapdába került, vagy megmérgezett kártevő elpusztításá­val sok vadfiókát sikerült megmen­teni. — A vadállomány felfejlesztését szolgálták azok az intézkedések, amelyeket a vad le­lövése korlátozása terén tettünk. A fogoly­vadászatra ál­talános tilalmat rendeltünk el, amely alól csak indokolt esetben adtunk korlátolt felmentést. A nyúl vadá­szatának megállapított idejét a me­gyei tanácsok előterjesztésére szin­tén korlátoztuk azzal, hogy a nyúl­­szegény területeken hozzájárultunk a nyúlvadászat beszüntetéséhez. — A nagy vadaik szaporulatánál — ha csőikként mértékben is — szin­tén észrevehető volt a kedvezőtlen időjárás káros hatása. A természeti tényezők kedvezőtlen alakulása elle­nére 1955-ben jelentős mennyiségű apró- és nagyvadat ejtettek el vadá­szaink. Mind a belső fogyasztás ki­elégítésére, mind exportra elegendő mennyiségű vad jutott és népgazda­ságunk jövedelmeihez ez nagymér­tékben hozzájárult. Bertóti István dr. a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Földművelés­­ügyi Minisztérium szakirányítása mellett a MAVOSZ által szervezett vadászvizsgákon a vadászok ezrei tettek tanúbizonyságot arról, hogy az okszerű — a mező- és erdőgazda­ság érdekeit mindenkor szem előtt tartó vadgazdasági ismereteket magukévá t­eszik. Ennek eredménye­ként az apró- és nagyvadas terü­letek gazdálkodási berendezései — az etetők, sózók, vadföldek, csendere­sek — mindjobban felszaporodtak, ami a jövőben az eddiginél is jobban biztosítja majd hasznos vadjaink kedvező életfeltételeit. Megmutatko­zott a vadászok szakmai fejlődése a vadászatok rendezésében, a különböző vadászati módok — ráhajtás, kör­vadászat, cser­kés­zés stb. — gyakor­lásában is. Jelentkezett a szakmai fejlődés eredménye a vadgazdál­kodás évi termésének helyesebb, jobb betakarításánál, az elejtett vadak szakszerű kezelésénél. Új vadászaink­­megértették a vadgazdálkodás egyik legfontosabb teendőjét: a vérfelfrissí­tés jelentőségét. Örömmel állapította meg informá­torunk, hogy a mezőgazdasági dol­gozóik egyre szélesebb körében vált ismeretessé a fogoly és a fácán je­lentős szerepe a rovarkártevők elleni biológiai védekezés terén. Ezért ma­guk is segítenek a vadászoknak a hasznos szárnyasvadállomány kívá­natos fejlesztésében. Haladást jelent az, hogy a vadászok mindjobban át­érzik a vad társadalmi tulajdon jel­legét és ez kifejezésre jut a vaddal való bánásmódban is. — Természetesen túl optimisták lennénk, ha azt mondanánk, hogy a vadgazdálkodás terén minden rend­ben van — folytatta nyilatkozatát dr. Bertóti István. — Még mindig sokan vannak, akik a vadban ellenségüket, vagy legjobb esetben a „senki jószá­gát” látják. Mindig igen sok az orv­vadász, a hurkoló és számos vadász­ ■ társaság még most sem érzi azt a fe­lelősséget, amely a vadászati jog el­nyerésével reá hárul és messze van attól, hogy a „jó gazda gondosságá­val“ kezelje a vadat. Mások megint — sajnos sokan a vadászok közül is — csak a „pecsenyét" látják a vadban és nem gondolnak a jövőre, magatartásukkal nem biztosítják kellőképpen a vadállomány fejlesz­tését. — A vadgazdálkodás terén — mint az elmondottakból látható —, sok po­zitív, de még több negatív tényezővel találkozunk, amelyek összhatásából eddig a negatív tényezők érvényesül­nek jobban. Az állami igazgatás érin­tett szervei: a Földművelésügyi Mi­nisztérium és az Országos Erdészeti Főigazgatóság a MAVOSZ bevoná­sával arra törekszik, hogy a vadgaz­dálkodás 1956. évi produktivitását, illetve ezt megelőzően magát a törzs­­állományt az elérhető legmagasabb mértékben felfejlessze. További in­tézkedéseket teszünk a fokozott vad­védelem biztosítására. Kedvezményes állami tenyészvad akcióval gondos­kodunk az egyes területek vadállo­mányának mennyiségi és minőségi fejlesztéséről. A vadásztársaságok to­vábbi oktatásának megszervezésével a minél szélesebb körű vadász- és vadkiképzéssel igyekszünk biztosítani a vadgazdálkodás szakszerű vitelét. Vadászati szempontból reménytel­jesen nézünk az új esztendő elé — fe­jezte be nyilatkozatait Bertóti dr. — Bízunk abban, hogy az államigaz­gatás, a tömegszervezetek, a vadász­társaságok és a széles néprétegek összefogásának eredményeként vad­állományunk — a népvagyon szerves része — fejlődését jelentős lépéssel visszük előre azon az úton, amely az egykor világhírű magyar vadállo­mány újbóli eléréséhez vezet. Gárdonyi Jenő : JANUÁRI VADÁSZ-TEENDŐK E hónapban ismét csökken apróvad­­vadászatunk lehetősége. Fáradságos évi munkánk gyümölcsének betakarításával azonban a jó vadgazda feladatai nem szűnnek meg, hogy jövőre ismét arat­hassunk, ahhoz feltétlen szükséges a vadállományunkról való fokozott gon­doskodás. Az eddig alkalmazott szok­tató etetést rendszeres etetéssé kell ten­nünk még akkor is, ha enyhe télre van kilátás. Bár szárnyas és szőrmés apró­vadunk még kint a természetben is ta­lál előséget, ez nem elégítheti ki a jó vadgazdát, mivel számolni kell azzal is, hogy nagyobb havazás esetén ez a le­hetőség megszűnik. Vadgazdálkodási feladataink hiányt szenvednének, ha egyidejűleg nem­ gon­doskodnánk vadállományunk kártevői­nek számbeli apasztásáról is. Gondos­kodni kell tehát a szőrmés és szárnyas ragadozók méreggel, csapdával, lövés­sel való irtásáról. De ne feledkezzünk meg az emberi kártevésekről sem. A vadásztársaságok vezetői, ha még nem kérték volna meg a mérgezéshez szükséges engedélyeket, ezt sürgősen pótolják, hogy a hó leestével a mérge­zéshez azonnal hozzá tudjanak látni.­­ Apróvadállományunk gondozása mel­lett nagyvadjaink átteleltetésére is for­dítsunk gondot. A téli etetésre szánt jó minőségű széna, lombtakarmány, makk, vadgesztenye álljon készenlétben úgy elhelyezve, hogy azoknak az etetőben való rendszeres elhelyezése zord időjá­rás esetén se okozzon gondot A vadásztársaságon belüli egyesületi élet megjavítása ugyancsak döntő fela­dat. Gondoskodjunk úgy a brigádgyű­lések, mint taggyűlések megfelelő elő­készítéséről és időbeni megtartásáról. Adatszolgáltatási kötelezettségeinket ugyancsak ne hanyagoljuk el. A vadász­­társaságok vezetőségi tagjai gondoskod­janak arról, hogy az oktatás folyama­tosan menjen. Ellenőrizzék az oktatáso­kat és gondoskodjanak arról, hogy a megfelelő felkészültség elsajátítása után minden tag a kötelező vadászvizsgát le­tegye. Az új naptári év beköszöntésével mér­jük fel az előző évben elkövetett hibá­kat, hiányosságokat és igyekezzünk azon, hogy az új esztendőben hasonló hibák elő ne forduljanak. Minden erőnk­kel azon kell lenni, hogy minél előbb elsajátítsuk a helyes vadgazdálkodást. Ehhez a munkához kívánunk minden va­dásztagnak sok sikert, eredményes, bol­dog újesztendőt. Kovács Tibor MAVOSZ előadó

Next