Magyar Vadász, 1956 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-10 / 1. szám
* <5## én ménlgst és a fönn feladatai Az új év alkalmából kérdést intéztünk dr. Bertóti Istvánhoz, a Földművelésügyi Minisztérium halászatvadászati osztályának helyettes vezetőjéhez: milyen tapasztalatokkal zárult vadászati szempontból az elmúlt esztendő és milyen kilátásokkal indult meg az új év a vadászok számára? Kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk: — Az elmúlt év kedvezőtlen tavaszi és nyári időjárása káros kihatással volt a hasznos vad szaporulatára. Főként az apróvadak: a fogoly, fácán, nyúl esetében volt ez erősen tapasztalható. A foglyok, fácánok szaporulatának csökkenése nemcsak vadgazdasági szempontból érzékeny veszteség, hanem a mezőgazdaság számára is sajnálatos, hiszen köztudomású, hogy ezek a hasznos szárnyas vadak igen sok rovart pusztítanak. A csökkent szaporulat okozta veszteséget a Földművelésügyi Minisztérium vadászati osztálya azzal igyekezett helyrehozni, hogy a Magyar Vadászok Országos Szövetségével együtt a vadvédelmi teendők fokozott mértékben történő megvalósítására helyezte a fő súlyt. A tavaszi szaporulat részére igyekezett biztosítani a kedvező életfeltételeket. A megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatásán keresztül elrendelték a szárnyas és szőrmés kártevők: szarkák, varjúk, héják, Mbar kutyák, kóbor macskák stb. felhozott irtását. Minden egyes elejtett, csapdába került, vagy megmérgezett kártevő elpusztításával sok vadfiókát sikerült megmenteni. — A vadállomány felfejlesztését szolgálták azok az intézkedések, amelyeket a vad lelövése korlátozása terén tettünk. A fogolyvadászatra általános tilalmat rendeltünk el, amely alól csak indokolt esetben adtunk korlátolt felmentést. A nyúl vadászatának megállapított idejét a megyei tanácsok előterjesztésére szintén korlátoztuk azzal, hogy a nyúlszegény területeken hozzájárultunk a nyúlvadászat beszüntetéséhez. — A nagy vadaik szaporulatánál — ha csőikként mértékben is — szintén észrevehető volt a kedvezőtlen időjárás káros hatása. A természeti tényezők kedvezőtlen alakulása ellenére 1955-ben jelentős mennyiségű apró- és nagyvadat ejtettek el vadászaink. Mind a belső fogyasztás kielégítésére, mind exportra elegendő mennyiségű vad jutott és népgazdaságunk jövedelmeihez ez nagymértékben hozzájárult. Bertóti István dr. a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Földművelésügyi Minisztérium szakirányítása mellett a MAVOSZ által szervezett vadászvizsgákon a vadászok ezrei tettek tanúbizonyságot arról, hogy az okszerű — a mező- és erdőgazdaság érdekeit mindenkor szem előtt tartó vadgazdasági ismereteket magukévá teszik. Ennek eredményeként az apró- és nagyvadas területek gazdálkodási berendezései — az etetők, sózók, vadföldek, csenderesek — mindjobban felszaporodtak, ami a jövőben az eddiginél is jobban biztosítja majd hasznos vadjaink kedvező életfeltételeit. Megmutatkozott a vadászok szakmai fejlődése a vadászatok rendezésében, a különböző vadászati módok — ráhajtás, körvadászat, cserkészés stb. — gyakorlásában is. Jelentkezett a szakmai fejlődés eredménye a vadgazdálkodás évi termésének helyesebb, jobb betakarításánál, az elejtett vadak szakszerű kezelésénél. Új vadászainkmegértették a vadgazdálkodás egyik legfontosabb teendőjét: a vérfelfrissítés jelentőségét. Örömmel állapította meg informátorunk, hogy a mezőgazdasági dolgozóik egyre szélesebb körében vált ismeretessé a fogoly és a fácán jelentős szerepe a rovarkártevők elleni biológiai védekezés terén. Ezért maguk is segítenek a vadászoknak a hasznos szárnyasvadállomány kívánatos fejlesztésében. Haladást jelent az, hogy a vadászok mindjobban átérzik a vad társadalmi tulajdon jellegét és ez kifejezésre jut a vaddal való bánásmódban is. — Természetesen túl optimisták lennénk, ha azt mondanánk, hogy a vadgazdálkodás terén minden rendben van — folytatta nyilatkozatát dr. Bertóti István. — Még mindig sokan vannak, akik a vadban ellenségüket, vagy legjobb esetben a „senki jószágát” látják. Mindig igen sok az orvvadász, a hurkoló és számos vadász ■ társaság még most sem érzi azt a felelősséget, amely a vadászati jog elnyerésével reá hárul és messze van attól, hogy a „jó gazda gondosságával“ kezelje a vadat. Mások megint — sajnos sokan a vadászok közül is — csak a „pecsenyét" látják a vadban és nem gondolnak a jövőre, magatartásukkal nem biztosítják kellőképpen a vadállomány fejlesztését. — A vadgazdálkodás terén — mint az elmondottakból látható —, sok pozitív, de még több negatív tényezővel találkozunk, amelyek összhatásából eddig a negatív tényezők érvényesülnek jobban. Az állami igazgatás érintett szervei: a Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Erdészeti Főigazgatóság a MAVOSZ bevonásával arra törekszik, hogy a vadgazdálkodás 1956. évi produktivitását, illetve ezt megelőzően magát a törzsállományt az elérhető legmagasabb mértékben felfejlessze. További intézkedéseket teszünk a fokozott vadvédelem biztosítására. Kedvezményes állami tenyészvad akcióval gondoskodunk az egyes területek vadállományának mennyiségi és minőségi fejlesztéséről. A vadásztársaságok további oktatásának megszervezésével a minél szélesebb körű vadász- és vadkiképzéssel igyekszünk biztosítani a vadgazdálkodás szakszerű vitelét. Vadászati szempontból reményteljesen nézünk az új esztendő elé — fejezte be nyilatkozatait Bertóti dr. — Bízunk abban, hogy az államigazgatás, a tömegszervezetek, a vadásztársaságok és a széles néprétegek összefogásának eredményeként vadállományunk — a népvagyon szerves része — fejlődését jelentős lépéssel visszük előre azon az úton, amely az egykor világhírű magyar vadállomány újbóli eléréséhez vezet. Gárdonyi Jenő : JANUÁRI VADÁSZ-TEENDŐK E hónapban ismét csökken apróvadvadászatunk lehetősége. Fáradságos évi munkánk gyümölcsének betakarításával azonban a jó vadgazda feladatai nem szűnnek meg, hogy jövőre ismét arathassunk, ahhoz feltétlen szükséges a vadállományunkról való fokozott gondoskodás. Az eddig alkalmazott szoktató etetést rendszeres etetéssé kell tennünk még akkor is, ha enyhe télre van kilátás. Bár szárnyas és szőrmés apróvadunk még kint a természetben is talál előséget, ez nem elégítheti ki a jó vadgazdát, mivel számolni kell azzal is, hogy nagyobb havazás esetén ez a lehetőség megszűnik. Vadgazdálkodási feladataink hiányt szenvednének, ha egyidejűleg nem gondoskodnánk vadállományunk kártevőinek számbeli apasztásáról is. Gondoskodni kell tehát a szőrmés és szárnyas ragadozók méreggel, csapdával, lövéssel való irtásáról. De ne feledkezzünk meg az emberi kártevésekről sem. A vadásztársaságok vezetői, ha még nem kérték volna meg a mérgezéshez szükséges engedélyeket, ezt sürgősen pótolják, hogy a hó leestével a mérgezéshez azonnal hozzá tudjanak látni. Apróvadállományunk gondozása mellett nagyvadjaink átteleltetésére is fordítsunk gondot. A téli etetésre szánt jó minőségű széna, lombtakarmány, makk, vadgesztenye álljon készenlétben úgy elhelyezve, hogy azoknak az etetőben való rendszeres elhelyezése zord időjárás esetén se okozzon gondot A vadásztársaságon belüli egyesületi élet megjavítása ugyancsak döntő feladat. Gondoskodjunk úgy a brigádgyűlések, mint taggyűlések megfelelő előkészítéséről és időbeni megtartásáról. Adatszolgáltatási kötelezettségeinket ugyancsak ne hanyagoljuk el. A vadásztársaságok vezetőségi tagjai gondoskodjanak arról, hogy az oktatás folyamatosan menjen. Ellenőrizzék az oktatásokat és gondoskodjanak arról, hogy a megfelelő felkészültség elsajátítása után minden tag a kötelező vadászvizsgát letegye. Az új naptári év beköszöntésével mérjük fel az előző évben elkövetett hibákat, hiányosságokat és igyekezzünk azon, hogy az új esztendőben hasonló hibák elő ne forduljanak. Minden erőnkkel azon kell lenni, hogy minél előbb elsajátítsuk a helyes vadgazdálkodást. Ehhez a munkához kívánunk minden vadásztagnak sok sikert, eredményes, boldog újesztendőt. Kovács Tibor MAVOSZ előadó