Magyar Vadász, 1961 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-10 / 1. szám
0V. ú helyi tanács által tervezett természetvédelmi terület kijelölésénél. Intézetünk ebben az évben is folytatja és befejezi a fácán természetes elterjedésére és eredményes fészkelésére ható természeti tényezők vizsgálatát. Kérdeztük meg Dénes Istvánt, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati osztályának vezetőjét. Dénes elvtárs a következőkben összegezte a legsürgősebben megoldandó problémákat: Most, hogy az apróvadas vadászatok előre is sejthető tapasztalatai maradéktalanul rendelkezésünkre állnak, elmondhatjuk, hogy „patronpolitikánk” helytelen volt. A Fegyver- és Lőszerbolt ugyanis nagy mennyiségben tárol olyan sörétes töltényt, amely nem éri el a kívánt hatásfokot, s amellyel tenyészvadra lőni — enyhén szólva — könnyelműség. Ez úton is fel szeretném hívni a vállalat vezetőségének figyelmét arra, hogy a vadászok a nyulat, a fácánt és a foglyot nem kizárólag elpusztítani akarják, hanem ezek ugyanakkor fogyasztási értéket is képviselnek. Sajnos, alig volt olyan vadászat az idényben, hogy utána ne panaszkodtak volna a részvevők a sebzetten elveszett vadra, vagy ne mondták volna el azt, hogy egy-egy nyúl agyonlövéséhez 3—4 patronra is szükségük volt. Ebből is látható, hogy az az úgynevezett „gazdaságossági” szempont , amellyel a raktáron levő rossz patronokat igyekeztek minden körülmények között eladni, mielőtt az új és jó töltények kerülnek forgalomba — nagyon helytelen volt. Különösen akkor, amikor a Vadásztölténygyár teljesen kifogástalan, bármely külföldi tölténnyel egyenértékű vagy azokat felül is múló új készítményt tudna szállítani — közmegelégedésre. Alkalmam volt ezt a patront több ízben is kipróbálni vagy kipróbáltatni mind hazai, mind külföldi vadászokkal, és a tapasztalatok alapján csak a legnagyobb elragadtatással szólhatok róla. Egészen szokatlan magasságból szedi le pl. a vadkacsát, a fácánkakast és egyáltalán nem vadászias távolságra is lefekteti a nyulat. (Azért még ezzel az új tölténnyel is tartsuk be az ismert lőtávolságokat! — Szerk.) Teljesen érthetelen, hogy már az idei szezonban miért nem ezzel a tölténnyel vadásztunk, és miért az volt a fő szempont, hogy a Fegyver- és Lőszerbolt selejtes patronját a vakvilágba elpufogtassuk. Nyilvánvaló, hogy ebből a „készletből” még jövőre, sőt talán még 1962-re is maradt. Helyes lenne, ha a vadászidényben ezt a patront nem árusíthatnák csak február 1-től, amikor azzal már csak kártékonyra, dúvadra teszünk lövést. A szürkevarjú, a szarka, a kóbor kutya, a róka stb. irtásához — ha nem is kifogástalan, de — mindenesetre sokkal inkább megfelelne, mint a tenyészvad vadászatához. Egyébként is végre már komolyan kell foglalkozniunk egy megfelelő szaküzlet kérdésével. Szívesen emlegetjük és még szívesebben halljuk, hogy Magyarország „vadászati nagyhatalom”. Ehhez a jelleghez azonban egyáltalán nem méltó az, ami felszerelésben, szükségleti cikkekben a vadászok rendelkezésére áll. A legfőbb ideje lenne gondoskodni arról, hogy ilyen tekintetben is kifejezésre jusson Szerencsekívánat helyett lelkiismeretes, jó munkát kívánunk minden vadásztársunknak. De ezt a jó vadgazdai munkát egyénenként is elvárja tőlünk a magyar vadászat és vadgazdálkodás! Éppen ezért, amikor a naptári új év első hónapjában gondolatban kezet szorítunk vadásztársainkkal és sok ürömét meg minden jót kívánunk nekik, a kézfogásban egy nagyon-nagyon fontos kérést is melengetünk. Ne feledkezzenek meg arról, hogy csak az az igazi vadász, aki a vadászörömök learatása mellett mindenkor jó vadgazda is! Gondoljunk arra, hogy amikor népi demokráciánk lehetőséget adott a vadászat gyakorlására, ugyanakkor kötelezettségeket is rótt ránk. Ezek a kötelezettségek elsősorban azt jelentik, hogy vadászias magatartással párosult, jó kollektív szellemben, lelkiismeretes vadgazdaként szolgáljuk közös ügyünket. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánunk sok vadászörömet és jó vadászmunkát — hogy az augusztusban kezdődő ,vadász-újév”-beni ne csalódással, hanem elégedetten kezdhessük az „aratást”... Magyar Vadászok Országos Szövetsége elnöksége „Magyar Vadász” szerkesztő bizottsága vadgazdálkodásunk és vadászati lehetőségeink helyzete, és végre a vadászember egy helyein összegyűjtve megtalálja mindazt, amire időről időre szüksége van. Sajnos, ez idő szerint erről szó sem lehet. A vadászok ellátása semmi esetre sem a Bizományi Áruház feladata, és azt sem tartom szerencsésnek, hogy ott a tűzijátéktól a sakkig a legkülönbözőbb áruk egész sorát tartsák — ahelyett, hogy vadászati szakcikkeket tartanának raktáron. Azt, aki a Fegyver- és Lőszerpoltban puskavesszőt, olajat, vadászszéket vagy távcsövet, esetleg egyebet keres, egyáltalán nem vigasztalja, hogy a fentiek helyett horgászbotot vagy sakkórát vehet magának — annál is inkább, mivel több kifejezetten szaküzlet (horgász-szaküzlet, Sport- és Játékbolt) hálózat van a nagyobb városokban is. Legszerencsésebbnek tartanám, ha ezt a kérdést a MAVAD venné pártfogásába — úgy is, mint kereskedelmi vállalat, de úgy is, mint valutatermelő szerv, amellett a magyar vadászokkal állandó és szervezett kapcsolatban álló központ. Ilyen adottságok mellett ugyanis remélni lehetne, hogy rövidesen megfelelően berendezett és vezetett, modern vadászati szaküzlet állna a közönség rendelkezésére, ahol — a szükségleteknek megfelelően — minden vonatkozó hazai és bizonyos mértékben külföldi árucikk megtalálható lenne. Azt hiszem, hogy ezzel a megoldással minden vadásztársam egyetértene — annál is inkább, mert a hiányt mindannyian érzik. * f ® • jí 197ylís*s UliowaiBW „Patron-ügyben” / Könyvtár ti$é mb Jr: TJ Ám $fi | ff ■%4 8