Magyar Vadász, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-10 / 1. szám

December hó elején hazánk­ba érkezett a San Marinó-i va­dászok hat tagú küldöttsége. Szövetségünk patronálásával több alkalommal is vadásztak apróvadra és nagyvadra. Meg­ismerkedtek Szövetségünk szer­vezeti életével, munkájával, fő­városunk nevezetességeivel és a látottak során betekintést nyer­tek vadgazdálkodási és vadá­szati viszonyainkba. A kül­döttség 10 napos látogatása után gazdag élményekkel tért haza. A San Marinó-i küldöttség a MAVOSZ Központjában. A Szövetség vezetői tájé­koztatták a vendégeket a hazai vadállo­mányról, vadvédelemről és a MAVOSZ szervezeti életéről. A (Bojár Sándor felv.) A San Marinó-i küldöttség vezetője meg­köszöni a dunaújvárosiaknak a szives vendéglátást. (Szilágyi Pál felv.) a Vadászat Mezőtúron (Pály István felv.) A jubiláló Autóvillamossági vadásztársaság Sűrű ködfelhő takarja ezen a decem­ber eleji napon a természet szépségét ku­tató és fürkésző emberi szem elől, a más­kor színeivel és természeti fekvésével oly csodálatosan pompázó szurdok­völ­gyeken a magasba tornyosuló, össze­­boruló fáikat, a Gerecsét. Itt, ahol csodálatosan rajzolódik a Pi­lis és a Vértes erdővonulata és tiszta idő­ben a Duna csillogó vizén át látható az esztergomi Bazilika, most rossz látási vi­szonyok között, nehezen járható talajon tettem eleget egy nagyon kedves meghí­vásnak: részt vettem egy jubiláló vadász­társaság vaddisznó vadászatán. Takács Pál, a budapesti Autóvillamos­sági Felszerelések Gyára vadásztársasá­gának elnöke szívélyesen köszöntött és bemutatott a társaság tagjainak, valamint közölte velem, hogy hajtással egybeköttt vaddisznó-vadászat lesz, melynek ismer­tetésére felkérte a vadászmestert, aki a rossz látási viszonyokra való tekintettel a fokozottabb figyelmet javasolta és fel­hívta a figyelmet a balesetek elkerülé­sére, valamint közölte — nagyon szak­szerűen — a hajtási és lövési irányt és a lőhető vadféleséget, valamint a talál­kozás helyeit. Schell László vadász­mester eligazítása olyan előírásszerű volt, amilyent minden vadásztársaságban szeretnék látni a va­dászat megkezdése előtt és ahogy azt mi, a vadgazdálkodási tanfolyamokon tanít­juk. Szemerkélt az eső, a fákról is néha megolvadt hólé csöpögött a nyakunkba, de ez egyáltalán nem rontotta el a kis csapat (12 puskás) kedvét, akik már valamennyien találkoztak a természet szeszélyeivel is más alkalommal. Kecskekő volt az első hajtás helye. Éber szemekkel figyeltünk a hajtás irá­nyába, kutattuk a távoli bozótokat, a disznók kedvelt tartózkodási helyeit. Kutyák csaholnak .. . nyomra akadtak, még feszültebben figyelek, éles csaho­­lás .. . fogják a disznót a kutyák, most kell vigyázni. Vajon agyaras? Vagy koca, esetleg süldő? Így képzeltem magam elé a bozótból kitörő vadat, de tovább nem volt idő a találgatásra. Lövés dörrent, az első, lesek, várok, még egy lövést hallok, utána, kürtszó, gyülekezés, vége az első hajtásnak. Eredmény: egy körül­belül 100 kilós koca és egy róka. Újabb haditanács, megbeszélés, az iz­galom kezdődik elölről és új remények­kel Indul a második, majd harmadik hajtás. A kis csapat fáradhatatlanul kémleli az élő térképet, közben egy-egy űzött szarvas vagy őz, néha egy nyúl menekül a most még neki megkegyelmező va­dász puskája elől. Az idő nem javul, a köd még sűrűbb lesz, délután 2 óra. A vadászatot az el­nök leállítja, a vadászmester ellenőrzi a létszámot, mindenki megérkezett. Az eredmény 2 disznó és 1 sebzett, amit a vadőr most keres. Jól látható vér­nyo­mok vannak. A sebzett állat könnyen megtalálható. Nem várjuk meg a kere­sés eredményét, megyünk a pusztama­ró­ti gyülekező helyre. Vége a vadászatnak. Ki törődött a rossz idővel? Beszélgetés közben jegyzi meg a vadásztársaság elnöke, Takács Pál, hogy 20 éves alakulását ma ünnepli a vadásztársaság. Kettőzött öröm volt számomra, hogy ezen a nem mindennapi és vadásztársa­­dalmunk­b­an is igen ritka alkalomnak én is részese lehettem, az igen élvezetes vadászaton kívül. Húsz év egy vadásztársaság életében is sok-sok kedves élményt, rengeteg szórakozást, ritka szép trófeákat tarto­gat maradandó emlékeivel, de mindeze­ken felül sok munkát is a vadgazdál­kodás fejlesztésének érdekében, mert él­vezetesen csak ott lehet vadászni, ahol van vad, ahhoz pedig a feltételeket biz­tosítani kell, ami nem megy magától. Ezekről beszélgettem Takács Pál va­dásztársasági elnökkel, aki szerényen je­gyezte meg, hog­y az alakulástól kezdve tagja a vadásztársaságnak és egyúttal elnöke is. Kedves vadásztársak! Engedjétek meg, hogy ezen jubileumi ünnep alkalmával a Komárom megyei Erdő- és Vadgaz­dálkodási Tanács, a Megyei Választ­mány és a magam nevében további jó eredményeket, jó egészséget és békés, boldog újévet kívánjak. SIMON GÉZA Komárom megyei erdészeti és vadászati felügyelő

Next