Magyar Vadász, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-10 / 1. szám
December hó elején hazánkba érkezett a San Marinó-i vadászok hat tagú küldöttsége. Szövetségünk patronálásával több alkalommal is vadásztak apróvadra és nagyvadra. Megismerkedtek Szövetségünk szervezeti életével, munkájával, fővárosunk nevezetességeivel és a látottak során betekintést nyertek vadgazdálkodási és vadászati viszonyainkba. A küldöttség 10 napos látogatása után gazdag élményekkel tért haza. A San Marinó-i küldöttség a MAVOSZ Központjában. A Szövetség vezetői tájékoztatták a vendégeket a hazai vadállományról, vadvédelemről és a MAVOSZ szervezeti életéről. A (Bojár Sándor felv.) A San Marinó-i küldöttség vezetője megköszöni a dunaújvárosiaknak a szives vendéglátást. (Szilágyi Pál felv.) a Vadászat Mezőtúron (Pály István felv.) A jubiláló Autóvillamossági vadásztársaság Sűrű ködfelhő takarja ezen a december eleji napon a természet szépségét kutató és fürkésző emberi szem elől, a máskor színeivel és természeti fekvésével oly csodálatosan pompázó szurdokvölgyeken a magasba tornyosuló, összeboruló fáikat, a Gerecsét. Itt, ahol csodálatosan rajzolódik a Pilis és a Vértes erdővonulata és tiszta időben a Duna csillogó vizén át látható az esztergomi Bazilika, most rossz látási viszonyok között, nehezen járható talajon tettem eleget egy nagyon kedves meghívásnak: részt vettem egy jubiláló vadásztársaság vaddisznó vadászatán. Takács Pál, a budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyára vadásztársaságának elnöke szívélyesen köszöntött és bemutatott a társaság tagjainak, valamint közölte velem, hogy hajtással egybeköttt vaddisznó-vadászat lesz, melynek ismertetésére felkérte a vadászmestert, aki a rossz látási viszonyokra való tekintettel a fokozottabb figyelmet javasolta és felhívta a figyelmet a balesetek elkerülésére, valamint közölte — nagyon szakszerűen — a hajtási és lövési irányt és a lőhető vadféleséget, valamint a találkozás helyeit. Schell László vadászmester eligazítása olyan előírásszerű volt, amilyent minden vadásztársaságban szeretnék látni a vadászat megkezdése előtt és ahogy azt mi, a vadgazdálkodási tanfolyamokon tanítjuk. Szemerkélt az eső, a fákról is néha megolvadt hólé csöpögött a nyakunkba, de ez egyáltalán nem rontotta el a kis csapat (12 puskás) kedvét, akik már valamennyien találkoztak a természet szeszélyeivel is más alkalommal. Kecskekő volt az első hajtás helye. Éber szemekkel figyeltünk a hajtás irányába, kutattuk a távoli bozótokat, a disznók kedvelt tartózkodási helyeit. Kutyák csaholnak .. . nyomra akadtak, még feszültebben figyelek, éles csaholás .. . fogják a disznót a kutyák, most kell vigyázni. Vajon agyaras? Vagy koca, esetleg süldő? Így képzeltem magam elé a bozótból kitörő vadat, de tovább nem volt idő a találgatásra. Lövés dörrent, az első, lesek, várok, még egy lövést hallok, utána, kürtszó, gyülekezés, vége az első hajtásnak. Eredmény: egy körülbelül 100 kilós koca és egy róka. Újabb haditanács, megbeszélés, az izgalom kezdődik elölről és új reményekkel Indul a második, majd harmadik hajtás. A kis csapat fáradhatatlanul kémleli az élő térképet, közben egy-egy űzött szarvas vagy őz, néha egy nyúl menekül a most még neki megkegyelmező vadász puskája elől. Az idő nem javul, a köd még sűrűbb lesz, délután 2 óra. A vadászatot az elnök leállítja, a vadászmester ellenőrzi a létszámot, mindenki megérkezett. Az eredmény 2 disznó és 1 sebzett, amit a vadőr most keres. Jól látható vérnyomok vannak. A sebzett állat könnyen megtalálható. Nem várjuk meg a keresés eredményét, megyünk a pusztamaróti gyülekező helyre. Vége a vadászatnak. Ki törődött a rossz idővel? Beszélgetés közben jegyzi meg a vadásztársaság elnöke, Takács Pál, hogy 20 éves alakulását ma ünnepli a vadásztársaság. Kettőzött öröm volt számomra, hogy ezen a nem mindennapi és vadásztársadalmunkban is igen ritka alkalomnak én is részese lehettem, az igen élvezetes vadászaton kívül. Húsz év egy vadásztársaság életében is sok-sok kedves élményt, rengeteg szórakozást, ritka szép trófeákat tartogat maradandó emlékeivel, de mindezeken felül sok munkát is a vadgazdálkodás fejlesztésének érdekében, mert élvezetesen csak ott lehet vadászni, ahol van vad, ahhoz pedig a feltételeket biztosítani kell, ami nem megy magától. Ezekről beszélgettem Takács Pál vadásztársasági elnökkel, aki szerényen jegyezte meg, hogy az alakulástól kezdve tagja a vadásztársaságnak és egyúttal elnöke is. Kedves vadásztársak! Engedjétek meg, hogy ezen jubileumi ünnep alkalmával a Komárom megyei Erdő- és Vadgazdálkodási Tanács, a Megyei Választmány és a magam nevében további jó eredményeket, jó egészséget és békés, boldog újévet kívánjak. SIMON GÉZA Komárom megyei erdészeti és vadászati felügyelő